2010. október 29., péntek

Kilófaló Road Show

Említettem már többször Judit barátnőm oldalát és könyveit. Juditot évek, évtizedek óta ismerem. Még kamaszodó korunkban kezdünk levelezni minket érintő és szerintünk nagyon fontos dolgokról. Ma is azok. A  levelezésünk leglényege jó Istenről szólt, a megélt tapasztalatokról, a bibliai felfedezésekről, hogy hogyan változott meg az életünk mellette és vele. Küzdelmeinkről, harcainkról, de magasságba szárnyaló élményeinkről.
Aztán ahogy alakult az életünk úgy változtunk mi is. Ami nem változott, az az egymáshoz való ragaszkodás és a kitartás a barátságban. Én úgy érzem, hogy nagyon hasonlóan gondolkodtunk mindig is és most is így van ez. Mindketten vágytunk családra, gyerekekre, boldogságra, és Isten megadta mindkettőnknek. Ő 3 gyönyörű gyermek édesanyja, csak az ő babái már nagyok. Jóval nagyobbak. Én 2 gyermek anyukájaként élvezem az édesanyai feladatokat. Ám levelezésünk mélysége ma már kicsit másról szól. 
Isten persze fontos, és "beszélünk" is erről, de napi szinten a gyermeknevelés, a megélhetés és a háztartás  jelenti a levelezésünk mélyrehatóságát. 
Persze rohanunk. Ő is, én is. De érdekes módon egy új közös szenvedélyünk van, vagy megmaradt, az írás. Ő egy nagyon tehetséges, sokoldalú és ügyes nő. Mindig büszke voltam és vagyok arra, hogy ismerhetem és a barátja vagyok. Hihetetlen adottsága van arra, hogy csodálatos ételeket alkosson.
Tényleg elmondhatom, hogy az évek alatt úgy ismertem meg, aki nagyon tud küzdeni, és hatalmas akarat van benne. Ez alatt az idő alatt nagyon sokszor küzdött a súlyával, fogyókúrázott, koplalt. Fontos volt neki, hogy jól nézzen ki. És megvalósította az álmát. Fogyott. Könyvei jelentek meg, melyekben általunk kedvelt, finomabbnál finomabb süteményeket alkotott életmódváltóknak és cukorbetegeknek. 

Tegnap, volt szerencsém és élményem abban, hogy találkoztunk. Mert bár furcsa lehet, de az évek alatt egyszer találkozunk. Levelezéseinkben azonban annyira egyek voltunk hasonló nézetekkel, hogy vallom, nem kell összejárni ahhoz, hogy valaki ismerje a lelked és a szíved gondolatait. 
Fehérváron volt. Itt kezdve a "Kilófaló Road Show"-ját, és persze mi elmentünk. Nagyon örültünk egymásnak. Igaz, hogy én magam nem fogyózom - bár mostanában én magam is szembesültem "anyamedvei" méreteimmel, de  még szoptatás alatt nem kezdek bele semmibe. Számomra az első a baba, aztán majd én is alakulhatok.  Nagy Őm így is szeret :) Mondta. 
Szóval elmentünk családostól és jó volt, örültünk egymásnak. Én végigettem az összes sütijét. 
Függetlenül attól, hogy nem fogyózom az egészséges életmód híve vagyok. Nem eszem húst, és ha lehetséges én is szívesebben készítek teljesőrlésű lisztből kenyeret meg mindenféle süteményt, meg mi is minimális fehér cukrot használunk, szóval nagyon pártolom és nagyon népszerűsítem őt és a dolgait. Néhány dolgot már én is kipróbáltam, és higgyétek el, nincs különbség az ízek között.
A 3. kötetet pedig, amiben finom kelt tészták lesznek, kimondottan várom, mert nálunk az nagyon népszerű.

Mi vagyunk. Csak nekem sikerült elbújnom a kisfiam mögé.

Egy ideje annyira édesség-ehetnékem van, hogy csak na.
Szerintem mindenkinek van egy Julia Child-ja. Nekem Horváth Ilona ilyen, főleg, ha süteményekről van szó. Egy nagyon régi recepteskönyv, amely ma már darabokban van, de ezt használom, mert nagyon praktikus, egyszerű és nem fogalmaz bonyolultan. Ja, és megtalálhatóak a hozzávalók a konyhámban. Ez nekem fontos.


Mákos süti - ennyit tudtam megmenteni a fotózáshoz :)

A BUKTA - az új kedvenc
A bukta receptjét itt találtam, amiért Maimoninak nagyon hálás vagyok. Mindig is szerettem a buktát.
Ezt a sógorom kedvéért sütöttem, aki sajnos nem igazán áll szóba semmivel, ami egészséges. Ha valami az, akkor inkább nem eszik belőle.
Ma kicsit továbbfejlesztettem. Úgy értem, hogy én mindig teljes őrlésű lisztet használok, és így tönkölyliszttel készült és növényi tejjel. Így is nagyon finom lett. Azt már sajnos nem tudtam lefotózni, nem volt rá időm.
És aztán még készítettem egy adag csokispudingot meggyel díszítve. 

Ha van valakinek valamilyen finom, gyorsan elkészíthető meggyes sütis receptje, legyen szíves lepjen meg vele. Nagy Őm nem édesszájú, de minden, ami meggyes, azért oda van. Én meg érte, és hát ugye mindent megtesz az ember azért - azokért, akit, akiket szeret :)

2010. október 24., vasárnap

Szomorú hír

Ma Budapestre ment a család. Zsófi és Édesapa libegőzni ment, amit az én édes lányom nagyon élvezett. A libegő végénél lévő játszótéren - apa elmondása szerint - szóvá tette, hogy nincsen csúszda, de azért játszott egy kicsit. Mi Nimróddal nem mentünk fel, nekem más jellegű megbeszélésem akadt.
Ezalatt hívott fel a szomszéd néni, hogy szeretett Horacionk elhunyt, a szomszédban találták meg.
Ez elszomorított, mert Horit nagyon kedveltem. Jobban lehetett dögönyözni, nyitottabb volt a szeretetre, kedveskedőbb volt, ráadásul a legjobban ő bírta Zsófi ötleteinek elviselését.
Sajnálom, és nagyon fog hiányozni.
Itthon apa eltemette. Zsófi nem értette még meg, hogy mi az, hogy meghalt valaki, én pedig nem szívesen néztem volna meg. Én nagyon kedveltem. Pedig elég butácska volt szegény, meg nem volt valami életre való, ellentétben a testvérével, Zivával, aki a jég hátán is megél. Ő nagyon talpraesett.
Tényleg szomorú vagyok.


Itt még hárman együtt.
HORACIO EGYIK UTOLSÓ KÉPE

2010. október 20., szerda

Kis- és nagycicák kaladjai

Zsófival mindig különleges élmények érik az embert. Tegnap is az történt.
Előzmény: Horaciónak és Zivának (ők a két helyszínelős macskáink) elfogyott az eledelük, amelyet annyira szeretnek. :) Mivel mi nem eszünk húst, szegényeknek nem jut finom falat. Kivéve, amikor sógorom egy-egy sikeres horgászat után megjelenik a halak belsőszerveivel, de azt felhajtom a kertben. Nem bírom ezeket a dolgokat. 
A móri kastélypark
Pár napja elmentünk sétálni. Van itt Móron egy nagyon szép park. Kastély is van benne. Meg pávák és halastó. Ezt minden alkalommal többször meg kell nézni, a halacskákat pedig megetetni. Odafele beszélgettünk Zsófival a madarakról, kutyákról, macskákról - mert ezekkel találkoztunk menet közben. Komolyan mondom, eszméletlen, de van egy utca, ahol minden háznál kutyák vannak, és szinte mindig őrjöngenek.
Arról beszélgettünk, hogy mi miért ilyen, minek van szárnya, mire használják a halak asz uszonyaikat stb. A halas tónál, miután zsemlével megetettük a halakat azt mondta Zsófi: - Azért van uszonyuk, mert a jó Isten ilyennek teremtette őket. Majd megettem, ilyen édes volt.

Az ominózus halak
Szeretem én az állatokat, - ezért nem eszem meg őket - de a kutyákkal távolságot tartok. Van 1-2 kedvenc kutyám, akikkel jóban vagyok, de ahhoz sok idő kellett, hogy elnyerjék tetszésemet. Bezzeg a macskák! Őket nagyon szeretem. Tudom, sokan rosszul vannak tőlük, mert nyávognak, meg dörgölőznek, meg kuncsorognak, és bevallom előfordul, hogy nézeteltérésbe keveredem velük. De a macskák okosak. Legalábbis a mieink. Tényleg. Zsófi születésétől kezdve velünk vannak, nagyon sokat kibírtak és megszokták a helyzeteket, a szituációkat, amibe keverednek.

Már kicsiként helyszíneltek.
 Amikor összeházasodtunk, nagy Őm tudta, hogy macskamániás vagyok (még egy mánia :)), és szerzett nekem macskát. Nem egyet, hanem kettőt. Hát nem édes? Én a cirmos cicákat szeretem, mindig is cirmos cicánk volt, de amit kiválasztottam, arról kiderült, hogy lány. Aztán, amíg otthon laktam, még "egykeként" volt egy csodálatos macskám. Gyönyörű szép volt, nagyon okos és majdnem 8 kg. Ne aggódjon senki, nem olyan macskáról van szó, aki annyira házikedvenc, hogy etetik meg tutujgatják, nálunk a szüleimnél is kint aludt a macska. Meggyőződésem, hogy ezeknek az állatoknak kint a helyük! Gyönyörű, vörös macska volt. Apukám hozta nekem, és hamar a család kedvencévé vált. Ézsaunak neveztem el, mert vörös is volt, meg szőrös is. Így, mikor megláttam a kiválasztott cica testvérét, tudtam, hogy ő is jön velünk. 
A vöröst én "kereszteltem" el Horacionak, mert a maga módján nagyon bírom David Carusot, ezért kapta a ezt a nevet. Mondtam, hogy a lánycicának nem tudok kitalálni nevet, nem igazán szeretem a Cirmi meg Mirci nevet, és mivel Őm pedig az NCIS-t szereti, így lett Ziva.

Zsófi és Hori
 Mindenképpen Hori a strapabíróbb. Nagyon megedződött Zsófi mellett. Vele bármit lehet csinálni. Cipelni, gyimakolni, csipeszeket aggatni rá, földdel betakarni... ő nagyon bírja. Ziva már nem. Ő egy külön egyéniség, aki megszokta, hogy a saját útját járja.
Zsófi és Tekergő
Na, ezután a kis kitérő után maga a vicces helyzet. Családunk éppen a Lidl nevű "bevásárlóközpontba" sietett, mert szerintem ott a legfinomabbak az édességek, és a macskák is onnan kapják az ennivalót, amikor gyermekem, egy kis nézegetés után és járkálás után, - ez nála azt jelenti, hogy hatalmas energiával körbeszaladgálja a boltot - kiabálni kezdett: - Anya, kakilni kell!
Na, hát képzelhetitek. Otthagytam szegény apát és Nimródot, felkaptam Zsófit és "tartsad" biztatások közepette kirohantam vele. Mivel ezen a helyen nincs wc, gondoltam, a fű is jó. Lehámoztam róla a sok ruhát és szurkoltam. Az én kislányom ezt nagyon élvezte. Ott guggolt a parkoló mellett a fűben, és közben közvetítette az úton történő eseményeket: "Jön a busz!" - én meg: Jó, csak nyomjad! - "Hideg van ám!" - És egy kis idő múlva: "Nem is kell! Hol van apa?"

Na, akkor kezdtünk mindent elölről. Fel minden ruhát, be újra a boltba, és kislányom körbe-körbe bolyongott a boltban. Egyszer csak eltűnt. A pénztáraknál találtam meg. Aztán ártatlan szemmel rám nézett, és azt mondta: "Jó, csak én akarok lenni a boltos."
Hát, tegnap ilyen vicces helyzetbe keveredtünk. Igazán izgalmas volt. Jókat nevettem magamban és hangosan is. Annyira jó, ha az embernek gyereke van. Nagyon élvezem minden percét velük. Még akkor is, ha néha nehezebbek azok a pillanatok, de ezekért a poénokért már megéri!

2010. október 14., csütörtök

Nyíregyháza ZOO

Szeretek hazamenni. Most is itthon vagyok, de a Tiszántúl egy másik haza.
És ha hazamegyek, mindig szívesen látogatom meg a rokonságot, barátokat. Nyíregyházán az Ugyan-családot és Kati barátnőmet, akikkel az ott töltött éveim alatt jó barátság alakult ki.
Ám most beterveztünk egy állatkerti látogatást is. Szeretettel ajánlom mindenkinek a nyíregyházi állatkertet. Csodálatos! Izgalmas! Különleges! És Magyarország legizgalmasabb állatkertje! Ha a Nyírségben jártok, menjetek el, higgyétek el, nem fogtok csalódni! Egész napos program, izgalmas kalandok és mindenféle finomság!
MI is elmentünk és elvittük a gyerekeket meg a szüleimet. Azaz, inkább ők vittek el minket. A lényeg az volt, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és jól el is fáradtunk. Nem igazán kellett altatni a csapatot.
Szeretnék néhány hangulatot megosztani Veletek:

Rénszarvas-mániás vagyok. Akik ismernek, ezt tudják rólam. Szoktak mindenféle rénszarvasos-dolgot adni, küldeni nekem. Nem gyűjtöm őket, nem vagyok már semmilyen szenvedélyes gyűjtő, mert rájöttem, hogy csak a helyet foglalják, de a rénszarvasok nagyon édesek. Már a Miért éppen Alaszka? című igen zsibbadt, de nekem tetsző sorozatban is bejöttek. Nagy Őm rosszul van attól a sorozattól, de én bírtam őket, Ed, az indián volt a kedvencem.Mert hogy indián-mániás is vagyok. Inkább voltam. Ezeket persze jó értelembe értsétek, hiszen amióta az ember család és gyermekmániás :), nem igazán van ideje más mániára. Csak szállóigévé és fogalommá vált.

És amikor eljövünk Nyíregyházára, ha nem is az első utunk vezet ide, mert közben találkozunk az Északi-sark lakóiból még fókákkal és pingvinekkel,  jegesmedvékkel, de aztán az én kedvenceimmel. Most aztán "lefotózkodtunk".

Kedvenceimmel. Apuka kedvenc kimaradt, mert ő fotózott.

Fókashow - többször is megnéztük, mert nagyon tetszett.
Hihetetlen aranyosak és ügyesek voltak a fókák. Nagyon tetszett mindenkinek. Zsófi azóta is emlegeti őket, hogy mit és hogyan csináltak a fókák.

Aztán bementünk az Ócenáriumba. Amikor utoljára voltunk (tavaly), akkor még csak épült, de most bevettük. Nagyon tetszett. Izgalmas, kalandos és különleges volt.
Bátran nekivágtam a függőhídnak, bár Harrison Fordot ( Indiana Jones) hiányoltam.

Zsófi bátor volt.

A szüleimmel.
Az állatkert jellegzetessége ez az orrszarvú. Minden évben, amikor elmegyünk itt fotózunk, hogy tudjuk követni, mikor hagytuk ki.
Apa, Zsófi és az orrszarvú
A nagy kedvenc mégis a baromfiudvar volt. Itt aztán megtalálható volt minden. Macskák, akik lustán henyéltek, disznók, akikért Zsófi oda van, amit nem is értek, mert mi nem tartjuk és nem is esszük meg őket, ráadásul büdösek, de ő valamiért nagyon bírja a malacokat. Mindenféle tyúk, kacsa meg liba. (Itthon, a Dunántúlon a szomszédba járunk át megnézni eme lábas jószágokat.) Aztán megjelentek a kecskék is, akik nagyon szemtelen egy népség. De előtte:
Lómánia és lósimizés = Zsófia
Szóval, a kecskék. Nagyon szabad és egyedi lények. És nagyon szemtelenek. Vettünk nekik eledelt, hogy mégis olyat egyenek, amit szabad. Nagy Őm vitte is nekik, hát egy szemtelen kecske nem kikapta a kezéből. Itt a bűnös, mellette, az a nagy, szőrös. Abszolút nem zavarta, hogy mások is vannak körülötte. Micsoda önző dögök! Egy darabig próbáltuk üldözni, hogy visszaszerezzük, de képes volt inkább papírzacskóstól befalni, csak másnak ne jusson!
Kecske invázió
És hát minden gyerek kedvencei. Emlékszem, amikor gyerek voltam, én is szerettem ezeket a mozgó izéket. Gondoltuk, ő is kipróbálhatja. Tényleg tetszett neki

100 Ft és minden mozog, zakatol, csilingel és így tovább.
  

 REMÉLEM, HOGY JÖVŐRE ÚJRA ELMEGYÜNK! MÁR MOST NAGYON VÁROM!

2010. október 10., vasárnap

Nehéz terhek

Ezekkel a gondolatokkal már küzdöttem régebben, de mostanában megint ezt érzem, ez van bennem. Érzem, hogy a terhek egyre csak nőnek és erősödnek az életemben. Mint Kereszténynek a Zarándok útja című filmben. Aki még nem látta vagy nem olvasta, tegye meg, megéri! :) És lassan, nagyon lassan haladok az úton. Lelassultam, elfáradtam... nem tudom. De most tényleg ezzel küzdök. 

Szerénytelenség nélkül mondom, hogy mindig sok energiám volt. Úgy igazán pörögtem. Jól is esett, amikor ezt a tulajdonságomat dicsérték, mert úgy gondoltam, hogy ez elég pozitív dolog.  És így is éreztem. magam jól. Most sem változtam sokat, az alaptermészetem ez, de mostanra kicsit elfáradtam. Nehezen töltődöm fel. 
Szeretem a jó Istent, de most kicsit ellazítottam az utóbbi időszakot az életemben. Vágyok vissza hozzá és szeretnék újra hozzámenni, és azokat a terheket letenni elé, amik most a szívemben, a fejemben és az életemben vannak. Hiszem, hogy nála, csakis nála van a megoldás!
 
Nehéz terheket cipelsz. Későn fekszel, hajnalban kelsz, fájó, megdagadt szemekkel ébredsz. Rohansz, futsz a munkába, vagy neveled a gyerekeket, szervezed a család életét, szakács vagy és tanító, programtervező és heti felelős.  Este aztán fáradtan dőlsz az ágyba. Kimerültnek látszol. Mert kimerült is vagy. 
Aztán hallasz egy hangot: "Gyere, beszélgessünk egy kicsit... Mondd csak, miért? Ki kényszerít Téged erre? Mit gondolsz a jövődről? Szép a feladat, amit vállaltál, de egyedül nem tudsz megbirkózni vele. Csak velem! Csak én tudok segíteni. Csendesedj el!
Eszembe jut a kedvenc zsoltárom:
"Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.  Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb." (Zsoltárok 62,2-3)

Hallgasd meg itt ezt a zsoltárelemézést!

Fáj nekem, hogy nem veszel észre. Itt állok előtted, hallom szavaidat, bús, lázongó indulataidat. Igaz, én halk vagyok, szelíd. Csak kérlelőn nézlek.. Úgy átölelnélek, segíteni szeretnék neked. Nyújtanám a karom, de csak falaidat látom. S te csak ontod, ontod a bánatot, a felgyülemlett keserűséget. Én pedig szelíden nézlek... 

"Magányos vagyok, nincs célom, tervem, kirekesztenek, elnyomnak, bántanak az emberek..." - mondod te. És? Te mit teszel? Mikor segítettél valakin utoljára? Volt pár perced valaki gondjára? Hintesz-e még fényt ebben a zord világban? 

Eddig csak hallgattam, de most már szólok. Figyelj csak, én is itt vagyok! Fogd meg a jobbomat, bízzál bennem. Ismerlek jól, életemet adtam érted! Hűséges vagyok és nagyon szeretlek... Aggódom érted! De ne félj én Veled leszek, szemeimmel tanácsollak, vezetlek Téged. A Te feladatod csak az, hogy soha ne eressz el, s higgyél bennem tiszta, igaz szívvel.


2010. október 1., péntek

Szüret nálunk is

Már igazán régen jelentkeztem. Ám ahogy írtam, esküvőn voltunk, meg otthon az anyukáméknál. Rengeteg színes programunk volt, jól el is fáradtunk. 1 hét sok idő, főleg, ha az ember végiglátogatja a rokonokat, ismerősöket. Sok izgalmas kalandunk volt, de erről majd később.

Zsófia a meós
Miután hazajöttünk nem is tudtuk, hogy mihez kezdjünk, mibe fogjunk. Ki kellett szedni a sárgarépát, a krumplit, és még szüretelni is... Tavasszal nagyon szépen indult a szőlő, úgy nézett ki, hogy rengeteg lesz rajta, csak győzzük hova tenni. Na, ezt a sok esőzés és a monília megoldotta, szóval nem kellett aggódni, hogy több száz liter mustunk lesz. Mivel mi nem iszunk alkoholt, de a mustot nagyon szeretjük, ezt szoktunk készíteni. Sok emberrel beszélgettem már, akik meglepődtek ezen, mert úgy gondolták, hogy must csak addig van, amíg leszüretelünk és ott, a frissen csavart szőlőlét megisszuk, aztán annyi. Nem így van. Van ám ennek is titka! A nagy Őm nagy tudora ennek.Nem kellett tömeget hívni a szüretre. Anyósom, sógorom és Uram elintézték. Ráadásnak ott volt Zsófi, aki leellenőrizte a szőlő minőségét és a munka menetét is. Nagyon szeret a kertben fent lenni. Pár nappal előtte lelkesen jött le a kertből - mert apafüggősége oda viszi, ahol édesapja található, és ő legtöbbet a kertben fordul elő. Szóval, jött és hozott egy répát. Nagyon lelkes volt:

A répa
Mivel Nimród még nem tud részt venni eme munkálatokban, mi a konyhai megmérettetést vállaltuk.
Nagyon szeretek főzni. Nem vagyok olyan jó, mint szeretném, de az ember mindig tanul és kell, hogy tanuljon. Szeretem az új ízeket meg az új dolgokat kipróbálni. De mivel a család másik fele a hagyományos ízek híve, most ilyen készült.

 A MENÜ:

Bableves
Finom házi kenyér

Krumplispogácsa

Nincs neve, de nagyon finom és nagyon gyors süti

Meggyes-diós lepény, a nagy kedvenc