2022. március 31., csütörtök

1. Lomtalanítás - Ruhák, kiegészítők

Egyszer, egy régi bejegyzésemben jeleztem, hogy milyen jó lenne kicsit rendbe tenni a dolgokat itthon, körülöttem. Azt gondoltam, hogy majd erre újra sok időm lesz, de amióta visszamentem dolgozni, semmire sincs időm. Se írni, se itt jelen lenni. Ennek sok oka van, amiről hamarosan beszámolok, mert nagyon jó. De egyszer elkezdtem ezt az egészet, és gondoltam, most megosztom az újabb küzdelmeimet. :)

Ez az, amivel én - személy szerint - sohasem végzek. Túl sok van belőle.

Ez az a kategória, amit elengedtem. Sokan vagyunk, sok ruhánk van, pedig nem szoktam gyermekruhát vásárolni. Amióta gyerekeim vannak, egyszer sem tettem. Mindig annyit kapunk barátoktól, szomszédoktól, hogy szinte nem is tudom hova tenni. Nem is használjuk őket, de nincs szívem megszabadulni tőlük. Vagyis persze, meg szoktam. Amiket kinövünk,odaadjuk másoknak, vagy ha hallom, hogy vannak rászorulók, nekik. De még így is túl sok van. 

Egyszer mondta nekem valaki, hogy miért nem adom el azt a sok ruhát? Jó kérdés, noha a válasz egyszerű. Egyrészt, mert az üzletelésre alkalmatlan vagyok. Másrészt mindet ingyen kaptam, miért akarnék pénzt kérni érte? Úgyhogy marad a régi módszer, odaadom azoknak, akik tudják használni. Még akkor is, ha sokáig kell őrizgetnem őket. De nehéz sorsú emberek mindig akadnak. 

Amikor előveszek egy-egy dobozt, mindig eszembe jut, hogy Zsófi mennyire szerette ezt vagy azt a ruhát, és most Kata hordja. Mert megmaradtak, és szépek lettek. Próbáltam eladni egy-két dolgot is, de ez túl sok idő. Fotózgatni, feltölteni, beárazni... Nincs nekem ehhez türelmem...

Aztán rájöttem, hogy nekünk, felnőtteknek is sok ruhánk van. Én általában a Lidl-ben vásárolok, szeretem azokat a ruhákat, bugyikat. Jó a minőségük, és sokáig bírják. Ráadásul sok olyan ruhájuk van, ami pólószerű, mert én csak ilyet hordok, és jó az anyaga. Tényleg sokáig bírják.

Úgyhogy hadilábon állok a ruhák rendben tartásával, de minden alkalommal küzdelmet vívok azzal, hogy kisebb mennyiség legyen itthon. Kevés sikerrel.
De közben meg nagyon hálás vagyok, hogy erre nem kell költeni. Mármint a gyerekekre. Mert amit kapunk, az mind szép, márkás és jó állapotban van. A gyerekeimnek meg azért vagyok hálás, mert nem követelőznek, nem kérik az ilyen és olyan márkákat, hanem tudomásul veszik, hogy miből választhatnak. És nem kevés!
 
Szóval, ez valószínűleg az ÖRÖK HARC kategória nálam. De felveszem vele a küzdelmet. :)
 
Nálatok mi a helyzet? Ti ezt hogy oldjátok meg?

2022. március 19., szombat

Életjel

Bocsánat, tudom, hogy nagyon régen nem jártam erre. 

Sok minden történt, és történik. Velem, és bennem. 

Az elmúlt két hónap nagyon jól telt nekem. Sokat pihentem és még többet olvastam, meg festettem. Erre szántam az időmet, míg azt terveztem, hogy átgondolom, hogyan tovább. Igen, hoztam egy döntést, hogy nem oltatom be magam, és ezt mások úgy gondolták, hogy azt kell jelentse, hogy nem dolgozhatok. Ami eléggé zavarba ejtő, mert az elmúlt 3 év alatt, míg volt a Covid nem voltam beteg, se tünetem nem volt, se lázam, se semmim. Az egész családom jól volt. Férj az 1. évben elkapta úgy, hogy szagvesztése volt. De az élet ment tovább, és dolgoztunk rendesen. Aztán jött a kormányrendelet, ami emberek ezreinek az életét keserítette meg, és tette tönkre. 

Nagyon nehéz időszak volt. Az iskolában, pl., ahol dolgoztam. Vagyis nekem nem. Természetemből adódóan konfliktuskerülő vagyok, nem is szeretek belemenni helyzetekbe, - bár meg kell valljam, szülőkkel néha szoktam, vagy ha úgy érzem, hogy helye van. De akkor sem emelem senkire sem a hangom, nem veszekszek, nem kiabálok, egyszerűen csak elmondom, hogy én máshogy gondolom. Az iskolában elfogadták a döntésemet, és bár egyszer-egyszer megkérdezték a kollégák, hogy nem gondoltam-e meg magam, én kitartottam. Nem terveztem megmásítani. Ők pedig teljesen elfogadták, és szimpatikus volt nekik, hogy kiállok a véleményem mellett. 

Azért nem oltattam többek között, mert 4 órában vettek fel, és amit keresek, nem haladja meg a 80.000 Ft-ot. Úgy döntöttem, hogy ez nekem jelen esetben nem éri meg. Eddig is mindig azt vallotta a Férjem, akiért továbbra is, és egyre jobban rajongok, hogy ... A szavaival élve: FINANSZÍROZZA A HOBBIMAT. Mert ez olyan munka, amit nem lehet félgőzzel csinálni. Én szeretem. Sokszor volt úgy, hogy 8 órát voltam ott helyettesíteni, amit nem fizettek ki. Ingyen tettem, ráment az egész napom, nem tudtam a gyerekeimmel tanulni, sokszor Férj főzött meg, mire hazaértem, de persze tudom, másoknál is így van, és közben küzdeni kellett a gyerekekkel, és leginkább a szülőkkel. De ezt most nem részletezném, de vannak történeteim. 

Ennyi pénzért aztán úgy döntöttem, hogy nem oltatok. Ha itthon maradok, is jobban járok, erre gondoltam. Éppen ezért nekem nem volt nehéz így döntenem. De teljesen megértettem azokat a kollégáimat, akik bár nem akartak oltatni, de megtették, mert meghalt a férjük, vagy pont a férjük kényszerítette rá. Sajnos azt kell mondjam, ezt keresztény körökben is tapasztaltam. :( 

Viszont a tantesületből nem jöttem el rossz szájízzel, és a többiek részéről sem éreztem ezt. Az volt a pozitív visszajelzés, hogy várnak vissza. Volt azért a tantestületben - szerintem mindegyikben - egyfajta rossz hangulat, negatív pillanatok, amit senkinek sem kívánok. 

Azt mindenki tudja, hogy a félelemkeltés, a zsarolás egyértelműen az ellenség útja. Véleményem szerint a kormány rosszul kommunikált. Ha nem hazudozik, ha nem tagad, ha megmondja a valódi információkat, ha nem hallgat el dolgokat, ha nem zsarol, ha nem tart félelemben embereket, hanem ŐSZINTE, akkor sok ember máshogy döntött volna. Valószínűleg én is. De nem így történt. 

Én ezt tisztességesen közöltem a szülőkkel és a gyerekkel is. Elbúcsúztam tőlük, december utolsó napjait, - amit tölthettem volna táppénzen, de nem tettem - velük töltöttem, minden nap készültem nekik apró kis meglepetésseket, mert szerettem volna, ha szeretettel gondolnak rám. Mert én nagyon szerettem az osztály. 

A döntés, hogy el kellett jönnöm, nem az enyém volt. Én a munkáltatómtól fizetés nélküli szabadságot sem kértem, hanem a fenntartó adta, amit ugye nem igazán tehet meg. De megtette. Mindezt nagyon felháborítónak tartottam és tartom most is. 

Továbbá azt is annak éreztem, hogy ez ügyben egyetlen egyház sem emelte fel a hangját. Mert sok egyház, köztünk a miénk is - büszke arra, hogy a lelkiismereti szabadság mennyire fontos. Hogy nekem, mint személynek JOGOM  van döntei az életemről. Az öngyilkosság halálos bűn, de az oltást, ha nem veszem fel, az is? Mert sokszor éreztem ezt, és én ezt most a saját közösségemre értem. Senki nem mondta azt, hogy Emberek!, ez magánügy! Döntse el mindenki, ahogy akarja! Az Isten szabad akaratot adott, nem kell a másik helyett dönteni.

Zavart továbbá az is, hogy lelkészek úgy beleálltak ebbe az egész ügybe, hogy elfelejtették, hogy mi az igazi feladatuk, küldetésük. Valahogy leértékelődött Isten meg az evangélium, és aztán meg mindenki kapkodta a fejét, hogy elmennek az emberek az egyházból. Sok emberrel, aki kereste az Istent, és nagyon kétségbe volt esve ebben a helyzetbe, sehova nem talált oda. Mert sehol sem volt befogadó azokkal szemben, akik nem oltattak. Ezt tapasztalatból mondom, mert beszéltem ilyen emberekkel. Én konkrétan olyan lelkészben csalódtam, akit mindig is nagyra tartottam, felnéztem rá, és nagyra értékeltem. De ahogy lereagálta a dolgokat, ahogy viselkedett másokkal, számomra az elfogadhatatlan.  Zavart továbbá az is, hogy egyetlen egyház sem emelte fel a hangját az ellen, hogy decemberben emberek ezrei váltak munkanélkülivé, karácsony előtt. A kereszténység jegyében. Mert december 15-étől már ez így volt. Igaz, január 1-től nem kaptunk fizetést, de ez senkit sem zavart. Hogy a karácsonya, már akinek ez fontos, hogy fog telni a másiknak? 

Úgyhogy most van bennem egy igen erős csalódás az egyházak felé. Az enyém felé elsősorban. Nem, nem Isten felé! Őt továbbra is nagyon szeretem, és a hitem egy percig sem ingott meg. 

És most, hogy hirtelen nincs Covid, és visszamehetek dolgozni, eléggé vegyesek az érzéseim. Volt olyan szülő, aki - még vissza se mentem -, de olyan levelet írt, hogy ihaj! Már földet is szórt rám! Megalázó az egész. A NEM MI VAGYUNK ÉRTED, HANEM TE VAGY ÉRTÜNK!, meg az ÖNZŐ VAGY, MERT CSAK MAGADRA GONDOLTÁL! - mondatok abszolút nem lelkesítettek abban, hogy újra tanítsak. Az egyetlen ok, amiért visszamegyek, hogy szeretem a gyerekeket, és szeretem az osztályt. Semmi más. 

Viszont az optimizmusom továbbra is megmaradt, mert nem fogok aggódni olyan dolgok miatt, ami az egészségemre káros lehet. Hiszem, hogy minden a jó Isten kezében van, és azt is, hogy mindenre Ő a megoldás. 

2022. március 6., vasárnap

A nap kérdése # 20.

 

  • Ki a hírességed?

Én alapvetően rajongó típus és alkat vagyok. Mindig is az voltam. Általában, ha megkedvelek valakit, akkor azt, vagy Őt tényleg megkedvelem és a kedvencem lesz. És nem, nem helyezem Isten elé őket, mint ahogy egyszer azt valaki mondta nekem, mert egyszerűen nem. Miért ne kedvelhetne az ember egy színészt, vagy zenészt vagy akárkit, csak mert jó abban, amit csinál? Nem?

Nem használom a sztár szót, mert utálom. Viszont vannak kedvenceim. 

Mondom és mutatom:

Író híresség:

Színész híresség:

Már egészen fiatal korom óta Harrison Ford a kedvencem, kb. 40 éve, és ezen nem fogok változtatni. Még akkor is, ha nem láttam minden filmjét. De őt emberileg is kedvelem. Nem mintha már nem gondolnám azt, hogy nyugdíjba kellene mennie, de én akkor is szeretem őt. :) 

Zenész hírességem:

Ő sem a mai korosztály, de úgy gondolom, hogy neki van, azaz inkább VOLT Magyarországon a legjobb hangja. Már ő sem az igazi, de ő is kedvenc marad.

 És a másik, akinek sohasem unom meg a hangját:

Na, így visszanézve, azért eléggé régieket választottam. Hát, mert valahogy én magam is le vagyok maradva ennél a kornál. De persze vannak fiatalabb kedvenceim, viszont abban mi az izgalmas? :)

És nektek?


2022. március 5., szombat

Tatán jártunk

 Mostanában egyre többet járunk kirándulni. A közeli Vértes mostanában a cél, ahol sok felfedeznivaló vár ránk. A Vértes 40 km hosszú hegység. Jobbára mészkőből épül fel, ezért olyan fehérek a sziklái. 

A téglalap alakú hegység nagy kiterjedésű fennsíkját tölgyesek és bükkösök borítják.Szarvasok, őzek, vaddisznók élnek itt. (Sajnos legtöbbjüket fejdíszként láttam, legnagyobb szomorúságomra. Utálom a vadászházakat és az ilyen jellegű helyeket.)

A Vértes nevének eredetéhez érdekes történelmi monda fűződik: III. Henrik német császár 1051-ben nagy sereggel tört be az országba, hogy uralma alá hajtsa a fiatal magyar államot. Béla királyfi vette fel ellene a harcot a Vértes hegység tövében.A németek nehéz vaslemezekből készített páncélruhát, vértet viseltek. Nehezen mozogtak a súlyos öltözetükben, nem tudtak ellenállni a villámgyorsan támadó magyar lovasoknak. Mind ott vesztek volna a csatamezőn, ha el nem menekülnek. S hogy könnyebben futhassanak, elhajigálták nehéz páncéljaikat is. Annyi volt az eldobált vért, hogy jobban beborította a fölet, mint a fű. Ezért nevezték el a hegyésget Vértesnek. - Így jegyezték fel a régi krónikák.

A magyar történelem sok más eseménye is kapcsolódik a Vérteshez. Az erdők mélyén várromok rejtőznek. Valamikor királyok és hatalmas főurak lakták ezeket a sziklafészkeket. Nagy Lajos király kedvenc vadásztanyája Gerecsér vára volt. Gesztesen Zsigmond tartotta udvarát, a tatati várból pedig Mátyás király szállt ki vadászni. Négy emeletes zömök tornyával ma is ott áll Mátyás hajdani vára a tatai Nagy-tó partján.



Lőréses bástyáit mély vizesárkok övezik, mintha még mindig a törökök támadásaitól kellene tartani. Pedig csak a kirándulók tömegei ostromolják. Most is nagyon sokan voltak, meg is lepődtem, de mivel jó idő volt, mégsem az. Sokan kirándultak, sokan sétáltak, volt, akik futottak a vár körül, kutyát sétáltattak, nagyon hangulata volt.

Tata rendkívül érdekes dunántúli város. Évek óta a környékén élek, de még valahogy nem sikerült eljutnom. A gyerekek az iskolával már jártak Tatán, de én valahogy nem jutottam el ide, pedig már egy ideje terveztem. Szóval, elég különleges hely TAta. Tele van forrásokkal, patakokkal és tóval. Az utcáin vizek csobognak, a házak között sok a nagy park. A Néppark tele van növényritkasággal. Nagyon sok itt a legkülönfélébb haza és külföldi fafajta. Itt van a magyar sportolók edzőtábora is, ahol felkészülnek a versenyekre. Itt most nem jártunk.

De néhány képet még megosztok veletek, hogy lássátok, milyen szép kis hely. 




                                                               Nagyon szeretem a kacsákat. 

Zsófi és Öveges professzor - Szereti a fizikát.



                                                                                 Romantikus pillanat

Hamarosan jövök még a kalandokkal. 

2022. március 4., péntek

Mi vagyunk

 Attól még, hogy ember vagy, boldog is lehetsz.❤️ (Fodor Ákos)

Mert már régen jelentkeztem. 

Voltunk a Vértesben családi kiránduláson. Ezt a képet a kisfiam készítette rólunk. Egészen jól sikerült.
 

2022. március 2., szerda

Kihívás - Növények életben tartása!

Én nem tudom, hogy nálatok hogy működik, de engem valamiért a növények nem szeretnek. Pedig nagy rajongója vagyok a természetnek, a fáknak főleg, és minden alkalommal rácsodálkozom a természet szépségeire.

De amikor a szobanövényekről van szó, nos, akkor azok nálam valahol eltűnnek, tönkremennek... nem bírják a strapát. Mondjuk nem is vagyok nagy kertész e tekintetben. Elfelejtem locsolni őket meg ilyesmi, ami ugye nem ártana egy növénynek. Így itthon nincs is túl sok zöld növényünk. 

A legjobban az AloeVerát szeretem, mert azok megmaradnak. :) De tényleg. Amikor még Nyíregyházán laktam, az anyukám, aki virág-mániás, és az anyósom is az, de ez csak egy félmondat volt most, szóval úgy gondolta, hogy telerakja a lakásomat virágokkal. Nem volt túl jó ötlet, mert nem bírták nálam. De voltak kaktuszaim, amik igen. :) 

Most azt határoztam el, hogy megpróbálok életben tartani néhány növényt. Ha sikerül, akkor nagyon büszke leszek magamra.

Egyszer, mielőtt még férjhez mentem volna, egy lelkész azt mondta nekem, hogy az alkalmas feleségnek, akinek életben maradnak a növényei és egy kis állata. Nekem egyik sem volt a lakásban :), mégis elég jól elboldogulok azt hiszem. :) Nem gondolnám, hogy van összefüggés, de azért mindenképpen érdemes elgondolkozni rajta. 

Mindenesetre, ha jutok valamire ez ügyben, beszámolok róla. :)

Szurkoljatok!

Ti hogy álltok ezzel a kérdéssel? Gondolom nektek szépek a növényeitek!