#134 A hazaút, ami nevetséges volt!

 A gyerekek is izgatottan várták már a hazautat, hiszen régen voltak itthon, ráadásul 2 hét wifimentesség már nagyon sok volt nekik. :) Amilyen korán lehetett, el is indultunk. Nyíregyházán vártunk egy kicsit. Onnan indult ugyanis az InterCitynk.

Szeretünk vonatozni. Nagycsaládosként olcsóbb, kényelmes, Férjnek nem kell annyira koncentrálni a sok értetlen sofőr miatt, mert higgyétek el, meg szerintem tudjátok is, hogy jócskán vannak. Az átszállás is jó, mert Kőbánya-Kispesten leszállunk, átsietünk egy másik sínhez, és már indulunk is haza Székesfehérvárra. Az mondjuk más kérdés, hogy kb. 6-7 percünk van átszállni, és ebből 4-5 percet késik az adott vonat, de már megtanultunk futni. Még én is a műtött térdemmel és a fájós bokámmal. De ilyenkor ez sem fontos! Majd pihen később!

Na, a mostani InterCitys élményünk mindent felülmúlt. A neten szoktuk megvenni a jegyet. Meg is volt a 4 helyünk egymás mellett. Mi legalábbis ezt gondoltuk. Fel is szálltunk, kerestük is a helyünket...

DE NEM VOLT!

4 helyjegyből 2-őt nem találtunk. A maradék 2 sem egy helyen volt. A kalauz mondta, hogy igen, tudja, üljünk le egy helyre. Igen ám, de nem tudsz egy négyes helyre úgy leülni, hogy abból csak 1 a tiéd, a többi meg nem létezik. Jöttek is a helyükre az emberek. Ráadásul nem is magyarok voltak, de Zsófia lányom egy hős volt, mert elmagyarázta nekik, hogy mi a helyzet. Ó, mondták, nem gond, leülnek máshová. De ezt hosszú távon nem lehetett csinálni, úgyhogy álltuk a vonaton. Nemcsak mi voltunk így, hanem sokan mások. Olyan helyjegyeket adtak ki, amelyek nem is léteztek. Az emberek meg nem értették az egész helyzetet. Úgyhogy 4-es 3 fele ültünk. Hiába nagyok már a kamaszaim, nem szeretem, ha tőlem távol ülnek. Katával meg muszáj volt együtt mozogni. Leültünk valahová, ahol találtunk 2 szabad helyet. De közben azon izgultunk, hogy mikor kell költözni. Se olvasni, se semmit nem tudtam, amitől még stresszesebb lettem. NAGYON KIAKADTAM! Nevetséges volt az egész!

Annyira felháborító!

Ha felálltál, mert mondjuk wc-re mentél, vagy az én esetemben megnézni a gyerekeidet, már ültek is le a helyedre, úgyhogy nem nagyon lehetett ugrálni. 

Mindenki felháborodott a vonaton. A kalauz segítőkész volt, ő megpróbált mindent. Én sem rá haragudtam, mert ő nem tehetett a helyzetről, de ugye mindenki neki panaszkodott. 

Felháborít, hogy ezt meg lehet ma tenni az emberekkel! És hogy a MÁV ennyire pofátlan, és ennyire nem érdekli az utasai. Azért fizetsz nem kevés pénzt, hogy kényelmesen utazzál. 

Ráadásul késett is a vonat 5 percet, és volt összesen 7 percünk az átszállásra. Na, el is engedtük a gyerekekkel, mert tudtuk, hogy a 4-ről vágányról átfutni a 8-ra nem tudjuk megcsinálni 2 perc alatt. 

De az utazás egyetlen élménye az volt, hogy leszálltunk a vonatról, és pont a mellettünk lévő vágányon állt a székesfehérvári vonat. Az sem várt. Ahogy felszálltunk rá, már indult is. 

De (tudom, sok a de) legalább Fehérváron egy kicsit jásztottak a gyerekek, míg az Apa Taxi megjött.

Ez nem volt Fantasztikus!

#133 Találkozás

 Már egy hete nem láttam a gyerekeket. Nyaraltunk egy hetet a szüleimnél, majd beszámolok erről is. Ilyenkor úgy szoktuk, hogy a gyerekek még maradnak a szüleimmel egy hetet, kicsit nagyszülőkkel vannak. Már elég idősek, ki tudja meddig fogják még bírni. 

A gyerekeknek már nem volt könnyű ez az év, kamaszodnak, nem találják a helyüket, meg ugye semmi sem jó. 

Ma eljöttem értük. 

Vonatoztam, rohantam, éppen, hogy elértem. Kikészült a térdem is. Szóval, nehezen, de túléltem.

Itt még nem is sejtettem, milyen kalandok várnak rám. 

De már nagyon vártam a találkozást. 

Fagyival vártak. ❤️

Fantasztikus!

Öltöztető - József ruhája

Az egyik kedvenc szemléltetőm ez. Józsefet a ruhában egyszerű színekre színeztük, az apukájától kapott köntöst pedig erős színekkel színeztük. Aztán kivágtuk a két színes részt, és felöltöztettük. A szandált még rá lehet adni, de a fejkendőt én nem szoktam, mert az annyira apró, hogy néha el szokott veszni a vágás során.

Jó munkát!

#132 Sakkverseny 3. nap

 Nos, a 3. nap már elég feszült voltam. Sok minden feladat várt rám, de azért persze, hogy mentünk. Ráadásul ez a verseny nem úgy sikerült, ahogy gondoltuk. Láttam, hogy néha kicsit elszomorodik, de ment tovább és csinálta. Azért megyünk sétálni, meg mindenféle vicces programra, hogy eltereljem a figyelmét. 

Örömmel láttam, hogy változott a sakkhoz való hozzáállása. Írtam, hogy egy időben zavart, hogy csak erről beszél. A versenyeken is mindig mindenki erről beszél. Amikor lejátszották a partikat, újra játsszák, hogy megnézzék, hol hibáztak. Mindenhol csak dobálóztak a B2-ről a C3-ra és hasonló kifejezésekkel (csak most mondtam valamit), és én elég hamar elfáradtam ettől. De Nimród nem állt be a sorba, nem játszotta újra a partijait, és nem játszott másokkal sem a szabad idejükben. Egyedül velem. :)

Láttam, hogy már máshogy játszik. Nem megszállottságból, meg a győzni akarás lelkületével, hanem azért, hogy jól érezze magát. Ennek ékes bizonyítéka az volt, hogy az 1. nap az 1. meccsét egy idős bácsival játszotta. Kb. 70 év körül volt. Rendszeres résztvevője a versenyeknek. Ő volt az egyik olyan játékos, aki odament hozzá a partijuk után (amit Nimródom elvesztett, de nagyon jó játszma volt a véleménye szerint), és azt mondta, hogy nagyon tehetségesnek tartja, látja a támadásokat, a csapdákat, és hogy reméli, hogy folytatni fogja, és játszik. 

Mint később kiderült, ez a bácsi sokáig fehérvári bajnok volt, élő 2200-as pontszámmal. Már "csak" 1600 körül van neki. A kisfiamnak 1200 körül. Ezt most nem tervezem elmagyarázni, hogy mi is az élő pontszám, de nem is lényeges a történet tekintetében. Csak azt láttam, hogy ez nagyon nagy örömet hozott neki. Utána nagyon jól játszott.

Hiszek a szavak bátorító erejében.

Hiszem, hogy ha kedvesek vagyunk egymáshoz, és bátorítjuk egymást (azért tudnék negatívat is mondani a sakkversenyről), akkor valamit megváltoztatunk a másikban. Mert higgyétek el nekem, a sakkozók véresen komolyan veszik a csatákat, és a partikat. Egyébként higgyétek el nekem, hogy tényleg az. 

De jó volt látni feloldódni, és jó volt látni boldognak lenni. Főleg, amikor kicsit beszélgettünk, és ő maga mondta ki: "Anya, engem annyi minden más IS érdekel!" Ez egy nagyon fontos mondat Tőle, mert aki ismeri a fiamat tudja, hogy eléggé zárkózott és általában 1-2 dolog érdekelte eddig. 

Nos, én úgy zártam ezt a versenyt, hogy a Fiam boldog volt, még akkor is, ha nem igazán szerepelt jól. 

Fantasztikus!

#131 Sakkverseny 2. nap

 Szóval, a sakkverseny. A székesfehérvári Királykúton megrendezett sakkversenyeknek mindig van egy hangulata. Elég jól ismerem már a versenyzőket, sok a visszatérő arc, meg amúgy is, ez egy eléggé bennfentes csapat. Nem örvend olyan népszerűségnek, mint pl. a foci, de ez nem is bánom. Mondom ezt úgy, hogy valamikor lelkes focizó és drukker is voltam. Ma már el sem tudnám képzelni ezt. 

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a kisfiam mondta nekem, hogy "Anya, én sakkozni szeretnék!" nem tudtam, hogy ezzel az infóval mit kezdjek. De aztán szépen lassan kialakult, és elég jó lett benne. Kicsit aggódtam, mert úgy éreztem, hogy csak ezzel foglalkozik, és beszűkül a látásmódja meg a gondolkodása. Nem megbántani akarom a sakkozókat (kedvelem őket), de higgyétek el nekem, hogy a maga módján mindegyik egy kicsit "kattant". :) De persze, ehhez kell is. Ám nem mondom azt, hogy nem féltettem emiatt Őt. Amúgy is Apja fajta, kicsit befelé forduló. 

Viszont az eredmények jól alakultak, hozta a sok érmet meg a pontot, így örült, és én is örültem. Persze, hogy elmentünk. És játszott. 

A szünetben pedig felfedeztük Székesfehérvárt. Újra.

 

Nekem, mint anyának az  nagyon nagy élmény, amikor a gyereked szívesen megy veled helyekre. És Nimród szereti, ha ott vagyok a közelében. Izgulok érte, és próbálom figyelni a játszmát is, de persze sok lépést nem látok úgy, ahogy ők. Ám minden ellenére, higgyétek el nekem, hogy ez egy izgalmas sport, és nem könnyű. 

Nagyon büszke vagyok rá!

 

Nagyon érdekes helyeket fedeztünk fel Fehérváron. Amúgy is nagyon szeretem ezt a várost. Régebben, amíg nem dolgoztam, addig is szívesen adtam magamnak egy kis kimenőt, és bebarangoltam a "királyi várost", de ezek a versenyek meg még izgalmasabbá teszik. :) Ráadásul találtunk egy követ, aminek még Facebook oldala is van. Egy amolyan ADD TOVÁBB! köves oldal, szerintem nagyon ötletes! 

Én mindenesetre szeretem vele megélni ezeket a napokat! Az sem számított, hogy ha vége a versenynek, nyaralni megyünk, és nem volt időm összepakolni.

Fantasztikus!

#130 Sakkverseny 1. nap

Az elmúlt időszakban sok minden történt velünk. Kalandok sokasága. A nyár amúgy is mindig ilyen nálunk. Most idén volt először az, hogy nem volt betervezve hosszabb nyaralás, kirándulás, így hogy sok mindent meg tudtunk tenni, és el tudtunk menni. Meglepő módon a megszokott 3 napos sakkverseny júliusra rakták. 

Tudjátok, hogy mennyire szereti a sakkot. Szívesen is megy versenyekre. Meg kell mondanom, hogy én pedig szívesen elkísérem. Nem azért, mert nagyon értenék a sakkhoz, vagy bármi közöm is lenne hozzá. Tudom a lépéseket, és szoktam is játszani vele, de ez ugye teljesen másról szól. Én vagyok a lelki edzője. :) És bár kamaszodik, meg minden, azt azért mindig elmormogja a bajsza alatt, hogy szereti, ha vele megyek. Ezek a 3 napos versenyek hosszúak. Egy nap 2 játszma van, ami fejenként 1,5 órát jelent, azaz 3 órát, ha mindenki végigjátssza a partiját. Szóval, mindig könyvvel felpakolva vágok neki ezeknek a versenyeknek. A két játszma között pedig nyakunkba vesszük Székesfehérvárt, mert ott zajlik ez az esemény.

Mindenféle helyre elmegyünk, hogy jól érezzük magunkat. Én pedig szeretek közben fotókat készíteni.

Fantasztikus!

#129 Itthon ❤️

Nagyon kalandos 1,5 hét van mögöttünk. Hamarosan beszámolok róla.

Most jó, hogy már itthon vagyok.

Fantasztikus!

Józsefet bátyjai kihúzták a kútból, és eladták egy arra haladó izmaelita karavánnak,

²⁵Ezután leültek enni. Egyszer csak föltekintve látják, hogy egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amelyet Egyiptomba szállítottak. ²⁶Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? ²⁷Gyertek, adjuk el az izmaelieknek, de ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. (1Mózes 37,25-27)

A pénz nagyon fontos szerepet játszik az emberek életében. Sokan vannak, akik mindenre képesek a pénzért. A különféle kereskedelem nagyon sok embernek biztosít fényes megélhetést, és ezek az emberek nem törődnek azzal a sok nyomorúsággal, amit esetleg ezek okoznak. 

Bizony a pénznek nagy hatalma van. A Biblia úgy beszél a pénzről, mint Mammonról, a bálványról. A pénz könnyen istenné válhat az életünkben, és akkor az irányít minket. Egy idő után semmitől sem riadunk vissza, még a nagy bűnöktől sem, mert csak az lebeg a szemünk előtt, hogy meggazdagodjunk.

József testvérei is hasznot húztak öccsük rabszolgaságából, ami a későbbiekben szörnyű következményeket zúdított rájuk.

Ott a messze földön

 Amikor olyan nehezebb, vagy szomorú vagyok, akkor ezt éneklem, vagy inkább hallgatom. Többször is. :)

 

#129 E.Gardner: A menekülő főnővér esete

 Szóval, a könyv. 

Ahogy már írtam a rendrakás és lomtalanítás idejében élek. Kisebb-nagyobb sikerrel, ahogy szoktam. :) A legnagyobb gondot mindig az okozza, hogy lepakolom a könyvespolcot, letakarítom és visszarakom a könyveket. A visszarakommal van gond. :) Mert bár itt figyelnek az új könyvek, amik arra várnak már egy ideje, hogy sorra kerüljenek, megtalálok egyet-egyet, és arra gondolok "Ó, de rég olvastam már ezt!" vagy "Már erre nem is emlékszem!" - Pedig emlékszem, mert általában szoktam, főleg, ha többször olvasom el.

Már arról is írtam, hogy szeretem Gardner könyveit. Többször is írtam már erről. Valahogy magával ragadó a stílusa, könnyen olvasható, nagyon jók a párbeszédek, kevés a leírás, ami egy jogi krimiben szerintem jó. Bár John Grisham is ide tartozik, ő teljesen máshogy szerethető. De Gardner az egyik főkedvencem jogi krimikben. Viszonylag gyorsan olvasható, és nem tudod letenni, mert mindig van benne fordulat.

Azért ne feledjük, hogy az 1950-es évekről beszélünk!

 

„A nő szenvedélyes mozdulattal Mason fölé hajolt, és megcsókolta. – Hogyan tudnám én ezt magának megköszönni! – Öntsünk tiszta vizet a pohárba! – mondta dühösen Mason. – Semmit, érti, egy megveszekedett vasat sem találtam a széfben, és ahogy ez az ügy kinéz, jobb lenne szépen elfelejteni, hogy átléptem annak a lakásnak a küszöbét. – Természetesen, Mr. Mason. Értem én, mennyire szükséges most a titoktartást. De mégis, nem lett volna jobb bezárni a széfet, és a helyére tenni a falborítást meg a festményt? – Minden bizonnyal jobb lett volna, csak éppen nem akartam megbolygatni a bizonyítékokat. – Miféle bizonyítékokat? – Nem tudom, és mivel nem tudom, nem kockáztattam. De egyvalamit tudok: gyilkoságszagot érzek.”

A könyvből a kedvenc idézetem a következő: 

"Azért állapodunk meg előre, hogy mindkét fél időt takarítson meg. Ha találkád van, légy ott pontosan. Soha ne várjon rád senki, de azt se hagyd, hogy téged megvárakoztassanak."

Bölcs gondolat!

Fantasztikus!
 

#128 Pizza Party és olvasás

 Az utóbbi időben küzdök néhány fizikai betegséggel. Nem vészesek, de már évek óta az életem részesei. Azt gondolom, egy bizonyos kor után 🙂 az embernek figyelnie kell ezekre.

Úgyhogy a pihenés a legjobbkor jött. A kezemben ízületi gyulladás, ha minden igaz, megműtik. Nagyon erős fájdalmaim vannak. Úgy volt, hogy júniusban lesz, de eltolódott szeptemberre. 

Közben a műtött térdem és a sérült bokám is felmondták a szolgálatot. Így csináltam végig a 2 hetes Erzsébet tábort, aztán itthon belefogtam a nagytakarításba. Sajnos nem tudok leállni. És most pár napja nem alszom jól. Nemcsak a meleg miatt. Ugyan voltam ortopédiai vizsgálaton is, és írtak ki kezelést, de nem hiszem, hogy az meg fog gyógyítani. Meglátjuk.

Úgyhogy ma a családi nap lazítás volt. A gyerekek megcsinálták az alapdolgokat. Reggeli készítés, mosogatógép kipakolása, mosógépé és teregetés. Pakoltak kicsit maguk után (nem vitték túlzásba), de ma nem tudtam sokat dolgozni.

Így úgy döntöttem, hogy pizzát sütök, és olvasok. 

A könyvről majd írok. 

A holnap még remélem jobb lesz.

Fantasztikus!

#127 Családi uszodázás

 A múlt héten, amikor éppen volt egy kis ráérős időm volt, összeírtam több, mint száz közös, családi programot, ami együtt megvalósítható. Sok apró dolog van benne. Köztük volt az uszoda is. Jó, hogy itt Móron van erre lehetőség. Mindig szeretem, ha van közösen töltött időnk. Így megvártuk Férjet, amikor hazajött a munkából, mert a gyerekek ezt kérték, hogy együtt menjünk! És ezt is tettük.

A móri uszoda:

Lebegtem:

Kata már a nagy vízben:

Lelkizünk Zsófival - csak ketten voltunk a kis vízben. :)

Nimród és Kata a kis vízben

Úsztunk is.

Szóval, várom a következő kihívást!

Fantasztikus!

#126 Családi fagyizás

Nem vagyok egy nagy fagyis. Nem szeretem a fagyit. Ritkán eszem. 1 gombóc vanília fagyit szoktam enni, de azzal is nagyon küzdök.

Mivel nagyon meleg van, nem szívesen mozdulok/mozdulunk ki a házból. Van feladat, de úgy gondolom, hogy minden megvár.

Úgyhogy elmentünk egy családi fagyizásra. Addig is együtt voltunk.

Fantasztikus! 

#125 Kilátás a kertünkből

 Amikor felmegyek a kertbe ezt látom. És mindig ez a zsoltár jut az eszembe.

121. zsoltár
Grádicsok éneke.
1.Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. 

3. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. 

4. Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!

 5.Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. 

6.Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. 

7. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.

 8. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

 

Fantasztikus!

Letépték Józsefről a felsőruhát, a cifra ruhát, ami rajta volt.

²³Amikor József odaért a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát, amely akkor is rajta volt. ²⁴Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz.(1Mózes 37,23-24)

 

Izrael, József édesapja nagyon szerette a fiát, és mindent megtett azért, hogy fiának különösen szép ruhát készítsen. Nagy gonddal választotta ki a legjobb minőségű gyapjút, és gyűjtögette össze a különböző növényeket, melyekkel akkor festették be a ruhákat. Csodálatos ruha lehetett, szinte mestermunka. Ezt kevesen engedhették meg maguknak. A ruháról sugárzott mindaz amit fiának a jövőben szánt.

Míg a ruha az édesapjuk szeretetét hirdette, addig a testvérek nem bírták még József látványát sem.Gyűlölték őt, és szörnyűséges tervet eszeltek ki. 

 

#123 Mert Jane Austenből soha nem elég

Megláttam valahol a neten, és egyszerűen muszáj volt megvennem. Magamnak..

www.libristo.hu

Könyvek a világ minden tájáról.

Ezen az oldalon idegen nyelvű könyveket lehet rendelni.

De én puzzlet találtam, többet is, de most csak ezt rendeltem. 

Nyilván nem bírtam ki. 🙂

Fantasztikus!

#122 Mert ma ez az ének jutott az eszembe

 Gyerekkoromban is szerettem, a gyerekeim is őt hallgatták, és ma is szívesen hallgatom! Örök kedvenc!

 

#121 Jane Austen: Mansfield Park

Itthon vagyok. Elkezdődött a megérdemelt szabadságom. Nekiálltam a ház kitakarításának, a lomtalanításnak, a rendszerezésnek. Ez a hét erről szól. A gyerekeket anyósomhoz vittem Mama-Táborba, mert így jobban haladok. 

Várom a postást, mert rendeltem magamnak egy meglepetés ajándékot (csak úgy), de még nem érkezett meg. 

Ellenben a pakolás alatt kicsit lazítottam, és filmeztem. Már olyan régen néztem meg 1,5 órás filmeket. 

Ezt választottam:

 

1999-es feldolgozás

Történet:

Fanny Price tíz éves kislányként kerül elszegényedett családjától, Portsmouthból a gazdag northamptonshire-i rokonokhoz. Sosem téveszti szem elől, hogy mekkora hálával tartozik nagynénjének, Lady Bertramnak és nagybátyjának, Sir Thomasnak, jóllehet gyakran éreztetik vele - kivált a páváskodó Bertram-lányok -, hogy ő a szegény rokon, akinek nap mint nap hálát kell adnia jó sorsáért, Testvéri szeretetet egyedül a legkisebb fiútól, az álmodozó Edmundtól kap, aki a lány állandó társául szegődik. Amikor a kiművelt testvérpár, Henry és Mary Crawford megérkezik a fővárosból, a kastély élete teljesen felbolydul. Egyedül Fanny nem kerül a bűvkörükbe, s londoni látogatók felfigyelnek a lány csípős és okos nyelvére. A Bertram-család csillaga leáldozóban, s Mansfield Park sorsát egy hallatlan botrány pecsételi meg. Fanny türelme azonban elnyeri méltó jutalmát…

Mivel nagy rajongója vagyok Jane Austennek, most a szabadságom alatt, és a pakolás közben :), úgy gondoltam, hogy végignézem az összes adaptációt, ami készült. Ezt mondjuk pont nem láttam még, pedig Jonny Lee Millert igazán jó színésznek tartom. Az Emmában is jó volt. 

Nyilván itt csak a filmet ajánlottam, de természetesen a könyvet is! Jane Austen stílusa és gondolatai kimondottan jót tesznek az ember lelkének.

Fantasztikus!

#120 A 2 hetes tábor néhány pillanata, hangulata

 Most ugyan már új hét kezdődött, és amúgy a szabadságom is, de elfelejtettem lezárni az Erzsébet tábort már csak a magam módján is. 

A kollégáim néha furcsán néznek rám, amikor azt mondom, hogy szeretek táboroztatni. Nekem nem teher, szívesen voltam 2 hetet ott. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, mert elfáradtam. Kalandos volt, élményekkel teli, néha lassú volt, máskor meg csak úgy elvoltunk. De a péntek az mindig az ugrálóvárról, a zsetongyűjtésről szól, amit a gyerekek beválthatnak, és ezt nagyon szeretik. Én szinte már hagyományosan ugrálóköteles állomás vagyok. A gyerekek szeretnek jönni, mert ügyesek, és én annak is adok zsetont, aki ott tanul meg ugrálni, vagy csak egyet ugrik. :) 

Az ugrálóvárazás mellett készítenek lufiból különleges dolgokat. Én ezt a két virágot kaptam, és ez olyan aranyos.

Bárkit rábeszélek egy kis ugrálókötelezésre. Jöttek nagyok, kicsik, segítők. :) És bárki ugrálhat nálam, de ide fotót nyilván csak a saját gyerekeimről teszek fel. A többi az iskolám oldalán megtalálható.

Nagyon bírom a gyerekeimet, mert bevállalósok. Zsófi volt az, aki ilyenkor a csillámtetkózást bevállalja. Én is sorba álltam. Katával közöset csináltattunk. Vörös macskát. :) Mert mi mást?

Kata táborozó volt. Én dolgoztam. Zsófi eljött megcsinálni az 50 órás kötelező társadalmi munkáját. Zsófi a Kata osztályában volt végig a két hét alatt. Nimród pedig szintén ott volt velem. Ő már hivatalosan nem táborozhat, mert csak 6. osztályig lehet, de elvittem magammal segítőnek. Az elsősökhöz kellett. :) Nem volt mindig lelkes, de hősiesen helyt állt, és nagyon büszke vagyok rá. 

Fantasztikus!

#119 Sorozat - Megzsarolva

 Na, nem olyan régen lazításként megnéztem egy rövid sorozatot. 8 részes. Persze, hogy nyomozós, CIA-s, meg akciós. :) 

Bevallom őszintén, hogy egy kicsit többet vártam. Jól indult, izgalmas, szerintem elég pörgős is lett, néhol még tetszett is. Aztán a végére kicsit ellaposodottnak éreztem, a befejezésnél meg kiakadtam. Tudom én, hogy fent kell tartani az izgalmat, hogy a néző a következő évadra is odaüljön a sorozat elé (én állok, mert vasalás közben nézem), de értitek, ugye?

  

ITT MEGNÉZHETŐ!

A történet:

A CIA egyik újonca egyenesen fejest ugrik a nemzetközi kémkedés veszélyes világába, amikor egy korábbi informátor azzal fenyegetőzik, hogy kiszivárogtatja az ügynökség titkait.

Az újonc egy ügyvéd (Noah Centineo), és szerintem adrenalifüggő. Furcsa dolgokba és kalandokba keveredik, amiben egy orosz gyilkosnő (Laura Haddock) segít neki, aki persze, hogy valaha a CIA informátora volt. Nekem egyébként a csaj volt a legjobb a filmben. 

Voltak benne furcsa jelenetek, amikkel nem igazán tudtam mit kezdeni, de alapvetően egyszer nézhető sorozat. Ha van egy kis időd, és szereted az ilyen típusú sorozatokat, akkor érdemes megnézni. Nem mondom, hogy néha nem véres, de ugye ez egy akció filmtől nem meglepő. 

Van benne minden, ami kell. Barátság, izgalom, kitartás, egymás segítése, ármánykodás, szigorú tekintetű fekete főnök, meleg barát... Semmi nem maradt ki belőle.

Mindenesetre láttam már jobb CIA-s sorozatot.

Fantasztikus!

És szólának egymás között. Itt jön az álomlátó!

¹⁹Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! ²⁰Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! ²¹Amikor ezt Rúben meghallotta, ki akarta őt menteni a kezeik közül, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! (1Mózes 37,19-21)

 

Volt már olyan, hogy láttad, hogy a barátaid, családtagjaid rossz dolgokat tesznek? Mit csináltál ilyenkor? Hallgattál, vagy kedvesen, barátságosan figyelmeztetted őket? Mi volt a reakciójuk? Mert ugye nem mindig könnyű szembeszállni a többség akaratával.

Mi is történt, amikor meglátták a testvérüket? Nem örültek neki, nem gondoltak bele, hogy milyen hosszú utat tett meg értük, hanem gúnyolni és csúfolni kezdték. 

Annyira haragudtak a testvérükre, hogy a halálát kívánták. Gonosz tervet szőttek. Rúben nem ezt tette. Neki, mint legidősebbnek, mindenben döntő volt a szava. Most is megpróbálta menteni azt, ami menthető, de nem merte testvérei arcába kiáltani, hogy szörnyű bűnre készülnek. Nem akarta magát kivonni a csapatból, mert ahhoz túl büszke volt, de valami a lelkében is megmozdult. Azt akarta, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Annyira már nem volt karakán, hogy a többieket észre térítse. Hazugságba és csalásba keveredett. Csak egy hajszálon múlott, hogy nem lett kisöccse gyilkosa.