07.21.

 

Azért a régi játék is marad.

A háttér marad, csak a kérdés változik...

Ez amolyan "Felelj, ha mersz!" játék. Itt is válaszolhatsz természetesen, de ha nem szeretnél, akkor nyugodtan válaszold meg magadnak, csendben, vagy csak gondolkodj rajta!

#mindennapegykérdés #feleljhamersz #kérdések

07.21.

 

Új játék! - Mi jut róla az eszedbe? Minden nap adok egy témát, és írd le hozzá a gondolataidat, ami eszedbe jut róla, vagy fotóval is illusztrálhatod!

#játék #játszanikell #mijutrólaeszedbe #gondolat #littlepleasures #apróörömök

 

07.21.

 

Ez amolyan "Felelj, ha mersz!" játék. Itt is válaszolhatsz természetesen, de ha nem szeretnél, akkor nyugodtan válaszold meg magadnak, csendben, vagy csak gondolkodj rajta!

#mindennapegykérdés #feleljhamersz #kérdések #játék

 

NEMZETI GYORSÉTEL NAPJA | Július 21

NEMZETI GYORSÉTEL NAPJA | Július 21.

 

Július 21-én egy hatalmas menüt szentelnek a Nemzeti Gyorsétel Napjának. - Ez most egy egészségtelen nap.

A gyorsételek definíció szerint jellemzően magas zsír-, cukor-, só- és kalóriatartalmúak, és nagyon kevés tápértékük van. A csomagolt élelmiszerek megjelenésével az 1800-as évek végén a gyorsételek bejutottak az amerikai életekbe. Ennek ellenére az otthon főtt ételek még évtizedekig a stanard maradtak. Végül a második világháború után az artériák eltömődését okozó ipar beindult. Mivel a lakosság többet evett étteremben, többet utazott, az iparág felkészült arra, hogy nagyobb ütemben termeljen termékeket.

A fagyasztott élelmiszerek polcától a gyorséttermi láncokig a fogyasztók számára számtalan választék árasztotta el a piacot. Burgonyachips, pékáruk és sok más töltötte meg a szupermarketek polcait, előre csomagolva és fogyasztásra készen.

Az 1970-es évekre a gyorsételek nevet szereztek maguknak, és rosszat is. Michael Jacobson mikrobiológusnak tulajdonítják a kifejezés megalkotását. Ő indította el azt a feladatot is, hogy csökkentse az amerikaiak riasztó mértékben fogyasztott, magas cukor-, só- és tartósítószertartalmú ételei iránti étvágyunkat.

Míg a bő olajban sült, zsíros ételek növelik a derékbőségünket, a koleszterinszintünket és a vércukorszintünket, egy alkalmi kényeztetésnek nem szabadna befolyásolnia az egészséges, változatos étrendet és életmódot. A gyártók emellett kedvenc gyorsételeink egészséges változatait is elkészítik, hogy egy kis élvezetre csábítsanak minket.

#mindennapünnep

Nemzeti Lamington-nap – július 21.

 Nemzeti Lamington-nap – július 21.

Ausztráliában minden év július 21-én ünneplik a nemzeti Lamington-napot. Ezen a napon egy finom desszert ünnepe van, amelyet a déli féltekén élők szeretnek.

A lamington egy vajas, ízes piskótából álló desszert, amelyet csokoládészósszal vonnak be. A Lamingtonokat kókuszreszelék vagy szárított kókuszdió borítja. A sütemény a „legausztrálabb torta” néven ismert. A Lamingtonokat olyan különleges alkalmakkor fogyasztják, mint például az Ausztrália napján. Mivel a desszert népszerű és fontos az ausztrál kultúra számára, egy különleges nappal tisztelték meg ennek megünneplésére.
A nemzeti Lamington-nap egy olyan desszertet tisztel és ünnepel, amely az ausztrál kultúra elengedhetetlen része. A lamingtonokat egész évben fogyasztják. Ezek azonban elengedhetetlenek különleges alkalmakkor, például az Ausztrália napján.
 

A Lamingtonokat „Lammo”-nak vagy „Lammosnak” is nevezik. Nemcsak Ausztráliában, hanem Új-Zélandon is népszerűek. A desszertről azt tartják, hogy Queenslandből származik. A Lamingtonok nevét vagy Lord Lamingtonról kapták, aki Queensland kormányzója volt a 19. század végén, vagy feleségéről, Lady Lamingtonról.
 

A tortával kapcsolatos történet szerint Lord Lamingtonnak váratlan vendégei voltak, akikről gondoskodni kellett. Lord Lamington séfje, Armand Galland vett a maradék francia vaníliás piskótából, és csokoládéba és kókuszba mártotta. A desszert nagy sikert aratott, a vendégek kérték a receptet. Egy másik történet szerint a torta véletlenül beleesett a csokoládéba, majd kókuszt használtak a torta vonzó megjelenésére.
 

A torta első megjelenése után a receptet elterjesztették Sydneyben és Új-Zélandon. A recept ezután népszerűvé vált az egész déli féltekén.