#153. Pillanatok a cicánk életéből

 Annyira vicces.

Fantasztikus!

#152. Jane Austen: Büszkeség és Balítélet - sokadjára

Újra olvastam. Az örök kedvenc, amit sohasem unok meg. És amit már annyiszor olvastam és láttam filmen, hogy tudom kívülről. 

A múlt hétvégén hazautaztunk vonattal Férjjel, mert sajnos temetésre mentünk. Pénteken utaztunk, és vasárnap jöttünk vissza. Jelen pillanatban nem téma a MÁV, de az is megér egy külön bejegyzést! Mindenesetre egyik este a tévében a Büszkeség és Balítélet utolsó része ment, és hát persze, hogy ott ragadtam. Anyukám nézte, és én meg beültem, és mondtam előre a szöveget. A családom meg mosolygott rajtam. :)

És bár nekem régi kiadásban van meg, sohasem lehet megunni az olvasását. Már hangoskönyvben is meghallgattam. És bár nem ez a kedvenc könyvem Jane Austentől, hanem az Értelem és Érzelem, de persze köztudott, hogy ebben nagy szerepe van Colin Firthnek is, aki remek Mr. Darcy volt. Vagyis ő az örök Darcy! 

Tudom, hogy volt egy amerikai változat is, talán kétszer néztem meg, és mostanában terveztem, hogy újra fogom. De valahogy nehezen szánom rá magam, mert a BBC-s feldolgozások a legjobbak. Minden tekintetben.

Ez az én könyvem. Az én könyvem még sok-sok évvel ezelőtt egy antikváriumból származik. Nem vettem meg új kiadásban, mert ez is remek. Eléggé viseletes, mit ne mondjak!

 

ITT pedig egy jó kis beszélgetést (podcastet) hallgathattok meg. 

 Néhány jó kis idézet (a kedvenceim a könyvből):

A múltat el kell felejtenünk! Azelőtt talán nem szerettem őt annyira, mint most. De ilyen esetekben legnagyobb baj a jó emlékezőtehetség.

Egész életemben igyekeztem kikerülni azokat a gyöngeségeket, amelyek az értelmes embert is gyakran nevetségessé teszik. (...) De ami a büszkeséget illeti, azt igazán kiváló értelmű ember mindig féken tartja.

A legjobb és legbölcsebb embereket, sőt legjobb és legbölcsebb tetteiket is nevetségessé teheti az, aki abban találja életének célját, hogy mindenből tréfát űz.

Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül.

Van valami hitvány vonás mindabban a mesterkedésben, amelyhez a hölgyek néha lealacsonyodnak, hogy meghódítsanak egy férfit. Ami a ravaszsággal rokon, mindig megvetést érdemel.

stb.

És íme néhány magyar kiadású könyv - csak válogattam párat.

 Szóval, már sokszor mondtam, és nem győzöm hirdetni, hogy Jane Austen FOREVER! És újra olvasni mindig nagyon jó! Nagyon sok bölcsességet tartalmaznak a könyvei! Véleményem szerint nagyon okos, bölcs nő volt. Bármi, amit leírt, az elgondolkodtató és megszívlelendő. Kár, hogy leginkább csak a nők vannak oda érte. 

Bár, meg kell mondjam, Férj is kiválóan idézi a filmben szereplő mondatokat, mert nagyon sokszor megnézte velem. Amiért külön elnyerte rajongásomat! De én már csak egy javíthatatlan romantikus vagyok. Nem mintha meg akarnék javulni, csak mondom. :)

Ti hogy vagytok Austennel?

Fantasztikus!

#151. Lee és Andrew Child: Az egyetlen lehetőség

 Sajnos nem úgy haladok az olvasással, ahogy elterveztem. Pedig olyan jól elterveztem. Összeraktam egy jó kis tornyot, hogy mi mindent fogok elolvasni a nyáron, mert ugye a nyár arra való, gondoltam én. :) De nem így történt sajnos. Nagyon sok minden közbejött, és bár esténként igyekeztem olvasni, azért volt, hogy már a könyvön elaludtam, olyan fáradt voltam, ami soha nem szokott velem előfordulni. 

Lee Child könyvnél meg főleg nem! 

De most sajnos ez történt. A könyv alapvetően tetszett, bár (és már szerintem ezt is említettem), amióta a tesójával írja, kicsit másabbnak érzem az egészet. Jó volt a történet, tényleg, de a végére összecsapottnak éreztem, nem izgultam, nem tudtam izgulni úgy, ahogy a többi könyveknél. De végülis... elolvastam. Mert hát Jack Reacher-rajongó vagyok. (Bár most szomorúan konstatáltam, hogy a Reachert játszó színész - Alan Ritchson - tetováltatta magát, amitől én mindig kiborulok. Persze, az ő dolga, de sohasem fogom ezt megérteni. Tudom, maradi vagyok!)

A könyv:

Történet:

A coloradói Gerrardsville-ben meghal egy nő. Úgy tűnik, öngyilkos lett. Jack Reacher azonban épp a helyszínen tartózkodik, amikor bekövetkezik a tragédia, és jól tudja, hogy az asszony nem a saját akaratából került a busz kerekei alá. 

Egy férfi nemcsak az élete kioltásáról gondoskodott, hanem arról is, hogy megkaparintsa a nő táskáját, és sietve eltűnjön. Minden bizonnyal el is tűnt volna, ha Reacher annyiban hagyja. Miután az egykori katonai rendőr megszerzi a táskát, csak pár perce marad, hogy a rendőrök kiérkezése előtt átkutassa a tartalmát, és amit benne talál, igencsak felkelti az érdeklődését.
Kisvártatva kiderül azonban, hogy az áldozat egykori kollégájának a halálát is öngyilkosságnak álcázták. De kik állhatnak a szörnyű bűntettek mögött? Milyen titkot akarnak mindenáron megőrizni? És vajon mire képesek még, hogy elérjék a céljukat?
Csak egyvalamivel nem számoltak ördögi tervük megalkotásakor: Jack Reacherrel, aki nem ismer kegyelmet, ha az igazság kiderítéséről van szó.

 

 

Izgalmas, több szálon futó krimi ez, és jó is, tényleg. Úgyhogy szeretettel ajánlom. Child rajongóknak meg főleg!

Fantasztikus!

A kis herceg - Jóás

  Használjátok! :)

 

#150. Sorozatajánló - Az igazságosztó

Fiatalkoromban (bár most is fiatal vagyok😊) ez volt az egyik kedvencem. Emlékszem, ültem a tévé előtt, mert már akkor is sorozatfüggő voltam. És vártam, hogy elkezdődjön. 

Szerintem az alaptörténet alapvetően nagyon jó, még ha nem is új. Hasonló volt a Leverage sorozat is, amiről már írtam, és amit mostanában újra nézek. Ott mondjuk egy 5 fős csapat segít másokon. Itt azért elég nehéz lehetett. Zavart például az, hogy eléggé kiszámítható volt az, ahogy a rosszak reagálnak. Mintha mindig mindent előre ki lehetne számítani, de persze ez nem így van. Zavart továbbá az, hogy mindenkinek nehezére esett segíteni Mr. Chapelnek, főleg azért, mert ő megmentette őket. Valaki azt mondta, hogy ő biztos, hogy segítene neki szívesen.  

Na, de mindegy. Már Madsen miatt is bőven megérte. Szerintem ő egy jó színész, és emlékszem, hogy már akkor megkedveltem a szinkronhangját, akiről később tudtam meg, hogy Gesztesi Károly. Mindegy, elég jól hozta a figurát. De azért volt benne egy kis Kutyaszorítóban fíling. 

Sajnálom, hogy csak 1 évad készült belőle.

  

Történet:

A mai világban, ahol annyi rossz történik a jó emberekkel, és ahol a rosszak rendszerint megússzák, olyasvalakire van szükség, mint Mr. Chapel. Nem tudhatjuk, ki ő, mi a teljes neve, honnan jött, vagy hova tart. De ha igazságtalanság történt valakivel, ha megölték a feleséged és a bűnös kisétált a bíróságról, ha a rabló elvitte összespórolt pénzed, ha a rendőr tévedésből téged tartóztatott le, a megoldás: Mr. Chapel. Elkapja a bűnösöket, börtönbe juttatja azt, aki téged odajuttatott, visszaszerzi pénzedet. A szolgáltatás ára? Nem sok: csak egy szívesség. Segítened kell bármely utánad következő bajba jutott ember életének rendbehozatalánál. És erre nem mondhatsz nemet. Mr. Chapel ugyanis nem szereti, ha visszautasítják...  

Nagyon ajánlom.

 Fantasztikus!

#150. Népek tábora - 5. nap

 

Az 5. Nap Dél- Amerika egyik kis országába, Hondurasba látogattunk el. Mivel ők vidám nép, a bibliai történet is vidám volt. Miután kivonultak Egyiptomból, és Isten száraz lábbal vezette át őket a Vörös-tengeren, utána hálásak voltak, és örömünnepet ültek.

José és a kedves családja látogatott el hozzánk, akik együtt több,mint egy tucat nyelvet beszélnek. José mesélt a saját országáról, az életről, ételekről, állatokról. Sokan ide járnak búvárkodni, a színes korallok miatt.

Hondurasi népviseletben

Tudtátok, hogy egy avokádó fán kb. 600 avokádó terem meg? Nem? Mert mi sem tudtuk. Eddig.

A dinnye evés

után játszottunk hondurasi fogócskát, aminek a neve Landa. Ezt kellett kiabálni, ha megfogtak valakit. Megtanultunk spanyolul számolni tízig, és jött a hondurasi foci. Mert hát Hondurasban a gyerekek szintén fociznak. A játékvezetés spanyol nyelven folyt.

Ebédre Pizza Party volt, ahol minden elfogyott, pedig nem kis mennyiség érkezett.  Ittunk finom szörpöt is.  Játszottunk cukorvadászatot is. 

Délután, ahogy az már szokás nálunk, akiket szerettek volna, métázni mentek. Az egyik kedvenc sport a táborban. 

 

A többiek folytatták a gyöngyfűzést, és Zsófival készült sok- sok kis RiceLand is.  

 

A táborzárás után a szintén hagyományos jégkrémezés jött.

Be kell valljam, én nagyon elfáradtam, de a gyerekek valamiért mégsem igyekeztek haza

Így nézett ki egy útlevél a hét végére:

Véget ért. Szombaton még folytatódott, hiszen ez az igazi táborzárás. Ott a téma Isten országa volt, ahová mindenki vágyik és ahová el szeretne jutni. Remélhetőleg.

Fantasztikus!

#149. - Népek tábora - 4. nap

 A 4. nap ellátogattunk a mesebeli Afrikába, azon belül is a Kongói Demokratikus Köztársaságba. 

  

 

A mai bibliai történet a Szerecsen(etióp) komornyikról (pénzügyi vezető), szólt, aki hite által egy egész országot tett kereszténnyé.

Sokat énekeltünk, és még Zsófi is elővette a gitárját, ami nagy szó. Évek óta nem tudtam rábeszélni! Büszke voltam rá!

 

A gyülekezetünk egy tagja különleges utazásra vitt minket, hiszen 9 hónapot élt kint Kongóban. Mesélt az ottani életről, ételekről, állatokról. A Bongó majom mindenkinek tetszett. Az afrikai iskoláról, ahol dolgozott, és áram nélkül tanultak informatikát Meg az egészségügyi képzésekről a mangófák alatt. És megtanultunk egy afrikai mondást, miszerint: "Neked karórád van, nekem időm." Mert nem sietnek, és bár szegénységben élnek, de mindig boldogok. 

 

 

 

Ma sem maradt ki a dinnye a kínalatból, de konkrétan mindent felfaltak a gyerekek. 

 

Az ajándék táskácskák, nagyon népszerűek volt. 

 

Persze, sokat fociztak a fiúk, de csak az afrikai fiatalok példáját követték.

 

 

 Délután megkaptuk az idei tábori pólót, csoportkép is készült.

 

 Folytatódott, és befejeződött a sakkverseny is, és a versenybíró Nimród :)  kiosztotta az okleveleket. Persze, én is sakkoztam. 

 

Kint a kézműves sarokban Zsófival üveget festettek, ahol sok szép és különleges alkotás született.

 

Kakaós csigával, és útlevél ragasztással zárult a nap.

 

Fantasztikus!

#148. - Határidőnaplók a Lidlből - kedvenceim

Biztosan volt már veletek úgy, hogy túl sok minden összejött egyszerre. Nos, valahogy velem is így van. A konyhafelújítás, ami rendetlenséggel, porral, kosszal és lehetetlen küldetésekkel jár (pl. megtalálni dolgokat), a mostanában sok haláleset a családban, a baráti társaságban, a bizonytalan iskolakezdés, az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy hogy kezdjük el a tanévet, a gyerekekért való aggodalom... Szóval, eléggé elfáradt a lelkem. 

Tudjátok, alapvetően nem vagyok egy pesszimista alkat, Férj mindig azt szokta mondani, hogy szerinte alkatilag alkalmatlan vagyok a depresszióra, ami igaz. Nem is tudok ezzel mit kezdeni, ezért nem is próbálom az erre hajlamosokat meggyőzni arról, hogy az élet szép. Szerintem az, még akkor is, ha nem, de muszáj keresni az életben jó dolgokat, különben megőrülök! 

Ezért is várom, amikor így augusztus környékén a Lidl-ben megjelennek a határidőnaplók. Nagyon szeretem. 

Mániákus vagyok (ebben is). De mivel szeretek kézzel írni, jegyzetelni, matricákat ragasztgatni, amiből sokat összegyűjtöttem, mert ebben is mániákus vagyok 😀, nos jobban vagyok egy kicsit. Tudom, nem kell nekem sok!

 

Az idén ezeket vettem meg. A feketét a lányomnak, mert gondoltam, hátha... A másikat magamnak. Még az sem igazán zavar, hogy rózsaszín. 

Papírforma

Évek óta vezetek határidőnaplókat, nagyon szeretek kézzel írni és jegyzetelni. Mivel grafomán vagyok, ez nem lepő. Éveken át mindenfélét kipróbáltam, de aztán egyszer rátaláltam a Lidlisre, és azóta csak ezt használom. Általában a pedagógus naptárakkal bajom van, nem szeretem a beosztásukat, meg én máshogy is használom őket. Alapvetően arra használom, hogy gyorsan beírom, hogy kivel- mikor- hova kell menni, vagy mi az, amit ne felejtsek el. 

De az utóbbi időben kicsit több lett. Nem, nem kezdtem Scapbookal foglalkozni, meg saját gyártású naplózással, mert nincs rá időm. Meg amúgy sem. 

Ám ezek bejönnek. Jól lehet velük dolgozni.

Az utóbbi időben nagyon nagy divatja van a kézzel készített egyedi daraboknak, ahol a tulajdonos alkotja meg a saját naplóját terápiás, elmélyülős jelleggel. Nekem ez a dolog soha nem tetszett, attól függetlenül, hogy matricákat ragasztgatok, vagy beleírok egy-egy jó gondolatot. Pl. az iskolában a gyerekeknek az aranyköpéseit ide vezetem. Mert születnek ám jó poénok. :) 

Fontos volt az A5-ös méret, mert ezt szoktam meg és ebben férek el úgy igazán, rengeteg cetlit, fecnit, címkét, papírt szoktam betűzni pluszban.

 Csak nézzetek bele: (ez egy régebbi naptár, de alapvetően mindegyik ilyen) Átlátható, szórakoztató. Nagyon szeretem, hogy minden héten vagy benne egy vicces idézet.

A belső

Nagyon örülök a belső elrendezésnek, mert pont olyan, amire vágytam. Be vannak vonalazva a napok ezáltal sokkal könnyebben tudunk oda írni, ezáltal az összkép is szebb lehet. És nem lesz ferde a matrica, ha fel szeretném ragasztani. :) Két oldalon kapott helyet a heti beosztás, így van bőven helyünk tervezgetni. A papír minősége is kifogástalan: vastag matt papír, ami nem áttetsző. A design nem a legszebb, amit valaha láttam. Kicsit jobban preferálom a természet ihlette dolgokat, mint ezt a nagyom csajos, színes világot. 130 matricát is mellékeltek a naplóhoz, amik között vannak egészen pofásak is. Kedvenceim a kis növényes darabok, ezeket biztosan nagy örömmel használom majd.

Viszont nincs benne pénzügyi tervező, letéphető listák, egész oldalas heti tervező, papírtartó kis zsebecske a végén. Bár az ideiben van. Viszont én ezeket eddig sem használtam, így nekem egyáltalán nem hiányoznak. Ellenben pozsgás grafikák és a remek matricák mindenféleképp plusz pontot érdemelnek szerintem.

Kinek ajánlom?

Ajánlom azoknak, akik nem szeretnek sokat költeni erre. Én egyszer vettem egyet egy művésztől, hogy támogassam a magyar kézműveseket, de nagyon hamar tönkrement, szétesett. Így maradok ennél. Azoknak, akik csak gyors jegyzetelésre, információk “tárolására” használják ezt a kis naplócskát és nem életvezetésre szánják. Bár arra is hasznos, főleg, ha az ember rendelkezik sok-sok matricával. Amit ITT SZOKTAM beszerezni, és rendszeresen használom is. Néha üzeneteket ragasztok a gyerekeim dolgaira, vagy az iskolában odaadok egy-egy jó gondolatot a gyerekeknek. Erre is kiválóan alkalmas. 

Mérete miatt inkább nagyobb táskába vagy fix helyen való használatra ajánlom.

Volt köztük egy cuki cicás is, ami nagyon tetszett, és meg is vettem. :)

Úgyhogy nemcsak a grafománoknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki szívesen használ ilyesmit!

Fantasztikus!