Annyira vicces.
Fantasztikus!
Újra olvastam. Az örök kedvenc, amit sohasem unok meg. És amit már annyiszor olvastam és láttam filmen, hogy tudom kívülről.
A múlt hétvégén hazautaztunk vonattal Férjjel, mert sajnos temetésre mentünk. Pénteken utaztunk, és vasárnap jöttünk vissza. Jelen pillanatban nem téma a MÁV, de az is megér egy külön bejegyzést! Mindenesetre egyik este a tévében a Büszkeség és Balítélet utolsó része ment, és hát persze, hogy ott ragadtam. Anyukám nézte, és én meg beültem, és mondtam előre a szöveget. A családom meg mosolygott rajtam. :)És bár nekem régi kiadásban van meg, sohasem lehet megunni az olvasását. Már hangoskönyvben is meghallgattam. És bár nem ez a kedvenc könyvem Jane Austentől, hanem az Értelem és Érzelem, de persze köztudott, hogy ebben nagy szerepe van Colin Firthnek is, aki remek Mr. Darcy volt. Vagyis ő az örök Darcy!
Tudom, hogy volt egy amerikai változat is, talán kétszer néztem meg, és mostanában terveztem, hogy újra fogom. De valahogy nehezen szánom rá magam, mert a BBC-s feldolgozások a legjobbak. Minden tekintetben.
Ez az én könyvem. Az én könyvem még sok-sok évvel ezelőtt egy antikváriumból származik. Nem vettem meg új kiadásban, mert ez is remek. Eléggé viseletes, mit ne mondjak!
ITT pedig egy jó kis beszélgetést (podcastet) hallgathattok meg.
Néhány jó kis idézet (a kedvenceim a könyvből):
A múltat el kell felejtenünk! Azelőtt talán nem szerettem őt annyira, mint most. De ilyen esetekben legnagyobb baj a jó emlékezőtehetség.
Egész életemben igyekeztem kikerülni azokat a gyöngeségeket, amelyek az értelmes embert is gyakran nevetségessé teszik. (...) De ami a büszkeséget illeti, azt igazán kiváló értelmű ember mindig féken tartja.
A legjobb és legbölcsebb embereket, sőt legjobb és legbölcsebb tetteiket is nevetségessé teheti az, aki abban találja életének célját, hogy mindenből tréfát űz.
Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül.
Van valami hitvány vonás mindabban a mesterkedésben, amelyhez a hölgyek néha lealacsonyodnak, hogy meghódítsanak egy férfit. Ami a ravaszsággal rokon, mindig megvetést érdemel.
stb.
És íme néhány magyar kiadású könyv - csak válogattam párat.
Szóval, már sokszor mondtam, és nem győzöm hirdetni, hogy Jane Austen FOREVER! És újra olvasni mindig nagyon jó! Nagyon sok bölcsességet tartalmaznak a könyvei! Véleményem szerint nagyon okos, bölcs nő volt. Bármi, amit leírt, az elgondolkodtató és megszívlelendő. Kár, hogy leginkább csak a nők vannak oda érte.
Bár, meg kell mondjam, Férj is kiválóan idézi a filmben szereplő mondatokat, mert nagyon sokszor megnézte velem. Amiért külön elnyerte rajongásomat! De én már csak egy javíthatatlan romantikus vagyok. Nem mintha meg akarnék javulni, csak mondom. :)
Ti hogy vagytok Austennel?
Fantasztikus!
Sajnos nem úgy haladok az olvasással, ahogy elterveztem. Pedig olyan jól elterveztem. Összeraktam egy jó kis tornyot, hogy mi mindent fogok elolvasni a nyáron, mert ugye a nyár arra való, gondoltam én. :) De nem így történt sajnos. Nagyon sok minden közbejött, és bár esténként igyekeztem olvasni, azért volt, hogy már a könyvön elaludtam, olyan fáradt voltam, ami soha nem szokott velem előfordulni.
Lee Child könyvnél meg főleg nem!
De most sajnos ez történt. A könyv alapvetően tetszett, bár (és már szerintem ezt is említettem), amióta a tesójával írja, kicsit másabbnak érzem az egészet. Jó volt a történet, tényleg, de a végére összecsapottnak éreztem, nem izgultam, nem tudtam izgulni úgy, ahogy a többi könyveknél. De végülis... elolvastam. Mert hát Jack Reacher-rajongó vagyok. (Bár most szomorúan konstatáltam, hogy a Reachert játszó színész - Alan Ritchson - tetováltatta magát, amitől én mindig kiborulok. Persze, az ő dolga, de sohasem fogom ezt megérteni. Tudom, maradi vagyok!)
A könyv:
Fiatalkoromban (bár most is fiatal vagyok😊) ez volt az egyik kedvencem. Emlékszem, ültem a tévé előtt, mert már akkor is sorozatfüggő voltam. És vártam, hogy elkezdődjön.
Szerintem az alaptörténet alapvetően nagyon jó, még ha nem is új. Hasonló volt a Leverage sorozat is, amiről már írtam, és amit mostanában újra nézek. Ott mondjuk egy 5 fős csapat segít másokon. Itt azért elég nehéz lehetett. Zavart például az, hogy eléggé kiszámítható volt az, ahogy a rosszak reagálnak. Mintha mindig mindent előre ki lehetne számítani, de persze ez nem így van. Zavart továbbá az, hogy mindenkinek nehezére esett segíteni Mr. Chapelnek, főleg azért, mert ő megmentette őket. Valaki azt mondta, hogy ő biztos, hogy segítene neki szívesen.
Na, de mindegy. Már Madsen miatt is bőven megérte. Szerintem ő egy jó színész, és emlékszem, hogy már akkor megkedveltem a szinkronhangját, akiről később tudtam meg, hogy Gesztesi Károly. Mindegy, elég jól hozta a figurát. De azért volt benne egy kis Kutyaszorítóban fíling.
Sajnálom, hogy csak 1 évad készült belőle.
Történet:
A mai világban, ahol annyi rossz történik a jó emberekkel, és ahol a rosszak rendszerint megússzák, olyasvalakire van szükség, mint Mr. Chapel. Nem tudhatjuk, ki ő, mi a teljes neve, honnan jött, vagy hova tart. De ha igazságtalanság történt valakivel, ha megölték a feleséged és a bűnös kisétált a bíróságról, ha a rabló elvitte összespórolt pénzed, ha a rendőr tévedésből téged tartóztatott le, a megoldás: Mr. Chapel. Elkapja a bűnösöket, börtönbe juttatja azt, aki téged odajuttatott, visszaszerzi pénzedet. A szolgáltatás ára? Nem sok: csak egy szívesség. Segítened kell bármely utánad következő bajba jutott ember életének rendbehozatalánál. És erre nem mondhatsz nemet. Mr. Chapel ugyanis nem szereti, ha visszautasítják...
Nagyon ajánlom.
Fantasztikus!
Az 5. Nap Dél- Amerika egyik kis országába, Hondurasba látogattunk el. Mivel ők vidám nép, a bibliai történet is vidám volt. Miután kivonultak Egyiptomból, és Isten száraz lábbal vezette át őket a Vörös-tengeren, utána hálásak voltak, és örömünnepet ültek.
A 4. nap ellátogattunk a mesebeli Afrikába, azon belül is a Kongói Demokratikus Köztársaságba.
Az utóbbi időben nagyon nagy divatja van a kézzel készített egyedi daraboknak, ahol a tulajdonos alkotja meg a saját naplóját terápiás, elmélyülős jelleggel. Nekem ez a dolog soha nem tetszett, attól függetlenül, hogy matricákat ragasztgatok, vagy beleírok egy-egy jó gondolatot. Pl. az iskolában a gyerekeknek az aranyköpéseit ide vezetem. Mert születnek ám jó poénok. :)
Fontos volt az A5-ös méret, mert ezt szoktam meg és ebben férek el úgy igazán, rengeteg cetlit, fecnit, címkét, papírt szoktam betűzni pluszban.
Csak nézzetek bele: (ez egy régebbi naptár, de alapvetően mindegyik ilyen) Átlátható, szórakoztató. Nagyon szeretem, hogy minden héten vagy benne egy vicces idézet.
Viszont nincs benne pénzügyi tervező, letéphető listák, egész oldalas heti tervező, papírtartó kis zsebecske a végén. Bár az ideiben van. Viszont én ezeket eddig sem használtam, így nekem egyáltalán nem hiányoznak. Ellenben pozsgás grafikák és a remek matricák mindenféleképp plusz pontot érdemelnek szerintem.
Volt köztük egy cuki cicás is, ami nagyon tetszett, és meg is vettem. :)
Úgyhogy nemcsak a grafománoknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki szívesen használ ilyesmit!