2017. május 29., hétfő

Túrógombóc


Nagyon szeretjük. Meglepetésemre még kicsi fiam is, akiről alapvetően nem lehet tudni, hogy mikor mit mivel eszik és minek melyik részét nem eszi meg. Csak egy példa. Szereti a mogyorót és a csokit is, de a mogyorós csokit nem szereti :(
Szereti a túrót - ilyen formában -, és szereti a csokit is, de a Túró Rudit már nem eszi meg.
Persze, nem volt ez mindig így. Sokáig nem szerette, aztán egyszer csak (rejtély, hogy mitől változott meg a hozzáállása) nagyon szerette.
Nálam ez nagy kedvenc. Mindig is az volt. Emlékszem, még a szorgalmatosi általános iskolában dolgoztam (akkor még nem így nézett ki, nem volt szerencsém ebben az új épületben dolgozni). De sokszor volt ez a finomság! Még gombócevő verseny is volt :)
Nem nyertem, de sokat meg bírtam enni belőle :) Ma már ez nincs így. Nagyon ritkán eszem gombócot.

Az úgy volt, hogy tegnap a kisfiam megkért engem, hogy készítsek túrógombócot. Elő is készítettem, össze is állítottam, de csak este volt már időm kifőzni. Mondtam neki, hogy holnapra lesz, vihetnek majd az iskolába. Ők nyugodtan el is mentek aludni, még pedig este 9-kor nekiálltam túrógombócot főzni. De tudjátok... ilyen rosszul még nem sikerült. Szétestek a gombócok, egy darabot sem tudtam megmenteni. Mérgelődtem egy kicsit, aztán feladtam. Biztos más háziasszonynak is volt már olyan, hogy nem sikerült egy étel. Még azoknak a fantasztikus gasztrobloggereknek, akik fantasztikus dolgokat készítenek és nagyon látványosan. :) Legalábbis remélem...

Reggel a kisfiam első kérdése az volt, hogy "Van túrógombóc?" Be kellett vallanom, hogy anya elügyetlenkedte, de megígértem neki, hogy ma elmegyek a boltba, veszek újra túrót, és megcsinálom. És megcsináltam!
Csak azért is!!!!!

Elkészítés:
Fél kg túró, 1-2 tojás (én 2 tettem bele), 9 evőkanál búzadara, só

Összegyúrtam, vizes kézzel kis gombócokat formáztam belőle. Én ezeket szeretem, nem a nagy, ormótlan golyóbisokat.
Állni hagyom pár órát a hűtőben.
Aztán sós vízben megfőzöm, és megforgatom olajon jól megpirított zsemlemorzsában.
Készítek hozzá tejfölös-porcukros "szószt", ahogy a kisfiam hívja. 
Jó, ha van egy kis íze.

2017. május 27., szombat

Túrázz a családoddal!





Aztán, amikor idekerültem, két hegyvidék közé, már mindennapos dolog lett ez. Legalábbis látványra. Ha a kertbe megyek, már akkor is mászok egy kis alapozást, de az igazi túrázás a Vértes adja. Meg a Bakony, de nekünk a Vértes közelebb van, kb. 5 perc gyalog és már bele is vetettük magunkat az erdőbe.
Mostanában egyre többet túrázunk. Sokszor hívunk vendégeket, mert többen jobb buli. :)
Jó lenne még többet. A gyerekek is élvezik. A túrázás jót tesz feszültség levezetéseként, stresszoldóként, egészséges, fejleszti a gyerekeket, rengeteg állatot határoztunk már meg, meg növényt is. Csapatmunkát kíván, mert segítjük egymást a táv megtételében, és a leglényegesebb, hogy élvezzük Isten nagyságát a gyönyörű természetben.
Azok az emberek, akik rendszeresen túráznak, jobban feldolgozzák a stresszt, és a vérnyomásukkal sincs annyi gond.
Zsófia iskolájában van egy tanárbácsi, aki rendszeresen túrákat vezet a gyerekeknek. Ő tanított engem angolul :). Az egyetlen probléma, hogy minden túra szombaton van, és ugye mi ilyenkor nem vagyunk itthon, de szerintem Zsófi nagyon élvezné. Ennek is még utána kell járnom :)
 
Szóval az biztos, hogy amikor az ember túrázik át kell gondolni, hogy indul el. Milyen felmerülő problémák lehetnek. Mi minden kell egy hátizsákba, ami nélkül nem lehet elindulni. 
Mi még nem csinálunk nagy túrákat, hiszen kicsik a gyerekeim, Kata miatt kisebb távolságokat teszünk meg, de azért balesetek mindig lehetnek és előfordulhatnak. Én mondjuk magam nem vinném a gyereket túrázni, mert a tájékozódási képességem a nullával egyenlő, de Férj mindig ott van, és tudjátok, ő "az a pasas"... Milyen pasas? "Hát az, aki a világvégén is képes egy gyufaszálból házat építeni." (Idézet: Hat nap, hét éjszaka című film - NAGYON JÓ!)
Senki sem tervezi be, hogy eltéved, vagy balesetet szenved, de a biztonság mindig jól jön.
Az, hogy mi mindent csomagolunk el, függ attól is,hogy milyen túra lesz.

Fontos dolgok túrázáshoz:
1 Víz. Ez a legfontosabb dolog, amit magunkkal kell vinni. Az ember könnyen kiszárad, különösen nyáron. Víz és nem cukros innivaló!!! 
2 térkép és iránytű.  - Megmondom őszintén, hogy nálunk ez nincs. Férj elég jól ismeri a Vértest, és én pedig bízom Férjben. Ráadásul elavult dolognak is tűnhet a GPS és telefon világában, de mégis jó és fontos szerintem. Leginkább a gyerekek miatt fontos, mert meg kell, hogy tanuljanak térképet olvasni. Később még akár javukra is válhat. :) 
3 Étel - Jaj, hát ez a legfontosabb. Ez anyának meg főleg! Nekem amúgy is mániám, hogy mindig legyen nálunk valami ennivaló, mert a gyerekek sosem éhesek, de amikor megállunk egy pár percre, akkor mindenki majdnem éhen szokott halni, még akkor is,ha kisebb távot teszünk meg. Én mindig rakok kekszet (Jó reggelt nagyon bevált), vagy valamilyen egészséges nasit, amiben van energia és kalória. Lehet mogyoró, napraforgó, pisztácia, stb. 
4 extra réteg ruházat és esőkabát - Nem számít, hogy hova megyünk,  az időjárás elég szeszélyes. Sosem baj, ha kicsit cipekedniük is kell a gyerekeknek, egy esőkabát még nem a világ. A pulóvereket meg a derekukra tudják kötni. Sokszor megkaptam már, hogy néha túl sok ruhát adok rájuk (egy póló, egy vékony hosszúujjú és egy pulóver, ha hűvösebb az idő - nem gondolom, hogy sok ruha), de azt gondolom, hogy jó rétegesen öltözködni. Eddig nem vittem, de a következő alkalomra elteszek váltózoknit is, mert a gyerekek mindig megtalálják a sáros részeket, hiszen az a buli!
5 zacskó - egyrészt a szemétnek, másrészt nálunk iszonyú mennyiségű kavics, virág, toboz, különféle kőzet és fa jut haza egy-egy ilyen kirándulásról. Nem baj, ha van egy hely, ahol mindent tárolunk :)
6. Kötél, ragtapasz, gyufa, papír, rovarírtó, fényvédő, sapka - ezek abban az esetben, ha valamit meg kell oldani. Mondjuk valakinek kimegy a bokája, elvágja a kezét, vagy akármire is jó :)
7. Zseblámpa.  -  Soha nem voltunk még esti túrán, és nem is tervezem velük még egy darabig, viszont nagyon szeretik a zseblámpát, és az amúgy is izgalmas nekik. Meg jó buli. 

Kihívás: TÚRÁZZ A GYEREKEIDDEL!

2017. május 26., péntek

Zöldbab főzelék







Hozzávalók:
  • 50 dkg sárga hüvelyű zöldbab
  • olaj
  • liszt
  • bors
  • 1 kis doboz tejföl (lehet vega tejföl is, és akkor teljesen vegán lesz az étel :) )
  • 1 teáskanál őrölt pirospaprika

A zöldbabot olajban kicsit megpároljuk. Nem szeretem magas lángon főzni, mert akkor szétfő. Aztán ha egy kicsit megpuhult, utána felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje.
Sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk, amikor megfőtt, akkor elkeverjük a lisztet a tejföllel és behabarjuk a főzeléket.

Nagyon finom.
Jó étvágyat!

2017. május 25., csütörtök

Mózes és a kőtábla - kézműves

Mostanában sokat beszélgetünk Mózesről. Mind hittanórákon, mind a gyerektanításokon.
Ezt készítettük a gyerekekkel.



 És a kész munka:
Szerintem nagyon jó lett.

2017. május 23., kedd

KÁOSZBÓL NYUGALOMBAN # 16.

Képtalálat a következőre: „szélcsend”

Emlékeztek még, hogy írtam a Szélcsendről az életemben? Még most is fontosnak érzem, és még most is keresem ezeket a helyzeteket. Főleg akkor érzem ezt, amikor a konyhámban vagyok. Mert a konyhámban sokszor van káosz. (Most este fél 9 van, most kezdtem neki a gyerekek holnapi ebédjének, mert a mai nap egész nap úton voltam, és el is fáradtam, de enni meg kell.) Kicsi, nincs elég hely, sok minden funkcióval bír ez a hely... stb. Szeretem a szép konyhákat, és vágyom is egy nagyobbra. 

A konyhai asztalon mindig minden szalad. A gyerekeimnek mániájuk, hogy oda pakolnak mindent, amit hazahoznak, vagy megtalálnak. A székekre pakolják a pulóvert, a kabátot, mellényt, mintha nem lenne helye. Mintha... Pedig de!
Mégis úgy érzem magam, mintha Káoszban élnék.
Ez persze azért is lehet, mert mint már említettem, nincs előszobám, és a konyhában összpontosul minden és mindenki. Ez engem eléggé stresszel, mert csak néhányat kell lépni vagy hajolni, és minden a helyére kerülhetne, de nem... valahogy nem ér rá senki ilyesmire.

A KÜLDETÉS: A KONYHA

Szeretem a rendet a konyhában, de reggelente, amikor felébredek, látom mi vár rám aznap. Mert én nem vagyok tökéletes anya, és nem pakolok el este 11-ig mindig mindent a helyére. Lehet, hogy emiatt, de nem tudok felzárkózni, és úgy érzem, hogy túlterheltek a napjaim.
Volt már ilyen veled, vagy csak velem történt meg?
  •  A tiszta konyha fontos. - Az én életemben egy nagy segítség Mabel, a mosogatógépünk :)
  •  Igen, gondoltuk vicces nevet adunk neki, ráadásul nagyon szeretjük Férjjel a Csengetett Mylord! című sorozatot, így nem is lehetett volna más a befutó erre a szerepre. Amióta Mabel a családunk tagja, tényleg sok dolga van. Állandóan megy. Most is, este 9-kor. Tudjátok, mondtam, hogy nem szerettem soha mosogatni, és most élvezem, hogy nem igazán kell. Bepakolom, kipakolom, és mehet bele a következő adag. Anyukám szerint túl hosszú ideig mosogat, azt mondta, hogy ő addig megcsinálja kézzel :)Mondtam neki, hogy lehet, de én közben tudok főzni, vasalni, pakolni, vagy olvasni... azért ez is jó. 
  • Besétálni egy rendetlen konyhába, az azért elkedvetlenít engem is.Pedig sajnos az én konyhám is szokott rendetlen lenni. (Még mindig várok valamilyen csodára e tekintetben!)
  • Szeretek főzni, de nem szeretem, ha piszkos a konyha. Ez mondjuk mániám, mégsem tudom mindig megvalósítani. Állandóan súrolom a dolgokat, de nem is ezzel van baj, hanem a helyhiánnyal (aminek hadat is üzentem, csak sajnos lassan haladok), így amikor például megjövök a boltból 3 szatyorral, az a legnagyobb gondom, hogy hová pakoljam le a dolgokat, amiket vettem. Mi sokan vagyunk, tehát nem kevés étel fogy, ráadásul elég válogatós is a társaság, kevés dolog van, amit mindenki szeret. (Erre most sokan mondhatják (és talán mondják is: ejnye! ... de én tényleg mindenkinek mindent megfőztem és megkóstoltattam, aztán így alakult) 
  • Igazából az a fontos számomra, hogy legyen hely elkezdeni a főzést. Éppen ezért az utóbbi időben elkezdtem lomtalanítani a konyhát. Csak olyan dolgokat tartok meg, amiket tudom, hogy használni fogok és használok is. Például 3-szor kaptam ajándékba zöldségreszelőket, tudjátok, ami mindenféle formára összevágja a zöldségeket. Na, erre konkrétan nincs szükségem. :) Vagy van egy halom ajándék kávéscsészénk, de nem kávézunk, így teljesen felesleges. Rengeteg kanál, villa és kés van. És még sorolhatnám...
  • Sokat küzdök azzal, hogy a gyerekeim elvigyék a helyére a mosatlan tányérokat, amiből ettek, vagy hogy kulturáltan egyenek. Néha úgy tűnik, Katának ez nehezen megy, mert egy kismalac is szebben eszik, mint ő. Én tudatosítom bennük, hogy nem a szolgájuk vagyok, hanem az anyukájuk. :)
  • Nagyon sokat küzdök azért, hogy elpakoljak dolgokat, hogy minden egyes főzésnél tiszta legyen a hely. Ha őszinte akarok lenni, akkor ez egy ördögi kör, bár nem szeretem ezt a kifejezést használni. Újra és újra, meg újra és újra egy idő után fárasztó. Éppen ezért vagyok hálás Mabelnek. Meg persze az anyukámnak, aki karácsonyra meglepett minket vele. Amióta ő megvan, még a mosogatást is jobban szeretem. Megesszük, már kerül is be a helyére, vagy előbb a mosogatóba, aztán amikor lesz hely, bele a gépbe... 
  • Nem vagyok egy lelkes háziasszony. Szeretek anya lenni, meg feleség, szeretek főzni, szeretek pakolgatni, takarítani, de nem gondolnám, hogy ennek kellene lennie az életem értelmének, ti. hogy látástól vakulásig ezt csinálom, csak mert itthon vagyok (egyébként nem is vagyok itthon, vagyis alig). 
  • Azt értettem meg, hogy a legfontosabb dolog az életemben e tekintetben is az önfegyelem. Én néha küzdök ezzel. Mert van olyan, hogy nincs kedvem. Mert miért ne lehetne? Nem rabszolga vagyok én, akinek arról szól az élete, hogy kiszolgáljon mindenkit! Ha lehet nem halogatom a házimunkát, és megcsinálom, hogy gyorsan kész legyek vele, de - ahogy a fogyókúrázók is adnak maguknak laza napot -, így én is szoktam magamnak. És igen! Van, hogy nem csinálok meg valamit. Nem kerget a tatár!!!

AMIT MEGÉRTETTEM:
1. Én boldog leszek attól, -  reggel is - ha tisztaság van a konyhámban!
2. Hagyjunk elegendő időt arra, hogy megfőjön az ételt! Én általában ebben elszámolom magam. Van, hogy annyira belelendülök a főzésbe, hogy nem tudom abbahagyni, és akkor kész a káosz.
3. Mossuk el a tálakat minél hamarabb. Ez csak néhány másodperc! 
4. Pakoljuk le az asztalt mindig! Én a gyerekeimet rászoktattam arra, hogy reggeli után lepakoljanak maguk után. Muszáj nekik!
5. A padló felmosás, hűtőszekrény pakolás, rakodás is nagyon fontos. Ha módszeresek vagyunk, akkor nem lóg a fejünk felett a sok-sok feladat, amit el kell végezni...
 
És ami biztos, hogy még sokat fogok írni erről.

2017. május 21., vasárnap

Csokis keksz és az M&M's

A május nálunk mindig nagyon húzós. Két gyerekem is májusban született - 2 nap különbséggel, és mindig egyszerre tartjuk a születésnapi "bulijukat". Meg persze Zsófinak ilyenkor van a névnapja, így egybe letudhatunk mindent. Ilyenkor egész gyereksereg jön el hozzánk. A május jó hónap, mert már sokat lehetnek kint, és kiengedhetik az energiákat, nem bent a házban. Én ennek egyébként nagyon örülök. :)

Megmondom őszintén, hogy nem vagyok híve annak, hogy egy gyerek, csak hogy jóban legyen és jó pontokat szerezhessen, az egész osztályát hívja meg magához. Ismerek ilyen helyzetet. Mi évek óta ugyanazokat az embereket hívjuk, akik ténylegesen a barátaink, és akikkel jóban vagyunk, és a gyerekek is jól kijönnek. Jó látni, ahogy az évek alatt formálódtak, alakultak, és már a lányok is igen komolyak, nincsenek például nyávogások és árulkodások. :) :)

Az a típus vagyok, aki szeret vendégül látni és készülni. És az, aki szereti, ha kipróbálhat új sütiket. 

Szeretek blogokon járni és kutatgatni, olvasgatni, mert ki tudja, hogy honnan lesznek a nagy ötletek! :) Azon gondolkoztam, hogy valami újdonságot sütök a gyerekeknek, mégiscsak egy szülinapi partyról van szó!
És akkor megtaláltam ezt a kekszet:
Gyors és finom.

Hozzávalók: (Kb. 20 db kekszhez, egy nagy gáztepsinyi adaghoz).
120 g liszt + 25 g kakaópor,
100 g porcukor
80 g puha vaj
1 egész tojás
1 cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor
1 kevés só
1 kis csomag Smarties, vagy M&M’s (kb. 150 g)
(Az az igazság, hogy én a kekszeket dupla mennyiségből csinálom, mert 20 darab nálunk nem tart sokáig.)

Elkészítés:
1) A puha vajat géppel alaposan kihabosítjuk.
2) Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, majd a porcukrot és a tojást.
3) Erre szitáljuk a száraz hozzávalókat (lisztet, kakaóport, sót és sütőport), amit alaposan kikeverünk.
4) A tészta egy puha massza lesz, amiből 3-4 cm átmérőjű golyókat formálunk és sütőpapírral bélelt lemezre nyomkodunk. Én kanalazni szoktam. Mármint kanállal szedem rá a sütőpapírra. Szeretem, ha kicsit rusztikusabb :) :)
5) Díszítsük ki az M&M-szel a sütiket. Én így utólag rájöttem, hogy tehettem volna többet bele, de első próbálkozásra így alakult. 
Fontos!!! A kekszek között hagyjunk nagyobb helyet, mert azok terülni fognak.
Előmelegített 170°C-os sütőben max. 15 percig süssük a kekszeket. Figyeljünk rá, hogy ne süssük túl a kekszet, mert kiszárad!

2017. május 20., szombat

Meggyes-mákos muffin

Muffin-hegyek nálunk!
De persze, mi is nagyon szeretjük a muffint. Ráadásul Férj nagy kedvence is ez a süti, mert van benne MÁK és van benne MEGGY. Sokszor szoktam készíteni, mert Férj nem édesszájú, de ezeket a muffinokat jártában-keltében eszegeti, és fogy. Ezért mindig dupla mennyiséget készítek belőle. Muffinból mindig :)


A recept:

Hozzávalók: 10 dkg meggybefőtt; 15 dkg puha vaj; 15 dkg cukor; fél teáskanál vaníliaaroma (helyette vaníliacukrot teszek bele); 2 tojás; 12 dkg liszt; 3 dkg darált mák; 1 teáskanál sütőpor; fél teáskanál őrölt fahéj (kihagyom); 1 citrom; 4 evőkanál tej (kihagyom)

A receptet úgy írom le, ahogy nekem megvan, az eredeti formájában. Ám mivel én nem teszek bele dolgokat, mindenkinek a kreativitására bízom, hogy hogyan készíti el. Én zárójelbe teszem, amit nem teszek bele.

Elkészítés: A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük. A muffinformákat papírral kibéleljük. A lisztet összekeverjük a sütőporral, a darált mákkal (és a fahéjjal). A vajat habosra keverjük a cukorral és a vanília (aromával - helyette vaníliás cukrot teszek bele), majd hozzáadjuk egyenként a tojásokat. 
A masszához hozzákeverjük a lisztes keveréket, majd belereszeljük a citrom héját, (végül fellazítjuk egy kis tejjel - nem szükséges, így is elég lágy). 


A masszába belekeverjük a lecsöpögtetett meggyszemeket, majd a formákba adagoljuk. 
Kb. 20 perc alatt készre sütjük. 


HA VALAKI MÉG SZERETNÉ TETŐZNI, én nem szoktam:
fehércsoki mázhoz: 10 dkg csokoládé; 10 dkg vaj; 2 evőkanál tejszín; 10 dkg porcukor;
tetejére: lecsöpögtetett magozott meggybefőtt
A darabokra tört fehér csokit gőz fölött összeolvasztjuk a vajjal és tejszínnel, majd levesszük a gőzről, és hozzászórjuk a porcurot. Addig kevergetjük, amíg a cukor feloldódik benne, aztán, ha már kihűlt, rákenjük a kész muffinokra.