Mert Fodor Ákos nekem örök kedvenc.
Fantasztikus!
Pillanatok az életünkből
"ÉS KÉSZÍTSENEK NEKEM SZENT HAJLÉKOT, HOGY KÖZÖTTÜK LAKOZZAM." 2MÓZES 25,8
2Mózes 25,1-8.,35,4-9.20-29
* Van-e valamilyen dolog, tárgy az életedben, amihez nagyon ragaszkodsz? Egy játék, esetleg egy könyv, a telefonod, egy háziállat? Mit éreznél akkor, ha valakivel meg kellene osztanod? Vagy azt mondaná neked az anyukád, a gyülekezeted vezetője, a lelkészed, hogy vidd el a gyülekezetedbe, templomodba, és add oda Istennek? Hagyd ott!
Képzeld el, hogy az izraeliták minden nap megtapasztalták Isten közelségét és jelenlétét. Amikor látták a felhőt, ami napközben vezette őket, eszükbe jutott, hogy Isten velük van. Amikor éjjel látták a tűzoszlopot, akkor is érezték Isten jelenlétét. De mégis valamiért nem volt jó nekik, valami hiányzott nekik.
Szükségük volt egy különleges helyre, ahol találkozhattak Istennel. És Isten is szeretett volna találkozni az övéivel. Azt szerette volna megtanítani velük, hogy Ő mindig köztük van, és bármikor imádkozhatnak hozzá és imádhatják Isten. Azt szerette volna az Úr, ha van egy háza az izraeliták táborában.Isten tudta, hogy milyennek kell lennie ennek a háznak. Át is adta Mózesnek a tervet, aminek alapján a zsidók el tudták készíteni. Így Mózes pontosan tudta, hogy mit kell tennie. Isten így szólt Mózeshez: "Mondd meg az izraelitáknak, hogy ők is hozzájárulhatnak házam építéséhez. Aki akarja, elhozhatja ajándékait. De senki se érezze kényszernek. Mindenki csak annyit adjon, amennyit akar, és amennyit képes adni. Nem szeretném, ha bárki is kényszerítve érezné magát. Neme nem az a fontos, hogy az emberek mennyit adnak, hanem az, hogy örömmel adják! Az izraeliták meg fogják kérdezni tőled, hogy mennyit adjanak. Mondd nekik, hogy szükség van különleges anyagokra: aranyra, ezüstre és rézre. Ezekből a fémekből fognak készülni a bútorok. Ha fát hoznak, az csakis akác legyen, mert ez elég kemény, hogy kibírja a meleg nappal és a hideget éjszaka a sivatagban. Arany Ezüst RézAkácfa Akácrönk
Az
én házam színes lesz. Hozzanak az emberek fonott juhgyapjút, amelyek
kék, lila és meggyszínűek legyenek. Szükségetek lesz továbbá vászonra,
állatbőrökre, hogy elkészíthessétek szent házam falait. Kérd meg az
izraeliták, hogy hozzanak még vékony lent, kecskebőröket, vörösre
festett kos bőröket és fóka, vagy tengeri tehén bőröket.
A házamban világosságnak kell lennie. Ezért gyújtsatok olívaolajat. Egyes szertartások lebonyolításához szükségetek lesz illatszerekre, és tömjénre. El fogom magyarázni, hogyan kell ezeket használnotok.
Olívaolaj TömjénHasonlóképpen szükségetek lesz ónixkőre és más drágakövekre, amikor el fogjátok készíteni a papok különleges ruházatát."
Az izraeliták közül sokan örömmel elhozták azokat az ékszereket és értékes dolgaikat, amiket az egyiptomiaktól kaptak, mielőtt eljöttek volna Egyiptomból. Ahelyett, hogy megtartották volna a kincseiket, az izraeliták szívesebben odaadták Mózesnek, hogy használja fel Isten házának építésére. Odaadták Istennek legszebb és legdrágább dolgaikat. Az Isten sátora lesz a legszebb az egész táborban.Az izraeliták látták Isten hatalmát, ismerték tervét, és imádni és dicsőíteni akarták Őt egy különleges helyen és különleges módon. Mi is ugyanígy dicsőíthetjük és imádhatjuk ma Istent. Alkalmat ad gyermekei számára, hogy felajánlják neki ajándékaikat. Ő azt akarja, hogy ezt örömmel tegyük, ahogyan az izraeliták is tették.
Fontos beszélgetni arról, hogy hogyan viselkedünk Isten házában. Hogyan öltözünk fel, és hogy készítjük fel a szívünket arra napra!
Március 15 nálunk egy másfajta ünnep. Az anyukám és az apukám házassági évfordulója, amit mi megtartunk. :) 43 éve házasok. De mivel az ország másik végén élünk, nem ünnepeltünk személyesen. Ezért inkább kicsit lazítós nap lett.
Nimród egy sakkversenyre ment (mert hát hová máshová?) Ászárra (a kép a Facebookon megtalálható), amit nagyon élvezett. Amolyan "forradalmi sakkverseny" volt, jó hangulatban. Nem voltam vele, így nem készült róla jó kép. :)
Fantasztikus!
Szóval, az úgy indult, hogy a Kisfiam jelezte nekem, hogy ő bizony jelentkezett az iskolai műsorra, amit március 15-én ad az iskola. Na, ez volt az első alkalom, hogy tátottam a számat. Egy olyan gyerek, aki csendes, erősen introvertált, nem beszél sokat, és ráadásul sohasem szerepel sehol, semmikor, most magától jelentkezett. Ilyenre. Kiállni és beszélni mások előtt.
Hát, mit ne mondjak, nagyon büszke voltam rá.
És nagyon hálás a jó Istennek, hogy ebben az iskolában dolgozhatok, és láthattam őt így felnőni. Persze a lányokért is, de Nimród nagyon más. Ő Férjfajta, csendes, magának való. És most egyszer csak ott állt, én meg az anyai szívemmel teljesen meg voltam hatódva.
Bár a kollégáim mondták, hogy igyekszenek megtenni, hogy Nimródból kihozzák az állatot (ti. hogy elég forradalmi legyen), nehezen sikerül. Hát, igen, nem egy ideges típus - mondták, de itthon persze nem ezt tapasztalom. :) Nem mondom, hogy nem izgult, láttam rajta, és félt, hogy az egész iskola előtt kell előadniuk. De előadták, és nagyon jó volt. ITT látható az iskolánk oldalán néhány kép.
Amikor lementünk az osztállyal, már én is eléggé izgultam érte. Kicsit könnybe is lábadt a szemem, mert egyszerre volt féltés, izgalom és büszkeség a szívemben. Mert hát ilyen egy anya. És amikor kiállt egyedül, és kiabált: "Szabadítsuk ki Táncsics Mihályt!" mosolyogtam.
Én aztán nem vagyok forradalmi hangulatban sohasem. Nem magyarkodom és nem is ünneplem ezeket az ünnepeket. De a magam módján nagy Petőfi-rajongó vagyok egyébként, és ha valaki nem tudná, akkor most mondom VASVÁRI PÁL Tiszavasváriban született. Igen, ott, ahonnan származok. Csak mondom! :)
Nagyon büszke voltam rá, és persze jólesett a kollégák dicsérete is, hogy mennyire kibontakozott Nimród. Hát, igen, nemcsak az a csendes, sakkos fiú már!
Fantasztikus!
Na, lehet, hogy ez most nem lesz népszerű, de ez van. Utálom a pókokat. De nagyon. Nem félek tőlük vagy ilyesmi, de nagyon idegesítenek. Utálom azt, ahogy kinéznek (nem mintha tehetnének róla), és bár tudom, hogy Isten teremtményei, és még hasznos állatok is, de akkor sem szeretem őket. Sosem szerettem. Nem szeretem azokat az állatokat, amelyeknek 2 vagy 4-nél több lába van, vagy nincs lába. De a pókok, na azok!
Sokáig ilyen teremtmények éltek a kertünkben, és nagyon nem bírtam őket. Most sem bírom.
Tudom én, hogy hasznos állatok, de utálom, amikor egy hetes takarítás után, és pókhálótlanítás után, amikor már úgy gondolod, hogy Végre! Megszabadultál tőle, akkor felnézel, és látsz egyet a szobában. Akkor aztán nem tudsz elaludni, mert azon izgulsz, hogy bemászik-e az ágyadba. Egyszer olvastam, hogy megeszünk álmunkban pókokat! Na, ettől aztán kiborultam. Vegaként is, meg egyébként is!
Szóval, én igen komoly harcot folytatok velük. És nem titkolom, többször véget is vetek életüknek, mert zavarnak, ha jelen vannak. Zsófia megmenti őket, így ha azt akarom, hogy életben maradjanak, akkor őt hívom, és ő bírja az ilyesmit. De nem mindig vagyok rendes e tekintetben, és ezt vállalom!
A kertben nem zavarnak, de a házban! Amikor látod, hogy figyelnek! Na, azt azért nem! A fürdőszobában, ott aztán nincs menekvés. Milyen már az, hogy fürdesz, és látod, hogy ott figyel a sarokban! Hű! Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, nekem meg hogy ez hogy jutott az eszembe, amikor írhattam volna másról, de azt tudom, hogy holnap biztos pókhálózni fogok, mert fúj! van!!!!
Egyszer láttam egy Vacsoracsatát, ahol 5 húsevő ember főzött egymásnak. Mindenki rágta a nagy cupákot, majd megláttak egy pókot és mindenki meg akarta menteni, mert olyan cuki volt! Elég szürreális volt, az biztos! Meg is mentették, ha jól emlékszem. De engem nem zavar, ha valaki a saját házában pókoktól szabadul meg. De ha nem, az sem.
Bocsi, pókok!
Fantasztikus (?)
Férj a kertben:
Én meg a konyhában:
A gyerekek azt mondták, hogy tanultak, de nem nagyon hiszek nekik. :)
Fantasztikus(an) elfáradtunk!
Ezt
a tanulmányt régen írta, egy számomra kedves ember, akivel sokat és
sokáig dolgoztunk együtt. Mézes Judit egy fantasztikus ember, és én
nagyon hálás vagyok azért, hogy dolgozhattam évekig vele. Sajnos
mostanában nincs időnk írni. Nekem legalábbis, de neki megjelentek
mesekönyvei is.
Ez egy régi tanulmány, amit egyszer egy táborban vettem át a gyerekekkel, és most megtaláltam az elmentett anyagaim között. ITT megrendelhető!
Amikor az egész napos arról szól, hogy:
- megpróbálsz lecsillapítani egy dühöngő, őrjöngő gyereket, mert újra le kellett volna másolnia valamit, amit teljesen hibásan írt le, és dühkitörése lett, de nagyon durva .
- megpróbálod kinyomozni, hogy ki küldi szórakozásból haza a gyerekedet, mármint melyik osztálytárs(ak) szórakoznak azzal, hogy azt mondják hogy elmarad az óra, aztán szórakozva nézik ahogy hazamegy. Közben igazolatlan hiányzása lett. 😔😔😔
- amikor vitázol a gyerekeiddel, mert senki sem tanul úgy, ahogy a képességei szerint képes lenne rá
- amikor a gyülekezetedben egy kedves gesztusba beletrollkodik egy okostojás.
Szóval, egész nap ez ment.
A mai egyik jó nap a rajz óra volt, ahol a színházi élményüket rajzolták le képregény formában. Nagyon ügyik voltak. Sajnos elfelejtettem fotózni.
A másik ez a kép:
Egy ilyen nap után egy ilyen látvány igencsak felemelő. ❤️Pedig sok- sok éve annak, hogy általános iskolásként az énekkarral nyertünk egy versenyt.
De a mai napig szoktam még énekelni, és még a szövegére is emlékszem.
Fantasztikus emléket hozott fel bennem.