HETI ÜZENET 22. - Mindig

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Légy...!

Vége van a tanévnek. Ma volt az iskolában az évzáró. A gyerekek megkapták a bizonyítványt (egyik sem lett kitűnő), én ennek ellenére mégis nagyon büszke vagyok rájuk. Szerintem sokat dolgoztak. Lehetett volna jobb (mondjuk Zsófinak), de amit lehet, kihoztuk belőle.
Ráadásul elbúcsúztunk a tanító nénitől is, hiszen jövőre már felsősök lesznek. A szülők engem bíztak meg a szervezéssel, és én nagyon igyekeztem. Szerintem elég jól sikerült. Egy kis sírós-nevetős hangulatú kis műsort adtunk elő. Igen megható volt. Titokban jártam be az osztályba próbálni, és bár akkor nagyon lazák és hangosak voltak, itt eléggé megilletődtek. De cukik voltak.
Készítettünk egy kisfilmet is a 4 évről. És csináltam egy ppt-t, és egy apuka videová varázsolta.
Készült továbbá egy kis könyv, amelyikbe minden gyerek rajzolt vagy írt. Zsófiét megmutatom:

Ebből lett egy kis füzet, ami nagyon aranyos lett.
Kapott ajándékot is. 
Aztán készítettek a gyerekek egy oklevelet is, amit aláírtak és kinevezték az osztályfőnöküket az örökös kedvenc tanító nénijüknek.
Egyik anyuka tortát sütött, volt aki sósat, amolyan kis buli-fíling volt. Az utolsó.
Furcsa, hogy jövőre már ötödikes lesz.

A lényeg, hogy elfáradtam. Előtte adtam le a két gyerektanulmányomat, aminek csúsztam a határidejével. Lemaradtam egy tábori pályázatról is, és szerintem sok mindent elfelejtettem, amit az iskolában intézni kell. Még jó, hogy ott vannak egy hétig.
Most, hogy e sorokat írom, meg kellene könnyebbülnöm, hogy végre vége!, de most meg már a nyári, gyerektáborunkat kell kezdenem szervezni. Ja, és kedden angolból vizsgázom...
Hogy miért nem tudok én a fenekemen megülni és nyugiba lenni? EZ ITT A NAGY KÉRDÉS!

Aztán ezt találtam:
Úgy szeretnék... De tényleg...
Nagyon stresszes típus vagyok. Szeretek mindent jól megcsinálni, kicsit talán maximalista vagyok bizonyos dolgokban. (Látnátok most a házunkat! Ez nem ezt mondja! :) )De olyan jó lenne lazábbnak lenni, kicsit elengedni a dolgokat. Néhány LÉGY... ott van az életemben, de ha egyet kellene választani, akkor azt választanám, hogy LÉGY BÁTOR! Mert bár sokszor tűnik úgy, hogy az vagyok, de sajnos nem.

Igen, a blogomat is nagyon elhanyagoltam (nem mintha olyan sokan olvasnák), sokszor érzem úgy, hogy csak magamnak írogatok, de azért akkor is jó érzés. Nem tudom, hogy mennyire lesz időm újra erre a világra, de igyekszem. Talán most, hogy itthon leszünk és lazábbak lesznek a napok, valami könnyebben megy... Vagy ki tudja...

Kihívás 35. # Lásd szépnek magad!

Ehhez nincs mit hozzátenni!
Hajrá csajok!

HETI ÜZENET 21. - Pillanat

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Banános muffin csokidarabokkal

Szeretjük a muffint, ugye mondtam már? 

Ezt a muffin receptet azért szeretem, mert nagyon gyorsan kész van, csak beledobálja az ember a hozzávalókat, nem kell semmi extra dolog, és gyorsan kész van. A muffinnak egyébként is ez a titka.

Hozzávalók:

• 2-3 db érett banán12 dkg margarin 
  240 g liszt
  2 tojás
  10 dkg cukor
  50-100 g étcsoki apróra vágva (nálam megmaradt húsvéti nyuszicsokik)
  fél csomag sütőpor,

A banánt jól összenyomkodom. Nem turmixolom.
Először a nedvesebb jellegű alapanyagokat összeöntöm (margarin, tojás, banán), ezeket összedolgozom. Ehhez adom még a cukrot is.
A lisztet, a sütőport összekeverem és hozzáadom a masszához. Ezután pedig beledobálom a csokit. 
Nekem ez most a maradék csokinyuszik voltak. 

Igei színezők

Mostanában nem osztottam meg semmi kreatívat, mert nem volt rá időm.
Aki követ engem a Facebookon, tudja és látja, hogy nyomdában van két gyerekanyagom is, amit nyári táborokra fel lehet használni.
Így most nem igazán volt energiám az utóbbi időben kreatívkodni.
Vagyis színeztem, mert színezni nagyon szeretek.
Ezt:

Aztán kitettem a bejárati ajtóhoz, hogy mindenki lássa. :)
Mert nagyon szeretem felvállalni, hogy szeretem Jézust!

Szója szeletek hamburgerbe,

vagy teljes kiőrlésű barna kenyérrel...

Ennek az ételnek az a „hátránya”, hogy az ember addig eszi, míg van belőle!

Hozzávalók: 
8 szelet szója, 
3 fajta fűszer, pl: boróka- bogyó, sáfrány, mustármag tengeri só, 
olíva olaj,
2 gerezd fokhagyma,
5 fej lila hagyma (jolly joker!)

Elkészítése:
A szeleteket a szokásos módon előkészítjük: Sós vízben megfőzzük, NEM SZÉT! Aztán leöntjük róla a forró vizet, és hideg vízben áztatjuk. Azután jól kinyomkodjuk.
A karikára vágott lila hagymát a szeletekre szórjuk az egészet összekeverjük, pohár vizet öntünk alá és forró sütőben jól megsütjük.

A fűszerekkel itt is szabadon bánhatunk, kipróbálhatjuk bármelyiket, de lehetnek egyedi ötleteink is.

Nagyon finom kenyérrel vagy zsemlével, paradicsom sűrítményből készült kechuppal és paprikával együtt fogyasztva.

Természetesen, krumplival, vagy rizzsel, egytálételnek is kitűnő.

S nem mellékes hogy igen olcsó, és egészséges, az egész kijön kb. 500-600 Ft- ból, egy 4 tagú családnak.

Ne süssük alumínium tepsiben, mert a lila hagyma zöld lesz!