2018. október 16., kedd

Love - A szerelem jó!

Tudjátok, sokszor mondtam már, hogy szerelmes vagyok a Férjembe. És ezt az elmúlt 13 év sem írta felül.
Ma van a házassági évfordulónk.

Nem mondom, hogy mindig minden egyszerű, hiszen két akaratos ember él együtt (nem csak magunkról mondom ezt, hanem úgy általában), olyan, aki szeretné, ha az ő akarata érvényesülne, vagy ha kicsit úgy lenne, ahogy ő szeretné.
Mindig minden arról beszél, hogy nagy csatákat kell vívni a nagy szerelmekért, és lehetetlen helyzetekbe belemenni, de ez nem így van! (Mondom ezt úgy, hogy szeretem a romantikus filmeket, mert javíthatatlanul romantikus vagyok.) Viszont azt is gondolom, hogy nem a mi dolgunk azt várni, hogy velünk is hasonló történjen, mint a filmekben, hanem nekünk kell megteremteni hozzá a lehetőséget, hogy romantikussá váljon.
Én tényleg nagyon szeretem a Férjemet, mert nagyon jó fej, jó ember, türelmes és a legnyugodtabb pasi, akit eddig ismertem. Vannak hibái, de így is szeretem. Nem akarom megváltoztatni, nem adok ultimátumokat, hogy ez és ez legyen, vagy különben... ! és ő sem teszi. Egyszerűen szeretjük egymást.
Úgy, ahogy vagyunk.
Mert a szerelem jó dolog!
A házasságban pedig egyszerűen csodálatos!

2018. október 15., hétfő

HETI ÜZENET 42. - DALLAM

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 


2018. október 14., vasárnap

52/11. Legyen időnk - a semmittevésre

Szöget ütött a fejemben annak az ötgyermekes édesanyának a megjegyzése, akivel a múlt nyáron néhány hétig együtt voltam: "Azt hiszem, mindenkinek időt kellene szakítania olykor  - a semmittevésre." Magyarázólag hozzátette: Mindig örülök, ha látom, hogy gyermekeim napközben olykor - semmit sem csinálnak."


Hogy ebben a lázas tevékeny, mindent magával ragadó korban időnk legyen semmit sem tenni?!
Ez az édesanya ösztönösen felismerte, hogy életkortól függetlenül minden emberben megvan a vágy, hogy egy kicsit lazítson, egy kicsit lustálkodjon. Ez a vágy a legkülönbözőbb módokon juthat kifejezésre. Egyszer, az egyébként temperamentumos, tizennégy éves fiunk esetleg teljesen elábrándozva ül egy nyugágyon, fejét kezébe támasztja és egyetlen izma sem rezdül. Vagy ötéves gyermekünk már jó ideje tétlenül bámul ki az ablakon. Szó sincs arról, hogy "nem csinálnak semmit". A nagyobbik talán éppen most állítja újra helyre "testének és lelkének egyensúlyát". Talán valamilyen nagy kalandon esett át, és most piheni ki a kiállott izgalmakat.

A bölcs és megértő édesanya nem zavarja ilyenkor gyermekét pl. így: "Nem kellene inkább dolgoznod egy kicsit?" vagy "Nincs mit csinálnod?" Megértő viselkedése gazdag jutalmát nyerheti azzal, hogy bepillantást nyer gyermeke rejtett gondolataiba.

Az ötéves Szilvia már jó néhány perce teljesen csendben bámulja, ahogy az esőcseppek végigfutnak az ablakon. azután nagy szemeket meresztve anyjához fordul, és így szól: "Anyu, éppen arra gondoltam, hogy talán az Úr Jézus nemsokára visszajön." A "semmittevésnek" ezekben a pillanataiban a gyermek gondolatai az örök öröm forrásán járnak.
Ha tiszteletben tartjuk ezeket a "csendes perceket", talán olyan betekintést nyerhetünk gyermekünk lelkivilágába, amely által mind a mi életünk, mind az övé meggazdagodhat.

Talán ezekre a pillanatokra utal a Biblia, amikor azt mondja: "csendes életet folytassatok" (I. Thesszalonika 4,11)

Talán elmélázva nézünk ki az ablakon, miközben a félig megfőtt krumplit tartjuk a kezünkben, vagy látszólag tétlenül állunk a mosógép vagy  a tűzhely mellett. Miért is éreznénk e pillanatok miatt bűntudatot?
Az édesanyáknak is szükségük van időre a SEMMITTEVÉSHEZ, arra, hogy lelkük megpihenhessen.

2018. október 10., szerda

Házasság és a Papír

Nagy igazság!!!!

Tudom, hogy nincs Idézetes hétfő, de amikor ezt megláttam, úgy éreztem, hogy muszáj megosztanom.
Főleg azért, mert az utóbbi időben belefutok olyan lelkizős beszélgetésekbe, amikor tönkrement kapcsolatokról hallok, és elszomorít engem. Olyanokról, akikről nem is gondoltad volna, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, vagy mit kell átélniük, vagy min mentek keresztül...
Én NAGYON hiszek a házasság erejében, de abban is, hogy nem adják ingyen a jó házasságot. Azért is keményen meg kell dolgozni! Nincs mese! Csak ez nehezebben megy. Erőfeszítésbe kerül, és azt nem szeretjük. Vajon miért nem?

2018. október 9., kedd

Barátság és Melegszendvics

Az utóbbi időben elég rosszul alszom. Hetek óta van így. Hol jobb, hol rosszabb a helyzet. Most is eléggé zizzent vagyok. Ez sokszor az én hibám. Egyrészt rossz alvó vagyok, és mivel nincs nagy alvásigényem, ha korán fekszem le (mondjuk 9-10 fele), akkor már 3-4-kor fent vagyok, és csak nézegetek. Ha később alszom el, akkor jobb szokott lenni, de van olyan, hogy  csak 3-kor sikerül :(, mint pl. ma, és akkor erősen zombistílusban nyomom végig a napot.
Nos, mivel mostanában alapjáraton működök, meg a családom apróbb tagjai is, és azért ébredek fel csak minden nap, hogy enni adjak nekik, de legszívesebben feküdnék az ágyban, és aludnék, de persze nem tudok... Szóval étkeztetni meg kell a gyerekeket.
Aranyosak, mert mindig azt mondják, hogy menjek csak aludni :), de nem tudok.
3 napja ráadásul elkapott valami náthaféle is, így tényleg csak annyit csinálok, amit az energiám enged. Vagy kedvem van hozzám. Ettől még nem érzem magam rossz anyának, csak alapszinten működöm.
Sajnos főzni is kell. Ilyenkor nem túl sok kedvem van hozzá, de  Férj keményen dolgozik értünk, tehát az az alap, hogy meleg étel kerül az asztalra. Hétvégén baráti buli volt nálunk, és ilyenkor én szoktam vendégül látni egy nagy csapatot.

Érdekes ez a barátság. A nagy lányok és persze miköztünk szülők között alakult ez ki. Akkor kezdődött, amikor Zsófi és a másik két nagylány (csíkos pólós és fehér pólós) még 3-4 évesek voltak, és balettra jártak. Mutatom:
A kép 2012-ben készült. :)
Nos, valamikor így és innen indult, és azóta mi szülők összejárunk. Szülinapokra, csak úgy, nyári ottalvós bulikra, vigyázunk egymás gyerekeire ilyesmi.
Hétvégén eljöttek látogatóba hozzánk. 8 gyerek, és 5,5 felnőtt (mert az egyik apuka csak nagyon kevés ideig volt nálunk). De én nagyon szeretem a zsongást és azt, amikor sok gyerek van nálunk. Még ha hangosak, akkor is :)
Ez a kép pedig 2018-as.
Azóta nálunk is lett néhány gyerek, és egy másik családban is. A harmadikban nem, de nő a gyereksereg, és ez olyan jó.

Egyébként én szeretek vendégül látni. Várni, hogy jöjjenek hozzám, és süthessek.
Így volt akkor is. Iszonyú mennyiségű palacsintát sütöttem (vasárnap hajnal fél 1-ig), és még sok-sok sütit, meg ennivalót is, mert a csapat szeret enni.

De most, mivel alapszinten vagyok, egyszerű reggeli készült. 


Kisfiam melegszendvicset kért. Ő régebben sajt nélkül ette meg ezt, ahogy mindent, de már továbbléptünk, és megeszi. :) Én pl. nem igazán eszek sajtot, de a melegszendvicset sajt nélkül nem tudom elképzelni. Növényi sajttal nem jó!
Úgyhogy, mivel ez gyors és egyszerű, elkészítettem.
A Lidlben szoktam hozzá venni Ajvárt, elég jó.
Reggelinek is szeretjük meg vacsorára is.
Mi szeretjük, és nálunk gyakran van.

2018. október 8., hétfő

HETI ÜZENET 41. - Könyv

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 



2018. október 7., vasárnap

52/10. Egy napra elégséges erő

Sajnos, egyáltalán nem tartozom a kitartó emberek közé, vagy - ahogy a szakemberek mondanák - "lelki megterheléseket csak szűk határok között vagyok képes elviselni".
Nyilvánvalóban teremtményeinek ezt a fogyatékosságát tartotta az Úr szeme előtt, amikor Igéjében ezt mondta nekik: 
Nem hetekre vagy hónapokra vagy évekre - ez az ígéret csak egy-egy napra szól - a maga idejében.

Ez az ígéret nem jelent sokat mindaddig, amíg egy este teljesen kimerülten és erőnk végéhez érve le nem roskadunk az ágyunkba. Mindent magunk akarunk megcsinálni. És az éjszakában felszakad a sóhajtás: "Egyszerűen nem bírom tovább. Erőm végéhez jutottam!"

Mindannyian ismerjük ezt az állapotot, vagy előbb-utóbb meg fogunk vele ismerkedni. Vigasztaljon ilyenkor az Úrnak előbb idézett Igéje. Ha a holnap reggel feladatai az éjszaka sötétjében nyomasztó teherként nehezednek is ránk, a következő napon mégis biztosan megkapjuk a szükséges, megígért erőt.

Istennek ez az ígérete hatásosabb, mint a gyógyszergyárak agyonreklámozott vitaminkésztményei. 
Milyen bölcs. Az, aki egy napra való erőt ígért nekünk a maga idejében. Ha több hétre vagy hónapra ígérte volna, tékozlóan bánhatnánk vele.

Ez az erő, amit Isten ígért nekünk, nem meghatározott járandóság, fejadag, amelyből mindenképpen ki kell jönnünk. Nem! Minden napon, a nap követelményeinek, különleges szükségeinek, nehézségeinek megfelelő lesz az erő mértéke is. Micsoda gazdagság! Az Isten készlete kimeríthetetlen!

Amikor tehát este tökéletesen kimerülve, erőnk végéhez érve kerülünk ágyba, másnap reggel Istent bizalommal emlékeztethetjük az aznapra tett ígéretére.
Minden napra a maga idejében, s ez a nap az Övé. Ő határozta meg annak óráit, akár rövidnek, akár hosszúnak látjuk is azokat; Ő nyújtja kimeríthetetlen kegyelmét - nem vagyunk egyedül. Mert amilyen a napunk, ahhoz mért lesz az erő is, amit az övéinek  ad.

Önmagunknak és családunknak is tartozunk vele, hogy ezt a mindenre elégséges erőt elkérjük Istentől. Hát nem sokkal jobb így, mint hogy megpróbálunk mindent egyedül hordozni, míg egy napon valóban összeroppanunk?