2018. december 11., kedd

Avokádókrém

Nagyon sokáig valamiért nem mertem megkóstolni, vagy inkább tartózkodtam tőle. De egyszer, réges-régen, és persze nem a messzi galaxisban, hanem itt, Móron :),  amikor itt voltak a szüleim, hoztam egy nagy döntést, és készítettem belőle egy krémet. Lesz ami lesz alapon... Azóta én nagyon szeretem.

Mivel a hagyományos dolgokat kedvelem, nehezen adom be a derekamat az újdonságokra.
Egyszer ettem, mert valaki készített, de már nem emlékszem, hogy ízlett-e, olyan régen volt. Aztán mivel főzés közben - jobb ötlet nem lévén - Vacsoracsatát néztem, és ott sokszor elkészítették, gondoltam, én is előrukkolok vele. Miért is ne?


2 puha avokádót összetörtem villával. Nem pépesítettem mixerrel, mert úgy gondolom, hogy azért van fogunk, hogy rágjunk. (Ezért nem annyira lelkesedem a krémlevesekért sem.) Tettem hozzá 3 gerezd fokhagymát (lehetett volna még, mert én NAGYON szeretem a fokhagymát, és szeretem, ha érződik. Egy kevés citrom levet, sót, borsot, s bár nem igazán használom eme fűszert, de vannak ételek, amibe kell. Ez ilyen. És egy kis olíva olajat. Összetörtem és összekevertem. Pirítóssal ettük.
A finomságának a titkát az bizonyítja, hogy Apukám, aki nem híve a mi egészséges táplálkozásunknak, és nem ért vele egyet, 4-5 pirítóst is megevett vele. Ez nála jelent valamit. Mindezt úgy, hogy válogatós, és rosszabb, mint egy gyermek!
Fotót sajnos nem sikerült készítenem. Majd legközelebb. :)

2018. december 10., hétfő

HETI ÜZENET 50. - FÉLELEM

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

2018. december 7., péntek

Apa a konyhában - Persze, hogy pizza!


Pár napot Férj itthon volt, mert év közben nem tudott szabadságra jönni, tudjátok, az új munkahelyeken ez így van, így most sok összegyűlt neki. Én ennek nagyon örültem, mert novemberben szinte alig láttam. Állandóan túlórázott, és minden nap este 6-fél 7 körül ért haza, amikor már mindenki ki van facsarva. Nem is normális dolog ez, de sajnos az élet része.
Ennek ellenére nem panaszkodom, mert jó munkahelye van. És még szereti is.

Nekiálltunk egy kicsit lomtalanítani és pakolni (én végre utolértem magam vasalásban), és aznap ő vállalta a főzést.
Mondanom sem kell: pizzát sütött. :)
Tudjátok, neki ez a kedvenc étele, és mindig, minden körülményben, bármikor képes ezt enni. Én nem annyira szeretem, de őt igen, ezért még meg is kóstoltam. Ügyes volt.

Beledobálta a kenyérsütőgépbe a hozzávalókat, és aztán megcsinálta a tésztát. És mint a nagyok :), kézzel nyújtotta (azt mondta, egyszer látta a Konyhafőnökben :) ) és készítette. A gyerekek nagyon örültek neki.


Még Nagylányom is evett belőle. Egyrészt, mert Apa készítette, és ő erősen Apa-Fan, másrészt kukorica is került rá, amit viszont mindenki nagyon szeret.
Egyébként tényleg nagyon finom volt.
Úgyhogy, ahogy mondani szoktuk mi itthon, MEGTARTOM. :)

2018. december 6., csütörtök

Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice, 2005)

Emlékszem, hogy amikor megjelent a film, anyósom, Férjem és én elmentünk a moziba, hogy megnézzük. Tudjátok, én nagy rajongója vagyok Jane Austennak és különös tekintettel Mr. Darcynak, és hát persze, hogy nagyon vártam.
De az az igazság, hogy nem nyerte el azt a várakozást, amit szerettem volna. Én mondjuk úgy vagyok ezzel, hogy számomra Colin Firth az egyetlen és igazi Mr. Darcy, nincs mit tenni.
Ez leginkább a színész sármjának köszönhető, és annak, hogy jól választott. Pedig úgy tudom, nem is igen akarta ezt a szerepet. De milyen jól tette!

Persze, olvastam kritikákat, hogy a film miért jobb, hogy Lizy fiatalabb, és hogy Jennifer Ehle inkább egy töltött galamb benne, mint egy fiatal, vidám lány, és lehet, hogy így van.
De nekem a filmmel volt és van több bajom is.
Lehet, hogy Keira Knightley fiatalabb, meg  hogy igazi odamondogatós, és lehet. Nem mondom, hogy rossz volt benne, én egyébként kedvelem ezt a színésznőt. De valahogy az egészet nézve, mégsem jött be nekem.
Disznókat hajtó Mr. Bennet, bárgyúan és idiótán viselkedő Mr. Bingley (keveseltem benne mind az ő, mint pedig a rosszfiú, Wickem szerepét). Zavart, hogy leginkább csak Lizy és Darcy körül forog minden, de a többiekről keveset tudunk meg. Szerintem a hat részes sorozat sokkal élethűbb volt. Igen, mind szövegileg, mind ruházatilag (az is nagyon zavart, hogy nem tudtak benne rendesen felöltözni. A nagykabátban rohangálni abban a korban, nem volt méltó egy Jane Austen adaptációhoz. Szerintem.



Nem tudom. Megnéztem nem olyan régen újra a filmet, de még mindig nem hoz lázba. Nem tud magával ragadni Matthew Macfadyen sem. Nekem ő nem  szexi valahogy. Nem adta el Mr. Darcyt, nem látom benne a változást, sem a színészi játékot.


A film a 18. századi Angliában játszódik. A Bennet család, vagyis Mr. Bennet (Donald Sutherland), felesége és öt lánya Hartfordshire-ben élik polgári kis életüket. Anyagi biztonságuk egyelőre az apjuk vállán nyugszik, de már eladósorba kerültek a lányok. Szüleik szeretnék lányaikat tehetős emberhez férjül adni, ám a kilátások nem túl kecsegtetőek, mígnem egy napon a városba költözik a gazdag agglegény, Mr. Bingley (Simon Woods). Tehetős barátai között talán akad megfelelő kérő minden lány számára. Jane (Rosamund Pike), a legidősebb be is veti magát, igyekszik eltekerni Mr. Bingley fejét. Húga, a vadóc Lizzie (Keira Knightley) pedig csakhamar Bingley barátjával, a jóképű Mr. Darcyval (Matthew Macfadyen) kezd el ismerkedni. A levegő megtelik szerelemmel, ármánnyal és töménytelen mennyiségű pletykával. A helyzet szomorú fordulatot vesz, amikor Mr. Bingley hirtelen visszautazik Londonba.
8 dolog, amit nem gondoltál volna a Büszkeség és balítélet című filmről

Mindent összevetve, maradok a BBC-s sorozatnál. Jobb benne Mr. Bennet, szeretem az anyjukat, Mr. Collins sokkal jobb figura, és Wickem igazi simlis, mézes-mázos rosszfiú. Jól ábrázolta ezt a sorozat. A többi nem számít.
Úgyhogy:
,
de csakis ha COLIN FIRTH!!!!

2018. december 5., szerda

Ovi-Suliban jártunk ma

Ma Katával Ovi-Suliban jártunk.
Szeretem ezeket az alkalmakat, mert a gyerekeket közelebb hozza az iskolához.
Igen. Eljutottunk oda, hogy Kata hamarosan iskolás lesz. Sokáig gondolkoztam, hogy mit tegyek. Ő egy nagyon okos kislány, de nagyon gátlásos. Otthon nem, be nem áll a szája, és nagyon csacsog, de
máshol ez nincs így. Az oviban sem szeret megszólalni, nem szeret szerepelni, nem szívesen vesz részt szereplős dolgokban.

Az oviban is aggódtak az óvónénik, és sokáig én sem tudtam mit tegyek. Megmondom őszintén, hogy én nem vagyok egy visszatartós típus. Ha esetleg nyáron született volna, akkor elgondolkozom rajta, de Nimródot sem tartottam vissza, és nem érzem kárát.
Egyszerűen ilyen fajta, és kész. :) Nem szeret szerepelni. Kiscsoportos kora óta hosszú verseket tanult meg Zsófival, mert amikor ő versenyekre készült meg kötelező verseket tanult, Kata agy szinte beszippantotta őket. De soha nem állt ki, és mondta el senkinek, mert nem merte, nem akarta. Nem vett részt a körjátékokban, mert nem szeret szerepelni, nem szívesen nyomul. Gátlásos és visszahúzódó. Pedig neki van a gyerekeim közül a legjobb hangja. Nagyon szépen énekel, de éppen emiatt (na jó, nemcsak emiatt) nem íratom az ének tagozatra, mert ő aztán nem fog énekelni, az biztos. Tömegben még csak-csak, de egyedül...
A gyülekezetben sem énekel a gyerekkórusban, pedig nagyon tiszta hangja van.


De ma valami történt az Ovi-Suliban. Az én kislányom jelentkezett. Magától, és kiment a tanító néni mellé, ami nem szokott megtörténni nélkülem. Nélkülem, vagy ha mi ott vagyunk Apával, semmi sem történik.
Még most is aggódok egy kicsit, de remélem, hogy ez változni fog.

Én sem szerettem szerepelni. Ma, aki ismer, úgy gondolja, hogy én aztán egy bátor nő vagyok, pedig nem. Iszonyú gátlásos vagyok a mai napig is, csak kicsit megtanultam kezelni. De egyébként hamar zavarba jövök, kellemetlen helyzetben nagyon rosszul érzem magam, és ha meg kell szólalnom emberek előtt, rögtön rosszul vagyok. Gyerekek előtt sohasem, de ez egy más helyzet.
Persze a körjáték után megint rosszul lett. Már nem fizikailag, hanem mert egyszerűen ki kellett menni, és részt kellett vennie dolgokban. Megcsinálta, és én nagyon büszke voltam rá. Ő persze megküzdötte az egészet, és haza akart menni, de ez csak rövid ideig tartott.

Mert jött a kézműveskedés, amit pedig nagyon szeret. És már is jobb volt minden.

Nagyon érdekes, hogy mennyire másak a gyerekek. Ugye?
Persze, eddig is tudtam, csak most tudatosult bennem. Amikor végiggondoltam, hogy milyen volt a három gyerekkel az iskolalátogatásom. Zsófi akkor is bulinak fogta fel az egészet, és iszonyúan jól érezte magát. Laza volt, és nem zavarta semmi. Most is ilyen.

Nimród összeszorított fogakkal, de a maximumot adva megcsinált mindig mindent. Most is ilyen. Mindig arra törekszik, hogy jó legyen, mindenből a legjobb (kevés befektetéssel), mert nagyon okos, de azért ne kelljen túl sokat dolgozni érte. Ő hihetetlen pasi.

Kata pedig a nagy kérdőjel. Nagyon lelkes, nagyon aranyos, nagyon jó természete van (tényleg egy üdítő színfolt a családban), mindig kedves és mosolygós, humorérzéke is van, de a legvisszafogottabb gyerekem.
Kicsit féltem, mert a mai gyerekekhez képest lelkisebb, jólelkűbb, kedvesebb. Nehéz lesz neki.
No meg persze nekem is.
De mazohista vagyok (NEM!), és állok elébe!

2018. december 4., kedd

Dióskiflik,

melyik kicsi színt fogott...
De ízre nagyon finom. Tényleg.

Én nem tudok olyan szabályos kifliket legyártani, mint azt a nagy könyvben meg van írva. Nincs is rá időm, összegyúrom a tésztát, aztán sodrom, levágom a végeit, majd úgy csinálok, mintha kifli lenne (bár inkább patkóra hasonlít), és megsütöm.
Ez egy kicsit barnább lett, de Férj így szereti.


Hozzávalók:
250 g liszt, 1 késhegynyi (?) sütőpor, 125 g cukor, 1 zacskó vaníliás cukor, 2 tojássárgája (bár én beleraktam az egész tojást, semmi baja nem lett tőle),  200 g lágy margarin vagy vaj, 125 g dió (de lehet mandula is)

A hozzávalókat összekeverjük. Több darab ceruzavastagságú hengert formálunk belőle, majd 4-5 cm hosszúra vágjuk, a széleit kicsit elvékonyítjuk. 
Kis kifliket formálunk belőle, és a sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük. 
A kifliket a sütőpapírral együtt kihúzzuk a tepsiből, majd megszórjuk őket porcukorral.

Jó étvágyat!

2018. december 3., hétfő

HETI IDÉZET # 49. TÖKÉLETES

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy.