Jób

 

 

Vidd el a szobanövényedet sétálni nap – július 27.

 Vidd el a szobanövényedet sétálni nap – július 27.

 

Emlékeztek, amikor a Szeleburdi családban sétálni vitték a filodendront? Na, valami hasonló van ma is!

 

A július 27-i Vigye el a szobanövényét sétálni napon valószínűleg olyan emberekkel találkozhat, akik cserepes növényeket cipelnek a karjukban vagy babakocsiban. Büszke növényszülőkről van szó, akik csak a legjobb gondozást szeretnék biztosítani szobanövényeiknek. Vigye el a szobanövényét sétálni A nap fantasztikus nap Önnek és szobanövényeinek a mozgásra. Lehetővé teszi, hogy kötődjön a növényeihez, és gondoskodjon róluk, hogy elérje maximális potenciálját. 

 

 Ezen a napon a lelkes növénytermesztők kiviszik beltéri növényeiket a szabadba sétálni, hogy a nyári napokon további napfényben részesüljenek. Útközben a szobanövények hozzászoknak a környékükhöz, ahogy új környezetbe kerülnek. A vigye szobanövényét sétálni nap története  

 

A beltéri kertészet az ókorig nyúlik vissza, a korai görögök és rómaiak úttörő szerepet játszottak a beltéri cserepes növények termesztésében. A régebbi civilizációk, mint India, az ókori Egyiptom és Kína is használtak cserepes növényeket, de leginkább az udvarokban és a szabadtéri terekben. 

 

Később, a 17. században a szobanövények termesztésének gyakorlata akkor kapott lendületet, amikor Sir Hugh Platt, egy angol mezőgazdasági hatóság írt a növények beltéri termesztésének lehetőségéről. Nem sokkal ezután az emberek egész Angliában üvegházakat és üvegházakat építettek, hogy bemutassák egzotikus növényeiket. 

 

A Sétálj el a szobanövényeddel A napot Thomas és Ruth Roy hozta létre. Ez egy szerzői jogvédelem alatt álló ünnep, vagyis ha ezt a napot szándékozik pénzgyűjtésre fordítani, először értesítenie kell az alkotókat, és meg kell állapodnia. Ezt az ünnepet eredetileg Chase Eseménynaptárában nyomtatták ki. A Vigye el a szobanövényét sétálni nap alkotóinak célja, hogy segítsenek az embereknek egészséges környezetet teremteni szobanövényeik számára. Ezen túlmenően a séta a növényeket érzékelteti a helyzetükben bekövetkezett változást, és erősebbé teszi őket.

 

Úgy tartják, hogy a növényeknek van egy érzékük arra, hogy ismerik környezetüket, ezért a környezetük időnkénti megváltoztatása egészséges számukra. Ha szobanövényeit sétálni viszi, növeli a megértés és a jólét érzését. Tehát, ha azt látja, hogy szomszédja az utcán vagy a parkban babakocsiban tolja a szobanövényét, ne ijedjen meg. Egyszerűen az üzem legjobb érdekeit nézik.

Nemzeti mindent vagy semmit nap – július 26.

 Nemzeti mindent vagy semmit nap – július 26.  

A Nemzeti Minden vagy Semmi Napot minden július 26-án ünnepeljük, hogy arra ösztönözzük az embereket, hogy adjanak bele mindent minden feladatba vagy álmukba. Ez lehet sport, megbízás, barátság vagy akár Crossfit edzés. A kulcs az, hogy áttörd az elméd által felállított határt, és engedd meg magadnak a kockázatvállalást. Igen, itt az ideje, hogy kiengedje a bátorságot, és a következő 24 órát olyan feladatok elvégzésére fordítsa, amelyekre korábban túl óvatos volt. Ma van az a nap, hogy megszegd a szabályokat, és szuper izgalmassá tedd az életed! 

 

Az élet tökéletes módja, ha mindent beleadsz valamibe. Ha befektetésről van szó, mindent belevág. Ha üzleti ötlet, akkor mindent eldob, és mindent belead az adott vállalkozásba. Hobbi vagy tehetség esetén sokan lényük minden rostját ennek a tehetségnek szentelik. Ez a „mindent vagy semmit” mondás lényege.  

 

A Cambridge-i szótár szerint a kifejezés azt jelenti, hogy vagy valamit teljesen megtesznek, vagy nem tesznek meg mindent. Bár könnyűnek tűnik alkalmazkodni egy ilyen filozófiához, tény, hogy elég kockázatos mindent beleadni valamibe. Ezért bátorságra, önbizalomra és döntéshozatali készségekre van szükség ahhoz, hogy mindent belefektessünk egy döntésbe, és ragaszkodjunk hozzá. És mivel ezt a fajta hozzáállást nagyon nehéz megvalósítani, megalakult a Nemzeti Minden vagy Semmi Nap. A cél? Kockáztatásra késztetni az embereket. 

 

Kockázatvállalónak lenni rengeteg új lehetőséghez vezet. Ne higgy nekünk? A történelmet elárasztják a kockázatvállalók, akik mindent beleadtak álmaikért. Ide tartozik Neil Armstrong, az első ember, aki landolt a Holdon. Bár a haditengerészet pilótájának képezték ki, a NASA-hoz csatlakozva úgy döntött, hogy elindul a Holdra. Egy másik figyelemre méltó alak Bill Gates, aki azért esett ki a Harvardról, mert a Microsoftra akart koncentrálni. Ne feledkezzünk meg Henry Fordról sem, aki valamikor annyira leszállította a Model T árait, hogy majdnem csődbe ment. Ez a döntés csak a márka iránti kereslet fenntartása érdekében született.

Nemzetközi Vörös Cipő Nap – július 25.

 Nemzetközi Vörös Cipő Nap – július 25.  

 

A minden július 25-én megünnepelt Nemzetközi Vörös Cipő Napot az ausztrál Lyme-kóros beteg, Theda Myint emlékére hozták létre, aki 2013-ban halt meg a betegségben. A napot 2014-ben hozták létre Myint barátai, hogy tisztelegjenek előtte. és másoknak is világszerte, akik elveszítették a Lyme-mal vagy hasonló betegségekkel vívott csatákat., A „piros cipőt” azért választották a nap szimbólumának, mert Myint rajongott a piros cipőkért, és hogy ezek az ő identitásának és harcának szerves részét képezik.  

Karen Smith és Lisa Hilton – mindketten a Global Lyme és a Láthatatlan Betegségek Szervezetének alapítói – 2014-ben állították elő a Nemzetközi Vörös Cipő Napot. Ez barátjuk, Theda Myint tiszteletére készült, aki július 25-én Lyme-kórban halt meg. 2013, tehát a dátum. Myint-betegsége fokozatosan nőtt, miután Ausztráliában kullancscsípte meg, és súlyosbította egy influenzaroham, amelyet 2000-ben európai utazása során kapott el.  

A tüneteit mások viszonylag nem látták, de kilenc évig állandó fejfájásra panaszkodott, és érzékenyebb lett a fényre és bizonyos hangokra. Később rendkívüli kimerültségi rohamok, kognitív zavarok és a testében állandóan kisugárzó általános fájdalom is szenvedni fog. Ennek ellenére mindent megtett, hogy normális életet éljen, és aktívan töltött időt szeretteivel.

Végül 2011-ben diagnosztizálták nála Lyme-kórt, és élete hátralévő részét a betegség kiálltával és a kezelési lehetőségek kutatásával töltötte, mígnem 2013-ban meghalt.  

A napot társasági összejövetelekkel és felvilágosító programokkal tartják, amelyek során az emberek piros cipőt viselnek, hogy gyászolják és megünnepeljék elhunyt szeretteik életét. Myint a piros cipők iránti szeretetéről volt ismert, ezért lett a piros cipő a nap szimbóluma. A Lyme-kór egyike a számos „láthatatlan” betegségnek, mivel az egyének még diagnosztizálásuk után sem mutatnak egyértelmű betegséget. Állapotuk súlyossága miatt valószínűleg hosszú ideig az ágyukban és a házukban lesznek bezárva, ami gyakorlatilag „láthatatlanná” teszi őket a világ többi része számára. Ennek eredményeként a Lyme-kórban szenvedő betegek pontos számának meghatározása kihívást jelent. Az ausztrál Lyme Conditions Association becslése szerint 2019-ben körülbelül 2000 ausztrál szenved a betegségben. 

 A Vörös Cipő Nemzetközi Napja tehát nem csak Theda Myint bátor útjára emlékezik, hanem arra is, hogy felhívja a figyelmet és emlékezzen azokra, akik Lyme-ban vagy hasonló láthatatlan betegségekben vesztették életüket világszerte.

Országos Tengerészeti Hét – július 24.

 Országos Tengerészeti Hét – július 24.

 

A címmel ellentétben a Nemzeti Tengerészeti Hetet július 24-től augusztus 8-ig kétheten át ünneplik, hogy értékeljék az Egyesült Királyságban országos szinten létező csodálatos tengeri állatokat és növényeket. A Nemzeti Tengerészeti Hét során az Egyesült Királyság minden tájáról érkezhetnek emberek, hogy felfedezzék helyi partvonalukat, miközben a visszavonuló tenger felfedi kincseit. Szánjon időt arra, hogy megvédje és értékelje a tengeri élővilágot a következő két hétben.

 

A Nemzeti Tengerészeti Hetet azért szervezték meg, hogy motiválja az embereket az óceán jobb megértésére és törődésére. Az ünnep arra ösztönöz bennünket, hogy értékeljük és óvjuk óceánjainkat. A Nemzeti Tengerészeti Hét során az embereknek időt kell fordítaniuk arra, hogy az óceánok milyen létfontosságúak az emberiség számára, mivel ezek alkotják a bolygó legnagyobb ökoszisztémáját. Amellett, hogy a bolygó vizének 97%-át tartalmazzák, a bolygó biológiai sokféleségének 80%-át is alkotják, több mint 30 000 fajjal.  

 

A természeti világ azonban gyorsan leépül. Az óceánok veszélyben vannak a globális felmelegedés következtében. Az elsődleges tényezők az emberi tevékenységnek tulajdoníthatók, ezért mindent meg kell tennünk a megmentésük érdekében. A lényeg az, hogy ha a végén elveszítjük az óceánokat, minden gyorsan megromlik. Az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a becslések szerint a globális tengeri halpopulációk mintegy 80%-át túlhalászták vagy kimerítették. Az ebből eredő veszély miatt a biológiai sokféleség veszélyben van, ami súlyos következményekkel jár az élelmezésbiztonságra és a globális gazdaságra nézve.  

 

Egy publikált tanulmány szerint a világ befagyott óceánjai a korábban előre jelzettnél lényegesen gyorsabban olvadnak. A világ gleccserei jelenleg a legkisebbek, amelyek az emberiség történetében valaha is voltak, és olvadásuk felelős a világ tengerszint-emelkedésének egyharmadáért. Néhány példa az óceánba dobott anyagokra, amelyek különösen károsak a tengeri élővilágra: cigarettacsikk, horgászdrót és nagy mennyiségű műanyag törmelék, amelyek mindegyike biológiailag lebomlik.

 

Zabpehelykása

Országos Vanília Fagylalt Nap – július 23.

 Országos Vanília Fagylalt Nap – július 23.

Nem szeretem a fagylaltot, de a vanília az egyetlen, amit szívesen megeszek. Ritkán. 

A nemzeti vaníliafagylalt-napot július 23-án ünneplik, és ez egy különleges alkalom az egyszerű, mégis minden idők kedvenc desszertjére. A vaníliát hagyományosan tejszín, cukor és természetesen vanília kombinálásával készítik. Valójában a vaníliát más fagylaltízekhez adják, mivel ez javítja azok ízét. A vaníliafagylalt széles rajongótáborral rendelkezik, mivel ez a legnépszerűbb fagylalt íz a világon. A hideg desszert finom ízei lehetővé teszik, hogy sokféleképpen élvezhesd. Két keksz közé nyomhatod, de palacsintával, brownie-val vagy tortával is fogyaszthatod. Azok az ételkalandorok, akik nem riadnak vissza valami új kipróbálástól, akár egy sima csirke/bacon burger közé is beletehetik. A vaníliafagylaltot annyira imádták, hogy Thomas Jeffersonnak, akit gyakran a fagylalt Amerikában népszerűségének tulajdonítanak, szinte minden vendéget felszolgált vele a Fehér Házban.  

 A Nemzeti Vanília Fagylalt Napja nem hivatalos ünnep, így eredete nem túl közismert. Egy online keresés azonban felfedi, hogy 2000 óta rendszeresen megünneplik. Azóta az emberek országszerte minden év július 23-án elkényeztetik kedvenc vaníliafagylaltjukat.  

A vanília az orchideák családjába tartozik, amely több mint 25 000 fajt tartalmaz. Mivel Közép-Amerika és a Karib-térség őshonos növénye, a vaníliát a Mexikóban élő totonák használták. Később, amikor a totonacokat meghódították az aztékok, az utóbbiak kezükbe került a vanília. Az aztékok úgy kezdték használni, hogy belekeverték a csokoládéjukba. Ahogy a globalizáció elterjedt, a különböző helyekről érkező emberek egyre többen voltak kitéve a vanília hatásának. A spanyolok a vaníliát hazájukba vitték, és onnan terjedt el Európa és a világ többi részére. Nagy-Britanniában és Spanyolországban az emberek ugyanúgy használták a vaníliát, mint az aztékok. A vanília olyan italokban, mint a csokoládé, a tea és a kávé népszerűvé vált. Csak amikor a vanília megérkezett Franciaországba, akkor adták hozzá a fagylalthoz.  

Ami az amerikai történelmet illeti, a vaníliafagylalt nemzeti csemegevé tételéért Thomas Jeffersont illeti, aki a különféle receptek gyűjtése iránti rajongásáról ismert. Úgy tartják, hogy az 1780-as években egy franciaországi látogatása során találkozott vanília fagylalttal, amely a franciák körében népszerű desszert volt. Amerikába visszatérve népe körében is népszerűvé tette a vaníliafagylaltot.  

A vanília fagylalt receptje nem kisebb, mint nemzeti kincs az amerikaiak számára, hiszen védve van a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban. Alig két évtizeddel azután, hogy Jefferson felfedezte a vaníliafagylaltot, különféle receptkönyvekben kezdtek megjelenni a receptjei. A legnépszerűbb könyvek közé tartoztak Hannah Glasse és Mary Randolph könyvei. Az amerikaiak rajongói lettek ennek az enyhe ízű és krémes fagylaltnak. A fő kihívás azonban az volt, hogy a vanília előállítása költséges folyamat volt, ami sok amerikai számára megnehezítette a megoldást. 1841-re egy új technikát fedeztek fel, amellyel a vanílianövényeket kézzel lehetett beporozni, ami megnyitotta az utat a vanília kereskedelmi termelése előtt a világ különböző részein.  

Ma a világ rengeteg vaníliafagylaltot élvez, mindezt a fagylaltgép feltalálásának köszönhetően, amely megkönnyítette az elkészítést. Nancy Johnson elkészítette a világ első fagylaltkészítőjét, amelynek külső hajtókarja volt. A forgattyús hozzáadás és elhelyezés lehetővé tette, hogy egyszerre keverje össze és kaparja le a fagylaltot. De mielőtt ez a gép általánossá vált volna, a fagylaltkészítés sokkal több időt igényelt.  

A vanília fagylalt népszerűsége és sokoldalúsága miatt az egyik legtöbbet eladott íz lett. A mai piacon sok fagylaltfajta és íz található, a mentás csokoládétól és az epertől a sajttortáig és a süti tésztáig. A vaníliafagylalt klasszikus ízét azonban semmi sem üti meg, ami önmagában is élmény.

# Könyvajánló - Agatha Christie: A Bertram szálló

Nos, kérem, ez az AC-történet bizony nem kevéssé tér el a szokásostól. Merthogy sokáig (kb. a regény kétharmadáig) nem a bűnügyi szál és nem Miss Marple áll a középpontban, hanem maga a címadó épület, a Bertram szálló: az Edward király korának kényelmét, atmoszféráját idéző szálloda, amely a békés, pletykás, régi szép időket idézi, arisztokratikus miliőjével csak úgy vonzza az embereket. 

Henry, a letűnt emberfajta a tökéletes komornyik választékos modorával fogadja a szálló vendégeit, a pompás hallban pedig naponta megtörténik az ötórai tea ceremóniájának csodája, tönkrement arisztokraták, elszegényedett régi vidéki családok tagjai, kisöregek teázgatnak és majszolják a fenséges mazsolás, békebeli vajassüteményt. Hát nem csodálatos? 

Ebbe az időutazás érzetét keltő környezetbe toppan be Miss Marple is, aki unokaöccsétől és annak feleségétől kapja ajándékba a múltidézés lehetőségét. A korához képest nagyszerű látással, a józanság tisztánlátásával rendelkező idős hölgy nem áltatja magát, pontosan tudta, mindössze arra vágyik, hogy felfrissítse régi emlékeit. Gyerek és ifjúkora keresésére indul, felkutatni rég elfeledett érzéseket. Közben érdekes információkat tudunk meg róla és az elbeszélő szerint néha eléggé helyteleníthető szokásairól. Miss Marple, tudjuk, remek megfigyelő, nem tagadja, hogy szeret dolgokat látni, hallani, és mi tagadás, nem veti meg a pletykát sem, ráadásul eléggé ritkán bízik meg az emberekben, és mindenkiről a rosszat feltételezi. Ez nem vet ugyan túl jó fényt rá, de rendkívül hasznosnak bizonyulhat egy bonyolult bűntény esetén, ahol ugye szokás szerint szinte mindenki gyanúsított, és ahol a hatalmas dongóként magában dünnyögő Davey főfelügyelő, az Atya bizony segítségre szorul. 

Történet:
 Van ​egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol nem lehet találkozni Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek, pudingjuk van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg is van. Hatalmas kandallók…
Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben – bűntény?
Történhet?
Ön kitalálta!
A hamisítatlan békebeli környezet (ami külön¬ben nem is olyan egészen hamisítatlan) – sötét üzelmeket takar „Igyekszünk vendégeink minden óhaját teljesíteni” – mondja a tökéletes szálloda tökéletes üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak… És a bájos, törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik… És amikor már ő is, az olvasó is úgy érzi minden rejtély megoldódott – a szerző még az utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!

Nem a kedvenc könyveim között szerepel, de kellemes és izgalmas kikapcsolódást nyújtott újfent!

 Idézetek:

Megtanultam (amit egyébként, azt hiszem eddig is tudtam), hogy az ember sose mehet vissza, és nem is szabad soha megpróbálni, és hogy az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?

Ne beszéljen Sherlock Holmesül.

Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.

– Furcsa lány – mondta Lady Selina. Neki is, mint Miss Marple-nak, hatvan alatt minden nő lány volt.

A kíváncsiság, vagy ahogy ő maga szerette nevezni, az „érdeklődés” más emberek dolgai iránt kétségkívül Miss Marple jellemző tulajdonsági közé tartozott.

[…] az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?

– Igen – mondta Miss Marple. – Lucifer gyermekei gyakorta szépek a szemnek… És mint tudjuk, babérfaként virulnak.

Az embernek bele kell törődnie a változásokba.

Sajnálatos módon meg kell jegyeznünk, hogy Miss Marple nem használta ki a kulturális élet kínálta tág lehetőségeket.

A délutáni tea ugyanis a Bertramban valósággal látványosság volt.
Csodálatos volt. A szertartáson Henry elnökölt; megtermett, nemes jelenség, rokonszenves, érett ötvenes, öreguras külsővel és egy rég letűnt emberfajta: a tökéletes komornyik választékos modorával. A tulajdonképpeni munkát karcsú ifjoncok végezték Henry zordon parancsnoksága alatt. Az asztalokon nagy, díszes ezüsttálcák és antik ezüst teáskannák álltak. A porcelán, ha nem is volt éppenséggel Rockingham vagy Davenport, de minden esetre annak hatott. A Blind Earl készletek különösen kedveltek voltak. A legjobb indiai, ceyloni, darzsilingi, lapsangi stb. teát szolgálták fel. Ami pedig az ennivalót illeti, az ember kérhetett bármit – és meg is kapta!

 

Mangó nap – július 22.

  Mangó nap – július 22.

 

Csúcsidő van a nyárban, alig várjuk, hogy megkezdődjön a július 22-i Mango Day ünnepsége. A sárga gyümölcs édes és lédús ízeiről világhírű. A mangó elsősorban nyári gyümölcs, minden formában és méretben kapható, és minden fajtánál más és más módon lehet élvezni az ízét. Indiában, Pakisztánban és Bangladesben sokan egészben fogyasztják a gyümölcsöt anélkül, hogy feldarabolnák. A mangót alaposan kinyomkodják, a belsejét puha pépes péppé alakítják, majd lyukat készítenek a bőrön, hogy kiszívják a pépet. Dél-Ázsia a világ mangókészletének felét is előállítja. Kína a második legnagyobb mangótermelő.  

Több forrás szerint a mangót először több mint 4000 évvel ezelőtt termesztették Indiában. A mangó egy csonthéjas gyümölcs, amely a Mangifera indica nevű trópusi fán nő. A fa akár 150 láb magasra is megnőhet, és rendkívül hosszú élettartamú lehet. Fiatal korában a mangófának narancsvörös levelei vannak, amelyek idővel sötétpirossá válnak zamatos zöldbe. A fa virágaiból kinőtt mangók négy-öt hónapig tarthatnak, mire teljesen beérnek, és ezt megelőzően zöldek és kemények. Több mint 500 fajta létezik a világon, és ezek közül sokat politikai, vallási és társadalmi események befolyásoltak és fejlesztettek ki.  

Mint fentebb említettük, a mangót először Indiában termesztették, és ennek az országnak különleges jelentősége van. A Buddhát egy hatalmas mangófa ​​közelében ülve ábrázolták, és a mogul császár, Babur úgy döntött, hogy meghódítja Indiát, miután megkóstolt egy különösen finom mangót. A Mogul birodalom volt az, amelyik létrehozta és termesztette számos híres mangófajtát, mint a „chaunsa”, az „Anwar Ratol” és a „Kesar” mangó. A birodalom annyira szerette a mangót, hogy az egyik császár, Sah Jahan Zafar megbüntette a fiát, miután megtudta, hogy az összes mangót lefoglalta és megette a palotában. Az idő múlásával a mangó Indiából a világ más országaiba utazott. Mivel nagy magja van, a mangót az embernek kellett szállítania, ellentétben más gyümölcsökkel, például a cseresznyével, amelyet a madarak és az állatok könnyen szállítottak. A mangógyümölcsöt kereskedők és gyarmatosítók hozták Portugáliába és Nagy-Britanniába. Dél-Ázsiában a mangót annyira megbecsülik, hogy Pakisztán és India nemzeti gyümölcsének, valamint Banglades nemzeti fájának tekintik. A mangókosár a barátság gesztusának is számít a régióban.

#mindennapünnep

Nemzeti Lamington-nap – július 21.

 Nemzeti Lamington-nap – július 21.

Ausztráliában minden év július 21-én ünneplik a nemzeti Lamington-napot. Ezen a napon egy finom desszert ünnepe van, amelyet a déli féltekén élők szeretnek.

A lamington egy vajas, ízes piskótából álló desszert, amelyet csokoládészósszal vonnak be. A Lamingtonokat kókuszreszelék vagy szárított kókuszdió borítja. A sütemény a „legausztrálabb torta” néven ismert. A Lamingtonokat olyan különleges alkalmakkor fogyasztják, mint például az Ausztrália napján. Mivel a desszert népszerű és fontos az ausztrál kultúra számára, egy különleges nappal tisztelték meg ennek megünneplésére.
A nemzeti Lamington-nap egy olyan desszertet tisztel és ünnepel, amely az ausztrál kultúra elengedhetetlen része. A lamingtonokat egész évben fogyasztják. Ezek azonban elengedhetetlenek különleges alkalmakkor, például az Ausztrália napján.
 

A Lamingtonokat „Lammo”-nak vagy „Lammosnak” is nevezik. Nemcsak Ausztráliában, hanem Új-Zélandon is népszerűek. A desszertről azt tartják, hogy Queenslandből származik. A Lamingtonok nevét vagy Lord Lamingtonról kapták, aki Queensland kormányzója volt a 19. század végén, vagy feleségéről, Lady Lamingtonról.
 

A tortával kapcsolatos történet szerint Lord Lamingtonnak váratlan vendégei voltak, akikről gondoskodni kellett. Lord Lamington séfje, Armand Galland vett a maradék francia vaníliás piskótából, és csokoládéba és kókuszba mártotta. A desszert nagy sikert aratott, a vendégek kérték a receptet. Egy másik történet szerint a torta véletlenül beleesett a csokoládéba, majd kókuszt használtak a torta vonzó megjelenésére.
 

A torta első megjelenése után a receptet elterjesztették Sydneyben és Új-Zélandon. A recept ezután népszerűvé vált az egész déli féltekén.

Salamon temploma