2022. május 20., péntek

Ray az udvaron

 Úgy sajnálom szegény cicát, hogy nem tud túl sokat kint lenni az udvaron. Mi szinte egész nap munkában vagyunk, így sokat van egyedül. A sérüléséből adódóan nem igazán lehet kint, mert 3 lábbal nem igazán élné túl a kinti életet. Bent meg az a baj, hogy szinte mindent tönkretett már. :( 

A wc-papírgurigákat már eldugtuk, mert rendszeresen szétszedte őket. A székeket és az ágyat sem igazán kíméli, pedig vettünk neki kaparófát és szálláshelyet is, de nincs mit tenni, valahogy ez a szimpatikusabb neki. Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy a tárgyak pótolhatóak, nem érdekel különösebben az egész.


 Ray a család cicája, és sokat szenvedett akkor, amikor elvesztette a lábát. Ahogy lerágta és hazaküzdötte magát, ahogy sírt a szeme a bánattól, ahogy végignéztük a kínlódását... ahogy elvesztettük a testvérét, akinek a gerincét elharapta egy kutya... És mindezt 1 hónap leforgása alatt.

Nem tudok rá haragudni, bármilyen rosszaságot is csinál. Okos cica, mert tudja, hogy mikor csinált rosszat, ilyenkor elbújik, vagy elszalad. Van fegyelmezve is, mert a macskát is lehet, akárki akármit mond. Persze, öntörvényű, meg macska. De ha foglalkozol vele, nagyon okos tud lenni.

2022. május 19., csütörtök

Rakott krumpli

 Amikor úgy igazán nincs kedvem főzni, de a gyerekek szerint jó lenne valami, akkor a rakott krumplit veszem elő. Kevés időt igényel, csak arra kell várni, hogy a krumpli és a tojás megfőjjön, de addig is van időm más dolgokra. Aztán meg csak megpucolom mindkettőt, majd rétegezem. Szoktam még hagymát beletenni, mert nagyon szeretjük a hagymát. Aztán meg tejfölt rá.

És kész is.
 

2022. május 16., hétfő

Glow-teljesítménytúra Várgesztesen

 Szeretünk túrázni. Csak mostanában ritkán jutottunk el helyekre. Aztán jött a remek lehetőség, hogy a tatai testvérek szervezésében egy igen komoly túrán vehettünk részt. A neve GLOW Teljesítménytúra. Nem tudtuk, hogy mire számítsunk. Férj 2 éve már megcsinálta a túrát, ő akkor a 20A-t választotta, de én azt nem mertem bevállalni, a gyerekekkel meg főleg. De szeretjük a kihívásokat, így arra gondoltunk, hogy a 10-nek nekivágunk.


Ez itt még az indulás pillanata, amikor még mosolygunk: 

Ez meg a vége, amikor fáradtan a célhoz érünk:


Azt kell mondjam, hogy a két nagy remekül bírta a tempót. Sokszor mi Katával lemaradtunk, de hát ő 8 éves, én meg térdműtött. Szóval, volt mire fogni, de hőseiesen megcsináltuk!

Büszke is vagyok magunkra!

Ennek a hegynek a csúcsára mentünk fel, ami nagyon nagy kaland volt. A gyerekek nagyon élvezték.

Pillanatképek:

                                                      Mert a buborékfújó elmaradhatatlan!
 
                                      Szent Ilonka forrás friss vize...                                      
Mindenhova is felmásztak...
Csak romantikusan!

Az indulás pillanata
 
Nagyon jó volt. Jövőre a nagyok már a 20-ra akarnak menni...

2022. május 12., csütörtök

3. Lomtaníntás - Ékszerek

 Mondjam azt, hogy ez a kategória is gyors volt? Mert tényleg. 
 
Ez aztán végképp nincs nekem. Vagyis vannak valahol eltéve, de azok a régi dolgaim, amihez leginkább az anyukám ragaszkodott, amikor fiatal voltam. Még megvannak, de nem hordom őket. Úgy gondolta, hogy minden ballagásra, vagy valami fontos eseményre ékszert vesz nekem, de már akkor sem értettem, nem szerettem, soha nem is hordtam. Ma sem  hordom.
Még a jegygyűrűmet sem. Egy darabig hordtam, és büszkén viseltem is, de mivel egy idő után azt vettem észre, hogy zsibbad a kezem tőle, levettem. Rájöttem, hogy nem a karikagyűrű tesz hűségessé és szerelmessé, hanem a döntés a fejemben és a szívemben. Férj sem hordja, neki a munkája miatt. De ettől még a szerelem nagy. :)

Más ékszereim nincsenek.

Egyszer, a gyerekeim készítettek nekem az oviban nyakláncot, amit egy darabig viseltem. Mostanában eszembe jutott, hogy lehet, hogy vásárolnék valahol tűzzománc nyakláncot, valami macskásat, mert az tetszik nekem, de még nem jutottam oda. Ha esetleg tudtok valami jót és szépet javasolni, szívesen veszem. :)

Kb. 30 éve nem hordok órát. Nem szeretem. Soha sem szerettem. De most kaptam Férjtől egy okos órát, amit azért szeretek, mert tudom, hogy mennyi mozogtam, és méri az alvásomat is. Erre jó. Meg az iskolában tudom, hogy mikor csengetnek. 

Szeretem, ha szabadon vannak az ujjaim, a kezem, a nyakam. Kivéve nagymamám kendőjét, amit sálnak használok. Ez a kötődésem felé. Persze nem nyáron, hanem tavasztól őszig. :) Úgyhogy ezt a napot gyorsan kipipáltam. :)

És ti?

2022. május 8., vasárnap

Nimród sakkos sikerei

 Az utóbbi időben Nimródom ismét sokat jár sakkversenyre. Ami őt nagy örömmel tölti el. Meg persze engem is. 

Április végén rendezik itt Móron a Szent György-napi alkalmat, ilyenkor főzés meg mindenféle kirakodás van, meg íjászkodás, és még sorolhatnám. És persze sakkverseny is. Itt Móron elég jó a csapat, már akik szervezik, mert a kisfiam edzői ők. Mivel ez egy helyi szervezésű verseny, ami iskolák között zajlik, így persze, hogy elmentünk.

Előtte nap még esett, sőt szakadt, így izgultunk, hogy kint lehet-e majd sakkozni, de aztán jobb lett az idő, és megszervezték. Sok gyerek volt, és sokan a mi iskolánkból. Mivel én szinte minden sakkversenyen ott vagyok, amolyan pótanyaként, az iskolánk gyerekei is jobban érezték magukat, megnyugtató volt számukra, hogy ott vagyok. Szünetekben odajöttek beszélgetni, én meg szurkoltak nekik. 

Nimródom is részt vett, és persze, hogy megnyerte a korosztályát.  

Aztán eltelt 2 hét, és újra rendeztek egy körzeti sakk diákolimpiát, ami megint iskolák között zajlott. És talán nem tűnik nagyképűnek, mert nem szeretném annak szánni, de ő ebben a korosztályban mindig nagy előnnyel indul. Tudjátok, sokat jelent az, hogy felnőttekkel versenyez, és már neki nem kihívás ez. Tényleg, minden nagyképűség nélkül mondom ezt. Elmegy, elviszem ezekre az alkalmakra, csak mindig úgy érzem, hogy igazságtalan kicsit azokkal szemben, akik lelkesen játszanak, és ügyesek. Csak aztán szembekerülnek vele. Mert most is megnyerte maximális pontszámmal. 


Ő persze boldog és büszke, de én meg úgy érezném igazságosnak, ha lenne egy kis kihívás neki. Ezért szeretem számára a felnőtt versenyeket, mert ott felfárad, vannak komoly ellenfelek, és igazán az neki a kihívás.

Persze, én is büszke vagyok rá. Nagyon-nagyon-nagyon!


2022. május 7., szombat

Kihívás - Pihenés a hintaágyon

 Egy-egy nyugalmas pillanat mindenképpen fontos az ember életében. És mint mindenki más, én is szeretem, ha van egy kis időm pihenni. És milyen érdekes, ezt az anyósom hintaágyában tudom megvalósítani a legjobban. Hihetetlen, nem igaz? 

Régebben annyira görcsöltem azért, hogy jó legyek, megfeleljek az elvárásoknak, de már eltelt 16 év, és a helyzet nem változott. Az anyósom szeret (Szerintem), bár még sohasem mondta nekem. Az anyósom kedvel engem, bár ezt sem mondta még nekem. Egyszer azt mondta, hogy ne is várjak arra, hogy pozitívan fog nyilatkozni, de én minden ellenére tudom, hogy kedvel. 

Voltak küzdelmeink az elején, és bár soha semmibe nem szól bele, amit nagyon kedvelek és elismerek vele kapcsolatban, azért erősen éreztette, hogy messze le vagyok maradva mögötte. Én ezt persze nem így érzem, kivéve a főzést, amit elismerek, hogy sokkal jobban műveli, mint én, de azért a többi dologban ez nem jellemző. 

Ezért egy idő után már nem fontos,hogy mit gondol, és mit mond rólam. 

Már nem vagyok az a meny, aki elsőre ugrik segíteni vagy ilyesmi. Inkább kimegyek a kertjébe, és belefekszem a  hintaágyába. Élvezem a napsütést,és ennyi.(A kép nem mostanában készült, de a hangulatát az egésznek vissza tudja adni.) 

Szóval, ha valamit megtanultam az anyósokkal kapcsolatban,az az, hogy ha szeret, akkor valahogy értésedre adja, ha meg nem,akkor teljesen mindegy, hogy mit csinálsz. NEm igaz? 


 

2022. május 1., vasárnap

10. Lomtanítás - Emailek

 

Alapszintű felhasználó vagyok a neten. Írok levelet, kapok levelet, bár jobban szeretem a kézzel írottakat, noha nem ebben a világban élünk már. :( Olyan hálás vagyok, hogy abban az időben voltam fiatal, amíg ez működhetett. Sokat és sok emberrel leveleztem életem során. Szerettem levelezni, új embereket megismerni, barátokra szert tenni. De ez a mai világ sajnos nem olyan. 

Ettől függetlenül levelezek, mert van, akivel így tartom a kapcsolatot, de ezen kívül a Messenger a mai világban a gyors üzenetek hírvivője. És én szeretem ezt is, mert gyorsabban eljut az emberhez mindenféle információ. 

Meglepő tapasztalataim is vannak e tekintetben. Hihetetlen, hogy milyen pofátlan emberek vannak ebben a világban. Ha nem a saját bőrömön tapasztalom, akkor el sem hiszem. Mármint levelezés tekintetében. Mintha már nem lenne romantikája, hangulata az egésznek. Nagyon furcsa ez nekem. 

De akkor is, mivel túl sok email gyűlik fel, és sok belőle a reklám meg a mindenféle "engemvásároljmeg" típusú hirdetés (amit nem értek, mit keres a postaládámba), gyakran szanálom a nem odavaló emaileket. Rendszeresen. 

Azt viszont tudom, ha kapok egy emailt, és nem válaszolok rá rögtön, akkor sokszor elfelejtem. Csillagozom én meg minden, de ismerve magamat, tudom, hogy ez így jó. Mindenkinek. :)

Viszont a film nagyon jó. A kedvencem:

Ti hogy vagytok az emailezéssel?

2022. április 28., csütörtök

Iniciálét készítettünk

 Szeretem, hogy a helyettesítésben kreatív lehet az ember. És én igyekszem mindig jó ötleteket kitalálni a gyerekeknek, hogy megmaradjon nekik egy-egy élmény. 

Olvastunk Mátyás királyról és az ő Corvináiról. Így azt találtam ki, hogy készítünk mi is valami különlegeset, valami díszeset. Ezért iniciálékat gyártottunk. Igen, már harmadikban. :) Minden gyerek a saját kezdőbetűjét színezte. Nagyon élvezték. :) Az egyik autista kisfiúnak (nem az én Dávidomnak) nagyon tetszett az Y, mert azon wc-papír van rajta, így ő még azt is kiszínezte. :)

És persze, hogy macskásat találtam! :)

 Ötlet innen!!!

2022. április 26., kedd

Integet és jelentkezik

 Ismeritek a hullámhegyet az életetekben? Na, most nekem ilyen van. 

Hirtelen csak úgy kapkodom a fejemet, mert nem tudom, hogy mihez fogjak, mit csináljak... A tanítás mellett, ami kalandos lett és sokrétű, már egy ideje helyettesítek folyamatosan, mert a kolléganőm megbetegedett. Nagyon élvezem a tanítást, és ilyenkor jövök rá, hogy bátrabbnak kellett volna lennem, amikor fiatalabb voltam, és hinni abban, hogy meg tudom csinálni azt, amit szeretnék. De sajnos nem így volt. Mindenesetre a tanítást nagyon élvezem. 

Közben meg lenne itthon is feladat, mert ugye utolérni nem tudom magam. Már azt sem mondom, hogy igyekszem. Próbálkozom. 

Míg itthon voltam, az egyházunk gyerekosztálya megkért, hogy írjak feladatlapokat a szombatiskolai tanulmányokhoz, aminek nagyon örültem, mert úgy éreztem, hogy de jó!, legalább csinálok valamit! Ám mivel a hivatalos Covid-időszak 2 hónapig tartott, amit azóta is viccesnek tartok és gondolok (vagy inkább szomorúnak), újra dolgozni kezdtem, és most meg nincs megállás. 

Közben készül valami más is, ami 5 évvel ezelőtt született meg, és most van rá lehetőség. 

Micsoda események az életemben! 

Közben persze Zsófimat is felvették a helyi gimnázium angol tagozatára, aminek nagyon örülünk, de azért van bennem egyfajta erős félelem,  hiszen azért tanulási nehézséggel küzdünk bizonyos fokig, vajon elfogadják-e ezt majd az új tanárai, tudják-e majd kezelni a művészi világát? Remélem. 

Májusban ráadásul 2 születésnap is lesz, meg aztán jön a ballagás. És mivel a családom rendmániás, kell valamit tennem ez ügyben. Fogalmam nincs, hogy fogunk elférni, meg hova teszem azt a sok holmit, amink van, de ez legyen ugye az én problémám... :)

Azonban a legjobban most annak örülök, hogy végre jó idő van, süt a nap. És a kertünkben is elkezdődött az élet. És hogy ti is boldogok legyetek, ezt fotóztam a kertünkből:

Hát nem gyönyörű? Amúgy is nagy rajongója vagyok a felhőknek meg a fáknak, de ez a látvány... Ez nagyon fantasztikus. Csak álltam ott, és néztem, hogy Isten milyen csodálatos!

2022. április 22., péntek

Egy több, mint 45 éves barátság...

 Ne haragudjatok! Nem győzök bocsánatot kérni, de tényleg nincs időm idejönni, és írni. 
De arról szeretnék mesélni nektek, hogy volt egy nagyon klassz két hét az életemben, ami nagyon-nagyon-nagyon jó volt. 
 
Van nekem egy barátnőm. Egy igazi. Gyermekkorban kezdődött ez a barátság. Már az óvodába is együtt jártunk, de igazán az általános iskolában alakult ez ki. Egy osztályba jártunk, és egymás mellett ültünk. Nagyon másak vagyunk, mindig is másak voltunk, mégis sok a közös bennünk.
 
 
Mindketten Andreák vagyunk. 
Mindketten rajongunk a könyvekért, szívesen írunk és olvasunk. Sokat. 
Mindketten Isten mellett döntöttünk, és eszerint, mármint keresztény értékrend szerint igyekszünk élni. 
Mindketten szeretjük a nyelveket.
Mindketten több gyereket szerettünk volna, és lett is. Igaz, neki 5 van, nekem meg 3, de ő 20 évesen ment férjhez, én meg 30, tehát volt 10 év előnye. De ugye nem ez számít.
Mindketten határozott véleménnyel vagyunk bizonyos dolgokról, noha ez nem volt mindig így. 
Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem iszunk alkoholt, mert mindkettőnk apukája alkoholista volt. (Nekem nem a mostani, aki felnevelt, hanem az eredeti, a vér szerinti).
Mindketten szeretjük a Férjünket. 
Mindketten kitartottunk ebben a barátságban, még ha egy földrész is választ el minket egymástól. 
Mindketten 1 fiút kaptunk, a többiek lányok. :)
Mindketten nagyon szeretjük P.G.Wodehouset.

De azért sok mindenben különbözünk.
Ő könyvelő lett, én pedagógus.
Ő lelkesedik a politikáért, én nem.
Ő kettőnk közül az, aki nem annyira optimista, én meg erősen az vagyok.
Ő mindig is tudta, hogy mit szeretne, mit akar, és aszerint alakította az életét. Én azóta vagyok magabiztos, amióta Férj létezik az életemben. 
Ő mindig is okos volt (tényleg!), én meg csak küzdöttem az iskolában bizonyos tantárgyakkal. 
Sok mindent máshogy látunk, másként szemléljük a dolgokat. Bizonyos tekintetben máshogy neveltük a gyerekeinket. 
 
De igazából nem ez számít. Hanem az, hogy bízhatunk egymásban. Évek, évtizedek óta. Ő sokat hív engem telefonon. Amerika messze van, és bár mindig kapunk meghívást, még nem mertünk belevágni az útba. Sehogy sem.

Ám most itt voltak 2 hetet. Ő és a két lánya. És nagyon jó volt. Igaz, nagyon elfáradtam, mert dolgoztam is mellette, de akkor is jó volt. Élveztem ezt az időt. Az egyik lánya azért jött, hogy magyarul tanuljon, amihez 2 hét kevés, de igyekeztünk. Sokat kirándultunk, de ők, akik az arizónai meleghez vannak szokva, kaptak itt sok esőt, havat, szelet, kicsi napsütést.
Kár, hogy vége. 
De minden percét nagyon élveztem, és ha minden igaz, akkor nyáron újra jönnek.
Ezt is nagyon várom!
 
 

Ray az udvaron

 Úgy sajnálom szegény cicát, hogy nem tud túl sokat kint lenni az udvaron. Mi szinte egész nap munkában vagyunk, így sokat van egyedül. A sé...