Az egész családunk mesefilm-mániás és párti. Mi, szülők is.
Néha
a családom azon mulat, hogy milyen gyerekek vagyunk, mert meséket
nézünk. Hát, tény és való, hogy szeretjük. A jó meséket meg főleg.
Sajnos nagyon kevés van manapság. De mi a nagy Ővel leragadtunk az igazi
jó, klasszikus mesék mellett (Pom-pom, Kockásfülű nyúl (aki egy
ismerősöm szerint inkább Négyzetrácsos fülő :)), Dr. Bubó és persze a
Magyar népmesék. Ez utóbbit még nem nézte meg Zsófi, és a többiből is
nagyon keveset. De most rákattant egyre, és szó szerint értem.
Mivel
nincs tévénk, tudatosan és célirányosan döntöttünk így, úgy gondoltuk,
hogy inkább megválogatjuk azokat a dolgokat, amiket nézhet. Azt hiszem
többen gondoljuk úgy, hogy nehéz jó mesét találni. Zsófia talált egyet,
és tényleg nagyon kedves és aranyos.
Nagyon
szépen megrajzolt, kedves figurák találhatók benne, de az ember nem
lepődik meg ezen, olvasva benne Dargay Attila és Nepp József nevét.
Az én kicsi lányom teljesen oda van ezért a meséért. Látni kellene azt a lelkesedést, azokat a nevetéseket, mosolyokat, azt az átélést, ahogy nézi és figyeli az eseményeket.
És mostanában rászokott egy mondatra, ami Vacak szájából hangzik el, aki persze kutya módra próbálná tenni a dolgát, de a nyuszik szemszögéből teljesen más a világ. Amikor valami "nyuszitlanul helytelent" csinál, megkérdezi: "Mit csináltam rosszul?"
Egy ideje Zsófi is ezt kérdezi. Nagy ártatlan szemekkel. Akkor is, ha csak valamit játszik, akkor is, amikor este az elalvás helyett halomba gyűjti a játékait és feltúrja az ágyát, akkor is, amikor este 10-kor még úgy dönt, hogy nem alszik. Néz ránk ártatlanul, és megkérdezi: "Mit csináltam rosszul?"
Olyankor az ember kész van. Mosolyog egy jót, mert nem tud haragudni. Még a 10 óra miatt sem. Olyan édes.
De jó lenne, ha mi is ilyen ártatlanul tudnánk kérdezni, harag és indulat, düh és türelmetlenség nélkül: MIT CSINÁLTAM ROSSZUL?
Az én kicsi lányom teljesen oda van ezért a meséért. Látni kellene azt a lelkesedést, azokat a nevetéseket, mosolyokat, azt az átélést, ahogy nézi és figyeli az eseményeket.
És mostanában rászokott egy mondatra, ami Vacak szájából hangzik el, aki persze kutya módra próbálná tenni a dolgát, de a nyuszik szemszögéből teljesen más a világ. Amikor valami "nyuszitlanul helytelent" csinál, megkérdezi: "Mit csináltam rosszul?"
Egy ideje Zsófi is ezt kérdezi. Nagy ártatlan szemekkel. Akkor is, ha csak valamit játszik, akkor is, amikor este az elalvás helyett halomba gyűjti a játékait és feltúrja az ágyát, akkor is, amikor este 10-kor még úgy dönt, hogy nem alszik. Néz ránk ártatlanul, és megkérdezi: "Mit csináltam rosszul?"
Olyankor az ember kész van. Mosolyog egy jót, mert nem tud haragudni. Még a 10 óra miatt sem. Olyan édes.
De jó lenne, ha mi is ilyen ártatlanul tudnánk kérdezni, harag és indulat, düh és türelmetlenség nélkül: MIT CSINÁLTAM ROSSZUL?
Nem
mindennapi szenzáció az erdőben. Egy igazi "nyuszikutya". Vacak, az
autóból kidobott kiskutya kimenti a nyúlcsalád egyik csemetéjét a héja
karmaiból. A hálás kisnyuszik testvérükké fogadják őt, s ezzel számtalan
mókás és kedves bonyodalomba keverednek az erdő állataival. Vacak
magára haragítja az erdő lakóit, de végül mindenki belátja, hogy a
kiskutyának helyén van a szíve, így befogadják őt. S az igazi kalandok
csak ekkor kezdődnek.