HETI ÜZENET 40. - Tudatosság

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Hálás szombat #47.

♥ A gyerekeket reggelente ébreszteni hullámvölgy  érzés.
♥ Vettem két kabátot a Lidl-ben. Már úgy szerettem volna egy hosszú kabátot, mert nagyon fázós vagyok, és szeretem, ha valami védi a derekamat. Ezért járok általában hosszú pólókban és pulóverekben, meg kötök magamnak hosszú mellényeket. Mert jó érzés. :)
♥ Hétfőn házaspáros hét volt, már nagyon vártuk. Nagyon jó kis gyülekezeti program. Gyermeknevelés volt a téma. 

♥ Áfonyás kevertet készítettem, pudingos sütit és melegszendvicset. Ez utóbbit itthonra, a másik kettőt a házaspárosra. Minden elfogyott. :)
♥ Nagyon élvezem az itthoni délelőttöket, mert sok mindenre van időm. Meg persze sok mindenre nincs is. De jó érzés itthon lenni és mindenféle dolgot csinálni. 
♥ Szolfézsra kottáztunk a gyerekkel.  Kiderült, hogy rejtetten felismerem a hangokat. Nahát!!!

♥ Begyújtani a kályhába, és a meleg érzését érezni. 
♥ Kétségtelen, hogy itt az ősz.
♥ Sorozatot nézni.
♥ Nimróddal zongoraórára menni, aztán mindenkivel úszni. Kevesebbet tudtam, mint szerettem volna, de a kicsi is jó. :)
♥ A gyerekmedencében ültem, míg a gyerekeim játszottak. És az üvegfalon át sütött a nap, és olyan csodás érzés volt, ahogy melegítette az arcomat. 
:( Esti tanulás. Sok a lecke, vagy sok elmarad, így szegény Zsófival estig kell tanulni, de úgy döntöttem, hogy októbertől már nem lesz napközis. Több időnk lesz itthon.
♥ Macskás reggelek és esték.

 ♥ Örülök, hogy amit főzök, megeszik. Nem volt ez mindig így, csatákat kellett vívnunk. Ám Zsófia most, hogy tinédzseresedik, sokkal jobban eszik, és nagyobb adagot. Nimródkámmal még küzdünk, bár ami a fogára való, azt ő is nagyon szereti. Pl. leves.
♥ Hallgatni a gyermekeim nevetését.

♥ Szülői az oviban. Kiakadtam az új törvények miatt. Komolyan mondom, hogy akik kitalálják ott fent a dolgokat, még soha nem láttak gyereket! Nevetséges!
♥ Zsófiával fodrásznál voltunk.

:( Napok, sőt hetek óta migrénem van. Erős fejfájásaim vannak.
♥ Katával aludtam, aki odabújt hozzám. 
♥ Reggelenként gyalog járunk iskolába. Nagyon élvezzük. És egészséges is.

♥ Egyre ügyesebbek és önállóbbak. Reggelit készítenek maguknak, én már nem csinálom meg. Nem azért, mert rossz anya vagyok, hanem mert jó! :)

♥ A csütörtök még mindig húzós délután. 
♥ A Zeneiskolában, míg várok a saját gyerekeimre, szoktam más gyerekekkel is beszélgetni. Viccesek. Hangosak. Aranyosak. :)
♥ Csütörtökön nem tudtunk elmenni úszni, mert nagyon sok volt a házi.
♥ Zsófia magyar versenyre ment (magától jelentkezett be), és a csapata 3. lett. (Nagyon bírom ezt benne. Hihetetlen vállalkozó kedvű. Nagyon szeret versenyezni, mindig mindenhová jelentkezik és mindenben részt akar venni. Komolyan mondom, ezt nagyon irigylem benne. De erről majd egyszer írok később.) 
♥ Pénteken korán hazaértem. Nem mentem sehová, és nekiálltam pakolni. Úgy tűnhet, hogy ez befejezetlen kör, de nekem is úgy tűnik. Az a baj, hogy a délelőtt a rohangálással, ügyintézéssel telik, meg a főzéssel, és így olyan kevés idő jut pl. a lomtalanításra, a ruhák átválogatására, a takarításra, meg ilyesmire. Úgyhogy minden olyan napot, amikor hamar hazaérek megbecsülök. :)
♥ Így nekiálltam a saját íróasztalomnak, ahol nagyon szép rend volt. Van is egy darabig, de aztán mindig mindent odapakolnak a gyerekek, pedig az övékét is megcsináltam. :)
♥ Nimródkám rendíthetetlenül sakkozik. A felnőttekkel, és élvezi. Minden percét.
♥ Családi színezés volt itthon. 
♥  Játszótereztünk szombat délután a gyülekezeti gyerekekkel. Férj fogócskázott velük, és nagyon élvezték.

♥ Szombaton délután gyerekfoglalkozást tartottunk. Havi rendszerességgel van nálunk amolyan BIBLIAI BESZÉLGETŐ kör a kicsiknek. Ilyenkor egy-egy témát, történetet dolgozunk fel. El kell olvasniuk otthon a megadott történetet, fejezetet, és azzal kapcsolatban vannak feladatok, tesztek, amit csapatmunkában meg kell oldani. A gyereke nagyon élvezik. Ilyenkor együtt vannak, és játszhatnak is. De az a cél, hogy minél jobban megismerjék a Bibliát, kreatívabb módon. Józsué könyvét kezdtük el. A következő alkalomra mi készülünk Férjjel. :)
Arról beszélgettünk a kiscsoportban, hogy ki volt Józsué, és a 12 kém történetét ismertük meg. Ehhez színeztünk és szőlőt készítettünk.

♥ Csokis muffint sütöttem a kisfiamnak.
♥ Vasárnap. Nimród sakkversenyen (hát hol máshol?), Férj gyülekezeti felújításon, a Lányok mamánál, én meg itthon egyedül. 

Heti üzenet a naptáramból:

Pénteki kedves :)

Apró részletek

Nagyon furcsán működik néha az agyam. A rövidtávú memóriám iszonyú rossz. Feledékeny vagyok, szórakozott és nem vagyok mindig képben. Ezért hordok magamnál mindig egy noteszt, hogy ne felejtsek el dolgokat, de még így is sikerülni szokott. :) Mindig is így működtem.
De ugyanakkor arra, hogy kivel mikor mit beszélgettem és miről, arra nagyon jól emlékszem. Akár 10 évvel ezelőttről, vagy régebbről. Ha találkozok valakivel,  meg tudom mondani, hol láttam, még ha kicsit gondolkodnom is kell rajta. Felismerem a filmekben a szinkronhangokat és tényleg furcsa dolgokra emlékszem.

Amikor ezt a képet megtaláltam a neten, az jutott az eszembe, hogy kicsit ilyen az életünk is. Lehetett volna puzzle-darabokat is iderakni, de az számomra nem tükrözi a valóságot. Mert azt egyszer kirakod, és vagy összeragasztod és úgy marad egész végig, vagy összerakod és újra szétszeded, hogy újra kirakhasd, de az mindig ugyanaz.

Én szeretem, ha van benne változatosság. Így is szinte minden napom ugyanúgy telik, amit bizonyos szempontból nem bánok, mert nehezen viselem a változásokat, a mást, ha valamit már megszoktam. Rögtön stresszelek is.
De a kavicsokat át lehet tenni, nem rontják el az összképet.
Minden kavics jelenthet egy-egy dolgot az életünkben. Vagy egy-egy személyt.
Én szoktam nosztalgiázni. A Facebook jó erre, mert megtalálhatod a 10-20-30 vagy még régebbi ismerőseidet. És én szeretem ezt. Belenézni az életében, mi történt vele. Aki meg nem akarja, az úgy sincs fent. Nem igaz? :)

Nehezen hozok meg bizonyos döntéseket, sokszor izgulok és félek is. Az a típusú ember vagyok, aki szeret biztosra menni. Tudjátok, a járt utat, a járatlanért. És tudom, hogy meg kell tenni ezt a lépést, de sokszor vagyok bizonytalan.

Főleg, így 10 év itthon töltött idő után. Olyan jó lenne tudni, hogy mi a jó döntés, hogy melyik követ vegyem fel, melyik mellé tegyem le, kit hívjak fel (utálok telefonálni, inkább írós vagyok :) ), mikor mondjak igent és mikor nemet.
Ami tény, hogy ezt tanulni és gyakorolni kell.
És remélem, hogy változni is megtanulok. Mert a változás jó.
Legalábbis azt mondják!

Házaspáros kör és Áfonyás süti

Az úgy van, hogy amikor évek óta házaspáros kör van a gyülekezetünkben. Ilyenkor mi, anyukák és apukák, férjek és feleségek összegyűlünk, és beszélgetünk olyan dolgokról, mint a házasság és a gyereknevelés. Immáron 3. éve zajlik ez nálunk, és nagyon jó. A gyerekek nagyon szeretik, ilyenkor együtt lehetnek, játszhatnak.
Eddig a házaspáros részében a Bibliában található összes házasságot átvettük. Minden házaspár sorra kerül, mindenkinek jut egy téma, és mindenki úgy dolgozza fel, ami számára fontos, megbeszélendő. Nem előadások vannak ilyenkor, hanem beszélgető kör. Tapasztalatok és vélemények jönnek elő, és segítjük egymást.
Konkrét tapasztalatunk volt pl. hogy az egyik házaspárnak évek óta rossz volt a házassága, és már szinte már válásközeli volt a helyzet. De a tavalyi évben újra egymásba szerelmesedtek (hogy szépen és magyarul fejezzem ki magam), és azóta mindenki nagyon boldog.

Tegnap gyereknevelési téma volt. A könyv, ami alapján haladunk ez:

Igen, tudom, hogy pár éve nagy port kavart fel,  mert egy anyuka beleolvasott egy fél oldalba, és aztán rögtön eldöntötte, hogy ez milyen rossz könyv, mert a gyerekverésről szól. No, ezzel volt akkor tele minden, biztosan ti is emlékeztek rá.
Nekem akkor az jutott az eszembe, hogy milyen jellemző! Valamiről úgy véleményt nyilvánítani, hogy nem olvastuk el... és a kommentekben fröcsögtek az emberek és szörnyű volt.
Nos, a könyv jó. Itt olvasható a kiadó véleménye erről az egészről. Mondjuk egyébként mindegy, mert jó könyv.

Nos, ezeken a házaspáros alkalmakon estig vagyunk, ilyenkor ott eszik a csapat. Ki szoktuk osztani, hogy ki  mit hoz (kenyeret, pástétomot, zöldséget, sütit stb.) Én általában a sütit vállalom, mert nagyon szeretek sütni.
Tegnap is én készítettem kétféle édességet. Az egyik a már sokszor emlegetett, és gyors, szinte semmi tudást nem igénylő finomság, de amit nagyon szeretnek a gyerekek és felnőttek egyaránt, ez a Pudingos süti, és a másik pedig egy finom, kevert süti volt. Nagyon szeretem a kevert sütiket, mert azzal sincs túl sok gond. Mivel sokan voltunk, ezért dupla adagot készítettem, és így is elfogyott. :)

Hozzávalók: (dupla adaghoz)
60 dkg liszt,
40 dkg cukor
 6 tojás (saját, házi tojást használtam hozzá, még a színe is más emiatt)
3,5 csomag sütőpor
20 dkg margarin
1 pohár görög joghurt
Áfonya, de akármilyen idénygyümölcs jó hozzá, akár még befőtt is.

Ez a sütés előtti állapot:

Beleöntöttem az összes hozzávalót egy nagy tálba, és összekevertem.
Kiolajoztam és kiliszteztem egy tepsit, és beleöntöttem.
A tetejére tettem a gyümölcsöt. Én kicsit meg szoktam forgatni lisztben, hogy a tetején maradjon a gyümölcs.
Betettem a sütőbe, és kb. fél óráig sütöttem 180 fokon.

Nagyon hamar elfogyott. Jó érzés volt. :)

HETI ÜZENET # 39. VALÓSÁG

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Hálás vagyok #46.

A héten csendesség volt itthon. Ami nagy kincs.


♥ Főztem. Borsóleves - zöldbabfőzelék ♥ Nimródkámmal még mindig küzdünk az evéssel. Örülnék neki, ha kicsit bátrabban kóstolgatna. De nem adom fel. :) ♥ Katát meglestem az oviban. Cuki volt.

 
♥ Férj jól érzi magát az új munkahelyen. ♥ A két naggyal zeneiskolában voltunk. Olyan jó hallgatni azt, ahogy egyre ügyesebben játszanak. ♥ Parkoztunk a gyerekekkel. ♥ Vicces reggelek

♥ Megnéztem a Csúcshatás című filmet.♥ Blogot írtam. :) ♥ Úszni járunk. A legjobb dolog, ami történik velünk. Nagyon élvezem, hogy minden héten elmegyünk együtt úszni. :( Zsófikám szemüvegét kerestük. Mert még vannak nehézségeink arra, hogy megjegyezzünk dolgokat, hogy mi hova kerül. És ő nem emlékezett.  ♥ Szerdán hamar hazaértem, és írtam. Írtam és írtam. Nagyon jó volt. ♥ Csokit ettem.

♥ Ziva cicám 9 év után lassanként bejár hozzánk. Nagyon nehéz közel kerülni hozzá. Nem igazán engedi, hogy simogassuk. Még Férjnek sem, aki két szülését is levezette egykoron. Lehet, hogy már öregszik, de mostanában nyitottá vált. És már a házba is bejön.

 
♥ Egyik délután tanítói ankéton voltunk. Katának tanító nénit nézni jártunk az iskolába. Eredetileg úgy volt, hogy még marad egy évet az oviban, mert eddig nem igazán csinált semmit, nem vett részt az ovi munkájában, annak ellenére, hogy okos meg ügyes, csak nagyon gátlásos, szégyellős. Ám most - mivel ő szeretne iskolába menni - , így most türelmi időben vagyunk. Az óvónénikkel egyenlőre szinten tartjuk a problémát. 
♥ Tegnap a boltban sok ismerőssel találkoztam, és beszélgettünk. Néhányan megállítottak, akik a tanítói ankénton is ott voltak, érdekelte őket a kenyérsütés, amiről beszéltem. 
:( A lomtalanításnak és a pakolásnak soha nem lesz vége.
♥ A csütörtök elég húzós: zongora, gitár, úszás. Hosszú és fárasztó nap.
♥ Nagyon élvezem az úszást. A gyerekeim is. Vicces volt, ahogy a sávokban lepacsiztam a gyerekeimmel. Kata is nagyon szeret úszni, már úgy ugrik bele a vízbe, hogy csak na!
♥ Pénteken autómentes nap volt. Gyalog mentünk. 
♥ Hónapok óta nem voltam piacon, de most eljutottam. Nagyon élveztem, mert volt egy különleges nagy beszélgetésem valakivel, akit nagyon bírok, de alig van időnk beszélgetni egymással.  A szerelemről beszélgettünk. :)

♥ Újra írtam. Sokat. :) ♥ Kisfiam két órás sakkedzés után itthon még levezetésként apával sakkozott. Nagyon élvezi és nagyon szereti a sakkozást. 

♥ Amikor a lányaim vendégségbe mennek. 

♥ A két naggyal megnéztük a Szuperzsarut :) Nagyon élvezték. ♥ Végre volt egy jó éjszakám! 
És a végére egy jó kis gondolat:

Őszi hangulatban

Mostanában újra korán kelek, és ilyenkor még sötét van kint. Nagyon szeretem, ahogy ébredezik a nap, látom a sugarait megjelenni az égen. És szeretem, ahogy egyre világosodik, és Marci, a kakasunk hangos szóval jelzi, hogy itt az ideje kiengedni őket.
Nagyon szeretem a korai ősz hangulatát, illatát, színeit és fényét. Szeretem, hogy ilyenkor reggel még pulóverben vagyunk, de napközben lehetünk ujjatlan pólóban. Szeretem, amikor a növényeken megcsillan a pára. Bár a gyerekeimnek mániákusan mondom, hogy iskolába induláskor ne másszanak bele, mert vizesek lesznek, de nem lehet kihagyni.

Ezek a képek a környékünkön készültek, és Kata készítette őket. :)

Szeretem az őszt, a kedvenc évszakom. Szeretem, hogy változatos, hogy nem unalmas, hogy mindig van mit felfedezni. Még ha reggel ködös és párás is minden, akkor is gyönyörű.

Találtam egy oldalt, ahol fantasztikus fotókat láthattok és autentikus francia otthonról. Én teljesen beleszerettem és lenyűgözött.  Nézzétek és élvezzétek a helyet, a környéket és a hangulatát!

Itthon is nyugalom és béke van, és amikor felmegyek a kert tetejére :) - nem a végébe - más érzés fog el. Gyönyörű.
Ilyenkor a legjobb sétálni a városban és a környéken. És mivel nem tudok elmenni sem francia, sem angol birtokokra, így marad a net és az álmodozás. :)

Ugye milyen szép?

Önvallomás-szerű

Gondolom, nálatok is rohamléptekkel kezdődött a tanév. 

Nos, nálunk is. Kb. mostanra állt össze, hogy mikor mi fog történni az iskolában, a gyerek különfoglalkozásain, és itthon, így kicsit itthon is szétestem, de mivel a nyár küldetése az volt, hogy lazább leszek, "szent" elhatározás volt, hogy ezt tartani is fogom. Nehezen megy, de igyekszem.

Az úgy volt, hogy a tavalyi tanévben (ami idén május) - csak tudjátok, én szeptembertől szeptemberig számolom az évet :) - azt vettem magamon észre, hogy mindig ideges vagyok, rohangálok, mint pók a falon (bár az lehet, hogy sokkal nyugodtabban figyel a sarokból), és nem érem utol magam. Ezért elhatároztam, hogy a nyarat úgy töltöm, hogy a lehető legkevesebbet idegeskedek, mert az senkinek sem jó. 

El is dőlt, hogy mivel nem megyünk nyaralni az idén (meséltem, hogy Férj új munkahelyet talált, és "próbaidős", nem igazán tudtunk kimozdulni), persze a gyerekek mentek, ahová lehetett. És nekem személy szerint kimondottan jót tett a nyári itthonlét. Igaz, hogy festettünk, és az is igaz, hogy még mindig nincsenek dolgok a helyükön, de - laza leszek - na és? Majd egyszer!

Régebben ez is frusztrált és idegesített. Persze ma is zavar, ha a gyerekek nem teszik a tányért a mosogatóba vagy nem pakolnak el maguk után, de már nem borulok ki olyan hamar más miatt.

A másik oka az volt az észrevételemnek, hogy mivel stresszeltem (sokat) stresszevő lettem. Mindig is hajlamos voltam arra, hogy egy kis csokit benyomjak, mert hát szeretem, de idegességemben mindig ettem valamit, és ez bizony meglátszott rajtam! 

Ez akkor bukott ki, amikor tavaly nyáron, Bózsván összefutottam valakivel, akit egyébként nagyon kedvelek. Amikor még Tiszavasváriban laktam, sokat átjött a gyülekezetünkbe igét hirdetni, és amikor én már Nyíregyházán laktam, akkor én pedig át-átmentem Miskolcra. Kedves néni, és tényleg régen láttam. Mondhatom azt, hogy évek óta nem. Amikor meglátott, kikerekedett a szeme, és azt kérdezte: "Hát hova tűnt az a vékonyka lány, akit ismertem?" - Mert hát igen, meg kell valljam, voltam én valaha 50 kg! is!

Látjátok????

Ilyen voltam én valaha lánykoromban.

"Ott futnak!" - válaszoltam a gyerekeimre mutatva, de ez a mondat megmaradt bennem. 

Alapvetően nem vagyok egy hiú nő. Sosem voltam. Nem érdekelt sohasem a divat, az, hogy mi a legújabb divat, mit vegyek fel, mi az új sminktrendi vagy bármi, én úgy voltam vele, és most is úgy vagyok, hogy ilyen vagyok, ezt kell elfogadni, még nekem is. Bár nem titkolom, hogy jó érzés, amikor az ember lányát megdicsérik, hogy JÓL NÉZEL KI! Nem igaz, lányok?

Tény és való, hogy a 3 gyerek rakott rám némi pluszt, és én lustaságból vagy genetika is, de sok kiló feljött. Hálás vagyok a Férjemnek azért, mert ő ezt sohasem tette szóvá. Vannak olyan férfiak, akiknél ez elvárás. Mármint a feleségek, barátnők felé. Amikor pár éve jártam kondi terembe, ott mondta nekem az egyik edző, hogy sok férfi elvárja a párjától, hogy jól nézzen ki, de azért ide ne járjanak, mert még valamelyik másik pasinak megtetszenek. De azért nézzenek ki jól! Na, én is jártam, és tényleg látszott rajtam. De aztán pár éve jött a kézműtétem, és az, hogy kb. két éve kiderült, hogy újra műteni kellene a kezemet, mert nem tudok vele rendesen fogni és szorítani, így sajnos konditerembe se tudok menni.

Ami tény, hogy összeszedtem magam súlyilag, na!
Ez egy tavalyi kép, és kicsit jó, hogy messzebbről készült, de ugye milyen más? Mégis én vagyok a képen.

Ezért döntöttem úgy a nyáron, hogy megpróbálok kicsit jobban odafigyelni magamra. Egy anya amúgy is mindig rohan, csoda, ha utoléri magát, és még jól is nézzen ki?
Hát igen! Szerintem ez fontos.
Nem mások miatt, hanem a Férje miatt, vagy jobban mondva a Férjének.

Én alapvetően sohasem voltam sem fogyókúra párti, sem drasztikus ételmegvonás párti. Szeretek enni, és szerintem nem is kell leszokni az evésről, maximum a mennyiségről!!! (NAGYON FONTOS!) és hogy minőségi étel kerüljön a szervezetbe. Na, ezt csináltam nyáron, és jól is ment. - 7 kg-val vagyok kevesebb, mint voltam.

Itt legalábbis ennyivel vagyok kevesebb. Nem látszik annyira, de én mégis érzem. És a Férjem is. :)
Persze van még mire figyeljek, de azért igyekszem.
Hogy mi a titka?
Egyrészt amiatt nem stresszelek, hogy mit eszek. Mert sajnos eszek, és nem mindig egészséges ételeket. Nassolós is vagyok, tehát a csoki azért befigyel, bár mostanában rászoktam a magokra. A napraforgót vagy szotyit nyomom rendesen, mert jó sok energia van benne.

MI VÁLT BE?
1) Reggel igyekszem reggelizni (ez nem volt alapvetően jellemző rám), és ha lehet zabkását gyümölccsel.
2) Nem eszem meg a gyerekeim után a maradékot!
3) Megpróbálok odafigyelni a stresszevésre és a nassolásra. Ez eddig a legnehezebb nekem. Mert a stresszt leadni alapvetően nehezen megy.
4) Ha lehetséges, este 6 után nem eszek. Ha igen, akkor leginkább levest vagy magokat.
5) Újra elkezdtem úszni. Ez az egyetlen olyan sport, amitől nem fáj a kezem. Mivel most már mind a három gyerekem úszik, egyszerűbb volt nekem is a vízben, mint a parton. És rá vagyok kényszerülve arra, hogy mozogjak. Egyébként nagyon élvezem! :)

Ennyi.
Ha van/lesz tovább jó hírem, akkor majd szólok!

Film - Csúcshatás

Nem vagyok egy Bradley Cooper rajongó. Sokak szerint szexi meg sármos, nekem nem az esetem, ha mondhatom ezt. Nekem túl nyálas, és túl szépfiús, vagy nem is tudom. Ellenben Robert de Niro az egyik kedvenc színészem. Az biztos, hogy benne van az első ötben.

Talán miatta voltam kíváncsi erre a filmre, vagy mert a tévében reklámozták, hogy sorozatot csinálnak belőle, nem tudom, de kíváncsiságból megnéztem.

Nem tudom, elég vegyes érzéseim voltak tőle.

Egyrészt, mert sci-fi-jellegű, és én azokat ugye nem szeretem. Másrészt, mert egy jó és izgalmas filmnek indult, de szerintem elég gyengécskére sikeredett a végére. Nálam legalábbis nem érte el az adott hatást.

Csúcshatás (Limitless, 2011)

A címre kattintva megnézheted a filmet! 

Eddie Morran válságban lévő író. Új könyve nem hozta meg számára a várt sikert. Egy napon új gyógyszer kerül a kezébe, amelyet egy barátja hoz neki. A tabletta elfogyasztása után Eddie agykapacitása megnő, és szinte mindent képes megtanulni, megoldani. Arra azonban nem gondol, hogy a tesztelés előtt álló gyógyszernek mellékhatásai is lehetnek, különösen, ha hosszútávon fogyasztja.

Ahogy néztem a filmet, sok minden járt a fejemben. Hogy például ez a film legalizálja a drogfogyasztást, hiszen ki ne örülne annak, ha beszed egy pirulát és attól hirtelen iszonyú okossá válik, minden összefüggést megért, és 4 nap alatt megír egy könyvet? Ja, és pár hét alatt milliomos lesz? Hogy például nem érdemes küzdeni, dolgozni, harcolni dolgokért, mert elég, ha csak beveszel egy ilyen pirulát és kész, minden megy! ... Ja, vagy ez is ugyanaz?

Tényleg ez a megoldás?

Igen, az ember már csak ilyen. Szerintem, ha lenne ilyen, sok ember használná. Az teljesen mindegy, hogy egy bogyó 800 dollárba kerül (legalábbis a filmben), és a hatása csak egy napig tart. Kell az embernek mindig mindent tudnia? Tényleg ilyen az ember? Telhetetlen? Igen, sajnos ilyen.

Tudjátok, ebben benne van minden, ami az ilyen filmekben kell. Van egy szétesett főhős, egy barátnő, aki elhagyja, tartozik a lakbérrel, és nem végezte el a munkáját, helyette iszik. Na, szépen nézünk ki! 

És akkor hirtelen találkozik egy régi ismerősével (ex-sógor), aki ad neki ebből az izéből, és szupermemóriája lesz, hatalmas IQ-ja, rengeteg nője, fantasztikus kocsija, új ruhái...

Az eleje tényleg jól indul. Tényleg érdekes és izgalmasra sikeredett, van benne kis humor is, ami jót tesz az ilyen filmeknek. Elgondolkodtatott, hogy Én/Te mit is tennék/tennél egy ilyen felturbózott aggyal, merre indulnék/indulnál és mihez kezdenék/kezdenél az életeddel? Most őszintén? Ki ne vágyna erre, vagy ki nem elmélkedett volna ezen? De tényleg! Még bogyó nélkül is!

És persze minden visszakerül a régi kerékvágásba, a csaja visszamegy, a karrierje felfelé ível, a lepukkant pasiból jóképű lesz, ilyesmi...

Ekkor tűnik fel Robert de Niro, aki szerintem egy rövidke szereppel is többet tesz hozzá az egész filmhez, mint maga a főszereplő. Még akkor is, ha nem hozta ki önmagából a maximumot, de ez valószínűleg mégsem olyan film volt, amiről tudta, hogy ebből aztán nagy pénz lesz. (Lehet, hogy nem volt bogyója?)

 

Aztán? Hát persze, hogy elfogy a bogyó. És innentől elindul a lejtő. A pasinak is, meg a filmnek is. Ez a rész valahogy számomra nem sikerült jóra. Mert azt látjuk, hogy Eddie (Bradley) kapkod, és rohan és túlél és küszködik.

Mondhatnánk, hogy jól szemlélteti a függőséggel küzdő embert, és így is van. Ilyen az, amikor valaki lejön a szerről (gondolom), amikor az életéért küzd. Hiszen ez függőség. Ebből a szempontból viszont érdemes megnézni a filmet. De tényleg! Sőt, talán fiataloknak is megmutatnám.

Mindenesetre megnéztem, elgondolkoztam rajta.
A vége sem tetszett, nagyon tipikus és nagyon hatásvadász számomra.
És Bradley Cooper ezután sem lesz a kedvenceim között. Sajnálom!

Éljünk bogyó nélküli életet! Sokkal jobb és sokkal egyszerűbb!

Paradicsomleves

Nem is igazán jut időm arra, hogy az ételeket, amelyeket eszünk, és amiben nincs hús :) megosszam veletek. Mostanában rohanósak a napjaim, nincs amolyan "ráérek és kipróbálok valami újat" időm és fílingem sem.  Általában - mivel a családom maga olyan - a megszokott ételek kerülnek az asztalra, mert vagy azt kérik, vagy arra van időm. Nem mondom, hogy néha nem vetek be egy-egy új ételt, de elég nehéz ebben a családban. Férj is az amolyan klasszikus étel - kedvelők közé tartozik, és neki is a hús-krumpli kombináció lenne a kedvence, ha enne húst. :)

Vannak kedvencei, amiket azért készítek szívesen, mert szeretek a kedvében járni. 

Annyi a helyzet, hogy mivel életmódot  váltottam többet főzök levest. A mérleg még mindig nem mutatja azt, ami a cél, amit szeretnék, de most mivel újra része az életemnek a rendszeres mozgás, ezért jobban figyelek az étkezésemre. 

Ezért sok levest eszek. Nem szeretem annyira a leveseket, nem is igazán vagyok leveses, de most tudatosan jobban figyelek arra, hogy többet egyek és többet főzzek. Anyósom mindig úgy főz, hogy nála mindig van leves és második is. Én nem így főzök. Mert hogy nincs rá időm. 

De azért a klasszikust, a nagy kedvencet nem igazán hagyhatom ki. Egy időben mindenki kedvence volt, aztán az Elsőszülött úgy döntött, hogy ő már nem is szereti (semmilyen levest nem szeret a gyerek), tavaly a Másodszülött is kitalálta, hogy már nem szereti. De azért persze van és főzök, mert ugyan nem szeretik, de megeszik. Aztán kiderült, hogy idén mindenki megeszi.

Amikor összeházasodtunk, Férj főzte ezt a leveset sokáig, mert ő nagyon finomat tud. Én meg úgy voltam vele, hogy mindig örülök, ha neki kell főznie, mert jó érzéke van ehhez. Ma már ritkán főz ilyet és mást is, de a leves az a kedvencek között van.

A paradicsom nálam amúgy is a Nr. 1. zöldség. Nagyon szeretem.
Ezeket a leveseket pedig mindig saját paradicsomból készítem. Mert hát úgy finom.
A klasszikus formában.
Rántást készítek, aztán ráöntöm a paradicsomot, teszek bele egy kis fej hagymát, és egy nagyon pici piros paprikát, mert hát az nem ront el semmit, meg sót.
Amikor forr, akkor öntök hozzá vizet, beleteszek bazsalikomot és oregánót, és főzöm még egy kicsit.
Nálunk legjobban a levesgyönggyel fogy :)

HETI ÜZENET # 38. CSODÁK

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Hálás vagyok #45.

Emlékeztek, amikor réges-régen (de nem egy messzi-messzi galaxisban) írtam a Hálás szombatjaimat: Aztán nem volt időm írni. Mármint nem írtam rendszeresen a naplómba a történéseket, úgy meg úgy éreztem, hogy nem az igazi ám. De most újra van egy remek naplóm, és ezért rendszeresen feljegyzem benne esténként az élményeket. És mindig eszembe jut, hogy mennyi mindenért is lehetek hálás ezen a héten! 

Lassan belerázódunk az iskolai életbe is, most már ténylegesen elkezdtük a tanévet.

♥ Nimród és Zsófia 3 napig Zánkán voltak az iskolával. (Zsófiról nem találtam képet, csak az osztályról, őket pedig nem szerettem volna idetenni.)

Nimród Zánka - hajókázás

♥ Csend honolt itthon, csak Katával töltöttük a délutánokat, és élveztük.
♥ Boltban voltam, és régi ismerősökkel találkoztam és beszélgettem, és tetszett, hogy nem kellett rohanni haza. :) ♥ Tulipánhagymákat vettem. Imádom a tulipánokat.  ♥ Vasaltam és pakoltam. ♥ A héten Marvel-maraton volt. ♥ Katával hétfőn este sétálni mentünk, és Ő fotózott.

Kata készítette rólam. Alapvetően nem szeretem, ha fényképeznek, frusztrál, de ő kérte. Így engedtem.

♥ Korán elmentem aludni. ♥ Nagyon jó volt, hogy lehetett kicsit később kelni, nem kellett úgy rohanni az iskolába, ahogy szoktunk. Ez jó az oviban, hogy később oda lehet érni. ♥ Kata biciklivel ment oviba, és élvezte.

♥  Nagylányom felhívott Zánkáról. Anyukámtól kapott nyáron egy telefont, és elvihette magával, így sűrűn használta is. :)
♥ Katával úszni mentünk kettesben. Ő lement a víz alá, én pedig sokat úsztam.
:( Elmentem a DM-be, és vettem harisnyákat. Iszonyú drága volt, és első feltével után elszakadt. Kettő is. 
♥ Megcsináltam egy rövidke kis gyülekezeti anyagot a gyerekeknek. :)
♥ Szerdán délben hazaérkezett a két gyermekem, és nagyon örültem nekik. Élményhegyekkel jöttek meg. 
:( A tanulás sajnos még mindig nem erősségünk, de nincs mit tenni, küzdeni kell!   
♥ Katával megint később értem be az oviba, mert találkoztam egy régi ismerősömmel, akivel valamikor (még Zsófia előtt) együtt jártunk be Székesfehérvárra dolgozni. Aztán egyre ritkábban találkoztunk, de most tudtunk kicsit beszélgetni.
♥ Elvittem a leamortizálódott székeinket egy baráti kárpitoshoz. Már nagyon rájuk fért, hogy szebbek legyenek. Nagyon is várom, hogy elkészüljenek, mert egyelőre nincs hova ülnünk. :)
♥ A kedd és a csütörtök az úszásról szól, de ez a nap alapvetően húzós, hiszen ilyenkor van Zsófi szolfézs órája, és Nimród zongorája is. Úgyhogy a csütörtök a kalandos napunk idén is! :)
♥ Még többet pakoltam. Már alakul, de még mindig van mire nézni. 
♥ Szombatra palacsintát sütöttem a gyerekeknek. 
♥ Nimród elkezdte a felnőttek között a sakkedzését. És nagyon élvezi. Hihetetlen milyen sakk-mániás a gyerek, de én ennek persze nagyon örülök.
♥ Zsófiát meghívta egy osztálytársa magához, ahol játszottak kicsit, és Kata is ott maradt. :) ♥ Szombaton természetesen gyülekezetben voltunk. Ilyenkor Zsófia kiéli babamániáját. Nagyon szeretjük Hanna-babát. 

♥ Nimród pedig délutánra szülinapi bulira volt hivatalos. 
♥ A vasárnap pedig a szokásos programot hozta magával. Kertrendezés, vasalás, takarítás, tanulás. Ezek alapvetően unalmas dolgok, de nincs mit tenni. 

A hét üzenete az én kis naplómból:

Marvel - Végtelen háború

Az elmúlt héten sok romantikus filmet néztem meg. Fogok még róluk írni, de gondoltam, most másról számolok be.

Egyik este, amikor a gyerekek lefeküdtek és elaludtak, Férj javasolta, hogy nézzünk  meg közösen valami filmet. Közös mozizásra ritkán van lehetőség, igazi moziban meg főleg. Van ugyan tévénk, ( bár nem tudom minek és miért),  és végiglapoztuk, de minden csatornán - jó, mondjuk mi nem fizetünk elő semmire, mert alapvetően nincs időnk rá, csak és kizárólag a Híradót szoktuk nézni, de azt se mindig... - valami nagyon rossz műsor ment. A vetélkedőktől és a realityktől ideges leszek, más csatornákon már huszadjára adják le a Murdockot, amit már kb. annyiszor is láttam, akármennyire jó sorozatnak is tartom, egy idő után unalmas.

Az egyik csatornán adták az Üvegtigrist, és bár számomra azon kevés jó magyar filmek  közé tartozik, amit szeretek, már ezt is sokszor láttam. Így kerestünk közösen valami mást! És persze ő választott.

Filmekben általában más a véleményünk. Ő a háborús, sci-fi-jellegű,  és akciófilmeket szereti, (tudjátok, ő pasi!) meg a dokumentumfilmeket, ami persze szintén háborús. Én ezeket nem szeretem. Az akciófilmek jöhetnek, de a háborús semmiképpen!
De néha-néha megnéztem vele egy-két olyan filmet, amit Ő szeret, mert Ő is megnézett velem olyat, amit én szeretek. Mit mondhat az ember lánya egy olyan Férjre, aki végignézi vele a 6 részes, BBC-s Büszkeség és Balítéletet? Na, ugye?

Sose rajongtam a sci-fikért vagy az ilyen űrlényes filmekért, és most sem szeretem. De egyszer leültünk, és megnéztük valamelyik filmet, talán a Vasember lehetett, meg egy Thort, és rájöttem, hogy nekem ez tetszik. Én magam lepődtem meg a legjobban, de ez így van. Jó, ebben azért van szerepe Chris Hemsworthnek :) és Jeremy Rennernek, aki viszont régóta a kedvenc színészeim között van. Ez amolyan csak olaj a tűzre volt. :)

Az évek során úgy alakult, hogy megszerettem a Marvel-sorozatokat is. Az elején ezekre is húztam a számat, sok idióta ott ugrál mindenféle jelmezben - gondoltam, de aztán találtam néhány jót. És csak úgy megsúgom csendben, hogy Thor-rajongó lettem.

Az utóbbi hetekben Marvel-maratont rendeztem, hogy megpróbáljam megérteni az összefüggéseket, hogy mikor mi történik. Elég katyvaznak tűnik néha, de egyébként, ha ráérez az ember :) 

Tavaly tele volt minden azzal, hogy elkészült a Bosszúállók - Végtelen háború című gigantikus film, és persze, hogy kíváncsi voltam, hogy mi történik a kedvenc szuperhőseinkkel, de moziba nem jutottunk el. De pár hónap elteltével csak megnéztem!

Hát... ami tény, hogy akciódús volt, sok helyszínen forgatták, nagyon sok karakter volt benne, szinte mindenkit belesűrítettek, akit lehetett, bár az én egyik kedvenc hősöm, Sólyomszem  (ő Jeremy Renner) nem volt benne. (De talán a folytatásban.)

Mindenesetre kíváncsi voltam. És amikor egy nagy gyermek, akit valamikor tanítottam, és tudom, hogy nagy Fan-Clubos, mert ez a mániája, de aki már felnőtt egyébként - azt mondta, nekem, hogy ha megyek moziba, zsebkendővel kell megnézni, mert őt nagyon megviselte, még jobban kíváncsi voltam. EZ milyen már, nem? Nekem zsebkendő a romantikus filmekhez kell általában. Már amelyikhez...

Miután megjelent a mozikban szinte minden hírportál ezzel volt elfoglalva, ki mit tett, miért tette benne, kinek mi a döntése ebben és hasonló. Sok mindent olvastam, sokan kiborultak, míg mások a legjobb filmnek tartották.

Hát persze, hogy kíváncsi voltam.

Íme az előzetes:

Nos, nekiültünk.

Nem volt rossz, de nem is lett a kedvencem. Tényleg gigantikus munka volt vele, és nagyon profin megszerkesztett film, a látványa nagyszerű, de valahogy nekem mégis túlzsúfolt volt, és túl sok történt benne egyszerre.

Az viszont jó volt, hogy megpróbálták kicsit humorosra venni a dolgokat. Szerintem egy ilyen filmhez kell humor. 

A főgonosszal (Josh Brolin) csupán az volt  bajom, hogy túl érzelmes főgonosz volt. Én azt szeretem, ha a rosszfiúknak jól oda lehet csapni, és a hősök győznek. Egyébként jó színész. :) Nekem erről szólnak az ilyen filmek. Itt meg filozofált, és megpróbálta átadni és meggyőzni, hogy miért jó, ha a világegyetem fele megsemmisül (túlnépesedés).

Ahogy szokták mondani, mindenki hozta a formáját.
És hogy mi tetszett benne?
Amerika Kapitány (Chris Evans) új stílusa. Nekem bejön a szakáll! :)
Azért várom a folytatást.
Mert hogy lesz!!!!