2019. június 30., vasárnap

Life is colors - Rózsaszín habos-babos

Nemaz én világom, de van, akinek tetszik.
Amikor Nyíregyházán dolgoztam az egyházi iskolában, az egyik munkatársamnak, akit nagyon szerettem és tiszteltem, mert szakmailag és emberileg egy fantasztikus nő volt, nos az ő kedvenc színe a rózsaszín volt.
Hirdta és viselte is ezt a szín.
Valószínűlegcsak miatta, és ma már Kata lányom miatt fogadom el, hogy létezik ez a szín. :)


2019. június 28., péntek

HázasPáros Kalandtúra 2. - Pihenjünk le egy fél órára!

Olyan sokszor hallottam azt az utóbbi időben, és én magam is sokszor mondtam, hogy nekem aztán nincs időm semmire. Pedig fontos, hogy legyen. A házastársamra meg főleg.

Én úgy gondolom, hogy a jó házasság akkor működik és fog működni, ha időt szánunk a másikra. Ahogy a gyerekeinkre is. A szüleim munka- és rendmániások, állandóan dolgoztak, és mindig minden élére volt állítva a házba. Anyukám mindig takarított, apukám szintén. Ez azóta sem változott. Most is patent minden. Még a kertjükben sincs egy darab gaz sem. Én nem vagyok ilyen, nem örököltem. Én kissé trehány vagyok.

Úgy értem, hogy simán otthagyom a mosogatnivalót, ha játszok a gyerekekkel, vagy a hajtogatni-vasalni valót. Nálunk amolyan "hagyomány", hogy amikor Férj megjön a munkából, és miután ebédelt, akkor kihúzom a vasalót, vagy abbahagyom azt, amit csinálok (megvár), és ilyenkor bemegyünk a szobánkba, és fél órát csak beszélgetünk.
Ez az az időszak, pont fél óra van arra, hogy amíg nem kell menni a gyerekekért (ez iskolaidőben volt), Zsófi ilyenkor már a szobájában olvasot vagy filmet nézhetett. Neki is ez a lazítós időszak.
És csak beszélgetünk arról, hogy kivel mi történt aznap. És nagyon jó szokott lenni.

Igen, könnyű nekem :), mert nem megyek el a házból dolgozni, hanem itthon vagyok. Itthon írok, mégis mindig történik valami izgalmas, amit meg kell osztanom vagy el kell mondanom. És Férj is, aki egyébként eléggé zárkózott, és nem jellemző, hogy könnyen nyílik meg, ilyenkor már magától beszél. Ez az évek alatt formálódott így.
Egyszer, egy Jim Hohnberger nevű keresztény írónál olvastam, hogy minden nap van egy óra, amit a feleségével tölt a hintaágyukban. Az az ő idejük, és ezzel ápolják, javítják a kapcsolatukat.

Amikor ezt elmondtuk a Házaspáros körön, meglepődtek. Azt mondták, hogy irigyelnek, de nekik annyi dolguk van. Hát... nekünk is. Férj fél 5-kor kel minden nap, és ha 10-kor elmegy  aludni, már az is késő, főleg úgy, hogy neki nagy az alvásigénye. Én is fent vagyok, amikor elmegy dolgozni (azaz fél 5-kor ébredek), de én csak fél 6-kor kelek ki az ágyból. Viszont sokszor csak éjfélkor kerülök ágyba. Még olvasni is ritkán jut időm ilyenkor. :(

Ám azt megbeszéltük a házasságunk elején, hogy időt fogunk szakítani arra, hogy beszélgessünk. Ez elsősorban nekem fontos, mert nekem a szeretetnyelvem a Minőségi idő. Neki meg azért fontos, mert kicsit elpihenhet, és lenyugodhat az egész napi stresszes meló után.
Ha a gyerekek itthon vannak, akkor is szoktunk ilyet csinálni. Ők is megtanulták, hogy anya meg apa beszélgetős ideje van, és ilyenkor nem zavarnak.

Higgyétek el, érdemes időt keresni és szánni rá. Én azt vallom, ha a gyerekek nem látják a szép és boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatot a szülők között, ők maguk sem fognak tudni jól dönteni. Egyszer Nagylány ezt mondta nekünk: "Olyan cukik vagytok. És ez olyan romantikus!" :)

Tudom, mondható, hogy én itthon vagyok, és megoldható 3-fél 4 körül, de amikor dolgoztam (igaz, akkor nem voltak gyerekeim), és 6-ra értem haza, vagy néha 8-ra, egész nap nem láttuk egymást, akkor is időt fordítottunk egymásra. Az idő a házasság legnagyobb ajándéka és kincse. Erre oda kell figyelni, és megéri a befektetett energia.
Egyszer valaki azt mondta nekünk, amikor elmondtuk, hogy ilyet szoktunk, hogy irigyelnek minket, nekik nincs rá idejük. Hát... nem is akarnak rá időt fordítani. Mert ez a másikra figyelésről is szól. És ha kicsit elalszik is valaki, nincs azzal semmi gond. :) 

Nálatok van ilyen idő? Amit egymásra fordítotok és tudtok beszélgetni?
Szívesen veszem, ha megosztjátok, és ha publikus.

2019. június 27., csütörtök

John Grisham: A magányos farkas

Hát igen, talán már meg sem lepődtök, de egy újabb Grisham könyvet hoztam. Tudom, unalmas és egysíkú, de engem ez nem zavar. Mostanában vagy romantikus vagy nyomozós könyveket akarok és szeretek olvasni, nem zavar, ha esetleg másoknak ez unalmas. Bocsánat. :)

Igazából a blog a magam szórakoztatására íródik, én egyszerűen csak örülök, ha valaki  olvas engem. :) Csak hogy egy csokorba szedjem az engem foglalkoztató dolgokat, érzéseket, élményeket, amelyek, valljuk be nem mindig könnyűen és nem mindig egyszerűek. Mert én sem érzem magam annak mindig. De nincs is ezzel gond.

Nos, talán nem fogtok meglepődni, de egy Grisham könyv van rám most nagy hatással. Nem régen fejeztem be, kb. 1-2 hete, csak még nem volt rá időm írni róla. (A május és a június eleje kicsit káosz időszak.) Mindenesetre nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik kedvencem tőle. Mondjuk majdnem mindig ezt mondom mindegyikre, de tényleg az.
Az egyik olyan Grisham regény, ami tele volt fordulatokban, amelyekben az ember sajnálta a főhőst, közben pedig tudta, hogy az életben alapvetően nem lenne az esete. Mint férfi, úgy értem. Mert vagány meg határozott, de mégsem... Sőt, idegesítené, de ha akció lenne, és meg kellene mentenie, számíthatna rá. Az tutibiztos!

Mert hogy Sebastian Rudd nem egy tipikus ügyvéd. Nincs irodája, helyette van egy golyóálló furgonja, amelyet a Társa vezet, akinek nem tudjuk meg a nevét. A furgon fullosan felszerelt, mert hát ez az irodája. Nincs főnöke, egyedül dolgozik, csak a Társa van, aki a Mindenese. Nem egy unatkozó ügyvéd, hanem egy olyan, aki rossz fiúkat véd. Sátánista hírében álló, agyontetovált drogos fiút, akit két kislány meggyilkolásával vádolnak. Egy önvédelemből fegyvert fogó katonát, akiket a túlbuzgó kommandósok tévedésből megöltek. Egy halálraítélt gengszert.
Sebastian Rudd fegyvert hord, és senkiben sem bízik. Mindig veszély leselkedik rá. Amolyan magányos farkas. Ezért ez a címe. Egyedül harcol, miközben megpróbál jó apa is lenni. Pedig ő is sebezhető.

Nagyon jó könyv. Szerintem az egyik legszínesebb szereplője, hőse Sebastian Rudd. Úgy általában a könyveire értem.
Számomra az egyik legjobb, amit mostanában olvastam. Végigizgultam az egészet, és arra gondoltam, hogy mi lesz a következő lépés, helyzet, és nem akartam, hogy véget érjen a könyv.

Ha elolvassátok, megértitek, hogy miért vagyok ennyire nagy Grisham-rajongó!

2019. június 26., szerda

Nyugi van! # Eat ice cream


A gyerekeim nagyon szeretik, és Férj is. Jóízűen tudják enni.
Nem vagyok egy nagy fagyis. Ritkán szoktam enni.

Ellenben mostanában szoktam fagyizni. Itt Móron találtam egy fagyizót, ahol lehet vegán fagyit enni. Aminek örülök. És főleg, hogy vaníliás van, mert ez az egyetlen fagyi, amit megeszek.


De itt a nyár, úgyhogy hajrá! Irány a fagyizó!

2019. június 25., kedd

Mézes meggyes, avagy Férjfogó :)

Amikor Férj udvarolt nekem, már akkor tudtam, hogy nem édesszájú. De azt is tudtam, hogy a meggy az egyik kedvenc gyümölcse. Így amikor elutazott hozzám (Mór - Nyíregyháza távolság), mindig sütöttem neki valamit.
És ez lett az ún. kedvenc süti, amit azóta is Férjfogó meggyesnek hívunk.
Egy időben sokat sütöttem, aztán évekig nem.

De most a kezembe került a receptje, és gondoltam megosztom veletek.
Nagyon finom és nagyon gyorsan elkészíthető.

40 dkg liszt, 20 dkg porcukor, 2 egész tojás, 2 evőkanál langyos méz, 1 kávéskanál fahéj, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 13 dkg Ráma.
Ezt összegyúrjuk.

Egyik felét kinyújtjuk és a tepsibe tesszük. Vékonyan bekenjük lekvárral, magozott meggyel és vagdalt dióval meghintjük, és a tészta másik felével berácsozzuk.
1 tojással lekenjük, és megsütjük.
A recept azt is javasolja, hogy Katica tortabevonóval (vagy bármilyennel) csorgassuk le. Én nem szoktam.
Nagyon finom!

2019. június 24., hétfő

A nap képe

Szeretem ezt a képet. Olyan nyugis hangulatot áraszt. És egy ilyen idilli helyet úgy el tudnék fogadni az udvaron. Mondjuk nálam nem lenne ilyen rend, az biztos. Lenne itt-ott egy-egy eldobott fadarab, játék, bicikli, műanyag vödör, olyan dolgok, amiket a gyerekeim "véletlenül" elfelejtettek eltenni, de mit is számít igazán? Nem?
Ha másért nem, akkor azért a néhány csendes percért, amit ez a kép sugall, már azért megéri!


2019. június 23., vasárnap

Life in colors - Zöldátmenet

A zöld az egyik kedvenc színem. Leginkább a természet miatt. Nagyon szeretek sétálni, és nézni a zöldellő fákat és a virágokat. Fákat fotózom, ez lett egy régi új hobbim. Akármerre megyek, mindig látok csodás alkotásokat, amelyek az Isten nagyságát hirdetik.
De a zöld alapvetően egy jó szín. Azt mondják megnyugtatja az embert. Lehet benne valami.
Ezért most zöldeket hoztam.
Nem természetes zöldeket (kivéve a tulipánt), de szépnek akkor is szép.


2019. június 21., péntek

HázasPáros Kalandtúra 1.

Nem tudom, hogy még olvas-e engem valaki. Mondjuk nem lepődnék meg, ha nem vagy kevesen. A kemény mag! :) Értetek hálás vagyok, és köszönöm. 
Az a baj, én ezt tudom, hogy nem vagyok túl összeszedett, én érzelemből és érzésből írok. Nem tervezem meg a témáimat, hiszen nem ebből akarok élni, mint ahogy ezt sok blogger teszi és tervezi, én ezt a magam szórakoztatására kezdtem, aztán aki csatlakozott hozzám, annak örülök.
Mivel egy alapvetően őszinte ember vagyok, nem volt nehéz őszintének is lenni a blogon. Persze, az ember nem adja ki teljesen magát, de azért igen. Hiteltelen lenne, ha nem így tenne. 
Való igaz, hogy nem vagyok egy logikailag felépített ember (zavarna is, bár szeretem, hogy van mellettem egy logikus ember :) ), de azt tudom, hogy érzések sokasága van bennem, ami kitörni vágyik néha, máskor meg elcsendesedni és nem megszólalni. Ezért vagyok hullámos érzésekben, írásban, életemben, de elég jól boldogulok ezzel. Még. :)

Nos, az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztat egy csomó téma. Sok mindenen gondolkoztam, és oda jutottam, hogy még mindig a házasság és a szerelem a legfontosabb nekem, pont azok, amikről kezdtem írni. 2009-ben, amikor elkezdtem (Nahát, ennek 10 éve!), akkor is az volt a célom, hogy a szerelemről, a házasságról, a boldog életről írjak. Arról, hogy Istennek milyen terve van az életemben, a közös életünkben, és hogyan alakítja, és mi hogy hagyjuk neki. 
Nem voltak kitérők, maximum csak úgy, hogy nem mindig foglalkoztam vele tudatosan, de ott volt bennem és ott is van. 

Sokszor mondtam már, hogy javíthatatlanul romantikus vagyok, éppen ezért hiszek az örök szerelemben. De nem a rózsaszín ködösben, hanem abban, hogy a lelkemmel szeretem a másikat, és küzdök azért, hogy Igazivá váljon!

Az úgy indult, hogy van nekünk a gyülekezetben egy házaspáros körünk, immáron 3. éve csináljuk. Jó, szeretjük. Jók a témák és jók a beszélgetések is. Sok őszinteség is elhangzik, küzdelem, probléma is előjön. Néha döcögősebb, máskor meg hihetetlenül inspiráló. Ezalatt az idő alatt jól megismertük egymást és egymás házasságát. 

Sokszor előjön egy-egy ilyen alkalommal, hogy mennyi mindenre nincs ideje az embernek. Persze, mondják sokan azt az unalmas mondatot: CSAK ARRA VAN IDŐD, AMIRE AKAROD!
Régen én is így gondoltam, de már nem. Én egy csomó mindenre szeretnék időt szakítani, de nincs rá időm. Tényleg nincs. 
Lehet az időbeosztásomra fogni, erről is lesz majd szó. Lehet arra fogni, hogy mindig rohanok és sohasem érem utol magam. Lehet arra fogni, hogy a férjem nem segít annyit, mint amennyit én szeretném. Lehet arra fogni, hogy mindenben maximalista vagyok, és semmi nem jó úgy, ahogy a másik csinálja. Lehet arra fogni, hogy a másik nem csinál semmit jól. Lehet arra fogni, hogy ott vannak a gyerekek, és rájuk kell szentelni minden időt. Lehet arra fogni, hogy ott vannak a gyerekek, és ráadásul még annyi dolgom is van...
Mindig ez a mondat cseng a fejemben:
De úgy általában. 
Egy ideje már tudatosabban figyelek arra, hogy nem rohanok, nem kapkodok, mert megértettem, hogy minden megvár. A ruhák is, hogy kivasaljam őket, a mosogatnivaló is, a határidők is, mert ha ma nincs kedvem, majd írok másik nap többet :), és még sorolhatnám. 
Elfelejtettem anyaként ÉNIDŐT adni magamnak, és ez kiégéshez vezethet. Elfáradok. Elfáradtam.

Sokszor mondták már nekem, hogy "Ó, te otthon vagy? Biztos mindig ráérsz, de jó neked!" Én meg nézek és nem is értem, hogy miről beszél. 
Ide most leírok egy komoly mondatot: BÁRCSAK UNATKOZNÉK! 
Még akkor is leírtam, ha nem tudok unatkozni. Amikor egyedülálló voltam, akkor sem ment. Most meg aztán végképp!

Ám nem számít, hogy mit mondanak az emberek, vagy mit gondolnak. Amit én megértettem, hogy nem nekik kell megfeleljek. Az a fontos, hogy én legyek boldog, ezáltal MI legyünk azok. Férj és Feleség. Ha ez működik, akkor lesz olyan a házasságunk, amit látok is a beszélgetőkörön, hogy bizony a miénk jó és működik. Néha nem is értjük a felmerülő problémákat, mi Férjjel, pedig vannak. Mármint nem nálunk, hanem másoknál. :(

Tudjátok, sokszor sok minden jár a fejemben, de arra gondoltam, hogy az utóbbi időben kevésbé voltam írásképes, nem is volt rá időm, meg kedvem sem, de most valahogy "ihletem" jött. Szeretnék arról bizonyságot tenni itt, hogy mennyire jó a házasság, és milyen jó házasnak lenni. 
Még nem tudom a menetét. Nem tudom, hogy mikor és milyen sűrűn, még nem tudom, hogy hogyan, de szeretnék képviselni egy elvet, amely szerint a HÁZASSÁG JÓ! És érdemes csinálni.

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy annyira jó látni minket, hogy mennyire szeretjük egymást, hogy könyvet kellene írni. :) Ha könyvet nem is, de blogot írok, és szívesen megosztom nyílt titkainkat. Miért is ne tenném? 



Ezért gondoltam, hogy "mesélek" az én Boldog és Jól működő házasságomról.  
És arról, hogy mi mindent lehet tenni (szerintem) azért, hogy boldog és jól működő legyen egy házasság. 
Ha van kedved, akkor tarts velem. Nem nagy titkok ezek, csak őszinték! :)

2019. június 20., csütörtök

Valakinek jól áll az idős kor...

van aki meg nem tudja feldolgozni, hogy idős lett. 
Nem olyan régen láttam egy cikket azokról a "híres színésznőkről", akik nem tudták elfogadni azt, hogy öregedtek, vagy nem úgy használta őket a szakma, mert féltek, hogy már nem foglalkoztatják őket. Csak keressetek rá Meg Ryanre (az egyik egykori kedvencemre),  Melanie Griffith-re (akinek két nők ideálja is volt a férje - Don Jonhson meg Antonio Banderas - nekem egyik sem), vagy Goldie Hawnra, aki Kurt Russell társa már több, mint 20 éve.

Elnéztem őket, közel a 70-hez, és énbennem leginkább szánalom volt. Sajnáltam őket. Hogy ezzel jár a sztárság, az ismertség. Kevesen tudnak méltóan megöregedni.
De én így szeretnék, és ilyen szeretnék lenni. Vidám, boldog, elégedett az élettel. Ahogy a Biblia is írja néhány "hőséről", hogy "betelve az élettel halt meg".

Na, nem mintha a halálra várnék, vagy gondolnék, csak erről a képről ez jutott az eszembe, hogy lehet boldogan is megöregedni.
Amikor 20 éves voltam, mindig néztem az időseket, és arra gondoltam, hogy á, az idősek nem értenek meg! - mondtam ezt a 40-es korosztályra. Most, hogy már én vagyok annyi, sőt, több is, most én mondom, hogy nem értem a 20 éveseket, de már a tizenévesekkel is vannak kérdőjelek az életemben.
De jó így.
Örömmel gondolok vissza a gyerekkoromra, és bár van már jónéhány ősz hajszálam, van néhány plusz kiló is rajtam, és már nem minden mozog úgy, megy úgy, ahogy egykoron, de akkor is élvezem. Méltósággal megöregedni szép dolog.
Az anyukámon látom.
Ő már 70 elmúlt. Nehéz élete volt, sok betegséggel és küzdelemmel az életében, de még most is olyan szép maradt az arca, a vonásai. Irigylem azért.
A ráncok meg külön jót tesznek a bőrnek. :)
Nem igaz?

2019. június 19., szerda

Nyugi van! # You are my best friend

Küldeném ezt azoknak, akikkel évek óta barátságot ápolok élőben és itt, a virtuális világban!
Köszönöm nektek!


2019. június 17., hétfő

A nap képe - Piknik bicikli

Ha lenne egy ilyenem... nem is tudom. Karikáznék vele mindenfele.
Persze leginkább az Alföldön szeretnék, mert itt, a Vértes és Bakony vidékét nem nekem találták ki. De azért felkerekednék, tennék el sok-sok teát és vizet - alkoholt semmiképpen, egyenes úton kell haladni, nem kacskaringósan. Vinnék kenyeret, egy kis sütit (muffint, amit én sütöttem, vagy a mákos kalácsomat), aztán néha-néha megállnék és nézném a fantasztikus tájat, gyönyörködnék a csodában, amelyet Isten adott, és alkotott számomra. Számunkra.
Jó lenne egy ilyen bicikli. Mit gondoltok?


2019. június 16., vasárnap

2019. június 13., csütörtök

Álmodozni jó!

Talán furcsa, amit írok, de nálunk nincsenek ilyen gyönyörű ágyneműk. Van mindenkinek egy párnája és egy takarója, leginkább gyapjú, mert mindkét mamának egy időben az volt a mániája, hogy eljárt ilyen jellegű bemutatókra, és ott mindig vásároltak valamit. Leginkább ágyneműt. :) Így a végére annyi lett már, hogy nem tudtuk hova tenni.
Én ugyan a stafírunggal örököltem néhány ágyneműt, vagy ahogy itt hívják ágyruhát (ez szerintem vicces elnevezés), de nem igazán használtam őket. 
A gyerekeim amúgy sem nagyon takaróznak. Télen sem. Én persze nem értem őket, mert én még nyáron is :), de csak én, a családból senki más. 
Persze, van ágyneműnk, és használjuk is, de mivel a lányoknak saját kedvencük van, ha kimostam, gyorsan megszárítom, és kivasalom és visszahúzzuk.
Én kaptam Férjtől egyet, egy régi kedvenc sorozatom huzatával, a Blacklisttel. Azóta is abban alszom. :)
De találtam néhány nagyon szépet, amit alapvetően elfogadnék.
Gyertek, és gyönyörködjetek benne!
Én is a neten találtam ezeket a gyönyörűségeket. 

Azért furcsa, mert nem vagyok egy ilyen párnázós, ágybevetős alkat. Mondjuk megigazítjuk az ágyat, és nem hagyjuk úgy, mint egy kutyavackot. Viszont ilyen ágyneműhöz ilyen ágyak is kellenek. Ráadásul nyár van, tehát virágos dizájn jön. :)

Én magam nem vagyok egy levendulapárti, ellenben a kisfiam rajong a levendula illatáért. Amikor az iskolába megyünk, ha lehetőség adódik rá, egy levendulás helyen állunk meg, mert szereti őket. Én szeretem, ahogy kinéz, van is ilyen jellegű szatyrom, de az illata nem áll hozzám közel. Viszont látványra nagyon szép.




A családunk másik nagy kedvenc témája a madarak. :) Elvégre Kányák vagyunk. :) Nagylányom nagyon szereti a vörösbegyeket, és bár a képen nem az van, de ő valószínűleg ezt választaná. Még ha téli is a hangulata.

A tavaszt, ami nem is volt idén, és a kellemes, nyugodt nyarat idézi ez a szép párnahuzat. Hát nem gyönyörű? Annyira tetszik, hogy rögtön kedvem lett ilyeneket vásárolni!


És hát a napraforgó! Nem tudom, hogy a sok közül melyik lenne a kedvencem, de mivel nagy napraforgó rajongó vagyok, (nagyon szeretem ezt a növényt) valószínűleg ebben sokat aludnék. És még valószínűleg jól is. :)

Egy újabb vidám hangulat, ahol virágok és pillangók vannak. A legkisebb gyerekem szerintem ezt választaná. Olyan vidám, mint amilyen általában ő. :)

És néhány ráadás hangulatú:
Madaras. Férjnek biztosan tetszene...


forrás

Hát nem gyönyörűek? Ugye ti is úgy éreztétek, hogy elfogadnátok, vagy csak egyet úgy aludnátok benne? 
Mondjuk, ahogy nézegettem a képeket, arra jöttem rá, hogy ehhez legalább két számmal nagyobb ház kellene nekünk, mert jelenleg kivitelezhetetlen. De álmodozni jó! :)

Cseresznye, az egyik kedvencem








2019. június 10., hétfő

Úgy el lennék itt egy kis ideig...

Fáradt vagyok. Szeretnék elmenni, eltűnni úgy néhány napra, hogy ne legyenek gondok, amivel foglalkozni kell, hogy csak úgy legyek valahol. Mondjuk egy ilyen helyen.
Mezítláb sétálni a vízben, vagy csak nézni, ahogy ez a látvány tárul a szemem elé, hallgatni a víz hangját, ahogy csobban...
Tudom, hogy nem vagyok ott, tudom, hogy még egy darabig fáradt leszek, de elképzelem, és már attól is megnyugszom.
Ugye hallod te is?

2019. június 7., péntek

Bögreségek

Én nem vagyok kávézós, már sokszor mondtam. De teázós igen, és bögregyűjtős is. 
Ráadásul csak a "szagát" nem bírom a kávénak. Mindenesetre vannak, akiknek nagyon fontos a reggeli kávézás, meg az egész macera, ami vele jár. Régebben, amikor még teáztam (már arról is leszoktam, mert erősen függő voltam - már csak a csoki maradt :( ), nekem is voltak szokásaim, szertartásaim, amiket szerettem. 
Korán keltem, öntöttem magamnak teát, leültem a fotelbe, és átgondoltam a napomat. Vagy amikor jobb idő van, akkor kint az udvari padon. Ma kicsit ez hiányzik, bár még mindig ülök a fotelben, de már csak vízzel. Ez nem olyan romantikus. :) 
Ha valakinek van kedve és energiája ilyesmit csinálni, nosza... 
Találtam néhány jó kis ötletet. Mert én nagyon szeretem...
coffee
Ha a kávégép nem is, de a polcok nagyon inspirálnak engem. Még lehet, hogy rászánom magam... Férjnek már pedzegettem. :)


coffee_tea_station
Gyerekek mellett nem ajánlom, bár nagyon szép. :) Ha majd egyszer nagyobb lakásunk lesz...
coffee1
Valószínűleg nem ilyen feliratom lenne, hanem valami pozitív vagy bibliai gondolat, de az ötlet jó. :)


coffe-stations
Ehhez egy nagyobb konyhára lenne szükségem.

station
Ez is jól néz ki, nem igaz?


A kedvencem. Ezt még meg is tudnám valósítani...
tea-hutch
Ez nem az én világom, pedig romantikus meg ilyesmi... De gondoltam, valakinek biztosan tetszik. :)





2019. június 4., kedd

Cukkinis tészta bazsalikommal

Mivel szeretem cukkinit, mindig azon töröm a fejem, hogy valami mást is készítsek belőle, ne csak rántott cukkinit, vagy pörköltet. Ráadásul mindig gondolkodnom kell azon, hogyan csempésszem bele a gyerekek ételébe, hogy megszeressék.
Most ezt találtam ki:
CUKKINIS TÉSZTA BAZSALIKOMMAL

Hozzávalók:

  • 20 dkg spagetti tészta
  • 1 db cukkini
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 5 dkg vaj
  • tejszín (én nem használok tejszínt, de használható hozzá a vega változata használható)
  • sajt
  • bazsalikom(levél)


Elkészítés: 
1. Ha bazsalikom leveled van, akkor egy kis lábosban forrósítsunk fel olajat, és süssük ropogósra a bazsalikom leveleket.
2. Tegyük fel a tészta vizet forrni. 
3. Ezután serpenyőben a vajat habosra hevítjük, majd beledobjuk a reszelt fokhagymát és a durvára reszelt cukkinit. 
Közben a tésztát lobogó sós vízben 3-4 percig főzzük, (ez alatt a cukkini is pont megpárolódik) A cukkinihoz adunk még egy pici tejszínt, (növényi tejet is lehet), és összeforgatjuk a tésztával és 1 marék sajttal. 
4. Tálaláskor tegyünk még egy pici sajtot a tetejére és díszítsük a ropogós bazsalikom levelekkel.