Nem tudom, hogy még olvas-e engem valaki. Mondjuk nem lepődnék meg, ha nem vagy kevesen. A kemény mag! :) Értetek hálás vagyok, és köszönöm.
Az a baj, én ezt tudom, hogy nem vagyok túl összeszedett, én érzelemből és érzésből írok. Nem tervezem meg a témáimat, hiszen nem ebből akarok élni, mint ahogy ezt sok blogger teszi és tervezi, én ezt a magam szórakoztatására kezdtem, aztán aki csatlakozott hozzám, annak örülök.
Mivel egy alapvetően őszinte ember vagyok, nem volt nehéz őszintének is lenni a blogon. Persze, az ember nem adja ki teljesen magát, de azért igen. Hiteltelen lenne, ha nem így tenne.
Való igaz, hogy nem vagyok egy logikailag felépített ember (zavarna is, bár szeretem, hogy van mellettem egy logikus ember :) ), de azt tudom, hogy érzések sokasága van bennem, ami kitörni vágyik néha, máskor meg elcsendesedni és nem megszólalni. Ezért vagyok hullámos érzésekben, írásban, életemben, de elég jól boldogulok ezzel. Még. :)
Nos, az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztat egy csomó téma. Sok mindenen gondolkoztam, és oda jutottam, hogy még mindig a házasság és a szerelem a legfontosabb nekem, pont azok, amikről kezdtem írni. 2009-ben, amikor elkezdtem (Nahát, ennek 10 éve!), akkor is az volt a célom, hogy a szerelemről, a házasságról, a boldog életről írjak. Arról, hogy Istennek milyen terve van az életemben, a közös életünkben, és hogyan alakítja, és mi hogy hagyjuk neki.
Nem voltak kitérők, maximum csak úgy, hogy nem mindig foglalkoztam vele tudatosan, de ott volt bennem és ott is van.
Sokszor mondtam már, hogy javíthatatlanul romantikus vagyok, éppen ezért hiszek az örök szerelemben. De nem a rózsaszín ködösben, hanem abban, hogy a lelkemmel szeretem a másikat, és küzdök azért, hogy Igazivá váljon!
Az úgy indult, hogy van nekünk a gyülekezetben egy házaspáros körünk, immáron 3. éve csináljuk. Jó, szeretjük. Jók a témák és jók a beszélgetések is. Sok őszinteség is elhangzik, küzdelem, probléma is előjön. Néha döcögősebb, máskor meg hihetetlenül inspiráló. Ezalatt az idő alatt jól megismertük egymást és egymás házasságát.
Sokszor előjön egy-egy ilyen alkalommal, hogy mennyi mindenre nincs ideje az embernek. Persze, mondják sokan azt az unalmas mondatot: CSAK ARRA VAN IDŐD, AMIRE AKAROD!
Régen én is így gondoltam, de már nem. Én egy csomó mindenre szeretnék időt szakítani, de nincs rá időm. Tényleg nincs.
Lehet az időbeosztásomra fogni, erről is lesz majd szó. Lehet arra fogni, hogy mindig rohanok és sohasem érem utol magam. Lehet arra fogni, hogy a férjem nem segít annyit, mint amennyit én szeretném. Lehet arra fogni, hogy mindenben maximalista vagyok, és semmi nem jó úgy, ahogy a másik csinálja. Lehet arra fogni, hogy a másik nem csinál semmit jól. Lehet arra fogni, hogy ott vannak a gyerekek, és rájuk kell szentelni minden időt. Lehet arra fogni, hogy ott vannak a gyerekek, és ráadásul még annyi dolgom is van...
Mindig ez a mondat cseng a fejemben:
De úgy általában.
Egy ideje már tudatosabban figyelek arra, hogy nem rohanok, nem kapkodok, mert megértettem, hogy minden megvár. A ruhák is, hogy kivasaljam őket, a mosogatnivaló is, a határidők is, mert ha ma nincs kedvem, majd írok másik nap többet :), és még sorolhatnám.
Elfelejtettem anyaként ÉNIDŐT adni magamnak, és ez kiégéshez vezethet. Elfáradok. Elfáradtam.
Sokszor mondták már nekem, hogy "Ó, te otthon vagy? Biztos mindig ráérsz, de jó neked!" Én meg nézek és nem is értem, hogy miről beszél.
Ide most leírok egy komoly mondatot: BÁRCSAK UNATKOZNÉK!
Még akkor is leírtam, ha nem tudok unatkozni. Amikor egyedülálló voltam, akkor sem ment. Most meg aztán végképp!
Ám nem számít, hogy mit mondanak az emberek, vagy mit gondolnak. Amit én megértettem, hogy nem nekik kell megfeleljek. Az a fontos, hogy én legyek boldog, ezáltal MI legyünk azok. Férj és Feleség. Ha ez működik, akkor lesz olyan a házasságunk, amit látok is a beszélgetőkörön, hogy bizony a miénk jó és működik. Néha nem is értjük a felmerülő problémákat, mi Férjjel, pedig vannak. Mármint nem nálunk, hanem másoknál. :(
Tudjátok, sokszor sok minden jár a fejemben, de arra gondoltam, hogy az utóbbi időben kevésbé voltam írásképes, nem is volt rá időm, meg kedvem sem, de most valahogy "ihletem" jött. Szeretnék arról bizonyságot tenni itt, hogy mennyire jó a házasság, és milyen jó házasnak lenni.
Még nem tudom a menetét. Nem tudom, hogy mikor és milyen sűrűn, még nem tudom, hogy hogyan, de szeretnék képviselni egy elvet, amely szerint a HÁZASSÁG JÓ! És érdemes csinálni.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy annyira jó látni minket, hogy mennyire szeretjük egymást, hogy könyvet kellene írni. :) Ha könyvet nem is, de blogot írok, és szívesen megosztom nyílt titkainkat. Miért is ne tenném?
Ezért gondoltam, hogy "mesélek" az én Boldog és Jól működő házasságomról.
És arról, hogy mi mindent lehet tenni (szerintem) azért, hogy boldog és jól működő legyen egy házasság.
Ha van kedved, akkor tarts velem. Nem nagy titkok ezek, csak őszinték! :)
