Gyors, megúszós Vegaburger

Amikor még húst ettem, akkor néha elmentem a Mekibe, és rendeltem. De nem emlékszem, hogy valaha is túlzásba vittem volna a hamburgerezést, bár tudom, hogy divat lett az utóbbi időben. Aztán vegetáriánus lettem, és az egyetlen hely, ahol ettem, a bózsvai táborok voltak, ahová sokat jártunk. Nem jutott az eszembe, hogy magamnak készítsek, mert valahogy ezek a gyors ételek nem jönnek be. Sokáig a hot-dogot is szerettem, de aztán beteg lettem a sok virslitől, és azóta nem bírok ránézni, még a vega változatra se nagyon. Kivételt a frankfurti leves és a virslis kifli képez. :)

Nem vagyok egy Hamburger rajongó, (bár Tatabányán van egy nagyon jó hely, ahová egyszer elmentünk Férjjel, és nagyon finomat ettünk), de Férj és Zsófia szeretik, így szoktam készíteni. Remek vegán húspótlókat lehet kapni az Aldiban, néha veszek, de ha van időm, akkor mindenképpen készítek. Az a jó a növényekben, hogy sok mindenből készíthető. Babból, szójából, zabpehelyből...

Amit viszont ki nem állok a hamburgerben, és tudom, hogy hozzá tartozik, az a ketchup. Az én családomban a gyerekeknél szinte fő ételnek számít. Tudom, egészségtelen, de ez van! :) Én egyszerűen nem bírom, amikor kicsepeg mindenféle dolog a hamburgerből. Olyan nem guszta. De a gyerekeim ezt szeretik, én meg egyszerűen örülök, hogyha megeszik. 😀

Én sok-sok paprikát szeretek mellé enni. Nyáron sokszor van nálunk, de néha, a megúszós kaják közé ez is befér. :)

Kedvenc levesem

Az örök, amit mindenki szeret a családban, és soha nem marad belőle semmi. 

Csak zöldségleves, vagy Hamis húsleves. 

Én ugyan nem vagyok leveses, simán elvagyok leves nélkül hetekig is, de ha rám jön, akkor egyedül meg tudok enni egy hatalmas adagot. Legfőképpen nyáron szokott ez lenni, amikor úgy gondolom, hogy a leves arra jó, hogy pótoljon mindenféle tápanyagot. Sok zöldség, ami nagyon egészséges és persze lé is, ami meg  a szomjat oltja. 

Nekem ez az a módszer, aminek a segítségével mindig kevesebbet mutat a mérleg nyáron. Meg a dinnye, meg az, hogy ilyenkor nem tudok csokit enni. :)

Úgyhogy levesre fel!

Pizza nálunk

A pizza nálunk egy joker étel lenne, ha Férjen kívül más is szeretné. :) Ha rajta múlna, akkor csak ez lenne a menü, meg a milánói. De jó, hogy nem rajta múlik. Mert akkor mi lenne a krumplis tésztával, amit meg mindenki más szeret? 

A pizzát anyósom készítette a saját születésnapjára. Mi meg elmentünk, és megettük. :)

Anya-fia nap

A hét alapvetően aktív volt. Katám iskolai napközis táborban volt, ahol nagyon jól érezte magát, és ennek nagyon örülök. Fontosnak éreztem, hogy úgy is az iskolában legyen, hogy én nem vagyok. De leszek a jövő héten! :) Iskolai tábor leszek. 

Aztán a héten egyik nap Zsófim úgy döntött, hogy a mamánál alszik, így édes kettesben maradtunk a kisfiammal. És jól kihasználtuk. Együtt főztünk, és jókat szórakoztunk. Nimródom nem egy gyakorlati típus. Inkább elméleti. Mindent úgy is közelít meg, és mindent így is végez el. El tudjátok képzelni, hogy lehet úgy élni, hogy nem ér hozzá semmilyen gyümölcshöz, konkrét fizikai fájdalma van tőle? És a répán és a krumplin kívül más zöldséget sem. Megenni megeszi, de egyébként... Mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Rábeszéltem, hogy főzzünk együtt. És azt kell mondjam, nagyon büszke vagyok rá!

 Jó volt kettesben lenni. Igazi anya-fia napot tartottunk, és élveztük. 

Megpucolta a sárgarépát és a zöldséget a leveshez. A mi borsónkból készült a leves, és igen finom lett. :)

Aztán készítettünk apának pizzát. A mozarella sajtot olyan rusztikus csipkedte rá, hogy még Jamie Oliver is megirigyelte volna. :)

És a legvégén az ő kérésére elkészült a töltött paprika. Ez teljes egészében ő készítette, csak a töltést nem vállalta.

Nagyon büszke vagyok rá, és a végén még egy kis teregetés is belefért.

Szeretet van!

A változás jó dolog...

Ez egy régi kép. :)

Már sokszor mondtam, hogy nagyon szeretem a szóját. A rántott szója pedig mindig is a család kedvence. A gyerekeim természetesen krumplipürével szeretik, mert a gyerek az már csak ilyen. A húsevő emberek szerint is a legjobb párosítás a hús meg a krumpli együtt. Nos, nálunk nincs hús, helyette ez van.

Nos, az utóbbi időben észrevettem egy kis változást magamon. Mondjuk már jobb a helyzet, mint mondjuk egy évvel ezelőtt, mert változtattam sok mindenen, bár eddig is elég tudatosan próbáltam odafigyelni az étkezésre (mindig), a mozgásra (most kicsit nehezebb, hiszen az úszást abba kellett hagynom, pedig az volt a legjobb nekem), és kicsit mindenre. De próbálkozom. Tudatosan! :)

Már egy ideje kezdtem jobban odafigyelni arra, hogy mit és hogyan eszek. Szembesültem azzal, hogy kicsit kikerekedtem. Mondhatnám azt is, hogy a SZERELEMTŐL :), és ez jól is hangzik így, de akármennyire is szeretném szépíteni, kicsit összeszedtem magam. Nem tudok járni úszni, nem lehet elmenni sétálni, persze el lehet, de mégsem olyan érzés, így nehezebben is mozdul az ember.
Aztán jött néhány más probléma. Stresszevés pl. Mert az utóbbi időben volt néhány gond a szűk és a tág családban is, és bár nem vagyok egy nagy gourmand, néha jól esik enni. Így ettem. Meg aztán visszaszoktam arra is, hogy megegyem a gyerekeim után a maradékot, és mivel nem iszom kávét (mert az ízét sem szeretem meg egyébként sem), néha-néha egy kis kóla is lecsúszott. Pedig kb. 20 évig nem ittam kólát! Úgy gondoltam, hogy kell egy kis koffein, hogy pörögjek. Nos, rosszul gondoltam. Ténylegesen sokat szedtem fel, aminek nem annyira örültem.

Így úgy döntöttem, hogy változtatok az életemen és az életmódomon.

Ez abból áll, hogy:

1. nem eszem meg a gyerekeim után a maradékot,

2. bár nem vagyok nagy leveses, de rendszeres ételemmé vált, mert két nagy tányér leves remek egyszeri étkezésre,

3. sosem voltam nagy kenyeres, de most jobban figyelek arra, hogy a saját kenyeremet egyem, meg azt is mértékkel, (bár most, hogy nem lehet élesztőt kapni, nehezebb, mert én kovászos kenyeret nem sütök, nem szeretem).

4. nagyon szeretem a krumplit és a riszt, meg a tésztát (amelyek ugye hízlalnak), de azért eszek ebből, de nem annyit, hogy sok legyen,

5. és a legfontosabb döntésem az, hogy 6 óra után már nem eszem. Vagy legalábbis megpróbálom. Ez nekem is a legjobb döntés volt, bár az elején elég nehezen ment, mert hát ugye a megszokás... ez persze nem jelenti azt, hogy semmiképpen nem eszek, mert előfordul, hogy a napi rohanásban nem jut időm 6 előtt vacsorázni, de azért próbálok a rendszerességre odafigyelni,

6. sajnos a mozgás nem annyira rendszeres most az életemben, ahogy szeretném, de mindig igyekszem egy kicsit gyalogolni vagy lépcsőzni, vagy itthon egy kicsit tornázni.
7. Sok folyadékot iszok. Teát és vizet!

Nem fogyókúrázom, mert abban nem hiszek. 

Enni meg szeretek.

Rántott szója salátával

Ha majd végre vége lesz a karanténnak, kiderül, hogy sikerült-e nyernem. Magam ellen! :)

Töltött paprika

Csak mert már olyan régen volt valamilyen finomság...
És tudom, hogy már egyszer feltettem a blogra, de most mivel olyan népszerű volt a családban, ezért gyorsan megosztom veletek. Újra. :) 
Kisfiam nagy kedvence, ilyenkor csak ezt eszi.
Ebből a néhány kis összetevőből egy remek kis ebéd áll össze. És így, a maga természetes mivoltában, ahogy sikerül! Nem dizájnolom meg, nincs is rá időm. Meg ugye ez nem egy profi főzős blog. Egyszerű, mint én. Remélem. Mert én magam sem vagyok egy túl bonyolult ember, nem is akarom annak mutatni magam, és nálunk ez ételek is ilyenek. És slágerlistás.
Ha már a Kisfiam megeszik valamit, annak mindenki örül.

Hozzávalók:
Paprika, tofu, hagyma, fokhagyma, só, pirospaprika, rizs

Tofut villával összetöröm. A hagymából, fokhagymából, sóból és pirospaprikából lecsós alapot készítek, majd ráteszem a tofut (én a natúrt szeretem), és felöntöm vízzel. Teszek bele rizst, majd engedem, hogy főjenek együtt. Aztán ha kihűlt, beleteszem a paprikába. A tepsit kiolajozom, és a paprikát rárakom. Nagyon kevés kell neki. Aztán bemegy a sütőbe, és szép piros lesz a teteje.
Lehet hozzá készíteni paradicsommártást, de mi Kisfiammal így szeretjük. Natúr. :)

Töltött paprika

Újra egy kis vegás cucc a blogon...

Húsevő koromban nem rajongtam a töltött káposztáért sem, a töltött paprikáért pedig végképp. Aztán egyik vega ismerősöm készített töltött káposztát, ami annyira finom volt, hogy a kedvencem lett. Nagyon megszerettem. Én sokáig nem készítettem, mert mindig gondot okozott nekem a káposzta jó elkészítése. 

Amikor volt az esküvőnk, a szakácsunk, aki elsősorban nagyon-nagyon-nagyon jó cukrász, ám remekül főz is, írt egy szakácskönyvet, ami egyszerű ételeket tartalmaz. Néhányat meg fogok osztani.

Keresztanyámnál mindig sok fogásos ünnepi ebédek voltak. Már 6-7 fogás elfogyott, amikor az asztalra került a Töltött káposzta. Abból persze nem igazán bírtunk enni. Emlékszem, már nem ettem húst, de a családi étkezéseknél mindig elém tették le a töltött káposztát, hogy egyek belőle. Én persze rendíthetetlenül nem kértem. :)

Amikor ideköltöztem a Dunántúlra, azt fedeztem fel, hogy máshogy készítik ezeket az ételeket. 

Igazából attól SZABOLCSI egy töltött káposzta, hogy mifelénk édes káposztából készül és kerül bele paradicsomlé. Sok :) 

Megosztom majd azt is veletek, de most a Töltött Paprikát szeretném.

Hozzávalók: 8 db tv paprika,  60 dkg rizs, 5 dkg szójakocka (én most itt TOFUT használtam), 3 fej hagyma, 2 teáskanál pirospaprika, 3 gerezd fokhagyma, rozmaring, 2 evőkanál zsemlemorzsa, vagy 3 evőkanál zabpehely liszt.

Paradicsom mártás: 0,5 l paradicsomsűrítmény, cukor ízlés szerint, 5 dkg étkezési keményítő, só 0,5 dl olaj, bazsalikom

Elkészítése: Ugyan úgy készítjük, mint a káposztát, csak annyi a különbség, hogy itt a rizst megfőzzük, és úgy kavarjuk bele az előre elkészített szóját. (A natúr tofut villával összetöröm és pörköltnek készítem el.)  A zsemlemorzsát vagy a zabpehelylisztetet hozzákeverjük, mert ezzel fogatjuk össze, hogy főzés közben ne menjen szét. Használhatjuk mind két anyagot egyszerre, vagy csak az egyiket. (Én csak zabpehelylisztet tettem bele.) A paprikát megtöltés után szájával az edényfalához tesszük, hogy ezzel is meg akadályozzuk, hogy a töltelék kifolyását. Csak addig főzzük, míg a paprika meg nem puhul! Tálalhatjuk főtt burgonyával, de önmagában is fogyasztható!

Ha barna rizst is használunk, azt külön főzzük, mert lassabban puhul meg!

EGY MÁSIK VÁLTOZAT: (ÉN ÍGY KÉSZÍTETTEM MOST)

Megtöltjük a paprikákat, és olajjal kikent tepsibe helyezzük. Egy ecsettel megkenjük, kb. 160 oC-fokra előmelegített sütőbe tesszük, majd 40 percig sütjük. Így töltelék biztonsággal a paprikában marad. Egy finomabb ízharmóniával találkozhatunk. Ha ezzel a módszerrel készítjük az ételt, fogyaszthatjuk tejföllel is. Ezt a  változatot azok számára ajánlom, akik nem kedvelik a paradicsommártást.

Mártás készítése: a paradicsomsűrítményt, felengedjük kb. 4dl vízzel hozzá adjuk a cukrot, sót, bazsalikomot, s felforraljuk. A keményítőt elmossuk kb. 1,5 dl hideg vízben, s hozzáöntjük a forrásban lévő paradicsomhoz, fölforraljuk és kész. 

Ami maradt, azt lefagyasztom, hogy legközelebb már csak tölteni kelljen. Mindegy, hogy káposztába, vagy paprikába. (Nekem jobban bejött, mint a szójás változat.)

Paprikás krumpli gombával

Aki ismer, tudja, meg írtam is - és ezt többször is mondtam már (és bocsi, de mondani is fogom), hogy nem szeretem a gombát. Ellenben a családom összes többi tagja igen.

Így megcsinálom nekik.

Fényképet nem készítettem az ételről, helyette rajzoltam nektek egyet. Remélem, tetszik :)

(Lehet, hogy többször teszek majd ilyet.)

Ez az étel egy kis változatosságot nyújt a sima paprikás krumplihoz képest, ráadásul mindkét alapanyag könnyen beszerezhető. 

Bármelyik évszakban elkészíthető és friss káposztából készült salátával tálalva igazán pompás étel.

Hozzávalók:

• 1 kg krumpli, 
• 25 dkg bármilyen gomba (ajánlom a laskagombát), 
• 1 fej hagyma, 
• 2 db paradicsom,
• 1 db zöldpaprika, 
• 1 teáskanál pirospaprika, 
• köménymag, 
• olaj, 
• só

Elkészítése: 
Mindenki, ahogy szokta, azaz "a szokásos módon" - hogy stílusos legyek, elkészítjük a pörkölt alapunkat, majd belerakjuk a gombát és a hasábokra vágott burgonyát, sózzuk, fűszerezzük, és készre főzzük.
Ennyi.

Rántott szója paradicsommal és paprikával.

Ez az az étel, amikor bármikor jöhet nekem. Két nagy kedvencem van, a szója és a paradicsom. És igen, ilyenkor tél felé közeledve már nem olyan a íze, de azért én szeretem így is.

 

A szója elkészítésének külön technikája van. Sokan mondták, hogy azért nem szeretik a szóját, mert furcsa íze van. Nos, ha nincs elkészítve, akkor tényleg így van. 

1. Én attól tanultam, aki az esküvőnkön főzött, hogy hogyan kell jól szóját készíteni, és tényleg finom. Először is meg szoktam főzni a szóját (legyen az szelet, csík, kocka) sós vízben. Annyira szoktam csak, hogy laza legyen az állaga, de ne főjön szét.
2. Aztán leöntöm róla a forró vizet, és hideg vízben áztatom. 10-15 perc elég neki, de van, hogy kétszer szoktam. (Ez valószínűleg olyan lehet, mint amikor megmossák a húst. Gondolom én.)
3. Utána jól kinyomkodom, hogy ne legyen víz a szójában vagy rajta. És bevetem a titkos fegyverem :), a Gyros fűszersót. Nekem a Knorros jött be a legjobban.
4.  Miután jól befűszereztem, és állt benne egy kicsit, jöhet a szokásos eljárás. Liszt - tojás - zsemlemorzsa. És megsütöm. 

Ennyi. Nagyon finom. És mivel paradicsommániás vagyok, azt így magában szoktam enni.

Piacozás és Gyors saláta

A mai napom a nagytakarítás és rendrakás jegyében zajlik, de persze még mindig nem értem utol magam. Miért is érném? Nem olyan régen kaptunk megint 4 zsák ruhát ajándékba, amit már különválogattam, és egy részét elvittem a Családsegítőbe a gyerekekkel, de még így is sok ruhánk van. Igazából nem tudom hol tárolni. De közben meg hálás vagyok azoknak a barátaimnak, akiktől kapjuk a ruhákat. Hálás vagyok, mert 10 éve nem igazán vettem semmit nekik. Elvétve egy-egy cipőt vagy ha valamibe nagyon beleszerettem, de évek óta azokat használjuk, amiket tőlük kapunk.

Szerintem ez egyébként ez kedves gesztus. Az ember lányának akkor is jól esik, ha nincs mindig rászorulva. Ilyenkor csak mindig az jut az eszembe, hogy mennyi felesleges holmink is van!, de erről majd később.

A két kicsi van itthon, Zsófia a mamánál aludt. Mituán elvittük a ruhákat, elmentünk a piacra. Igazából csak a hangulata miatt vittem a gyerekeket, de azért vettünk kukoricát, ami már fő is. :) A miénken még nincs, és 100 Ft volt darabja, ami alapvetően megéri. Számomra ez jelzi, hogy itt a nyár. 

Alapvetően én salátás vagyok. Volt itthon koktélparadicsom és paprika is, vágtam bele egy kis hagymát, meg uborkát, meglocsoltam fokhagymás olajjal, megsóztam és kész is. Az én ebédem már kész is. 

Sajnos a gyerekeim nem igazán esznek ilyet, főleg a kisfiam, de nekik még maradt egy kis krumplis tészta. :)

lecsó

A mai ebédünk sem volt túl bonyolult. .
Az utóbbi időben  a NYISD KI A HŰTŐDET, MENJ BE A SPÁJZBA,  ÉS NÉZD MEG MI VAN BENNE! - projectben vagyok.
A mai ebédünk lehetett volna reggeli,  de mivel nagyon szeretjük, és a gyerekeim is szeretik, ezért ebéd is lett. Ha mondhatom azt, ipari mennyiséget szoktam készíteni belőle, mert nagyon menő étel.
LECSÓ!!!

Nem, a filmet nem láttam, és egyenlőre nem is tervezem megnézni. De az tény, hogy nálunk rengeteg lecsó fogy. Mi is sokat rakunk kell, de az anyukám és apukám szintén IPARI mennyiségben. És bár ők húsevők és nem túl egészségpártiak - sajnos - az biztos, hogy arra nagyon odafigyelnek, hogy minden, amit ők termelnek meg, az BIO legyen. Apukám, mivel nyugdíjas és a kert a mindene, ott tölti szinte minden szabadidejét. Ha kell, egyesével szedi le a bogarakat minden nap, de nem permetez. Mi is ezt próbáljuk, de nekünk nincs ennyi időnk, és nincs is olyan szép a kertünk, mint az övéké. Talán egyszer, ha majd nyugdíjasok leszünk :

Mindenesetre a lecsó anyukáméktól van, rengeteget hozunk el, mert egyrészt mi kevesebbet rakunk el, inkább paradicsomlét teszek el, de a nagylányom csak a Mama-féle lecsót szereti. Ha máshogy néz ki, akkor nem igazán eszik meg, de ez mondjuk nem meglepő a gyerekeimnél.
Viszont ma nagylányom bátran bevállalta a tökmagolajat, amit ráöntöttem a lecsójára. Nem sikerült középre, de elmondtam, hogy milyen jótékony hatásai vannak, és milyen egészséges, és ő megette. Kisfiam, akinek a mániája, hogy valami egészséges legyen, nem tette meg, mert nem szereti az új dolgokat, ízeket meg főleg, vele igen nehéz.
De tény, ami tény, finom lett, és azt kell mondjam, hogy lehet, keveset főztem.

Ui: Én így nem ettem belőle, mert nekik teszek bele tojást. Nem annyira szeretem a tojást így felhasználni, de azt nem mondom, hogy néha-néha, évente 2x-3x, amikor hazamegyek és az anyukám kedveskedni akar nekem, akkor nem eszem meg.
Félreértés ne essék, szoktam tojást enni, de én elsősorban süteményekben szeretem.
Mivel azok a gyengéim, abba szeretek mindent beletenni, ami belevaló. Talán egyszer majd az is máshogy lesz, de nem kell annyira rohanni. Mindent szépen, sorjában!

Tojásos lecsó

Apukám nagyon szeret kertészkedni. Nála, amióta emlékszem, mindig minden rendben volt. Soha sehol egy gaz, minden úgy állt és nőtt, ahogy annak kellett. Nagyon ért hozzá.
Gyerekként úgy nőttem fel, hogy szinte semmit nem vásároltunk a boltban, mert mindent megtermeltünk magunknak. De akkor ugye sokan voltunk. Anya, Apuka, a 2 bátyám és én. A fiúk sokat ettek, én meg válogatós voltam. Ám nagyon szívesen időztem a kertünkben.
Amikor már érett a borsó, bekuporodtam a sorok közé, és iszonyú mennyiségű borsót megettem csak úgy nyersen. Amikor érett a cseresznye felmásztam a fára, és úgy ettem, mert onnan finomabb volt. És még sorolhatnám.
Közben mi, gyerekek kirepültünk, mindenkinek saját családja lett.
Egy dolog azonban maradt.
Apukám és az ő rajongása a kert iránt.

Keresgéltem, de nem találtam olyan képet, ami a kertjükről készült. De ezen a képen is látszik, hogy itt is minden rendben van. A fű egyformán egyenes, a fa szép rendben van összerakva, és a gyerekek fürdőzős képén azért látszik háttérben a kert is. Higgyétek el nekem, hogy az is rendben van.
Ja, és nálunk minden bio.

Idén a kiskerjükben iszonyú mennyiségű paradicsom termett. Ami azért vicces, mert nem bírják megenni ketten. De nála mindig mindenből sok lesz. Nagyon érti és nagyon gondozza a kertjét.
Szóval, rengeteg lecsó és rengeteg paradicsomlé készült idén. Nekünk is jó volt a termés, de az övéké már tényleg sok volt. Így a szüleim, hogy mi örüljünk, és mert ők nem tudták hová tenni a 100 üveget, apránként eljuttatják hozzánk. Tudjátok, minden hazamenetelkor telerakják az autót. :)
Persze nekünk is van kertünk, és nekünk is megterem benne sok minden, de az ő lelkük akkor boldog, ha adhatnak. És nagyon cukik, hogy ilyenek.

Zsófia lányom oda van a lecsóért. De csak és kizárólag azért, amit az Anyukám készít. Akármennyien és akárhányszor próbáltuk reprodukálni, nos, nem jött be neki.
De persze ez bennünket, többieket nem zavar. Nincs is jobb dolog egy jó kis lecsónál saját tojással, és házi, friss sütésű kenyérrel.
Nyami...

Egy francia kaja

A blogomon sokat írtam arról, hogy mennyire szeretem Franciaországot, meg a nyelvet, meg a hangulatát. Az ételeit meglepő módon nem. És itt most nem a kagylóról, békáról és mindenféle szörnyűségről beszélek, hanem az egyszerű ételekről.
Amikor kint voltam Párizsban - akkor még húsevőként - az egyetlen dolog, ami szimpatikus volt nekem az a Crépe, a francia palacsinta. Emlékszem az árusra - még mindig, ennyi év után is, - amikor ott az utcán egy kis sütödében, bódéban készítette ezt a finomságot.

Aztán egyszer Férjnek a cégénél volt egy Családi nap, jó pár éve volt, kb. 3-4, amikor választani lehetett, valami szaftos borjúpörkölt és a Ratatouille között. Mondjuk már az meglepett, hogy gondoltak a vegákra, de kiderült, hogy nem gondoltak, csak volt alternatív megoldás (higgyétek el nekem, a bányászok nem vegák!, vagy nagyon kevés közöttük, de én ismerek egyet!!! :) )
Persze mi azt kértünk, és annyira nem volt rossz, de jó sem.
Aztán eltelt néhány év, jött a mostani, és eszembe jutott, hogy de régen is terveztem, hogy készítek.
Így készítettem.
Nem teljesen franciásan, hanem csak úgy, magyarul :)

A lecsóhoz: 

1 db nyers padlizsán, 1 db cukkini, 1 db sárga paprika, 2 fej vöröshagyma, 1 db kaliforniai piros paprika, 6 db paradicsom, 2 bő evőkanál sűrített paradicsom (bár én inkább csak piros paprikát használtam, ami lehet, hogy hiba volt),  1 csokor petrezselyemzöld, 2 szál kakukkfű (friss vagy szárított) - az eredeti receptben benne van, de én nem használtam, 1 csipet őrölt bors, só, 2 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

1. Vágjuk apróra a zöldségeket, és a paradicsomokat magozzuk ki. (én mondjuk szeretem, ha benne van a magja a lecsóban, de itt ezt kérték) Padlizsán, cukkini akár héjastól is maradhat, felhasználás előtt sózzuk le, és némi állás után törölgessük le a levet. 
2. Kicsi olajon külön-külön pirítsuk meg egy lábasban. Ez olyan macerás, ezért valószínűleg többet nem készítek ilyesmit. :) Kezdjük a padlizsánnal, aztán a cukkinivel a sütést, ízesítsük sóval, borssal, ha átpirítottuk őket, tegyük félre, jöhet a másik fajta zöldség. 
3. Ha kész van mind, tegyük vissza az egészet a lábasba, keverjünk hozzá zúzott fokhagymát, apróra vágott petrezselymet, kakukkfüvet és főzzük további 10-15 percig. Óvatosan kevergessük, ne törjön a zöldség, hogy szaftosabb legyen, tegyünk hozzá egy kis doboz paradicsompürét. Én igazából piros paprikát tettem bele (hogy magyarosabb legyen), és öntöttem rá egy kis vizet, de aztán lehet nem volt jó ötlet. Mindenesetre elfogyott, de a családom azt kérte, hogy ne legyen többet ilyen.
4. Rizzsel lehet tálalni, vagy csak úgy magában.

De azért szeretem Franciaországot és Párizst továbbra is!

És van finom sajtjuk is. - Bár ez meg azért vicces, mert nem vagyok nagy sajtrajongó.. :)

De akkor is szeretem őket!

Lecsó, ahogy mi szeretjük

Nincs is jobb a magyar lecsónál. És ezt most mondom úgy, hogy a francia ratatouille nem tartozik a kedvenceim közé, pedig csináltam néhányszor.
De ez az étel a GYEREKEIM KEDVENCE.
Nagyon szeretik, és sűrűn is kérik.
Bár az alaptörténet az, hogy többször csináltam az évek során, de aztán nem ették meg. Egészen addig, amíg anyukám egyszer nem készítette el nekik. Azóta csak a MAMA-FÉLE LECSÓT hajlandóak megenni.
Így minden évben anyukám sok-sok adag lecsót tesz el, amit el szoktunk hozni, és abból készítem el nekik a reggelit. Mondtam nekik, hogy itthon is van lecsó, meg anya is képes lecsót főzni, de ez  nem a mamáé.

És ebből jó nagy adagot készítek, mert az egyik étel, amit mindenki szeret a családban. Ami alapvetően nagy szó nálunk. :)
Ráadásul én sütöm hozzá a kenyeret, ami szintén a gyerekek nagy kedvence.

Amikor sokáig beteg vagy és a Férjed meglep :)

Ez  nem most történt, csak most volt időm megosztani Veletek. :)

Amikor az ember lánya beteg, és sokáig beteg, akkor nincs kedve se enni, se főzni.
Viszont nagyon jó, hogy van egy Férje, aki gondoskodik róla, aki figyel rá, hogy túlélje a hetet, heteket. És akkor is enni ad neki, amikor semmi ereje és energiája a táplálékbevitelhez. :)
Nos, a januártól-februárig tartó időszak eléggé sok erőt és energiát kivett belőlem, és tényleg sokáig voltam beteg.
Nem is beszélve arról, amikor egyszerre nyomja mindenki az ágyat, és mindenki a túlélésért játszik, küzd...
Jó volt, hogy nem egyszerre betegedtünk meg, hanem mindenkinek volt ideje egy kicsit szenvedni :), és engedni, hogy a másik ápolja, szeretgesse... és a gyerekeket (amikor éppen nem ők voltak a betegek) lefoglalja.

Sok minden miatt szeretem az én Férjemet, de erről már írtam nektek. Sokat és sokszor.
Éppen ezért voltam neki hálás, amikor elkészítette nekem ezt a finom ételt, amit nagyon szeretek, de amit sajnos kevésszer készítünk. Mert csak mi, ketten szeretjük Férjjel.

Avokádókrém pirítóssal, sajttal és piros paprikával.
Én mondjuk nem vagyok nagy sajtos, ritkán eszem, de mivel Férj készítette, az ember nem elégedetlenkedik, hanem eszik. :) De persze lehet rá tenni vegán, növényi sajtot.

De színben is jól néz ki, nem? Olyan magyaros fílingje van.
És persze finom is volt.

Az avokádó krém receptje itt található. :)