Filmajánló - A szerelem hálójában

Nem olyan régen eszembe jutott a FILM, ami mindenekelőtt és mindenek felett Férjjel a kedvencünk. És persze ezer éve láttam már, de semmiképpen sem fogom kihagyni. Mindketten nagy filmrajongók vagyunk, és ez lett a mi közös, KEDVENC, ROMANTIKUS filmünk. Annál is inkább, mert amikor egy nyári táborban megismerkedtünk, pár hét múlva kaptam egy levelet. Levelem érkezett! Az a fiatalember írt, akivel a táborban egy asztalnál ültünk, akivel elgyalogoltunk Füzérre, ahol végigbeszéltük (vagyis állítólag én :) ) az utat, aki meglátott bennem valamit, és írt nekem. 

Számomra mindig is fontos volt a levelezés. Egész életemben leveleztem, lévén grafomán. És nekem fontos volt, hogy egy fiú írjon levelet, és jó leveleket írjon. Azok, akik nem írtak, úgy éreztem, hogy nem vesznek komolyan, de Férj tudta ezt. Nem tudatosan, hanem hiszen, hogy Isten által indíttatva. Isten sugallta neki, hogy írjon nekem, és már egy-két levél után (fél év után 100%) tudtam, hogy Ő LESZ Ő. Érzi ezt az ember, nem igaz? 

Egyébként nagyon romantikus volt. Még leveleztünk, úgy a régi módon. BÉLYEG, BORÍTÉK! Nagy élmény volt és nagy izgalommal járt, amikor vártad a másik levelét, hogy mikor hozza a postás, és hogy mit írt. A mai világban, az internet korában ez furcsa, mert ott pillanatok alatt jön a válasz.

Szóval, amikor láttam ezt a filmet, kicsit a sajátomnak éreztem. Nem voltunk hasonló helyzetben, de a hangulata és maga a film annyira, de annyira aranyos! 

Nem találtam meg a filmet sajnos fent a neten, ami igazán meglepett, de két aranyos részletet találtam. 

 

Nem lehet kihagyni a "Levele érkezett!" - érzést, a kihegyezett ceruzacsokrot, a metrózó pillangót, az ősz New Yorkot, a régi írógépeket, és a könyvszeretet érzését.

Történet:

Kathleen Kelly (Meg Ryan) a világ talán legszebb gyermekkönyvboltjának a tulajdonosa. Egy nap azonban az utca túloldalán Joe Fox (Tom Hanks) megnyitja könyváruházát, ami korántsem olyan meghitt, viszont sokkal nagyobb, mint Kathleené. A két magányos üzletvezető és harcias ellenfél éjszakánként NY152 és Shopgirl álnév alatt ismerkedik és hamarosan egymásra is találnak a hálón. Álnéven egymásnak tanácsokat adnak és még egymásba is szeretnek. De eljön a nap, amikor fény derül kilétükre. 

Nézzétek meg, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog nektek. Tom Hanks és Meg Ryan pedig nagyon aranyosak együtt. A kedvenc filmem tőlük. 

Romantikus vagy mi...

A romantikus énem előretört :-)
Javíthatatlan romantikus vagyok, de mit is várhatnánk attól, aki Jane Austin rajongó, és még mindig hisz a Mr. Darcy-féle gáláns lovagokban.
Mindig meg tud hatni egy romantikus film, vagy könyv. Sokan mondják, hogy egy keresztény életében nincs helye a romantikus leányregényeknek és lovagias hősöknek, de valljuk csak be maguknak, hogy egész életünkben romantikára vágytunk. És vágyunk is. Szimplán mert csak NŐből vagyunk.
Én bírom.
Gondolkodtam  is azon, hogy kik a kedvenc romantikus szereplőim...
Mert nem, nem engedek abból, hogy kell és szükség van a romantikára az életünkben. Tudom, mondják, hogy ezek nem igazi dolgok és érzések és nem úgy működik, ahogy a filmekben. Lehet. Biztos nem minden. De akkor is úgy gondolom, hogy van a bensőnkben egy kis, kicsi, pici, közepes (mindenkinek más) hely, ahol van ez az igénye.

Íme az én 3 nagy kedvencem:

1. BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET. 

Na ugyan ki ne szeretné? Vagy létezik olyan ember, aki nem? Nem is értem!!!

Örök romantikusoknak kötelező. És persze Mr. Darcyért is rajong az ember. Maga a megtestesült Pasi, akire a nők vágynak. De Jane Austinnál ez elmaradhatatlan. Persze, hogy kell minden történetbe egy igazi jó és egy igazi rossz fiú. És itt a rossz fiú szó szerint rossz fiú, aki behízelgő modorú, aki átver mindenkit, és aki a pénzre hajt. De Mr. Darcynál megvan minden. Jóképű, egyenes, gazdag. Kell ettől több? 

2. SZERELEM HÁLÓJÁBAN.

Férjjel ez a mi filmünk. Amikor udvarolt nekem, sokszor megnéztük. Utána sokszor idéztünk belőle, és valahogy a közös kedvencünkké vált.
De persze ehhez kellett Tom Hanks és Meg Ryan cukisága és jó játéka.
Egy olyan film, amire mindenkinek rá kell szánnia 1,5 órát az életéből. Cukiság a köbön. :) :)

3. VERONICA MARS
Az új és nagy kedvencem. Már itt írtam róla, de a lelkesedésem azóta is töretlen. Van az úgy, hogy rákattanok valamire, és aztán kicsit függő leszek tőle. Most ez az időszakom van.
(A két kép között kb. 10 év telt el. De jól sikerült elkapni.)

Szóval, javíthatatlanul romantikus vagyok. Mit is várhatunk egy olyan embertől, aki a mai napig meghatódik egy-egy romantikus történettől, és úgy éli bele magát, mintha vele történne meg?
Mit várhatunk attól, akit ugyanúgy megvisel más kudarca, mintha csak vele történne meg? Ugyanúgy tudok izgulni, örülni kapcsolatoknak, mert hiszek a szerelemben.

Nekem is van egy igazi tündérmesém, és hiszem, hogy ez nem fog változni.

Aztán egyszer láttam ezt a képet valahol, és megfogalmazódott bennem, hogy ez milyen romantikus. Nem?
Pedig én aztán nem vagyok egy nagy kint alvó,  még a sátorozás sem igen jöhet szóba nálam. De azért itt elaludnék.
Mert minden itt van. Édes illatok, madárcsicsergés, ágy és párna, bogármentesség (ez nekem nagyon fontos), és szép táj.
Ti aludtatok már kint, a szabad ég alatt?

Színes ceruzák

"Úgy küldenék magának egy csokor színes, kihegyezett ceruzát." -  Tudjátok-e, melyik filmből idézek?
Na, jó, megmondom: A SZERELEM HÁLÓJÁBAN. Ez a film az, amit a mi közös, kedvenc filmünknek hívunk Férjjel, és régebben sokszor néztük meg, de mostanában valahogy kimaradt. Pedig nagyon szeretem ebben Tom Hankset és Meg Ryant. Ez meg egy aranyos film.
Szívesen néztem egykoron.

A mi családunkban egyébként mindenki szeret színezni, talán Nimródot kivéve, aki ugyan színez, de mégsem viszi túlzásba. Zsófi lányunk mindig különlegeset alkot, mostanában rászoktunk a mai színezőkre, tudjátok, amivel mostanában minden tele van. De aztán elmentünk Nyíregyházán a Református Könyvesboltba, és ott meg igés színezőt találtam. (Sajnos nem tudok most fotót feltölteni, mert tönkrement a telefonom, és minden, amit eddig fotóztam, teljesen elszállt. Kicsit szomorú vagyok, de ez van!)

Mindenesetre amikor bemegyek egy papírboltba, mindig veszek színes ceruzát, mert nálunk gyorsan fogy.

Itt megnézhetitek, és aki szereti a romantikus filmeket, tetszeni fog :)

Írógép-mániás vagyok

A lelkesedésem az írógépek iránt akkor kezdődött, amikor gyermekként bejártam anyukámhoz a Tanácsházra, abban a bizonyos "szockós időben", aminek a hangulatát a mai napig szerettem. (Gondolok itt a Május 1-i felvonulásokra, az Úttörőmozgalmakra, a Menetdal-versenyekre, az Orosz órákra - s bár nagyon szívesen tanulnék újra oroszt (jó voltam belőle egykoron), nem igazán találok tanárt :(, az örsi- és rajórákra, és az egésznek a hangulatára. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy kint a grundon fociztam a fiúkkal, fára másztam és indiánosdit játszottam, nem ám a számítógép előtt ültem, ahogy most :) - A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy ez itt nem egy politikai indíttatású hozzászólás, csak egy "szerettem a gyermekkoromat" megjegyzés, amihez ezek is hozzájárultak.

Szóval, anyukám anyakönyv-vezető és népességnyilvántartó volt a Tanácsházán, és sokat láttam őt gépelni, 2 ujjal. Viszont volt vele egy titkárnő, akinél magával ragadt az, hogy nem néz oda, és simán leír mindent, és tudja és tudja, és tudja! 14 évesen tudtam, hogy én ezt szeretném csinálni! Persze, lehet gondolni, gépíró, hát az nem is munka, meg nem egy nagy életcél! De tudjátok, én nagyon szerettem. És szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy elég jó vagyok benne. Egész életemben gépeltem és gépeltem, és még most is gépelek. Szívesen és örömmel.

Én még azon a tipikus régi, "dobálós" írógépen kezdtem, és nagyon szerettem a hangját is.



Aztán emlékszem, a vizsgák előtt kaptunk egy új gépet. Hogy azon kellett megírnunk a vizsgadolgozatot, amit azért nem tartottunk igazságosnak, mert annak olyan érzékeny volt a billentyűzete, hogy ha hozzáértél, akkor végigírta a sort, és az a te hibádnak számított. 2 év után, amikor megszokta a kezed, az ujjad, hogy hogyan tartsd rajta, milyen erővel nyomd meg a billentyűket, nagyon nehéz 2 hét alatt rászokni.


Ő, az ominózus gép. És őt nem szerettem.
A fentit annál inkább, és ma is szívesen gondolok ezekre a dobálós gépekre.

A mai számítógépes és email-es világban ma már nem olyan jól mutatnak, de én nagyon szeretem őket. Nézegetni is. Van is itthon nekem egy régi, apró kis Erika táskaírógépem, amit egykoron sokat használtam (de sok szakdolgozatot megírtam vele!)...

Szombaton az áhítatomban erről, ezekről az évekről beszéltem, a felfedezéseimről, ezért jutott most az eszembe.



És még két dolog!
Janikovszky Éva, akinek az írásait és a munkásságát nagyra tartom - írógéppel írta a műveit. Még a sírjára is rákerült, amivel a műveit írta.

A másik pedig csak egy aranyos filmélményem, és amit sokszor szoktam emlegetni, mert nagy Őmmel a közös filmünk.  A SZERELEM HÁLÓJÁBAN. Itt ajánlottam nektek, és engem mindig jókedvre derít.
Mindig csak Tom Hankset meg Meg Ryant emlegetik, de nekem az egyik kedvenc karakterem Greg Kinner, aki Kethleen Kelly barátját alakítja, amíg meg nem jelenik a neten keresztül Joe Fox.

- Az a Frank is írhatna róla egy cikket.
- Milyen Frank?
- Az, aki úgy bele van szerelmesedve az írógépekbe! Még cikket is írt róluk.
(idézet a filmből)

Mindenesetre, ha még nem láttátok ez a filmet, szeretettel ajánlom. Nemcsak azért, mert az egyik kedvencem, hanem mert pihentető, aranyos, vicces és romantikus.

A többi ráadás