Life in colors - Cottage

Anya-fia nap

A hét alapvetően aktív volt. Katám iskolai napközis táborban volt, ahol nagyon jól érezte magát, és ennek nagyon örülök. Fontosnak éreztem, hogy úgy is az iskolában legyen, hogy én nem vagyok. De leszek a jövő héten! :) Iskolai tábor leszek. 

Aztán a héten egyik nap Zsófim úgy döntött, hogy a mamánál alszik, így édes kettesben maradtunk a kisfiammal. És jól kihasználtuk. Együtt főztünk, és jókat szórakoztunk. Nimródom nem egy gyakorlati típus. Inkább elméleti. Mindent úgy is közelít meg, és mindent így is végez el. El tudjátok képzelni, hogy lehet úgy élni, hogy nem ér hozzá semmilyen gyümölcshöz, konkrét fizikai fájdalma van tőle? És a répán és a krumplin kívül más zöldséget sem. Megenni megeszi, de egyébként... Mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Rábeszéltem, hogy főzzünk együtt. És azt kell mondjam, nagyon büszke vagyok rá!

 Jó volt kettesben lenni. Igazi anya-fia napot tartottunk, és élveztük. 

Megpucolta a sárgarépát és a zöldséget a leveshez. A mi borsónkból készült a leves, és igen finom lett. :)

Aztán készítettünk apának pizzát. A mozarella sajtot olyan rusztikus csipkedte rá, hogy még Jamie Oliver is megirigyelte volna. :)

És a legvégén az ő kérésére elkészült a töltött paprika. Ez teljes egészében ő készítette, csak a töltést nem vállalta.

Nagyon büszke vagyok rá, és a végén még egy kis teregetés is belefért.

Szeretet van!

Melegség

Olyan idő van, hogy én mindig erre vágyom. Állandó meleg, izzadás és hőguta kerülgeti az embert. Én nem szeretem a nyarat, nekem az ősz a kedvenc évszakom. Meg a tél, mert ezek ellen lehet védekezni, de a nyár... Na, azt nem igazán bírom. Nálam például erős égés van ilyenkor, ha csak egy kicsit is kiteszem magamat a napsugárzásnak. Ha rajtam múlik, nem is megyek ki. A gyerekekkel szoktunk a Balatonra menni, de ez idén elmarad, így nem áll fenn ilyen formán (teljes test) az égés. Itthon felállítottuk a medencét, a gyerekek belemennek, jól érzik magukat benne, én pedig sétálok benne egyet, mert lehűti. Nyáron amúgy is előjön a dagadt bokám, amivel évekkel ezelőtt nem kezdtek semmit, és mivel bedagad, kétszeresére, nem igazán tudok szandált húzni. Kb. 2 éve nem volt a lábamon szandál, mert nem megy bele. :( Azt mondta az orvos, hogy majd elmúlik, de ez a veszély nem fenyeget. 

Úgyhogy mostanában nekem ez a wellness program. Az itthoni fürdés. Idén nem is vágytunk sehova sem. Mondjuk ebben van egy kis lázadás is, meg szolidaritás-szerűség, de a gyerekek táboroznak, nyaralnak. A mi közös nyaralásunk az lesz, hogy hazamegyünk a szüleimhez, amit nagyon várok, és amit nagyon szeretek és várok  is. De ennyi. Aztán jövünk haza. Nálam mindig nyitva a Terasz, bárki beugorhat, vendégül is látom. De az biztos, hogy ha fáradt vagyok, és nyűgös, akkor - mint azt már oly sokszor mondtam - ez a pihenés. Bor nélkül. :) Macskával.

Jane Austen forever

Nyári programnak a legkiválóbb, és megunhatatlan. A múlt héten, borsófosztás közben a kisfiammal nekikezdtünk közösen az Emmának. Már látta, noha nem az egészet, és most is folyamatosan kérdezett, hogy "ki kicsoda?" a történetben, de azért mondta a végén, hogy "Emlékszem, lesz ebben valami félreértés." Mert hát Jane Austennél van. :)

És találtam egy jó kis, szintén mániákus oldalt:

A kihívás itt elérhető :)

Azért is élmény nekem, mert Ruff Orsolyát ugyan nem ismerem személyesen, de a testvére tanítja az én édes kisfiamat magyarból. :)

Szóval, idén nyáron újra Jane Austen kihívás! Gyerünk!

 

Készülök a nyári táborra!

 A gyerekeimmel közös munka a plakát. Nimród rajzolta, Zsófi színezte, én meg a feliratot írtam rá.

 Kicsit izgalmas, mert kevés időnk van rá, de előbb-utóbb elkészülök vele.

Apák napja

Nem vagyunk egy nagy ünneplős család. Úgy értem, hogy a születésnapokat igen, megünnepeljük, meg esetlegesen a névnapokat is, a gyerekekét, de nem veszünk sohasem  hatalmas ajándékokat, nem vásárolunk mindenféle dolgot, hanem élményeket adunk egymásnak. Meg érzéseket. 

Az egy napos ünnepekkel alapvetően bajom van, de gondolunk ilyenkor az anyákra, a nőkre, a nagymamákra, a romantikára, és mindenféle dologra, de persze nem jelenti azt, hogy egy évben egyszer vagyok anya meg nő, és egyszer vagyok igazán szerelmes a Férjembe. De ma - eszembe jutott -, hogy elvileg Apák napja van. Mondtam a gyereknek, hogy lepjék meg Apát valami saját készítésű rajzzal. Ez lett belőle:

 Zsófia - aki mindig meg tud lepni minket mindenféle érzéssel és cukisággal.

Nimród - minimalista stílusban alkotott.

Kata - pedig mindig rárajzol engem is a képre, mert szerinte ez így helyes. :)

Rajongok a gyerekeimért. Nem is kérdés. Ja, és a gyerekeim apjáért is!

LIfe in colors - Lila -fehér

A kislányomnak nagyon tetszett. :)

Egy újabb év zárult le

 A mai nap kicsit másról szólt, mint szokott. Évzáró volt ma nálunk, és ma volt az első év, hogy nem szülőként, hanem pedagógusként voltam jelen az iskolában. Kicsit más, vegyes érzéseim voltak, de annyi minden történt, hogy nem is volt időm végiggondolni a dolgokat.

Csak megállapítottam, hogy a gyerekeim megkapták a bizonyítványt, és a következő évfolyamba léphetnek. Büszke vagyok rájuk, mert igyekeztek a legjobbat kihozni magukból. Hol így, hol úgy, de sikerült. Nem vagyok csalódott egyáltalán. Inkább kicsit szomorú, hogy kevesebb idő jutott a tanulásra együtt.

A nagylányomra azért, mert kihozta magából azt, amit bírt, és amit tudott. Nem mondom, hogy nincs több benne, de számára az online oktatás egy katasztrófa volt, mert bár részt vett minden órán, de túl sok mindenre kellett figyelnie, ráadásul egyszerre, ami nem az erőssége. De kemény csatát vívott, az biztos.

A kisfiamra azért, mert vele szinte semmit sem kellett tanulni, és nagyon szép lett a bizonyítványa. Jó képességű, neki kicsit több szorgalomra lenne szüksége, de az ember ne legyen telhetetlen, ugye?

A kislányomra pedig azért, mert úgy indultunk az iskolába, hogy egy csendes, visszahúzódó, "nem szólalok meg"- típus volt, és a tanító néni egészen sokat nyitott rajta. Már jóval bátrabb, de még nem veszi túl komolyan a tanulást, mint feladatot. Majd beérik, de dolgozni kell rajta.

És ezek pedig mi vagyunk, a büszke szülők. :) A képet Kata készítette. 

Egy igazi, boldog kis család a miénk. 

Szeretet van, és béke.

Nyári tervek

Mindjárt itt a nyár. Vagyis a nyár már itt van, csak a nyári szünet még nem kezdődött el, csak a gyerekeknek. Még vár rám nyáron egy gyerektábor. De aztán jó lesz, kezdődik a pihenés, legalábbis remélem. 

Nagy terveink vannak, mármint alapvetően az itthoni munkákkal kapcsolatban, de meglátjuk. Az idei tanévben nagyon elfáradtam, és szeretnék adni magamnak egy kis pihenőidőt. Bár Kata jövő héten táborozik, nekem is el kell kezdenem szervezni az enyémet, ami augusztusban lesz, de még nem volt rá időm. 

Viszont az biztos, hogy a nyáron olvasni fogok. Sokat. Mert az utóbbi időben nem volt rá energiám. Hiába voltak bekészítve a könyvek, hogy esténként egy pár oldalt, vagy egy kicsit, amint letettem a fejem, már aludtam is. Volt, hogy gyorsabban, mint Férj, pedig az tényleg nagy szám. 

Túl sok helyre nem tervezünk menni, nem tudom, hogy mi az oka, megöregedtem, vagy mi, de jobban szeretek itthon lenni. Ráadásul ami most van, ebben az országban, hogy ki mikor miért és hogyan mehet be bizonyos helyekre, ettől is ki vagyok akadva. Az igazságérzetem nagyon erős ebben. De meglátjuk. A gyerekek mennek majd anyukámékhoz, mi pedig konyhát újítunk fel, meg ilyesmi. 

De szép lassan haladok most hétről-hétre, mert mire észbe kapok, újra itt a szeptember, és kezdődik egy következő év. Úgyhogy most arra koncentrálok, hogy sok könyvet olvassak, meg aludjak, pihenjek. És persze, az is a tervben van, hogy bepótoljak ezt-azt. Az viszont biztos, hogy minden csak terv. A többit meg meglátjuk...

Fáradtság van

 Ahogy az egyik bejegyzésemben írtam, annyi volt a feladat, és az elvégzendő munka, hogy semmire, de tényleg semmire sem volt időm. Írni sem, olvasni sem, és semmit sem. Elfáradtam. 

Tegnap, amikor vége volt a tanévnek, és az utolsó nap volt az iskolában, hazajöttem, és leültem a kanapéra, és úgy éreztem, hogy nem tudok megmozdulni. Fizikailag és lelkileg is elfáradtam. Így visszatekintve tényleg sok volt. November óta úgy dolgoztam, hogy reggel 8-tól fél 5-ig, lyukas órák nélkül. Volt, hogy összevont csoporttal. 

Ez nem tűnik nagy dolognak - mondhatják sokan, mert mások is eddig dolgoznak.És ez így van, én egy cseppet sem kicsinyítem le más munkáját, éppen ezért szerintem az lenne a legjobb, ha mások se tennék ezt a pedagógusokkal. Nem tervezem, hogy leírom, hogy milyen sok a munka, a feladat ilyenkor, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni, hogy működik egy-egy nap, és a gyerekek, mert nincs értelme. Nem is erről szeretnék írni. Sem arról, hogy a szülők néha sokkal fárasztóbbak és nehezebb velük, mint a gyerekekkel. De ami tény, hogy elfáradtam. 

Tegnap, ültünk egymás mellett Férjjel,és próbáltam beszélni hozzá, de nem sikerült. Kicsit,gondoltam pihenek, mert a fejemben még ott hallottam a gyerekek hangját (és van olyan gyerek, aki csak kiabálva, sőt üvöltve tud beszélni), és úgy éreztem, hogy pihentetni kell. Bekéredzkedtem a kisfiamhoz, és egyszer csak azt vettem észre, hogy 2 órát aludtam. Amikor meg felkeltem, akkor arra jutott időm, hogy szedjek egy kis borsót, főztem valamit. Este pedig úgy elaludtam, mint a lámpa. Nagyon kész voltam. És még kicsit most is így vagyok. Ma már nem voltak gyerekek, furcsa volt a csend, de igazából akkor tudom azt mondani, hogy nem vagyok fáradt, ha kicsit tudok pihenni. De nem tudom, hogy mikor tudok pihenni. Viszont tervben van, az biztos.

 

Ezt vallom!

 

 

Life in colors - Red

Ma vidám napunk volt, ami a szeretetről és a barátságról szólt. A szeretet jegyében zajló mai naphoz nem is választhatnék más színt, csak a pirosat.

Hamarosan vége lesz már annak...

 

 

Isten azt üzeni, hogy ő mindig mellettünk fog állni.

 

Az engedelmesség mutatja meg, hogy milyen a hitünk.

 

 

Life in colors - Bordós átmenet

Ha másra nincs is időm, akkor is, a Life in colors-sorozatra számíthattok! :) Mert sajnos tényleg nincs időm. 

A reformáció tábora egyre nőtt.

 

 

Volt egy kis nép, a valdensek...

 

 

Lutherre éppen úgy megharagudott az egyház, mint a régebbi reformátorokra.

 

 

A szülők világnapja