2016. május 31., kedd

Titkos tervek :)




Íme néhány ötlet: 
1) Legyen időd Istenre. - Nekem az utóbbi időben kevesebb jutott sajnos, mint szerettem volna. És éreztem is ennek hiányát, vagy elhanyagolását. Nagyon jó volt, amikor jutott időm Bibliát olvasni, imádkozni, felkészülni az adott napra, mert erre nagyon nagy szüksége van egy anyának.
2) Ébredj korábban a gyerekeknél - még nyáron is! - Tudom, hogy ez sokszor nehéz, mert a gyerekekben van valamiféle jelzőrendszer, ami azonnal ébreszti őket, amint te felkelsz és elhagyod a szobádat. Az enyémekben van ilyen. De így is mindig korábban kelek. Nekem szükségem van arra, hogy a csendben, amiben egész nap nincs részem, megigyam a teámat és átgondoljam a napomat. Ez tölt fel igazán, és lelkesít arra a napra.
3) Kezd a napot 2 pohár vízzel! - Én is úgy szoktam, és csak utána teázom :) A kávét annyira nem javaslom a koffein miatt, mert az nem túl egészséges. A gyerekekkel is itassunk vizet ébredés után, frissebb lesz az agyuk és jót tesz nekik!
4) Ébredjünk egy mosollyal. - Na ez, sem mindig könnyű. Főleg, amikor mondjuk 3 órát sikerül aludni egy éjszaka... De azért próbáljuk meg, ártani nem árthat!
5) Egyen együtt a család! - Ez egy nagyon jó ötlet, én valahogy nem tudom megvalósítani, de azt hiszem törekednem kellene rá. A gyerekek együtt esznek, és meg kell tanulnom, hogy ne ugráljak mindenfelé és ne intézzem a dolgokat akkor, amikor reggeli van. Ez egy nagy feladat nekem, majd odafigyelek rá!
6) Sétáljunk, mozogjunk, sportoljunk! - de valamelyiket csináljuk. Én érzem, hogy ebben az évben kimaradt, és nem is voltam annyira topon. Remélem, hogy szeptembertől újra megvalósítható lesz az életemben a rendszeres mozgás. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy csak az nem szakít rá időt, aki nem akar. Persze, nem vettem komolyan, mert neki nem volt gyereke, meg a munkahelye is rugalmas volt, úgy osztotta be az idejét, ahogy akarta, nem kellett főznie magára (Norbi UpDatet rendelt) :) és még sorolhatnám. Nem is kell komolyan venni ezeket az embereket! Ne tedd! De a mozgás nagyon fontos! A saját érdekünkben!
7) Minden napi teendőt végezzünk el aznap. - Ez nem mindig esik jól, de legalább utána jó érzés lesz úgy dolgokat csinálni, hogy aznap jól dolgoztunk.Ezen is dolgoznom kell, mert a gyerekeim gondoskodnak arról, hogy sokszor ne legyenek a dolgok a helyükön, de hiszem, hogy egyszer ezen is változtatni fogunk!
8) Legyen heti terved! - Megértettem ennek fontosságát és jelentőségét! Ezért használok határidő naplót és családi fali naptárat egyszerre, mert különben elfelejteném, hogy mikor milyen program van a családban.
9) Legyen családi áhítat, beszélgetéssel és Bibliaolvasással! - Ha a meseolvasás belefér, akkor egy-egy bibliai történet is. Az én gyerekeim nagyon szeretik. Nem mindig volt és van erre idő, főleg, ha szétcsúszik egy nap, de úgy gondolom, hogy ahogyan nekünk is szükségünk van mindennapi táplálékra és nemcsak fizikai ételre gondolok, hanem lelkire is, a gyerekeinknek is kell. Hogy már most megerősödjenek hitben és ismeretben. Én ezt nagyon fontosnak tartom.
10) Nevessetek sokat! - Élvezzük a gyerekeinkkel töltött napokat, perceket, órákat, másodperceket. Tudom, hogy néha korholni kell őket, vagy veszekedni velük, de azt értettem meg, hogy humorral többre jutunk. Jó, ha ezt is megtanuljuk.
És a legvégére egy bátorító gondolat. Vagy mégsem az, mindenesetre igaz :)
ADRENALIRA FEL!

A vegetáriánus étrend

Már ha diétának lehet mondani...

Ami biztos, hogy a vegetarianizmus nem betegség, hanem egy állapot. Egy tudatos döntés az életünkben. 
Engem, amikor eldöntöttem és elhatároztam, hogy ezt az utat követem, kinevetett a családom, és azt mondták, hogy "ó, majd elmúlik, mint minden más buta dolog az életemben". Nem vették komolyan és nem is veszik a mai napig is. Úgy gondolják, hogy ez mekkora butaság, és nem normális dolog. 
Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, nem igazán érdekel. Volt idő, hogy igen, de ma már nem.
Nos, a "majd elmúlik" hangulat óta eltelt több, mint 20 év. És még mindig vega vagyok, jól érzem magam a bőrömben, és aki rám néz, azaz ránk, nem mondja meg. Anyukám egyik barátnője mondta, hogy nem látszik meg rajtunk, hogy vega a család, mert mind én, mind férj szép szálak vagyunk :)
Persze, senki sem mondta, hogy aki vega, annak csontsoványnak kell lennie. 
Az az igazság, hogy nagyon jókat eszünk... (De én még mindig kicsit csak elméletet hozok.) 

Néhány érdekes dolog:
  • Kb. 12 millió amerikai vallja magát vegetáriánusnak. Magyarországon is egyre elterjedtebb, de nem tudok pontos adatot mondani. Nem is igazán lényeges, mert szerintem nem ez számít. Csak azt tudom, hogy egyre több bizonyíték mutatja, hogy az emberek áttérnek az egészséges életmódra, és lassan a növényi alapú étrendhez. Mondjuk az utóbbi időben megjelent, húsokról és húskészítményekről megjelent cikkek, riportok kell, hogy gondolkoztassák kicsit az embereket.
  • Mivel a vegetáriánizmusnak több fajtája van, ez mást jelenthet.
    • Szemivegetarianizmus: Ők fogyasztanak állati eredetű dolgokat, pl. baromfihúst és halat. (Meg kell mondjam, hogy számomra ez nem VEGETÁRIÁNUS KATEGÓRIA, inkább amolyan feltűnési viszketegség-szerű, hogy kicsit más akarok lenni, mint az átlag, de ők nem VEGÁK!)
    • Ovo-lakto vegetarianizmus:A növényi élelmiszerek mellett tojást, illetve tejet és abból készült tejtermékeket is fogyasztanak. (A mi családunk ez a kategória.)
    • Vegán: ők azok, akik tisztán növényi ételeket fogyasztanak, vagyis minden állati eredetű élelmiszert mellőznek a táplálkozásából. (Nekem ez a célom, de a családomban ezt még nehéz megvalósítani.)
    • Nyers vegetarianizmus: A nyers vegetarianizmus hívei a vegetáriánus ételeket 75 - 100 %-ban nyersen fogyasztják.
De nem azt jelenti vegának lenni, hogy mit nem szabad enni, mert sokan így gondolják. Neked ezt sem szabad, meg azt sem. Nem így van. Azért vagyok vega, mert próbálok egészségesen élni, hogy ne betegedjek meg sem én, sem a családom. Lehet enni burgonyachipset és kólát inni, de ha tudom, hogy nem a javamat és az egészségemet szolgálja, akkor miért tegyem? - Régebben rengeteg ilyenen éltem, tönkre is mentek a fogaim!


  • Nos, vegának lenni, van-e előnye? Azt gondolom, hogy igen. Kisebb a kockázata a szívbetegségeknek, alacsonyabb a kockázata a rák egyes fajtáinak, rendbe teszi a vérnyomást is, és ami a lényeg, hogy több energiát és erőt ad. (Ez nem jelenti azt, hogy egy vega nem betegszik meg, és nem kap el dolgokat, csak kisebb az esélye.) 
  • Arra is van bizonyíték, hogy a 2. típusú diabétesz alacsonyabb azoknál, akik úgy döntenek, hogy kerülik a húst. Mivel a vegetáriánusok nem fogyasztanak rengeteg fehérjét (ami a húsban van), és a sok kálcium nem tud kiválasztódni annyira, így a csontritkulás kialakulásának kockázata is kisebb.  
  • Sokan azért aggódnak, hogy biztosan hiánybetegek a vegák, de azt gondolom, ha jól megtervezett a vegetáriánus étel és táplálkozás, akkor nincs gond! 
  • Ez persze nem jelenti azt, hogy ne együnk vitaminokat, ásványi anyagokat. Mi is eszünk, főleg télen :) 
  • Ellentétben azzal, akik úgy vélik, hogy a vegák étele csak a saláta, a répa és a zab, az nagyon téved. Ha jól van elkészítve, ízletesebb, mint várnánk. Remélem, hogy a receptek is ezt fogják majd bizonyítani.
  • Az a bizonyos fehérje... amit mindig, mindenki emleget... Nos, megtalálható a dióban, az összes csonthéjasban, hüvelyesekben, szója termékekben, és ha úgy döntünk a tojásban is. Vas van a kenyérben és a gabonafélékben, a szárított gyümölcsökben. A kálcium is megtalálható sok növényben, pl. brokkoli (kedvencem), kelkáposzta és még sorolhatnám...
Egy másik aggodalom az étrend tervezés, de erről majd kicsit később...

2016. május 29., vasárnap

Gyermeknap nálunk

Gyereknap van.
De én úgy vagyok ezzel az ünneppel, mint az Anyák napjával, vagy a Nőnappal, esetleg a Valentin-nappal, és még sorolhatnám... Nem egy napon tartjuk, hanem jobb esetben minden nap :)
Mi mindig, amikor lehetséges, és lehetőség van rá, visszük őket különböző helyekre, élményekre, (én inkább az élmény-ajándékozásban hiszek, mint a tárgyakban). Fontosabbnak érzem, hogy élmények maradjanak meg nekik, érzések, egy pillanat, amikor azt mondják: "emlékszel, amikor itt és itt voltunk"... "emlékszel, amikor itt ezt és ezt csináltuk..." Az ajándékok, játékok eltörnek, elfelejtődnek.
Persze, Gyermeknapon is lehet élményt biztosítani a számukra.
Nálunk az a legnagyobb élmény, hogy együtt lehetünk. Velük.



2016. május 28., szombat

A harag gyógyszere

Év vége felé közeledünk.
Hamarosan vége lesz a hittan óráknak is. Örülök, mert nagyon jó év volt mindkét iskolában és örülök, mert újra felfedezhettem magamban néhány új dolgot, meg megtanulhattam belőle, hogy mit kell másképpen csinálnom. Nagyon hálás vagyok, mert egy kislány az egyik iskolában úgy gondolta, hogy hozzám szeretne járni, és én ennek nagyon örülök, még akkor is, ha tudom, hogy nem a legkönnyebben kezelhető gyerek, de biztosan nem véletlenül kapom ezt a feladatot.
Így év vége felé már beszélgetünk a felsősökkel leginkább, de Zsófiával éppen egy aktuális történetet vettünk. Zsófia nagyon érzékeny, és elég hamar kiborul, ha beszólnak neki, vagy rosszul szólnak, vagy valaki olyasmit mond, ami miatt mi nem sértődnénk meg, de az érzékeny, művészi lelke nehezen dolgoz fel bizonyos eseményeket, kifejezéseket, viselkedési formákat.
Mivel lelkületéből adódóan érzékeny, és hamar sír (van ebben persze műsírás és van benne egy kis hisztire való hajlam is), és nekünk sokszor nem érhető, hogy egyes kifejezéseken és szavakon miért akad ki, vagy húzza fel magát, de sokat beszélgetünk erről.
A haragról, az indulatokról, a türelmetlenségről,azokról a dolgokról, amelyek elválasztanak Jézustól.

Éppen ezért örültem annak, hogy két történet is a haragról szólt a hittan könyvben.
Az egyik Jézus egyik legfontosabb tanítása a harag gyógyszeréről, ami a MEGBOCSÁTÁS.
Nem igazán szoktam a táblára írni, mert 1-2 gyereknek felesleges, de azt hiszem jövőre bevezetem, mert jó ötlet és szemléletes. Zsófia nagyon szereti, mert akkor utána kicsit ő is rajzolhat, meg a végén letörölheti :)

Ezt az igei részt gondoltuk át együtt:
"Akkor Péter odament hozzá (Jézushoz), és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is." (Máté 18,22)

 
Utána arról beszéltünk, hogyan kell küzdenünk azért, hogy ne haragudjunk, amikor megbántanak, kicsúfolnak, kinevetnek stb. Meg kell tanulnunk Jézustól ezt a fajta magatartást, hogy a ROSSZAT MINDIG JÓVAL GYŐZZÜK LE! 
Nem tudom, hogyan élte meg, mert nagyon küzd, és nagyon nehéz neki. De nagyon szurkolok az én Drágámnak, hogy tényleg ez legyen a szívében, hogy ne feküdjön le soha haraggal a szívében.
De ez ránk, felnőttekre is kell, hogy vonatkozzon.
Nekünk is meg kell küzdenünk ezt nap, mint nap.
Számomra ez egy nagyon fontos tanítás volt. 
És a ráadás, hogy ha megbocsátunk, nekünk lesz sokkal könnyebb a szívünk, nem azoknak, akik bántanak minket. Már ezért megéri!

2016. május 27., péntek

Alapozás

Még most semmi konkrét nem történik, hiszen csak pár hónap van hátra az iskolából és az oviból.
Ezt már végigcsináljuk.
Most leginkább annak a jegyében zajlanak ez irányú gondolataim, hogy hogyan is tudnám megvalósítani azt, hogy szeptembertől a gyerekeim rendesen étkezzenek.
Ennek persze sok oldala van, hiszen sok mindenre kell odafigyelni majd.

* Zsófia és Nimród órarendjére, bár kaptunk ígéretet arra, hogy nem fél 3-ig nyomják a gyerekek agyát. De ha tényleg megvalósul az iskola terve (én nagyon szurkolok, hogy IGEN), akkor lesznek olyan napok, amikor esetleg itthon is tudnak ebédelni... :), ha nem, akkor is elvisszük az iskolába, és ott megmelegítik. Ebben rendes az iskola, tudom, mert van aki tej- vagy liszt érzékeny, és vannak szülők, akik hoznak be ebédet a gyerekeknek, és megmelegítik... Szerintem egyébként ezzel nem lesz baj. A nehezén túl vagyunk már. Zsófia az, aki töri az utat mindenhol. Alapoztunk az oviban, és elsőben megküzdöttük az iskolában is, úgyhogy Nimródnál könnyebben fog menni, Katánál meg már észre sem fogják venni :)
* Katával az oviban nem változnak a dolgok, mert ő több mindent megeszik, mint a kisfiam, de biztos vagyok benne, hogy majd vinnem kell enni néha-néha...
* Aztán ott van az én órarendem... Nem tudom, hogy hogyan és miként lesz beosztva a két iskolában, nem tudom, hogy alakul majd ez, de az, amit majd csak szeptembertől tudok meg.

Így most azzal telnek a napjaim, hogy gondolkodom, elmélkedem, kitalálgatom, hogy mit és hogyan tegyek. Listákat írok, és készítek, (hamarosan jövök vele). Ma nekiálltam kipakoltam a szekrényeket, és csak azokat a dolgokat tartottam meg, amelyek fontosak és létszükségletet jelentenek pl. a sütemények elkészítésében, mert tény, hogy jobban szeretek sütni, mint főzni, bár főzni is szeretek, ha van ihletem és ötletem...

Azért lesz kicsit könnyebb dolgom, - talán mondhatom így -, mert minden hónapra elkérem az étlapot az iskolában és az oviban is, és nyomon tudom követni, hogy mikor kinek mi az ebéd, kinek kell vinni tízórait, vagy az ebédhez valamit. Idén még így vagyunk. Mondjuk így elég macerás, de mit van mit tenni, ha azt szeretném, hogy egyenek a gyerekeim, akkor muszáj megoldanom! De főztem én így, amikor Zsófival kezdtük az ovit, mindig azt vittem be, ami az étlapon volt, csak hús nélkül.
De majd meglátjuk.

Lefotóztam, hogy milyen fontos dolgokra van szükségem, amelyeket a szekrényben tartok, a következő alkalommal megmutatom, és azt is, hogy milyen finomságok készültek már eddig belőle. És még remélem, hogy fognak is.

Izgatottan várom a folytatást!

2016. május 26., csütörtök

Krétáztunk

Mi amolyan kreatív család vagyunk. Szeretünk rajzolni, alkotni, létrehozni dolgokat, kitalálni és megvalósítani.
Kata a szülinapjára kapott krétát (nekem nincs időm és energiám magam elkészíteni, inkább megvettem). És tegnap ezt alkották a gyerekek:




Szerintem a kréta mindig jó ötlet :)

2016. május 24., kedd

Ki a közétkeztetésből!

Döntöttem. Már most. Jövőre egyik gyerekem sem fog az iskolában enni. Kata az oviban igen, mert ott elég jókat főznek, változatosan és viszonylag jó dolgok kerülnek a menübe. Az egy dolog, hogy mi, vegák nem haladunk ott sem előre. Küzdünk ezért sokat, de az a jó, és azért vagyok hálás Istennek, hogy jó csoportba mentünk, mert a dajka néni nagyon segítőkész, vele meg lehet ezt beszélni... és bár ő maga nem vega, meg amikor Zsófi odakerült, akkor az elején furcsa volt, de már elég jól kezeli a helyzetet. Mert hát igen, valljuk be, a vegetarianizmus nem betegség, hanem egy állapot. Egy tudatos döntés.

Azt még nem tudom, hogy hogyan fogom megoldani ezt az egész dolgot, hiszen csak szeptembertől tervezem, van még pár hét... azt kibírjuk, de mégis... úgy érzem, hogy ez a helyes döntés. Több okból is.

1) Nimród nagyon válogatós. Nem így neveltem, így alakult. Baba kora óta látványosan tüntet a gyümölcsök ellen, így ő semmit nem eszik meg, ami ezzel vagy ilyen jelleggel készül. És amellett is vannak furcsaságai, amivel nehéz mit kezdeni, és bevallom őszintén, semmi kedvem azt hallgatni az iskolában, hogy "ez a gyerek nem úgy eszik", mert az a baj, hogy vega... stb. Mondjuk a leendő tanító nénit már felkészítettem a helyzetre. Már tavaly tudtuk, hogy hova szeretnénk menni, és hálásak vagyunk Istennek, hogy a tagozat és a tanító néni személye is bejött :) Mindenesetre a plusz öröm az, hogy a tanító nénink kislánya sem eszik gyümölcsöt, így megnyugodtam, mert akkor tudja, hogy miről van szó.

2) Zsófia ugyan eszik az iskolában, de nagyon keveset tud enni. Megoldja, mert ő nem úgy válogatós, ahogy Nimród. Csak ugye szegénynek néha jut egy kis üres tészta, vagy zsemle vajjal, esetleg egy kis kenyér paradicsommártással... És még akkor is, ha kedvezményt kapunk az ebédre, akkor is nagyon sokat fizetünk minden hónapban.

3) Tudom, hogy ez több idő, energia és esetleg pénz is, de mivel úgyis kell főznöm, hiszen valószínűleg én még itthon maradok egy kis ideig, meg Férjnek is ennie kell... és mivel főzni kell, egyszerűbb, ha én készítem el a család mindennapi eledelét... Kicsit izgatott vagyok, és meglátom, hogy fog működni... A nyáron szeretném elkezdeni, lassan kialakítani, tervezem, hogy listát írok, összeállítom az étlapot és étrendet... Mivel megkapom az iskolai étlapot, tudom nagyjából, hogy mire számítsak. De mégis, már most úgy látom, hogy jobban meg fogja érni így.

4) Jobban be kell osztanom majd az időmet, az energiáimat (ami nekem is jobb lesz) ... remélem. Jót fog tenni. De az biztos, hogy valamit változtatni kell.
Mindenki azt várja, hogy úgy egyenek a gyerekeim az iskolába, mint a többi társuk (bár vannak osztálytársaink, ahol a család nem húsevő, de a gyerek semmilyen húst nem eszik meg - velük nincs probléma ennek ellenére), csak a TUDATOSAN ÍGY DÖNTŐ családokkal. De ez meg engem nem zavar.

Úgyhogy harcot indítok!
Elsősorban a közétkeztetés ellen, másodsorban a magam kihívására, hogy jobb legyen az időbeosztásom... Szeretnék majd beszámolni erről, és remélem, hogy be is fogok tudni. Muszáj lesz, ha valamire akarok és szeretnék jutni.

Beleolvastam Kinga Családi Túlélőtesztjébe, nézegettem, jó ötletek vannak benne, de más egy 3 fős család, ahol a nők többsége jól el van egy kis salátán, és más egy nagycsalád, ahol pl. egy Apa komoly fizikai munkát végez. (Egyébként ő is szereti a salátát.) Azt gondolom, hogy ez egy jó alap, és nagy segítség a beosztáshoz, az otthoni tervek megvalósításához, és valamennyit én is fel fogok tudni használni belőle... De az is tény, hogy vegetáriánusnak lenni kicsit többe kerül, még akkor is, ha itthon meg tudod termelni magadnak a sok finom zöldséget és gyümölcsöt.




Megpróbálom. Nekem is kihívás lesz, meg úgy egyébként is az. De úgy érzem, hogy muszáj változtatnom dolgokon, mert ez így nincs rendben.
Szurkoljatok, én meg majd beszámolok!

2016. május 19., csütörtök

Zűrös hét - túlélésre játszok

Szerintem nem csak nekem zajos, zsúfolt és fárasztó a május.
Ez a hét pedig a túlélésről szól. Minden tekintetben.
Anyukám el is jött erre a hétre, hogy segítsen, mert így is túlhajtottam magam, ráadásul közbejött egy jó kis betegség (két napja ágyat nyomok), és magam alatt vagyok. Így anyukám az, aki segít sok mindenben. Főz nekem finom ebédet, vigyáz Katára, tanul Zsófival, én pedig megpróbálom összekaparni magam. Elég nehezen megy :)
Ezen a héten volt SZÜLŐI ÉRTEKEZLET. Nimródom 1. osztályos lesz, ez olyan hihetetlen. Még most született az én kicsikém, és már iskolába is megyünk. Nem tudom, hogy ki izgatottabb, ő vagy én :)
Ma (csütörtök) APÁK NAPJA volt az oviban, utána pedig volt egy amolyan közös búcsúbuli, mert az egyik óvónénink átmegy egy másik csoportba, és nagyon szerettük, meg hiányozni is fog... és minden más. Úgyhogy a gyerekek meglepték egy kis saját rajzzal, virággal, ettek, ittak, közös fotózkodás is volt.
Holnap KATÁNAK lesz születésnapja, vasárnap pedig NIMRÓDNAK. Ez azzal jár, hogy lesz egy kis baráti összejövetel, gyerekbuliszerű, de most, mivel nem vagyok topon, elég lassan mennek a szervezési dolgok. Talán holnapra összejön minden.
De már a nehezén túl vagyok, ma kialudtam magam, és talán a betegségemet is jobban viselem.
Nem tudtam tanítani sem, mert orvoshoz kellett mennem. Évek óta nem voltam orvosnál, de most muszáj volt... :)

De hogy valaki aranyosat is mondjak... a múlt vasárnap volt ZSÓFIA nap. És az én kislányom szeret meglepetéseket készíteni mindenkinek, még a saját osztálytársainak is. Ezért hétfő délután nekiállt kókuszgolyót készíteni. Igen ügyes volt... bár meg kell mondjam, a mértékváltással vannak problémáink. De nagyon ügyes volt :) Nagyon büszke vagyok rá

2016. május 16., hétfő

Egy kosztümös krimiről

Nincs mit tagadni, függő lettem...
Jó, eddig sem tagadtam, hogy a csoki fontos részét képezi az életemnek, de most kicsit másról van szó.
Amikor megírtam ezt a bejegyzésemet, akkor valahol azt próbáltam elmondani, hogy mennyire szeretem ezt a kort, ennek a kornak a hangulatát, és mindent, ami vele jár.
Szeretem Agatha Christiet, és szeretem a könyvei hangulatát, és a filmeket is. Szeretem a krimiket is, de szerintem ezt is tudjátok rólam. Amikor nagyon fáradt vagyok, vagy vasalni szoktam, és nem fogja az agyam a bibliai vagy igei magyarázatokat (mert azt is szoktam hallgatni), akkor keresek a neten egy kis néznivaló filmet. És igen, ez a krimi szokott lenni.
Úgy gondolom, hogy kevés a jól sikerült krimi, nyomozós film vagy ilyesmi.

Mivel kicsit elfogult vagyok, mert szeretem a kosztümös jellegű filmeket, kicsit aggódtam, hogy ha belenézek a Murdoch nyomozó rejtényeibe, akkor valami rosszat kapok, mert hogyan is lehetne jó krimit készíteni akció, üldözés és mindenféle modern technikai kütyü nélkül készíteni?
Aztán elkezdtem nézni, és nem tudom abbahagyni.
Tetszik az, hogy kiragadták a modern korból, és egy más korba illesztik be őket. És így nyomoznak benne...



Murdoch_Mysteries.cast
Mindenesetre most nagyon rákattantam, és nehezen tudom abbahagyni...
Szóval, akinek van kedve, és szereti az ilyen jellegű filmeket, akkor szeretettel ajánlom.
Itt meg tudjátok nézni.
Jó szórakozást és remek időtöltést kívánok.

2016. május 15., vasárnap

Vigasztaló mesék

Szeretettel ajánlom Judit barátnőm hamarosan megjelenő meséskönyvét.
Juditot jól ismerem, Vele írtam, készítettem a Gyerektanulmányokat, amelyeket sokan - reményeim szerint - már ismertek. Itt, a blogomon lehet is nyerni belőle :)
És a mesék illusztrátora, Dávid Orsolya, akivel szintén volt örömöm és lehetőségem együtt dolgozni.

Tolmácsolom Judit barátnőm üzenetét:

Szeretettel ajánlom a könyvhétre megjelenő mesekönyvemet!
Megköszönöm, ha ismerőseikkel/
ismerőseitekkel is megosztjátok a jó hírt. Stresszoldó meséim első kötete a Vigasztaló mesék. Minden meséhez egy kis ajánlót írtam, hogy milyen élethelyzetben jelent az adott mese segítséget.


Katica Műhely
Tényleg szeretettel ajánlom, és Juditot ismerve aranyos és élvezetes mesékben lesz részünk :)

2016. május 12., csütörtök

Igei világosság rajzban

Szeretném jobban megmutatni azt, hogy mi mindent készítünk a gyerekekkel hittan órákon. Arra gondoltam, hogy kicsit igeibbé, bibliaibbá szeretném tenni a blogot. Persze és természetesen leginkább a gyerekek felé. Nagyon fontosnak tartom, hogy megszeressék és megértsék a bibliai tanításokat. 
Szeretek rajzolni, és bárcsak több időm lenne... Vagyis bárcsak több órából állna a nap, de ugye ezt a 24-et kellene jól beosztani, ami nehéz...
AZ egyik hittan órán beszélgettünk a gyerekekkel a Biblia fontosságáról, egy másikon meg az Elveszett drachma történetét vettük harmadikban. És ez az ige jutott az eszembe:

"Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága." Zsoltárok 1119;105

Ehhez a történethez remekül lehet használni ezt a puzzlet, amit ugyan már régebben rajzoltam. De egyrészt megtanulhatunk egy fontos igét, másrészt amíg kiszínezik, kivágják és felragasztják is jól szórakoznak. Jobb esetben :)
Ezen a képen az egyik gyerekem alkotása látható. Ugye milyen egyszerű? Volt olyan, aki kivágta részletekben, és úgy ragasztotta be a füzetébe.
 Mindenesetre büszke vagyok rájuk, és nagyon várom a folytatást!

2016. május 10., kedd

Ilyeneket szeretnék...

Egyszer már megmutattam, hogy ilyeneket szeretnék, de most újra kedvet kaptam...Azt hiszem kezembe kell vennem a dolgok irányítását... a többit meglátjuk...

a gyerekeknek az udvarra.
a fürdőbe - csak más színűben, mondjuk kékben.
Ilyenkor örülnék, ha tudnék varrni...
Ezt is a fürdőbe, csak úgy, mert kék :)
Ilyet az előszobába. - Ha lenne előszobám :(
És ez (ilyen) az a hálószoba, amit nagyon-nagyon szeretnék. 

2016. május 9., hétfő

Extra hétvége

Az elmúlt hétvégén nem voltam itthon. Hazautaztam szülővárosomba Katával.
Az úgy történt, hogy él Amerikában egy barátnőm, akivel már ovis korunk óta barátok vagyunk. Ez egy ténylegesen régi, hosszú barátság. Lassan 35 éve tart. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi "öregek" lennénk, hanem csak azt jelenti, hogy nőnek a gyerekeink és zajlanak az események. :)
Barátságunk még az oviban kezdődött. Akkor még kicsik voltunk, de jól bírtuk :)
Két Andi együtt... És ez már így is marad...
Általános iskolába egy osztályba jártunk, és igazából felső tagozattól kezdve erősödött meg köztünk. Aztán folytatódott középiskolás korunkban is. Bár nem ugyanoda jártunk. Én Nyíregyházára, ő pedig Sárospatakra. Aztán én Nyíregyházára kerültem, ő pedig elment Amerikába egyetemre, és azóta is ott él.
Rendszeresen beszélünk telefonon (leginkább ő hív), és amikor az első gyermeke megszületett (21 éve), akkor voltam kint nálunk látogatóban. Akkor még Chicagóban éltek, ma már Arizóniában. Ott még nem voltam, bár rendszeresen hív minket, de két ok tart vissza. 1) a repülés és a tériszonyom 2) az anyagiak... :) :)

Szóval hosszú egyeztetés és szervezés után, hogy találkozzunk is, úgy döntöttem, hogy Katával hazautazunk. Katát vinnem kellett magammal, mert az esti alvásnál még szüksége van rám.
Kicsit aggódtam, hogy hogy fogja bírni a vonatozást, mert nem egy egy helyben ülő, csendes és visszafogott gyerek, de azt kell mondjam, hogy nagyon büszke vagyok rá. Hősies volt.
Székesfehérvárig nagyon szép vonattal mentünk. Én magam nagyon szeretek vonatozni, bár már elszoktam tőle, mert a legtöbbször autózunk. De jó dolog a vonat, mert sok érdekes emberrel lehet megismerkedni.
Együtt néztük a tájat...
Az InterCityn ketten kaptunk egy helyet. Mivel még nincs 3 éves (pár nap van hátra), nem adtak külön neki helyjegyet. El tudjátok képzelni milyen 3 órát így utazni? De azért ezt is hősiesen viselte, és nagyon ügyes volt.
A nyíregyházi buszmegállóban vártuk a csatlakozás, addig is játszottunk...
Nagyon élveztem. Minden percét. Nagyon szeretem az Alföldet, de ezt persze a dunántúliak nem érthetik. Az egyik itteni családtagom szokta mondani, (aki nem a Férjem, de móri lakos), hogy ő sosem értette, hogy Petőfi mit szeret annyira az Alföldben, meg hogy ő rosszul van, amikor oda kell mennie. "Köszi", gondoltam magamban... de hát nekem is kellett 7 év, mire megszoktam, hogy mindenhol hegyek vesznek körül... 
Mindenesetre jó kis hétvége volt. Rövid, mert tudnánk egy egész hetet végigbeszélgetni, hiszen olyan ritkán látjuk egymást, és telefonon amúgy sem lehet megbeszélni az élet nagy kérdéseit... :)
Jó volt azért, feltöltődés, sok nevetés, lazítás, pihenés...

Pénteken délután érkeztünk haza, és a tesóm és a sógornőm főtt étellel várt minket. Elmentünk hozzájuk, kicsit beszélgettünk, ettünk... nagyon jó volt, hogy nem kellett még nekiállnom főzni. Azért vettem néhány dolgot, hogy reggelire meg vacsorára legyen ételünk...
Szombaton délelőtt elmentem a gyülekezetbe, ahol régi barátokkal találkozhattunk. Jó volt. Még babáztunk is egy kicsit. Kata is nagyon jól érezte magát, voltak gyerekek, hasonló korúak, így nem nyaggatott annyit, és nem kellett ölbe venni sokat, hanem simán lazult, és jól érezte magát. 
Szombat délután, mikor felkeltünk az alvásból, elmentünk vendégségbe. Mivel néhányan az általános iskolai osztályból jelezték, hogy szeretnének ők is találkozni... Így tartottunk egy 4 fős osztálytalálkozót :)
 Vasárnap reggel pedig már utaztunk vissza.
Ugyanúgy, ahogy jöttünk. Busszal Nyíregyházáig, vonattal Pestig és Pesttől Fehérvárig.
Azért a visszafelé út kiütősebb volt Kata számára.
K.O.
A vonaton aztán beszélgettem egy jót két Krisnás fiatallal (főleg a táplálkozásról), és egy nagyon szakállas fiatalemberrel, aki nagyon intelligens volt, és bár ő  nem vega, de nagyon szeretett főzni, és végre valaki, aki nem támadólag lépett fel, vagy kötekedő stílusban, hanem a főzésről beszélgettünk, meg az utazásairól... Én pedig nagyon szeretem az ilyesmit.

Persze, a sok történés mellett sokat beszélgettünk a barátnőmmel, hiszen nekünk az nagyon megy.
De nagyon hiányzott a másik két gyermekem és a Férjem. Ők itthon maradtak.
Itthon is történt egy-két érdekes dolog, de erről majd később...
Nagyon jó volt itthon, és jó volt a sok-sok beszélgetés, találkozás, élmény...