2012. augusztus 28., kedd

Gyermekszobáról

Lefestettük a gyerekek szobájának a falát. Én nem igazán szeretem a túl színes és túl erős színű szobákat. Nálunk mindig minden egyszínű. A gyerekek szobája pedig legtöbbször fehér, mert arra könnyebb ezt-azt felrakni. Még mindig fent van a Micimackós festmény, amit még akkor készítettem, amikor Zsófia született.
Valahogy nincs szívünk megválni ettől a jó kis rajztól.
De szeretem, ha apróságok vannak fent a falon, úgyhogy ezek is készültek. Persze még lesz folytatása, de most ennyire futotta.
Zsófia tulipánokat kapott és szivárványt...
 ... Nimród pedig "forgót és cicabogarat" - ahogy ő hívja.
A szobájukban nincs igazán berendezési tárgy (kicsi a szoba), mert egy nagy szobát vettünk ketté, és elfér a két ágyuk, ami egyébként emeletes ágyként funkcionál, de most kettévettük, hogy ne aludjanak az emeleten. Szeretnék azért valamiféle polcos szekrénykét, ahová a könyveiket, játékaikat lehet pakolni, mert már mindenük nálunk landolt.
De mondjuk egy ilyen polcot is el tudnék képzelni (magamnak). Vagy valakit, aki megcsinálná... Nem fából van, hanem papírból, de nagyon jól néz ki, és erősnek is tűnik.
Persze, az az igazság, hogy nagyon szeretem a lakberendezési újságokat, blogokat. A fehér házak nem tetszenek, amiben minden csupa fehér, én jobban szeretem a természetesebb dolgokat. Úgy szeretnék egyszer megint elmenni az IKEÁ-ba. Mert még csak egyszer voltam. Akkor is autót vettünk, és csak beugrottunk szétnézni... De azért tudnék válogatni. :)

2012. augusztus 21., kedd

Rendrakás és gyűjtögetés

Tegnap egyedül "ünnepeltem" itthon.
Nagy Őm és a gyerekek elmentek a mamához, és én újra kibontakozhattam.
Ablakokat tisztítottam, mert már nagyon ráfért, lomtalanítottam,  mert még mindig túl sok dolgunk van, és már nem férek tőle. Dobozba pakoltam nagy Őm dvd-it, lemezeit. Kidobáltam papírokat, régi újságokat, amiket már nem használunk. - (Még így is van egy halom régi - gyerekkorunkban volt régi Kockás, Hahota és képregény. - Ha tudtok valakit, akit érdekel, szóljatok, legetek szívesek!)

Néha arra vágyom, hogy bárcsak kicsit nagyobb lenne a ház, mert akkor több minden férne el benne. Több helyre tudnék pakolni...
Olyan jó lenne, ha mondjuk lenne tetőtér a házunkon, mert akkor még néhány dolgot el tudnék rakni. Olyan jó lenne pl. egy külön dolgozószoba, ahol az én kis dolgaimat tárolhatnám, gyűjtögethetném...
Amikor megvettük a házat, azt gondoltuk, ez elég nekünk. Aztán jött Zsófi, és még így is elég volt, bár nagyon sok holmink volt akkor is. Nimród után, azt kell mondjam, már nem férünk.

Pedig én nem vagyok gyűjtögető. Nem tudom, ismeritek-e azt a sorozatot (én a Spektrumon láttam), aminek ez a címe. Gyűjtögetők. Itt néhány megdöbbentő képet láthattok.
Olyan emberekről szól, akiknek a háza kívülről olyan, mint mindenki másé, de belülről katasztrófa.éve Megtöltik a kacatok, a ruhák, papírok, karácsonyi díszek, dobozok, amelyeket ki sem nyitottak, és ezekhez ragaszkodnak beteges szenvedéllyel. Szakemberek egész sora próbál nekik segíteni, hogy megszabaduljanak azoktól a dolgoktól, amiket az k, évtizedek során összegyűjtöttek. Terapeuta, profi rendrakó, takarítócsapat van jelen. És ott a család, akik próbálják meggyőzni, hogy így nem jó élni.
Egy-egy résznél tényleg elszorul a szívem.
Én nem tartom magam egy rendmániás embernek, néha nálam is szalad a ház, és nem pakolok mindig mindent a helyére. De sohasem tudtam, hogy léteznek ilyen emberek, akik ennyire gyűjtögetnek. És hogy ez mennyire betegség.

Mindenesetre úgy örülnék annak, ha lenne lehetőségünk arra, hogy legyen még néhány szobánk. Elköltözni nem tudunk, lévén nagy kölcsön a házon :( - de nem is igazán szeretnék innen, mert szeretek itt élni. De álmodozom arról, hogy egyszer több szobánk lesz ...
Pedig amikor Zsófiát vártuk, már akkor is egy szobát ketté vettünk. Úgyhogy most két szobából 3 lett.
Csak még mindig kicsi...

Ti szoktatok gyűjtögetni? Nem úgy gondolom, ahogy a képeken látszanak, hanem csak vannak dolgok, amiket gyűjteni szoktatok?
Nekem a könyvek voltak, de már azoktól sem férek.

2012. augusztus 19., vasárnap

Frei Tamás Dossziéja

Annak idején nagyon szerettem Frei Tamás műsorait. 13 éven keresztül készítette a Frei Dossziét, azt gondolom Magyarország egyik legsikeresebb riportfilm sorozata volt.
Azt gondolom, sokan ültünk azokon az estéken a tévék előtt, és vártuk, hogy hova visz el minket ma este. Nagyon sok országba elkalauzolt minket. Eljutottunk hollywoodi sztárok otthonába, afrikai polgárháborúba, vagy a dzsungel titokzatos világába.
Én személy szerint nagyon szerettem. Nagyon bírtam az egyszerűségét, az intelligenciáját, ahogy nem próbált okosabbnak tűnni a riportalanyainál. Kedveltem. Aztán egyszer csak eltűnt.

Amikor megjelent, legalábbis hallottam róla, csak azon lepődtem meg, hogy már nem itt él Magyarországon, hanem Nizzában, és regényt írt.
Persze kíváncsi voltam rá.
Neki is gyürkőztem. Elolvastam Frei Tamás első könyvét, A Megmentőt.
Ebben a könyvben aztán tényleg minden benne van, ami kell egy jó akciós-krimis izgulós könyvhöz. Konspiráció, szerelem, hatalom pénz, tündöklés, leszámolás.
Nagyon sok volt benne a politika - amit nem annyira szeretek, de sok összefüggést megértettem - azt hiszem - ti. mi hogy működik fent a nagyoknál. Ettől még persze nem vagyok elégedett, csak beletekintést nyújtott abba, hogyan működnek a dolgok. Tényleg elég életszerű volt. Nagyon sok volt benne a lövöldözés, robbantgatás, gyilkolászás.
Meglepődtem. Viszonylag gyorsan végeztem vele, ez olvastatta magát. De én azt mondom, és azt gondolom, hogy Frei Tamás jobb lenne, ha újra Dossziét csinálna, mert az jobb.
Sok krimit olvastam már, és elég jó, de vannak jobbak. Persze, én nem tudnék még ilyet sem írni.
Nagyon gyorsak és véresek voltak az akciójelenetek (ez leginkább a második részben emelkedett csúcsára), de a szerelmi jelenet is nagyon gyors volt. Hogy lehet beleszeretni valakibe, aki éppen a szemem láttára kínoz meg valakit? Na ne!
Ráadásul ötletelünk azon, hogyan semmisítsük meg Magyarországot, vagy a második részben hogyan tegyük tönkre... Szeretek itt élni, még akkor is, ha sok minden nem tetszik, ha elégedetlen vagyok azzal, ami jelenleg van, de akkor is az én hazám. Itt élek, és nem mennék máshová.

Amiknek van hangulata viszont és nagyon tetszenek, azok a tájak, a városok leírása. Mintha ott lennél, és beszívnád a táj hangulatát. Valószínű azért ilyen jó, mert Frei Tamás már járt ott.



A második könyv tovább tartott. Persze közben annyi minden történt, nyaraltunk, kerti munkák voltak, ez-az, fáradtság, és nagyon lassan haladtam vele.
Szerintem ez határozottan gyengébb regény, mint a másik. Téma szempontjából viszont érdekesebb. Mert aktuális. Ebben a könyvben arról olvashatunk, hogyan küldi padlóra Magyarországot néhány pénzsóvár amerikai bankár a forint elleni spekulációval, akkor olyan, mintha a valóságban lennél. Ez a könyvben nagyon érdekes volt, hogy mit hogyan és mi mozgat (és persze mindig mindenből az sül ki, hogy a pénz és leginkább a hatalom a legfontosabb. Mert akinek már rengeteg pénze van, nem a több pénzért teszi azt, amit tesz, hanem a hatalomért.

Az Andrés vonal eléggé gyenge lett. Az első részben még jó volt, de itt...  Mondjuk a floridai mocsárban lévő aligátoros jelenet igen durva, de nagyon szemléletes volt.
Mindegy, a lényeg az, hogy jól megmenti André Magyarországot.
Érdekes volt.

Nem tudom, hogy ajánljam-e...
Keresztényként semmiképpen sem. Véres, szomorú, akciós, és mégis elolvastam, mert kíváncsi voltam.
De még mindig jobban várom a Dossziét.

2012. augusztus 14., kedd

Zsófia mellénye

Mondtam már, hogy szeretem a mellényeket. Karácsonyra egy halom mellényt gyártottam gyerekeknek.
Ilyet és hasonlót. Csak a név más.
Zsófia rózsaszínt kért. Mert most éli rózsaszín korszakát (már egy ideje). Nagyobbra készítettem, hogy még egy darabig jó legyen :)
De amikor fotóztam, nem ért rá rám nézni. Éppen valami mese foglalta le az édes szemeit. :)
Hamarosan elkészülök a fehér mellénnyel is.

2012. augusztus 13., hétfő

Lecsó készült

A tegnapi nap a befőzés jegyében zajlott. Rengeteg paprikánk lett, így nem volt mese, meg kellett csinálni. Viszont a paradicsomunk még nem érik. Hiába megyek fel minden nap beszélgetni kicsit velük, még nem pirosodnak. 1-2 már szót fogadott, de nem tömegben. Tavaly is a végére indult be a paradicsomszezon. Mondjuk nem baj, mert akkor jó sok üveggel lehet eltenni. Nálunk nagyon mennek a paradicsomos dolgok. A paradicsom leves pl. mindenki kedvence.
Szóval tegnap nagy Őmmel nekiálltunk, és lecsót raktunk el.
Gyerekek nélküli befőzéses nap volt, mert ha itthon vannak, soha nem készülünk el vele. De így délutánra már mindent elkészítettünk.

Az összevágott paprika - még van a fóliában!
Az apró paradicsomokat el szoktam tenni a fagyasztóba.
Amikor még dolgoztam, utaztam egy nénivel, aki nagyon aranyos és szimpatikus volt nekem. Amolyan sváb néni, aki Fehérvárra járt be takarítani, hogy kiegészítse a nyugdíjukat. Sokat beszélgettem vele, és sokat tanultam tőle. Mindenféléről beszélgettünk, és persze a kertről is. Ő mondta egyszer nekem: "Tudja kedves, kiszámolom hány vasárnap van a következő paradicsom érésig, és elrakok annyit a fagyasztóba. Mert minden vasárnap húslevest főzök."
Ez nagyon aranyos volt, mindig megmosolyogtatott. Azóta szállóige nálunk is: "Kiszámolom hány hétvége esik tavaszig..." :) Persze, nem szoktam kiszámolni, elteszek amennyit lehet. Nemcsak paradicsomot, de paprikát is. Tényleg jó a levesbe.
Üveggyűjtő vagyok. Mindig mindent elteszek, hiszen kell az majd. Persze a spájzom (ami szerintem kicsi) tele van üvegekkel, műanyag flakonokkal, mert azok pedig a musthoz kellenek. Hamarosan itt a szüret ideje. De azért nem rohanok előre.
A végtermékek most dunsztban alszanak.
Én annyira szeretem az ilyen munkát. Főleg, ha nagy Őmmel együtt végezzük. Egyedül unalmas.
Olyan ritkán van időnk nagy beszélgetésekre. Paprikavágás közben viszont nagyon jó :)

2012. augusztus 10., péntek

Lány- és kertnap

Zsófi egyszer azt kérdezte tőlem: "Anya, mikor lesz a lánynap?" 
Olvassuk Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő könyveit. És abból az egyik kedvenc története, amikor Anna és Anya elmennek egy Lánynapot tartani. Nos, azóta azt hallgatom, hogy mi is menjünk.
Tegnap elmentünk. Reggel felhívta a mamát, hogy elintézze a dolgot. "Mama, ma Lánynap van. Nimródot elvinnénk hozzád, jó?"
Így is történt. Letettük Nimródot mamánál, mi pedig elmentünk a városba. Sétáltunk a parkban, néztünk építkezést. Nagyon tetszett neki az, ahogy a tetőre felliftezték a cserepeket. Ezt egy darabig néztük.
Aztán kerestünk egy boltot, ahol buborékfújót lehetett venni, egy másik boltban pedig ceruzát. (Persze kért Nimródnak is.)
Utána elmentünk süteményezni, mert hát az is hozzátartozik a Lánynaphoz.
A legtöbb időt persze a Pávaparkban töltöttük. Játszottunk, halakat néztünk, fára másztunk... Jó, leginkább csak Zsófi.


Délután pedig Kertnapot tartottunk.
Még mindig sok a tennivaló a kertben. Egyszer Zsuzsa kérdezte, hogy mekkora kertünk van. Gondoltam, megmutatom nektek a kertünket. Nem olyan, mint az apukámé, mert az övében soha nincsen egyetlen gaz sem, de nekünk nincs is annyi időnk rá.

Út a kertbe
Mivel van néhány dombunk, gondoltam megmutatom melyiken mi van.
1. dombunkról készítettem ezt a képet. Ahol az 1 kéményt látjátok, az a mi házunk. A másik a fóliánk. 
Ezen a helyen, amikor megvettük mindenhol fák voltak, de termést nem igazán hoztak, így kivágtuk. Inkább a fólia mellett döntöttünk. Meg az eper mellett.
                                    

Fóliánkban gyönyörűek a paprikák.
Ez már a 2. domb. Ezt a részt használjuk arra, hogy mindenfélét próbálunk termelni rajta. Ez a konyhakertünk. Vannak dolgok, amelyek nem teremnek meg rajta. Eléggé homokos a talaj, és nem olyan jó termőföldű, de azért próbálkozunk.                                 

A család az uborka között.
Ameddig a szem ellát, a mi kertünk. 
Az oszlopok azt jelzik, hogy szőlő volt mindenhol. Igen, így van. A néni, akitől vettük szőlőtermesztéssel foglalkozott. Móron nagy hagyománya van a Borászatnak, rengeteg gazda van, akinek ez a megélhetési forrása. Mivel mi nem iszunk alkoholt, viszont mustot mindig készítünk (és ez nagyon finom), az első év után kivágtunk egy domb szőlőt. Az oszlopokat nem vettük ki. Néhány fát ültettünk a dombra, ahol szőlő volt. Persze, mindig alakítgatjuk a mi kis kertünket.
Tök, cukkini és krumpli
A Paradicsomunk még nem akar pirosodni. Minden nap felmegyek hozzá, és megbeszélem vele ezt. :)
Néhány uborka megöregedett, így a gyerekek a komposztba hordták azt.


 Zsófi titkos képe a szüleiről. Néha olyan jó képeket készít. Észre sem vesszük:

Málnabokor - háttérben a dombjaink
És a tegnapi termésünk:
Igen, ez már a mi szőlőnk! És nagyon finom!
Idei hagymatermés. Nem sok, de aki a kicsit nem becsüli...

2012. augusztus 3., péntek

A Nimród napról

Amikor nagy Őmmel összeházasodtunk, már volt nevünk. Ahogy szoktam mondani, hamarabb volt nevünk, mint gyerekünk. De lány nevekből többet találtunk, ami tetszett. Egy fiú név tetszett mindig nekünk, a Balázs. Amikor először babát vártunk, azt gondoltam, fiú lesz, és úgy döntöttünk, hogy így fogják hívni. De jött, és Zsófia lett.
Második alkalommal, amikor kiderült, hogy kukacos a baba, egyértelmű volt a Balázs név. Aztán hirtelen 3 barátnőmnek és ismerősömnek Balázs nevű fia született. Ráadásul a gyülekezetünkben is van 4 Balázs. Így leültünk nagy Őmmel, és gondolkodni kezdünk. Még az utónév könyvet is elővettük, de rosszabbnál rosszabb neveket találtunk.

Persze, az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nekem egykor (még a gépíró iskolában) volt egy nagyon jó magyar tanárom. A magyar nyelv mindig is a kedvencem volt. Barkóczi tanár úr egy különleges tanár volt. Sajnos szegény már meghalt - alkoholistaként nem lett hosszú életű. De egy valamit nagyon megtanított nekem. A magas- és mély magánhangzók fontosságát. Néha órákon keresztül neveket elemeztünk. Melyik vezetéknévhez milyen keresztnév illik. Figyelmeztetett minket arra, hogy mire figyeljünk majd, ha gyermekünknek nevet adunk. Ezt nagyon megfogadtam.
Így kerestük a megfelelő nevet. És aztán egyszer csak megtetszett nekünk ez a név. Nem gondolkodtunk, csak azt mondtuk: EZ AZ!

Amikor növekedett a pocakomban, és sokan megkérdezték, hogy fogják hívni, eléggé változatos és megdöbbentő reakciókat kaptam. Volt, akinek nagyon tetszett, mások viszont kiakadtak: "Hogy lehet, hogy egy keresztény családban egy gyerek a Nimród nevet kapja? Amikor ő egy negatív alakja  a Bibliának.... stb..." Volt aki azt mondta, miután megszületett Nimród, hogy menjünk el az anyakönyvi hivatalba, és változtassuk meg a nevét... és még sorolhatnám.
Csak bámultam... Mi van?
Persze, vagyok olyan makacs (már egy idő után), hogy nem engedek bizonyos dolgokból. Mintha ezen múlna minden!
Igen, a Nimród név egy valószínűleg asszír eredetű név, és a jelentése vadász. Régi magyar mondákban is szerepel, mint Hunor és Magor atyja. De amikor nevet választottunk, nem gondoltunk se a Bibliai, se a Magyarkodó részére. Egyszerűen ez tetszett. Nekünk.
Mondtam az illetőknek, hogy ha őket zavarja, akkor ne szólítsák a nevén, szólítsák "kisfiúnak", vagy "gyereknek" vagy ahogy ő gondolja, de nekünk Ő Nimród. Ennyi.

Azt nem tudtuk, hogy mikor van a névnapja. Aztán utánajártam, és találtam 4 alkalmat. A naptárban az áprilisi időpont van beírva, de mivel áprilisban már van az én névnapom, apukám születésnapja, így kerestünk egy másik időpontot. Augusztus 1-et.
Így elmentünk és megünnepeltük.
Az ünnepelt.
Az ünnepelt nővére rábeszélte apukáját egy jégkrémre.
Az ünnepelt elfáradt.
Az ünnepelt is kapott egy jégkrémet.
Az ünnepelt nővére a mamát is rábeszélte egy másik jégkrémre.
Vízben (háttérben apa)
Vízben (előtérben egy kacsás úszógumi) Mert hogy nagyon bírom a kacsákat.

Még én is részt vettem ezen a napon. A meleg sem tudott megakadályozni. És még le sem égtem. (Magas faktorszámú napolajat vittem.) Ugyanis az én családom hajlamos arra, hogy égési sérüléseket szenvedjen. Anyukám képes az árnyékban is leégni. Egyszer másodfokú égési sérülésekkel is elvitte a mentő.) Úgyhogy most megúsztam. (Persze, nem szárazon.)
Azt hiszem, lesz folytatása...

2012. augusztus 1., szerda

Strand és mozi

Tegnap a gyerekek a mamával a strandon voltak. Én annyira nem lelkesedem a strandolásért.
Zsófi és Nimród is nagyon élvezte.
Úgyhogy én itthon végre köthettem egy kicsit... Annyira jó volt kicsit mást csinálni, mint általában. Pedig lett volna mit csinálom, gazoltam is egy kicsit, pakolgattam is, de adtam magamnak egy kis időt. És jó érzés volt.
Ki mondta, hogy egy anya nem pihenhet néha?
Ki mondta, hogy egy anya nem engedhet meg magának, hogy a saját kedvébe járjon?
Egy kis időt igen is kell töltenie egy nőnek a saját kedvtelésére is!
Ugye? És mivel már régen kötöttem, és most megint a kezembe került egy-két jó kis fonál, gondoltam...
Miután nagy Őm megjött a munkából még nekiálltunk a kinti "gazüzenetnek" :) Ez sem volt könnyű menet, de mi nyertünk!
Miután a gyerekek hazajöttek, elég hamar elaludtak. Elfáradtak. Ennek nagyon örültünk.

Este pedig megnéztünk egy filmet. Ritkán van ilyesmire lehetőségünk.

Eszembe jutott az a reklám, amikor a fiú és a lány a moziba mennek. Ott állnak a plakát előtt. A lány egy romantikus film előtt, a fiú meg egy akció film plakátja előtt. És persze, ki nyer benne? A lány. Mert sejtelmesen, mint Marilyn Monroe-nál a szél felkapja a szoknyát... és ez ugye elég egy pasinak...(Persze ez egy betét-reklám, de most nem ez a lényeges.)
Na én kivagyok ettől a reklámtól. Miért kell mindig mindennek úgy lennie, hogy nekünk nőknek be kell vetnünk a csáberőnket, és mi nyerjünk? Az legyen, amit akarunk? Miért kell felhasználni a szexuális vonzerőt ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk, szeretnénk?

Ezek zavarnak, és ezekben nem hiszek!



És most csak a legszelídebb dolgokat hoztam ide.

Kaptunk 2 óra szabadidőt. És filmet néztünk. És nem romantikusat, noha én néha szívesen megnézem ezeket. Mivel szeretem nagy Őmet, és ritkán van lehetőségünk pl. közös filmnézésre, úgy szoktunk megoldani, hogy egyszer olyat, amit én szeretnék (és ezek nem romantikus filmek általában), egyszer olyat, amit nagy Őm szeretne. Én utoljára a Bakancslistát választottam, amit meg is néztünk együtt.
Most az Ő kedvébe jártunk. Batmant néztünk.
Meg kell mondjam, mindig fenntartásaim vannak. Mondom ezt úgy, hogy láttam az összes Batman-filmet (lévén két bátyám). Szerintem nem igazán sikerült jó filmet készíteni a legtöbb filmből. Amikor először láttam az elsőt Michael Keatonnal, nem igazán tetszett. Nagyon messze volt a képregénytől. Nem is emlékszem már a filmre, csak arra, hogy Jack Nickolson abban is milyen jó volt! Aztán elkészült a Mindörökké Batman, amiben Val Kilmer volt Batman. Na, azt viszonylag sokszor láttam. Val Kilmer miatt, de szerintem abban Jim Carrey volt a legjobb. A George Clooney-s Batman katasztrófa volt számomra, még így is, hogy Clooney-t egy vonzó férfinek tartom. De mindig szenvedek az erőltetettségtől.

Így indultam ennek a filmnek is, de azt kell mondjam, kellemes csalódás volt. Függetlenül a sok akciótól, egy-két félelmetes jelenettől, de jól sikerült. Rengeteg nagy név is szerepelt ebben a filmben. Mintha Hollywood nagyjainál presztízskérdés lenne, hogy csak egy kis szerepet a Batmanben. (Morgan Freeman, Gary Oldman, Rutger Hauer,Michael Caine, Liam Nesson, és a kedves meglepetés, Katie Holmes) Vele kapcsolatban is eszembe jutott néhány dolog. Szerintem igen tehetséges színésznő. De sajnos Tom Cruise feleségeként nem tudott kibontakozni. (Talán egyszer majd erről is, ha megint olyan bulváros stílusban leszek.) Igazából a Scientológiai Egyházzal kapcsolatban olvastam egy-két nagyon - számomra nagyon durva dolgot, de ez most nem ide tartozik.
Mindegy. Jó 2 óra volt. Legközelebb majd én választok. Még nem tudom mit.