Tánc

Nem vagyok egy nagy táncos.
Régebben szerettem táncolni, de ez mondjuk eléggé lekorlátozódott a lakodalmakra. Tudjátok, amolyan jó kis parasztlagzikra. Az én családom elég mulatós. Szeretik azt, amikor szól a zene, és már táncolnak is.
Nevelőapukám nagy táncos volt, ha egy-egy ilyen alkalommal táncparkettre került, akkor egyedül is remekül ropta, nem volt fontos neki, hogy partnere legyen. Néha álltam ott, és csak vártam, mert én meg tök féltem ott egyedül. Nem igazán szerettem táncolni, csak szerettem volna. A bátyáim mind diszkóba járósak voltak, ahol anyukám szerint csak lötyögni kell, de azért ők is jól táncoltak, nekik benne volt a vérükben. Úgy értem, ha megszólalt a zene, tényleg ment nekik. Ha mondhatom azt, gátlástalanok voltak. :) Ilyen a sógornőm és a családja is.
De én nem voltam ilyen.
Eltáncikáltam, de aztán rájöttem, hogy ez más.

Aztán teljesen eltávolodtam a tánctól, mert valaki azt mondta, hogy az erkölcstelen és helytelen, és én elhittem neki. Úgy gondoltam, hogy tényleg veszélyes, mert erotikus jellegűek, amikor összesimul két test, és hozhat rossz döntést általa az ember. Egyébként most is azt gondolom, hogy van benne valami. Nem véletlenül adnak el sok dolgot a tánccal. :)

De emlékszem, hogy gyerekkoromban, amikor még nem nagyon volt tévé, ültünk nagyszüleimmel a tévé előtt, és a Savaria Táncversenyt néztük. Nem tudok más szót idetenni, csak azt, hogy imádtam. A ruhákat, ahogy kinéznek, a fílingjét, a hangulatát, a könnyedségét, a légiességét. Csak néztem és bámultam. De a szüleim nem írattak be tánciskolába, így kimaradt.
Sokáig kimaradt.
Aztán, már felnőtt fejjel megragadt bennem két film. Már írtam róla szerintem. Itt.
Két film volt rám ekkora hatással, amikor rájöttem, hogy ebben nemcsak erotika van (persze az is), de azért ettől több.
Az egyik a Vezet a ritmus, amelynek a főszereplője Antonio Banderas volt. Nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de ebben nagyszerű volt. Maga a mondanivaló, a tanítójellege is említésre méltó. Én megnézetném fiatalokkal és tanárokkal egyaránt.

A másik Richard Gere film. Na, őt sem kedvelem. Az az igazság, hogy nem is miatta szeretem ezt a filmet, és még csak nem is Jennifer Lopez miatt. Aki szerintem a legjobb benne, aki miatt ez Jó film lett, az Stenley Tucci. Szerintem az egyik legfantasztikusabb karakterszínész. Majdnem minden filmében, amit láttam, szenzációs. És a zene...

AZ az igazság, hogy ezek hatására, próbáltam rábeszélni Férjet, hogy menjünk el egy tánciskolába. Szerettem volna, ha kicsit többet mozgunk. Mindkettőnkre ráfért. Kicsit ellustultunk, elkényelmesedtünk. Ez még akkor volt, amikor nem voltak gyerekeink, de Férj nem az a típus, akit könnyen ki lehet mozdítani a kis kényelméből. Ő nem szeret táncolni, így marad nekem egyedül, hogy megnézem ezeket a filmeket. És néha ő is velem. :)
Ezért is szeretem.

Pedagógia és filmek

Ma kettesben voltunk itthon Nimróddal. Zsófi még tegnap elment mamához, apuka dolgozik. Gondoltam, "kirúgok a hámból" - ahogy mondani szokták. Jól megnéztem egy filmet. Persze közben készült egy kis szilvásgombóc, mert már nagyon régóta terveztem. Képet sajnos nem tudok készíteni, mert akármikor beleteszem az akkumulátort, hogy fényképezzek, akkor nem működik. De higgyétek el, lettek gombócok, jó nagyok. 

Szóval, a film. Szeretem a filmeket, és szeretem azokat, amelyeknek van értelme és tartalma. 

Antonio Banderas nem tartozik a kedvenceim közé, inkább közömbösnek mondanám. Úgy értem, megnézem a filmjeit, de ennyi. Most viszont megnéztem egyet, és örülök neki.

Egyébként is szeretem az olyan típusú filmeket, amikben táncolnak. A táncot nagyon szeretem. De csak és kizárólag a balettet és a társas táncokat. Emlékszem, amikor kicsi voltam, anyukámmal és a nagyszüleimmel mindig ott ültünk a tévé előtt, és néztük a Savaria táncesteket. Gyermekként már magával ragadott. Sajnos nem adatott meg nekem, hogy táncoljak. Mármint értelmes táncra gondolok, és nem azokra az ugri-bugri idétlenségekre, már bocsánat, amit ma táncnak neveznek. Még mindig vágyom rá. Nem azért, mert bármilyen céljaim is lennének velem, csupán a mozgás öröméért. De hát úgy van az, amikor valakinek se ütemérzéke, ráadásul botlába van, azon kívül gátlásos és izgulós, nem is beszélve a keresztszalag-szakadásáról, amitől fáj a térde... így nehéz. Így maradnak a filmek.

És még néhány másik, pedagógiai szempontból is értékes és ÉRDEMES MEGNÉZNI film. Még akkor is, ha már sokszor láttuk. Én mindig tanulok belőle.

BANDERAS TÁNCOL ÉS TANÍT! JÓ!

 

Sokak kedvence Robin Williams is. Szerettük őt, mint Úrt, az űrből, de ebben a filmben nagyon jó. És alapvető klasszikus. HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA.

Ó, KAPITÁNY, KAPITÁNYOM! - a mozdulat, amitől nekem a kedvencem ez a film :) és talán sokaknak.

Amikor a Veszélyes kölyköket láttam (ez már nagyon régen volt) sokáig nem akartam megnézni újra. Eléggé megviselt, ugyanakkor nagyon nagy hatást tett rám. Hogyan lehet az irodalmat megszerettetni olyan kallódó fiatalokkal, akiknek az élet a küzdelem és a veszély.

ÉS A NAGY KEDVENC. AZÓTA SEM LÁTTAM ETTŐL JOBB PEDAGÓGUSRÓL ÉS NEVELÉSRŐL SZÓLÓ FILMET. SZENZÁCIÓS. FENOMENÁLIS!

A mai napig nagy hatással van rám ez a film.