2015. március 23., hétfő

Időgazdálkodás máshogyan

Aranyos ez a kép, amit találtam a neten, és tartalmaz igazságot. 
Tényleg mindennek rendelt ideje van, ahogyan ezt a Biblia is írja.



2015. március 18., szerda

Madár hangicsálás

Nagyon szeretem a tavasz hangulatát. Nagyon jó, hogy süt a napocska, érezni a friss tavaszi illatot, és hallani lehet a madarakat is. Ezt mindig nagyon várom, mert úgy szeretem, ahogy "beszélgetnek", ahogy mondják a magukét, vagy ahogy a Biblia írja: "hangicsálnak". Amikor olvastam ezt az igét:

2015. március 12., csütörtök

17 tanács a gyermekneveléshez

Érdekes felsorolást találtam, amely a gyermeknevelés tekintetében sok jó tanáccsal szolgál. Átgondoltam, és azt hiszem nagyon egyet tudok érteni vele. Minden mondatával. 

1. Evés étkezések közt nem megengedett.
2. Az ételt meg kell ennie, vagy kihagyja az étkezést.
3. A gyerekek este 8-ig kerüljenek ágyba.
4. Napi feladataikat szorgalmasan végezzék el.
5. Rendeljék alá saját akaratukat, hogy nyitottak legyenek Isten megváltására.
6. Tanítsd a gyermeket imádkozni, ahogy beszélni kezd.
7. Követeld meg, hogy csendben legyenek a családi áhítatok alkalmával.
8. Semmit ne adj nekik, amiért sírnak, csak amit udvariasan kérnek.
9. Hogy megelőzd a hazugságot: ne büntesd a hibát, ha előbb beismeri és megbánja.
10. Soha ne hagyj bűnös tettet büntetlenül.
11. Soha ne büntesd a gyermeket kétszer ugyanazért.
12. Soha ne büntess mérgesen.
13. Dicsérd és jutalmazd a jó magatartást. (Soha ne vesztegess!)
14. Minden kísérletet az örömszerzésre, még ha nem is túl jól sikerül, dicsérj meg.
15. Óvd a tulajdonjogot, a legkisebb dolgokban is.
16. Szigorúan tartsd be az ígéreteket.
17. Tanítsd a gyermeket Isten tiszteletére.

(Susan Wesley, 19 gyermek, köztük John Wesley édesanyjának elvei alapján)




2015. március 11., szerda

Agatha Christie-i fíling

Van valaki, aki nem szereti Agatha Christiet? Mert én nagyon. Minden könyvét elolvastam, ami megvolt és kiadtak magyarul. Nagyon élveztem, és szívesen olvasom újra és újra a könyveit. Mr. és Mr. Tommy és Tuppence Beresford a kedvencem...



Aztán láttam egy blogon ezeket a képeket. Már akkor megtetszett...
Amúgy is szeretem a kastélyokat és az ilyen jellegű épületeket, itt Móron is van, tőlünk nem messze egy kis házikó, aminek a hangulata nagyon bejön nekem, de persze Christie ettől nagyobb házakba viszi bele a titokzatos eseteit. 
Nagyon szeretem, bár már elég régen olvastam tőle könyvet. 
Mindenesetre a képek magukért beszélnek.




Ads by FlashFree(?)Hide ads

2015. március 6., péntek

Te tiszteled a férjedet?


Ez  nagy kérdés ám. Bár azt gondolom, hogy ha keresztényként olvassuk ezt, akkor nem is lehetne mást mondani, mint azt, hogy hát persze! És jó is, ha így van!
Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát;
 az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét.
Más fordításban, hogy engedelmes legyen férjének.
Mert hát melyik ige is juthatna eszünkbe, ha nem ez: "Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Bízik ahhoz az ő  férjének lelke..." (Példabeszédek 31,11)

Nem igazán tartjuk mi itthon a Valentin-napot. Szerelem ide vagy oda, nem hiszek az egy napos ünnepekben. Sem a nőnapban, sem az anyák napjában (amitől azért meghatódok), sem a 2 napos karácsonyban vagy húsvétban... Ellenben hiszek a házasságban és a szerelemben teljes mértékben.
Így arra gondoltam, hogy megpróbálom kicsit összegezni, átgondolni, hogy is van ez igazából, a bibliai értékek szerint. Nem az emberi, meglátni és megszeretni elv alapján, hanem az isteni szerint. 
A Példabeszédek könyve azt mondja, hogy a derék asszony férje biztonságban érzi magát. Nem aggódik és nem aggodalmaskodik, hogy becsapják, hazudnak neki, nem kell aggódnia. De ez így normális, nem? 
Nem tehetjük meg azt, ha már van egy férjünk, hogy elveszítse a bizalmunkat, hogy ne minket szeressen! És itt megint nem a női praktikákra gondolok, hanem az isteni segítségre.
Pl. a tiszteletre.
Hát igen. Ez egy érzékeny pont. 
Mert nagyon sokszor azt láttam és látom, hogy a feleségek, a nők nem tisztelik a házastársukat, párjukat, barátjukat. Nem adják meg neki, ami jár nekik, és amiről a Biblia is ír.
Meggyőződésem, hogy Feleségként ez az egyik feladatunk. Nem mindig könnyű, mert valljuk be őszintén, nem minden esetben olyanok, amilyeneknek kellene lenniük a nagy könyv szerint. Hiszen mi is erre vágyunk. Nemcsak a szeretetre, és hogy sokszor elmondják nekünk: "szeretlek", hanem tiszteljenek is minket. De a Derék asszony nem volt ilyen, nem követelte ki magának ezt.
Ez egy elég nehéz lecke nekünk. Hogy megtanuljuk.
Nehéz kérdés ez, tényleg úgy gondolom. Mert tény és való, függetlenül attól, hogy a férfiak engedelmeskednek Istennek (hiszen sokan vannak felemás igában),  mert egykor rossz döntést hoztak, vagy csak később ismerték meg Krisztust, nekünk, mint keresztény feleségeknek szükséges engedelmeskednünk Istennek, és hűségesnek lenni és tisztelni a férjünket. 
Persze, én most könnyen beszélek, mert csodálatos férjem van. Nem hibátlan, de ettől függetlenül nagyon szeretem őt. Nincs mindig toppon, nem lehet mindig kommunikálni vele, nem lehet mindig beszélgetni vele, néha ilyen, néha olyan, de azt tudom, legalábbis ezt tapasztaltam, hogy ha figyelünk rájuk, ha kedvesek vagyunk, ha tiszteljük, és ezt kimutatjuk neki, nyertünk :)
Én ebben hiszek. De tényleg!
Nem vagyok egy nyugodt, csendes természetű ember. Állandóan pörög az agyam, tele van mindenféle gondolatokkal és mondatokkal, és tényleg nagyon örülök, amikor Férj hazajön, és végre "összetett mondatokat" is használatok, de nem mindig sikerül. Néha ez idegesít, néha türelmetlen vagyok, de meg kell tanulnom visszavonulót fújni. Ez is a tisztelet jele. Nem kell mindig lerohanjam és plusz információval lássam el. Ezt ők, a mi Drágáink nem mindig fogadják be. Nincs ezzel gond! Csak nekünk kell türelmesnek lennünk. Én ezt tanultam és tanulom folyamatosan.
Eléggé határozott elképzeléseim vannak dolgokról, és szeretem, ha úgy alakulnak, ahogy eltervezem, vagy elgondolom. Nehezen viselem a változásokat. Bár mostanában sok ilyenben van részem (biztos nem véletlenül), és átértékelődik néhány dolgot. 
Tanulgatom, hogy nem kell hogy irányítsam a véleményét. Van neki saját, majd elmondja, ha úgy gondolja. Persze, néha nehéz kivárni. Legalábbis nálunk, mert Férj igazán csendes és magának való. 
Nagyon figyelek arra, hogy ne kritizáljam. Ha valamivel nem értek egyet, akkor is szépen, kulturáltan próbálom elmondani. Volt már olyan, hogy mondott valamit Férj, és én azonnal azt mondtam, hogy "nem", közben pedig nem is gondoltam végig az egészet. Aztán úgy voltam vele, hogy szégyelltem magam.
Igen, mi hamarabb beszélünk, mint cselekszünk.
De meg kell tanulnunk azt, hogy bár mi vagyunk többet a gyerekeinkkel, akkor is a Férj a CSALÁDFŐ. 
Krisztus mindennek a vezetője, fője..., az otthonunké is, és csak ekkor tud megáldani minket. A mi esetünk elég speciális, mert a műszakolás és az iskola most nem teszi lehetővé azt, amit eddig, de igyekszünk figyelni a dolgokra, helyzetekre, egymásra.
Hogy hogyan?
  • Soha nem kérdőjelezem meg a döntéseit. 
  • És soha senki előtt nem kritizálom, ahogy azt sokat teszik pl. baráti társaságban is.
  • Igyekszem kivárni, amíg egy nagyobb kérdésben döntést hoz.
  • Engedek neki szabadságot, mert szüksége van rá.
  • Néha Férjet úgy kell kezelni, mint egy gyermeket, mert úgy érzem, erre szükség van. Ő is úgy érzi, és szereti. (De nem szabad túlzásba vinni! Nem szabad anyáskodni felette, mert megszokja!)
  • Sokszor dicsérem őt, és elmondom neki, hogy ügyes, abban, amit csinál.
  • Nem szoktam büntetni a Férjemet. Olyan, hogy nem szólok hozzá fél napig, vagy büntetésből nincs szex, ez nem helyes! Mindig mindent elmondok neki, még akkor is, ha éppen mérges vagyok rá. Ilyenkor csak annyit mondok: "Mérges vagyok!" De mindig őszinte vagyok vele!
  • Úgy tekintek rá, mint Isten jobb kezére, akit azért kaptam, hogy jobbá tegyen engem, és formáljon.
Ezért van bennem az a gondolat nap mint nap (és tényleg így is értem), hogy boldoggá, még boldogabbá szeretném tenni a házasságomat. 

2015. március 5., csütörtök

A gyermekeim társasága

mindennél fontosabb nekem. 
Nagyon szeretem őket, és szeretek velük lenni. Rengetegek játszunk és bohóckodunk együtt, birkózunk, labdázunk, építünk, lovacskázunk, pakolunk szét és össze együtt...

Amikor a gyerekeimmel együtt lehetek a legjobb dolog a világon. Ilyenkor kit érdekel a rend? Úgy gondolom és úgy vélem, hogy minden percet, másodpercet ki kell használni, amit velük tölthetünk. 

"Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom." Zsoltárok 127,3

Az, hogy édesanya lettem, a lehető legjobb dolog, ami velem történt. 
Nem hamar adatott meg nekem.  Isten így látta jónak, és én nagyon boldog vagyok, hogy ez így van. Hálás vagyok minden percért, élményért, amit kaptam, és még fogok kapni velük.

Hatalmas élmény nézni, ahogy növekszik egy pici gyermek.
Nagyon szerettem, hogy ott élnek a pocakomban, ha mondhatom ezt nagyon szerettem kismama lenni, szerettem "terhes lenni", vagy "áldott állapotban" élni, 3-ból 2x igen jó volt a szülés is :). Nagyon élveztem, amikor a kezembe foghattam őket, hogy simizhettem, hogy összebújhattam velük, hogy tisztába tehettem őket, az illatukat, a ráncos kis bőrüket, még a sírásukat is bírtam (ma már nem annyira bírom, de mentségükre legyen mondva, már nagyok!)

És ahogy nőnek, egyre nagyobb kihívások lesznek, de azt is tudom, hogy sok áldás. Nagyon szeretem őket, mert néha-néha megdöbbentenek engem. Azzal, ahogy gondolkoznak, hogy milyen a hitük, a felismeréseik... Nem tervezem, és nem is szeretném, ha "kis adventisták" lennének, nem az a célom, hogy azért higgyenek, mert anya meg apa is ezt teszi. Azért higgyenek, mert szeretném, ha megértenék és megéreznék, hogy Isten mennyire szereti őket.
Nem célom bibliailag kioktatni őket, csak oktatni. 
Nem célom, hogy jól megmondjam neki, hogy ezt és ezt kell gondolniuk, hanem azt szeretném, hogyha rájönnének maguktól, hogy hogy működik Isten szeretete. Nem könnyű.

Nagyon szeretem őket. És szívesen vagyok a társaságukban. Persze az iskola és az ovi miatt már kevesebb az együtt töltött idő, de az a célom, hogy az is minőségi idő legyen. 
Nagyon élvezek minden percet.
Oda vagyok értük...

2015. március 4., szerda

Fogkrém máshogyan

Minden este el kell mondanom a gyerekeimnek, hogy ne felejtsenek el fogat mosni. Néha még kiselőadást is tartok a fogmosás hatékonyságáról, szükségességéről, és egyébként is... Gyermek koromban nem voltam az a típus, aki ette a fogkrémet, amit az enyéim rendszeresen tettek és néha tesznek. Biztos lehet benne valami... :)

Találtam egy érdekes felsorolást, hogy mi mindenre jó a fogkrém, gondoltam megosztom. 


Íme a lista:

1. Könnyedén eltávolíthatjuk a hajfestéket - nem próbáltam, mert nem festem a hajam, soha nem is festettem, de állítólag az otthoni hajfestés során előfordulhat, hogy a homlokunkra, a fülünkre, sőt még a tarkónkra is kerül egy kis festék, s ez bizony csúnya nyomot hagy. Dörzsölgetjük szappannal vagy sminklemosóval, de bizony a festék csak nem akar eltűnni. Egy kevéske fogkrém azonban csodákra képes. Nyomjunk az ujjunkra egy borsónyi hagyományos, fehér fogkrémet, és dörzsöljük vele a festékes bőrt, amíg a folt el nem tűnik. Végül öblítsük le egy kis meleg vízzel. A pasztában lévő parányi radírszemcsék könnyedén helyrehozzák az otthoni hajfestés során elkövetett baklövést.

Képtalálat a következőre: „fogkrém ékszertisztítás”
2. Gyerekrajzok a falon - ezt kipróbáltam tinédzser koromban. Mindenféle posztert így tettem fel a falra, és működött! :) A gyerekek ráadásul ontják a szebbnél szebb rajzokat, s mi büszkén dekorálnánk ki velük az egész lakást. Csakhogy sajnáljuk ragasztóval összekenni vagy rajzszögekkel telelyuggatni a falat. Elő a fogkrémmel! A papír hátulján lévő sarkokra tegyünk egy kevés fehér pasztát, majd egy rövid időre szorítsuk a falhoz a rajzot. A fogkrémben lévő cellulózgumi garantáltan odaragad a falhoz. Később aztán nyom nélkül leszedhetjük a rajzokat a falról. Egy nedves rongy segítségével maradéktalanul és nyomtalanul eltüntethetjük a fogkrémet.
Képtalálat a következőre: „fogkrém ékszertisztítás”
3. Gyorssegély a méhcsípésre - nem csípett még meg soha méh, de mostantól azt hiszem, hogy mindig teszek a táskámba egy kisebb tubust, sose lehet tudni. 
A méh csípése pokoli fájdalommal jár. Ha ilyenkor a kezünkbe akad egy tubus fogkrém, kenjünk egy keveset azonnal a csípésre. Szinte azonnal érezni fogjuk a hatást. A fogkrémben lévő lúgok ugyanis perceken belül semlegesíteni kezdik a méh mérgében lévő savakat, s tizenöt perc múlva nyomtalanul elmúlik a fájdalom. Ráadásul, miután a fogkrém megszáradt a bőrön, légmentesen elzárja a csípést a nedvességtől, és így a gyógyulást is meggyorsítja.

4. Mentsük meg az üvegasztalt - Igazából üvegasztalom sincsen, de ha Neked van, és tapasztalatod is van erről, szívesen veszem :) Aki üvegasztalt vásárol, szinte egy életen át rettegésben él, mikor sérül meg a szépséges bútordarab. Márpedig egy-egy baleset szinte elkerülhetetlen: egy rosszul lerakott üvegpohár, a gyerek kisautója, és máris megvan a baj. Vékony kis karcolás a sima üvegen! Ismét segíthet egy egyszerű trükk. Egy kevés fogkrémet dörzsöljünk el az ujjunk hegyével a karcoláson. Öt perc múlva, ha már megszáradt, töröljük le a felesleget egy ronggyal. A dörzsölés hatására a krémben lévő kalcium-foszfát-részecskék ismét visszaadják az üvegfelületnek a tökéletes ragyogást.

5. Olcsó autóillatosító - Csak annyit tudok mondani: NAHÁT!
Állandó veszekedés tárgya: miért eszik a gyerek az autóban? A nők védekeznek, a férfiak joggal dühösek, mert bizony a kiborult kakaónak egy idő után szaga lesz. Egy egyszerű trükkel azonban mindezt megszüntethetjük. Egy darab konyhai papírtörlő közepére nyomjunk ki egy jó adag fogkrémet. Görgessük fel, akár egy palacsintát, és csúsztassuk be az egyik ülés alá. Minden alkalommal, ha fűteni kezdünk a kocsiban, a meleg hatására a szódabikarbóna, igazi légfrissítőként, kellemes mentolszagot áraszt majd magából.

6. Ékszer tisztítása - ékszereket sem hordok, de ezt már hallottam, hogy működik, főleg ezüst láncoknál. Mintha rémlene, hogy a testvérem tinédzserként ilyesmit tett a fülbevalóival :)
Nagyanyáink régi ékszertisztító módszerét is feleleveníthetjük egy kicsit. Az ezüst sajnos gyorsan oxidálódik. Csúnya fekete színe lesz, az embernek már nincs is kedve felvenni egy régi nyakláncot. Pedig egy puha fogkefe és egy kis fogkrém segítségével pillanatok alatt újjávarázsolhatjuk kedvenc ékszereinket. Dörzsöljük kitartóan fogkrémmel, a csillogás újra életre kel!

7. Nincs többé párás úszószemüveg
A gyerekek az iskolai úszásból hazaérve gyakran panaszkodnak, hogy nem láttak semmit a víz alatt, mert bepárásodott a szemüvegük? Elő tehát a fogkrémmel! Kenjük be belülről az úszószemüveget a pasztával, majd meleg vízzel öblítsük ki. A következő vízbe merüléskor a fluorid megakadályozza majd a bepárásodást, és a csemete boldogan lubickolhat a vízben.
Képtalálat a következőre: „fogkrém ékszertisztítás”

8. Viszlát, fűfolt! - Egy ideje már nem tudok mit kezdeni Zsófia farmerjain árulkodó ilyen jellegű foltokkal. Veszteni nem veszíthetünk semmit! :)
Az iskolai focibajnokság után a farmerek térdén mindig ott éktelenkedik a zöld, kitisztíthatatlan fűfolt. Mielőtt betennénk a mosógépbe, gondosan dörzsöljük át az anyagot egy adag fehér fogkrémmel. A nátrium-lauril-szulfát oldja a fű színét adó klorofillt, így könnyebben kijön majd a nadrág térdéből a folt a mosás során.

9. A hófehér bőrtáska
Könnyű beleszeretni egy hófehér bőrtáskába az üzlet kirakatában. Aztán jön a bosszúság: itt-ott egy kis tintafolt, amely kifolyt a golyóstollból, megszürkült pánt, olajos ujjlenyomatok mindenhol. Egy puha fogkefével és egy kevés fogkrémmel azonban ezt is újjávarázsolhatjuk. Dörzsöljük át fogkrémmel a koszos részeket, végül töröljük át egy nedves ronggyal. A fogkrémben lévő nátrium-karbonát segítségével a fehér táska ismét a kedvencünk lehet!

2015. március 1., vasárnap

Vasárnapi hangulat





FÉNYKÉp: JULIA FREEMAN-WOOLPERT

Ha nem kívánunk nagyon sokat: minden ajándék. 

(Erich Maria Remarque)