2015. május 30., szombat

A Család

Az Úr csodás.
Tényleg az.
Hatalmas ajándék és áldás az, hogy kaphattam egy csodálatos Férjet és 3 érdekes és igazán izgalmas gyermeket az életembe.

Én - Magammal kezdem.
Mert hát ez a blog igazából rólam szól, és az én exhibicionizmusomról. Mert valljuk be, hogy akik blogot írunk, egy kicsit szeretünk a középpontban lenni. Én igen, bár alapvetően egy "darabig" csendes típus vagyok. Olyan, aki szeret beszélni (sokat), és mindig van mondanivalója (sok), és igyekszik vicces lenni (ha kellemetlen pl. egy szituáció), aki igyekszik megoldani a problémákat, pedig azok nem mindig problémák, csak én gondolom annak...
Aki szereti a csokoládét és a rénszarvasokat, és mindig mindenhol minden hintát kipróbálok (ami elbír).


Férj - Az én édes drága férjem. Ő az, aki teljesen az ellenkezőm. Csendes, visszafogott, okos, nagyon ügyes, mindig mindenre van megoldása (és TÉNYLEG VAN!!), aki nagyon keveset beszél, de két mondatával helyre teszi a dolgokat. Intelligensen és jó humorral bír. Ő az, aki megvalósítja, amit kitalálok, és fél szavakból is tudja, mire gondolok.
Szeretem, mert kiegészít engem.

Elsőszülött - A legalkalmazkodóbb és mindenkivel jól kijövő gyerekem. Nagyon könnyű vele, addig, amíg valaki hosszú távon nem akarja befolyásolni. Határozott elképzelései vannak dolgokról, de a barátság kedvéért egy darabig enged. Aztán véleményt formál.
Egyik percben nehezen jön ki a Másodszülöttel, szinte egymás torkának ugranak, máskor meg kenyérre lehet őket tenni.
Jelenleg kis tinédzserkorát éli, és ez hoz magával valamiféle kiborulós és nyávogós attitűdöt, de remélem, hogy változni fog... Nagyon remélem :)
Nagy sajtrajongó, bár enni nem annyira szeret.
Ellenben szereti a matematikát és az angolt...
Másodszülött - A lehető legbonyolultabb lélek, gyermek, akivel életem során találkoztam. És ezt nem csak úgy mondom. 12 évet töltöttem el más gyerekek nevelésével, formálásával... nos, ő az egyik olyan, akivel nehéz dolgom volt, van és valószínűleg lesz.
Egy nagyon határozott, kemény természetű gyermek ő, aki a végletek embere. De amikor éppen nem kiborul, hanem kedves és udvarol, akkor a világ legnagyszerűbb gyermeke.
Nagyon szereti a virágokat, nagyon jól énekel, remek a logikai készsége, és bár szereti a társaságot, mindig szeret külön utakon járni, felfedezni, új dolgokat megismerni.
Ő az, aki szeret enni, bár vele meg azért nem könnyű, mert sajnos semmilyen gyümölcsöt nem eszik meg, de még megfogni sem fog meg...

Harmadszülött - Nos, ő az, aki mindenki nagy kedvence. Elsősorban a gyerekeké.Jelen állapotában a legkönnyebb vele, elég jó természete van, bár már mutatkozni látszanak a Másodszülött kiborulási jelei és az Elsőszülött erőteljes kiborulásai.
De Baba nagyon kedves, aranyos, mindent megköszön és mindent odaad, minden családtaggal beszédes és nyílt szívű. Idegenek előtt azonban kb. 1 óra is eltelik, mire megszólal.
Nagyon cuki. Ő az, aki a két nagyobb tesó között a villámhárító, hiszen amikor vita alakul ki, csak odamegy, megsimogatja őket, megöleli őket, és már minden megy is tovább.
Evésileg vele vagyok a legelégedettebb...


2015. május 29., péntek

Kérdések



kép forrása: pinterest.com

"Mit tettem ma magamért? A testemért? A lelkemért? A kapcsolataimért? A kreativitásomért?
És a szenvedélyemért?"

2015. május 25., hétfő

Nosztalgia és szerelem

Az én édes kisfiam (aki nem mellesleg az én szerelmem) most volt 5 éves.
Ha őszinte akarok lenni, mindig is vágytam egy fiúra. Valószínűleg azért, mert én magam is eléggé fiús alkat és típus voltam mindig. Két bátyám van, nem is igen volt esélyem másra. Fociztam, fára másztam, legtöbbször fiús dolgokban vettem részt. Két fiú unokatestvérem van, akikkel együtt nőttem fel.
Ezért, amikor kiderült, hogy kisfiam lesz oda voltam, meg vissza is :)

Ez az 5 év képekben:

születéskor
1 évesen
2 évesen
3 évesen
4 évesen
5 évesen
SZERETEM!

2015. május 15., péntek

Időhiány, nektek is van?

Sajnos nagyon kevés időm van a blogomra, noha idejövök, olvasgatok, hogy ki mit ír, kivel mi történik, és érdekel is meg, szeretem is, ráadásul én is szeretek írni magunkról, a történésekről, eseményekről, de mostanában valahogy kevés az idő. De hát egy anyának mindig kevés a 24 óra.
Reggel 6-kor kelek, ilyenkor jut egy negyed órám arra, amíg a gyerekek alszanak (jobb esetben), mert már volt olyan, hogy kipattantak az ágyból és olvasni, színezni vagy alkotni támadt kedvük... De ez ritkább eset. Szóval amikor keltem őket, fél 7- fél 8-ig megpróbálkozunk a lehetetlennel.
  • 2 gyerek elküldése a fürdőbe, felöltöztetése, megreggeliztetése, pizsama elpakolása és ágyigazítás... ami TÉNY, hogy a gyerekeimnek (a két nagynak) ezeket egyedül kell megoldania. Igen, kell. Mindenre képesek. A reggelizésnél is keveset kell már segítenem, maximum elvágni a kiflit vagy ilyesmi, de mindent önállóan intéznek. 


  • Ha időben elkészülünk, akkor szoktam nekik engedni egy kis közös, reggeli játékot (kb.10-15 percet). Nem, nem olvastatom reggel Zsófiát, mert minek? Játsszon csak, úgyis sokáig ül az iskolában.
  • Aztán irány az autó vagy gyalog (az időtől is függ, meg attól is, hogy nekem mi mindent kell elintézni). Elmegyünk az iskolába, oviba, aztán Katával 10-ig játszóterezünk, sétálunk, megyünk mindenfelé, hogy jól elfáradjon. Itthon aztán 11 - fél 12 felé elalszik, és nekem van 2-2,5 órám arra, hogy megfőzzek, és egy kicsit úgy csinálja, mint aki rendet rak. (Ez akkor a legnehezebb, amikor Férj éjszakás és a másik szobában alszik, így ez persze lehetetlen vállalkozás :) ) 
  • Aztán, miután felkelt, irány az udvar (ha jó idő van), és akkor játszunk, hintázunk, megetetjük az állatokat, hintázunk és hintázunk, ha még nem mondtam volna. Egészen fél 4-ig, amikor is elmegyünk a tesókért a lerakodóhelyre :), felvesszük őket. 
  • Onnan aztán irány a park, ahol kb. 2 órát töltünk. Pont azért, hogy az iskolában lévő sok órát valahogy levezesse Zsófia is, meg egy park nagyobb, mint a mi udvarunk :) - bár én szeretném, ha nagyobb lenne a mi udvarunk, de ez van, az ember ne legyen telhetetlen. Már az is nagy öröm, hogy van udvarunk :) 
  • 6 körül hazaérünk, itt még elmennek a nagyobbak is állatsimogatásra, tojásbegyűjtésre, kis játékra. Így megyünk fél 7 körül fürdeni. Zsófia ilyenkor szokott olvasni nekem, aztán apát megvárjuk, amíg megjön az iskolából, majd elmennek és jön a meseolvasás. (Ekkor van kb. 10 percem, és ilyenkor kicsit leülök. De Katának van valamilyen különleges képessége van, mert amint leülök, azonnal jön, és anyahiánya lesz...)
  • Így estére már kicsit elfáradok. És még nem írtam a közös bibliai beszélgetésekről, a játékokról, az alkotásokról, a kirándulásokról, a látogatásokról, a különféle programokról...
  • Most május van, és ez a családban a leghúzósabb hónap.

1 névnap, 2 születésnap... És sok-sok csokitorta...

2015. május 11., hétfő

Recept

Egy bölcs orvos azt mondta: "A legjobb gyógyszer a világon a szeretet." 
"És mi van, ha nem működik?" - kérdezték tőle. 
"Akkor emelni kell a dózist." - válaszolta mosolyogva.



2015. május 10., vasárnap

Alcsúti arborétumba jártunk

Úgy döntöttünk Férjjel, hogy mivel szép idő van, és süt a nap, a tegnapi szombatot a szabadban töltjük. 
Hiszen a Mindenható úgy alkotta meg a világot, hogy rengeteg csodálkozni és nézni való van benne. Azt szerettük volna megmutatni a gyerekeknek, hogy  SZOMBAT AZ ÚRÉ, az Úr napja, és hogy milyen csodálatos dolgot is hozott létre számunkra, mindannyiunknak, és hogy hogyan lehet dicsérni őt a Teremtés által.
Ezért mindenképpen olyan kirándulási lehetőséget kerestünk, ahol a gyerekek megérthették a jó Isten teremtő munkáját és hatalmas dolgait. 
Így az alcsúti arborétumot választottuk. Én sem voltam még, Férj is kb. 15 éve. 
Gyönyörű volt, és nem győztem rácsodálkozni a jó Istenre...
Ezt el is énekeltük:



Néhány jó kis képet hoztam nektek... 
(aztán majd néhány mást is, ami hangulati)


Pitypangok között
Nimród készítette a közös selfie :)
Apa egyensúlyt hoz a mi életünkbe...
Nimród és egy egész Pitypang
Gyerekeim, hát nem cukik?
Férj végre fotózhatott. Hozok majd képeket, amit ő csinált. Nagyon profi a fiú :)
Szerintem. És csak egy kicsi vagyok elfogult.
Egy kis pihi
Egy kivágott fa gyökere alatt
Falat is másztak
ŐK, akik a legfontosabbak nekem
Hazafelé úton kidőlt a csapat

Amit ajánlok: ez a cukrászda.
ÉN SZEMÉLY SZERINT NEM VAGYOK FAGYIS, DE ITT KÉT GOMBÓCOT IS BEFALTAM, OLYAN NAGYON FINOM!!!!

2015. május 7., csütörtök

Virágos jókedv

Szeretünk, és szívesen járunk gyalog. A gyerekeim szeretnek gyalogolni. 
Igyekeztünk kis koruktól erre szoktatni őket, hogy ne legyenek túl elkényelmesedettek.
Sosem indulunk időben, pedig én nem szeretek késni sehonnan és ezt a gyerekeim is tudják. :)
De mit van mit tenni, ha a kisfiam rajong a virágokért. Mindig talál az úton virágokat, 
és mindig kapok tőle az úton. 
Ma lesz az anyák napi műsor az oviban. 
Ezért gondoltam, hogy néhány virágos, nekem tetsző képet megosztok veletek. 
Mert olyan szépek.
képek: pinterest