2020. május 31., vasárnap

Life in colors - Rózsaszín és pillecukor

Nem szeretem sem a pillecukrot, sem a rózsaszínt, de ezeknek a képeknek olyan romantikus hatása van. És a romantikát viszont nagyon szeretem. Meg ezeknek a képeknek a hangulatát is. Persze, a virág tetszik a legjobban. Hamarosan itt a nyár!

2020. május 29., péntek

Két kedvenc sütim...

Most nem az az időszak van, amikor éppen ráérek sütni. De azért vannak pillanatok, amikor megszáll valami, és akkor késztetést érzek erre. Mert sütni sokkal, de sokkal jobban szeretek, mint főzni. Főzni muszáj, hogy egyen a család, és ebben a tanulásos-karanténos helyzetben örültem, ha főtt étel készült, mire Férj hazajött. Mondjuk tény és való, (és itt most nem szépítem a dolgot, tényleg így van), Ő nem az a típusú Férj, aki ha nincs meleg étel, csapkodja az asztalt és kiakad. Teljesen tisztában van azzal, hogy mi van itthon, és meg tudja oldani magának az étkezést.
De azért figyelek arra, hogy rendes ételt együnk, csak mondom. Nem elégedetlen fajta. :) Hálás is vagyok érte Istennek, az biztos!

Vannak olyan időszakok az életemben, amikor állandóan, vagy legalábbis sűrűn ennék, falatoznék valami finomat.
Most ezt, mert ehhez, ezekhez volt kedvem :)
Még jó, hogy én ennyire édesszájú vagyok.
Néha azért belelendülök.
De szeretek enni. Főleg, ha süteménnyel kezdődik. :)

2020. május 27., szerda

Kihívás - Kötögessünk!

Az egyik régi és kedvenc hobbim a kötés. Szívem szerint sokat kötnék, de nem igazán van rá időm. Amíg az Elsőszülött úszott hetente kétszer, amikor csak lehetett, vittem magammal a kötésemet és/vagy egy könyvet, és ott olvastam. És nagyon szerettem, meg nagyon is jól haladtam vele. Most egy ideje már megállt az élet e tekintetben. Sajnos a kezem sem úgy bírja már.
Amikor karácsonykor a szüleimnél voltunk, akkor a gyerekek azt kérték, hogy készítsek nekik olyan mellényt, amiben benne van a nevük. Nos, még akkor meg is vásároltam egy csomó pamutot, hogy majd teljesítem ezeket a kívánságokat, de nagyon lassan haladtam vele. Ám most készen lettem. 
Nagyon élveztem.
Tudom azt is, hogy van hova fejlődni, és talán egyszer lesz is rá időm, hogy továbbképezzem magam, mert azért még van javulni és fejlődnivaló ebben is. :)
Persze, van, akinek meg a varrás, vagy a horgolás a hobbija. Én ezekhez nem értek, és mindig csodálattal nézem azokat, akik fantasztikus táskákat készítenek, esetleg csodaszép keresztszemeseket hímeznek, és még sorolhatnám. De én ezt szeretem, mert engem ez kapcsol ki.
Meg a rajzolás, de arra aztán végképp nincs időm! 
Vagy ne is halmozzam az élvezetek ennyire, igaz? Majd egyszer! - és ez jó is így!

Olyat készítettem, amit mindegyik gyerekem szeretett volna és amilyet választott. Szerintem elég jók lettek. :)

 

2020. május 26., kedd

Ki ne szeretné a szivárványt?

Május vége van, és még mindig rossz az idő. Legalábbis esik. Nem is értem. Már nagyon várom a nyarat, még akkor is, ha tudom, hogy nagyon meleg lesz, de már unok fázni. Nem is igazán van kedvem túl sok mindenhez, és várom, hogy melegebbre forduljon az idő. De ma is esett. Aztán kicsit kisütött a nap, aztán megint esett, és így tovább. Már kicsit unom.
Ráadásul ma vendégek is voltak nálunk, akiknek nagyon örültünk. Erre jártak, és bejöttek. 
Igaz, a tanulás tolódott, meg a vasalás is, de mit számít a karantén rumli? 
Mert hát ki látja, nem igaz? 
Nem mintha most zavarna... :)


De ami a lényeg: Végre itt a tavasz! Reméljük most, hogy kisüt a Nap, jönnek a színek is Vele. Már most is nagyon élvezem a tavasz színeit, illatait, látványait. Fantasztikus, amit a természet (vagyis inkább Isten) létrehozott.) Amit ma nem láttam az a szivárvány. Pedig szeretem. :)

Ezeket az ötleteket én is a neten találtam, de annyira jók!

Egyszerűen, papírból

3D-ben

Fülpiszkálóval és festékkel

Fellógatva

Zöldségből és gyümölcsből

Cukrászdából :)

Ujjlenyomatokból

Egy fél papírtányér is elég...

Gyümölcsös gabonapehelyből

Csipeszekkel napsugarak is lesznek a szivárványon túl...

Papírfecnikből is lehet.

Egész napos programként, egy gigantikus méretűt is összehozhattok.

Az ablakra kenhetjük

Kerti díszként, hogy a szomszédok is lássák!
Ugye, hogy jók ezek az ötletek? 

2020. május 25., hétfő

Filmajánló: Kémes hármas

Hétvégén, vasárnap, vasalás közben van időm (már amikor van) arra, hogy megnézzek egy-egy filmet. Mert általában több, mint 1 órát vasalok, néha 2-nél is többet, és bár szeretek vasalni, nagyon unatkoznék, ha közben nem történne valami más is. Én szeretem, ha egyszerre több szálon futnak az események, és egy darabig még tudok is figyelni.
Éppen ezért a vasalás és a főzés alatt figyelek arra, hogy valami könnyed, aranyos, vidám, kalandos filmet nézzek. (Egyszer valaki szóvá tette nekem, - teljesen jóindulatból, de tényleg - hogy miért nem előadásokat meg áhítatokat hallgatok. Mert hát az a keresztényi, és nem a filmnézés.
Való igaz, de csak akkor, ha én kétszínű lennék és nem őszinte, és azt akarnám bizonyítani, "HÚ, NÉZZETEK IDE, ÉN MICSODA KERESZTÉNY VAGYOK!", de nem akarom bizonyítani. Ha valaki azt gondolja rólam, hogy "Igen, ez a nő, ember máshogy gondolkodik, és engem érdekel a miért", nekem már az is elég. Gyűlölöm a képmutatást!
:)

Mindenesetre a múlt hétvégén is találtam egy filmet. Még sosem láttam, csak tudtam, hogy Tom Hardy egy most felkapott színész. Én nem tudtam ki ő, pedig eléggé jártas vagyok a filmvilágban (szerintem). Mindenesetre rákerestem a színészre, és kiderült, hogy igen sokoldalú, és állítólag tehetséges. De amely filmeket feldobott a net, azokat nem akartam megnézni. Így találtam rá erre:


 Tartalma: 
(2012-es film)

Frank és Tuck a földkerekség legveszedelmesebb CIA-ügynökei. A tökéletesen kiképzett titkos ügynökök elválaszthatatlan társak és barátok. Míg azonban Frank mágnesként vonzza a nőket, Tuck járatlan a romantikában. A kapcsolatuk veszélybe kerül, amikor tudtukon kívül egyazon napon mindketten ugyanabba a lányba, a szerelemben ügyetlen Laurenbe lesznek szerelmesek. A jó barátok, akik nemrég még ellenséges nemzeteket döntöttek romba, most egymás ellen fordítják utolérhetetlen leleményüket és a hipermodern kémkütyüket.



 ITT MEGNÉZHETŐ
Nagyon cuki kis romantikus, akció film. Semmi bonyolultság nincs benne, nem is kell halálra aggódnod amiatt, hogy a főhőssel, jelen esetben főhősökkel mi lesz, de hogy jókat szórakozhatsz, az biztos. Az is tény, hogy nem hagy túl maradandó nyomot, és amolyan egyszer nézhetős film, de legalább jót szórakozik az ember. Nekem egyébként Reese Witherspoon mindig a fodrászunkat juttatja az eszembe, mert nagyon hasonlítanak egymásra. A pasik közül - egyik sem - az én esetem. Ebben a történetben a választás kerül előtérbe, de én nem tudom... Nekem egyik sem az esetem.  De jó, hogy még nem is kell választanom. :) Ajánlom mindenkinek, könnyed szórakozásra.



2020. május 24., vasárnap

Life in colors - Kettesben


Nagyon várom már ezt a pillanatot. Igenis, nekem nagyon hiányzik, hogy a Férjemmel töltsek kettesben egy kis időt.
Még akkor is, ha rajongok a gyerekeimért.
Szükség van rá!

2020. május 19., kedd

Elmélkedés és Variációk nokedlire

Mostanában azt vettem észre magamon, hogy szívesen olvasgatok újra gasztroblogokat. Ha megnézem a bal oldali listán, hogy kiket és miket szeretek olvasni, meglepő módon több a főzős blog, mint a lelkizős. Ami tőlem alapvetően meglepő, mert lelkizni jobban szeretek, mint főzni. :) 
Bár sajnos nekiálltam válogatni ezt is, mert nincs az a mennyiség, amennyit követni bírok, és főleg elolvasni. Pedig szívesen időzök jó kis főzős oldalakon, mert enni meg szeretek. Persze jobban örülök néha, ha más főzne meg helyettem. :)

Szívesen főzök egyébként, de mostanában kevesebb idő jut rá, mint szeretném. Mire rákerül a sor elfáradok és kedvem sincs hozzá. Nagyon irigylem a lelkes háziasszonyokat, akik mindig mosolyognak és mindig boldogok, ha főzésről van szó. És ezt most nem rossz és bántó értelemben mondom, hanem mert tényleg így érzek. Bennem nincs meg az a lelkesedés nap mint nap. Vagy hetente se mindig. 
De szeretem a kihívásokat, az új ötleteket, és én szívem szerint kicsit bátrabb lennék az új dolgok tekintetében, de a családom nem olyan könnyű eset.
Tény, hogy nem vagyunk ínyenc család, leginkább a megszokott dolgokat szeretjük, hiszen kisfiam semmi újdonságot nem hajlandó megkóstolni. Mostanában Elsőszülött lett a legvállalkozóbb kedvű a kóstolásra, mondjuk tinédzser és dupla mennyiségű ételt fogyaszt, és nagyon szeretem emiatt.
Férj meg - ha rajta múlna - elélne pizzán és milánóin. Még jó, hogy nem rajta múlik. :)
Mert tényleg nehéz úgy főzni, hogy mindenkinek minden jó legyen, és szeresse. Kevés ilyen étel van nálunk.
A nokedli az egyik ilyen. :)

A gyerekeim nagyon szeretik a nokedlit. Főleg, ha tojásos az a nokedli. De most úgy gondoltam, hogy inkább kedvezek mindenkinek a családban... bár a tojásost mindenki szereti, itt pedig elég megosztott a csapat. De jó is van ez így!

1) Elkészítettem a nokedlit: 2 tojást, kb. 6 dl vizet és lisztet (nem tudom a mennyiséget) összekevertem, amolyan kicsit nyúlós állagúra, majd jó sok sós vízben megfőztem. Nagyon koncentráltam, mert nem igazán szoktam sósan főzni, éppen ellenkezőleg.

Mivel Elsőszülött és Férj szeretik a gombát, nekik készítettem pörköltöt, mert ők így szeretik. A maradék gomba pizzára kerül, további felhasználásra :)
Nimród, Kata és én jobban szeretjük gomba nélkül élni a mindennapjainkat :), így nekünk vadas készült szójával. És persze ez is finom volt.
Nagyon finom és nagyon gyorsan elfogyott.

2020. május 17., vasárnap

LIfe in colors - Ez is barna

Tudjátok, mennyire szeretem a barnát. És bár tavasz vége van, meg mindjárt jön a nyár, azért ezt a színt mindig szívesen választom... :)


2020. május 15., péntek

Kár hogy ez most nem igaz rám!

Mármint persze, rendben van az életem. Rendes és boldog családi élettel a hátam mögött élem a mindennapjaimat és szeretem is. Nincs a szívemben lázadás, nem vagyok elégedetlen, nem háborgok dolgokért, amiért mások talán igen. Egyszerűen csak fáradt vagyok, mint ahogy biztos vagyok abban, hogy sok anya és persze sok tanár is elfáradt. 
És nem tudok rendet tartani itthon. Ez a karantén időszak teljesen fel-és átértékelte a napjaimat, alig jut valami számomra fontosra idő. De nem teszek úgy, mint sokat a Facebookon, hogy háborgok, lázadok meg elégedetlenkedek. Miért, azzal könnyebb?
Mindenkinek nehéz. 
Senkinek sem könnyű.
De ha kiakadunk és lázadozunk, jutunk valamire?
A múltkor láttam egy hölgyet egy csoportban, aki videót készített (szerintem a hölgy elég rosszul és bután képviselte a véleményét, főleg abból a szempontból, ahogy a tanárok ellen lázadt, közben meg ahogy a gyerekeivel beszélt...), és ugyan nem csapkodott, de jelezte, hogy elege van.
Nekem is. És, jobb, ha csapkodok? 
Fáradt, mondta. Én is. Szerintem te is. Mindenki fáradt. A tanár biztos nem. Kisfiam tanítójával beszéltem, ő mondta, hogy fél 1-kor feküdt le az utóbbi időben. Ja, vagy ők nem számítanak? 
A rendre persze, hogy vágyom, és tervben is van, de tudom, hogy most erre nem jut idő. Majd ha jön a nyári szünet, ami nincs messze. :)
Én azt hallgatom már egy ideje, hogy nekem és a gyerekeimnek könnyű, mert itthon vagyok és mert egy tanítónéninek könnyű. Jeleztem, hogy nem vagyok tanító néni, csak 12 évig iskolában dolgoztam és igen, tanítottam is. Valószínű, hogy kicsit könnyebb nekik bizonyos szempontból, de nekem nem az. 
Bár a nagyok egyedül tanulnak, azért nem mondom azt, hogy nem kell rájuk nézni, és igen, újra tanulni dolgokat. Nem könnyebb egyébként, mert 15 évvel ezelőtt tanítottam tantárgyakat, közte csak a hittant, ami ugye nem számít nagyon tantárgynak. :) És mindenki azt mondogatja, hogy az én gyerekeimnek könnyű. Miért?  Nem az! Ugyanúgy meg kell csinálniuk a feladatot, és el kell küldeniük, ülniük kell és tanulniuk. Szerintem az én gyerekeimnek nehezebb. Mert nem csinálom meg helyettük a feladatot, nem mondom meg az eredményt, nem számolom ki helyette, nem írom meg. Segítek, való igaz. De ezt eddig is megtettem.
Nekünk is ugyanúgy van határidő, amit figyelni kell, és nekünk is összetorlódik.
Mert a gyerekeknek sincs mindig kedvük tanulni.
A legkisebbel minden napos csatákat vívok, szó szerint. Elsős. Én az anyukája vagyok (aki való igaz, tanított valaha első osztályosokat írni és olvasni meg számolni), és nem a tanító nénije. Most rá lenne szüksége, hogy elvarázsolja, lelkesítse, dicsérje. Helyette itt van anya, aki három fele szalad, plusz főz és mosogat meg takarít és mos, vasal és pakol. Meg kellene dolgoznia is, amit elengedtem...
Szóval inkább ezt hagyjuk.

Ha majd lecsillapodnak a kedélyek, és vége lesz mindennek, akkor újra nekiállhatok "nagytakarítani" meg rendezkedni (Nem Konmari módszerrel, hanem csak szimplán... :) ), és akkor az jó lesz.
De most ez van.
Ebből hozzuk ki a maximumot! Ahogy tőlük és a gyerekeinktől telik.
Az, hogy mások mit mondanak és gondolnak, nem számít!

2020. május 14., csütörtök

Sajtos tészta, a családi kedvenc

Tudom, hogy ez a blog arra is hivatott, (legalábbis régen, a terveim között szerepelt), hogy majd jókat főzök és felteszem ide, bizonyítva azt is, hogy lehet ám hús nélkül is remek ételeket enni. Ami alapvetően igaz, de valahogy úgy alakult az életem, az életünk, hogy a főzés egy ideje már csak szinten tartás lett. Tényleg.
 
Főleg, amióta az itthon tanulás folyik, délutánra kerülök a konyhába, és a lehető legegyszerűbb és leggyorsabban elkészíthető ételeket főzöm.
Mert nálunk a gyerekek azokat szeretik. :)
Semmi más nem történik, tanulunk, tanulunk, kicsit eszünk, aztán tanulunk tovább.

Ha valaki nagyon szép és különleges és finom és főleg VEGÁN ételeket szeretne főzni és enni, akkor a legjobban MAGDI blogját ajánlom.
Sokszor sóhajtok fel, hogy de jó lenne több időt tölteni a konyhában, kipróbálni ezt-azt (ennek a családom annyira nem örül, mert nem szeretik az újításokat, de a magam kedvéért biztos megcsinálnék ezt-azt... :) ) Szóval, nem könnyű az én családommal, mert mindenki egyszerű ételeket szeret, és ez az egyszerű étel leginkább: TÉSZTA. Tésztával is tésztát. 
Én preferálnám a minél kevesebb állati termék fogyasztását, de a családom nem annyira. A sajt és a tejföl nagy kedvenc. :( Én ennek nem nagyon örülök, és igyekszem is mindig alternatív lehetőséget biztosítani, de van, amit nem esznek meg, enni meg kell, tehát... 

Ez van!
De a sajtos tészta az egyik olyan étel, ami bármikor jöhet és gyorsan is megvan, tehát még előnyös is.  

Tészta - só, majoranna, sajt réteg, és ezt kell ismételni. :) Én a tetejére szoktam füstölt sajtot is tenni, mert sokkal jobb ízt ad neki.

2020. május 13., szerda

Káosz és Nyugalom

Az az őszinte igazság, hogy az élet néha nagyon rossz.

Nem voltam sohasem az az ember, aki bulizott egész életében, vagy olyasmit tett, amit meg kellett volna bánnom. 
Soha nem érdekelt a bulizás, soha nem voltam részeg, nem jártam discoban (kb. kétszer vagy háromszor mentem el a bátyámmal, de akkor is rosszul voltam, mert hangos volt a zene és semmi értelmét nem láttam részeg emberekkel kommunikálni.)
De úgy gondolom, hogy mégis teljes és boldog, kiegyensúlyozott életet éltem. Én boldog voltam. Lehet, hogy a tévé előtt töltöttem ezt és a könyveimmel a szobámban, de mindig úgy éreztem, hogy az a világ egy csodálatos világ. A könyvek nagy hatással voltak rám, és mindig elvittek egy-egy különleges helyre. Ezt most is így érzem. 
De persze azért voltak nehéz időszak az életemben. Küzdelmek, harcok, fájdalmak, amelyek nagyon nehezek voltak nekem is. Ha őszinték akarunk lenni, vannak olyan dolgok az életünkben, amelyeket, ha őszintén átgondolunk, és kimondjuk (akár hangosan is), rájövünk, hogy önző volt az életünkben.

De az igazság az, hogy néha az élet ad nekünk olyan dolgokat, amelyeket nem kérünk, nem akarunk szembesülni vele. 
 Néhány példa lehet:
  • Viszonzatlan szerelem. - Ezt tinédzserként megélni mindig nagyon nehéz. És abban az időben nehezen is dolgoztam fel az ilyet. Világfájdalom, meg ilyesmi.- Már most izgulok a gyerekeimért, még akkor is, ha kicsik ehhez.
  • Egy szülőt folyamatosan gondozni. - Anyukám így volt a nagymamámmal. Sokszor jut az eszembe az, hogy ha az én szüleim már nem tudnak mozogni, vagy lesz velük valami gond, akkor mit fogok tenni. Persze, még Hála Istennek nagyon jól bírják magukat, a betegségeik ellenére is, de akkor is....
  • Amikor az egyik házastársnak viszonya van. - Mostanában sokszor jutnak eszembe azok a barátaim, akik elváltak. Sokat voltak ebben és a tavalyi évben. És nagyon hálás vagyok ismét Istennek, hogy nekem BOLDOG A HÁZASSÁGOM, és hogy a Férjemmel való házasságom jól működik. Nem is hiszem, hogy Isten nélkül ezt lehetne
  • Ha egy gyerek beteg lesz, vagy fogyatékos. - Mindenki, aki babát vár, arra vágyik, hogy egészséges gyermeke szülessen. És milyen nehéz ezzel szembenézni, hogy lehetséges más is. Emlékszem, amikor Kata a pocakomban volt, azt mondták, hogy beteg lesz a gyerekem és vetessem el. Mert inkább egy halott gyerek, mint egy beteg. És lám, mégsem! Teljesen egészséges gyerekem lett. De nem mindenkinek alakul így. Isten ebben is hatalmas. Tudja, hogy ki milyen terhet tud elbírni. 
Az az igazság, hogy bár úgy tűnik, nem mindig vagyok erős alkat. 
Van amikor feleségként, anyaként, nőként összetörök és egyedül akarok lenni. Amikor semmihez és senkihez nincs kedvem. Amikor nem akarok kommunikálni, amikor türelmetlen vagyok, amikor vitázom és veszekszem a gyerekeimmel, amikor semmi mást nem akarok, csak EGYEDÜL maradni, csendben.

Volt már olyan, hogy bementél egy munkahelyre, a gyülekezetbe, egy emberekkel teli szobába, és nem az volt a szívedben, mint ami az arcodra volt írva? Mosolyogtál, de közben üvölteni tudtál volna? Mindenkinek vannak ilyen titkai, amelyet nehezen tud kezelni. Kinek kisebb, kinek nagyobb. 

Én hálás vagyok, mert még sok negatív tapasztalat, kudarc nem ért.
Sokszor érzem azt, hogy Isten védőhálót helyezett az életem köré, és nagyon vigyáz rám, hogy ne üssem meg magam, ne sérüljek meg.

Csak álmodsz, és várod, hogy történjen valami CSODA. 

Én évek óta nem hallgatok popzenét. Sosem voltam nagy zenerajongó, max. csak tinédzserkoromról tudok beszámolni, de én akkor is a normálisak közé tartoztam. :)
De emlékszem, hogy 2009-ben, amikor minden tele volt Susan Boylel, megnéztem, hogy ki is ő, és kitől kell elájulni.
Hihetetlen volt, hogy egy egyszerű nő, aki ráadásul még Aspergeres is, hogyan tudott valami különleges hangulatot létrehozni azon a színpadon. Nagy hatással volt rám az a dal.
A nyomorultakból énekeltek az I Dreamed a Dreamot. Itt van a fordítása.

Itt a nagy kérdés:Az életed megölte az álmot, amit álmodtál? 
Én azt mondom: NEM!
Kaptam egy csodálatos Férjet, akit nagyon szeretek. 3 csodaklassz gyermeket, akikkel vívjuk a kis harcunkat, de akikért azt gondolom, ÉRDEMES ÉLNI. 
Érezhetjük úgy is, hogy most indul el az életünk. Harcolunk, küzdünk, aztán elesünk és felállunk. Újra és újra. De én megértettem valamit: Istennek terve van az életemmel, az életeddel, ami sokkal nagyobb, mint amit valaha is álmodni mertél.

Ez az ige jutott az eszembe:
"Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek." (I. Korinthus 2,9)
Isten látja a harcot, tudja a fájdalmakat. Mindig képben van, és vigyáz ránk. 
Még egy másik ige jutott az eszembe:
"Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek." (II. Mózes 14,14)  
Az lehet a bátorítás a mi életünkben, hogy ő már megnyerte a csatát. Isten azt akarja, hogy a győzelem jelen legyen az életemben, az életedben. Reális célokat kér, kicsiket, de olyat, aminek van értelme és jövője. Nekem sok küzdelmem és harcom van. Most sokkal inkább, mint fiatalként.
És egyedül nem tudom megharcolni. Még akkor is, ha tudom, hogy harcol értem.

Minden nap igyekszem valamivel bátorítani magamat. Keresni apró örömöket az életben.
  • hallgatni a madarak énekét,
  • nézni, ahogy a gyerekeim alszanak,
  • fákat fotózni és a természet illatát beszívni,
  • kortyolgatni egy csésze teát kint ülve az udvaron,
  • hallgatni a gyermek nevetését
  • bemászni a friss ágyneműbe, 
  • kimosott törölközőt illatozni
  • kedvenc ételt enni
  • forró fürdőt venni, és még sorolhatnám... Rengeteg minden jut az eszembe, ugye neked is? 
Szerintem nagyon fontos, hogy meglássuk az egyszerű dolgokat, amelyektől jobb kedvünk lesz. Nekünk lesz jobb.

2020. május 12., kedd

Egy kora reggel a kertben

Szeretem a kertünket, és szeretem, hogy nagy. Nem mindig könnyű benne a munka, hiszen hegynek felfelé áll a kertünk, és bizony egy robizás vagy kapálás, de csak egy felmenetel is elég jól megdolgozza a combizmokat. No, ez a fajta kardiózás nem látszik rajtam, pedig sokat vagyunk fent a kertben. Főleg ilyenkor, amikor tavasz van, és már jelei mutatkoznak a zöldnek, és a látvány is csodálatos. 
Hoztam nektek néhány kilátást a kertünkből és belátást a kertünkbe.:)
Ez most a kedvenc képem. Annyira szép volt a reggel, ahogy sütött a nap, és beragyogta a tájat. Olyan csodálatos hangulata van, nem igaz? 

 Már virágzik a borsónk. Idén szalmás technikát próbáltunk ki, és elég jól bevált. Nagyon szép. :)
 Kata nagyon szeret locsolni, és amikor csak lehet, fent van a kertben. Vagy velem, vagy Férjjel. Na, ezért ilyen szép a borsónk! :)
 
Nimród a kukoricát vállalta. Nagyon szereti. Igaz, még csak nem olyan régen ültettük el, de locsolni ezt is kell.
 
 Idén a szőlőre is több idő maradt. Nem a karantén miatt, hanem mert Férjnek sok szabadsága összegyűlt, és ki kellett vennie (épp karantén idején :) ), így volt lehetőség arra, hogy időt fordítson a család kedvenc gyümölcsére, a szőlőre. Nagyon várjuk már a termést. :)
Sajnos a fáink nem annyira szeretik ezt a talajt. Ez szőlőművelésre alkalmas, de a fák valahogy nem indultak meg az évek alatt. Kicsik maradtak, de nem adjuk fel! Nimród (aki nem szereti a gyümölcsöt semmilyen formában) mindig meglocsolja a fákat, sőt körbe is ásta őket, hogy mi örüljünk. 

És igen, feltűnhetett, hogy Elsőszülött nincs a kertben. Hát, ő annyira nem lelkesedik az ilyen jellegű munka iránt. De mivel ez kora reggel történt, tanulás előtt, addig ő előkészítette a reggelit. Inkább azt csinálja meg. Az ember ne legyen telhetetlen, nem igaz? :)

2020. május 11., hétfő

Gardner: A legyező-táncosnő lovának esete

Nagy rajongója vagyok Erle Stanley Gardnernek, már írtam róla.  Ugyan már egy ideje nem olvastam Gardnert, mert a könyvespolcomon más könyvek vártak elolvasásra, és még van mit pótolnom. De mostanában elkezdtem nézni egy ügyvédes sorozatot (Boston Legal - Jogi játszmák a címe, és James Spader játszik benne, akit egy másik sorozat kapcsán szerettem meg, de erről majd később.) 
Mindig is szerettem az ügyvédes filmek, könyveket. Ezért írtam sokszor John Grishamről, aki szintén nagy kedvencem, és aki nagyon izgalmas regényei vannak. 
Szóval, fiatal koromban találtam rá Perry Masonre, mármint Gardner könyveire, és amint lehetőségem volt rá, és találtam antikváriumban, megszereztem mindet, amit lehetett. 

Eredeti címe: The Case of the Fan-Dancer's Horse - 1960.
Kiadási éve: 1969.
És ami a lényeg: Göncz Árpi bácsi fordította. :)

Elég gyorsan elolvasható, nincs benne túl mély filozófia, viszont van benne sok  jó párbeszéd, fordulat és Perry Mason sárm, bár én mindig is a langaléta magánnyomozót, Paul Draket kedveltem a legjobban.



A történetben szerepel Legyező-táncosnő, a régi korok és zenés szórakozóhelyek táncosa, aki a táncával kereste a pénzt, de nem volt sztripper, hanem művész. Már ha lehet ezt annak nevezni.
Továbbá szerepel benne ló, aki eltűnik, és meg kell keresni, és persze szerelmesek, meg gyilkosság is.
És Perry Mason, a leleményes ügyvéd megint nyomoz, utána jár, bajba kerül, és a végén persze kiderül, hogy ki a rossz és ki a jó a történetben.

Nagyon szeretem Gardnert. Szerintem mondhatom azt, hogy az egyik kedvenc írom, még akkor is, ha a régi időké. Vagy talán épp ezért. :)

Nagyon ajánlom! Bár nem tudom, hogy lehet-e még kapni, én is annak idején Antikváriumokban akadtam rájuk.

2020. május 10., vasárnap

Life in colors - Sárga-szürke

Igen, megint egy sárga-szürke, de rájöttem, hogy mennyire tetszik nekem ez az összeállítás. Szerintetek nem jól néz ki együtt?

2020. május 8., péntek

Sorozatajánló - Blacklist avagy a Feketelista

Nagy rajongója lettem ennek a sorozatnak. De tényleg. A Feketelista egy olyan sorozat, amit nem lehet kihagyni. És nem is bánom, hogy nem hagytam ki. :) 
Azt kell mondjam, hogy az 1. évad fantasztikus volt, és már a 7-nél tartok, de valahogy nem tudom megunni. James Spader egyszerűen fantasztikus, lenyűgöz engem ez az ember, ahogy játszik, és a hangja... Persze, néhány évad szinkronos, de már egy ideje felirattal és angolul nézem, és nagyon kellemes hangja van. Ez nekem egyébként fontos. Szinkronnál is idegesít, ha egy karakternek rossz a hangja, a szinkronja. De visszatérve, a csapat többi tagja is jó. 
Általában, amikor ilyen akciósorozatokat nézek, akkor a női főszereplők sokszor idegesítenek. Úgy érzem, hogy csak azért vannak ott, hogy legyenek benne mellek és keménynek tűnő csajok, és van, hogy iszonyú idegesítőek. De Megan Boone (Szerepe szerint: Elisabeth Kean) méltó társa Spadernek. 
A képen még az első néhány évad szereplői, de közülök is kiesett kettő. 



A világ legkeresettebb bűnözője, az egykor a kormánynak dolgozó Raymond Reddington (James Spader) besétál az FBI székházába és feladja magát, egyúttal alkut ajánl a megdöbbent nyomozóknak: van egy listája - amin olyan rosszfiúk szerepelnek, akiket a bűnüldöző szervek nem is ismernek - és ezt megosztaná a hatóságokkal. De vannak bizonyos feltételei, amelyek közül a legfontosabb: csak egy kezdő FBI-ügynöknővel, Elizabeth Keennel (Megan Boone) hajlandó kommunikálni, egyébként nincs üzlet. Az FBI terrorellenes részlegének vezetője (Harry Lennix) kénytelen elfogadni Reddington ajánlatát és teljesíteni a férfi extravagáns kéréseit is. Keen társa Donald Ressler (Diego Klattenhoff) lesz, a csapathoz a CIA-tól is érkezik erősítés, Meera Malik (Parminder Nagra) személyében. A teljes titoktartás mellett dolgozó egység a Reddingtontól kapott, többnyire homályos és kétértelmű utalások alapján próbál dolgozni, miközben Keen férje, Tom (Ryan Eggold) egyre nehezebben viseli párja újdonsült munkáját. Nagyon hamar kiderül az is: ebben a világban semmi nem az, aminek látszik.


Az a lényeg, hogy tényleg nagyon beszippantott ez a sorozat. Már régóta nézem, hiszen ahogy írtam, a 7. évadnál jár. Oly annyira rajongója lettem, hogy Férjtől pár éve kaptam egy ágyneműt, ami Blacklist-es. :) 
Nagyon magával ragadó, még akkor is, ha elég durva. Nem félelmetes, nem horror, azokat nem nézném meg. Nyomozós, amit én szeretek, és azon gondolkodom, hogy valóban működhet így az élet, és hogy mennyire a pénz és a hatalom mozgat mindent. Csak ebben azért előjön. És elmosódik a határ is. Emberi számomra. 
A legtöbb krimiben és akciófilmben a főhősök rendíthetetlenek, megvesztegethetetlenek és egyedül képesek szembeszállni egy egész csapattal, sereggel. Tudjuk, hogy ez nincs így, de szeretjük a hősöket, és szeretjük, ha valaki legyőzi a rosszfiúkat.
Ebben a történetben Raymond Reddington a rossz fiú, akit nagyon kellene utálni, mert hiszen bűnöző és könyörtelen és nem fontos számára az emberélet, de ahogy zajlanak az események, történések egyszerűen nem tudod nem kedvelni, mert meglátod az emberit.
Ráadásul az ügynökök is emberivé válnak. Csapatban dolgoznak, közös a cél, mégis vannak titkait, rossz döntéseik, emberi hibáik, de közösen megoldják. Persze a hátuk mögött Red titokzatos Feketelistájával.


Nagyon sokáig idegesített az egyik főszereplő személye. A nyársat nyelt, a szabályokat mindig betartó, keményfiú, Donald Ressler (Diego Klattenhoff), de tényleg idegesítő volt. Ahogy azonban haladunk előre az évadokban :), megkedveltem és személyes kedvencemmé vált. Nem tipikus szépfiú, nekem a német típusú férfiak nem jönnek annyira be, bár nem mondom, hogy nem helyes a maga módján, de ettől, még nem fér bele a 20-as listámba. Sajnálom Diego! Viszont annak nagyon szurkolok, hogy összejöjjön Elisabeth-tel. A férjet alakító Ryan Eggold persze jobban tetszik nekem (fenti képen jobbról a 3.), de őt kiírták a sorozatból (értsd: meghalt) úgyhogy vele nem számítunk már. Meg nem is lenne igazságos így. Ezért mondja a romantikus énem ezt, mert bár része a sorozatnak a kapcsolatok és az érzelmek, mégsem ez a központi része. De én személy szerint - és még néhány más rajongó - várom ezt a pillanatot. Mármint Elisabeth és Donald románcát. Mert hát kell bele, na! :)

Ha másért nem, James Spaderért érdemes megnézni. Legalább az 1. évadot (ami a kritikusok nagy százalékának is nagyon tetszett, ami nagy szó!), utána meg nem lehet abbahagyni. 
Csak azoknak ajánlom, akik bírják az akciót. :) 
Én nagyon várom a részeket és a folytatást is... 

2020. május 7., csütörtök

Művészi és nagyon tetszik.

Sokszor szoktam a művészetre gondolni, és szomorú vagyok, hogy kimaradt az életemből. Minden tekintetben. Anyukám ének tagozatra szeretett volna íratni, de én ragaszkodtam a másik osztályhoz, mert odament az ovis kori barátnőm. Azt mondtam anyukámnak - állítólag :) -, hogy azért nem megyek ének tagozatra, mert nem akarok egész nap énekelni. Ebből aztán az lett, hogy később, harmadik osztályra mi lettünk a nyelvtagozatos osztály (oroszosok), a másik kis elit-tagozat, és nagyon élveztük. Örökös harcban az énekesekkel. :)

Nem is volt hozzá sokáig, nagyon sokáig közöm. Legközelebb akkor jött elő, amikor az anyukám kitalálta, merő jószándékból, és mert szerettem a gyerekeket, hogy szerinte legyek óvónő, amit én nem akartam, mert bár mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni (már gyerekkoromban is tanítottam a macikat és a babáimat), de az ovis korosztályt sohasem éreztem magaménak. Eljártam énekelni egy nénihez, a felvételi miatt, de ezt inkább hagyjuk. Ahogy az ének felvételimet is hagyjuk. :) 
Aztán az élet, vagy inkább Isten úgy hozta, hogy egy iskolába kerültem, és ott taníthattam. Éneket is. :) 
Nem lett jobb hangom, de lévén lelkiismeretes ember, aki szeretett mindenre rákészülni (ez most is így van) ezt is próbáltam a legjobban csinálni. Így megtanultam kicsit zongorázni, de tényleg csak alapszinten, és magamtól, ami nagyon gyengén megy, de a szándék a fontos!, és egy lefogás-táblázat segítségével 2#-ig és 1B-ig dalokat, énekeket el tudok játszani furulyán is. Amikor Zsófi kicsi volt, neki sokat játszottam itthon, és előfordul, hogy néha még mostanában, itthon is furulyázok. Kisfiammal megtanultunk egy darabot. Én furulyán, ő zongorán játsza. Az énekléshez meg annyi közöm lett, hogy a gyülekezetben (még vírus előtt) létrehoztunk egy kis kórust, és tagja vagyok, és előfordul, hogy én tanítom meg a gyerekeknek az énekeket. Vagy a táborokban. Nincs erős és jó hangom, de elénekelgetek a hangján. Tömegben főleg. :)

Rajzolni általános iskolában nem szerettem, pedig lehet, hogy lett volna bennem lehetőség, ha fejlesztik. De olyan tanárom volt, aki nem megszeretette a rajzot, éppen ellenkezőleg, inkább féltünk tőle. Mindig utáltam, hogy kockákat és drapériákat kellett rajzolni. Még az óvóképző felvételin is. Nem nagyon van térlátásom, leginkább síkokban rajzolok (ovis szinten, amit nagyon élvezek és szeretek.) És egyébként persze, hogy nem vettek fel, aminek akkor is örültem, és ma is. Nem nekem való a sok ovis, ezt láttam akkor is, amikor a gyerekeim óvónénijei néha megkértek, hogy vigyázzak a csoportra, és bár nagyon bírtam a gyerekeket, ők nem az én korosztályom.

Persze, az élet vagy inkább Isten úgy hozta, hogy az iskolában rajzot is tanítottam egy fél évig, amit nagyon élveztem és amit nagyon szerettem. Ráadásul nagyon szerettem a rajztanárt, akit helyettesítenem kellett, sokat lelkiztünk. Akkor még festegettem is, (volt időm rá, hiszen egyedül voltam), és sokat adtam arra, amit mondott. Tudtam, hogy nem leszek kiemelkedően tehetséges, de akkor is nagyon élveztem.
Most sokat rajzolok, és bár nem profi módon, lehetőség adódott rá, hogy a saját, ovisoknak íródott anyagaimat én magam rajzolom, ha van rá lehetőség. :)

Ezek után nem csoda, ha fontos lett számomra, hogy a gyerekeim zenét tanuljanak, igaz? A zene fontos. És jól is csinálják a gyerekeim. Nem művészeknek számjuk őket, egyszerűen csak a zene miatt zenélnek. Ráadásul az Elsőszülött tehetségesen rajzol is. 
Hát kell ennél több egy művészetre hajló anyának? 

Azon gondolkoztam, hogy mi az én művészetem. Nektek van? 
Azt mondom, hogy nekem az írás az. Nem tudom úgy és akkor művelni, amikor szeretném, mert amikor ihleted van, nem jut rá mindig időd, amikor meg időd van rá, nincs mindig ihleted... De írni szeretek. És abban biztos vagyok, hogy sohasem lesz kész a regényem. Ez már biztos. :)

2020. május 5., kedd

Kihívás - Gép és chips

Valószínűleg nem lesz túl népszerű ez a bejegyzésem semmilyen formában, de hát ez is én vagyok, és vállalom. :) Tudjátok, őszinte vagyok, és bár mostanában kaptam pejoratív megjegyzést az anyaságommal és annak hazugságával, azaz őszintétlenségével kapcsolatban - nem személyesen, hanem üzengetve - ami azért nem zavar, mert közben meg több, sokkal több kedves üzenetet kaptam arról, hogy mások szerint egész jól csinálom. Egyébként én is így gondolom, minden nagyképűség nélkül, és így kellene minden anyának gondolnia, aki lelkiismeretes anya. Hiszen mindent megteszünk a gyerekeinkért, tanítjuk, neveljük, formáljuk őket. Ezért kaptuk őket, és mindenből ki kell hoznunk a maximumot, a többit pedig Istenre és a gyerekekre bízni, de erről hamarosan. :)


Szóval, a mi iskolánkban két napot plusz kaptunk, ami szünetet jelentett. Na, mi nem kezdtünk el parázni azon, hogy milyen programot szervezzünk a gyerekeknek, náluk most két napig lazítás ment. Szintentartás. És igen. Gépeztünk és chipset ettünk. Mindenki. 
Néha megunom a helyzetet, amit a hívő anyukák beszélgetésben lezavarnak arról, hogy mit szabad és mit nem, mit engedjünk és mit nem. Persze, hogy nagyon fontos a gyermekeim lelki fejlődése, és azt kell mondjam, talán kritikaként is megfogalmazva, hogy a Karantén itthonlét a hitéletüknek jobbat tett, mint néha a gyülekezeti foglalkozások. Ez magam felé is megfogalmazott kritika egyébként. A gyerekeim tényleg és komolyan mondom, falják a történeteket, várják a kézműveskedéseket és megértik, hogy miről beszélünk nekik. A történetek üzenetét, a Biblia mondanivalóját. A gyülekezetben nincs mindig lehetőség egy teljes órát megtartani, mert máshogy működnek a dolgok, de én azt is nagyon szeretem, és már nagyon hiányoznak a gyülekezeti gyerekek. A saját gyerekeimek is persze. 
De azért néha lazítunk. És igen, én szoktam nekik engedni a kütyüzést. Eddig is engedtem, míg nem volt karantén, és most is engedem. És bizony van lehetőség elvonulni és filmet  nézni vagy zenét hallgatni (ellenőrzés azért van, de ebben is van egyfajta szabadság - talán erről is írok egyszer majd.) 
És igen, szoktam chipset venni, és szoktuk a kettőt együtt művelni. Ahogy mondjuk halmozzuk az élvezeteket. :)
Tudom, hogy a chips nem egészséges, és nem is mindennapi étel, de azért van itthon. És eszünk, mert szeretjünk. 
Az egyetlen kivétel a képhez képest azt, hogy mi nem bugyiban tesszük mindezt, hanem felöltözve, de a lényeg érthető. Néha elengedhetjük magunkat, nem?

















Nekem ez a bizalom. 
Megmondom őszintén, hogy engem nagyon zavar az, amikor az anyukák minden percüket leszabályozzák a gyerekeiknek, nehogy unatkozzon. Láttam, hogy milyen szuper anyukák vannak,akik tényleg mindenfélét kitalálnak, és tényleg szuper anyáknak tartom őket, nem úgy, ahogy engem, kicikiztek, megvetően, mert szóvá mertem tenni azt, hogy az önállóság milyen fontos, és ennek az én gyerekem ebben a karantén időszakban mekkora hasznát látják. Nem tartom magam húde különleges anyának, csak máshogy csinálom. De nem cikiznék ki azért valakit, mert ő meg nem. Mindenesetre én nem kötöm le a gyerekeimet, hiszen így is annyi feladatuk van, 9-délután 4-fél 5-ig tanulnak, és bár kimegyünk az udvarra, felmegyünk a kertbe, ültetnek, meg teregetnek, porszívóznak meg söprögetnek és mindenfélét csinálnak, zongoráznak és gitároznak még emellett, adjunk már nekik egy kis lélegzetvételt. És ha 1 órát kütyüzni akarnak, akkor miért ne kütyüzzenek, nem igaz? Kata például egy ideje emiatt oroszul is szól hozzám. Valami orosz mesét néz, és megtanult egy csomó szót. Még jó, hogy orosz tagozatos voltam, így értem, hogy miről beszél a gyerekem. Zsófi elkezdett önállóan angolt szótározni, mert meg akar érteni szövegeket, beszélgetéseket. Hát kell ennél több dolog? Úgy tanulnak, hogy közben kütyüznek, de ezzel is a saját tudásukat növelik. 
Én nem mondom, hogy jó dolog mindig a net, és persze, hogy válogatni kell. De én hiszek abban, hogy megtiltani sem lehet mindent, mert ez rosszul sül el. Tapasztaltam a környezetemben ezt. Megtiltották a telefont a gyereknek (már középiskolás volt) és a tabletjén, amit a tanuláshoz használt, olyan játékokat töltött le (titokban), amivel minden más gyerek játszott. Átverve ezzel a szüleit. Az enyémek ezt nem teszik. Mivel engedjük, mindenhez engedélyt kérnek, és csak akkor teszik meg, ha igent mondunk rá.   

Így nem tanulnak meg bízni bennünk sem, meg aztán Istenben sem. Mármint az örökös szabályozásokkal. 

Tudom, kicsit eltértem a Kihívásomtól, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy lehet néha engedékeny az ember magával szemben, meg a gyerekeivel is. Most nem arra buzdítok, hogy szembe mindennel, de SEMMI BAJUNK NINCS AKKOR, ha néha lazítunk!
Anyaként sem!
Higgyétek el!

2020. május 4., hétfő

Látszik a kertünk a Vértesből


Ezt a képet nagyon szeretem. Most hétvégén, amikor elmentünk Családi túrára, akkor készítette Férj. Közel lakunk a Vérteshez, szinte a lábánál, mondható. És amikor elindultunk, pont ráláttunk a kertünkre. Így éltünk is a lehetőséggel, és lefotóztuk. 
Még így sohasem láttam a kertünket, amolyan madártávlatból. Szeretek Móron élni, és szeretem a szép tájat is, (bár sosem tagadtam, hogy Alföld-rajongó vagyok) és minden nap rácsodálkozom a táj és a környék szépségére. Elég, ha csak felmegyek a kertünk végébe. Ami itt a képen a bordó vonalat jelenti. Addig tart a mi kertünk, innen szemból. Mivel Mór szőlőtermő vidék, itt sok mindenki művel szőlőt, és bort készít belőle. Mi ugye azt nem szoktunk,de műveljük, mert egyrészt a szőlő finom, másrészt must készül belőle, és néha van olyan év, hogy elviszik mások a szőlőt. 

A jobbra tőlünk egy dzsumbuj van, ami eléggé elszomorít. 15 éve lakunk itt, és még sohasem láttam a telek tulajdonosát, és ő sohasem csinált semmit sem vele. Azaz, amikor megvettünk a házat, és elmentünk a Földhivatalba, volt ott egy fiatalember, aki mondta, hogy övé a szomszéd telek (a dzsumbujos), vegyük meg, 100.000-ért ideadja. Nem kértük. :) Azóta nem tudom, hogy továbbadta-e vagy az övé maradt, se senki sem csinál vele semmit. És ez nagyon zavaró. A legjobban a kutyánk örül neki, ő legalább felfedezi a környéket. Az megint egy más kérdés, hogy hogy jön haza utána - puli... ugye elképzeltétek? ) 
Ezért is, és mert a környék kicsit elhanyagolt lett, megjelentek az őzikék (aminek nagyon örülünk) és a nyuszik is, de persze a rókák is. Nekik kevésbé. A fák a szomszéd portán elvadultak, és a meggyfák gyökerei már átértek hozzánk, szinte alig lehet (nem is lehet kiírtani), azért próbálkozunk.  
Mindenesetre a látvány nagyon tetszett nekem most még a kertünk is jól néz ki. Férjnek van ideje rá, eddig nem nagyon volt rá. Nagyon büszke vagyok rá! 

2020. május 2., szombat

Családi kirándulás a Vértesben



A mai családi szombatunk kirándulásról szólt elsősorban. Folytattuk a bibliai történetet, amely Jézus keresztre feszítéséről szólt. Megnéztünk egy videót, beszélgettünk Jézus áldozatáról és kereszthaláláról. Nekem meggyőződésem, hogy a Bibliának ez az egyik legfontosabb üzenete, hogy ÉRTÜNK ÉS HELYETTÜNK MEGHALT VALAKI. A gyerekek szerintem megértették, és nagyon jó beszélgetést folytattunk velük.  Aztán úgy döntöttünk, hogy végre, hosszú hetek után kimozdulunk itthonról. Rendesek voltunk, a gyerekek hetek óta sehova nem mentek ki, csak az udvarra, mi pedig csak a boltba. Most pár nap szabadságot kaptak az iskolától, és ráadásul szombat is volt, tehát egy jó kis túrát iktattunk be. A természet mindig Isten csodáját és nagyságát mutatja be. Nagyon élveztük a túrát, be meg kell mondjam, nagyon elfáradtunk. Kb. 6 km-t gyalogoltunk, és kicsit elszoktunk tőle. De lesz ennek még folytatása... 
A Vértes egyébként nagyon szép, és mindig öröm felfedezni a világ kincseit.                                                 
 

2020. május 1., péntek

Kihívás - Ünnepelj!


Csak mert már - gondolom - Te is nagyon fáradt vagy, esetleg fel akarod dobni a napjaidat.... Kell ünnepelni, és rád van bízva, hogy hogyan!
Én magam most úgy érzem, hogy elfáradtam. Élvezem az itthon tanulás perceit, és tényleg tetszett, hogy én magam taníthatom a gyerekeimet (egy időben - még Zsófi kicsi volt, gondolkodtam rajta ) -, de aztán máshogy gondoltam, és jól tettem. Rájöttem, hogy nem lennék arra képes, hogy minden tantárgyat jól megtanítsak. Még úgy sem, hogy minden tantárgyat tanítottam egy kicsit. Na jó, talán fizikát és kémiát nem, bár helyettesíteni oda is be kellett mennem, és ráadásul fizikából érettségiztem! Nem tévedés, tényleg!... mindegy, szóval minden ellenére hazudék, ha azt mondanám, hogy nem fáradtam el.

3 gyerek között rohangálni, fejben tartani, hogy kinek miből milyen feladata van, és mikorra kell leadni, hová kell küldeni és mit... igazán nem könnyű feladat. Persze, tudom, akinek több gyereke van, még nehezebb, de én ugye 3 gyerekről tudok beszámolni. 
A gyerekek is elfáradtak. És én is. 
És várom a végét. 
Közben persze szeretnék munkát is találni, de ez nem tudom hogy lesz, de erről majd később. 
Mindenesetre most úgy döntöttem, mivel holnaptól nálunk néhány nap szabadság lesz, és jót fog tenni a pihenő, nos ünnepelni fogok. És csillámporral teszem! Még akkor is, ha az LÁTHATATLAN! De nem is ez a fontos. 
Legalábbis becsukott szemmel fogom dobálni. És nagyon jó lesz!
Tedd te is! 
Ünnepelj! Csak úgy, a magad kedvéért, és ha lehetőséged van, magadat is!