2015. szeptember 30., szerda

Őszi alkotásunk

Az úgy indult, hogy Virágnál megláttam ezt, és azonnal tudtam, hogy muszáj megcsinálnunk!
Én amolyan csendes őrült-féle alkotós típus vagyok, aki mindig késztetést érez arra, hogy rajzoljon, vágjon, színezzen. Lehet, hogy ezzel vezetem le a bennem lévő feszültséget vagy szimplán csak kiélem alkotási vágyamat, nem tudom... de az biztos, hogy van bennem valamiféle vonzódás ezekhez a dolgokhoz.
Mindig is volt. :)

Azért is hálás vagyok, mert Férj is ilyen típus.
Annak idején, amikor még ketten voltunk, sőt, amikor még Zsófia is kicsi volt, és a fehérvári gyülekezetbe jártunk ... rendszeresen szerveztem a gyerekeknek kézműves foglalkozásokat, ilyenkor mesét olvastam nekik, és mindenfélét alkottunk együtt. Ez nagyon jó volt akkor, mert Férj volt az én jobb kezem. Egyébként neki is hihetetlenül jó érzéke van az alkotáshoz. Nagyon jól rajzol, és fantasztikus dolgokat valósított már meg itthon is.

Zsófia is ilyen alkotó kedvű gyerek. Szeret rajzolni, kreatív ötletei is vannak, hihetetlen történeteket talál ki egy-egy rajzához, éppen ezért nagy élmény, amikor alkothatok vele valamit. Ez persze most a hittanóra keretében adott, de néha-néha jó más dolgokat is csinálni. :)

Persze, amikor Zsófia meglátta, ő azonnal szerette volna megcsinálni, így nem volt időnk megvárni, amíg Virág elküldi a letölhető sablont, rajzolni kellett. De megoldottuk.
Ezt hoztuk ki belőle:
A képen ugyan nem nagyon látszik (hiába, fotózási problémáim vannak), de ezt kislányom alkotta és ahogy ő szokta mondani: "én egyedül készítettem".
Nagyon szeretem, mert bátran használja a színeket, és erősen, és ennek nagyon örülök.
Ez meg az enyém:
Szerintem érdemes megcsinálni. Kérjétek el a sablont Virágtól, csak néhány kattintás :), de akinek van kedve, saját maga is megrajzolhatja.
Azóta már elküldtem az iskolába, mert a tanító néniknek is nagyon tetszett.

2015. szeptember 28., hétfő

Vegaságom nagy kérdései 1.



Amikor még húsevő voltam, sosem piszkáltak azzal, hogy "na, egyél már egy kis zöldséget, gyümölcsöt!", táplálkozz egészségesebben! figyelj arra, hogy mit viszel a szervezetedbe, mit iszol... pl. rendszeresen vizet... Mert mindezt megtettem. A kertünkből került ki a mindennapii étel az asztalunkra. Sokat ültem a zsenge borsók között és eszegettem csak úgy magában, vagy ültem fel a cseresznyefára, és jól bevacsoráztam belőle... Ősszel leszedtem egy kis szőlőt, vagy felszedtem a földből egy-két sárgarépát, megtöröltem és megettem. Sose piszkált senki, mert nem ettem szalonnát és zsíros kenyeret, azt nem szerettem. 

1. Hogy pótolod a fehérjét?

Mindig mindenkit ez érdekli. De tényleg. Mintha annyira aggódnának értünk. A hogyan pótolod a húst? - kérdés a kedvencük, én meg nem értem, hogy miért kell pótolni? Ráadásul a fehérje nem a legfontosabb része az étkezésnek. De hogy mivel pótolom?
Ezekkel. Kivéve a marha és csirkehúst. Itt csak azt szerettem volna megmutatni, hogy a növényekben szimplán is több a fehérje, mint a húsokban. De mi emellett rengeteg hüvelyest eszünk (bab, borsó), emellett a csonthéjasok is tele vannak, nagy kedvenc a dió és a mogyoró, amit szintén rendszeresen fogyasztunk. Emellett eszünk szóját és tofut is ...
Szerintem sokkal fontosabb, hogy megfelelő kalcium, vas és rost legyen a szervezetben.
Ezért sütök rendszeresen is teljes kiőrlésű kenyeret.
Higgyétek el, hogy aki vega, az megtanulja, hogyan állítsa össze az étrendjét. Ha megfelelően étkezünk, nem kell aggódnunk, hogy lefogyunk, legyengülünk vagy elbutulunk.

A KEDVENCEIM :)

folyt. köv.

2015. szeptember 27., vasárnap

Mai kerti munkálatok Madaras család módra

Én nem vagyok az a típusú anya, aki nem engedi a gyerekeit tévét nézni. Szoktam, és szoktunk együtt. Néhány mesét én is kimondottan kedvelek. (Majd erről egyszer írok, persze csak ha nem felejtem el :) )
De persze van határ és van korlát. Az elmúlt hét a betegségeké és a megfázásoké, az orrfolyásé és a lázé volt, így nem igazán tudtunk kimenni és élvezni a friss levegő varázsát és erejét.

De ma ez megtörtént.
Úgy döntöttem reggel, hogy ma kint lesz mindenki a kertben. Még én is, pedig hát ugye ebédet kellene főzni, meg pakolni kicsit, de tudom, hogy ha nem megyek, akkor Kata is nehezen mozdul. Ő olyan "anya szoknyája mellől nem mozdul" típusú baba... Így csak előkészítettem az ebédet, előre küldtem a helyőrséget Apával, aztán majd érkeztem.
És természetesen vittem magammal a telefonomat, hogy fényképezzek. Kicsit Judit barátnőm kedvéért is :)
Ezt láttam: (mert én ilyenkor mindig a surranópályán jövök, hogy meglessem mit csinálnak)


Mindenki dolgozik!

Közös ásóhasználat - nagyon tudnak együtt dolgozni
Hagymavadászat

Sártorta készült egy kis virág és sárgarépa díszítéssel :)
Nimródkám paradicsomot szed!

"Anya lefotózol ezzel az egyessel?" - és lefotóztam :)

Hadat üzent kisfiam a gaznak - van is minek, sajnos idén kicsit el voltunk foglalva, és nem gondoztuk annyira rendesen a kertet, mint szoktuk. De ahogy szállóige a családban: Innen szép győzni :)
 Eközben:
Pogó nagyon várja a lehetőséget, hogy feljöhessen a kertbe. Szeretjük is, ha velünk van. Csak amolyan puli-módra mindig mindenfélét összeszed a bundájával, bundájában, és elég furcsán szokott kinézni. De lent hagyni meg sajnáljuk...
Amikor már lefotóztam a gyermekeim ügyeskedését, és úgy gondoltam, hogy tényleg ügyesek voltak (de tényleg!), gondoltam, a környéket is lefotózom, mert olyan szép helyen lakunk. Minden alkalommal, amikor felmegyek a dombra, azaz dombokra - de inkább én hegynek nevezem, mert alföldi lányként nekem majdnem minden hegy, ami nem sík :) -, szájtátva tudom nézni azt a látványt, ami a szemem elé tárul:
Az 1. dombunk, ahol a tényleges kerti munka szokott zajlani. Alatta a tyúkok élnek, és alatt a házunk. Jó kis alakformáló telek, mire felérünk a tetejébe, nekem elhihetitek!
Vértes

Vértes 2.
Ez a szomszéd kertje, vagyis dzsumbuja.
Nem azé a szomszédé, aki közvetlenül mellettünk lakik, ők rendben tartják a területet. Ez a terület egy olyan valakié, aki a Földhivatalban dolgozik, és azért vette meg, mert azt hitte, hogy átveszi a város, utat épít itt, hogy lehessen a hegyen közlekedni, de aztán nem... évek óta így néz ki. Hozzánk meg jön a borz és az őz, és leeszik a termést és eltörik a fákat, amiket ültettünk.
Amikor megvettük a házat, hozzá kerültünk a Földhivatalban, és próbálta nekünk eladni a területét valami potom pénzért. De köszöntük, és nem kértük. Rettenetesen elhanyagolt, nehéz  munkával lehetne itt kiírtani mindent. Egyenlőre nekünk se erőnk, se energiánk, se kedvünk :)

De a mi kis kertünket szeretjük, és ez a legfontosabb.
Remélem, hogy jövőre jobb sora lesz. Idén megígértük neki :)

2015. szeptember 25., péntek

Láz és Bárány

A héten Zsófiával nem volt közös óránk. Nimród belázasodott, így orvoshoz kellett mennünk. És az orvos éppen akkor rendelt ezen a napon, amikor az óránk lett volna.
Nimród hősiesen viselkedett, mert csütörtök dél körül már nem volt láza, de mire az orvoshoz értünk már Kata is fázott és odabújt hozzám. Mire hazaértünk az orvostól, már magas láza volt. Ráadásul szülői volt az oviba... Apa dolgozott, így meg kellett oldani, hogy elmenjünk Zsófiért az iskolába, és az oviba is be kellett mennem szólni, hogy mi a helyzet...
A lényeg a lényeg, hogy még mindig betegek, esténként visszajön a lázuk, bár napközben jól vannak. Akkor pörögnek is ezerrel... Estére viszont mindig belázasodnak... Szegények!

Zsófiának azért megígértem, hogy készítünk valamit kárpótlásként, mivel nem volt óránk.
Ez még a Jó pásztor történethez készült:

A sablont mellékelem, bár nem túl bonyolult bárányt rajzolni :)
Mindenképpen érdemes kemény lapra rajzolni a bárányokat, mert így nem ragad és nem ázik át a ragasztótól.

2015. szeptember 21., hétfő

Limbo Láz a Családban

Az úgy volt, hogy nyáron a Balatonon nyaraltunk. És a parton mindig rendeztek valamilyen vicces dolgot. Tornát a vízben, táncolást, játékokat, gondolom azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat.
Az egyik ilyen program az volt, hogy a gyerekekkel Limbo Partyt rendeztek. Zsófiának nagyon tetszett az egész esemény, de mivel vízben volt, és ilyenkor nem lehet kiszedni órákon keresztül, meg nem is erőltette meg magát, hogy nehogy véletlenül partra kelljen menni...
Mindenesetre  nyár óta nálunk rendszeresen vannak itthon Limbo Partyk :) - Meg amolyan nosztalgia zene hallgatás is. Ezeket ismerik, ti. hogy anya meg apa miken nőtt fel :)                                                              

Aztán egyik nap látom, hogy kikerült az ugrálókötél és énekelnek a gyerekeim: Limbo Láz...
Na, gondoltam magamban, ezt megyek megnézem.
Ezt láttam:
a kötél kihúzása, és magasság beállítása
Nimródkám a magam módján limbózott...
Egész jó próbálkozás, nem?

2015. szeptember 19., szombat

Belejöttem,

 mint kiskutya az ugatásba...

Hát, lassan belejövök a hittanórákba én is... Kicsit nehezen indult, meg nem igazán láttam át az egész rendszert, de a szeptember mindig mindenhol nehezen indul, erre még emlékszem 10 évvel ezelőttről.
Persze, jó tanítani és újra gyerekek között lenni, de azért be kell vallanom, hogy eléggé izgultam és remegő szívvel tettem meg az első lépéseket. Egy idegen helyen, még akkor is, ha már 11 éve Mór az én városom is... újra belerázódni ... hát tényleg a torkomban dobogott a szívem.
Ráadásul - és tényleg nem akarom melodramatikus lenni -, de a mostani gyerekanyag merőben más, mint amikor én kezdtem és ahhoz képest is, amikor abbahagytam...

Szóval, tényleg bele kell jönni ebbe, mint a kiskutyának az ugatásba fog ez menni...
Ha mondhatom már az első konfliktusom is megvolt a nagyobb gyerekekkel (szerintem 7. osztályosok lehettek), mert azt gondolták, hogy ők vagányak és poénkodhatnak máson, de tévedtek :)

Zsófival elég könnyű együtt dolgozni. Bibliailag. Érdekes módon egyébkét, ha matekról vagy írásról, olvasásról van szó, akkor nagyon sokat vitázunk, de a bibliai történeteket nagyon szereti, és élvezi is, amiket készítünk. Végül is ez a cél, ha már kötelezővé tették a hittant, akkor örüljenek neki a gyerekek. Én nem hiszek abban az elvben, hogy te ötösre hiszel, és meg hármasra. Éppen ezért én személy szerint azt szoktam mondani, hogy nem hittant tanítok, hanem Bibliaismeretet. Mert a hitet nem lehet tanítani. Az lesz, vagy nem. Amellett döntök, vagy nem.

A másik csoport egy család.Egy családról van szó, akik Amerikában éltek, és aztán hazajöttek, és Mórtól nem messze telepedtek le, és adventista hittant kértek, lévén adventista család :) Ez ily egyszerű.
Kicsit nehezen indultunk el, mert nekik is szokni kellett a helyzetet, ráadásul volt, hogy betegek voltak, nem is ismertem meg mindenkit egyszerre, és egészen ideáig keresgettük egymást, meg próbáltunk közös nevezőre jutni.
A 3. osztályos kisfiú nagyon aranyos. Eredetileg úgy volt, hogy egyedül lesz, és nagyon jó vele beszélgetni, mert jó beszélőkéje is van, humora is van, érdekli is a téma, vagy legalábbis úgy csinál :), és jókat készítünk vele.
Ezeket:


Mivel angolul jól beszélő családról van szó, ezért lehet ilyesmiket is készíteni.
Jó, nem színeztük, de majd egyszer...

Időközben csatlakozott hozzá két nagyobb, negyedik osztályos testvére is, akiknek ugyan nem kötelező a hittan-oktatás, de a szülők szerették volna, így ők is bejönnek, és sokkal könnyebb dolgom lesz, mert 3 fő már tömeg :) És hatalmas dolgokat lehet alkotni és véghez vinni :)

A hetedikes lányok már nehezebb falat, hiszen lassan tinédzserek lesznek, inkább amolyan beszélgetősre vettem a dolgot, de mivel kiderült, hogy szeretnek rajzolni és alkotni (ahogy én), így velük is könnyebb dolgunk lesz. Velük Mózes életét kezdtük el, amit nagyon élvezek, mert Mózes az egyik kedvenc bibliai szereplőm. Már elkezdtünk egy Lapbookot, de még nem fejeztük be, majd a következő órán :)

Ám van egy fiam (a családból), aki kint született Amerikában, és bár 6. osztályos, nem igazán beszéli jól a nyelvet. Viszonylag sokat ért, de eléggé küzdünk. A szülei azt szeretnék, ha rendesen megtanulna magyarul, de tényleg nincs könnyű dolgunk. Úgyhogy elő kellett vennem a rég poros és fapados angolomat (sokat felejtettem az évek alatt, hiszen nem használtam), úgyhogy két nyelven tanulunk. Eléggé elfáradok az óra végére, de azért jó. Vele, mivel nem tudnánk bonyolult mondatokat értelmezni, a 2. osztályos hittankönyvet vesszük, mert abban egyszerű mondatok vannak, és kifejezések.
Úgyhogy lassan csak alakulunk...
Én mondjuk nagyon élvezem. A készülést is. Csak még nehéz megszokni fejben a dolgokat, meg átszervezni az életemet, de lassan belejövök.

Jut eszembe! Még készítettünk egy Teremtés-könyvet.
Kiszíneztük, kivágtuk, majd készítettünk egy kis könyvet, amibe szépen beleragasztottuk a köröket, megszámoztuk, hogy melyik nap mi történt, hogy rögzüljön a gyerekekben. Sosem baj, ha tudatosítják, hogy Isten 6 nap alatt teremtette a Földet, és a 7. nap, szombaton megpihent.
Fontosnak érzem megtanítani minél hamarabb a gyerekekkel ezt. Így is az iskola tele lesz evolucionista elméletekkel.
Na, ezért alapozom folyamatosan és egyfolytában és mindig a teremtést!

2015. szeptember 17., csütörtök

Egyszerű rajzok mindenkinek

Nem tudok rajzolni, mondják sokan. Én sem, csak szeretek. De találtam néhány kedves ötletet a legalapvetőbbek megtanulására. Egyszerű, és nem túl bonyolult!
És közben lehet jól szórakozni :)







2015. szeptember 14., hétfő

Házassági felelősség és a Férfi

Emlékeztek, hogy elkezdtem egy sorozatot, vagy legalábbis mondjuk azt, hogy sorozat itt és itt?
Arra gondoltam, hogy folytatom...

Persze mosolyogni szoktam az olyan reklámokon, mint a most a tévében menő Nasivin reklámon, amikor apuka, a férj látványosan szenved, mert beteg, és még a teát is a feleségének kell megfújnia? Alapvetően ilyenek a férfiak, mert látványosan tudnak szenvedni, amikor betegek, de én el is hiszem nekik, hogy ezt tragédiaként élik meg. Zabálnivaló, ahogy szenvednek, ahogy küzdenek az életben maradásért, és tényleg nem tudnak megfújni egy levest, vagy tényleg el kell menniük aludni, meg le kell vennie a terhet róluk. Ilyenkor mindenképp.
Mégis szeretjük őket.

Nem is kérdés, hogy Isten a férfit úgy alkotta meg, hogy alkatánál, fizikai-és lelki felépítésénél fogva nagyobb terhek, feladatok hordozójává váljon, különösen a családban.A Biblia szerint a bűneset következtében a férfiak ezzel  az erőtöbbletükkel hajlamosak visszaélni: azóta képességeiket már nemcsak a másik szolgálatára, hanem legyőzősére, uralkodásra használják. Pedig az asszony, vagyis a feleség szeretetigénye a bűneset után még inkább növekedett: "Epekedik a férje után." (I. Mózes 3,16)
Ami azt jelenti, hogy több szeretetre, megértésre, gondoskodásra, érzelmi biztonságra vágyik, melyet a férje immáron a megromlott természetével, még kevésbé tud betölteni. Mindezek ellenére Isten a férjekre bízta a család összetartásának, vezetésének, irányításának feladatát.
És nem a nőkre!


Nagyon szeretem Gaál Éva rajzait, amelyek nagyon jól kifejezik ezt:

Tudniillik nem így működik a férfi,
hanem így:
Hogy ő megy elől, ő vezeti a családod, ő a pásztor a családban, akinek a szavára hallgatnak a juhok.

Ez persze elég nehéz egy olyan társadalomban, ahol a nők vannak a középpontban, és ők tartanak kézben mindent (erről majd később), de az a baj, hogy kevés családban működik minden a helyén. Legtöbbször azért, mert apa sokat dolgozik, alig van itthon...
Ismerek olyan családot, ahol apának 3 munkahelye van, és alig jut ideje a gyerekére. A gyerek emiatt engedetlen, csúnyán beszél, még a szüleit is lehülyézi. Nincs anyuka mellett ott a segítség, hogy levegye róla a terhet. Szerintem az apának az a dolga, hogy határozott legyen és sok szeretetet biztosítson a családjának.

Nálunk is úgy van, hogy apa sajnos kevés időt van itthon, mert dolgozik és tanul is, de az biztos, hogy amikor van egy kis ideje, azt maximálisan velük tölti. Ez az ún. minőségi idő, ami nagyon fontos. És bár tényleg én vagyok a legtöbbet a gyerekekkel - ezért nekem van a legtöbb konfliktusom velük, a legtöbb vitám, és szigorúbb is vagyok velük -, apa maximálisan segít nekem, támogat engem. Megtanultuk, hogy ne engedjük a gyerekeknek kijátszani minket egymás ellen.

Az a cél, hogy kifejezzük egymásnak szavainkkal, tetteinkkel, tekintetünkkel a szeretet. Képesnek kell lennie egy férjnek arra, hogy néha felmosogasson a felesége helyett, esetleg megfőzzön valami egyszerűt, felporszívózzon stb. Nem hiszek abban, hogy a férfinek csak a "macsós" dolgok valók.


"A szeretet nem létezhet anélkül, hogy ne nyilvánuljon meg látható cselekedetekben, ahogyan a tűz sem tartható fenn tüzelőanyag nélkül." (E. G. White)

Érdemes elgondolkodni a következő kérdésekről:
- Van a családunknak vezetője, összetartója, anyagi fenntartója?
- Ki tölti be ezt a feladatot? Ha nem a férfi, akkor vajon miért nem?
- Mit jelent a gyakorlatban a családfői feladat betöltése és ellátása?
Hogyan segíthet a feleség a férjének abban, hogy ezt gyakorolni tudja?
- Milyen szélsőségektől kell óvakodnia kell a férjnek a házasságban?

2015. szeptember 13., vasárnap

Lapbook - Jézus a jó pásztor

Zsófival nagyon nagy élmény a hittan óra.  Mivel ő is és én is szeretünk alkotni, kézműveskedni, rajzolni, színezni, vágni, ragasztani, szívesen alkotunk mindig különleges dolgokat.
A hittan óra remek lehetősége erre.

Mivel a gyermekemről van szó, akit jól ismerek, tudom, hogy mely történeteket ismeri jól, rendesen, jobban, és melyikkel lehet haladni. Ez egy olyan történet :)

Zsófi színezte a fedlapot:

Jól lehet Zsófival haladni, alkotni, de persze még ráadást is készítettünk, azt hamarosan mutatom.
A belsejében mindenféle feladatot készítettem. Színezőt, átrajzolósat, útvesztőset, meg memóriát is.

Ui: mindegyik kép megtalálható az interneten, érdemes rákeresni, és abból válogatni. Ezeket én készítettem, én rajzoltam, és majd felteszem őket később. :)
Remélem, hogy használni tudjátok.

2015. szeptember 12., szombat

Itt az ősz...

Én nem vagyok egy nyárkedvelő ember. Meg aztán az idei nyár főleg nem volt a kedvencem a maga 40 fokával.
Én az őszt szeretem. Nagyon vártam már. Még akkor is, ha ma be kellett gyújtanom, hogy ne fázzunk itthon :)
Örülök az ősznek!



rajz: hid-tanos facebookoldalról

2015. szeptember 9., szerda

Süniség


forrás: pinterest.com

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De minél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek.
Valahogy így van ez az emberrel is.
Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni.
S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket." (Kun, E.)

2015. szeptember 7., hétfő

Első élmények

Gondoltam, beszámolok nektek az első hittanóra élményéről.
Elég izgatott voltam, hiszen évek óta - immáron 10 éve - nem kerültem iskolás gyerekek közelébe - kivéve azóta, amióta Zsófia 1. osztályos lett. De az elmúlt 10 év arról szólt, hogy itthon voltam, szültem, nevelgettem a gyerekeket és szavakat tanítottam neki, meg fegyelmezni, hogy mit nem szabad csinálni, és mi a helyes meg mi nem...

Az, hogy gyerekanyagokat írok, az nagy öröm a számomra és mindig is erre vágytam. Ebben tudok kiteljesedni, ha mondhatom ezt az "önmegváltó" szót, amit azért jól értetek. Tényleg szeretem, és fontosak nekem a gyerekek és a gyerekekre fordított idő, meg a hit, de szerettem volna valami többet adni.
Szeretem a gyerekeimet, de néha - és őszinte leszek - az őrületbe kergetnek, és ideges leszek tőlük. Elég rapszodikus a kapcsolatunk, mert bár oda vagyunk egymásért, néha egymás idegeire is megyünk. Én alapvetően sem vagyok egy csendes és nyugodt természet, mindig pörgök, tele vagyok energiával (néha feszültséggel), jár az agyam, sok minden érdekel és foglalkoztat.

De mindig is a gyerekek között szerettem lenni, ott éreztem jól magam, bontakoztam ki. És nagyon örülök annak, hogy végre nagyobb gyerekekkel is tudok kommunikálni, ahogy szoktuk mondani, "összetett szavakat használhatok" :)

Izgatott voltam és vagyok is még, mert elég nehéz a feladat. Hiszen csak egy családról van szó, így minden alkalmon 1-1 gyerek van, ami sokkal több energiát emészt fel, mert nem tudunk csoportban dolgozni, de ennek is megvan a maga szépsége és izgalma. Mert szeretem a kihívást.
Ráadásul a család évekig Amerikában élt, és az egyik gyerek nem tud jól magyarul, inkább angolul beszél. Így elő kellett vennem a 10 éve porosodó fapados angolomat... és hát nehéz volt, meg kínlódó, és küzdelmes, meg a fiú tinédzser is... de nagyon aranyos és segítőkész.
Szóval, lassan alakulunk. Én is formálódom, meg ők is az új helyzethez.

Remélem, hogy az Úr megáldja ezt a munkát, mert biztosan örömem lesz benne. A lelkesedésem már megvan!!!

Most szeretném megmutatni nektek az első lapbookot, amit Zsófiával készítettem.
Zsófit is bevállaltam ráadásnak. Úgy voltam vele, hogy egy darabig elszöszmörgünk az erkölcstanon, de azért jobb, ha a gyerekem hittant tanul. És most itt volt a lehetőség. Az iskolában nagyon nyitottak voltak rá, teljesen jól kezelték ezt az egész helyzetet. Még azt is megengedték, hogy mivel az utolsó óra, hazahozhassam és itthon tanulhassunk.
Ettől persze Zsófia lányom kiakadt.
  • Egyrészt azért, mert haza kell jönni, és mivel ő nagyon szeret iskolába járni - és napközibe is - nem akart eljönni.
  • Másrészt azért, mert állítólag :) egész nap azzal "dicsekedett", hogy "jön az anyukám engem tanítani", és alig várta, hogy megmutathassa, hogy mit csináltunk - mert hiszen ő ismer engem, tudja, hogy ilyesmit szoktunk csinálni
  • Harmadrészt nem érezte másnak az egészet. Hiszen itthon is tanulunk, de az iskola az iskola, és így kijárta a tanító nénijénél, hogy a következő alkalommal keressen egy termet, hogy az iskolában tanulhassunk. (Ez utóbbit én sem bánom.) A tanító néni persze mosolygott az egészen. Azt mondta, hogy a legtöbb gyerek kézzel-lábban menne haza, ha lehetősége nyílna rá, de Zsófia nem! És tényleg nem! Szeret járni!
Mivel az ismerkedést kihagytuk :), az első témánk Jézus szeretete volt. Ezt készítettük hozzá:


A belsejében az én drágáim:

 folyt. köv

2015. szeptember 6., vasárnap

Teremtés

Kicsit nekiálltam pakolgatni, rakodni a papírjaim között. Grafomán és papírgyűjtő, rajzolgató, fecniző típus vagyok. És kicsit meguntam már ezt az állapotot, hogy mindenhol van egy ábra vagy rajz. Most a rendrakásnak ez a része következik. Találtam néhány nagyon aranyos rajzot a gyűjteményemben, és ezeket megosztom veletek.
Használjátok szeretettel és örömmel! :)

2015. szeptember 4., péntek

Házassági felelősség és a meggyőződés

Itt kezdtem el a házasságról gondolkozni és foglalkozni, újra belemélyedni, keresni annak értelmét és megerősítését. Ez a cikk továbbgondoltatta velem a dolgokat, hogy kinek hol a helye az életben, mi a szerepe, és a feladata.
Én nagyon tisztelem ezt a jegyzőt, akiről szó van a cikkben, és aki megtette ezt. Igenis, úgy gondolom, hogy joga volt hozzá! Sosem értettem, hogy miért van az, hogy mindenki más vallását tiszteletben kell tartani, de a keresztényekét nem! És én ezt sok mindenre értem.
Értem azt rajta, hogy:
- ha otthon szeretné tanítani a gyermekét valaki, akkor miért ne tehetné meg, miért kell felesleges köröket futni, és görcsölni, és idegeskedni. Persze, tudom, az államunk nem rugalmas! De akkor is!

- ha valaki egyedi hittant szeretne, és csak 1 gyerek van, akkor is! - ezt nálunk sikerült megoldani, nagyon rugalmasak voltak, de nem minden iskolában és helyen van ez így!

- ha valaki vegetáriánus / tej-tojás allergiás ... - miért kell rosszul éreznie magát és állandóan magyarázkodni? Miért nem biztosítják ezt a lehetőséget? Inkább elmondják, hogy "milyen hülye vagy!", és hallgathatod másoktól is a kiselőadást arról, hogy kárt okozol a gyerekednek! (ebben nem vagyok teljesen biztos).

és még sorolhatnám...
De a keresztény értékrend, miért bűn?

És én most itt továbbra sem azokra gondolok, akik törvénybe hozták a hittant, vagy magukat keresztény pártnak nevezik, szerintem az nem bibliai. Elsősorban azért, mert Jézus maga sem politizált. Első helyre tette az Isten országának ügyét, és nem a földiekét. De persze mondta, hogy :
kép: internet
... de az állami törvények egyet felejtenek el. Csak azt, hogy az emberek adják meg a császárét. De ha az ember Istennek szeretné megadni, ami szerinte fontos? A hitét, az idejét, a tizedét, az adományát, az energiáját... és ha nem akar aláírni egy papírt, mert nem ért egyet azzal, hogy két homoszexuális vagy leszbikus összeházasodjon?

Persze, tudom, hogy ez a nehézség csak a kezdet, de akkor is!

Emlékeztek erre az igérte:
"Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen, s lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúság kezdete." (Máté 24,6-8)

Szerintem ez egy olyan ige, amit komolyan kell venni. Mert ez van. Ez történik, ezt éljük, tapasztaljuk a mindennapjainkban.
Akármennyire is nem akarunk vele foglalkozni vagy gondolkodni róla, a végső események bekövetkezését Jézus nehézséghez, nyomorúsághoz hasonlította, pontosabb fordítás szerint: SZÜLÉSI FÁJDALMAK KEZDETÉHEZ. (Én 3-szor szültem, és tényleg nem panaszkodhatok, sem a gyorsaságra, sem a fájdalomra, de tudom, hogy sokaknál sokáig tartott és nehéz volt.)

Nehéz helyzetben kezdenek lenni azok a keresztény emberek, akik komolyan veszik a hitüket, akik többet szeretnének, mint csak elmenni vasárnap a templomba, hogy lássa a szomszéd, hogy én ott voltam.
Eszembe jutott egy ismerősöm, aki vezető beosztásban van már évek óta. Azt mondta nekem egyszer, amikor a hitről beszélgettünk (ez volt 10 éve kb.)
"Én papíron református vagyok, gyakorlatilag ateista, de katolikus templomba járok, mert ott vannak a legtöbben."
Hát, azt hiszem, erre szokták mondani, NO COMMENT!

Szóval, úgy döntöttem, hogy folytatom a házasság melletti agitációmat, lelkesedésemet és továbbra is a NAGYKÖVETE szeretnék lenni! Képviselni, kikiabálni a világnak, hogy ez a helyes.
És bár személy szerint nincs bajom a melegekkel, de azért úgy gondolom, hogy keresztényként fontos, hogy jogom legyen eldönteni, hogy sütök-e nekik tortát vagy sem, vagy ilyesmi.

Alapvetően nem vagyok egy háborgó ember, és konfliktuskerülő vagyok. Igyekszem mindenkivel jól kijönni, de vannak helyzetek, amikor nálam is túlcsordul a pohár, vagy kiakadok... Most ez van. Az ilyen cikkek kihozzák belőlem azt a fajta indulatot, amit nem értek. Főleg azért nem értem, mert a legtöbb ilyen eset Amerikában történik, akik ugye a nagy keresztény államnak tartják magukat, ahol büszkék a lelkiismereti szabadságukra, meg hogy mindenkinek lehet véleménye és meggyőződése.
Szerintem ezt ők maguk is elfelejtik. Legalábbis ilyenkor!!!


2015. szeptember 1., kedd

Örömhír számomra...

Ezzel eldőlt és már biztos...

Tanítani fogok. És Hittant!!!!
Nagyon boldog vagyok, és nagyon vártam ezt az alkalmat és lehetőséget!
Persze a dolog menete nem olyan egyszerű, de mit nekem akadály!!! :)

Az történt, hogy múlt héten pénteken felhívott a lelkészünk, hogy itt Móron, az egyik iskolába beiratkozott egy család, akik adventista hittant szeretnének tanulni. A család külföldön élt, de ezt szeretnék, hogy szervezetten tanulhassák ők is, ha már van erre lehetőség.
És mivel én itt vagyok Móron, meg még van is valamiféle papírom is róla, meg szeretem csinálni és szívesen is vagyok gyerekekkel... hogy nem vállalnám-e...

Hát persze!
De aztán egész éjszaka (nem is aludtam) járt az agyam, hogy mi lesz, hogy lesz,... 10 év kimaradt, ráadásul itt van Kata, aki még nem jár oviba, és meg kell oldani azt a néhány órát.
Nem sok óra ez, nem is mertem volna bevállalni máshogy, de reméltem és gondoltam, hogy anyósom fog segíteni. Alapvetően sokat segít és rendes, de ha hitről van szó és Istenről, akkor eléggé keménnyé és ellenségessé válik. Elég gúnyos szokott lenni e tekintetben... Úgyhogy nem volt túl meggyőző, hogy vállalja-e Katát erre az időre. Persze, általában szokta, csak jobban esik a lelkének, ha kicsit dünnyöghet.

Szóval, izgatott vagyok. Igaz, még nincs tankönyvem, nem is tudom mi hogy lesz, meg hova fogok menni, mit hogyan fogok megoldani, de én szeretem a kihívásokat, úgyhogy jó lesz. Már nagyon várom!

Igyekszem majd beszámolni az élményeimről, a tapasztalataimról, és ha ügyesek leszünk (azért leginkább tinédzserek vannak közöttük), megosztok egy-két ötletet is, amit sikerül megvalósítanunk.

És ha már így alakult, akkor úgy döntöttem, hogy Zsófiát is beíratom hittanra magamhoz :) Hát nem jó ötlet?
Eddig erkölcstant tanult, amit nagyon szeretett, de ha már van lehetőség rá, akkor csinálom neki is. Vele sok jó dolgot fogunk csinálni, - ezt már előre látom és tudom! :) - és azt is nagyon várom. Vicces helyzet ez, hogy iskolai alkalmon tanítom a gyerekemet. Persze, itthon is csináljuk, de az olyan más.

Zsófival ebből fogunk majd tanulni:
itt található

Emiatt az izgalmas kaland miatt megváltozik majd az itthoni életem is :) Rendszeresség, odafigyelés, időbeosztás tekintetében.
Eléggé várom, de azért izgatott is vagyok...
Mindenképpen mesélek! Ti pedig szurkoljatok nekem!!!