Szójacsík krumplival

Az az igazság, hogy nem olyan régen valakivel beszélgettem a szójáról, itt írtam is róla. De az az igazság, hogy az emberek többsége még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy nem eszek húst. Pedig tényleg nem, és tényleg élek. Ezért többször lesz mostanában szójás recept. Mi kb. heti egyszer eszünk szóját, van két hetente, de a régi, összegyűjtött dolgaimat megosztom, hogy lássák, hogy lehet ám sok mindenre használni, szinte "ugyanúgy", mint a húst. Bár én nem szeretem ezt használni. Sokszor megkérdezik, hogy "Mit eszel hús helyett?" Válaszom: Semmit. Én nem a hús helyett eszem ezeket. Nem helyettesítem. Nem eszek húst. De eszek szóját, tofut és minden mást, amit szeretek. Ennyi! :)

Egyébként nagyon zűrös napjaink vannak. A tavaszi szünet is kalandos volt, a gyerekekkel is mindig van program és van hová rohanni. Elkezdődtek a kerti munkák. Aztán jön az iskolára készülés hamarosan, mert már Kata is betölti a 6-ot, így megy. Nagyon várja. Kinézte magának a tanító nénit, és már várja. Az a probléma, hogy nem igazán szólal meg, háttérbe szorul. Cseveg és csacsog, néha túl sokat is. :)
Közben készülünk a gyülekezettel egy Családi napra, azt szervezzük, írnom kellene a következő kis anyagokat, (kész van 13 rész ovis és kisiskolás anyag, ha szeretné valaki használni, szívesen elküldöm!), és még ott van a nyári táborom, amit már kitaláltam, de az apró megvalósítások még hátravannak. Szóval, nem unatkozok...
Szegény Férjnek is, akinek kevés ideje jut a kertre.

A főzés, mint sokszor mondtam, számomra nem úgy kihívás, hogy élvezem. Főzök, mert a családnak ennie kell. Szeretek főzni, de vannak helyzetek, amikor tényleg valami gyorsat és egyszerűt kell készítenem. Meg ismerem a családom is, nehéz velük. :(

Így mindig igyekszem valami gyorsat készíteni. Ez az étel is az. Nagyon egyszerű, nagyon gyors és nagyon finom. Legalábbis mi nagyon szeretjük.
Szójacsíkot megfőzöm sós vízben, majd hideg vízben állni hagyom, hogy elmenjen az a jellegzetes szójaszag, amit én nem szeretek. Aztán grill fűszerkeverékkel megszórom és kisütöm. Ezt egyébként hamburgerbe vagy pitába is bele lehet tenni, ha az embernek nincs kedve fasírtot készíteni.
Hozzá apró krumplit válogattam (még a miénkből), és bár pepecs-munka, de megéri. Meghámozom, és olajozott tepsiben megsütöm. Teszek bele majorannát (én kevés fűszert használok, mert nem igazán szeretem a túl sok fűszert együtt), és teszek hozzá jó sok fokhagymát, mert azt viszont nagyon-nagyon szeretem.
Nagyon hamar elfogyott. Nyami :)

Kövek között

Nagyon szeretjük a köveket. Sokszor szoktunk itthon vagy a gyülekezetben festeni vagy dekopázsolni. Nagyon egyszerű és ötletes dolgokat lehet készíteni. Még mindig vannak félretéve apró kis kavicsok, amelyek az idei nyári táborban fel fogok használni. Erre keresgetem kavicsos ötleteket, és ezeket találtam. Szerintem nagyon klasszak, nem?

Van nekem itthon egy csomó kövem, kicsi, apró. Vettem is hozzávaló filcet, és hamarosan alkotni fogok. Legalábbis ez a tervem... De addig is lássátok, milyen jó dolgok születnek mástól! :)

Köveket gyűjteni izgalmas dolog. És még izgalmasabb, ha egy kicsit szórakozunk velük!
Játék a kövekkel, megunhatatlan.

Betűkből szavakat!

Dominó

Trükkösen megfestve is gyönyörű

Némi dróttal képkeret

Kavics, az ajtókitámasztó kőkutya

Különleges dekoráció

Egy macska a kertbe - Ez a kedvencem... :)

Memória játék

Pingvinsereg :)

Számolni is jó

Hagyj üzenetet - ez tetszik a legjobban

Amőba

Csak haladóknak! ;)

Life is color - Zöld - rózsaszín

Nekem kicsit giccses, és így együtt nem is szeretem ezeket a színeket - mondjuk külön-külön sem annyira :), de ez a színösszeállítás valahogy mégis jó.

Filmajánló - Truman Show (The Truman Show, 1998)

"Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát."

Egy nagyon régi film, amelyik egykoron nagyon tetszett, és amelyiknek aztán tényleg van mondanivalója. Nem szeretem Jim Carreyt, sőt, kimondottan idegesítenek az idióta szerepei. Utálom azokat a vígjátékokat, amelyekben játszik, mert szerintem közönségesek és számomra egyáltalán nem viccesek, még akkor sem, ha elvileg van mondanivalója a filmnek.  

Tényleg nagyon régen láttam már, aztán mostanában eszembe jutott. 

Nagyon régi film ez, látjátok, 1998-ban csinálták. 25 éves voltam ekkor, és tudom, emlékszem, hogy milyen hatással volt rám ez a film.

A tévé hatása mindig is nagy volt az emberre, és az emberek valóban szeretik a szappanoperákat. Szeretik látni mások életét, mikor mi történik és mi zajlik a háttérben. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem ilyen vagyok. Sorbanálláskor mindig elolvasom a pletykalapok címlapjait, mert kíváncsi vagyok. Ha híreket olvasok, és szembe jön velem egy-egy hír persze, hogy kíváncsi vagyok. Tudatosan nem csinálom ezt, mert tudom, hogy egyébként ciki, meg na...

AZ persze most sem érdekel, amikor emberek össze vannak zárva, és gusztustalan dolgokat tesznek, aztán ők lesznek a Celebek, vagy mik... De az emberi életek mindig érdekeltek. 

Ez a film számomra sokat jelentett, és mondott. 

Tudom, hogy jó időszak volt az, mert sok jó film született. Valahogy abban az időben még máshogy gondolkoztak és láttak az emberek. Nem mintha bírnám az utópisztikus dolgokat. Csak mondom.

Különleges varázsa és hatása van a filmnek, és tényleg el kell gondolkozni, hogy mi hogy is vagyunk ezzel. Miben is gondolkodunk, milyen hatással vagyunk a másikra, hogyan tudunk átformálni képünkre másokat. (Lehetne ennek politikai aktualitása is, de részemről nincs.) Hogyan tud egy "nagyhatalmú" ember úgy irányítani másokat, tömegeket, hogy hatása alá kerüljön mindenki, és részese akarjon lenni az életnek.

Szerintem Jim Carrey és Ed Harris nagyon jók!

Mint ahogy már mondtam, ha meghallom Jim Carrey nevét, idióta és ostoba karakterek jutnak az eszembe. Ezen még az sem segít, hogy Kerekes József a szinkronhangja, akit én egyébként nagyon kedvelek. 

Mindig is ideges voltam, ha tőle kellett filmet nézni, ezért szántam rá nehezen magam erre. És megértettem, hogy Carrey nagyszerű színész. Kár, hogy nem játszott több drámai filmben. Lehet, hogy kedvelném.

Maga a film arról szól, hogy a főszereplő Truman (Carrey) nem tudott arról, hogy egy 24 órás sorozat része. Hogy minden, ami körülveszi hazugság. A statiszták, a házak, az emberek, a járművek. Minden túl tökéletes. Számára ez a tökéletes. 

Mert fogalma sincs, hogy milyen az igazi világ. 

És hogy ezt a világot elveszi tőle Christof (a fantasztikus Ed Harris), aki 30 éve van jelen az életében. Aki saját fiaként szereti, mert minden onnan és akkor kezdődött. 

Hogy a barátságai, a házassága, semmi sem valódi.

Mintegy mellékszálként eszembe jutott Buddha. Zsófival most tanultuk, és az én kislányomat is elgondolkoztatta az, hogy valaki gazdagként élhet úgy, megtehetik a szülei, hogy eltitkolják előle a valóságot. Nem látott szegénységet, öregséget, nyomort, nehézséget, csak azt, amit a szülei akarták, hogy lásson. És ő fellázadt ez ellen a magam módján.

Emberileg minden tiszteletem ezé a hercegé, az más dolog, hogy vallásilag nem azonosulok.

De ez is kicsit ilyen érzés.

Eljátszani valakinek, hogy a barátja, de ő közben éli a mindennapjait, utazik, elmegy valahová, míg Truman ott él és nem mozdul ki sehonnan és unalmas lesz az élet, tele kérdésekkel... Hogy próbálják meg menteni, hogy ne lépjen le. Ne hagyja ott.

És hogy az a szerelem, amiben ő él és hisz, csak játék. Egy színésznő játéka. 

Hihetetlen jó film. ITT MEGNÉZETITEK! Ha még nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg!

Nyugi van! # Eat pancakes

A palacsinta az egyik olyan étel lehet a világon, amit mindenki szeret. Nem?
Én mondjuk nem ilyen amerikai palacsintát szoktam készíteni, hanem rendeset, és akkor is jó nagy adagot, de így is megenném.
A palacsinta jó dolog. Nálunk mindenki mással eszi és máshogy szereti. A kicsi Nutellával, a középső kakaósan, a nagy lekvárosan, én túróval, férj pedig simán. :)

Lepcsánka nálunk

itt berét.

A család nagy kedvence.

Vidám tavasz

Szerintem ez egy nagyon szép kép. Annyira hangulata van, meg minden.

 

Life is colors - Zöld és szép

Love your Life

Szeretem az életemet.
Boldog is vagyok.
Leginkább hálás Istennek, amiért találkozhattam Férjjel, amiért őt adta nekem.
Hálás vagyok a gyerekeimért, hogy mindegyik más, és nagy ajándékok nekem.
Soha nem akartam karriert befutni, nem voltak nagy elvárásaim, egetrengető elvárásaim. Egész életemben boldog szerettem volna lenni és megadatott.
Nagyon szeretem az életemet.

A szójáról

Amikor már milliószor megkérdezi tőlem valaki, hogy "akkor mit tudsz te enni?", kontra: "és a fehérje?" kérdéseket, nos bevallom, hogy kezdem unni. De tényleg.
Szívesen elmondom egyébként mindenkinek, hogy nem, nem kívánom a húst és igen, tudok mást is enni helyette, és szoktam is :), de nem mindig fogják az emberek.
Még akkor sem, ha rám néznek meg Férjre és láthatják, hogy nem fúj át minket a szél, jó húsban vagyunk, és még élünk!
Aztán elmondom, hogy igen, mi fogyasztunk szóját és igen, mi szeretjük.

Az elmúlt időszakban nagy vita alakult ki arról, hogy mennyire egészséges a szója, meg hogy szabad-e egyáltalán enni. De vajon tudják-e az emberek, akik ezért dünnyögnek meg beszólogatnak, hogy ők is naponta fogyasztanak szóját? Legalábbis sokuknak fogalma nincs arról, hogy szóját esznek, mert nem gondolják végig, hogy pl. a halkonzervekbe is tesznek, vagy a húsos ételekbe pl. Vajon mitől olyan olcsó a sima parizer? Mert hogy nem 100 % húsból áll, az biztos!

A szójában sok a többszörösen telítetlen és alacsony telítettségű zsír, a rost, a vitamin és az ásványi anyag. Így a természetes szójatermékek, például a tofu, a szójatej  helyettesíthetik a vörös húsokat és más egészségtelenül zsíros fehérjeforrásokat.Ezt egy amerikai dietetikus mondta, nem én. :)

A szója az egyetlen növényi fehérjeforrás, amely a szervezet megfelelő működéshez szükséges mind a kilenc esszenciális aminosavat tartalmazza. Azaz helyettesítheti a húst és a tojást is. Fél bögre főtt szójabab a napi fehérjeszükséglet körülbelül egyharmadát fedezi. A szójabab koleszterinmentes, és alacsonyabb a szívnek egészségtelen telített zsírsavtartalma, mint a hús- és tejtermékeké.

És mindemellett azt mondom, hogy ezt is ésszel kell enni. Figyelni kell a táplálkozásunkra. A mértékletesség mindenképpen érvényes. 

Azt is tudom, hogy van, aki allergiás rá. Nyilván azoknak nem ajánlom.

Mi szeretjük, a család egyik kedvence a szója.

Ajtók és lépcsők

Bátornak lenni jó. Ti hogy gondoljátok? Ugye, hogy igen?
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy én nem vagyok egy bátor lány. Soha nem is voltam. Csak vágytam arra, hogy az legyek, de nem alakult így soha az életem.
Legalábbis egy darabig. Onnantól eredeztetem ezt, amikor megismertem az én Férjemet, aki mellett bátrabb és határozottabb lettem, és amiről már többször is írtam.
De tudjátok, - mostanában nosztalgikus hangulatban vagyok (sokszor vagyok abban :) ) -, és azon gondolkoztam, hogy mennyi lehetőségem volt arra, hogy bátor legyek, megtegyek dolgokat. Bemenjek egy ajtón, vagy fel egy lépcsőn...

Valószínűleg sok minden máshogy alakult volna az életemben.
Nem tudom, hogy jobb lett volna, ebben nem vagyok biztos. De világ életemben szerettem a biztosat. Nem vágytam feszegetni a határaimat. Így nem is igazán küzdöttem dolgokért, mert úgy éreztem, hogy biztos nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá méltó.
Nem tudom megmondani, hogy honnan jött ez a nagyadag kisebbségi érzés, csak halvány sejtésem van, de otthonról biztosan nem. A szüleink támogattak minket, és anyukám kimondottan bátorított. És míg a bátyáim belemenős, bátor, vagány fiúk voltak - most is azok -, én maradtam a csendes, szobájába behúzódó, a megszokásokra figyelő és a biztonságra törekedő alkat. MOST nagyon hálás vagyok, hogy ez így alakult.
De tudjátok, van úgy, amikor az ember úgy örült volna (főleg tinédzserként), ha kicsit bátrabb. Ma nagyon rossz tinédzser lennék azokkal az értékekkel, amik akkor voltak. Aggódom is a gyerekeim miatt. Az értékeket megpróbáltuk átültetni, de a világ és a társadalom is más. Így csak az marad, hogy Istenre bízzuk őket. Nincs más!

Az tény, hogy szeretném, ha a gyerekeim bátrabbak lennének, és bátran részt vennének jó dolgokban. Én azokban sem mertem. Féltem, hogy csalódást fogok okozni, és ez most is bennem van. Mindig vannak félelmeim és aggályaim. Azzal kapcsolatban, hogy jó anya vagyok-e, vagy sem, már nincsenek. Ezeket megharcoltam, és ahogy látom a gyerekeimet nőni és értelmesedni, azt látom, hogy hálás vagyok értük. És a mi csörtéinkért, a "diktatúráért", amit adtam nekik (igen, voltak és vannak szabályok, és igen, vannak alapdolgok, amiket elvárok és meg kell tenniük, és igen, nem ők diktálnak a családban!).

Én hiszek az ajtók és a lépcsők fontosságában. Meg abban, hogy tudni kell mikor lépjek be egy ajtón és mikor ne! Fontos, hogy tudjam, hogy mikor menjek fel egy lépcsőn, és mikor haladjak inkább lefelé. Én megijedek ezektől (néha még most is), és ezt nagyon tanulnom kell.
És remélem, hogy tudok is majd ezen dolgozni, és átértékelődik sok minden az életemben, és leszek olyan bátor, hogy belépjek egy ajtón!
A lépcső ráér!

Life in Colors - Lilaság

Úgy várom már a tavaszt! Még akkor is, ha tudom, hogy tavasz van, de fizikailag nem érzem.
Érzem viszont az orgonaillatot, ami azt jelzi nekem, hogy valami van, valami készülődik a levegőben. Közben meg fázok és nem értem, hogy miért kell még mindig meleg kabátba járni mindenhova. Miért is?
És az orgonaillat a lilát juttatja az eszembe, még akkor is, ha a kertünkben van fehér orgona is, de nekem gyerekkorom óta a lilával párosul. Ezért is hoztam most ezt a lilás összeállítást.
Még akkor is, ha ez nem az én színvilágom. De érzem a képen az orgona illatot. Te is? 

Nekem nem húsvét, inkább tavasz!

Tudjátok, már sokszor elmondtam, hogy nem igazán rajongok az ünnepekért. Egyikért sem. A húsvétért legkevésbé. Mármint abban a tekintetben, hogy én nem vagyok hagyományőrző. Nem locsolkodunk, nem öltözünk szép ruhába, nem várjuk a locsolókat. Ha lehetne, akkor bezárnám az ajtót, de mi ilyenkor családlátogatásra megyünk.
A szüleimnél sincs akkora hagyománya, bár apukám reggel meglocsol minket. De ennyi. Meg a tesóm.

Ám vannak mégis szép, egyszerű ötletek, amiket meg lehet valósítani, és még mutatósak is.
Egy kis inspiráció következik, természetesen a neten találtam őket.

Sokkal egyszerűbb elkészíteni ezt a dekort, mint ahogy gondolnátok. Mindössze némi drót, festék és tojás szükséges. Ráadásul tavaszt jelez, nem Eastert. :)

http://www.abeautifulmess.com/2014/04/spring-easter-egg-display.html

A szokásos üveg váza helyett, akár egy ilyen galvanizált fém kaspóba is ültethetünk nárciszt vagy jácintot.

Mindig is imádtuk az ilyen nem szokványos megoldásokat, amikor a virág nem vázában, hanem valami váratlan tárolóedényben van. De csak mert tulipán mániás vagyok. Nagyon!!!

Vidám kis kombináció ez a kancsóból és a hozzáillő bögrébe ültetett virághagymákból álló kompozíció.

Krepp papírból készült ez a csokor virág. Itt megnézhetitek, hogy kell csinálni:

https://liagriffith.com/make-these-pretty-crepe-paper-tulips/

Igazából, ha rajtam múlna, akkor csak virágokból állna a tavaszi (húsvéti) készülődés. De persze ez nem jelenti azt, hogy ha nálatok más a szokás, úgy tegyétek! Az a lényeg, hogy mindenki örüljön a tavasznak!

Minden, ami zöld

Az egyik kedvenc színem a zöld.
Igazából bármerre nézek, mindenhol zöld van.
A zöld különböző fajtája és árnyalata.

Egyszer egy nyári táborban mondtam a gyerekeknek, hogy szaladjanak egyet, és hozzon mindenki legalább 3 olyan levelet, füvet bármit, ami zöld. Amikor megjöttek, egymás mellé tettük őket, és megbeszéltük, hogy ezek egyformák, mert mindegyik zöld. Mégis másmilyen, mert bár zöld, különbözőek. Ahogyan mi, emberek.
Tudjátok, lehet, hogy valaki kisebb, mint a másik. Okosabb, mint a másik, népszerűbb, mint a másik, más a bőrszíne, a vallása, a gondolkodása, de minden ember ZÖLD. Mert ezt a zöldet Isten teremtette meg, és mindegyik nagyon egyforma neki, és mindegyiket egyformán szereti.
Ahogyan az embert is. Nem tesz különbséget. Isten nem.
Az csak az ember!

LÉGY TE IS ZÖLD!

Nyugi van! # Smile :)

Ez azért néha nagyon nehéz...
Főleg most, hogy hetek óta nyomjuk az ágyat, és vírusos betegségeink vannak, és túléljük. Én mondjuk már napok óta nem aludtam egy igazán jót. Ma pl. 3-4 óra között mozog az alvásom. És bár szoktam mondani, hogy nincs nagy alvás igényem, azért ezt még én is kevésnek érzem.
De azért próbálok mosolyogni.
Mert enélkül nem lehet jól megélni a mindennapokat. 

Mandulás milánói

Ez megint egy olyan étel, amit nem tudok eldönteni, hogy szeretem-e. Vegyesek az érzéseim, de egyszer ki lehet próbálni. Csak a kedvenc szakácsom ajánlotta egyszer, aki az esküvőnkön is főzött.

Persze fotó megint nem készült. :( 

Éppen a családunk részese lett a most megjelenő és terjedő hányásos-hasmenéses vírusnak, úgyhogy hetek óta felváltva ápolom valamelyik gyerekemet, így nem igazán van időm fotózni. Főzni is alig. :( Meg takarítani, mosni és vasalni se... Semmire. 

Mindenesetre úgy döntöttem, hogy néha-néha megosztok ilyen fotó nélküli ételt is, mert attól, hogy nem fotózom le, még nem rossz ételeket. Ez sem volt, én szeretek kipróbálni új dolgokat, de nem lesz a kedvencem. Már csak azért sem, mert a milánói sem az. Mindegy, hogy tálaljuk! :) 

A mandulát szeretem külön, mert az egyik legegészségesebb csonthéjas :) Mi vegák előszeretettel használjuk a diót, a mogyorót és a mandulát. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy mennyire hálás vagy a Teremtőnek, hogy nálunk senki nem allergiás ezekre. Nem is tudom, hogy mihez kezdenék akkor... Sok diót használok, és magában is sok fogy ezekből a finom csonthéjasokból. Húspótlásra kiválóan alkalmas a mandula.

Tartalmaz fehérjét, telített (olajsav) és telítetlen zsírsavakat, olajat, szénhidrátot, és ásványi sókat. Rengeteg energiát ad :)

Hozzávalók:
25 dkg mandula szirom;
1 evőkanál vegamix;
2 db vöröshagyma;
pici só;
méz;
1 csomag spagetti;
víz,
olaj;
2 doboz paradicsompüré;
oregáno,
kevés zöld zeller

Elkészítés:
1. A hagymát apróra vágjuk és megpároljuk.
2. A paradicsompürét ráöntjük, kevés vízzel felöntjük, a fűszereket hozzáadjuk.
3. Ezután hozzáadjuk a mandulaszirmot, s együtt főzzük, amíg a mandula megpuhul. (Liszttel sűríthetjük).
4. A Spagetti tésztát kifőzzük hozzá, s együtt tálaljuk.

Soha el nem hervadó virágok

Kézírás vagy gépírás?

Nagyon szeretek írni. Kézzel. Persze géppel sokkal, de sokkal gyorsabban megy, hiszen az az egyik szakmám :), és egyre többet használom is. Azonban én grafomán vagyok, erős kényszert érzek arra, hogy kézzel is írjak. 

Nem én írtam, de jó, nem? :)

Mindig, amikor készülök valamilyen projektre (tábor vagy gyerekanyag) írogatok kézzel vázlatot, ötleteket, jegyzeteket készítek, de sajnos nem vagyok annyira összeszedett. Észrevettem, hogy csúnyulni kezdett az írásom, és kapkodok is. 
Tudjátok, inkább kreatív és szétszórt, művészi és kaotikus vagyok. Tényleg így jellemezném önmagamat. Sokszor nem értem, hogy a káoszban a fejemben és a gondolkodásomban hogy forrja ki magát egyszerre csak valami átláthatóvá és jóvá. Mert - szerényen mondom csak - tényleg jól szoktak sikerülni a gondolatok a fejemben. :)

Arra jöttem rá egyébként, hogy minden ellenére egyre jobban fáj a kézírás. Régebben annyit, de annyit leveleztem, mindent kézzel írtam, a munkahelyeimen, ha kézzel kellett írni, akkor engem kértek meg, mert tudták, hogy nagyon szeretem csinálni. Most is szeretem, de már úgy elszokott tőle a kezem, hogy tényleg fáj. Mert állandóan gépelek, háttérbe szorul a kézírás. Van ugyan egy jegyzetfüzet-szerűségem, de azt meg inkább hagyjuk. Egyetlen naptáram van, amibe beírok mindent, hogy képben legyek, és ne felejtsek el dolgokat, bár nálam ez sem működik mindig, pedig igyekszem. :) Nem hiszek a zseni és a káosz - típusú mondásban, mert szerintem ez hülyeség. A rend fontos. Csak az a kérdés, hogy abban a rendben megtalálok-e mindent, amit szeretnék... :) :)

Emlékszem, amikor főiskolára jártam, nagyon sok mindent leírtam. Volt, hogy duplán. Volt egy ott-jegyzetelős füzetem, és aztán itthon szépen bemásoltam, hogy olvasható legyen. Ráadásul én így tanultam, hogy ha sokszor leírtam, hittem, hogy megmarad. Egyébként most is hiszem.     Meg az is az igazság, hogy én gyorsírást is tanultam, amit persze már nagyon elfelejtettem. Szerettem nagyon, de már az is régmúlté. Ott is nagyon kellett használni a kezet. És jó is volt a tanárom, de gépelni akkor is jobban szerettem. Ennek is megvannak a maga szépségei.

Én most is rajongok a szépírásért.
A gyerekeim sajnos nem írnak szépen, és ez az én szívfájdalmam. Persze, tudom, hogy ez valakinek nem fontos, de nekem személy szerint igen. És úgy szeretem, amikor én írhatom rá a gyerekeim füzetére a nevüket! :) Szeretek szépen írni. Megnyugtat és jól esik a lelkemnek. Ha megyek, és aláírok valahol (pedig milyen rövid nevem van!), mindig mondják, hogy milyen szép az írásom. Ilyenkor megköszönöm, jól is esik. 

Sajnálom, hogy nem divat ma már szépen írni. Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy divat lett a calligráfia. Ami nekem is tetszik, csak időm nincs a művelésére. 

Emlékszem, hogy a nagymamámnak is különleges írása volt, valami ilyesmi.

Ez meg egyszerűen csodálatos!

Általános iskolában a rajz órákon a tanárom (én egyébként szerettem rajzolni) egyik mániája az volt, hogy mindig tussal betűket rajzoltunk. Akkor sem láttam értelmét, és ma sem látom. Jobban szerettem volna, ha többet rajzolunk. Mondjuk ma többet rajzolok, mint akkor. És ma már van értelme a rajzaimnak... :)

Szeretem a jó ceruzákat. Vettem is egy rajzkészletet, amivel alkothatok. És nagyon élvezem. :)

Ti hogy vagytok egyébként a kézírással? Mennyire szoktatok kézzel írni? Pl. küldtök még képeslapokat, vagy írtok kézzel leveleket bárkinek is?