Száz évvel Husz János halála után

 

 

GYereknap

 

John Wyclifet a tanításáért meg akarták ölni

 

 

Life in colors - Türkizes

Prágában élt ekkor egy nagy tudású, becsületes pap.

 

 

Az oxfordi egyetem falai között egyre terjedt a Szentírás

 

 

1 terasz, 8 perc, 3 évszak

 Nagy rajongója vagyok Kanako Kuno cuki és jól ábrázolt rajzainak. Sok rajzát itt is felhasználom, mert úgy gondolom, hogy van mondanivalója. Ő egy japán nő, aki Párizsban él. A My Little Paris oldal az övé, és szeretek benézni, mert párizsi hangulatot ad vissza, és tudjátok, hogy mennyire szeretem Párizst! 

Tegnap találtam ezt az oldalán, és úgy éreztem, hogy teljesen igaz. Hihetetlen az időjárás, és nagyon idegesítő. Megviseli a szervezetet és nem tesz jót. De azért reménykedem, hogy ha már a tavasz ki is maradt, legalább hamarosan jön a meleg. Addig is, mosolyogjatok!

 

 

 

Az egyház és az uralkodók dicsőségét hirdető nagy templomokban...

 

 

Fényes tervek, meglepő fordulatok

Azon gondolkoztam - így a nyárhoz közeledve, bár jelei nem mutatkoznak :(, hiszen még mindig kell a téli kabát -, hogy milyen sokan szeretik a karácsony hangulatát, a feldíszített házat, fákat, dekorációkat, és milyen sok időt szánnak rá. A mi házunk soha sincs feldíszítve, a szívünk igen. Nem a karácsony miatt, mert mint tudjátok, annyira nem rajongok ezért az ünnepért, hanem egyszerűen csak az érzésért, hogy pihenhetek és együtt lehetek a családommal.

Sokat gondolkoztam mostanában azon, ami itt zajlik nálunk, a világban. NEM igazán tetszik, és néhány dolog idegesít is. Így nem igazán tudtunk tervezgetni. Ti. hogy az embernek korlátozzák a mozgását, a lehetőségeit. 

Nemsokára itt az év vége, még be kell férnie egy-két hétnek, ami húzós lesz mindenkinek. Év végi dolgozatok, javítások, de az az igazság, hogy nekem most ez nem fontos. Persze, jól jönnének a húde jó jegyek, de az online oktatás háttere nem igazán erről szól. Küzdöttünk vele, de elengedtem. Nagyjából kialakult a kép is, hogy Zsófink mit szeretne, és a jövő félév arról fog szólni, hogy még jobban rámozdulunk a jobb jegyekre. Így is nagyon büszke vagyok rá, és tudom, hogy mennyi munka van abban, amit csinál. Imádom. Igen, használom ezt a szót! A többit meglátjuk.

Már elfáradtam abban, hogy tökéletesnek látszódjak (mondjuk soha nem volt cél), meg azt a képet mutassam, hogy tökéletes anyuka vagyok, akinek mindenre van ideje. De nincs. Ismét úgy alakult, hogy a hetente 3x egész nap vagyok, akitől elfáradok, és már nincs mindig kedvem még külön mindent megnézni, utánanézni, foglalkozni. A nagyok már nagyok, muszáj kicsit figyelniük a dolgaikra, bár igyekszem kicsit kontrollozni, de nem vagyok benne az igazi. :) Nincs rá időm. Amikor fél 5 körül hazaérek, már annak is örülök, ha át tudjuk beszélni a másnapot, ha kicsit beszélgetek a gyerekeimmel, feltéve, ha nem kell zeneiskolába vagy szolfézsra menni, ha kicsit összebújhatunk, néha-néha belefér egy esti mese, mert igyekszem erre is odafigyelni, de még főzni is kellene, és persze sok minden elmaradt, amit lehet pótolni. Mindig azt vallom, hogy a mosogatnivaló megvár, a vasalnivaló szintén, amikor van rá egy kis időm. Régebben teljesen stresszeltem ezektől a dolgoktól, ma már nem érdekel. Tényleg. A gyerekeimet szeretem, minden más ráér. 

Nyugi, szoktam takarítani, csak vannak prioritások. A Családom! 💓

Úgy volt, hogy nem utazunk túl sok helyre az idén. Nem is terveztük, közben mégis úgy alakult, hogy sok helyre megyünk. Legalábbis sok minden fog történni. Iskolai táborok. Lesz olyan, ahová Kata nélkülem megy, és lesz olyan is, ahová én is megyek az iskolába. Ha minden igaz, a nagyobbak Zánkára mennek - együtt, szintén az iskolai programban. Aztán szeretnénk végre hazamenni a szüleimhez, egy kis szabolcsi körtúra is talán. Ha minden igaz, idén újra lesz gyerektábor, és még ki tudja mi minden vár ránk... Pedig azt hittem, hogy eseménytelen lesz a nyár.

Mert úgy terveztük, hogy "lázadásként" nem megyünk sehova. Felállítjuk a kis medencénket, feltesszük a mi kis lampionjainkat, sütünk hekket, hogy Férjnek balatoni hangulata legyen, és mindenféle olyat csinálunk, amit nyaraláskor. De aztán lehet, hogy nem kell. Meglátjuk. A többiről meg, ha minden jól megy, beszámolok.

 

A harcias és büszke vallási vezetők haragudtak a kis gyülekezetekre a bibliaolvasás miatt.

 

 

Voltak hívő gyülekezetek, amelyek nem csatlakoztak a vitatkozókhoz.

 

 

Life in colors - Kék-piros

Külön-külön szeretem ezeket a színeket, bár a túl világoskék nem az én műfajom, és így a képek együtt aranyosak. Olyan kis édi, ártatlanságot szimbolizálja nekem. De valahogy mégsem venném fel, hordanám, csinálnám meg a házamban és sütiben sem. Viszont Katámnak nagyon tetszik. És az ő ízlése nem annyira konzervatív, mint az enyém.

E.S.Gardner: A szerencsés lányok esete

Ha még nem mondtam volna, :) most Gardner-könyveket olvasok. Lassabban haladok, mint szeretnék, mert csak este van időm olvasni. És néha, amikor hazajövök egy-egy fárasztó nap után már nincs mindig erőm és energiám olvasni. Este szoktam, kényelmesen befeküdtve a pihe-puha ágyikómba. De az utóbbi időben (mert hetente 3x egész napozok) nem nagyon van kedvem. De nem adom fel, hogy minden nap olvassak egy kicsit. Muszáj, szükség van rá az agyamnak.

Nos, ez volt az a könyv, amire emlékeztem, hogy ki a gyilkos, de arra nem emlékeztem, hogy ebben a regényben nincs bűnügyi per. Az a kedvencem a Gardner könyvekben, amikor Perry Mason a bíróságon keresztkérdéseket tesz fel. Igen, jó ezt olvasni, és pont ezért jó olvasni. Mármint, hogy nem hosszú tájleírásokról van szó :), hanem jó kis beszélgetésekről. 

Ez a könyv jó, és izgalmas. Perry Mason folyamatosan jön-megy-nyomoz.. Szeretem.

Egy rész a könyvből:

– De maga ugye bevallotta, Mr. Mason, hogy hamis nyilatkozatot adott a rendőrségnek?
– Valóban bevallottam.
– És ez nem bűntett?
– Nem. Az ember annyiszor hazudhat a rendőrségnek vagy bárki másnak, ahányszor akar. Ha azért hazudik, hogy fedezzen egy gyilkost, akkor valóban bűnt követ el. Ha eskü alatt hazudik, akkor hamis tanúvallomást tesz. De ebben az esetben, uraim, a hazugság a gyilkos lépre csalását szolgálta.
– De nem vállalt ezzel kockázatot?
– Uraim, én mindig kockázatot vállalok. Én így szoktam játszani. Szeretem a kockázatot.

Az üldözéseknek egyszer csak vége szakadt.

 

 

A méhek világnapja

 

 

A keresztények ebben az időben már sehol nem voltak biztonságban.

 

 

Jézus a feltámadtása után elment a mennybe.

 

 

Azok a zsidók, akik nem fogadták el az Úr Jézust...

 

 

Jézus arra tanította Izrael népét, hogy ...

 

 

Life in colors - Vidám zöld

Ma már a második jeruzsálemi templom sincs meg...

 

 

Moonlight - egy hármas alá sorozat

Az úgy van, hogy én nagy Jason Dohring-fan vagyok. Nem igazán ismert színész, de már írtam  róla többször is. Tudjátok, ő erősen tagja a 20-as listámnak, ahová igen ritkán kerül fel valaki. Nem is tudom miért. De Dohring ott van. Legelőször az egyik - azóta nagy kedvenc sorozatommá vált - Veronica Marsban láttam. Eredetileg csak mellékszereplőnek szánták, de aztán főszereplővé nőtte ki magát. Az utolsó évadot csak egyszer voltam hajlandó végignézni, mert ott buta módon megölték benne, amit azóta sem tudok megbocsátani. 

Az egyik macskámat is elneveztem róla. Mármint a filmbeli karakteréről.

Ami tény, hogy nem egy túl karakteres figura, és nem is egy de Niró, én mégis kedvelem. Mint embert is sokra tartom, mert családcentrikus, nem keveredett bele mindenféle hollywoodi botrányba, a középiskolai barátnőjét vette el feleségül, van két gyereke és van egy kis farmja, és még méheket is tart. 

Nem olyan régen találtam egy sorozatot, amiben ő volt az egyik szereplő, és gondoltam, megnézem. A másik szereplő Alex O'Loughin benne volt a Hawai Five 0-ba, amiről szintén tettem említést, de az egy olyan sorozat, amit még nem néztem végig, bár bírom az akciót. Egy idő után kifullad ebbe az ember. 

A történet röviden:

Mick St. John, aki helyes, sármos - és halhatatlan - magánnyomozóként dolgozik Los Angelesben. 60 évvel ezelőtt vámpírrá változott, és örökre 30 éves marad. A különleges képességeit - társaival ellentétben - arra használja, hogy védelmezze az embereket. Felbukkan a vonzó riporternő, Beth Turner az életében. 

És a történet ennyi kb. Szeretem a nyomozós filmeket, és ebben az esetben is erre számítottam. Alex O' nem a kedvenc színészeim egyike, de itt most tetszett, hogy itt még nem volt tele tetoválással. Ez  nálam alap, mármint, hogy nem szeretem az agyontetovált fickókat. Meg a nőket sem. 

Szóval, amikor évekkel ezelőtt kiderült számomra, hogy ez egy vámpíros sorozat, amit szintén nem szeretek, és nem is nézek, úgy döntöttem, hogy nem nézem meg. Tartottam is magam ehhez, de aztán valamiért kidobta nekem a rendszer, és úgy gondoltam, hogy belenézek. Mert gondoltam, ha valaki megkérdezi, hogy láttam-e már ilyet, akkor tudjam azt mondani, hogy igen, láttam. :) Na jó, nem számít nekem, hogy a társadalom hogy gondolkodik, főleg meg rólam, egyszerűen kíváncsi voltam. 

Aztán megnéztem. Ez nem egy vámpíros sorozat, közben pedig egy vámpíros sorozat. De azt gondoltam magamban, hogy vámpíros beütés nélkül lehetett volna belőle egy jó kis nyomozós-sorozat, de kell a hatásvadászat. Tény, ami tény, nem lett a kedvencem. Még Dohring miatt sem.

A vámpírság csak abban nyilvánul meg, hogy a főszereplő vért iszik (amit a hullaházból szerez a szintén vámpír barátjától), és gyorsan gyógyul. Nincs kereszt, fokhagyma, napfény általi halál és társaik. Még jó, hogy ezt rögtön az első két percben tisztázzák előttünk, így később nem érhet meglepetés. Ha ezt elvesszük, akkor egy átlagos sorozat marad, ami nem véletlen, hogy 1 évadot ért meg. 

Dohring egy gazdag, sok ezer éves vámpírt játszik benne, aki nagyon gazdag, és a főszereplő barátja. De minden mellett engem a legjobban a női főszereplő idegesített. Választhattak volna más nőt a szerepre, valahogy idegesítő volt számomra. 

Szóval, ez egy elég közepes, inkább 3-as alá sorozat. Megnéztem, csak és kizárólag Dohring miatt. De tudom, hogy játszott egy másik, hasonló típusú sorozatban, azt hiszem iZombie a címe, de ezt meg elvből nem nézem meg. Pedig ugyanaz jegyzi, aki a Veronica Marsot is, de azt nem lehet überelni. Nekem.

Később, amikor az élő isten tisztelői letelepedtek, templomot építettek.

 

 

Kezdetben másmilyen volt az Isten imádata.

 

 

Arany János a lá Zsófi

 Nagyon szeretem a gyerekeimet. Ez teljesen normális, mert anya vagyok. (Persze, mostanában egyre többet szembesülök azzal, hogy ez nem mindenkinek normális.) De én a magam módján mindegyik gyerekemért rajongok, pedig ég és föld, tűz és víz egyik a másikhoz képest. Ám pont ez a jó benne, nem igaz?

Sokszor beszéltem / írtam arról, hogy Zsófia - szerintem - tehetséges. Jól rajzol. Ha rajta múlna az élet, akkor nem holmi fizikával meg kémiával törődne, hanem csak rajzolna. Jó is lenne így neki a világ. 

Ő az a gyermekem, akinek tanulási nehézségei vannak. Voltunk egyszer, még 4. osztályos korában a Nevelési Tanácsadóban, ott adtak egy papírt, amiben megállapították a figyelemzavarát és még néhány más dolgot is, de azt írták a papírra, hogy további fejlesztést nem igényel. Ennek az lett a következménye, hogy a gyerekem igazán keményen dolgozik egy átlagos 3-as jegyért, mert segítségre van szüksége. Nagyon büszke is vagyok rá. De én is túléltem az életet fizika és kémia nélkül, bár vicces volt a helyzet, mert fizikából érettségiztem (más nem volt), és mégis jól megvagyok. Nem mondom, hogy nélküle, mert azért tudom, hogy az életben sok a matek, meg a fizika... De alapvetően Zsófi én-típus. Természetre is nagyon hasonlítunk, mondják, hogy kinézetre is, és nagyjából az érdeklődési körünk is ugyanaz. A könyvek és a művészet. Mindketten nagyon jól elvagyunk magunknak. Ennyi idősen én is elvonultam, és nem érdekelt semmi, hogy mi történik a tömegben. Ő is így van ezzel. Kicsit magának való. Jobban, mint én. 

A művészet maradt meg számára - és az angol - szerintem tök jól beszél angolul.

Most, a karantén ideje alatt volt egy feladat, ami Arany Jánossal kapcsolatos, és az én gyermekem igazán elemében volt. Mutatom:

A walesi bárdok

Kedvencem:

Ágnes asszony

Annyira szeretem, és annyira büszke vagyok rá!

Egy tarka világ vesz körül minket.

 

 

Madarak és fák napja

 

A remény könyve - könyvajánló

 

 Ismeritek ezt a kis füzetecskét? Nem olyan régen akadtam rá, és úgy gondoltam, hogy ez olyan jól összefoglalja a történelmünk eseményeit, amit a gyerekeknek is ismerni kell. 

 De emellett szeretettel ajánlom a könyvet is, ami leginkább a felnőtteknek való. Jól átfogja és részletes leírást ad arról, hogy milyen is a történelmünk, hogy alakult a történelem folyamán az emberi élet, milyen út vezet Jézushoz, kik és hogyan voltak hűségesek hozzá. Nagyon nagy szeretettel ajánlom!

Neten itt olvasható el!

Megrendelhető itt. Más címen is megtalálható: A nagy küzdelem címen is.