A változás (néha) jó

 Nem igazán szeretem a változásokat. Az a típusú ember vagyok, aki mindig a megszokottságban érzi magát biztonságban. Tudjátok, ugyanaz a mosópor, ugyanazon a helyen vásárolok, ugyanazokat a színű ruhákat szeretem, ugyanazt a Férjet :), és még sorolhatnám. Szeretem a megszokott dolgokat, nekem így biztonságos. De néha az ember ki kell, hogy lépjen a komfort zónájából, mert neki segít, és vele tesz jobbat. Én még ezt gyakorolom, mert azért félek az új helyzetektől, az új lehetőségektől. Nem igazán vagyok bátor, mármint minden tekintetben. 

Nem lesz változás az életemben semmi konkrét. 

Holnap kezdődik az új tanév, és talán ez az egyik, ami új változást hozhat. Az új (régi) izgalma, és az, hogy mi fog változni, mi lesz másképpen. Mert hát lesz.

Szeretnék változtatni egy-két dolgon az életemben, apróságok ezek ugyan, de nekem fontosak. Igyekszem megírni majd őket, beszámolni. Most, az egyik ilyen változás, ami nekem kellett, és ami nem nagy, hogy megváltoztattam a blog nevét, és a kinézetét. Mert most így érzem, hogy ez a blog az én életemről és az én érzelmeimről szólnak. Meg persze ez a bizonyítéka annak, hogy én szeretem Jane Austent, és nekem ez a kedvenc könyvem tőle. Az egyik. Nálam már ez is nagy változásnak számít. :)

Néha azzal bátorítom magam, hogy a változás jó dolog, de azért többször kell meggyőznöm magam arról, hogy higgyek is benne, mert jót tesz nekem. Nos, meglátjuk. :)

Ajánló - Bibliatanulmány

 

Nagyon hiányzik az írás. Régebben több időm volt rá. Persze, ez még akkor volt, amikor itthon töltöttem a napjaimat, és nem dolgoztam. Nagyon szerettem azt az időszakot, mert azt csinálhattam, amit a legjobban szerettem, írtam és rajzoltam. Kitaláltam, alkottam, és lett belőle egy tanulmány. 

Az utóbbi időszak arról szólt, hogy nem volt ilyesmire időm, pedig nagyon szeretem. Ötletem is van, és jó is lenne megírni a témát, de persze - ahogy a legtöbb nő, aki munka mellett gyerekeket nevel és Férje is van :) - időhiányban szenved. Már esténként sem tudok fent maradni, egy-egy órát rászánni az írásra. 

Nem olyan régen pakolgattam, és megtaláltam egy régi, de az egyik legkedvesebb Gyermektanulmányomat. Az Ősatyák amúgy is az egyik kedvenc témám, magával ragad Ábrahám, Izsák és Jákob élettörténete. Ebből született meg ez a tanulmány. Nem tudom, hogy lehet-e még kapni, de a BIK-KIADÓ gondozásában jelent meg.

Remélem, hogy van még rá igény, de persze ebben a net-világban, ahol a gyerekek kevesebbet olvasnak, és írnak, ott nehezebb átvinni a papíralapú dolgokat, de én ezeket jobban szeretem. 

Ehhez a témához találtam ezt a jó kis szemléltető képet a neten:

Érdekelne, hogy ti milyen témát dolgoznátok fel szívesen! Megírjátok nekem?

Life in colors - Világos Kékség

Vega Vadas

Ez az étel nagyon egészséges, mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek egyaránt, hisz szinte mindenféle zöldséget tartalmaz.

Hozzávalók: 8 szója szelet, 3 db sárgarépa, 3 db petrezselyem + zöld, 1 db közepes fej karalábé, 1 nagy fej hagyma, 1-2 kelkáposzta levél, kis fej zeller + zöld, 2 db paradicsom, 2 db paprika, 3 gerezd fokhagyma, 2 babérlevél, só, olaj, 2 dl tejföl, (vegán tejföl) 2 teáskanál mustár, 1 evőkanál liszt.

Elkészítése: 

A szója szeleteket a szokásos módon (ahogy már sokszor írtam) előkészítjük, előző este, a boltokban kapható Vad pác fűszerkeverékkel és olajjal sóval vegyítve. (Én nem szoktam előző este bepácolni, csak reggel, mikor készítem, így is jó.) 

A zöldségekre annyi vizet öntsünk, hogy épp ellepje, puhára főzzük majd a levét leszűrjük. A karalábét, ha fás, a zöldeket, a paradicsomot, paprikát, babérlevelet, kiszedjük a zöldségek közül mert ezekre nincs szükségünk. A fenn maradó zöldségeket a lé egy részével összeturmixoljuk, és összekeverjük a többi lével. Annyi levet hagyjunk, amennyi mártást szeretnénk. 

A szója szeleteket lisztbe forgatjuk, kevés olajon mindkét oldalát barnára sütjük, és belerakjuk az elkészített lébe Tejfölbe belekavarjuk a mustárt, csapott kanál lisztet, felengedjük a mártásból kivett kb. 2 dl lével. (Erre azért van szükség, hogy ne legyen csomós a mártásunk) Beleöntjük, és ismét felforraljuk. Vigyázzunk, mert ilyenkor könnyen odaég a szója szelet az edény aljára!

Spagettivel tálaljuk. Ez most nokedlivel készült, mert nálunk igazán mindegy. :) 

Elkészíthetjük szója nélkül is, így is tartalmas tápláló ételt kapunk.

Táboron túl

 Túl vagyunk a táboron. Nagyon jó volt. Nem fáradtam el annyira, mint gondoltam, de persze elfáradtam. Tényleg jó volt. Amint lesz időm, beszámolok róla, de most nincs. Mármint időm. Próbálom utolérni magam, mert holnaptól kezdődik a munka az iskolában. De igyekszem majd mesélni róla. 

Addig is itt egy csoportkép:

Life in colors - Balatoni nyár

Könyvajánló - Egy vicces könyv egy vicces fickótól

 Nem tagadom, nagy rajongója vagyok a Dumaszínháznak. Legalábbis azoknak a tagjainak, akik tényleg viccesek. Vannak olyanok köztük, akik azt hiszik, azért viccesek, mert csúnyán beszélnek, pedig nem. Évek óta Kőhalmi Zoltán az egyik kedvenc humoristám. Nagyon furcsa pali, amolyan igazi antiszociális, de remek humora van, és én nagyon szeretem. Ráadásul ő az egyetlen olyan humorista, aki nem beszél csúnyán, nem trágárkodik a színpadon, és attól még nagyon ütős. Jó figura.

Tavaly előtt volt, amikor még bejártam Fehérvárra, hogy megleptem magamat ezzel a könyvvel, és azt kell mondanom, hogy MEGÉRTE. Minden percét szerettem, és igen jól szórakoztam. Tervezem, hogy újra elolvasom. Aztán Férjet is rábeszéltem, és bár nem annyira szeret olvasni, de mostanában sokat olvas, már amikor van ideje, és büszke vagyok rá. De ez a könyv a kedvence lett. Aki szereti  a jó humort, a krimiket és az Örkényi agymenős stílust, akkor mindenképpen olvassa el! Megéri. 

Emlékszem, én akkor olvastam, amikor még hordtam a gyerekeket úszni. Ültem a lelátón, és hangosan felröhögtem, és nem mindig értették, hogy mi bajom van. Pedig semmi, csak Kőhalmit olvastam.

Ez az ajánló van hozzá:

Az megvan, hogy Jo Nesbo, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi... De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen! Cserna-Szabó András

 NAGYON JÓ!

Fiatalok napja

 

Könyvajánló - Lee Child: Bosszúvágy

 Azt terveztem nyárra, hogy sokat fogok olvasni, és ez megvalósulni is látszik. Főleg azután, hogy a telefonom teljesen felmondta a szolgálatot, és már vagy 2 hete nem működik. Vagyis elérhetetlen vagyok. :) Ez jól hangzik, bár így a tábor előtt nem túl praktikus, de mindegy. 

Szóval, amikor lehetőségünk nyílt arra, hogy könyvtárba menjünk, éltünk is vele. Kiválasztottam egy könyvet, ezt itt: 

Jack Reacher magányos farkas. Amióta elhagyta a hadsereget, egyedül járja az országot, amíg egyik nap hirdetést nem lát az újságban: „Reacher hívja fel Rick Shoemakert." A hadsereg visszavárja… A külügyminisztérium és a CIA az ő segítségére számít.
Egy ismeretlen merénylő ugyanis rálőtt a francia elnökre. Párizsban. Amerikai golyóval. A célpont és az orvlövész közötti távolság pedig olyan nagy, hogy a feladatra alig egy maroknyi ember lehet képes. Az egyikük John Kott, aki épp most szabadult tizenöt évnyi börtön után. És ezt a büntetést egyetlen embernek köszönhette – Jack Reachernek.
Miközben a lehetséges merénylő a G8-as találkozóra tart, hogy beteljesítse küldetését, Reacher a nyomába ered. Üldözőt és üldözöttjét egyetlen dolog hajtja: a bosszúvágy…

 Mert mondtam, hogy nagy Child-rajongó vagyok. "Ó! Ezt még nem olvastam felkiáltással!" hoztam ki, aztán kiderült, hogy tényleg nem olvastam, de a könyvespolcomon ott van. Sok Child van a könyvespolcomon, és a legtöbbet olvastam is, erről meg elfelejtkeztem. Nahát!

És azt kell mondjam, hogy ez is, mint a legtöbb Jack Reacher-krimi nagyon tetszett. Nem igazán tudtam letenni. Olvasmányos, izgalmas, és letehetetlen. Ahogy a könyv elején írták, Jack Reacher a mai James Bond. Noha én szeretem Bondot is (kizárólag Pierce Brosnannal volt jó!), Reacher a kedvencem. Jobban bírom. Ez a pasi igazi szuperhős, aki mindent mindig kiderít, kinyomoz, mindennek utána jár, és persze mindenkit megver. Egy olyan fickó, akivel szívesen kirándulna az ember bárhová, mert biztonságban érzi magát mellette. 

Lee Child pedig jól használja a szavakat. Olyan történetet kerít a közel 2 méter magas, robosztus katonafickó köré, hogy amikor olvassuk, az lerakhatatlan. Egy olyan katonai rendőrről van szó, aki már nem a seregnél van, a maga uraként járja a világot. Iszonyú mennyiségű kávét iszik, legtöbbször szalonnás rántottát eszik, és mindig magánál hordja az összecsukhatós fogkeféjét. Nagyon szeretem, és nagyon szeretem olvasni a kalandjait.

kép a netről

Lee Child 1997-ben jelentette meg első történetét „Elvarázsolt dollárok” címmel, és amelyek után a kortalan hős továbbra sem öregszik (de James Bond is örök fiatalos maradt, pedig már jó régóta menti meg a világot :) ), de nem igazán lehet tudni, hogy voltaképpen hány éves. De nem is fontos. Csak az fontos, hogy szükségünk van egy ex-katonai-rendőrre, aki móresre tanítsa a bajkeverőket. Nem mindig szelíden.

Reacher alakja azoknak is ismerős lehet, akik még nem találkoztak könyvben egy történetével sem, hiszen Tom Cruise főszereplésével, nem is olyan régen a moziban, manapság meg már a tévében is láthattuk a Csak egy lövés alapján készült filmet. Cruise csak egy törpe Reacher méreteihez képest, hiszen az amerikai filmbálvány – állítólag – 170 cm magasra nőtt, mégis hiszünk neki, hogy méretes pofonokra is képes. A Reacher-rajongók annak idején valósággal őrjöngtek, hogy a csöpp sztár kapta a főszerepet, ám a siker és a bevételek az alkotók döntését igazolta. (A film nekem is tetszik, de mindig zavart a méretkülönbség.)

Sorozatajánló - Crossing Lines / Határtalanul

Még évekkel ezelőtt láttam ezt a sorozatot, és akkor tetszett. De csak 2 évadig jutottam. Nem tudom már mi volt az oka. Aztán pár hónapja megnéztem újra, mert nem emlékeztem a végére. De hogy is emlékezhetnék, amikor nem néztem végig?

Ahogy már sokszor írtam, szeretem a rövid évados sorozatokat. Keresgélni szoktam köztük, mert néha gyöngyszemekre akad az ember. Meg nem biztos - sőt biztos! -, hogy ami az átlagnak nem tetszik, az esetleg tetszik nekem. És fordítva is igaz. Ami nekem nem tetszik, az a többségnek igen. Van erre sok példa :), de ez így rendben is van.  

Nekem a Crossing Lines egyszerre volt izgalmas, jól megszerkesztett sorozat, de közben valami hiányérzetem is volt. Pl. az, hogy az egyik főszereplő, akit Willaim Fichtner játszott, nem vette túl komolyan, vagy nem is tudom... Úgy mindenki elvolt, de közben mintha nem élvezte volna a szerepet. Ettől még a gagyinak tűnő, lövöldözős akciófilmek szereplői is jobban elhiszik, hogy jó zsaruk és komolyabban veszik az egészet. Pedig szerintem az alapötlet jó volt. A színészi gárda is az. Ki ne élvezné Donald Sutherland bármelyik játékát?

A történet:

Louis Daniel nyomozó (Marc Lavoine) segítséget kér visszavonult amerikai barátjától Carl Hickmantől (William Fichtner), hogy segítsen neki kinyomozni egy igen bonyolult ügyet. Hickman először vonakodik elfogadni az ajánlatot, mivel egy régebbi ügyében megsérült a keze, és ezért nehezen tudja ellátni a rendőri feladatait, de aztán végül Daniel mégis meggyőzi őt, hogy csatlakozzon hozzá. Létrehoznak egy válogatott rendőrökből álló csapatot, amit a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság vezető ügyésze, Michel  Dorn (Donald Sutherlan) felügyel és támogat.

Szerintem alapvetően jó a történet, tetszett nekem, hogy sok országban játszódik a történet, hogy sok helyre el kell menniük, mert határokat ível át a egy-egy nyomozás. Persze benne van az is, hogy az adott országok rendőri szervei nem igazán örülnek a beavatkozásnak, de aztán lassan elterjed a híre az ICC különleges nyomozócsoportjának.

Néztem én, de mégis azt éreztem, hogy ebben lehetne valami több. Valamivel több. Mert a sorozat alapötlete remek, a nyomozások, a sztorik is jók, vannak benne elgondolkodtató témák is, amiről tényleg beszélni kell. Mégis a szereplőknek - szerintem - nem volt meg a mélysége, mármint a szerepeik szerint. Az olasz csaj engem pl. kimondottan idegesített, és már az elején meghalt az a nő, aki szerintem kellett volna a csapatba. :( Kicsit kidolgozatlan személyiség és klisés alakok voltak. A szereplőket jól összeszedték, tehetségesek is a maguk módján, de mintha nem tudtak volna együtt mit kezdeni egymással. Kár. 

A 3. évadban nagyrészt lecserélték a szereplőgárdát. Egyesek szerint jobb lett a csapat, mások szerint kár volt lecserélni, maga William Fichtner is úgy nyilatkozott, hogy több mindent szeretne kihozni a karakteréből, de aztán a 3. évadra eltűnt belőle. Ennek az évadnak a szereplőit kevésbé ismerem, csak Goran Visnjict tudom, hogy ki, bár nem igazán tartozik a kedvenc színészeim közé. A kritikusok alapvetően tehetégtelennek tartják. Még a Vészhelyzetből emlékszem rá. Ami tény, hogy Donald Sutherland a legjobb benne. Szokás szerint. :)

Tényleg kár ezért a sorozatért, sok lehetőség volt benne, de összességében mégis hiányzott valami. Az amerikaiaknak jobban mennek az ilyen akciós-nyomozós-sorozatok. Ez tény. Ennek ellenére érdemes megnézni szerintem. Vannak benne komoly témák is, amelyeken érdemes elgondolkodni.

 

Hálás vagyok #56.

Mostanában sokszor jut az eszembe, hogy mi mindenért vagyok hálás, de aztán nem írom le, mint régen. Pedig kár, mert nagyon jót tett a lelkivilágomnak, meg annak, hogy az ember megtanul minden apró dologért hálát adni, mondani és boldognak lenni. Amióta a telefonom tönkrement, mert sikeresen beleejtettem az iskolai wc-be :(, nem tudom úgy nyomon követni és fotózni az eseményeket, ahogy szeretném. Pedig jó lenne megosztani az apróságokat, amik megtanítanak arra, hogy az élet szép és örömteli! 

A blogolásom elég rapszodikus, no de ez azért van, mert én nem építem fel ebben az életemet, nem ez a cél, hanem csak a csacskaságaimat, a bugyuta kis gondolataimat osztom meg, amik nem túl fontosak, csak nekem, és remélem, hogy egyszer a gyerekeimnek is, ha majd végigolvassák, hogy anya miket hordott össze. :) Végül is ez amolyan naplóféle nekik, csak mások is olvassák. :)

❤ vendégségben voltunk 

❤ nagyon szeretem a szoknyáimat, mert szinte mindig azt hordok, de nagyon örülök, amikor beleférek egy-egy rövidnadrágomba.:)  

❤ nutellás, kakaós és eperlekváros palacsinta 

❤ tiramusi, nagyon finom volt 

❤ őzikék a kertünkben (csak remélem, hogy nem ették le a szőlőnket) 

❤ Kata nagyon jól biciklizik már 

❤ jó kis színt szedtem össze a nyáron, és ennek örülök, mert nem égtem le egyszer sem 

❤ vonatozás 

 

 

❤ nemcsak Ray cicánk édes, hanem Fahéj is

❤ jó beszélgetések 

❤ Férj készített nekem finom vacsorát 

❤ Zsófi 1 napot a barátnőjénél alszik 

❤ vasalni, mert az kikapcsol engem, és jót tesz a gondolataimnak

❤ Itthon vannak a gyerekek 

❤ barátságok, amelyek 10 éve tartanak 

❤jó volt újra a gyülekezetben lenni 

❤végre van meleg víz! 

❤ 2 hét alatt 3 könyvet olvastam el, aminek nagyon örülök

❤ elromlott a bojlerünk, és Férj meg tudta csinálni, mert ő mindenhez IS ért (szeretem) 

❤ a jövő heti táborunk tervezése, ami miatt nagyon izgulok

❤ rájöttem, hogy mennyire szeretek enni, ha más főz :)

❤ hogy ez a sör milyen finom! - Soha nem ittam életemben sört, mert nem szeretem a keserű ízt, de ez nagyon finom volt, mert semmi sör mellékízét nem éreztem, ráadásul az áfonyának nagy rajongója vagyok.

 ❤ Sorozatot nézni - Hawaii Five 0

❤ este, amikor nem tudtam aludni, bugyuta kis romantikus filmeket néztem a YouTube-on 

❤ frissen sült kenyér illata

Life in colors - Nyári hangulatban

Vendégségben voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Amolyan hamisíthatatlan nyári hangulat volt. Nem itt, de akár itt is lehetett volna. Még az augusztusi nyári hangulatban vagyok.

A pihentető olvasás

 Az elmúlt héten, vagyis a másfél hét alatt, amíg itthon voltam, sokat tudtam olvasni. Igaz, hogy esténként, amikorra már elfáradtam, de akkor is. Több könyvet is el/kiolvastam (ki hogy szereti ezt a szót), és jó érzés volt. Mert aztán nemsokára kezdődik a munka, a feladatok, és megint nem lesz rá időm. Pedig ez a hobbim, ezt szeretem a legjobban. 

Az olvasás sokat formál az emberen, a jellemén és jobb emberré tesz. Mindig úgy élem meg, hogy ezer, meg ezer életet élek meg, teljesen mindegy, hogy krimit olvasok, vagy romantikus irodalmat, esetleg valami vicces könyvet, vagy komolyabbat. Az olvasás olyan világba visz el, ahová semmi más. 

Kicsit aggódtam a nagylányomért az utóbbi időben, mert a tavalyi karantén alatt alig olvasott. Szeret könyvtárba járni, és rengeteg könyvet hoz ki, és olvassa el. De most, hogy nem lehetett, nem igazán láttam, hogy ül és olvas. Pedig nekünk is vannak itthon jó könyveink, de azokhoz nem igazán volt kedve. Sajnos a kötelezőt sem olvasta el, pedig nem is a Kőszívűt adta neki a tanára. Most, hogy az anyukáméknál vannak, viszont 3 nap alatt elolvasott egy vastag könyvet, és már kérte, hogy ha megyünk, vigyük a folytatást. Ilyenkor jól érzem magam. A kisfiam is elolvasott egy könyvet, sőt, Kata is minden nap olvas egy-egy oldalt egy általa választott meséből. És ez annyira cuki. 

Az mondjuk biztos, hogy nem így olvasok, ahogy a hölgy a rajzon. De az olvasás testtartása mindegy, hogy milyen, csak könyv legyen az ember kezében. Hamarosan ezekről is írok majd. :)

De az tény, hogy Jane  Austennel teljesen egyet értek:

Sorozatajánló - Piszkos csapat

Egyre többször jövök rá arra, hogy valakik nagyon nem tudnak rendes címeket adni filmeknek és sorozatoknak. Ezt a címet nem is értem... A sorozat hivatalos címe: Breakout Kings. Ha már szó szerint fordítják, akkor lehetett volna A Kitörés Királyai címet is adni neki, jobban is hangzik, de mindegy. Szóval, megnéztem. Mielőtt elmentünk nyaralni, már előtte befejeztem néhány sorozatot. Ezt, amiről most írok azóta, hogy hazajöttünk. A pakolás és takarítás jó ok arra, hogy nem túl bonyolult és mély sorozatokat válasszak. De ezt mindig elmondom, és ti tudjátok is. :)

Amikor belekezdtem ebbe a sorozatba, rájöttem, hogy már láttam. Évekkel ezelőtt, de nem igazán emlékeztem rá, csak tudtam, hogy miről szól. Kb. Megnéztem. 2 évad volt csak, én még bírtam volna belőle 1-2-őt, de a készítők megint nem. Nem egy nagy szám, de - ahogy szoktam mondani - szórakozásnak mindig jó. 

A történet menete sem túl bonyolult, és bár az ötlet jónak tűnt, nem volt több, mint egy jó kis krimi. De én az ilyeneket szeretem. Nyomozás van, kicsit akció, de csak módjával. 

Tartalom:

Ray Zancanelli (Domenick Lombardozzi) egy olyan rendőrbíró, akitől elvették a jelvényét, de mindent elkövet annak érdekében, hogy visszaszerezze. Elvállal egy megbízást, amit ő talált ki, csak hogy újra dolgozhasson. A csapatát elítéltekből toborozza, akikkel olyan szökevényekre vadászik, akik a menekülés mesterei, királyai. Van köztük egy szélhámos, tolvaj, egy gyilkos fejvadász és egy játékfüggő, magas IQ-val rendelkező professzor. Ők segítenek a nyomozóknak, és minden elkapott szökevény után 1 hónapot elvesznek a büntetésükből. 

Domenick Lombardozzi egyébként játszott a már előzőleg említett Rosewoodban is, ahol szintén kedveltem a karakterét. Itt is. Rájöttem, hogy nem kell ahhoz kockahasú, kigyúrt pasinak lenni (nekem azok nem is igazán jönnek be), hogy vonzó legyen. Nekem itthon is van egy macsó mackóm, akit nagyon szeretek. :) Ezért döntöttem úgy, meg mert már régen került a listára valaki, hogy bekerül a 20-as listára. :) Nem, nem helyes, nem is szexi és nem is sármos, de mégis, van ebben a fickóban valami. Mondjuk a 2. évadra lettek tetkói, ami annyira nem jön be nekem, de az ember ne legyen válogatós. :)

 Azt nem mondom, hogy a kedvencem lesz (ezt is sokszor mondtam már), de egyszer nézhető.

A múlt hét margójára

 A héten gyerekmentesek voltunk. Amikor hazajöttünk a szüleimtől, a gyerekek ott maradtak nagyszülőzni, és arra gondoltunk, hogy majd milyen sok mindent fogunk itthon csinálni. Az volt a terv, hogy rendbe tesszük a konyhát, mert hát mikor dolgozzon az ember, ha nem ilyenkor, de aztán semmi sem úgy jött össze. Pakolni kezdtünk, de dugulásunk lett, kétszer, a kertben kellett pótolni az elmaradásokat, 1 napig csak mostam és vasaltam, hogy próbáljam utolérni magam. 

Amit elhatároztam viszont, hogy idén nem fogom a nyáron túlhajtani magamat. Minden évben ezt csináljuk. De ilyenkor sohasem jut idő egymásra, a beszélgetésekre, a feltöltődésekre. És bár Férj dolgozik, egyedül vagyok itthon, ez igen jót tett nekem. Szükségem van arra, hogy felkészüljek. Egyrészt a nemsokára kezdőd táborra, másrészt pedig az iskolára, már ha lesz. Utálnám, ha nem lenne.

Most ez jó nekem így. Kettesben a macskámmal lenni igazán jót tesz a léleknek. Akár hiszitek, akár nem, a cicáknak gyógyító erejük van. :) Mondjuk ennyi macskával nem élnék egy házban, mert én most is úgy gondolom, hogy a macska éjszakai állat, és kint kellene lennie, de Ray élete úgy alakult, hogy muszáj bent élnie. Viszont azt a megállapítást tettem, hogy lehetnék, - és lehet, hogy leszek is :) - tipikus macskás néni. 

Igazából annyi mindent terveztem megcsinálni, elterveztem, hogy milyen sok mindenre haladok majd itthon, meg hogy mindenféle dolgot betervezek, de a legjobb az volt, hogy itthon lehettem. Egy hétig úgy, hogy nem kellett állandóan mozgásban lennem (így is abban vagyok, mert nem tudok megülni egy percre sem), alapszinten főztem, mert Férj egy fantasztikus pasi, és nem elégedetlen sohasem. Jó volt, hogy végre ki tudtam aludni magam, ami szintén nagyon ritka dolog. Nem vagyok jó alvó, nem alszom sokáig, de most azzal a tudattal pihenek, hogy a gyerekeim jó helyen vannak az anyukáméknál, és nekem nem kell fél 5-kor kelni. Azt nem tudom elhatározni, hogy délig alszom, soha nem is tudtam, de azt igen, hogy lazulni fogok, és fél 7-kor kelek. Az sem baj, ha fél 6-kor már fent vagyok, de akkor is! 

Hamarosan megyünk a gyerekekért, amit nagyon várok. Hiányoznak. Addig viszont itt van nekem Ray cica, meg a könyvek, amiket végre olvashatok. A többi meg jön magától!

 

Toroskáposzta tofuval

Mert már régen osztottam meg receptet. :) 

Az az igazság, hogy az utóbbi időben nem igazán főztem. Nyaralni voltunk, pihentünk, most meg, hogy csak kettesben vagyunk itthon (a gyerekek anyukáméknál nyaralnak) anyósomtól kaptunk ételt, meg olyan dolgokat készítettem, ami nem vett túl sok időt igénybe, és sok van belőle, hogy 2 napig elég legyen. 

De nem olyan régen eszembe jutott, hogy a toroskáposztát mennyire szeretem. És bár a savanyú káposzta téli ételnek számít, maga a káposzta nekem nagy kedvencem. Bármikor, bármilyen körülmény között, és egyébként is. A káposzta jó dolog. :)

Ugyanúgy készítem, mint a szójás változatot, csak tofuval.

Megunhatatlan.
 

Life in colors - Sárga - zöld

Megszerettem a sárgát. Ez a kisfiam hatása. És mivel ma van (nem hivatalosan) a kisfiam névnapja rá gondoltam.