2015. április 27., hétfő

Jézus helyetted szenvedett!

Tegnap a szombati istentiszteleten ezt a történetet mondta el a lelkészünk a gyerekeknek. 
Engem is megfogott, így gondoltam, megosztom Veletek!

„Betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta… megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésa 53,4-5)

Egy király a fia nevelését egy bölcs tanítóra bízta, aki szabadon nevelhette. De egy dolgot nem tehetett meg – bármit követett is el a trónörökös –, soha nem verhette meg. Ennek tudatában a gyermek királyfi sokszor rosszalkodott, mert tudta, hogy nem kaphat ki. Tanítója gondolkodott, hogyan fegyelmezhetné meg és vezethetné jó útra. Azt találta ki, hogy amikor a királyfi ismét vétkezik, a legkedvesebb pajtását bünteti meg helyette az ő bűnéért, és ezt neki végig kell néznie. Amikor egy alkalommal tanítványa kegyetlenül bánt másokkal, kis barátját ugyanolyan kegyetlenséggel megvesszőzték a herceg szeme láttára. A királyfit megrendítette, hogy mást büntetnek meg ártatlanul az ő vétkéért. Méltatlannak és igazságtalannak tartotta. Rövid idő után a kedves pajtása iránti szeretete és részvéte változásra késztette. Elhagyta gonoszságait, csakhogy barátját megkímélje a büntetéstől.
Gondolkodtál-e már azon, hogy a Te vétkeid büntetését is sokszor más viseli el? Akkor is, amikor helyetted csinál valaki rendet a szobádban. Ha valamit eldobálsz, azt valakinek össze kell szednie, amit bepiszkítasz, azt valaki másnak kell kitisztítania. Ha csúnyán beszélsz, azzal másokat sértesz meg, sőt a rossz példád – bármiről legyen is szó – messze kihat a környezetedre, embertársaidra, s ki tudná számba venni, hogy hányan szenvednek Miattad. Bűneiddel azonban a legnagyobb szenvedést mégis Jézusnak okozod. Mert Őt sebzi meg minden helytelen gondolatod, bántó szavad és cselekedeted. A Te„bűnödért lett rajta a vereség”. „Betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta… És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van… az Úr mindnyájunk vétkét ő reá vetette.” (Ésa 53,4-8)
A Biblia szerint a „bűn zsoldja a halál”, azaz mindenki, aki bűnt követ el – mindegy, hogy kicsit vagy nagyot – Isten világrendje szerint a halál hatalmába kerül. Nincs kivétel. Jézus nemcsak elhordozta bűneid büntetését és azok összes következményét, hanem a legnagyobb áldozatot is vállalta Érted, a halált, hogy elnyerhesd az örök életet. Meghalt Helyetted, pedig Ő semmilyen bűnt nem követett el. Amikor még nem is éltél, Ő már előre lefizette bűneid büntetését, szeretetből. Egyszerűen azért, mert nagyon fontos vagy neki.
Téged is csak az tud megváltoztatni, ha szemléled az igazságtalanul és miattad szenvedő Jézust, ahogy a fiú is szemlélte barátja érte való szenvedését. Nézz a keresztre, bánd meg bűneidet és hidd el, hogy megbocsát! Nagyon szeret téged! Tudta, hogy bűnöket fogsz elkövetni, és bízott a Te megváltozásodban, ezért vállalta helyetted a halált, ami Neked életet hoz. Menj Hozzá bátran! Imádkozz így: Jézusom köszönöm, hogy meghaltál helyettem. Bocsásd meg vétkeimet és add, hogy jó lehessek!

Állati

Hát... az úgy indult, hogy Zsófia már egy ideje, azaz évek óta mondja, hogy szeretne nyulat.
Mi meg úgy gondoltuk, hogy még nincs itt az ideje, mert az állatokról gondoskodni kell, figyelni kell rájuk, és ez felelősséggel jár.
Sokszor elmondta, és mi kedvesen mosolyogtunk, aztán tovább léptünk.

Alapozni kellett, úgy gondoltuk.
Ez meg is történt, a következő sorrendben:

Először macskával kezdtünk, az mégis önellátó, ha nem kap enni, keres magának... Még kicsi volt Zsófia, amikor Ziva és a testvére, Hori megérkezett hozzánk. Azóta szegény Horika már nem él, nem sokáig volt velünk, bár nagyon szerettük. Édes egy macska volt, és nagyon sok mindent kibírt.

Horacio
Ziva
Zsófia és Horacio - 2010-ben :)
Zivával ilyesmit nem lehetett csinálni, és most sem lehet.
Ha esetleg tudna valaki nekem szerezni egy ilyen - és csakis ilyen - vörös, fiú  macskát hálás lennék. Köszönöm :)

Aztán ahogy teltek az évek, Férj mondta, hogy ő szeretne a portára egy kutyát. Hát... nem igazán vagyok kutyás alkat, de úgy dukál, hogy ha macska van, mert én szeretem, akkor kutya is legyen, mert az pedig Férjnek fontos...
Így 2013. szeptemberében megérkezett hozzánk Ő: 
Pogó, amikor megérkezett hozzánk.
Pogó, a mi zajos, mindig mozgásban lévő, nagyon éber pulink. Az évek elteltével csak a mérete változott, az állandó ugrálása és a hangos csaholása semmit... :) De szeretjük, mert nagyon éber, odafigyel mindenre, és igazi vigyázó kutya :)

Aztán kicsit később úgy gondoltuk, hogy még tovább visszük a dolgokat. Mivel húst nem eszünk, de tojást igen, és azt elég sokat, érdemesebbnek láttuk, hogyha hozunk a házhoz tyúkokat.
Akiket nagyon szeretünk, és akik már tényleg családtagnak számítanak. Simán meg lehet őket simogatni.
Ráadásul tényleg jó tojástermést produkálnak, ami azért nagyon fontos, mert BIO!!!

A Csajok, akik a Tekláék nevet kapták :)
Sokáig semmi. Aztán Zsófia egy ideje már mondogatja, hogy szeretnének valamilyen állatot. Halat szerettek volna, de nem tudom miért és hogyan alakult ki, de nem bírom a halakat. Sem azokat, amelyek a vízben vannak, sem amelyek az akváriumban. Sőt, amelyek az akváriumban vannak, kimondottan idegesítenek és ideges leszek tőlük. Nincs fóbiám tőlük, csak nem tetszenek. 
Így a család nagyon rendes volt, és megértették, hogy hal nem lesz.

Aztán nem olyan régen, egyik barátnőm megkérdezte, hogy nem tudnánk-e valakit, aki befogadna egy nyulat. Mert a nyúl gazdája olyannak szeretné adni, aki nem eszi meg :) :)
Így mi lettünk azok.
És íme, ő, a legújabb családtag.
Azóta persze szegényt a gyerekek nyúzzák, simogatják, etetni szeretnék és még dalt is költöttek a tiszteletére :) 

Paca, családunk újabb tagja
Hogy lesz-e folytatás? 
Nem tudom...
Nálunk soha nem lehet tudni.
De ha lesz, mindenképpen beszámolok róla.

2015. április 23., csütörtök

Kerti munkák 2.

A szerdai nap az egyetlen olyan nap nálunk, amikor ténylegesen együtt van a családunk. Amikor Férj is itthon van, és nem kell iskolába rohannia, vagy délutánra... Ez nagyon jó. Ilyenkor persze a család kivonul a kertbe, és jól szórakozik. Néha nem annyira, mert a gyerekek izgalmas kalandokban részesítenek minket, de akkor is jó együtt!

A kert amolyan "szent hely" a szó jó értelmében. Ilyenkor nem jut az eszükbe a tévé, hogy szívesen néznék vagy a számítógép, amivel szívesen játszanának. 

Mi nem tiltjuk teljesen ezeket, természetesen korlátozva vannak és válogatva. Én nem 
hiszem, hogy teljes mértékben szüksége van egy mai korban élő gyereknek arra, hogy elvonjuk a technika bizonyos találmányaitól. Mi is szeretjük és használjuk őket, és lehet ezt ésszel és értelemmel csinálni. De most nem erről akartam írni :)

Hanem arról, hogy a természet milyen csodálatos is a gyerekek számára. A bogár- és hangyakeresés, a madarak repülésének felfedezése, a gazok és a gyomok közötti kutakodás egy kis tyúketetéssel összekötve..., egy kis sározás a vakondtúrta földben, és közben jut idő az igazi földtúrásra, locsolásra, kertészkedésre, szerelésre és apának szurkolásra is...

És ami fontos, hogy fürdés és mese után 5-10 perc múlva már alszanak is!!!

Egy kis mai hangulat (nem teljes sorrendben)


- Szeretnéd, ha hozzád érnék?
- Nem válaszoltam. - csak lefényképeztem és elsiettem.
Iszapolás a vakondtúrásnál
Izgalmas játék, és legális volt..
Kata remek ásási technikája már most figyelemre méltó
Ez a barackfa sokat kibírt már...
Még jó, hogy hegyes vidéken vagyunk, és le lehet gurulni.
Kisfiam, mint aktív munkaerő
Zsófia és Apa - mindegy, csak mellette lehessen...
Cuki Katám és Cuki Férjem
Folyt. köv.

2015. április 20., hétfő

Ennyi!

Mindezt úgy, hogy én járok edzőterembe... 
De mégis úgy gondoltam, hogy meg kell osztanom Veletek ezeket a gondolatokat. 
Már csak azért is, mert nem a világ diktálta elvek szerint kell élnünk én úgy gondolom.
Ne azért járjunk ilyen helyekre, mert vékonyak akarunk lenni, hanem azért akarjuk járni mozogni és tornázni, mert az nekünk jó. A lelkünknek és a testünknek is...
Érdemes tovább gondolni azt, ami benne van :)

"Egy edzőterem bejáratánál egy nagyon vékony és egy szép nő képe fogadta a látogatókat a következő felirattal: “Ezen a nyáron mi akarsz lenni, sellő vagy bálna”?

Egy ismeretlen nő így válaszolt a kérdésre:

“Kedves emberek, a bálnákat folyton körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kíváncsi emberek), szexuálisan aktívak és nagy szeretetben nevelik fel az utódaikat.
Rettenetesen jókat szórakoznak a delfinekkel és sok rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan fantasztikus helyekre is eljutnak, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy Polinézia korallzátonyai.
Nagyon szép a hangjuk, még cd-ken is szerepelnek. Lenyűgözőek. Sokan szeretik őket, és rengeteg rajongójuk van.

Sellők nem léteznek

Ha léteznének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: nő vagy hal?
Nem lenne szexuális életük, sem gyerekeik.
Gyönyörűek lennének, de ugyanakkor magányosak és szomorúak.
És mégis ki akar olyan barátnőt, akinek mindig hal szaga van?
Kétség kívül inkább bálna lennék.
Amikor a média folyton azt sulykolja belénk, hogy csak vékonyan lehetünk szépek, én inkább fagyizom a gyerekeimmel, együtt vacsorázom a férjemmel, együtt eszem, iszom és szórakozom a barátaimmal.
Mi nők azért hízunk, mert annyi bölcsességet és tudást gyűjtünk magunkban, hogy az már nem fér el a fejünkben, és ezért kénytelenek vagyunk mindenfelé a testünkben is elraktározni.
Nem kövérek vagyunk, hanem remekbe formáltak.
Ahányszor az idomaimat látom a tükörben, mindig megállapítom: 
“Milyen lenyűgöző is vagyok..”."

2015. április 2., csütörtök

Szünet, Szélvihar és Kakaó

Szünet van. Gondolom, nálatok is...
Nálunk ráadásul 2 hét, mert az iskolát átépítik, tatarozzák, ablakot cserélnek és mindenféle szépészeti beavatkozást alkalmaznak, hogy a már olyan régi és leamortizálódott, igazi "szockós" stílusú iskola megszépüljön.
Így a gyerekeimmel itthon töltjük a mindennapokat. Nem könnyíti meg a helyzetünket a viharos időjárás - hogy kint lehetnénk, vagy játszótéren, esetleg egy kisebb kiránduláson.
Nem könnyű az a helyzet sem, hogy Apa (értsd: Férj) éjszakás, így amikor mi alszunk ő dolgozik, és amikor ő alszik, mi csendben vagyunk szituáció. Vagyis próbálkozunk... Mert néha ki kell engedni a gőzt, meg kell nekik feszültséget levezetni, de nem délelőtt, az a csendé... Muszáj. Meg kell tanulniuk ezt is. Hogy az együttéléshez ez is hozzátartozik, a másik tiszteletben tartása, és a ráfigyelés.

Elég nehéz, mert nehéz olyasmit csinálni, ami nem jár zajjal, vagy nem történik sűrűn vita és veszekedés (Zsófia és Nimród eléggé hajlamosak rá), de a héten igazán hősök voltak, büszke is voltam és vagyok rájuk, mert elég jól bírták. Egymást is. 
Ami még tetőzte a dolgot, hogy Kata is aludt és abban a szobában, ahol mindenki volt, úgyhogy duplán csendben voltak, az én drága hőseim. Tényleg büszke vagyok rájuk!

Az éjszakás hét a legnehezebb, amikor itthon vannak. Tényleg az. 
És bár lehet azt mondani, hogy "hú ha!", mert mostanában minden tele van ezzel, ti. hogy a televízió milyen káros a gyerekekre, - meg az iskola (a másik kedvenc témám! - talán majd erről is írok valamikor...) - azért én is leültem hozzájuk, és felfedeztem néhány igazán jó mesét, ami vicces, vagy amin jót szórakoztunk, esetleg nevetgéltünk rajta. És azt már maguktól tudják, hogy az olyan meséket, amelyek félelmetesek, vagy szellemek, boszorkányok, butaságok és bugyutaságok vannak, nem nézhetik. Csak és kizárólag olyat, amit láttam már és tudom, hogy mi van benne, vagy velem nézhetik meg. 

Na mindegy, csak azt akartam leírni, hogy egy ilyen hét után, amikor 10 percenként csitítod és csendesíted a gyerekedet, hogy "pszt! apa alszik", és kéred őket, hogy legyenek jó, ne vitázzanak, ne árulkodjanak és főleg ne beszéljenek hangosan, és közben igyekszel nekik mindenféle programot kieszelni, barátnőkkel, játékokkal, rajzokkal, foglalkozásokkal - ebben a szélviharos és esős időben, miközben legszívesebben kiküldenéd az udvarra őket szaladgálni -, szóval, egy idő után elfáradsz. 

Na, én most így vagyok. 
Ezért megleptem magam egy bögre finom kakaóval, amit kb. 3-4 hónapja nem ittam. Nem igazán iszok tejet, de most úgy gondoltam, hogy egyik kedvenc bögrémet bemutatva (mert hát megígértem :) ) teletöltöm kakaóval, és megiszogatom. Ha már IGAZI Piros Pöttyös nem volt itthon....

2015. április 1., szerda

Bögreség

Bögremániás (is) vagyok.
Egy időben gyűjtöttem a bögréket, és bögrét kaptam mindenkitől. Jó sok van nekem. 
Már nem gyűjtöm, mert nincs hely.
De egy ilyen polcnak nagyon örülnék....
És bárcsak az én gyűjteményem lehetne...
Nem titok, néha még kísértésbe jövök, hogy megtetszik egy-egy bögre, de ritkán veszem meg, csak jól megnézem őket, sokáig gyönyörködöm bennük, és sóhajtozom...
Lehet, hogy egyszer megmutatom nektek a bögregyűjteményemet...
:)