2009. augusztus 30., vasárnap

A házasságról Pál apostollal

Mostanában sokat gondolkodom a házasságról. Nagyon szeretek házas lenni és nagyon jó dolognak is tartom. Főleg azért, mert a nagy Ővel oszthatom meg mindennapjaimat, életem perceit. Jó dolog a házasság és az élet nagyon fontos része. Az a meggyőződésem, hogy sokkal többet ad, mint az ember gondolná vagy várná. Én nem hiszek abban, hogy 1 vagy 7 vagy 10 év megválasztja. Abban hiszek, hogy mindez rajtunk áll. Hogyan állunk mi a házassághoz, a házastársunkhoz. Őszinték vagyunk-e a kezdetektől, vagy az elején csak a szép oldalunkat mutatjuk meg, aztán lassan kiderülnek a dolgok???

Gondolkodtam ezen - persze bibliai alapokra helyezve ezt, mert nem tudom és nem is szeretném máshogy látni vagy máshogy gondolkodni róla. Egész életemet meghatározta ez a szemlélet. "Isten adja a segítőtársat." (De erről majd később.) Most Pál apostol gondolatai fogalmazódtak meg előttem tisztán, átláthatóan.

Pál leveleiben több helyen találunk a házasságra vonatkozó tanítást. Ez számomra azt bizonyítja, hogy ő is fontos kérdésként kezelte ezt a témát, még akkor is, ha ő maga nem volt házas. Úgy értettem meg az igéből, hogy ő mindig konkrét válaszokat adott bármilyen felmerülő kérdésre. Nem bagatellizálta el, nem beszélt mellé, nem tette meg, hogy nem beszélt róla. Az ő korában is nagy kérdés volt ez, és ez maradt évszázadok, sőt évezredek óta. Mert a szerelem és a házasság örök nagy kérdés. Vagyis a szerelmet mindenki éli, a házasságot meg kevesen vállalják.

Azt értettem meg, hogy Pálnál a házasság - ahogy persze Istennél is, hiszen az ő apostola volt - egy felbonthatatlan, életre szóló szövetség. Péter apostol levelében van egy csodálatos kifejezés, amely kifejezi az igazi kapcsolatot: 
"örököstárssá" (I.Pt. 3,7) lesz. Én ebben a kifejezésben az "egyetlen" fogalmát értettem meg. Társsá és örököstárssá válás egyfajta odaadó szeretetet jelent, amely nem érzésekre és körülményekre épül elsősorban.

Szeretek házas lenni. Életem legboldogabb időszaka volt az, amikor megismertem a nagy Őt, akiről soha nem gondoltam volna, hogy Ő lesz. Mert az ember az, aki elméleteket gyárt, aki ebbe a kérdésbe is be szeretne segíteni a jó Istennek, aki tanácsokat akar neki adni. Pedig, ha valaki, hát Ő (Isten) tudja, hogy mi a legjobb nekem. Én nem tudom. Házastárs kérdésében is így van ez. Saját tapasztalatból mondom. És ezért is mondom, hogy hiszek a házasság örökkévalóságában. Persze azt is gondolom, hogy ez nem úgy megy, hogy mindig minden tökéletes, hiszen vannak gondok, nehézségek, küzdelmek, de vannak örömök és vidám dolgok is. És néha küzdelmes. Kell is, hogy legyen, mert meggyőződésem, hogy ez alakítja a jellemet, formálja a természetemet. Feladni nagyon egyszerű és könnyű. Nem megy, ne erőltessük!De én örököstársa szeretnék lenni a férjemnek. Nem tökéletes, mert emberből van, de ezért szeretem, mert emberből van. És mert érdemes küzdeni egymásért, a másikért, hogy jobb legyen, hogy formálódjon a jelleme. Nem(csak) magam miatt, hanem elsősorban önmaga miatt.
Nagyon boldog ember vagy, ha van valaki melletted, akivel beszélhetsz, akihez odabújhatsz, akit megsimogathatsz, aki rád mosolyog... Persze vannak néha rossz napjaink is. Nálam is előfordult már, hogy kicsit ingerlékenyebb voltam, máshogy szóltam, kicsit megbántottnak éreztem magam, DE SOHA NEM FEKSZEM LE ÚGY, HOGY HARAGUDJAK RÁ! Nem tehetem meg. Nem feküdhetek le haraggal!

Tudom, hogy eredetileg Pál gondolatait osztanám meg, és folytatom is, csak ezeket fontosnak éreztem elmondani, megosztani. Szükségünk van a társunkra, akivel együtt tudunk lélegezni!

Nos... biztosan sokan ismeritek görög nyelvben a szeretet szintjeit. Az első szint az EROSZ. Ez a fajta szeretet teljese érzelmi és testi síkon mozog, vagyis a hangsúly az egyik fél vágyainak kielégítésén van. Ez a KÍVÁNSÁG SZERETET. Ez a szeretet önző szeretet, mert saját magát helyezi középpontba. Sajnos azt kell mondani, hogy napjainkban leginkább ez jellemző. És a házasságokra is. Az erre épülő házasságok többsége válással végződik. (Nem mondom, hogy nem jó a testi szerelem, semmiképpen sem szeretnék álszent lenni. Sőt! Nagyon jó dolog és a házasság nagyon fontos része. De a helyén és az idején.) Mindig is maradi elveket vallottam e tekintetben. Így neveltek, amiért nagyon hálás vagyok anyukámnak. :))

A következő ilyen szint a FILIO. Ez két ember közötti kölcsönös kapcsolat, leginkább testvéri szeretetet jelent. A másik egész személyét szeretjük. Ez az ún. "Szeretlek, mert te is szeretsz engem" - kapcsolat. Sok barátságból született ilyenfajta házasság, és meggyőződésem, hogy egy jó házasság igazi alapja a barátság. Barátnak kell lennie a házastársaknak. Nem szabad rögtön és azonnal rózsaszínben látni a másikat, mert - talán nem meglepő - , de nem létezik tökéletes, csak egy tökéletesnek látszó valaki apróbb-kisebb-nagyobb hibákkal. És az nem baj, ha valakinek vannak hibái, ettől emberi! És nem baj, hogy valaki emberi.

De a szeretet legtökéletesebb formája - ugye tudjátok - az AGAPÉ, az a szeretet, amit a Biblia képvisel. Ez a szeretet teljesen önfeláldozó. Isten ezzel a szeretettel szerette a Fiát és ezzel szereti az embert is. Ez az a szeretet, amelyik vállalja a felelősséget, és nem változik, nem hullámzik az érzésekkel együtt. ELKÖTELEZETT SZERETET ez.
Számomra ezt a legcsodálatosabban a SZERETET HIMNUSZA fogalmazza meg:
  • szeretet türelmesmegtanít elviselni a közös gondokat és nehézségeket.
  • A szeretet nem háborodik felnem keseredik meg, nem neheztel a hosszan tartó bosszantás vagy sértés miatt, nem reagál a bántásokra haraggal. 
  • A szeretet mindent hisz: a házastársunkról a legjobbat akarja hinni, és feltételezi, hogy indítékai és szándékai jók.
  • A szeretet mindent elfedez: olyan hatalma van, amely lehetővé teszi, hogy minden próbát örömteli szívvel viseljen. 
A képet itt találtam: fenysugar.freeblog.hu

Aki szeret, az nincs többé egyedül

Él az emberben egy elemi vágy, amikor arra vágyakozik, hogy legyen valakije, akivel fontosak egymás számára, akiben megbízhat, aki érti és értékeli őt, akivel kölcsönösen felnézhetnek egymásra, akivel együtt tudnak örülni, akihez a bajában menekülhet, és akivel átélheti mit jelent a másik segítőjének és mindenének lenni.

"Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar." (Walter Trobisch: Szerettem egy lányt - Evangéliumi Kiadó - 20.p) - OLVASD EL EZT A KÖNYVET IS, ÉRDEMES!

Az életben az ember sokszor belekezd valamibe, s ha sikerül örül annak, ha nem, akkor pedig máshogy folytatja. A házasság nem ilyen eset. Azt nagyon tudatosan kell elkezdeni, és az élet végéig felvállalni.
Az ember életének alakulása nagymértékben attól függ, hogyan sikerül a házassága. Lehet, hogy valakinek egyébként nagyszerű az élete - vagyonos, egészséges, magas pozíciót vívhat ki -, de ha nem él egyetértésben társával, akkor nem sokat ér az egész. Ha viszont sok nehézséggel, problémával kell megküzdenie, és választottjával számíthatnak egymásra, érzik a másik odaadó szeretetét, akkor érdemes együtt élniük, és igazzá válik a régi mondás, hogy "párosan szép az élet".
Erről a szép, őszinte és odaadó érzésről beszél az Énekek Éneke is. Azt mutatja be, hogy a jó házasságot nem ingyen kapja két ember. A jó házasságot fokozatosan kell felépíteni. Ez az ideális állapot, s az ember a szíve mélyén erre az ideális állapotra kívánkozik és vágyakozik. 
A kezdetektől.

2009. augusztus 22., szombat

A számla

Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, a tizenegy éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a gyerek a cédulát az anyjának, aki megtörölte a kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
„ A virágágyás kigyomlálásáért: 500,- Ft. A szobám rendberakásáért: 1000,- Ft. Mert elmentem tejért: 100,- Ft. Mert három délután vigyáztam a húgomra: 1500,- Ft. Mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000,- Ft. Mert minden nap kiviszem a szemetet: 700,- Ft. Összesen: 4.800,- Ft”
A mama kedvesen nézett a fia szemébe. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy cédulára ezeket írta:
„Mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft. Az összes átvirrasztott éjszakáért, amit betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft. A sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft. A könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft. Mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft. Minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemlékért, amiket készítettem neked: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft.
Amikor befejezte, a mama mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült le az arcán.
Összegyűrte a papirost és azt írta a saját számlájára: „fizetve”.
Aztán az anya nyakába ugrott és csókokkal halmozta el.
A szeretet ingyenes.
Bruno Ferrero nyomán

2009. augusztus 19., szerda

Hármas kötél

Azt gondolom, hogy abban mindannyian egyetértünk, hogy házasságunkat egy életre tervezzük. Senki sem úgy mond igent, hogy tudja, hogy hamarosan el fog válni. (És most nem gondolok azokra akik valamilyen ok vagy érdek miatt kötnek házasságot.) Csak és kizárólag azokra, akik hiszik és vallják, hogy Isten volt az, aki megteremtette a házasság intézményét, hogy ő volt az alapítója, a kitalálója és a kivitelezője.
Hiszem azt is, hogy ha azt az utat követjük, amelyet ő mutat meg, arra fel lehet építeni egy kapcsolatot. Én hiszem, hogy öröm lehet egy házasság, és nem nyűg. Sosem szerettem azt, amikor esküvőre készülő fiataloknak ilyeneket mondtak: "Miért legyen jobb neked, mint nekem?" Miért baj az, ha valaki boldog? Miért baj az, ha boldog akar lenni és úgy vág neki a házasság ismeretlenségének? Hiszen a házasság olyan, mint egy utazás. Fel kell fedezni, végére kell járni. Én hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatokban beválik az, amit a Szentírás képvisel. És amit ő mond az a HÁRMAS KÖTÉL.

"Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogy nem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedül valónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el .
(Préd. 4,9-12)

Én a házasságomban mindig Istent tekintettem a harmadik személynek. Ez már ifjú koromban így volt. 20 évesen döntöttem Isten mellett. És amikor az ember eldönti, hogy ezt az utat szeretné járni, akkor az egész életét rábízza Istenre. MINDENT. Ebben a mindenben benne van a társválasztás is.
Valljuk be őszintén, ez egy nehéz helyzet. Mert szeretjük kézben tartani a dolgainkat. Az a biztos - gondoljuk sokszor - amit mi elintézünk, amit mi megszervezünk, utána járunk, elintézünk... Pedig nem biztos, hogy tényleg jó, és nem biztos, hogy a javamra van.
Ha tényleg javítani szeretnél a házasságodon, akkor kezdjétek a beszélgetéssel. Menjetek vissza egészen addig, amikor megismerkedtetek. Beszélgessetek arról, hogy milyen tulajdonságok vonzottak a másikban. Idézzétek fel az első randevú élményét, és azt a pillanatot, amikor megfogalmazódott benned: "Megtaláltam az igazit!"
Tegyétek mérlegre a házasságotokat vagy jegyességeteket, mert vallom, hogy a jegyesség a legfontosabb. Mindennek az alapja. Ha a jegyességben nem működnek a dolgok a házasságban sem fognak. Beszéljetek őszintén egymással. Sértődés és indulat nélkül. Ne vessétek egymásnak a szemére a rossz tulajdonságait - nem is az a célom ezzel, hanem az, hogy elsősorban egymás jó tulajdonságait erősítsétek. Kritizálni nagyon könnyű!
Beszéljétek meg, hogy hol szeretnétek javítani a kapcsolatban, jelöljetek ki valamilyen célt, útirányt. Vegyetek magatokhoz segítségeket. Bibliát, tollat, ceruzát, fényképeket, kis emlékeket, amiket összegyűjtöttek az évek alatt. Osszátok meg egymással az érzéseiteket! Nem kell szégyellni őket! A FÉRFIAKNAK SEM!
Kedves Férfiak! A nők szeretik az érzelmes férfiakat! Nem hiba és nem bűn, ha kimutatjátok, amit éreztek. Ettől lesz a kapcsolat emberi és mély.
Sok sikert!

2009. augusztus 18., kedd

Hiszti

Ma elmentünk pelenkát és popsitörlőt venni, mert ez még a fontos és használatosan kelendő dolgokhoz tartozik. Zsófi nagyon szeret Bababoltban szétnézni és pakolni. Szerintem ott nagyon jól el lenne egész nap, de hát anyával is kell lenni... meg aztán apa sem tudom, hogy mit szólna hozzá!
Nos, a lényeg az, hogy jöttünk ki felpakolva és utunkat az autó felé vettük, amikor is megjelent egy anyuka 3 gyermekével és ordított velük, a végén pedig már sírva fakadt. Álltam, földbe gyökerezett lábakkal, és nem értettem. A probléma oka egy zacskó chips volt, annak az elosztása, ami nem akart sikerülni, mert anyuka a végére hisztériás rohamot kapott, és elővette az "elegem van belőletek" című műsort.


Meg kell mondjam őszintén, hogy eléggé nehezen tolerálom a hisztizést. A gyerekeknél sem, hát még egy felnőttnél, aki ráadásul a gyerekei előtt kezd el tehetetlenségében sírni.
Eddig is eléggé komolyan vettem a fegyelmezés kérdését, és ma is vallom és hiszem, hogy ezt a kérdés minél korábban és minél hamarabb el kell kezdeni. Nem lehetséges, hogy egy gyermek irányítson a családban, ráadásul 3! Elképzelhetetlen ez számomra!
Ilyenkor nem értem, hogy a türelmetlen emberek miért vállalnak be sok gyermeket? Persze lehet, hogy csak a kérdés költői!

2009. augusztus 17., hétfő

Micimackó és baráta


Zsófia szobájának a fala

Nagy kedvenc nálunk Micimackó, a csekély értelmű medvebocs és vidám barátai. Amikor Zsófit vártuk, és készült a szobája, nem is volt kérdés, hogy Micimackós falat festek neki. Én magam is nagyon szeretem Micimackót. Egyszerűsége, kedvessége és naivitása miatt. Persze elsősorban a könyv az, amit szeretek, amit szívesen olvasok. Aztán elindultunk függönyt venni. Betértünk egy "függönyboltba", ahol is elmondtuk, hogy mit szeretnénk. Rögtön elénk raktak mindenféle rózsaszínűt és hercegnőset. Nem igazán kedvelem a rózsaszínt, és bár Zsófinak igen jól áll (a legtöbb ruha, amit kaptunk ilyen színnel rendelkezett), csak és kizárólag rajta viselem el, és egykori kedvenc igazgatóhelyettes "főnökömön", aki szinte mindig "rozaszínben" pompázott.
Szóval, függönyváráslás előtt vagyunk, és mondom, hogy nem igazán szeretnék rózsaszínt. Mondta, hogy nem igazán van más. Spongya Bob van még meg autós és kalózos. Mondtam, hogy ezek nem a mi ízlésvilágunkat türközik. Hát... mondta, van még Micimackós! Ó, mondtam - ezzel kellett volna kezdeni. A nő rámnézett, kikerekedett a szeme és mondta: "De abban is van rózsaszín. A malacka rózsaszín."
Mit nem mond! Szegény malackának elnézzük ezt a hiányosságát, mit van mit tenni! De azért megvettük. Nem voltak álmatlan éjszakáim, mert Malacka rózsaszínű lett.

Az eredeti könyv rajzai

2009. augusztus 13., csütörtök

Hát én immár kit válasszak?

BOLDOG HÁZASSÁG, DE HOL A HIBA? - részlet
(beszélgetéstöredék egy házasságával bajba jutott férfi és a lelkigondozó között)

- higgye el, amit elmondtam, csak egy eset a sok közül, ebből az egyből is, azt hiszem, világos, hogy a házasság intézménye elavult. Ideje volna már, hogy önök rávennék az egyházat "valami kis újításra".
- Az előbb, míg életéről beszélt, említette, hogy szabadidejében éveken át hegedülni tanult, de abbahagyta, mert nem haladt. Jól emlékszem, így mondta?
- Igen, így.
- Nos, miért nem cserélte ki inkább a hegedűt? Másikat kellett volna vennie és tovább próbálkoznia.
- Tréfál? Gondolja, hogy egy másik hegedűn jobban tudtam volna hegedülni? De miért említi éppen a hegedűt? Most nem erről beszélgetünk.
- Egy kicsit erről is. Azt hiszi, hogy a házasság intézményétől boldogtalan annyi házasság? És a házasok ártatlanok?
- Értem már! Szóval nem a hegedűben van a hiba, hanem a hegedűsben, s nem a házasságban, hanem a házasokban. Jól értettem?
- Igen, valahogy így akartam mondani.
- De akkor miért adott Isten, vagy a természet olyan ösztönt belénk, hogy ha a szemünkkel ölelni tudnánk, minden nő terhes volna?
- Igen, ezt Paul Valery mondta, de ha jól emlékszem azt is hozzáteszi, hogy ha szemünkkel ölni tudnánk, halottakkal volna borítva minden utca! - Látja, milyen jó, hogy uralkodnunk szabad és uralkodni is lehet ösztöneinken!
- Nem volna okosabb, ha inkább levezetnénk szexuális ösztöneinket, és mindenki akkor és azzal élhetne, akivel akar? Nem ez volna az igazi szabadság?
- Gondolom, hallott már valamit arról, hogy még a majmoknál is felfedezhető bizonyos "házasélet", legalábbis egy utód felnevelésének az idejére? Nos, ha valaki azt az "elvi álláspontot" vallja, hogy "ha megunom, majd elválok", éppen majomnívóig jutott el. Sőt, Wernwr Fischer lipcsei professzor "Tier zu Tier" c. könyve szerint pl. a gibbon egy életen át a kiválasztott párjával él, s ivadékaikat együtt nevelik fel, méghozzá példás, békés családi harmóniában. Végül még kiderül, hogy a gibbon nívóig is messze az út számunkra.
- Köszönöm.
- Nem akartam bántani, csak egy tényt állapítottam meg. És hadd tegyem még hozzá, hogy eddig azt tapasztaltam, hogy minden szépérzékű, európai férfi csak addig vállalja a poligámiát, amíg meg nem találja élete párját, és az meg nem szerette. Ettől kezdve elv ide, elv oda - a feleségétől monogám módon való hűséget kíván. Azt kívánja, pontosabban azt követeli meg, hogy csak vele éljen testi-lelki közösségben. Tegye szívére a kezét, ön másként érzett, mint fiatal férj?
- Hát nem éppen... sőt tulajdonképpen... most is ez a legkevesebb, amit a feleségemtől elvárhatok!
- De mért nem várhatná ezt el ő is öntől? Úgy gondolom, hogy ilyen haladó nézetekkel, mint az öné, már túl van a múlt század képmutató kettős erkölcsiségén, ahol a férfiak lelkesen vallották, s a nők egy része kényszeredetten elfogadta azt a durva férfi "szellemességet",- " más dolog, ha kiköpök az ablakomon, és más, ha beköpnek rajta": Úgy gondolom, hogy ön, mint az új világ embere, egyenjogú embernek tartja feleségét? Pontosabban: Őt is embernek tartja?
- Hát igen... de azért egy kis reformáció nem ártana a modern házasságokban!
- Egyetértek Önnel. De nem az intézményt kell reformálni, nem a házasságot, hanem a házasfeleknek kell külön-külön és együtt megújulniuk, s akkor kiderül, hogy jó a régi intézmény is. Sőt: az az egyedül jó. Ismeri Molnár Ferenc novelláját erről a kérdésről?
- Arra gondol, amelyikben egy tudós nincs megelégedve a házasság intézményével?
- Igen, - és újat akar kitalálni, s egy vaskos könyvet ír az "új"ról. Könyve végén kitalálja a házasság intézményét, mert ennél jobbat senki sem tud kitalálni. Valóban, ez az ősi, kipróbált isteni rend az, amely elég időt és lehetőséget ad a kölcsönös alkalmazkodásra, amely egy férfi és egy nő boldog együttélésének feltétele, és amelyben életrevaló utódokat nevelhetnek.
- Szóval, úgy látja, hogy bennünk van a hiba, a feleségemben és bennem.
- Igen. És ha nem bántom meg, a feleségét most hagyjuk ki a dologból.
- Akkor... nekem kellene megváltoznom?
- Ámen.
Dr. Gyökössy Endre

2009. augusztus 12., szerda

Nyaraltunk


Idén is, mint már évek óta mindig, egy Zempléni kis faluban, Bózsván nyaraltunk. Néhány évvel ezelőtt itt ismerkedtünk meg a nagy Ővel, akivel azóta is rendszeresen visszajárunk nosztalgiázni, romantikázni és táborozni. Csak most már egy ráadással is, :) aki nagyon élvezte a nyaralást.

Bibliatáborok vannak itt minden nyáron és különlegesen jó kirándulások és túrák. Idén - mint mindig - a Családos táborra mentünk, ami sok erőt és energiát jelentett nekünk, hiszen a saját gyermekünkön kívül - aki egy örök mozgó, mindig menő, soha le nem ülő típus - vittük az unokahugunkat is, aki szintén egy sok energiával bíró és folyamatosan beszélő egyed. Néha elfáradtunk. Emellett gyermektanítást is vállaltam, ami ráadásként volt. 11 db 10 éves kamaszodó gyerek. Valaki egyszer mondta, és azóta ez a mondat szállóigévé vált a családban: "Adj néhány 10 évest, és meghódítom a világot!"

Aztán Zsófival mentünk még egy ráadás tábort, amikor is a nagy Ő otthon hősiesen is kifestette, kimeszelte és széppé tette a házat. Tényleg nagyon szép lett. Megerősödött bennem, hogy nem véletlen - persze, hogy nem :) - hogy ő az én nagy Őm!!! De tény és való, hogy nagyon hosszú volt nélküle. Meggyőződésem, hogy nem jó az, ha a házastársak sokáig távol vannak egymástól. Kell néha, és jó néha a magány, a csendesség, az elcsendesedés, de érzi az ember, hogy tényleg nem jó egyedül. Minden nap egyre és egyre jobban vártam, hogy végre láthassam, végre találkozhassunk. Pedig nagyon jó volt a tábor, és egy különlegesen jó gyermekcsoportom is volt. Hálás vagyok értük a jó Istennek. Gondoskodott arról, hogy ez a része, a tanítás, amit olyan nagyon szeretek megboldogítsa az életemet, és megerősítsen abban, hogy GYERMEKTANÍTANI NAGYON JÓ!

Miután hazajövünk, már kezdjük számolni a napokat, amikor újra mehetünk Bózsvára!