Új Teklák és György 2.0

Az történt, hogy nem olyan régen a tyúkjainkat és a kakasunkat valami elvitte, lefojtotta. :( Emiatt szomorúak voltunk. Persze a mi hibánk is volt, mert nem zártuk be őket (néha elfelejtettük), és mivel a kertünk olyan, hogy szinte csak mi műveljük (a környék elég elhanyagolt), megjelentek a vadállatok is. Télen konkrétan őzikéink szoktak lenni, meg nyulak, és persze a róka is előjön. Ezért kell figyelni. A pulink nem túl beszámítható e tekintetben. :(

Aztán egy kedves ismerősünktől (Férj és az Ő Férje együtt dolgoztak a bányánál, még Ziva cicánk is tőlük van) kaptunk egy Kakast, aki György 2.0 névre hallgat nálunk. Nekem még nem áll rá a szám erre a névre, mert megszoktam a régit, és simán leMarcizom, mintha bármit is számítana, de azért igyekszem... :) De György sokáig egyedül volt, és nagyon unatkozott.

Ezért ma elszaladtunk Kisbérre, ahol nagyobb piac van, mint itt Móron, és vettünk 4 nagyon aranyos és nagyon szelíd tyúkocskát mindenki örömére. Főleg György volt boldog, és ahogyan illegette magát, hát az meg űbercuki volt! :)

A tyúkok, akik nálunk továbbra is Teklák nagyon édesek, és szelídek. Nem voltak boldogok Györgytől és György nyomulásától sem, hát még elég kicsik... de remélem, hamarosan összeszoknak. Az egyik tyúk annyira szelíd, hogy simán meg lehetett simogatni, és Zsófi kezéből is elvette a magokat. Úgyhogy most nagyon örülünk. 

Én nagyon szeretem az állatokat.
Tekláéknak és Györgynek is megígértem, hogy mi nem esszük meg őket. A Csajokkal megállapodást kötöttem tojás ügyben, remélem tartják a szavukat. :)

Mr és Mrs. Smith - Filmajánló, vagy nem is tudom...

Éles váltás az eddigi gondolataim után... Nem olyan régen láttam a neten Brad Pittet, amint kikarikírozta az Amerika elnökét. És gondolkozni kezdtem erről a fiúról. Aztán nem olyan régen adták ezt a filmet, és még jobban gondolkoztam róla... :)

  Mr. és Mrs. Smith (Mr. & Mrs. Smith, 2005)

(Brad Pitt és Angelina Jolie)

Én nem vagyok sem Pitt, sem Jolie rajongó. Sőt, kimondottan nem tartoznak a kedvenceim közé. Ennek ellenére Brad Pittet egy elég tehetséges színésznek tartom. Jó színész. De amíg "nők milliói" oda vannak érte, addig nekem ő nem az esetem. Túl szépfiú ő nekem. Én a markánsabb típusú pasikat kedvelem, már ha mondhatom ezt. De nézzétek csak meg az én Férjemet, és mindjárt érthető lesz. :)
Egyébként tényleg.
Tudom, hogy ezalatt a film alatt jöttek össze - ahogy mondani szokták -, és aztán ők voltak az álompár. Én ezekben nem hiszek, mármint a színészeknek nem annyira hiszek, mert ilyen sokszor szerelmesnek lenni, ahogy ez nálunk megy...
Azt is tudom, hogy sok embernek tetszik ez a film, nekem az elmegy kategória, noha én bírom a lődözős akció filmeket. Bár mostanában inkább a sorozatokat szeretem, mert az rövidebb ideig tart és 45 perc mégis kevesebb, mint 1,5 óra, amin mostanában simán elalszom. A legtöbb filmen elalszom esténként, pedig van, amit szeretnék megnézni, vagy már láttam, és teszik, de olyan későn adják, hogy ki bírja kivárni.
És vasalás közben pedig könnyebb sorozatra kapcsolni, mert az megállítható, és mondjuk egy részt meg lehet nézni egy nap alatt. Bár nekem volt olyan, hogy 1 hétig nem sikerült egy részt. :)

 Itt a teljes film, ha kíváncsiak vagytok rá:

Egyik család sem szívesen teregeti ki a szennyest, titkai pedig mindenkinek vannak, még házon belül is. Smithék látszólag egy teljesen hétköznapi életet élnek. Sem a kívülállók, sem ők maguk nem sejtik, hogy mit rejteget előlük a másik. Jane és John mindketten bérgyilkosok,  azonban a házaspár tagjaiban semmi más közös nincs, sőt, két egymással rivalizáló szervezetnek dolgoznak. Smithék nyugodt külvárosi élete teljesen felborul, amikor új megbízást kapnak. Bár szigorúan nem vittek addig haza munkát, most rákényszerülnek, hisz a következő célpontjukról kiderül, hogy évek óta megosztják vele hitvesi ágyukat.

És ami a lényeg, és már régen is került szóba, ő nálam nem kerül bele a 20-as listában.

Sorry Brad!
Ti hogy vagytok vele?

Lélek gyümölcse az öröm

Relatív és abszolút öröm

Ebben a nehéz időben, vagy mondhatnám azt, hogy az utóbbi időben sok öröm ért. Maga a vírus és karantén nem az, és a néha-néha előjövő, feltörekvő tanulási nehézség, küzdelem sem az. A Legkisebb úgy döntött, hogy lázad a tanulás ellen. Neki elég nehéz lehet, mert nehezen nyílik, és mire megszokta a tanító nénit, meg a sok új helyeztet, amiben fél év alatt része volt, itthon kellett tanulni.

És anya máshogy működik, mint a kedves tanító néni. Ezzel vannak küzdelmeink. 

De alapvetően és minden mellett azt kell mondjam, hogy sok öröm és pozitív tapasztalat ér. 

• Sok jó és különleges beszélgetés a neten keresztül. 
• Sok felfedezése a világnak - és a net mértékkel való használata.
• Rájöttem, hogy egykor mennyire szerettem a történelmet, és jó újra felfedezni ezt a tantárgyat. 
• A nagylányomra nagyon büszke vagyok, neki nagyon jól bevált az online oktatás, sokkal jobb jegyei vannak, mint amikor iskolába jár, pedig akkor sem volt rossz, de több idő van arra, hogy felkészüljön a dolgokra. Nagyon alapos, és szereti jól megcsinálni a dolgait. Nem maximalista, mert ha így lenne, akkor minden rendben lenne körülötte, mondjuk a szobájában, de mint tudjuk a művészek milyenek... :)
• Sok visszajelzést kapok, hogy jó, hogy van az új oldalam, és hogy sokan használják.Én magam is nagyon élvezem, de persze nem tudom úgy feltölteni, ahogy szeretném. 
• Pozitív tapasztalat nálunk - és ez erősen az -, hogy az itthoni bibilai történetek feldolgozása nyitottabbá tette a gyerekeimet Isten felé. Szeretik és érdekli őket, mi történt vele. És gondolkoznak. A gyülekezetben sajnos  nincs mindig erre lehetőség, és én ezt sajnálom. 
• Nagyon jól esett, hogy mostanában többen is visszajeleztek nekem, hogy szerintük mi jól neveljük a gyerekeinket. Sokáig voltak kétségeim, (egyszer majd írok erről - valamikor), de most úgy gondolom, hogy igen. Miért is legyek szerénytelen, nem igaz? Te nem úgy érzed, hogy mindent megteszel a gyerekedért, megtanítod minden jóra, ami szerinted helyes, és igen, neveled, vitázol velük, a jobbítás szándékával. Szerintem ez a jó anya. Megtanultam, hogy meg kell tanulniuk :) önálló döntéseket hozni, már kisebb korban is, mert mindennek van következménye. Ez egyébként nehéz, főleg egy kontrollos anyának. :) 
• Férj itthon van (sok szabadsága gyűlt össze, amit sokáig nem adtak ki neki, így most 3 hetet itthon van, és nagyon élvezzük), és nagy segítség nekem. Ő látja, hogy 9-től délután fél 4-ig szinte tanulok a gyerekekkel, és levett bizonyos terheket a vállamról. Pl. a főzést. :)

Az öröm relatív az emberek között.  

Van, aki ennek, van aki annak örül. Az anyagiaknak, hogy szellemileg a másik felett áll, hogy erősebb testileg, hogy neki több mindene van, mint a másiknak, esetleg többet keres. Persze, mi magyarok (és ez meggyőződésem) nagyon kárörvendők vagyunk. Szeretünk örülni, a másik kárára. De sem Móricz, sem a Biblia nem beszél arról, hogy ez a helyes, ez a jó. Ez csak egy darabig működik, de aztán? 

A Biblia arról beszél, hogy a mennyei örömök sokkal fontosabbak. Azok az örömök, amiket felfedezünk az életben, az Úrban. Nekem a Filippi levél a kedvenc könyvem, sokszor szerepel benne az ÖRÜLJETEK kifejezés!

A hetvenkét tanítványt, akik örömmel jelentik: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.", Jézus így inti: "Ne annak örüljetek, hogy engedelmeskednek nektek a lelkek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." (Lukács 10,20)

Minket Jézus mai tanítványait sem a mások fölött aratott lelki vagy anyagi hatalom kell, hogy örömmel töltsön el, hanem sokkal inkább az a tudat, hogy meghívottak vagyunk az örök örömbe, a mennyek országába.

Ez az örök öröm csak azé a tanítványé lehet, aki már ebben az Istentől kapott földi életben törekszik annak megragadására, megszerzésére, elnyerésére. Aki mindent képes odaadni a megtalált kincsért, mint a szántóvető vagy a kereskedő (Máté 13,44-46) Aki minden alkalmat megragad az evangélium (örömhír) hallgatására és az úrvacsorában a bűnbocsánat örömének átélésére és befogadására. Aki nem erre törekszik, annak lesznek ugyan földi örömei, de ezek igazi értéke csupán akkor lesz megdöbbentően világossá számára, amikor csak mérhetetlen szakadékon túlról tekinthet Ábrahám kebelére." Lukács 16,23

Amíg a földi örömeink hajszolásával önmagunk számára keressük a boldogságot, addig az örök boldogságra való törekvéssel Istennek szerzünk örömöt. Az öröm abszolút az Istennél. Isten - egyszülött Fia élete árán - ez egész világot is hajlandó felforgatni egyetlen bűnös megtalálásáért, hogy nagy legyen az öröm a mennyben egyetlen bűnös megtérésén. Lukács 15,10
Ő szeretné megadni számunkra, elveszett, de megtaláltatott bűnösök számára a végső jutalmat: Menj be Uram ünnepi lakomájára, örök örömébe! Máté 25,21

Káosz és Nyugalom

EZ EGY RÉGI ÍRÁS, DE ÚJRAGONDOLVA, ÉS ÁTÉRTÉKELVE A MOSTANI HELYZETET.

Az az igazság, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a valóságot. Jelenleg, most karanténban vagyunk. Kinek így nehéz, kinek úgy. De minden nap úgy kell ébrednünk, hogy van értelme ennek a létnek is. Az én gyerekeim reggelente azért imádkoznak, hogy vége legyen a karanténnak, a vírusnak, és hogy minél kevesebb ember betegedjen meg. Szerintem megértik azt, hogy milyen nehéz is így élni. És nekik még jó dolguk is van, mert van mit enni, van fedél a fejük felett, van udvar, ahová ki tudnak menni játszani. Igen, nem mehetnek biciklizni, amit nagyon szeretnének, nem mehetnek kirándulni (mehetnénk, de mi betartjuk a szabályokat), és nem utazhatnak el anyukámékéhoz, nem aludhatnak a mamánál. És nem tudjuk, hogy mikor IGEN. 

Mégis, minden ellenére, az az igazság, hogy az a cél lebeg a szemem előtt, hogy még boldogabb életet éljek. Így is, ilyen körülmények között is. Nem vagyok elégedetlen. 

Amikor elvégeztem a Lelkigondozói szakot, a szakdolgozatot a MEGELÉGEDETTSÉGBŐL írtam, hogy mi nők hogyan viszonyulunk ehhez. 

El kell gondolkodnom - ettől függetlenül - hogy elégedett vagyok-e? Nem vagyok-e telhetetlen? 

Vannak olyan dolgok az életemben, amelyekre mindig úgy gondolok, hogy jó, hogy van, de ...

Nektek is van ilyen? Biztos van.

• Mostanában arra vágyom, hogy nagyobb legyen a házunk, mert kevés benne a szoba, és kevés a helyünk. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy eljuthassak újra Párizsba. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy - 10 kilóval kevesebb legyek. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy legyen munkahelyem, legyenek tyúkjaink, és még sok-sok vágyam van... 

Még akkor is, ha az embernek nem olyan nagy elégedetlenségei vannak...  Szerintem ezek a legszebb és legigazabb gondolatok. Mert Isten ilyen. Terve van velünk, már előre terve volt velük. Nem eleve, hanem előre! Békességet ígér nekünk, és nem rossz dolgokat. Reménnyel teli jövőt. Csodálatos, hogy Isten azt ígéri nekünk, hogy az életünket, a sorsunkat jóra fordítja!

Úgy szeretem az ő ígéreteit!

Úgy szeretem, hogy ő ilyen Isten.

Veletek is előfordult már, hogy arról álmodoztatok, hogy a szürke napokat bárcsak felváltanák a színesek? Többször és sokszor?
Annak idején, amikor beszélgettem emberekkel, és megkérdeztem tőlük, hogy mi van velük, azt mondták, hogy semmi, mert velük soha semmi izgalmas nem történik. Hogy lehetséges ez? Az élet nem unalmas! Minden nap sok apró öröm kell, hogy érjen minket, csak MI vagyunk azok, akik nem vesszük észre, mert elégedetlenek vagyunk, mert semmi nincs úgy, ahogy mi szeretnénk!
Úgy gondoljuk, hogy szürke az életünk.
Mondjuk az biztos, hogy szürke marad, ha mi magunk nem gondoskodunk színekről benne!

Ami tény, és ami fontos, hogy legyenek álmaink, céljaink, ötleteink. Nem baj, ha azt mondják, hogy ez csak álom! Én hiszek abban, hogy az álmok valóra válnak. És ez nem az ezoteriás dolog, ami arról szól, hogy bevonzom a jó dolgokat az életemben, és valóra válik. Mert én abban hiszek, hogy vannak álmaim és vágyaim, és Isten elé viszem, és ha az ő akaratával megegyezik, akkor ő ebben támogatni fog.
Sokan az életükről, házasságukról gondolkodnak úgy, hogy ez rossz, hogy nem egy idális élet, nem erre számított, nem ezt akarta... Működhet az önsajnálat, lehet szorongás amiatt, mert esetleg az "élet" nem úgy alakította a dolgokat, ahogy ő szerette volna. És ilyenkor persze Isten szokott lenni a hibás, akiben meg nem is hisznek.

Csalódások fognak történni, és lesznek is az életben. Mindenki életében megjelenik, mindenki részese lesz. Ki így, ki úgy. A kérdés, hogy ki hogyan dolgozza fel. A kérdés az, hogy mi a cél. Mi a fontos. Hogy mi az életem igaz értelme és célja!

Nincs olyan ember, aki ne akarna boldog lenni. Nem létezik olyan ember, aki nem a boldogságra vágyna, vagy keresné azt. És ez jó dolog. 
Viszont azt is látom, hogy minden jó dolog ellenére, ami történik az emberek életében, elégedetlenek, még több kell nekik, felháborodnak, engedetlenek és elégedetlenek. (Én is ilyen vagyok, csak általánosságokban beszélek). 
Én elhatároztam, hogy olyan életet szeretnék élni, ami a háláról szól, és aminek Isten a közepe. Mert rosszat könnyű találni, de jót? Az ember minden apró dolognak örül.

• Számold meg az áldásaidat! Azokat, amelyeket Isten ad neked nap, mint nap! Hidd el, sok összegyűlik, főleg, ha még fel is jegyzed őket!

Tényleg igaz az a bibliai gondolat: AHOL A TE SZÍVED, OTT A TE KINCSED! Máté evangéliuma

Ne felejtsétek el! 
- Ne hasonlítsuk magunkat mások valós életéhez. Az, hogy ki milyen az interneten és a Facebookon az csak egy dolog. (Mindenki azt gondolja, hogy én milyen kedves, türelmes ember vagyok, és milyen jól nevelem a gyerekeimet és ők milyen szófogadóak - ha nálunk élnétek, látnátok, hogy ez nincs így. :) )
- Ne jusson az eszünkbe irigyelni más családi életét, mert nem tudjuk mi van benne. És ne is kritizáljuk, mert ki tudja mit hogy élt meg.
- Én például szeretem a Printerestet nézegetni és mindenféle blogot olvasni, és látom, hogy mennyire remek dolgokat lehet csinálni, milyen fantasztikus anyukák vannak, akiknek ezer dologra van idejük, és mások olyan süteményeket készítenek, ami majdnem megszólal,és ez milyen csodálatos! És bizonyos tekintetben az is, sok jó ötletet lehet ellesni. - Én azonban azt gondolom, hogy lehet hétköznapinak is maradni. Elnézem, hogy egyes bloggereknek hogy van idejük minden nap szuperebbnél szuperebb ételeket megosztani, fotózni, beállítani, én meg csak a családom elé rakom az ételt, és mindenki eszik... Nem kell a tömeg után menni! Lehet ők mennek rossz fele!
- ÉN hiszem, hogy a boldogság választható! Van is egy ilyen könyv:

A boldogság választható! Igen, nagyon sok nő küzd a depresszióval vagy mentális betegséggel, és azt látom, hogy ha segítségre van szüksége, fél kérni. Mármint segítséget. Egy olyan társadalomban, ahol mindenkinek keménynek kell lennie, és amazonként küzdenie, megmutatnia, hogy minden helyen túlélő, -közben meg összeroppan -, azt látom, hogy csak és kizárólag Isten az egyetlen út, aki meg tud minket gyógyítani kívül és belül, aki segíteni tud nekünk, hogy boldogok legyünk!

Szerintem ez a legfontosabb! 

És még egy dolog jutott az eszembe... Hogy néha indokolatlanul sok bánat, visszaélés, nehézség, betegség jön az életünkben, küzdelmek, amelyeket nem kértünk, de kapunk. Sok dolog térdre kényszerít bennünket. Szó szerint kiszívja az életet, az energiát belőlünk. De tudjátok, meg kell érteni, - bár tudom, hogy ezt nehéz tőlem elfogadni, hiszem olyan sok tragédia velem még nem történt, de azért persze igen... - Hogy nem baj, ha fáj. A tragikus dolgokat meg kell gyászolni, átmenni a szomorúságnak és a bánatnak azon az útvesztőjén, ami nagyon fáj.Én azt értettem meg ebben is, hogy Jézus ezt tudja, és velünk érez, és velünk sír. Érti és érzi a fájdalmunkat.

Én enélkül nem is tudnám élni az életemet. Isten nélkül nem lehet boldog és tökéletes életet élni. 

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.

Római levél 8,28

Lehet, hogy az élet nem mindig úgy néz ki, mint ahogy gondoltuk. De ha a mindennapjainkban megkeressük az apró örömöket, akkor van remény és lehetőség a megtalálására!

Life in colors - Welcome zöld

Live in colors - Sárga a szürkével jól mutat

A kisfiam kedvenc színe a sárga. Mindig is szerette. Nekem kellett egy kis idő, mire megszoktam, de vannak jó párosítások. Mivel nekem a szürke mindenképpen a kedvenc színem, és azt gondolom, hogy ehhez minden más szín jól mutat, így ez a két szín együtt majdnem tökéletes. :)

Csak mert tetszik... :)

Lekváros kifli

Nálunk a kifli mindig jó és hasznos ételnek számít. A sima vagy a virslis kifli leginkább, de most úgy gondoltam, hogy a lányok is örüljenek, lekváros kiflit készítettem.

Az a baj, hogy a tészta arányait nem tudom, ezt mindig szemre készítem.

Csak liszt, élesztő, só, víz van benne, és hogy a tésztája puhább legyen szoktam beletenni Görög joghurtot, de a teljes vegánok használjanak nyugodtan Alpros termékeket. Azt is tudom ajánlani. :)

Viszont amit ilyenkor lehet készíteni, az a lekváros kifli.
Kisfiam nem eszik lekváros dolgokat, mert gyümölcsből van, de mi szeretjük.

Milly Johnson: Madarak és méhek

Pár napja fejeztem be ezt a kedves, aranyos, kis romantikus könyvet.

A karantén miatt, meg a sok tanulás miatt (mert kell valamire fogni! :) ) nem igazn jutott időm arra, hogy olvassak. Hetek óta húzódott már, mert esténként úgy estem be az ágyba, mint ahogy egy zsák krumpli dől el a sarokban. Nagyon fáradt vagyok, mert nagyon lefáraszt az itthon tanítás. Nem lázadok érte,mert ez a helyzet, de a legjobban én, magamon érzem azt, hogy elfáradtam.Kicsit türelmetlenebb is lettem.

Ezért döntöttem úgy, hogy újra lazítok kicsit, ne csak mindig az idegeskedés legyen, úgyhogy elővettem a titkos receptet, az olvasást.

És való igaz, hogy nem mély, filozófikus könyvet választottam, még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy OKOSKODÓNAK tűnjek. Nem vagyok az. :) De olvasni meg szeretek, így persze, hogy olyat kerestem, ami könnyed és lazulós. 

Ez a könyv egyébként könyvtári. Még a karantén előtt jártunk ott a Nagylánnyal, de ugye most a kijárás miatt nem lehet menni. Ő is szomorú, mert már szinte mindent kiolvasott, de nekem nem jutott rá időm. Úgyhogy most azokat olvasom, amik hazakerültek, mert eddig nem volt rá időm. Persze van még néhány könyv, ami elolvasásra vár, de majd szépen, lassan a végére érünk ennek is. :)

Szoktam egyébként Milly Johnsontól olvasni, és nagyon aranyos. 

Ez a könyve is, könnyed volt és főleg romantikus. 

Pont, amire szükségem volt. 

Nagyon jót szórakoztam. Vicces volt, ahogy elképzeltem a skót tájszólással beszélő nagydarab fickót és az apró termetű írónő helyzetét. Vicces helyzeteket és sok félreértést tartalmaz. Aranyos volt.

És elgondolkoztató az, hogy egyes nők mire képesek a pénzért, és egyes férfiak mi mindent meg nem tesznek egy szép nőért és a sok szexért. De tényleg. :)

Persze a főszereplők majdnem tökéletesek voltak. 

A romantika kedvelőinek szeretettel ajánlom. 

Tartalom:

Stevie Honeywellt, a romantikus regényírót és egyedülálló anyát alig pár hét választja el a menyegzőjétől, amikor Matthew, a vőlegénye kereket old Jo MacLeannel, Stevie igéző barátnőjével. Stevie azonban érti a módját, miként szerezze vissza elcsábult szerelmét. Őrült edzésbe és fogyókúrába fog, s kétsége sincs a felől, hogy kapcsolatuk hamarosan ismét édes lesz, mint a méz.

Adam MacLean ugyancsak eltökéli, hogy visszahódítja szíve hölgyét. Csupán rá kell vennie Stevie-t, szövetkezzen vele furfangos tervében. Bár e kilátás egyiküket sem villanyozza fel igazán – mindketten a másikat okolják partnerük elvesztéséért –, Stevie szükség törvényt bont alapon kötélnek áll, amikor önfejlesztési stratégiája csúnyán csődöt mond.

Így esik, hogy a két párocska, mint valami skót néptáncban, párt cserél. A nagy kérdés csak az, kivel ropják majd éppen, amikor a zene elhallgat.

Life in colors - Romantikus hangulat

Vasárnap lemaradt a Life in Colors sorozatom. Elfelejtettem. :) De ma pótolom.:
Mostanában úgy is romantikus hangulatban vagyok. :)

Másként gondolkodni nem tragédia!

Így szólt Isten egykor Ábrahám!

 Csak mert nagy kedvenc, és a gyerekeimmel sokat énekeljük. Meg persze a gyülekezetben is.

Van 5 perced?

Mentes Danit nem ismerem személyesen. Az apukáját és az egyik lánytestvérét igen.
Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes és tehetséges.
És bár németül énekel, de magyarul is alá van írva a szöveg. Érdemes végignézni és végighallgatni?

Szombatkezdés ajándékkal

A mai nap úgy alakult, hogy szombat is volt, meg a névnapom is. Ez utóbbit egyébként nem igazán tartom, mert úgy gondolom, hogy rajtam kívül még ezer és ezer Andrea szaladgál a világon,és az csak egy dolog, hogy így hívnak. Szeretem a nevemet egyébként, és a nagypapám után kaptam, aki András volt. De nem gondolom, hogy bármit is kellene, hogy jelentsem. 

Amikor a kisfiunkat vártuk, és nevet kerestünk neki... (Az eredeti név, amit terveztünk, hirtelen kiesett, mert egyszerre 3 barátnőm is gyermeket várt, és mindenki Balázsnak akarta nevezni a gyermekét.)... úgy próbáltunk választani, ami megy a vezetéknévhez és még tetszik is. Én kimondottan nyelvtani szempontból (magas és mély hangok miatt) kerestem...:)

Aztán megtetszett Férjnek a Nimród név, és arra gondoltunk, hogy ez tényleg jól hangzik. Nem is bántuk meg. 

Persze később ebből volt problémánk. Van, aki szerint elkezdtünk "magyarkodni" (eszünkbe sem jutott a Csodaszarvas legendája), mások szerint meg egy keresztény családban nem lehet Nimród nevű gyerek, hiszen Nimród Babilont alapította, a Bábel tornyot, és nem volt egy pozitív személyiség. (Ez sem jutott az eszünkbe. :) ) Egyszerűen csak tetszett. 

Volt néhány testvér, aki küldetésnek érezte, hogy rábeszéljen minket, hogy változtassuk meg a gyerek nevét, de persze mi nem tettük. Nem is értettük.

Ez az ige jutott az eszembe: 

Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.(Jelenések 2,17)

Nos, ezért nem tartom fontosnak, mert hiszem, hogy az Úr a szívek vizsgálója, nem a neveké. :)

De ha már így alakult, akkor persze, megtartjuk, de csak a szűk családon belül. 

Ma inkább fontosabb volt a szombat jelentősége. Az alkotós blogon hamarosan megtalálhatjátok, hogy mit csináltunk ma. 

De a tulipán, amit a gyerekektől kaptam, meghatott. :) 

Stressz ellen: Nyuszifül

Ma nagyon elfáradtam. Sok volt a tanulás és a tanulnivaló, és még maradt is, közben valahol az éterben (értsd: a házban) eltűnt egy angol könyv, amit kerestünk egy ideig, amiből lett is kis kiborulás. A legkisebb nehezen áll neki a tanulásnak, vele sokat kell küzdeni, a többiek persze meg haladnának, csinálják is, de néha összegyűlik. 

Ráadásul péntek van, ilyenkor szeretek elkészülni időben szombatra, de most ez is eltolódott. 

Maradt egy csomó házimunka és feladat vasárnapra, de ez van.

Szóval, stresszes voltam egy kicsit, úgyhogy bevetettem az egyik legjobb szert ellene: NYUSZIFÜL.

Nagy rajongója vagyok ennek a növénynek. Megnyugtató hatású, és olyan kedves növény.  Ha elmegyek a ház előtt, mindig megsimogatom. Ma tudatosan mentem ki az útra, a házunk elé, mert szükségem volt egy kis simogatásra.

Úgyhogy esetleg mondhatnám, hogy a mai Karantén Kihívás (nevezhetjük ennek, nem igaz) az legyen, hogy ha van otthon, vagy a közeledben ilyen növény, menj ki, és simogasd meg. Ha nincs, akkor kérjék valakitől tövet, ültesd el és simogasd. 

Panelben lakóknál nem tudom, hogy balkonládában megmarad-e (egy próbát mindenképpen megér), de nagyon ajánlom. :) Nyugtató hatása van.

Nyuszink nincs, de Nyuszifülünk van.

A változás jó dolog...

Ez egy régi kép. :)

Már sokszor mondtam, hogy nagyon szeretem a szóját. A rántott szója pedig mindig is a család kedvence. A gyerekeim természetesen krumplipürével szeretik, mert a gyerek az már csak ilyen. A húsevő emberek szerint is a legjobb párosítás a hús meg a krumpli együtt. Nos, nálunk nincs hús, helyette ez van.

Nos, az utóbbi időben észrevettem egy kis változást magamon. Mondjuk már jobb a helyzet, mint mondjuk egy évvel ezelőtt, mert változtattam sok mindenen, bár eddig is elég tudatosan próbáltam odafigyelni az étkezésre (mindig), a mozgásra (most kicsit nehezebb, hiszen az úszást abba kellett hagynom, pedig az volt a legjobb nekem), és kicsit mindenre. De próbálkozom. Tudatosan! :)

Már egy ideje kezdtem jobban odafigyelni arra, hogy mit és hogyan eszek. Szembesültem azzal, hogy kicsit kikerekedtem. Mondhatnám azt is, hogy a SZERELEMTŐL :), és ez jól is hangzik így, de akármennyire is szeretném szépíteni, kicsit összeszedtem magam. Nem tudok járni úszni, nem lehet elmenni sétálni, persze el lehet, de mégsem olyan érzés, így nehezebben is mozdul az ember.
Aztán jött néhány más probléma. Stresszevés pl. Mert az utóbbi időben volt néhány gond a szűk és a tág családban is, és bár nem vagyok egy nagy gourmand, néha jól esik enni. Így ettem. Meg aztán visszaszoktam arra is, hogy megegyem a gyerekeim után a maradékot, és mivel nem iszom kávét (mert az ízét sem szeretem meg egyébként sem), néha-néha egy kis kóla is lecsúszott. Pedig kb. 20 évig nem ittam kólát! Úgy gondoltam, hogy kell egy kis koffein, hogy pörögjek. Nos, rosszul gondoltam. Ténylegesen sokat szedtem fel, aminek nem annyira örültem.

Így úgy döntöttem, hogy változtatok az életemen és az életmódomon.

Ez abból áll, hogy:

1. nem eszem meg a gyerekeim után a maradékot,

2. bár nem vagyok nagy leveses, de rendszeres ételemmé vált, mert két nagy tányér leves remek egyszeri étkezésre,

3. sosem voltam nagy kenyeres, de most jobban figyelek arra, hogy a saját kenyeremet egyem, meg azt is mértékkel, (bár most, hogy nem lehet élesztőt kapni, nehezebb, mert én kovászos kenyeret nem sütök, nem szeretem).

4. nagyon szeretem a krumplit és a riszt, meg a tésztát (amelyek ugye hízlalnak), de azért eszek ebből, de nem annyit, hogy sok legyen,

5. és a legfontosabb döntésem az, hogy 6 óra után már nem eszem. Vagy legalábbis megpróbálom. Ez nekem is a legjobb döntés volt, bár az elején elég nehezen ment, mert hát ugye a megszokás... ez persze nem jelenti azt, hogy semmiképpen nem eszek, mert előfordul, hogy a napi rohanásban nem jut időm 6 előtt vacsorázni, de azért próbálok a rendszerességre odafigyelni,

6. sajnos a mozgás nem annyira rendszeres most az életemben, ahogy szeretném, de mindig igyekszem egy kicsit gyalogolni vagy lépcsőzni, vagy itthon egy kicsit tornázni.
7. Sok folyadékot iszok. Teát és vizet!

Nem fogyókúrázom, mert abban nem hiszek. 

Enni meg szeretek.

Rántott szója salátával

Ha majd végre vége lesz a karanténnak, kiderül, hogy sikerült-e nyernem. Magam ellen! :)

Ha egyszer festeni fogok...

Nagyon szeretnék festeni. Szeretném, ha lenne rá időm, de nincs. Még rajzolni sem. Eddig, amíg nem volt karantén-itthonlét, addig is csak rajzolni volt időm, néha-néha, de festeni... Pedig jó lenne...
Elkezdtünk járni Zsófival egy művész-festőkörre, de sajnos nem volt hosszú életű a vírus miatt. De remélem, hogy jövőre folytatódni fog. Mi legalábbis nagyon várjuk.

Régebben, amikor még Tiszavasváriban éltem, és Szorgalmatoson tanítottam, kaptam lehetőséget arra, hogy fél évig rajzot tanítsak. Én nagyon élveztem, bár mai fejemmel már máshogy csinálnám, akkor még nagyon fiatal és nagyon kezdő voltam. :) És akkor még volt időm a hobbijaimra, ami mostanában persze, hogy nincs. De remélem, hogy egyszer igen! 

Ha egyszer festeni fogok, mert mondjuk lesz rá időm, akkor mindenképpen ilyen jellegű képeket szeretnék majd alkotni. Mondjuk a madarak nem sikerülnének így, bár a többi sem valószínűleg, de ennek a képnek olyan, de olyan jó és kellemes hangulata van. És nekem nem a szomorúság jön le erről a képről, még az eső miatt sem, hanem a szeretet, a másikra figyelés, az el nem hagyás. Valahogy ilyen a szerelem. Nem? Hogy amikor nehézség van az életünkben, akkor is együtt vagyunk, bátorítjuk, támogatjuk egymást, és segítjük. Nekem ez a kép ezt jelenti. És neked?

Csapatmunka

Az az igazság, hogy én szeretem az ilyen "legyünk otthon, és örüljünk egymásnak" időszakot. 

Most persze komolyabban vesszük, mint általában, de én lelkesedem a családi programokért. Abban is hiszek, hogy a munka jót tesz a gyerekeknek. Nem visszük túlzásba, nem kérünk túl sokat tőlük, de azt, amit kérünk, azt meg KELL csinálniuk és részt kell benne vállalni. Ilyenkor, mikor még jó idő van, duplán élvezi mindenki a helyzetet. 

Én is, mert az ebédet nagyon jó étvággyal ették meg, és nekem volt értelme egész délelőtt a konyhában állni. :)

Azt hiszem, hogy a mostani napok arra is jók voltak, hogy a fahordással és a pakolással megértették, hogy milyen fontos dolog az, hogy ők is részesei legyenek valaminek, ami később mindenkinek jó. Tudniillik a meleg. :)

Nagyon aranyosak voltak, és nagyon büszke voltam rájuk.

Jobban is alszanak, de ez köztudott, hogy a jó levegő gyógyító és ha dolgoznak, még este altató hatású is. :)

Persze, sok minden történt az utóbbi napokban, jövök majd a karatén ötleteimmel, amit magamnak csináltam és találtam ki, de mostanában nem volt időm írni. Mármint erről. 

Mindenkinek nagy, virtuális ölelést küldök, és kitartást az otthon töltött napokra!

LIfe in colors - Húsvéti

Már elmondtam, hogy mi, mint család nem ünnepeljük a nyuszit meg a tojásokat, de a családunk tágabb tagjai igen. Így szoktak tojást és nyuszit kapni, amit általában én eszek meg. :)
A tavaszi hangulatú képeket nagyon szeretem, így most egy ilyet hoztam nektek. A tulipán miatt mindenképpen.

Boldog Igazi Húsvétot!

Vihar lecsendesítése - teljes anyag

  Amikor a Vihar lecsendesítése történetről beszélgettünk, a következő dolgokat csináltuk:

Először is meghallgattuk éneket:

Van a Jertek, énekeljünkben! egy ének, ami ehhez a történethez kapcsolódik, de mivel én ezt az éneket nem ismerem, és nem találtam meg fent a neten sem, ezért másikat kerestünk, ami a tengerrel és a hullámokkal kapcsolatos. (Fenti ének 2. versszaka, de közben a teremtésről is szól, meg Jézus teremtő hatalmáról is.)

Szívesen veszem, ha valaki jó hangú felénekli vagy egy család, ahol jól énekelnek, szintén elénekli. A mi családunknak nem ez az erőssége. :)

Miután megbeszéltük a történetet, jött a KÉZMŰVES RÉSZE:

Színezzétek ki a rajzot, majd vágjátok ki!
Ezután egy A5-ös kemény lapot hajtsatok ketté, és helyezzétek el a fenti képen látható módon. Először a felhőket és viharzó hátsó tengert ragasszátok fel, aztán az árbócot és a vitorlát, majd a hajó testét. A hajó elé pedig a viharosabb tengert.
Igyekeztem úgy fotózni, hogy érhető és látható legyen a hogyan!

A felhőket és a tengert lehet tépéstechnikával is készíteni.
Jó munkát!

Kihívás - Fesd ki a körmeidet!

A magam szórakoztatására elkezdtem Karantén Kihívásokat csinálni. Magamnak, a magam kedvéért. :) Csak azért, hogy ne csak fáradtnak és kimerültnek érezzem magam, hanem legyen egy pár perc, aminek én is örülök. ❤
 
Aki ismer, tudja, hogy én alapvetően nem használok szépségápolási termékeket. Mármint persze, fürdök meg mosok fogat, meg ilyesmi... :), csak nem festem magam.  

Emlékszem, hogy egyszer, még középiskolás voltam, és az osztálytársaim (csupa lány voltunk - gépírós osztály, persze, hogy csupa lány). Nekem soha nem volt fontos a smink, meg az aktuális divat, de persze ők próbálkoztak. Egyszer kifestették a szememet, de én elfelejtkeztem róla, így megdörzsöltem a szemem és akkora monoklit csináltam magamnak, hogy csak na... :) Aztán megtanították, hogy kell kirúzsozni a szám, de egy idő után azt is lenyaltam vagy letöröltem, mert idegesített.

Aztán eltelt egy pár év. Mivel erősen körömrágós voltam, nagyon csúnyák voltak a körmeim. A stressz miatt persze. Aztán valahogy leszoktam róla, és már egy ideje nagyon figyelek arra, hogy szépen nézzen ki a kezem. Nem mondom, hogy ehhez a körömfestésnek hozzá kell járulnia, de néha kedvem van hozzá. És ilyenkor a gyerekekét is ki szoktam. Szigorúan csak szünetben! De szoktunk, és én megszoktam engedni a gyerekeimnek, hogy szünetekben ők is megtegyék.
Alapvetően nem vagyok híve az egész szépségápolásnak abban a formában, hogy több a vakolat, mint a látvány. Nekem egyszerűen nem jön be a túl sok smink, ennyi.
De azért szeretem, ha néha ki van festve a körmöm.

Volt egy kolléganőm, még a régi időkben, akiről tudtam már a tanáriba érve, hogy milyen hangulatban van. A körömlakkja színe megmondta, hogy aznap milyen a lelke, és milyen hangulat jár hozzá. :) Ennek ellenére nagyon kedves volt és én nagyon szerettem vele dolgozni.
Én ebben is az észrevehetetlen színeket szeretem. A barnát és a fehéret, vagy a nagyon világos rózsaszínt, ami szinte nem látszik, de leginkább a barna a fő kedvencem. Ha lehet, ezt az árnyalatot használom.
Persze, tudom, nem olyan szép, mintha egy profi csinálta volna, erre még nem szántam rá magam, kicsit sajnálom rá a pénzt. Mondom ezt úgy, hogy egy igazi MAGYAR BAJNOK A BARÁTNŐM. De attól, hogy mi ég és föld vagyunk, barátok is. :)

Szóval: Fesd ki a körmeidet akkor is, ha tudod, hogy lepattog holnapra, vagy még ma a mosogatástól vagy a takarítástól.
Ez velem megtörtént, nem sokáig bírja az ilyesmit, de akkor is jól éreztem magam, legalábbis egy kis ideig.
Régebben az anyukám körömlakkjai beszáradtak, pedig neki volt néhány. Anyakönyvezetőként dolgozott, és minden hétvégén szépen kisminkelte magát, hogy jól mutasson az ifjú pár előtt.
Most azt tervezem - bár még nem volt bátorságom hozzá -, hogy kilépek a komfortzónámból, és veszek valami más színt, mint ami én vagyok.
Egyszer, amikor Zsófi még kisebb volt, elmentünk Anita barátnőmhöz (ő a magyar bajnok), és ő persze, hogy kék körmöt kért. :) Én maradtam a barnánál. :)

Ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel? 

Life in colors - Jó reggelt!

Egyszerűen nem érem utol magam. Rohanásban vagyunk, mindig történik valamit, zajlik az élet, és olyan jó egy nap, amikor az ember leülhet és pihenhet. Ehhez küldöm nektek ezeket a nyugtató, kedves, hangulatos képeket. Legyen szép napotok!

Ádám és Éva és A bűnbeesés

A közösségben, ahová járok, létezik egy gyermekújság, Mosoly a neve. Nagyon aranyos és kedves kis újság, ami a gyerekeket szólítja meg, és igyekszik egy-egy történetet megismertetni, majd feladatok formájában megismertetni a gyerekekkel. Ennek az újságnak a megjelenésében én is benne vagyok kicsit, mert a rajzaim belekerülnek (szeretek rajzolni, noha nem tartom magam jó rajzosnak, ugyanakkor azt mondom: bár több időm lenne rá). De nagyon szeretek kitalálni ilyen jellegű feladatokat. A rejtvényeket hozzá nem én csináltam, de a rajzokat igen. Használjátok!

Lemaradásban vagyok

Be kell valljam, hogy azért ez az otthon tanulás lefárasztott. Az elején legalábbis. Kellett legalább két hét, mire igazán belelendültünk, és megtanultuk, hogy melyik gyerek mit hova küld, melyik tanárnak, mikorra. Szóval, nem unatkoztunk, mire rájöttünk mindennek a nyitjára, csínjára és bínjára. A számítás technikával még hadilábon állunk, azzal, ha nem lenne Férj, én nem boldogulnék. 

De ahogy telnek a napok, a gyerekek egyre ügyesebbek. Első- és Másodszülött megtanulták kezelni a kütyüjeiket és elküldeni a feladataikat. A legkisebbnek kevés a feladat, úgyhogy elég jól állunk. Persze, van hogy összetorlódnak a feladatok és, mint pl. ma este fél 6-kor még házit küldtünk el. 

Én adok nekik szünetet. Többször is. 

Van olyan család, ahol reggel 8-tól 12-ig megcsinálnak mindent, de az én gyerekeim (és ezért hálás vagyok) mindegyik szeret jó munkát kiadni a kezéből. Ez nem jelenti azt, hogy nem csúszik be valami, vagy nem ront el valamit, de időt szán rá, foglalkozik vele, és szerintem ez a lényeg. Persze, ők inkább iskolába járnának, csak én élvezem az itthoni napokat, ami nem meglepő, hiszen 12 éve itthon vagyok velük. Eddig külön-külön, most egyszerre mindenkivel. Én nem érzem a különbséget.

És azt sem szeretem, amikor valaki összehasonlítja magát másokkal. Benne vagyok a Nagycsaládosok Facebookos oldalába, na ott aztán osztják az észt. Mondjuk mindenhol osztják, mert mindenki rettenetesen okos(kodó) és mindenki mindent tud. Ki végez több munkát, aki mellette dolgozik, és aztán tanul, vagy aki otthon van és sok a gyereke (mintha csak verseny lenne ez). Ilyenkor elfog ám engem a harci ideg, hogy mennyi sok értetlen ember van. 

Nem verseny ez kérem! (Persze, tudom nem olvassák sokan a blogomat, így kevés emberhez jut el, de akkor is leírom.) NEM VERSENY EZ!

Én például hivatásos anyaként vagyok itthon már 12 éve. Pont most terveztem, hogy dolgozni szeretnék újra. El is kezdtem nézelődni, a lelkemet felkészíteni, aztán tessék, most meg itthon vagyok, azaz itthon maradtam. Nem mintha eddig is unatkoztam volna. Valaki azt írta a Nagycsaládos oldalon, hogy amióta otthon van, nála ragyog a ház. Nem is ismerem ezt a fogalmat. DE tényleg! Én meg rohanok a dolgaim és után és fogalmam sincs, hol a vége. 

Ha nem a mosogató van tele, akkor a mosógép, és a ruhás kosár (majdnem minden nap ruhát váltunk, plusz a törölközők, amiről tegnap írtam), főzni kellene, mivel öten vagyunk, sok étel fogy, tehát többet vagy többfélét, de ugye ez is idő. De nem tettem szóvá még senkinek, főleg a Facebookon nem, hogy sajnáljanak már, mert van, hogy este 7-8-kor még főzök vagy sütök. 

De hisz otthon vagy! - hallgattam mindig, amikor nem volt még karantén és tényleg itthon voltam. - Nálad rend lehetne! - mondta egy közeli ismerősöm. Ja, lehetne.De nincs, és én ezt vállalom. 

Állandóan felmosok, pakolok, pókhálót szedek le, vasalok, főzök, takarítok, elpakolok dolgokat A-ból B-be, aztán estére nincs változás. Mert megjöttek a gyerekek mondjuk, vagy mert most itthon vannak. De tényleg ez számít? Hogy kinél milyen rend van?

Nekem nem volt időm írni a szokásos negyedéves anyagaimat, a nyári tábori anyagot le kellett mondanom, mert nem tudom megírni, nincs rá időm. Közben kell a hittanosaimnak (akik nincsenek sokan) feladatokat küldeni és kitalálni, mert ugye ez meg kötelező. És még sorolhatnám. 

De nem számít. Sokkal jobban számít, hogy a gyerekeimmel lehetek, velük tölthetem az időmet. Mindegy, hogy hogy. De velük.