A Marvel sorozat 25. része a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája, amely 2021-ben jelent meg, 2024-ben játszódik.
Emlékszem, hogy láttam a moziban, Férjjel elmentünk, de az nem most volt, és már nem is emlékeztem rá. De tudom, hogy Simu Liu karrierje itt futott be. Ma, ajándékcsomagolás közben megnéztem, mert már nem emlékeztem rá.
Még a műtétem előtt, vagy arra várva volt időm. Igyekeztem többet olvasni, és filmeket nézni. Olyanokat, amiket már egy ideje terveztem, vagy amiket csak úgy megtaláltam. Szeretek ajánlásokra is megnézni egy-egy filmet, és már nem tudom hol és kinek a blogjában, de valaki ajánlotta, hogy nézzük meg. Gondoltam, rászánok egy kis időt, de nem bántam meg.
Mostanában nagyon felkapták Simu Liut, aki játszott Marvel filmben, és benne volt a Barbie filmben is. Ez utóbbiban egyébként ő volt a kedvenc Kenem. :) Luke Bracey-ról is írtam már itt.
Én alapvetően egy nagyon romantikus típus vagyok. Hiszek a szerelemben. Az egyetlenben is talán, bár úgy gondolom, hogy van esély arra, hogy az ember többször legyen szerelmes, csak máshogy.
Ám ez a film egy elgondolkodtató dráma. Nagyon érdekes volt. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem, amíg néztem, csak azt tudtam, hogy ez egy elég nehéz helyzet. Jól dönteni. Meg hogy az ember mennyit tud változni évek alatt, hatások és érzések tekintetében. Érdekes film. Ajánlom.
ITT megnézhető
Történet
Férje, Jesse helikopter balesetben való eltűnését követően, Emma hazaköltözik Massachusettsbe, hogy összeszedje magát a tragédia után. Négy évvel később összetalálkozik gyerekkori legjobb barátjával, Sammel, akivel ezután elválaszthatatlanok lesznek. Azonban éppen csak eljegyzik egymást, amikor Emma egy váratlan telefonhívást kap, mely során közlik vele, hogy Jesse él. A nem várt fordulat élete legkeményebb döntése elé állítja a lányt: választania kell két igaz szerelme közül.
Nem írok inkább semmit, csak ajánlom, hogy nézzétek meg.
Fantasztikus!
Megnéztem. Nos, jó, hogy nem adtam ki érte pénzt, mint oly sokan. Eléggé furcsa érzéseim voltak végig.
Mondjuk, én sohasem játszottam Barbie babával, nem is volt nekem. Rendes, igazi cuki és aranyos babáim voltak. Hálás is vagyok ezért anyukámnak. Én sem vettem a lányaimnak Barbiekat, de kaptak ajándékba. Túl sokat ők sem játszottak vele.
Vasalás közben szoktam ilyesmit megtenni, megnézni egy-egy filmet, mert ilyenkor több időm van. Az érzéseim elég vegyesek. Értem én, hogy mit szeretnének benne kiemelni, de számomra nem sikerült. Én nem vagyok annyira "szüfrazsett" és feminista sem, hogy azt mondjam! HŰHA!, ez aztán! Minden ellenére sok mindennel egyet értettem, és elgondolkoztam dolgokon.
Azt mondják, hogy a Barbie egy csoda. Alapvetően igen, hiszen, ha belegondoltok abba, hogy a marketingcsapat hatalmas munkát végzett, hiszen szinte mindenki erről a filmről beszélt, akár kicsi, akár nagy voltál, akár nő, akár férfi. Állítólag rózsaszínbe mentek nők megnézni a filmet, csapatostól. Ezt mondjuk el tudom képzelni. De attól például nagyon kiakadtam, amikor azt olvastam, hogy valaki azt nyilatkozta, hogy a film hazament, és szakított a pasijával. Na, hát, gratulálok! Szerintem a fickó jobban is járt! Lehetett érezni, hogy siker lesz, mert mindenhonnan ez folyt, és tényleg nagyon jó volt a marketing.
Na, már ettől a látványtól padlót fogtam. De Margot Robbie nagyszerű Barbie volt, és Ryan Gossling meg jó Ken. Bár nekem Simu Liu jobban bejött, de ugye itt vannak az ízlések és különbségek, vagy mik. :)
Nem mondom, hogy nincs benne komolyabb mondanivaló, mert van. Az is tény, hogy sok elgondolkoztató mondat hangzik el benne. Még a Mattelbe is beleszáll, és Will Farrell jól hozza a kapzsi vezérigazgatót, de persze lesz happyend, meg minden. Azt gondolom, hogy - nekem - egyszer nézhető. Bár ahogy hallom, lelkesen ajánlják Oscar-díjra. Annyira azért nem jó. De az én ízlésem mindig más kicsit.
Nekem egyszer nézhető, de többször nem bírná az agyam elviselni. Azt hiszem.
Ti hogy vagytok vele? Láttátok? Tetszett?
