Amikor megláttam ezt az ábrát valahol, rögtön a gyerekeim jutottak eszembe, akik most a szüleimnél nyaralnak. Két hétig. Nagyon furcsa csönd van itthon napok óta. Ráadásul Férj dolgozik, volt olyan nap, hogy 12 órát bent volt a cégnél, én pedig itthon szenvedtem. De tényleg. Mivel én is egy jobb agyféltekés ember vagyok, aki szereti, ha zajlanak az események, ám most nem történik semmi. Ráadásul festésben vagyunk, és mivel Férj nem tud haladni, így én sem. :( Mert sajnos nem értek sem a gletteléshez, sem a festéshez. Így várakoznak a kipakolt dolgok, én pedig egyre jobban frusztrálódok, hogy mikor lehet már takarítani és pakolni.
Így jobbára a kertben töltöm a napom egy részét, vagy írok.
És közben várom, hogy haladjunk! Arra gondoltunk, hogy amíg a gyerekek nyaralnak, pikk-pakk megcsináljuk, de nem így alakult...
De még mindig nem tudok pakolni, és a ruhás szekrényünkhöz is kalandos út vezet...
Na, de visszatérve a lenti képre...
Az én nagylányom a tipikus jobboldali gyerek, igazi művész, mindig szárnyal a képzelete, hihetetlen ötletei vannak és fantáziája. Egy külön világban él és éli meg a mindennapjait. Sokszor érzem azt, hogy ő a Föld 2.0-án él, és néha visszatéved ide, erre a Földre, hogy szembesüljön azzal, hogy itt is van élet, ami nem olyan izgalmas.
Az iskolából elküldték őt Nevelési Tanácsadóba, mert nem tudja kellően kezelni az érzelmi ingadozásait, és ennek legtöbbször kiborulás a jele. Tény, ami tény, hogy tényleg vannak ilyen jellegű problémák, de annyira nem vészes. Pedig én is sokat vitáztam vele erről, meg harcoltunk is emiatt. Nem vagyok a ráhagyó típusú szülő. Ez lehet :) vagy lehet :( is.
De ő annyira magas szinten éli meg az érzelmeit, hogy hullámvölgyek vannak az életében. Vagy éppen az adott nap a legrosszabb napja, vagy pedig annyira boldog, és úgy felpörög, hogy nem tudod lassítani és visszafogni. Nem könnyű vele néha.
Nos, a Tanácsadóban aztán IQ-vizsgálatra küldték, amit alapvetően nem értettem, hiszen az érzelmeit nem tudja a gyerek kezelni, azzal kellene kezdeni valamit, de nem ez történt. Kb. 1,5 órát volt ott a gyerek és mindenféle tesztet kellett kitöltenie. Kiderült, amit eddig is tudtunk, hogy figyelemzavaros. De a felmérés szerint alacsony IQ jött ki nála, mert egy idő után már unta kitölteni a háromszögeket és a négyzeteket, hogy melyik hova illik. És ezt szóvá is tette egy idő után: "Mikor lesz vége, ez elég unalmas már." Mondjuk valószínűleg én is ezt mondtam volna, mert én is gyűlölöm az ilyesmit. Egyszer bele is kezdtem egy IQ tesztbe, de annyira idegesített, hogy azóta sem tudom az eredményt... de valószínűleg - mivel a matematikai és logikai képességeim nagyon gyengék - rólam is az derülne ki, hogy nem vagyok intelligens. :)
Alapvetően nem aggódom, inkább nem veszem komolyan ezt az értékelést. Például azért sem, mert iskolazárás előtti héten jött meg, és a hivatalos okmányon nem volt semmi arról, hogy hogyan tovább. Továbbá azért sem aggódom, mert szerintem nem attól lesz valaki IQ-magas, hogy meg tudja oldani ezeket a feladatokat. 2 naponta elolvas egy könyvet, és nekem ez is oda tartozik.
A kisfiam pedig tipikus bal agyféltekés. A gyerekem - és ezt most komolyan mondom - semmi mással nem tud foglalkozni, nem is igazán érdekli más, csak a matematika és a sakk. Ebben éli a mindennapjait. Ő az, akivel csak logikai levezetéssel lehet mindent megértetni (ami nekem elég nehéz, lévén humán beállítottságú), ő az, aki pillanatok alatt átlátja az értelmét és a logikáját mindennek, legyen az közlekedés, építészet, bibliai történetek, bármi.
És Ő az is, aki nem tud engedni a szabályokból. Amíg úgy nem történik minden, ahogy ő tervezte, és ha valami máshogy lesz, akkor attól teljesen kiborul.
Mindig meg tudja mondani, hogy ki mikor mit mondott, tudja, hogy melyik lépés után mi a logikus és mi következik. Ő az, aki elsős korukban fejben tartotta, hogy az osztályban kinek hány baglya van, kitől mennyit vett el a tanító néni és ki mennyit kapott.
Ha valami érdekli, akkor abban nagyon jó. Kimondottan tehetséges a zongorához és amibe belefog, abban van sikerélménye, ha komolyan veszi.
Érdekes, ugye?
Hogy Katával mi a helyzet? Majd két év múlva, amikor elmegy iskolába, megmondom...
