2010. december 26., vasárnap

Utókarácsony

Karácsony másnapja van. Utólag mondom azt, hogy BOLDOG KARÁCSONYT mindenkinek.
Nálunk kicsit húzós volt az ünnep, ugyanis mindenki lebetegedett. Nimród már előtte 1 héttel beteg volt, aztán csütörtöktől Zsófi volt nagyon rosszul. 39 fokos láza volt. Orvoshoz mentünk, ahol kaptunk egy halom gyógyszert, és az én kislányom nagyon hősiesen bevette. Sőt, addig jutott el, hogy egyedül lefeküdt és elaludt. Ez ritkán van. Csak akkor, amikor beteg. Velem aludt, mert egész éjszaka vizes ruháztam, itatgattam, nagyon szenvedett.

Persze én is lebetegedtem. Még most sem vagyok teljesen formában.
Úgyhogy még mindig betegen töltjük a napokat.
Persze volt ajándékozás meg együtt a család, de őszintén megmondom, a hátam közepére se kívántam.
Talán pár nap múlva jobb formában leszek és akkor máshogy tekintek vissza erre a hétvégére.

 
Szép napokat kívánunk: mi, a "Madaras család" (még akkor is, ha nem vagyunk ilyen sokan). Csak a kacsákat nagyon szeretjük :

2010. december 10., péntek

Novemberi kalandozások Nyíregyházán

Nem, nem tévesztettem össze a hónapokat. Régebben volt, amikor otthon voltunk, de ezt szeretném nektek megmutatni. Csak közben annyi minden történt :)
Lassan több, mint 5 éve itt élek a Dunántúlon, azért én mégis alföldi lány maradok :)
Szívesen megyek haza az én kis hazába, Szabolcsba, ahol vannak visszatérő helyek is az életemben. Ilyen a nyíregyházi állatkert, ahol voltunk előző alkalommal, és ilyen a Múzeumfalu is, amit most rövid képekben szeretnék megmutatni nektek. Mert hangulata van. 
Mindig is magával ragadott és lenyűgözött a régi korok szellemisége, ahogy éltek, amilyen épületekben élték túl az időket, ahogy szorgoskodtak, amiket megtettek az életben maradásért. Sok képet készítettünk ott. Zsófi rohangálásáról, Nimród ordításáról, rólunk, de most úgy gondoltam, hogy inkább a képek beszéljenek helyettünk.

Már nem tudtunk bemenni az épületekbe, házakba, csak sétálójeggyel jártuk körbe, de különleges élmény volt így is.

Régi iskolaépület - belülről is nagyon szép és izgalmas :)

Templomtorony
Igazi alföldi élmény


Ez az én kedvenc épületem. Ez egy csősz ház - el sem hiszitek, de egy temetőcsősz élt benne :)

Másik különleges hangulatú kép

Malom

Galambdúc
A kerítés nagyon tetszett nekünk
Nos, ilyen ez. És mellette pedig épült egy új - eddig még nem találkoztam és nem láttam ezen a környéken - egy kalandpark. Zsófi rögtön meg akarta mászni az összesen és kipróbálni, de mi nem mentünk be. Talán majd legközelebb :)

 
Nem tudom mennyire látszanak a képek, de tényleg nagyon izgalmas feladatok vannak benne. Állítólag gyermek- és felnőttpálya egyaránt található benne.

Helyette a mi kalandunk egy játszótéren ért végen:



2010. december 5., vasárnap

Télapó itt van...

Aki ismer, tudja, hogy nem annyira szeretem az ünnepeket. Legalábbis nem abban a hangulatban és szellemben, ami megy a világban. Nem szeretek már október közepétől karácsonyozni, és februártól húsvétozni. Talán furcsa, amit mondok, de nem igazán lelkesedem az egészért. De erről már írtam tavaly itt. Ez az érzés nem változott most sem. De részt veszek ezekben, mert a családomnak ez fontos, és semmiképpen sem szeretném megbántani őket.

A Télapózás sem a kedvencem, mert ilyenkor töméntelen csokoládéval halmozzák el a gyerekeket, de ilyenkor elteszem a sok édességet, és valahogy eltűnik :) Viszont most néhány érdekes élményt szeretnék megmutatni ezzel kapcsolatban.

Novemberben voltunk otthon az ország másik végén. Ilyenkor mindig meglátogatom Kriszta barátnőmet, akivel egykoron egy iskolában dolgoztunk, és együtt ültünk, és mondhatom, jó barátok lettünk. Jókat lelkiztünk az élet nagy dolgairól, filozofáltunk, elmélkedtünk, és ha úgy alakult bementem helyette angol órára is :) Aztán én eljöttem a Dunántúlra, ő maradt a Tiszántúlon. És nem tudom megállni - persze nem is akarom, hogy ne menjünk el hozzájuk, ha otthon vagyunk. Neki is van két gyermeke - ikrek :) - nagyon édik és igazán jó hangulatot tudnak csinálni, ha ott vagyunk. Zsófival elég hamar megtalálják a hangot, de hát a gyerekek már csak ilyenek. Nos, náluk készült ez a kép, olyan előtélapózásként. A gyerekek megtalálták a sapkákat, felvették, és pózoltak. Én meg nem bírtam ki, hogy ne készüljön Zsófiról és Nimródról közös hangulatú kép.


És aztán csak Nimródról. Ő olyan kis manó... Kerek, nagyszemű, édes baba...

 Aztán itthon belefogtam a mézeskalácsozásba. Alapból szeretem ezeket a sütiket, de most gondoltam, megcsinálok egy érdekes adventi kalendáriumot, amit itt találtam. Meg is sütöttük Zsófival, de nem lett szép, nem lett olyan, amilyennek szerettem volna, így bár elkészült, de maradt a mi kis asztali díszünk. Talán jövőre majd jobb lesz. Mindenesetre Zsófi nagyon lelkesen segített nekem.
A sok ajándék közül ez tetszett nagyon. Ezt nagy Őm nagynénje készítette a két gyermeknek. Ő varrta kézzel az egészet. Nagyon ötletes, nagyon tetszett. A Nimród zsebeit még mi esszük meg idén :) aminek nagyon örülünk.

Ez pedig az én édes kicsi fiam az első télapójával. Ami zenél. Amióta megkapta, mindenki nyomogatja a kezét, hogy énekeljen. Egyedül Ő nem, de ami késik, nem múlik.
Hát, így telt a mi Télapónk. Lassan készülhetünk a karácsonyra. Jaj...