2013. október 29., kedd

Újra kötök!!!

Úgy gondolom, nincs olyan ember, akinek legalább egy hobbija ne lenne. A gyermekanyagok írása mellett nekem  a kötés az az ún. hobbi, amit szívesen csinálok, azaz csinálnék. :) Évek óta nincs rá időm. Pedig jó, ha van valamihez visszatérni, ami kikapcsolja a rohanásokban az ember lányát vagy fiát. 
Én mindig is irigyeltem azokat (szent irigységgel!!!), akik tudnak varrni, én ehhez antitalentum vagyok, vagy horgolni, vagy bármilyen más kézművességben jártasak. Engem nagymamám megtanított kötni, és nagyon sokáig ezt is tettem. Kötöttem. Iszonyú mennyiségű mellényt és pulóvert kötöttem ajándékba is. 
Aztán megházasodtam, és azóta se... Pedig többször próbálkoztam. Nagy Őm úgy gondolja, hogy a 6 éve elkezdett pulóvere sohasem lesz kész. Lehetséges... :(
Kb. 2 éve karácsonyra készítettem egy mellényt Zsófiának, és azóta sem. Senkinek.


Egészen a múlt hétig, amikor is újra belelkesedtem, és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, most már befejezem legalább a saját pulóveremet, vagy valami...
Aztán, amikor meg belejövök, nem tudom abbahagyni. Egyik nap hajnal 3-ig kötöttem, de olyan jó volt. Aludni kellett volna, de nagy volt a kedvem, a lelkesedésem, és akkor nem szabad abbahagyni. Tudom, hogy így van!
Remélem, hogy a lelkesedésem megmarad.
Szurkoljatok nekem!

2013. október 28., hétfő

Móri Páva Park mai eseményei

Emlékeztek, hogy írtam, kialakult egy jó kis csapat belőlünk, balettos és fit-kides anyukákból.
Úgy van, hogy néha szervezünk plusz napokat is. Néha azon mosolygok, hogy többet vagyunk együtt, mint a férjeinkkel, de jó érzés, és szeretjük is, hogy - ahogy mondani szoktuk - összetett mondatokat is lehet használni.
Ma a móri Páva Parkba mentünk, ahol aztán rendesen mozogtak a gyerekek. Nimród nem volt köztük, mert ő tegnap úgy döntött, hogy a mamánál alszik, így kimaradt a jó mókából, de ő legalább sokat biciklizett ma, ami nagyon fontos lábai erősítésére :)
Íme néhány hangulatkép a mai napról, ami valószínű az utolsó napsütéses őszi nap volt.

Nem vagyok ám ijedt, csak valaki bemászott mellém...
Nimród barátja - később együtt gondot okozhatnak még nekünk :)
Zsófia szeret arcokat vágni és pózolni. Azt mondta, benne lesz a tévében. Jaj!
Gyerekfejek
Szőkefej leskelődik
Vaddisznó-kaland
Levélszórás
Napfürdő levelek között
Mosolygós Karola - Kata és közte 5 nap van.
Örök mozgásban



2013. október 27., vasárnap

Hálás vagyok #5.

A hetem nem egészen úgy alakult, ahogy szerettem volna. Nagyon elfáradtam, nagyon sok energiám eltűnt most, de remélem, hogy újra visszajön. 
Nekem sem megy mindig a kiegyensúlyozottság, de annak bizony oka van. Meg is találtam. Bár nem lehet mások felett ítélkezni, viszont néha eljut az ember olyan szintre, hogy ami sok, az sok! Amikor ezt felismertem, akkor minden visszaállt a megfelelő kerékvágásba. És a hetem további része jól alakult.

Legnagyobb élmény a házassági évfordulónk megünneplése volt.
Nagyon szeretem a gyerekekkel együtt töltött napokat, összebújásokat, puszilkózásokat, ölelkezéseket. 
Olyan jó, 
  • amikor rád mosolyognak a tieid,
  • amikor puszihegységrendszereset játszunk :)
  • amikor hárman ülnek a fotelben és szeretik egymást,
  • amikor első szóra elmennek a fürdőszobába vécére és mosakodni,
  • amikor ügyesen felöltöznek, és büszkék rá (én is rájuk)
  • amikor látom Zsófit ügyesen dolgozni baletten,
  • amikor Zsófia segít apának kukoricát morzsolni,
  • amikor Nimród lyukat ás az udvaron, gondolván, így apának segít,
  • amikor hurcolásszák a kutyát, aki ezt nagyon élvezi,
  • amikor Kata rengeteget kacag és mosolyog,
  • amikor Nimród egy nap 2 banánt is megeszik,
  • amikor nagy Őmmel órákon keresztül beszélgetünk,
  • amikor büszke lehet az ember az unokahúgára, aki ügyesen teljesít az orvosi egyetemen,
  • Milka csokit enni,
  • jót nevetni az X-faktor válogatóján (mindig megnézzük az önjelölt énekeseket és nevetünk - bocs, de ha ők kinevettetik magukat, én is mosolyoghatok rajtuk)
  • Néztem Hazudj, ha tudsz! című sorozatot, ami nagyon tetszik.
  • Felfedezni Szabó Győző Toxi Kóma című könyvét, és majdnem találkozását Jézussal :(
  • Sokat együtt lenni barátnőkkel
  • Játszani számítógépes játékokkal
  • A HÉT BESZÉLGETÉSE:
Szerelmes beszélgetés köztem és Nimród között:
- Kije vagy te anyának?
 - A szerelme.
- Jó, de hogy hívnak, mi a neved?
- Nimród.
- És milyen Nimród?
- Igazi.

2013. október 25., péntek

Kedvenc vöröseim :)

Valahogy mindig "bejöttek" nekem a vörös emberek.
Emlékszem, egykoron az iskolában is azok a gyerekek voltak a titkos kedvenceim, akik vörösek voltak. Jó néhányuknak még a nevére és az arckifejezésére is emlékszem. Valahogy olyan huncut volt az egész lényük és egyébként is.
Egykoron nagy tv-függő voltam, amióta gyerekeim vannak, nem igazán van időm ilyesmire. Néha-néha főzés közben megnézek egy-egy sorozatot. A krimi az, ami közel áll hozzám. Talán furcsa, de szeretem, amikor nyomozgatnak csak úgy csendesen.

Ők az én kedvenc VÖRÖSEIM :)

DEMAIN LEWIS

DEMIAN LEWIS
DAVID CARUSO
És ő az én Nr. 1 kedvencem, egy MAGYAR SZÍNÉSZ, aki Nyíregyházán lett a nagy kedvencem éveken át. Aztán ő eljött Nyíregyről és én is. Régen láttam, de remélem, hogy még láthatom színpadon és filmen is :)

EGYED ATTILA
Szeretem. Nagyon jó!

2013. október 24., csütörtök

Az én tökéletes reggelim

Nem vagyok egy nagy reggelizős.
Általában azért, mert a reggelek mindig rohanósak. Van egy szokás nálunk, hogy amikor felkel mindenki, akkor a találkozási központ a mi ágyunk. Ilyenkor átvonul az összes gyerek, és ilyenkor összebújunk, ölelgetjük egymást, vagy megpróbálunk csendben maradni (kevés sikerrel),  ha esetleg a családból valaki még alszik.

Íme egy példa: kép bal felső sarkában apa alig haja látszik :), és ő még valószínűleg alszik. De lehet, hogy csak úgy csinál (!), mert alapvetően nem lehet már ilyenkor aludni. Nálunk. És én úgy szeretem az ilyen reggeleket.
A vége persze mindig az, hogy rohanunk az öltözéssel, az evéssel, és mindennel. És persze elkésünk az oviból, pedig én nem vagyok egy késős alkat. Soha nem voltam az. Amióta gyerekeim vannak... - foghatnám rájuk, de nem fogom. Hiszen én sem sietek.
Aztán, amikor nagynehezen sikerül életet lehelni magunkba - értsd: eljutni a fürdőbe, felöltözni hiszti, kiborulás és vita nélkül, amikor sikerül megbeszélni, hogy mikor ki vigyáz Katára (mert ebben nagy a versenyszellem), akkor ha nekem is sikerül elkészülnöm, akkor kapnak reggelit. De előfordul, hogy már kiszolgálják magukat, aminek nagyon örülök. Nimród nagy müzlis, Zsófia inkább kenyeret eszik. Bár ha nagylányomon múlna, akkor inkább soha nem enne, mert nem ér rá ilyesmire.
Miután ettek, kezdődik a harc a "Mosakodj meg!", "Mosd meg a fogad!", "Vedd fel a cipődet, kabátodat stb!" - és én ekkor még nem ettem, mert késésben vagyunk, és el kell jutni az oviba. 
Néha bepörgök ettől, de aztán rájövök, hogy teljesen feleslegesen idegeskedem, majd egyszer odaérünk, nem? (Hogy jövőre az iskolában mire fogok hivatkozni, azt még nem tudom. :) )

Mindenesetre ritkán sikerül egy jót reggelizni. A tegnapi nap is ilyen volt.

TÚRÓS BÉLES KAKAÓVAL
Szeretem a bélest, csak ritkán készítek. A kakaó meg kakaó. Azt is ritkán iszom, mert nem annyira szeretem a tejet, de néha-néha megkívánom. És ez így egy tökéletes reggeli.

TÉSZTA: 300 ml tej (növényi is lehet), 5 g só, 100 g vaj, 60 g porcukor, 1 tojás, 30 g élesztő, 600 g rétesliszt (Ritkán használok réteslisztet, bár a nagymamám emlékeim szerint mindig mindent azzal készített. De ehhez a sütihez ez kell. Persze az is tény, hogy mivel igyekszem a fehér lisztet ritkítani az életünkben, vegyesen szoktam, teljesőrlésűvel, ahogy ez is készült.)
TÖLTELÉK: 400 g túró, 16 g búzadara, 12 g vaníliás cukor, 45 g cukor, 1 citrom héja
KENÉSHEZ: tojás

MENETE:
1. Elkészíteni a tésztát, azaz összegyúrni mindent, és a duplájára keleszteni.
2. Elkészíteni a túrótölteléket.
3. Kinyújtani a tésztát és négyzetekre vágni. (Én szemre szoktam. Megy az, mert ha valakinek nekem nagyon rossz a szemmértékem, de elég jól szoktak sikerülni.)
4. Bele a túrós tölteléket.
5. Hajtogatom, és egymás mellé teszem a tepsiben
6. Sütöm, 180 fokon, kb. 30-35 percig.

TI MIT SZOKTATOK REGGELIZNI?

2013. október 22., kedd

Csoki-kvíz



1. Milyen ízű csokoládé hazája Anglia?
a.      vanília
b.      kávé
c.       kókusz
d.      dió
2. Melyik csoki kapta a nevét Ghana korábbi elnevezéséről?
a.      Godivá
b.      Villars
c.       Siesta
d.      Cote d’Or
3. Erzsébet királyné és Ferenc József elsőként kóstolta meg a dobostortát?
a.      igaz
b.      hamis
4. A maják hitték, hogy a kakaófa az istenek tulajdona.
a.      igaz
b.      hamis
5. Melyik csokoládé reklámjában szerepelt Hajós András?
a.      Milka
b.      Boci
c.       Tibi
d.      Kinder
6. Csokoládéval bevont, ribizli lekvárral töltött két lapos omlós tésztakorong, ami a(z)
a.       flódni
b.      gibanica
c.       isler
d.      linzer
7. Kik használnak a csokoládéiparban sikerrel fenyőmagvakat és sevillai keserű narancsot?
a.      franciák
b.      spanyolok
c.      belgák
d.      olaszok
8. A csokoládé nem tartalmaz kalciumot?
a.       igaz
b.      hamis
9. „A csokoládé nem butít, és nem dönt romba!” Ki mondta?
a.      Walt Whitman
b.      Linda Henly
c.       Stefan Zweig
d.      Jonathan Swift
10. A maják a IV. században orvosságként használták a csokoládét?
a.      igaz
b.      hamis

Megfejtések a kép alatt!



Megfejtés: 1. a, 2. d, 3. a, 4. a, 5. c, 6. c, 7. b, 8. b, 9. b, 10. a

2013. október 19., szombat

Hálás vagyok #4.

Ismét egy elég nehéz, fárasztó, de annál izgalmasabb heten vagyunk túl.
Természetesen most is sok minden történt mindenkivel. De azt kellett felfedeznem, amin én magam is meglepődtem, hogy mennyire szeretek aludni. Most már leginkább a fáradtság a legjobb altatóm. Oly annyira, hogy tegnap, amikor elaludt a családom minden tagja, elmentem a kedvenc helyemre, a fürdőszobába, és annak rendje és módja szerint elaludtam a fürdőkádban. :) Ami nem jellemző. Nem is lehet ezt máshogy mondani. 
Ebéd után, amikor altatás van, és bár Zsófia nem alszik, de neki is kötelező a csendes pihenő, olyan jó odabújni Nimródhoz, és úgy tenni, mintha aludnék. Persze én aludnék, és Nimród és Kata mellett lehetne is, de édes Zsófim miatt nem lehet megtenni. Mondjuk ő jól ellenne, ha tévét nézhetne ez alatt az idő alatt, de valljuk be, ezt is csak felügyelet mellett lehet neki.
Mindenesetre ezt találtam:
"Az alvás az én drogom, az ágyam a dealer, és az ébresztőórám a rendőrség." 

A héten nagy Őmmel romantikus napjaink voltak. Úgy mint házassági évforduló, közös sütizés, /sajtos muffin/, közös filmnézés (nem lényeg, hogy mi, csak hogy együtt ültünk és néztünk), esti, nagy beszélgetések hitről, családnevelésről, az eltelt évekről, élményekről stb.
Zsófia nagyon ügyes baletten és fit-kiden, bár sokat csacsog a barátnőivel, ami miatt sok harcot kell vívnunk egymással, az engedelmességgel.
Még mindig ő: nagyon jól számol, fejben összead 10-ig, és még élvezi is :)
Nimróddal nagyon jó összebújni. Annyira tud nézni a szép szemeivel, és már most aggódom. Mert hogy mindenkit megszédít a maga módján. Már most.
Kata sokat mosolyog, és még mindig nagyon jó alszik.

Emellett:
Szász Anna barátnőm két könyvét kaptam meg (még nem olvastam el, de hamarosan)Nyomozás, szerelem, ismerkedés, Óbuda, veszély, árulás....egy izgalmas, olvasmányos regényben
Mesekönyv gyermekeknek

Csomagküldő szolgálat gyors kézbesítése
Felfedeztem egy jó blogot.
apró bosszúságokon túltenni magam (nem mindig könnyű)
felfedezni, hogy egyre jobban szeretem Mórt
szép házakat nézni igazából és újságokban
ismét tanulni valamit a türelemről
néha-néha kipihenten ébredni, de közben álmodozni
új ismeretségek és új lehetőségek
szőlőt enni
finomságos fasírtot és sajtos muffint készíteni
játszani a gyerekekkel - sokat
élmények a Tropicariumban - a kígyók nem jöttek be :(
a gyülekezetben sok gyermek volt, és ennek mindenki nagyon örült

2013. október 17., csütörtök

8 éve együtt

Egy unalmasnak és programtól mentes napnak nem volt mondható a tegnapi nap.

Kezdődött azzal, hogy az egyik iskolában nyílt tanítási nap volt, és milyen furcsa, de Zsófia lányom jövő szeptemberben iskolás lesz. Tényleg furcsa, mert még édes drágámat nem olyan régen fogtam a kezeim között, örülve az ő érkezésének, és pár hónap múlva pedig 6 lesz!
Mindenesetre elmentem a valószínűnek látszó iskolába. Egyrészt az van a legközelebb, másrészt 3 iskola Móron kapásból kiesik. Kettő maradna, de az egyik (amelyik szerintem jó iskola) a város másik végén van, és nincs értelme gyereket utaztatni, amikor ez az iskola az ovi mellett van, ahová járunk. Szóval, praktikus okokat is figyelembe kell venni, 3 gyerek mellett főleg :)

Az 1. óra, ahová bementem matematika volt, és meg kell mondanom, nagyon élveztem. Nagyon jó órát tartott a tanító néni. Nagyon tetszett, hogy sok volt benne a fejszámolás, amit nagyon fontosnak tartok. Sajnos nekem nem volt jó az alsós matematika tanítóm (3-4.ben), és sok minden kimaradt az életemből emiatt. Akkor kezdtem visszarázódni bele, amikor elkezdtem iskolában dolgozni, és előfordult, az elején még ritkán, a végén gyakrabban, hogy matek órát kellett helyettesítenem. Ez elég ciki olyan ismerettel, mint ami nekem volt és van. De sokat köszönhetek a matekszakosoknak, akik engedték átértékelni és átlátni a matematikát. Még most sem a kedvencem, de ezek a lányok (Kati és Ági) megtanították, hogy másképpen nézzek a matekra. Persze ők már felsősök voltak, és azért egy alsós matekkal az ember megbirkózik még. (Ági fizikás is volt, és sokszor tartott a nevelőiben szemléltetést, amit nagyon szerettünk. Ráadásul én fizikából is érettségiztem /ne gondoljátok, hogy penge vagyok!, de csak ebből és a kémiából lehetett választani. A kémiát még jobban nem szeretem (szép szavakat használva), mint a matekot, pedig Kati barátnőm is megtett mindent annak érdekében, hogy megszerettesse velem. Még neki sem sikerült.)

Szóval, nagyon élveztem, élveztük, mert egy másik anyukával, Csillával voltunk, akivel mondhatom, hogy barátok vagyunk. Hasonlókorúak a gyermekeink, és ők is iskolaválasztás előtt vannak.
Mindenesetre mi is lelkesen oldottuk meg a feladatokat, számoltunk, leírtuk a papírra őket, pipáltunk és javítottunk. Piros pontokat osztogattunk magunknak. Tényleg jó óra volt.

A második órát megosztottuk, mert csak az első két órát lehetett látogatni, amit nem értek, főleg akkor, ha 3 osztály indul. De azok nem nyerték meg a tetszésemet. Mármint a tanítónénik. Sorry.
Lesz még majd közös találkozás, beszélgetés is.


Ezután aztán jött az izgalmas része a napnak.
Tegnap voltunk ugyanis 8 éves házasok.
Sokat gondolkoztunk, hogy hogyan ünnepeljünk, és úgy döntöttünk, hogy még nem tudunk kettesben. Meg nem is akartunk. 
Így elhatároztuk, hogy meglepjük a gyerekeket. Titokban megbeszéltük, hogy elvisszük őket a Tropikáriumba. És persze, hogy ne legyen egyszerű, vonattal.
Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha 1) nem szakad az eső, 2. Érdtől Budatétényig nem szerelik a síneket, és nincs vonatpótló autóbusz. 
Ha minden simán megy, nem lett volna gond, de Érden nem volt semmi segítségünk, hogy hol találjuk meg a pótló indulási helyét, így szakadó esőben keresgéltünk. Bőrig is áztunk. Mint később kiderült lemaradtunk a buszról, meg kellett várni a következőt. Ez, ha jó idő lett volna, még élveztük volna, de mivel nem volt az, így nem élveztük. Így bementünk egy cukrászdába, ahol gyorsan ettünk egy sütit. Aztán a gyerekek mozgólépcsőztek párat, - szerintem nekik az volt a legélvezetesebb, legalábbis Nimródnak.



Végülis egy jó alapos elázás után megérkeztünk a helyszínre, amit aztán a gyerekek nagyon élveztek.
Mivel a fotózás nem nagyon megy nekem, a Tropikáriumban készült képek is elég rosszak lettek. 
De az tény, hogy nagyon élveztük, és jól elfáradtunk. 
Hazafelé is vonatoztunk, ahol hatalmas tömeg volt, és álltunk volna, ha 1 ember nem adja át a helyét. Úgy ültünk hárman egy helyen. Nem túl figyelmesek az emberek, mondom én!
Fárasztó 8. nászút volt!
Senkit nem kellett altatni.

2013. október 14., hétfő

Egy 14 éves fotós képei

Zev egy 14 éves fiú, aki már most elmondhatja magáról, hogy mestere a fényképezésnek és a photoshopnak. A képei egy varázslatos világba repítenek el bennünket, amelyikben ő is benne van, hiszen majdnem mindegyiken szerepel. Az ő szemszögéből mutat be egy világot. A sorozat a "Little Folk" nevet kapta.
ITT TALÁLTAM: www.nejlon.blog.hu

























2013. október 11., péntek

Ajtó - ablak kérdése

Zsófia tavaly óta jár balettozni, amit nagyon szeret. Már tavaly úgy alakult, hogy néhány anyuka (mint pl. én is) és apuka ott maradtunk és megvártuk az óra végét. Ezalatt jó kis beszélgetések kerekedtek mindenféle témában. Úgy mint: gyermeknevelés, egészséges életmód, leárazás, család, iskola, óvoda és hasonló témákban és még sorolhatnám. Ebből a csapatból kialakult egy amolyan baráti társaság. Még akkor is, ha máshogy gondolunk elveket, más a világnézetünk, más értékeket képviselünk, de ennek ellenére azt tudom mondani, hogy valami mégis egyforma.

Az egyik anyuka - a saját bevallása szerint - munkamániás. Egy multis cégnél dolgozik sztármenedzserként. De nekem furcsa is volt ez, hiszen érzelmileg pedig egy különleges ember. De mindig tudta, hogy nagyon sokat dolgozik. Az a tipikus munkaholista ember, aki még a nyaralásból is képes hazajönni, mert a cége ezt kívánja meg tőle.
Egyik balett alkalmával azt mesélte, hogy a kislányainak az a karácsonyi kívánsága, hogy "Anya, ne dolgozzál olyan sokat!" Mondta, hogy lelkifurdalása van, mert csak a cégnek él, és a gyermekei pedig alig látják, és hogy azon gondolkodik, hogy felmond, de nem tudja mi lesz.
Akkor azt mondtam neki, hogy nem tudhatja, de ahol bezáródik egy ajtó, Isten mindig kinyit egy ablakot.


... ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi 

számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk." - A. J. Cronin


Aztán egyik csütörtökön, amikor Katát vittem a védőbe, összefutottunk. És mondta, hogy FELMONDOTT. Azt mondta, hogy "Sztármenedzsert tud találni a cég, de anyát a gyerekeimnek nem." 
És akkor azt mondtam neki, hogy nagyon büszke vagyok rá, mert ebben a mai, rohanó világban, ahol a nők is vezető szerepet szeretnének (akarnak) elérni, kevés az ilyen ember, aki feláldozza a munkahelyét. Nem divat ma már a család mellett dönteni.
(Tudom, mert én is megkaptam családon belül, hogy azért vállaltam a 3. babát, mert nem akarok dolgozni. Ja, nem mintha a gyermeknevelés nem munka lenne. Mindegy. - ez csak egy mellékes és zárójeles megjegyzés volt.)
Mindenesetre nagyon büszke vagyok rá!

2013. október 7., hétfő

Hálás vagyok #3.

Ez a hét nagyon fárasztó volt. Nem is értem ide szombatra...
Nagyon kinyúltam. 
Ennek ellenére, nincs olyan nap, hogy ne találnék benne valami említésre méltót. Apró dolgokról van szó, és  van, aki szerint túl optimista vagyok, de a jókedvből nehezebben jut el az ember valami megmagyarázhatatlanul melankólikus, és depresszív állapotba.  Nem jellemző, de ez a hét elvette az erőmet. Nagyon.
Szerintem ezért is meg kell dolgozni, hogy változzon, mint minden másért az életben.

Örültem ezen a héten 



Nagy Őm éjszakás volt, és a délelőttöket együtt tudtuk tölteni
Nagy Őmmel elmentünk többször a héten vásárolni, aminek nagyon örültem :)
Zsófia nagyon ügyes baletten és fit-kidden (jól el is fárad szegény)
Nimróddal itthon lenni egész nap (mert beteg volt szegény)
új embereket megismerni
olyan emberektől elismerést kapni, akik nekem fontosak
szerelmesnek lenni egyre jobban nagy Őmbe
ábrándozni a jövőről, mert néha nagyon kell
a csalódás jó, előrelendíti az embert 

A hét képe:


2013. október 4., péntek

Felfedezés

Amikor ma megtaláltam ezt a képet, rájöttem, hogy milyen nagy igazság van benne.
És arra is, hogy én milyen türelmetlen vagyok. Még mindig!

2013. október 2., szerda

Fáradt vagyok.

Nem kicsit. Nagyon. :)



Az a helyzet, hogy ez a hét nagyon kimerítő számomra, és még nincs vége. 

  • Nimród szombaton megfázott, mert úgy gondolta, hogy nem kell pulóver a kintléthez, az udvaron játszáshoz. Estére már folyt is az orra. És mivel Nimród NAGYON ERŐSEN hangulatember az egész hetünkre rátelepedett az ő erős érzékenysége, sértődékenysége és sírása. Nagyon fárasztó.
  • Vasárnap Zsófit elvittem úszni (újra elkezdtük, vagyis folytatjuk), és nagyon jó volt. Vittem Katát is, aki ugyanannyi idős barátnőjével a babahordozóból szemlélte az eseményeket.

Ajánlottam már Csilla oldalát nektek. Nagyon bírom őt, őket, azt ahogy élnek. Van bennük egyfajta lazaság, amit én valószínűleg soha nem tudok átvenni, részese lenni. Nagyon szeretem azt, ahogy élnek (kicsit művész-család ők), és valahogy úgy működnek, nekem úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, és az életet nem kellene komolyan venni. Közben pedig, tudom, hogy nem ilyenek. Ti. tudom, hogy komolyan veszik az életet. Csak vannak olyan emberek, akiken ez nem úgy látszik.

Nagyon sok mindenben hasonlítunk. Nagyon érdekes, ahogy összeakadtunk itt Móron, és nagyon örülök, hogy ismerhetem Őket, és valamiféle Barátság ez közöttünk. A családunk között.
Ő is alföldi, mint én. Én szabolcsi lány vagyok, ő meg hajdú :) - jelzem, egyik sem könnyű eset. 
3 gyereke van, mint nekem, SŐT! a gyerekeink egykorúak. Zsófia és az ő nagylánya, Tamara között kb. 2-3 hónap van, Nimród és az ő kisfia, Iván között 1 hónap, Kata és az ő kisbabája, Karola között 5 nap!!!! van. Szóval, mintha nagyon összebeszéltünk volna. Összebeszélés nélkül találkozunk olyan helyeken, ahol nem is gondolnánk. Nagyjából ugyanazokat az értékeket képviseljük, ugyanúgy gondolkodunk. Ugyanolyan fontos, pl. az egészséges táplálkozás mindkettőnknek, noha ők nem vegák, de élmény a kertjét látni, és amit főz. Ezeket a blogján meg lehet nézni :)
  • A héten csak Zsófia járt oviba, és mivel nem akartam többfelé intézni az étkezést, úgy gondoltam, délbe hazahozom, és itthon eszik. Ez működött is egészen máig, mikor is mondta, hogy nem jó ez így, ő ott maradna. Így mégis úgy lesz, ahogy volt. Mondjuk tényleg nagyon fárasztó az, hogy itthon van Nimród, és közben meg 2 gyerekkel kell(ene) rohanni Zsófiért az oviba fél 12-re. A "szerencse" a szerencsétlenségben az, hogy nagy Őm éjszakás. Így mire hazaér, mi felkelünk, összeszedjük magunkat, ami elég nehéz (Nektek is?), és elindulunk az oviba. Mondjuk az az egyetlen, amit gyorsan megjárok, mert csak Zsófit viszem, a többiek addig maradnak apával. Aztán délelőtt elintézünk minden fontos dolgot, elmegyek délre az oviba, aztán APA megy aludni. 
  • Nos, ilyenkor jön az izgi rész. Nimród, aki nem tudja befogni a száját egy percre sem, és folyamatosan beszél, Zsófi, aki a párja ... :)... /Régebben én is ilyen voltam, mostmár tudom, milyen fárasztó lehettem mások számára./ Lekötni őket úgy, hogy Apa tudjon aludni... Ez nem egyszerű feladat. 
  • Még jó, hogy vannak programok. Hétfőn anyósom hazajött egy rövidke nyaralásból, és ahelyett, hogy 7-kor mentünk volna fürdeni, vacsizni és aludni, ahogy szoktunk, el kellett mennünk fogadni őt. Kata kiborulva, én szintén, de elmentünk... :) 
  • Kedden balett és szerdán fit-kidre járunk, itt Móron, ami jó elfoglaltság, de sajnos Nimródot nem tudom hova tenni, szükségem van az anyós segítségére. Azért is, mert nagy Őm alszik ilyenkor. Próbált már sokfajta alvási módot (nagyon jó alvó), de én azt mondom, hogy a folyamatos alvás mindennél többet ér. Eddig mindig úgy aludt, hogy hazajött, reggel 7-kor lefeküdt, majd 1-kor felkelt enni, elintéztük a dolgokat, aztán délután visszafeküdt, és ez nem volt jó senkinek. Sem a gyerekeknek, sem nekem, sem neki. 
  • Ma még csak szerda van, de már eléggé elfáradtam. Ugyanis minden este 7 körül értünk haza. Ezután megy a fürdés, vacsora, altatás, meseolvasás, küzdelem, minden ahogy kell. Ma elég gyorsan elaludtak, még Zsófi is bevallotta ma, hogy NAGYON FÁRADT. (Mert az én gyerekem nem szokott fáradt lenni. És a tiétek? :) )  Most 3/4 11 van, most végeztem a főzéssel, amit holnap visz Zsófi az oviba.
  • És még nincs vége a hétnek. Holnap védőbe kell mennem Katával, pénteken készülök szombatra (főzök, takarítok, ünneplőbe öltöztetem a dolgainkat), közben érkeznek a szüleim, hogy vasárnap szüretelhessünk. Közben pedig itt Móron Bornapok lesznek.
  • Úgyhogy most megyek, és legyőzöm magam! Mert sajnos nem vagyok legyőzhetetlen!
 
De megyek és relaxálok egyet...
Így...
Csak hogy felkészüljek a holnapra!