2010. április 30., péntek

Helyzetjelentés

Tényleg annyi minden történt az utóbbi időben, hogy nem is tudom, hol kezdjem.
  • Lassan elmaradnak az alvás körüli hisztik. Emiatt nagyon büszke vagyok rá. Sokat küzdöttünk. Sokáig nem tudtam mit csinálni, azt gondolom, hogy a lehető legtöbb módszert bevetettem, de mind sikertelennek bizonyult. Aztán történt valami. Gondoltam, veszteni nem vesztek semmit, így megbeszéltük, sok-sok közös imádkozás után, hogy minden olyan este után, amikor szépen elalszik EGYEDÜL, akkor rajzoljunk egy napocskát a naptárba. Nagyon szereti, amikor rajzolunk, így azt mondta, hogy jó. És már rengeteg napocskánk van! És tényleg hisztimentesen alszunk el. Az elején odabújok még hozzá, engedem simogatni a hajamat, amit egyébként nem szeretek. Idegesít, ha valaki piszkálja a fejemet, de az ember a gyermekének elnézi :) Ott vagyok mellette egy kicsit, beszélgetünk, simizem, imádkozunk, kérjük Istent, hogy adjon jó éjszakát, hogy hiszti nélkül aludjon el, és gyorsan. Az elején nehezen ment, mert mindig leszállt az ágyról. Néha bemászott az ágy alá vagy a kiságyba, és mindenféle lehetetlen helyzetben voltunk, de ez elmúlt. Úgyhogy az alvással nincs gondunk. Hála Istennek!
  • Az új probléma, amivel meg kell küzdenünk az az irigység. Eddig sosem volt ilyen gondunk, de most előjött. Nem szívesen adja oda a játékait, és azért, ha nem az történik, amit szeretne, akkor igen tud hisztizni. Szóval, a hiszti mégsem múlt el, csak átalakult. :) Persze nagyon küzdünk. Nem vagyunk azok, akik azt mondják, hogy majd kinövi. Sok tekintetben keményen kell fellépni.

  • Szerveztünk egy gyermektanítói konferenciát, ami nagyon jól sikerült. Minden évben van nyári táborunk, és szerintem nagyon fontos a gyerekeket evangelizálni, beszélni nekik a jó Istenről. Ilyenkor megbeszéljük a felmerülő problémákat, ötleteket adunk egymásnak meg ilyesmi. Jó volt. Eljött velem a nagy Ő is, mert a cipekedés már nem az én műfajom. Nem is igazán engedi.
  • www.kerak.hu/downloads/TaboriTajekoztato2010.pdf
  • Ugyanis nagyon kerekedek. Igen nehezen viselem már. Szeretek kisbabát várni, és nagy élmény. De azt kell mondjam, hogy ez a terhességem sokkal nehezebb, mint az elsőnél. A kisember sok energiámat elvesz, kivesz. Már közel vagyunk a célhoz, és így még nehezebb. Nem panaszként mondom. A készülődéssel, a pakolással telnek a napjaim. Kicsit fáradtabb vagyok, és jelen helyzetemben úgy érzem magamat, mint egy anyabálna, de azért nagyon várjuk már, hogy megérkezzen. Már a mosogatóhoz sem férek oda :)))
  • A kertünk is nagyon szép. Szegény Őm dolgozott benne nagyon sokat. Már az is küzdelmet jelent, ha fel kell menni, mert szinte egy hegyünk van. :) És már nagyon szép minden. Lassan kibújnak a finom zöldségek és ez nagyon jó!

ZSÓFI NAGYON SOKAT SEGÍT NEKEM. Ő IS ÉLVEZI A HELYZETET, ÉN MEG ÖRÜLÖK NEKI.
Persze az még nem igazán megy, amikor maga után kell elpakolni, de minden másban szívesen részt vesz.


A porszívózás mindig is nagy kedvence volt.

Kókuszos süti készül apának.

2010. április 26., hétfő

Ady Endre: Jézus és Júdás












Dühödt, lázongó szívverésem
Golgotai bazaltra vésem.
Krisztus, poétám, szent Alak,
Eladtalak.

Enyém volt minden áldomásod,
Én voltam a lelked, a másod,
Megkoszoruztam a fejed,
Szerettelek.

S eladtalak, én fejedelmem,
Mert az Élet az én szerelmem,
Mert én is álmodok nagyot:
Költő vagyok.

Nem hallgatom zsoltáros ajkad,
Nem kell szép, égi birodalmad.
Selymet, pénzt akar egy leány,
Vár, vár reám.

Galád vagyok? Galád az élet.
Bűve miért nincs az Igének?
Vággyal, kínnal miért gyötör
Pénzes gyönyör?

Írott kövem dobom a mélybe,
Megreng a Föld sok ezer évre
S késői bűnös, bús szemek
Megértenek.





2010. április 16., péntek

Szutyejev, a kedvenc oroszom

Biztosan mondtam már, hogy szeretem a meséket. Az egész családom szereti a meséket. Néha a nagy Ővel leülünk és meséket nézünk. Most már Zsófia is csatlakozik, ő egyébként mostanába nagy Micimackó rajongó. Kimondottan Zsebibaba és Tigris kedvencekkel. Micimackót én is szeretem, nálam Füles a nagy kedvenc. Pedig én magam nem igazán vagyok depressziós alkat. Csak annyira vicces.

A meséket is nagyon szeretem olvasni. Mindig is szívesen olvastam. Nem azokat, ahol a farkas megeszi a nagymamát meg mindenféle vad tragédia történik. Már írtam róla, itt hogy nagyon szeretem Lázár Ervint. Sok kedvencem van még, de most csak két könyvet szeretnék ajánlani nektek. Már gyerekkoromban is nagyon szerettem a Vidám meséket. A másikat csak később ismertem meg. Mikor összeházasodtunk a nagy Ővel, sokszor olvastunk egymásnak ezekből mesét. Annyira aranyosak. Ráadásul Zsófi is nagyon szereti.

A mellékelt link a kedvence, már tudja kívülről:
egyszervolt.hu/anim/a-harom-kiscica.html

Íme a két könyv, amit szeretnék mindenkinek a figyelmébe ajánlani:


És egy ráadás: mese.tv/page/kis_tucsok

2010. április 13., kedd

Rossz kedv vagy rosszkedv?

Tudom, hogy régen írtam már. Nem vagyok valami túl jó formában mostanában.
Kicsit szó szerint teher nekem ez a babavárás, noha nagyon örülök neki, meg nagyon várom. Mondanám azt, hogy szívesen lenne ez egy hobbim, tudniillik az, hogy ez az állapot a maga küzdelmeivel meg nehézségeivel (ezt csak a második terhességemnél tudom mondani, az elsővel semmi bajom nem volt, nem is éreztem, hogy terhes vagyok :)) NAGYON JÓ.
Persze több energiát vesz igénybe, ráadásul Zsófi mellett, aki egy örökmozgó, pörgős gyermek igen kevés időm jut arra, hogy igazán pihenjek. Ezt nem panaszként mondom, csak tényként közlöm.

Sajnos még mindig küzdünk az elalvással, - noha már elmarad a hiszti és a küzdelem, azért nehezen alszik el. Most éppen azt tanuljuk, hogyan kell egyedül elaludni. Éppen ezért néha nagyon elfáradok és nagyon sok energiát veszítek. Előfordul, hogy a rosszkedv gyötör. Pedig jól tudom, hogy az anyák nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy rosszkedvűek, idegesek és szeszélyesek legyenek. Még akkor sem, ha valljuk be, hogy ez igen női dolog, főleg a szeszélyesség.
Aztán meg az ötlik az ember eszébe, hogy "miért ne lehetnék?" Más embernek szabad? Más ember megteheti? Lehet rosszkedvű és hangulatfüggő?

Az tény, hogy nem mindig ugyanúgy ébredünk. Én általában nem szeretek aludni, sajnálom rá az időt, de mostanában valahogy örülnék, ha reggel fél 7-kor Zsófi még nem pörögne és nem mondaná azt, hogy "szaladok". De megteszi. Igenis vannak rossz napjaink. Vannak olyan napok, amikor semmihez nincs kedvünk, legszívesebben csak ülnék, feküdnénk, tévéznénk, sétálnánk, akármit csinálnánk, csak egyedül lehetnénk. Közben meg ott van a gyerek vagy gyerekek, és nem lehet kivenni az elemet, vagy kikapcsolni, vagy kirakni az udvarra, mint egy macskát. Ezért megy tovább minden.

A nagy Őben ezt szeretem. Alapvetően egy csendes fajta, és amikor rossz napja van, még csendesebb. Megfontoltabb. Jobban átgondolja kinek mit mond, hogyan fejezi ki magát. Néha inkább meg sem szólal. Na, ez nálam pont fordítva van. Ilyenkor - elvileg nekem sem szabadna megszólalnom, mert hajlamos vagyok megbántani valakit, de mostanában igyekszem tudatosan figyelni erre. Mert nem szeretném, ha a gyerekemben az maradna meg: "Anyának már megint rossz napja van!" Pedig lehet, hogy ritkán fordul elő, de rögzülni és tudatosulni fog az, hogy ez az időszak semmi jót nem fog jelenteni. Anya ingerlékeny lesz, ideges, semmi nem lesz jó stb.


A rossz hangulatból ilyenkor igyekszik mindenki megszökni. Gyorsan eltűnni, ahogy lehet. Az anya meg ott marad egyedül önmagával és a hülyeségével, amit tett és mondott. Aki lelkizősebb, annak tovább tart, mert iszonyú lelkiismeretfurdalás gyötri, hogy miért így szólt és miért ezt mondta...

Nagyon oda kell figyelnünk nekünk nőknek, hogy kedvesek, jó hangulatúak legyünk. Ez küzdelem sokszor, de küzdeni érdemes!!! Sokkal jobbak azok a reggelek vagy esték, amikor bizalmasan lehet csevegni, amikor játszani lehet, amikor jókat lehet nevetni együtt. Igen, egy anya nem engedheti meg magának ezt a fajta szeszélyes viselkedést! Nem lehet rosszkedvű!
Ráadásul azt gondolom, hogy egy keresztény ember sem engedheti meg magának azt, hogy keserű kedvű legyen, hogy hangulatai napról napra változzanak, hiszen amikor az ember döntött Krisztus mellett, átadta neki ezeket a hangulatokat is. Úgy gondolom. Vagy kérhetem tőle, hogy ne engedje meg ezeket.