Life in colors - Narancs-fehér

Itt van a tavasz... De jó! már várom. ezért egy kis vidám szín-párost hoztam nektek. 

Cica forever!

Nemzetközi palacsintanap

 

Csak mert nagyon tetszik...

Nagyon szeretem a kreatív dolgokat, és mindig akad egy-két jó ötlet a neten, amit találok. Ez is egy ilyen. Sajnos nem én csináltam... De egyszer... :)

Miss Fisher rejtélyes esetei

 Nem olyan régen fejeztem be egy cuki kis sorozatot. De tényleg aranyos. 

Amúgy is nagy rajongója vagyok az 1900-as években játszódó sorozatoknak. Szerintem annyira érdekesek voltak a ruhák és szeretem az akkori zenei korszakot is. Szeretem továbbá, hogy a férfiak mindig (a többség) jól öltözött volt, mert hogy én nagy rajongója vagyok az öltönynek. Szerintem egy pasi szuper szexi tud benne lenni. A Férjemet is úgy szeretem, amikor szombatonként, ha gyülekezetbe megyünk, akkor öltöny van rajta. Mindig mondom is neki, hogy nagyon csini. :) 

Nem olyan régen pont arról beszéltünk Férjjel, hogy a régi idők emberei mindennek úgy megadták a módját. Kiöltöztek, ha boltba mentek, ha focimeccsre, ha kiléptek az utcára. Az apukám még mindig ilyen. Ha elmegy egy kenyérért, akkor sem munkás ruhába megy ki az utcára, hanem szépen, illedelmesen felöltözik. És ez olyan kellemes. Néha elnézem egyébként a mai embereket, hogy szakadt nadrágban, papucsban, vagy furcsa ruhapárosításban flangálnak az utakon. Azért ez is a tiszteletlenség valahol. 

Na, de vissza a sorozatra. Rátaláltam, és ajánlom mindenkinek: 

A Miss Fisher rejtélyes esetei egy ausztrál televíziós drámasorozat. 2012. február 24-én vetítették először az ABC csatornán. Egy ausztrál írónő, Kerry Greenwood regénye alapján készítették. A sorozat az elbűvölő magándetektív, Phryne Fisher (Essie Davis) életét mutatja be az 1920-as évekbeli Melbourneben.Annyira aranyos és magával ragadó volt. Még úgy is, hogy bár a főhősnőhöz képest (még most is) maradi elveket vallok bizonyos tekintetben (szabad szerelem, feminizmus, és hasonló), nagyon élveztem minden részét. És persze, hogy ott volt az izgalmas romantikus érzés is, és a szurkolás, hogy mikor jön már össze a jóképű felügyelővel. 

Jó kis párost alkottak végig, az egész sorozatban.

A szereplők a történetben. 

Mindenesetre szeretettel ajánlom, igazán jót fogtok szórakozni, ha megnézitek. Én nagyon szerettem ezt a sorozatot.

Life in colors - Pöttyösös

Ez az a stílus, és színvilág, ami nagyon távol áll tőlem. Se a pöttyös, hacsak az nem Túró Rudi :), sem az ilyen dögös stílus nem jön be nekem. Én biztos, hogy kényelmetlenül érezném magam ezekben a ruhákban, de biztos vagyok benne, hogy valakinek tetszik. Hát ezért. :)

Néha jó a magány

Alapvetően egy extrovertált típus vagyok.Szeretem az embereket, mindig is szerettem. Viszonylag könnyen barátkozom, és nem okoz gondot az sem, ha embereket kell megszólítani, mert meg kell kérdezni valamit. Mondjuk, ha eltévedünk egy városban. Az sem okoz gondot, hogy beszélgetésbe elegyedjek valakivel valahol, csak mert nem szeretem, ha csend van, és hallgatunk a semmiről. Az olyan unalmas számomra. 

Szeretem, ha zajlik az élet körülöttem, de nem úgy, ahogy általában értik. Nem vagyok exhibicionista, hogy mindennek rólam kell szólnia. És nem is jellemző, mert minden ellenére eléggé félős alkat vagyok. Sokat alakult már ez nálam, és sokat meg vannak lepődve, amikor azt mondom, hogy egy olyan alkat vagyok, aki csendben figyel, és nem avatkozik be dolgokba, vagy egy vitánál kényelmetlenül érzi magát, és a háttérbe húzódik. Ilyen voltam, de már nem vagyok ilyen. A helyzet néha úgy hozza, hogy ki kell állnod magadért, és képviselned kell, hogy neked van igazad. Ha nincs, akkor meg elfogadni. 

Amióta újra tanítok, tapasztalom, hogy mennyire más a másik oldalon. Elfelejtettem ugyanis. Én szülőként sem voltam kötekedős, mindenbe beleszólós szülő, de most aztán van ám néha meglepetés... Mondjuk olyan sincs, hogy mindenkinek meg tudsz felelni. Régebben szerettem volna mindenkivel jóban lenni, mindenkivel kedves lenni, és én most is törekszem rá, de a helyzet nem mindig hozza ezt magával. Nincs ezzel baj.

Nagyon szeretem az Instagramon Margarétalányt, aki annyira aranyos rajzokat oszt meg - kis pszichológiával fűszerezve. Most ezt találtam. És még mindig azt kell mondjam, hogy erősen extrovertált vagyok. Egy introvertált, ha nem aszociális Férjjel :), aki eléggé magának való.

Ugyanakkor az utóbbi hetek, hónapok megtanítottak arra, hogy lehet néha magányosnak lenni, és kell is. Szükség van rá. Mert tényleg úgy jövök haza (mostanában egész nap vagyok), hogy 5-kor még beszélnek a fejemben, és nem tudok itthon már két értelmes mondatot összerakni. 

Ha fáradt vagyok, akkor hintázni szoktam. Van egy hintánk itthon. Igaz, hogy a gyerekeké, de Anya is előszeretettel használja. :) Most azonban tél van és hideg, nincs hozzá kedvem. Így sétálni megyek el sokat és legszívesebben. De már alig várom, hogy a hintát használhassam. :) Ja, és még tudjátok, a fürdőkád is a magány csendes helye, de ott előfordul, hogy éppen akkor akarnak a gyerekek valamit elmesélni, amikor csendre vágysz. 

Nálatok mi válik be, ha magányra vágytok?

Debóra

 

A gyerekekkel a Bírák korát vettük. Nem mostanában, de most jutott időm ezt megosztani. :) Debóra története nagyon tetszett, főleg a nagyobbaknak. 

Elolvastuk a történetet, majd feladatokat oldottunk meg.

 

Ez a feladat a kateteka.hu oldalról van

Két lapot tettünk egymás mellé. A kisebb gyerekekkel össze lehet íratni a történet szereplőit. Az egyikre a pozitív, a másikra a negatív szereplőket.

Karikázd be a rajzon a fenti kis ábrákat!

 

És persze a kihagyhatatlan színező is: 

 

Készítettünk kézművest is a történethez, hamarosan hozom azt is! :)

Nem túl mély gondolat...

Nagyon fáradt vagyok. Nem is igazán tudok mostanában írni, mert reggeltől estig vagyok, helyettesítek, és ezt csináltam januárban is. Szeretem, de azért elég fárasztó feladat. Reggel fél 8-tól délután fél 5-ig folyamatosan beszélni (bár jó vagyok benne, ebbe is elfáradok ám). 

Nem olyan régen találtam ezt a képet, és gondoltam megosztom veletek. Mert annyira cuki. És mert most több mély gondolatra nem futja. :)

Life in colors - Havas piros

A könyvajándékozás napja

Ma hivatalosan Valentin-nap van, de én jobban szeretem inkább ezt a napot. Inkább ezt ünnepelném. :)

 

Bruschetta

 Amikor nézed a Julie and Juliát, és a főszereplőt látod, hogy ilyesmit készít, akkor te is késztetést érzel. És azért is, mert szereted. :)

És bár nincs itt a paradicsom szezonja, azért nálam ez az a zöldség, amikor nem számít. Mert mindig, minden évszakban, minden alkalommal jól jön, és meg tudom enni.

Hozzávalók:

• 1 bagett vagy Erzsébet kenyér
• 50 dkg  érett paradicsom
• 1 fej lila hagyma
• 2 evőkanál olívaolaj
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors

A bagettet szeleteljétek vastag szeletekre. A paradicsomokat és a lila hagymát alaposan mossátok meg és csepegtessétek le, majd egy zöldségekhez használt vágódeszkán kis kockákra aprítsátok fel a paradicsomot. Tegyétek át egy egy tálba és a lila hagymát is aprítsátok fel, majd adjátok a paradicsomhoz. Kevés olívaolajjal keverjétek össze, sózzátok és borsozzátok.

A bagett szeleteket pirítsátok meg: vagy kettesével kenyérpirítóban, vagy egy rácsra helyezve több szeletet a sütőbe is betolhattok és grill fokozaton barnára süthetitek. A meleg pirítósokat dörzsöljétek be fokhagymával, majd minden szeltre kanalazzatok a hagymás paradicsomból.

Langyosan tálaljátok! Ha szeretitek, akkor friss bazsalikomot is tehettek rá.(Már akinek van cserépben.) 

Nyáron a legfinomabb, amikor saját paradicsomod van, és olyan illatos, hogy csak na! :)

A házasság világnapja

 Nagyon szeretek házas lenni. És hálás is vagyok, hogy Férj a nagy Őm, és hogy Isten adta nekem. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ezt is mindenkinek joga van eldönteni. Mármint, hogy akar-e házas lenni, vagy sem. Nem értek egyet az erőltetett propagandával, és azzal, hogy meg kell mondani mindenkinek, hogy mi a helyes és másnak hogyan kellene szerintünk élni. Semmilyen tekintetben nem helyeslem. Csak akkor, ha valaki megkérdezi a véleményemet. 

A blog az más, mert az az én oldalam (és mindenki blogja a saját oldala), és ott leírhatja a véleményét, lévén szólásszabadság (bár néha vannak kételyeim e tekintetben is). Én házasságpárti vagyok. Leszek, maradok.

Boldog ünnepet!

Life in colors - Szép szürke

Mert már szürke régen volt. :) És mert szeretem... :)

Krumpli csíkkal

A két kedvenc alapanyagom a burgonya és a szója. Amikor annyira akarsz csinálni valami gyorsat, amit mindenki szeret, és amivel azt gondolod, hogy nincs sok gond, nem sok idő, aztán kiderül, hogy de! :)

 

Rejtvényfejtők napja

Nagyon szeretek rejtvényt fejteni,de mint sok mindenre, erre sincs időm. Egy dolgot szoktam. Minden évben november környékén megveszem a Füles Évkönyvet, azt családilag nekiállunk megfejteni. Meg is fejtjük, jókat szórakozunk közben, eltervezzük, hogy melyik nyereményt ki kapja majd. Aztán én meg elfelejtem kivágni és feladni. Ahogy ezt tettem ebben az évben is. Pont ma van a határideje a tavalyinak... Na, mindegy. Idén majd újra megpróbáljuk! :)

Férj a konyhában - Babfőzelék sült hagymával és házi kenyérrel

 Nem igazán szeretem a babot. Semmilyen formában. Maximum a zöldbabot eszem meg főzelékként, de a családom tagjai szeretik ezt a fajta babot. Levesnek és főzeléknek. Főleg a fiúk. Ezért, amikor Apa a konyhába jut, ilyeneket főz. Állítólag finom volt. Már csak azért gondolom, mert elfogyott. :)

 Na jó, a kenyeret én sütöttem. :)

Most szómenésem van - Melegségről és Nemzőképességről :)

Most kicsit másról írok, mint ami megszokott...

Az utóbbi időben sok olyan cikkbe futok bele, amelyik arról szól, hogy mennyi párnak nem lehet gyereke, pedig hogy szeretnének. Meg persze olyanba is, hogy a NŐ-FÉRFI  a család, mindenki más nem fogadhat örökbe, még egyedülállóként sem kap lehetőséget. Meg a Meleg párok "kálváriájáról" is sokat hallunk manaság. 

Már itt szeretném leszögezni az elején, hogy én, a Biblia elvei alapján úgy gondolom, hogy valóban a Férfi és a Nő számít házaspárnak, hiszen Isten így teremtette meg az emberiséget. Nem máshogy. 

Nem értek egyet a "melegséggel" és a homoszexualitással, nem tartom helyesnek, mégis úgy gondolom, hogy ez mindenkinek a magánügye, és egyedül Istennel kell majd elszámolnia mindenkinek az életével. Az emberek nagyon szeretnek ítélkezni és ítélgetni (ez utóbbit jobban), bár nem titkolom, hogy néha én is beleesek ebbe a csapdába. De igyekszem úgy élni az életemet, és erre nagyon figyelek, hogy ne kritizáljam mások életét. Nem mindig könnyű, mert ez könnyebb. 

Nekem nincs bajom azzal, hogy ki milyen vallású, vagy kinek milyen a szexuális beállítottsága. Nem tudok mindennel és mindenkivel azonosulni, de nem is kell nekem. Meggyőződésem, hogy van mindenkinek lelkiismerete, a többi pedig egyedül Isten munkája. 

De nem is igazán a homoszexualitásról szeretnék írni. Egy érdekes történetet azonban megosztanék Veletek ezzel kapcsolatban. Nem olyan régen a Facebookon beszélgetésbe elegyedtem egy régi tanítványommal. Szerettem őt, jókat beszélgettünk az iskolában is, kimondottan értelmes volt. Nagyon kedves levelet írt nekem. Arról, hogy szeretettel emlékszik rám, hogy jó emlékei és élményei vannak velem kapcsolatban, és hogy a régi kollégáktól is jókat hallotta hogy nekem mindenkihez volt egy kedves szavam. Ez nagyon jól esett. Minden pedagógusnak jól esik az ilyesmi. És írt arról is, hogy megházasodott, de saját neművel. Ez nagyon megdöbbentett, mert ugye mégiscsak egyházi iskolából ismerjük egymást, de ugye ez nem PREDESZTINÁLJA előre az embert, hogy mindenki keresztény lesz. Már bocsánat, de ez tényleg így van. Pont most olvastam egy cikket egy kiugrott katolikus papról, aki felvállalta a melegségét, elhagyta az egyházat, de közben örökbe fogadott egy gyereket... Szóval lehetne erről vitázni meg érveket felhozni, de minek? Jól esett, hogy megosztotta velem, de az biztos, hogy nem fogok ajtóstól a házba rontani és JÓL MEGEVANGELIZÁLNI. Én ebben nem hiszek. A példamutatásban és a helyes útirányban azonban igen. 

Szóval mostanában arról is olvastam, hogy bár sokan szeretnének gyereket heterók, nekik sem lehet. Ezen is gondolkoztam. Én a bulizásban sem hiszek. Nem hittem sohasem. Én magam sohasem voltam bulizós alkat. Nem szerettem, kényelmetlenül éreztem magam ilyen helyeken. Frusztrált. Meg zavart, hogy észrevesznek. Tudom, hogy ez sokaknak nem okoz problémát, én azok közé tartoztam, akiknek nagyon igen. (Sok minden összefüggésben jár ez most a fejemben, a Bridgerton családot is megnézve a tévében - amiről majd írok később, egyszer.., meg sok ismerősöm élethelyzetét látva...)

                

Nem túl sokat voltam diszkóban, vagy zajos helyeken. Egyszer-egyszer elmentem a bátyáimmal, mert akkor biztonságban voltam (legalábbis úgy gondoltam), de a bátyáim pont csajozós típusok voltak, én meg halálra untam magam ezeken a helyeken. A zene hangos volt és üvöltött, nem lehetett beszélni, mert én ugyan nem táncoltam (ellenben Jane Austen idejében, ahol fontos volt, hogy hányan kérnek fel táncolni - így valószínűleg abban a korban vénlány maradtam voltam...), de szívesen beszélgettem és sétáltam. Inkább alternatív klubba jártam, de azzal meg az volt a bajom, hogy bár a zenét szerettem, a csapat egy része alkoholos befolyásoltság alatt állt (értsd: Részeg volt), a másik meg szerintem anyagozott. De én ebből persze naívan nem vettem észre semmit. Mert legszívesebben otthon feküdtem az ágyban egy jó könnyvvel és olvastam, vagy tévét néztem. Emlékszem, egyszer nem mentem el egy randira, mert a Polip című olasz, izgalmas krimi ment a tévében. :)

Mindenesetre azt gondolom, (így visszakanyarodva arra, amiről írni akartam), hogy egyre többen küzdenek a meddőséggel. Ugye ti is észrevettétek már? A bibliai történetekben is sokszor olvasunk arról, hogy ez és az a nő meddő volt, de Isten adott nekik gyermeket. Mert a hitük megvolt. 

Sok ismerősömet, barátomat érintette és érinti a meddőség. Nem sikerült nekik, nem lehet nekik... Mivel érdekel a téma, utána olvasgattam, és sokat gondolkodom ezen a témán. Azt olvastam mostanában, hogy egyre több olyan tényező válik nyilvánvalóvá, amelyek csökkentik a fogamzás esélyét. Sajnos a nemzőképtelenség egyre többet jelentkezik férfiaknál. Olvastam egy cikket, amelyik arról szólt, hogy volt egy vizsgálat, ahol önként jelentkező egyetemistákat vizsgáltak, és azt nézték, hogy az egyetemi fesztivál után hogyan változik a hímivarsejtszámuk. Ilyenkor nagyon sok alkoholt fogyasztanak, dohányoznak, éjszakáznak és sokat szexelnek. A vizsgálat azt mutatta, hogy - és ezt idézem: "Azt tapasztalták, hogy egy hét bulizás után nem csupán a hímivarsejtek száma csökkent, hanem még a sejtkárosító rekatív oxigéntermékek (szabad gyökök) mennyisége is megnőtt az ondóhólyagban." Azaz ez azt igazolja, hogy az ilyen életvitel is csökkentheti a férfiak nemzőképességét. Sajnos már fiatal korban elkezdődhet. 

Nagyon meg kell mentenünk a gyerekeinket. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy mire tanítjuk meg őket, és milyen elveket adunk nekik. Persze ez elég nehéz, de azért ne adjuk fel! :)

Mindenesetre érdekesek voltak ezek a cikkek, hírek... Gondoltam, megosztom ezeket, mert foglalkoztat.