Egy kis nosztalgia

Sokszor mondtam már, hogy szeretem a filmeket.

Úgy nőttem fel, hogy a szüleimmel sokat tévéztünk, ez volt a nagy családi kikapcsolódás. Nem volt olyan sorozat, teleregény, műsor, amit ne néztünk volna meg együtt, miután már jól működött a tévé-rendszere. Amikor a nagyszüleimnél voltam, és ott sokat voltam, Papómmal, aki nagyon szerette a Hírműsorokat, mindig Híradót néztem. Meg focit és korcsolyát. 

Aztán persze, amikor az anyukám és a nevelő apukám összeházasodtak, vettek egy közös házat, mindenkinek lett szobája, egy idő után tévéje is.

Nekem is volt, egy jó kis klasszikus, orosz Junosztyom, ahol az adott sorozatokat, a kosárlabda (NBA) meccseket néztem, még Knézy Jenővel, meg Olimpiát és mindenféle sorozatot. Emlékszem, a Polip volt a kedvencem. Egyszer például nem mentem el egy randira (mert diszkóba hívtak, meg amúgy sem akartam randizni), mert sokkal jobban érdekelt, hogy mi fog benne történni.

Aztán, amikor elköltöztem a szüleimtől, és csak aludni jártam haza, hiszen dolgoztam, esténként meg előadásokra jártam, beszélgetni, sétálni, könyvtárba, nem túl sok időm jutott a tévézésre, kivéve a vasárnapokat, amikor viszont konkrétan semmi dolgom nem volt. 

Miután idekerültem, az anyósomnál laktunk fél évet, akinek nem volt tévé-előfizetése, csak video és dvd-lejátszója. Évekig kimaradt az életemből, és nem hiányzott.

Aztán elköltöztünk ide, ahol most lakunk. Nem volt tévénk, és jó volt. Aztán lett, és most sem jó. Én például nem nézek tévét. Néha Férjjel megnézzük a Híradót. A gyerekek néha-néha M2-n mesét néznek. :)

Viszont rájöttem, hogy én szeretem a filmeket, vagyis ezt mindig tudtam. Így rászoktam a sorozatokra, de szerintem erről is írtam. Amikor vasalok, főzök vagy takarítok, szeretem a háttérzajt, és ilyenkor csak úgy bekapcsolok egy filmet, sorozatot, hagy menjen. Persze, nem a csöpögős, brazil szappanoperákra, ezektől ideges leszek, hanem a krimikre. 45 percem van főzés közben, amikor éppen krumplit pucolok vagy valami ilyesmit csinálok...

Aztán néha-néha akad egy jobb film, amit szívesen megnézek.

Nos, már írtam erről a filmről, hogy mennyire vicces és hogy szeretem. És igen, vannak filmek, amiket többször meg tudok nézni, még akkor is, ha esetleg kívülről tudom. Biztos ezt pszichológusok meg tudják magyarázni ennek az okát.
Mindenesetre jól sikerült film. Bár a kritikusok és a szakma nem annyira fogadta jól, de én már nem adok a kritikusok szavára. Azt vettem észre, hogy nekem sohasem az tetszik, ami mindenki másnak. De ez így van jól. :)

Nyugi van! # Draw

Nagyon szeretek rajzolni. Persze nem vagyok profi, és nem is művelem magas szinten, de szeretek. Bár az az igazság, hogy színezni sokkal jobban szeretek, az megnyugtat. Rajzolni a saját gyerekanyagaimhoz szoktam, és azt is ad hoc módon. Amikor van időm és kedvem, akkor előre rajzolok, mert sohasem lehet tudni, hogy egy-egy rajzot mire tudok felhasználni.

Ám vannak emberek, akik hatalmas tehetséget kaptam Istentől. Az más kérdés, hogy felismerik-e ezt, és jóra használják. Mert bizony láttam nagyon tehetséges embereket, és - de ez csak számomra nem pozitív- tetoválóművészek lettek. Tőlem ez távol áll, de van akinek bejön, és ezt lehet művészetté szentelni.

Tagja vagyok a Facebookon egy Kreatív csoportnak. Hát, meg kell hagyjam, hogy hihetetlen, mennyi sok tehetséges ember van a mi kis országunkban! Nagyon élvezem nézni, amiket alkotnak és megosztanak. Én ott persze csak szemlélő vagyok, az ovis rajzaimmal nem igazán tudnának mit kezdeni. :) De nem is kell mindenhez érteni.

Amikor rajzolok vagy színezek, az megnyugtat engem. Ilyenkor nem jár úgy és annyira az agyam, mint ahogy szokott. Zsófiával egyébként nagyon szeretjük ezt a fajta "művészetet". A táskámban van egy kis rajzfüzet és színes tollak, hogy ha várnom kell, akkor tudjam elfoglalni magam. Persze egy könyv társaságában, de azért biztos, ami biztos.

De ha nagyon kíváncsi vagy, hogy hogyan rajzolok ovis szinten :), akkor itt belenézhetsz. Ezek többsége a gyerekanyagokhoz készült. Nálam ez a maximum, amit magamból ki tudok hozni. Ezért is tartom fontosnak, hogy keressen az ember olyan hobbit, elfoglaltságot, ami megnyugtatja.

Mert vasalni mégsem lehet mindig! :)

Rakott krumpli

Nagy burgonya rajongó vagyok. :) És egyébként sem titkolom. :) Jó kis szénhidrát, de vállalom. :)

Viszont az ember lánya, fia és gyermeke nem eheti mindig a főkedvencét, így készítek olyat is, ami benne van 

a Top 10-ben. Na, ez benne van.

HOZZÁVALÓK: 1,5 kg burgonya, 2 közepes vöröshagyma, kb. 20-25 dkg gabonakolbász; 
45 dkg mexikói keverék, de én inkább 4 tojást teszek bele, 2 teáskanál só

Elkészítése: A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk, s a felét karikára vágjuk. Kiolajozott tepsibe rakjuk, majd az apróra vágott hagymát rászórjuk, a mirelit zöldséget egyenletesen elterítjük rajta, a gabona kolbászt rámorzsoljuk. A maradék karikára vágott krumplival befedjük. Tejföllel leöntjük, s kanállal elsimítjuk. Sütőben pirosra sütjük.

Ha érdekel a gabonakolbász benneteket, akkor a lenti linkre rákattintva megnézhetitek és rendelhettek is. (Én szoktam.) Ja, és nem fizetett hirdetés :)

 http://www.gabonakolbasz.hu/#

4.

Néha olyan elégedetlen vagyok...

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én sokszor észreveszem magamon ezt. Alapvetően nem vagyok telhetetlen, gyerekként sem voltam soha. Legalábbis anyukám elmondása szerint. És most sem részesíteni előnyben azt, hogy önmagamnak kedvezzek bármiben is, bár az is igaz, hogy néha megengedek magamnak egy-két dolgot. Most például vettem ugyanolyan színű bugyikat és trikókat, amit nagyon szeretek, mert nagyon kényelmes, és mert kellett...

Az elégedetlenségem abból fakad, amit már olyan sokszor elmondtam nektek, és higgyétek el, még többször el is fogom, hogy kicsi a házunk. De tényleg. Most, hogy a gyerekek már nőni kezdenek, néha tényleg jó lenne, ha mondjuk csak 2-vel több szobánk lenne, máris mindenkinek könnyebb lenne az élete. 

Nem mondom, hogy így rossz, mert én alapvetően meg annak vagyok a híve, hogy együtt legyünk, egy térben, bár legyen lehetőség elvonulni, ha szükséges. Nem biztos, hogy jót tesz a gyerekeknek, hogy külön kell vonulni mindig, magára zárni az ajtót és nem kommunikálni. Régen működött, és jobban működtek a családok és a házasságok is, de ez egy más téma. 

Szóval, amire én igazán vágyok, az egy dolgozószoba, ahol sok könyv van. Álom ez, de álmodozni jó. Szeretem a könyveket, de sajnos ebben a házban nem tudjuk őket tárolni, pedig így is sok van. Nem értek egyet azzal a Konmari módszerrel, hogy inkább járunk könyvtárba, és ne vásároljunk könyvet. MI járunk könyvtárba, és vásárolunk is könyvet! 

Sok könyvem még anyukámnál van, mert nem tudtam elhozni, pedig jó lenne. De egyszer...

Mindenesetre eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha...

Ami biztos, hogy a plafonig érhetne, még ha létrával is kellene felmenni érte.

Van egy barátnőm, aki szintén nagyon szeretet olvasni. Jó nagy könyvespolca volt sok könyvvel, de nem voltak mindig sorba rakva. Az anyukája meg mindig szapulta, hogy rendetlen. Szerinte volt benne rend. Mindenesetre ilyen esetben egy függöny megoldás lehet, de minek? Tudjátok, a zseni és a káosz esete...

Én mondjuk szeretem a káoszt, és ez a könyves polc mindenképpen bejönne nekem. Romantikus alkat vagyok, na!

Nem zavar, hogy az azonos színűek együtt legyenek, inkább az azonos méretűekre szoktam koncentrálni, de aranyos és ötletes.

 De valószínűleg ez jönne be nekem a legjobban. Bocsánat, hogy ezt írom,de IMÁDNÁM!

Olvasni jó. És kalandos és fontos. Csak tudja az ember tárolni a könyveit valahol!

Egy adósságom: Az ecetről

Nos, valóban, vagy egy régebbi adósságom, amiről elfelejtkeztem. Vagyis akkor még eszembe volt, gyűjtöttem is hozzá gondolatokat, de aztán - szokásos szórakozottságomból adódóan - elfelejtettem, vagy kimaradt, vagy ilyesmi.
És köszönöm Bernadett, hogy emlékeztettél rá!

Egyszer, valamikor azt írtam, hogy ha lehet nem használok ecetet az ételekhez. Még a salátákhoz sem.
Magáról az ecetről és alakulásáról nem írnék, az megtalálható az interneten és a Wikipédián :)

Ellenben...

Úgy nőttem fel, ahogy mindenki más. Ugyanazokat az ételeket ettem, mint mindenki más. A nagymamám mindig rengeteg befőttet, savanyúságot tett el, és ezeket természetes módon ecettel. És sokáig így is ettem, és nem is gondoltam, hogy ez esetleg káros lehet, legalábbis ártalmas.

Most szeretném leszögezni, hogy amit leírok az én véleményem, nem általánosságban írom. Nem jellemző, hogy minden keresztény így gondolja és nem is kell, hogy így gondolja. Nemcsak a keresztények nem használnak ecetet, de pl. az anyósom sem, aki keményvonalas ateista, de figyel arra, hogy mi kerül a tányérjába, tányérjára.

Miután vegetáriánus lettem, minden apróságnak elkezdtem utána járni és olvasni. Érdekelt.
Egyszer az ecet is előkerült, és rájöttem, hogy annyira savanyú (és én nem szeretem a savanyú ízt), hogy biztos van valami, amivel helyettesíthető. Aztán úgy alakult, hogy elkezdtem használni a citromot helyette, és rá kellett jönnöm, hogy  sokkal jobb ízűek az ételek. Vagyis más milyenek.
Ez nem jelenti azt, hogy néha, ritkán nem eszem pl. ecetes dolgokat. Mivel én magam nem teszek el uborkát vagy csalamádét (Férjjel csak mi ketten szeretjük), teljesen felesleges időt szánni a sok munkára, inkább veszek a boltban. Ezekben pedig ecet van, tehát mi is eszünk, csak ha lehet, és tudatosan akarunk erre odafigyelni. Ha mi csináljuk a salátát. :)

Az almaecetet egy kicsit más.
Talán ezt jobban ajánlom, de most is úgy gondolom, hogy ha valaki kiváltható, akkor tegyük azt.

Nos, térjünk vissza egy kicsit az ecethez. Egyszer egy ismerősöm (Tóth Gábor, vagy ahogy ismerik Bio Gabi) mondta, hogy:

• az ecet maró hatású a nyelőcsőre és a gyomorra,
• a salátáknál a vasfelszívódást nem igazán segíti
• az ecetsav hatása hasonló a foszforsavas kólákhoz.

És van igazság abban, amit mond. Ő élelmiszeripari mérnök és tudja, és meg hiszek neki. :)

A Bibliában szinte minden helyen, ahol előfordul, negatívan szól az ige az ecetről:
"Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban ecettel itatnak vala engem." (Zsolt 69:22) 

"Minémű az ecet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, akik azt elküldötték." (Péld 10:26) 

"Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az ecet a sziksón: olyan, aki éneket mond a bánatos szívű ember előtt." (Péld 25:20)

És szeretnék meg megosztani néhány részletet egy könyvből: 

Ebben a rohanó korban az étel annál jobb, minél kevésbé van izgató hatása. A fűszerek természetüknél fogva ártalmasak. Mustár, bors, csípős ételízesítők, ecetes savanyúság és hasonló dolgok izgatják a gyomrot, hevítik és szennyezik a vért. Az alkoholisták gyulladt gyomrát ábrázoló képek szemléltetik az alkoholos italok hatását. Az izgató fűszerek hasonló gyulladt állapotot idéznek elő. A szokásos táplálék csakhamar nem elégíti ki az étvágyat. A szervezet kínzó vágyat érez valami izgatóbb dolog után. - 1905. NO 224. {CD 339.3}   

 

Az ilyen esetekben mindig találunk valódi okot, hogy miért nem tudják a megújuláshoz tartani magukat. Így nem is tud a javukra válni. Némelyek a tévedésbe esnek, hogy mivel félretették a húst, nem kell pótolniuk azt a legkitűnőbb gyümölccsel és zöldséggel, a lehető legtermészetesebben felszolgálva, zsír, olaj és bors, ecet, sok só nélkül. Pedig, ha ügyesen összeválogatnák az adományokat, melyekkel a teremtő körülvette őket, ha szülők és gyermekek tiszta lelkiismerettel, egy akarattal hozzáfognának a megújuláshoz, akkor ízlene az egyszerű étrend, s akkor már tudnák, miről beszélnek, amikor az egészségügy megújulását emlegetik. Akiket nem győztek meg a megújulásról, s akik nem fogadták el teljesen, azok nem mondhatnak ítéletet áldásairól. Akik időnként kirúgnak a hámból, hogy hízott pulyka vagy más húsétel fogyasztásával kényeztessék étvágyukat, azok megrontják szájízüket, s különben sem tudják megítélni a megújulás rendszer előnyeit. Hiszen étvágyuk uralkodik rajtuk, nem az elv. {2T 486.2} 

• A rumos tölteléket tartalmazó sütemény és az ecetes savanyúság, amelynek soha nem szabadna helyt adni egyetlen ember gyomrában sem, nyomorúságos vért képez.
• Ne fogyassz sok sót, kerüld az ecetes savanyúságot és a fűszeres ételeket, inkább egyél sok gyümölcsöt, és akkor az étkezés közben sok italt igénylő izgalmi állapot jórészt megszűnik! - 1905. NO 212. 
• Ingerlékeny gyerek bőven eszik az ecetes és fűszeres ételből.
• A vérképző szervek nem tudnak a fűszerekből, zsíros tésztákból, ecetes savanyúságokból és a beteg állatok húsából jó vért termelni.
• Olajjal és ecettel készítik a salátákat, ezért a gyomorban erjedés áll be, az étel nem emésztődik, hanem romlásnak vagy oszlásnak indul. Ennek következtében a vér nem nyer táplálékot, hanem tele lesz szennyeződéssel, ezért máj- és vesenehézség áll elő.

Szóval, ezek csak apró idézetek, amin érdekes elgondolkodni. 
De egyszerűbb, ha lecseréljük. 
A CITROM MINDIG JÓ ÖTLET. VAGY LEGALÁBBIS JOBB!

   

Sárgarépalé

Vitaminbomba

Elkészítés:
40 dkg sárgarépát, 40 dkg cukrot, 2 narancs héját kevés vízben meg kell főzni.

Ezután leturmixolni és újra főzni.

4 l hideg vízzel össze kell keverni, és egy 100 db-os citrompótló kell bele.

Nagyon finom lett. Próbáljátok ki!

3.

Hálás vagyok #50.

Mindig izgatott vagyok, amikor esténként leírom, hogy mi minden történt, és néha olyan kevésnek bizonyul a hely a noteszemben, de ez olyan jó érzés. Mert az látszik, hogy tényleg történik valami és élet van, és az élet szép és jó benne lenni!

❤ Rohangálás a városban, posta, bolt, villamosbolt. Hihetetlen, hogy mennyire türelmetlenek az emberek, és mennyire szeretnek beszólogatni, csak mert kicsit várni kell. Én ezt sohasem értettem, és nem is tudok mit kezdeni vele. A csekkeket be kell fizetni, és ehhez sorba kell állni. ❤ Sajtos tésztát főztem, a család nagy kedvence. ❤Kakaós csiga és barackos párna from Penny.❤Házaspáros kör volt hétfőn, és mi tartottuk Férjjel. Gyermeknevelés témában, szerintem elég jó volt.❤Miután hazaértünk, mindenki gyorsan elaludt, még a kenyér is benne maradt a kenyérsütőben. ❤Este koncertet adtak a gyermekeim

❤Nimród zongoravizsgázott.❤Férjjel lelkiztünk és nagyon jó volt.❤Hisztimentes indulás. Ez ez anyuka legnagyobb öröme és vágya reggelenként. Még nem megy mindig, de igyekeznek. :)❤Zsófival 0. órára sötétben mentünk.❤ Írtam és írok, még ha kicsi az anyag, akkor is. ❤Kötöttem és MacGyvert néztem. Még mindig nagyon vicces.❤Kedden nem főztem. :) :) ❤Nimróddal könyvtárban voltunk, és gyalog jöttünk haza. Sajnos nem annyira lelkesedik az olvasás iránt, mint a matematika iránt, így kénytelen voltam bevetni ezt a technikát, és most úgy néz ki, hogy bejött. ❤Esti közös olvasás, és ez nagyon jó érzés volt. ❤ Fáj a lábam, és március vége még nagyon messze van. ❤Élveztem a főzést, ami bevallom, ritkán van. Gombapörkölt tésztával mindenkinek, nekem magamnak meg toroskáposzta. :) ❤Vasaltam és mostam. ❤Új könyvbe kezdtem: Katie Fforde: Szerelmes levelek. Eddig akcióba nyomultam, meg nyomozásban, most egy kis romantikában.

• 

 ❤Nimród folyamatosan olvas.❤Meghívókat hordtunk szét Zsófival a szülinapi bulijáról. Már nagyon várja. ❤Van a NatGeo csatornán egy jó kis műsor, hogy melyik étel hogyan készül. Ez a közös tévénézős műsorunk. Nagyon vicces és jókat szórakozunk közben. ❤ Csütörtök hajnalban arra keltünk, hogy Zsófi beteg lett. Elkapta a hasmenéses vírust, így két napra itthon fogtam. Nem kellett orvoshoz menni vele, nagyon jó fej a doktornő. Ritkán vagyunk betegek, és ha csak ilyesmi van, akkor ad igazolást. Persze, ha nagyobb a gond, akkor el szoktunk menni.❤Befejeztem a kötést, és már csak össze kell állítani a pulóvert!❤Zsófia kreatívkodott itthon. Este velem aludt, amit nagyon élvezett és én is, mert ritkán szokott ilyesmi történni.❤Krumplis tészta, mákos kalács, gumicukros süti. :)❤Szombaton gyülekezetben voltunk. A gyerekek énekeltek.

 

❤Nimród zongorázott. Ez volt az első igazi szolgálata egyedül. Büszkeség van!

❤Mákos kalácsot sütöttem a gyülekezetbe pénteken, és nagyon örültek neki. Ez a kedvenc, és mindenki nagyon várja. ❤Véletlenül rossz gombot nyomtam meg, és letöröltem egy halom emailt, így egy csomó levelem elveszett.❤Nimi panaszkodott, hogy fáj a hasa, így az volt a reakciója, hogy velem alszik. :)❤A hétvégén nyugodtan és jól aludtam. ❤Kétszer fürödtem egy nap. Tudjátok, milyen jó érzés volt?❤A tanulás most Nimróddal megy nehezen. Iszonyú sokat küzdünk emiatt. Zsófival sokkal jobban élvezem ezeket a perceket. Bár vele is megharcoltuk, az biztos.❤Zsófi vicces rajza a családról.

• 

❤Esett a hó, és a gyerekek, meg a szomszéd kislány szánkóztak a kertünkben. ❤Egyedül voltam itthon. Igaz, egész nap vasaltam és ruhákat pakoltam, és nagyon kikészült a lábam, de akkor is jó volt. ❤Eltörtem a kedvenc tálamat. ❤Zsófi egész szombaton babázhatott, nagyon élvezte. Nagyon szereti a gyerekeket, és a gyerekek is őt. Ahogy a kicsit tudják mondani: "Zsófi!" Nagyon cuki.   

Reggeli pozitív hozzáállás

Tudjátok, elhatároztam, hogy nem adom át magam könnyen a sötét oldalnak (star warsosan),

elegen volt abból, hogy az utóbbi időben így működtem. Szeretem színesben látni a világot, és
szeretem, a sok szép dologgal van tele. Még akkor is, ha az élet nem ilyen. 

Azt gondolom, hogy ebben az elfoglalt, rohanó világban nagyon nehéz megtartani a pozitív
hozzáállást. Valahogy az ezoterikusoknak jól megy ez, vagy legalábbis ezt próbálják elhitetni,
de én nem igazán hiszek nekik. Bocsi! 

Hiszek a pozitív dolgokban, a szeretetben, az örömben, a boldogságban, a jókedvben, a kedvességben,
a barátságban, a nevetésben, abban, hogy az élet jó lehet, ha odafigyelünk, és teszünk érte és róla. 

Nem akarok életunt és keserű lenni. (Nagylányommal éppen ezzel küzdünk, aki most kezdi a
tinédzser életét, és már most tele van negatív gondolatokkal és életutálattal. Elég nehéz most vele.)

Benne vagyunk a napi mókuskerékben, ahol a munka, a kapcsolatok, a család, az egészség és más 
életproblémák pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják életünket. Hatással van ránk. És sokszor
hazavisszük. Mert hát hova tennénk? Tényleg olyan könnyű azt az ajtón kívül hagyni? 
Én olyan sokszor gondolkoztam ezen. 

A problémákat behozzuk a házba, a családba, a lakásba, a hétköznapokba.

Jézus pedig ott áll az ajtó mögött, és kopogtat. Ő nincs bent a házban, a lakásban, még a szívünkben
sem. Csak kopogtat, és reménykedik, hogy beengedjük. Hát nem szomorú? 

Annyi mindent mérlegelhetünk. Az energiaszintünket, hogy mennyire és meddig bírjuk még.
Az egészségünket, amivel mindig küzdünk, mert van, hogy fáj itt-ott.
A nyugalmat, amivel szintén napi szinten megküzdünk, mert a gyerekeinkkel vannak vitáink, vagy
felnőttekkel, akik néha butaságokat tesznek vagy reagálnak. A hangulatunkat, hogy hogyan is 
szóljunk a másikhoz, hogy sikerül-e, de nem mindig szokott sikerülni. Őszintén mondom, hogy  
nagyon nehezen lehet emlékeztetni magamat arra, hogy tartsam észben, hogy pozitív szeretnék
lenni, hogy magamat terhelem és súlyom vele, ártok magamnak, ha ez nincs így. Nagyon irigylem
azokat az embereket, akiknek ez remekül megy. Akik nem aggódnak, akik lazán veszik a dolgokat, 
akiket nem akaszt ki és húz fel más ember hülyesége, vagy ahogy szólt... 
Nekem ezekben a helyzetekben nehéz pozitívnak maradni. 

De azt tudom, hogy kell és muszáj erőfeszítést tennem ezekért a dolgokért. 

Vannak nekem kis módszereim erre.

Korábbra állítom az ébresztőt. Férj általában fél 5-kor kel, mert 5-kor már elmegy. Én ilyenkor

fent vagyok már, de nem szoktam kikelni az ágyból. Ő az a típusú Férj, aki önellátó, meg tudja

magának oldani az étkezést és nem kell mellette állni, mint ahogy sok feleség megteszi a férjének, 

mert az elvárja. Általában fél 6-kor kelek. Ráérnék később is, de már ez így alakult. Ilyenkor leülök a

fotelbe, és átgondolom a napot. Régebben ekkor teáztam meg, de már leszoktam a fekete teáról, így

csak vizet iszom reggelente. Beengedem a macskát, kicsit lazulok vele (tudjátok, a macska remek 

stresszoldó. Van, hogy olvasok, imádkozom, esetleg kimegyek csillagokat bámulni (sötét van még 

általában), ha olyanom van, veszek egy kora reggeli meleg fürdőt, szóval, adok magamnak fél órát, 

vagy többet, mert a gyerekeket csak fél 7-kor szoktam ébreszteni.

Már sokszor elhatároztam, hogy újra tornázni fogok. Még nem tettem meg. :) 

Szoktam reggelenként nyújtani, meg kicsit átlazítani a végtagjaimat, de ez persze nem olyan, mint

amikor régen jártam kondizni. Nagyon hiányzik, de sajnos nem tudok menni, hiszen fogni is alig

bírok a bal kezemmel, emelgetni meg nem is tudok. A jogában nem igazán hiszek, nem gondolom, 

hogy helye van egy keresztény ember életében, még akkor sem, ha sokak szerint összefér. Nekem 

nem. (Sajnos látok sok magát hívő embert, aki azt mondja, hogy összeegyeztethető, jól megvan

egymás mellett a kettő, meg ilyesmi, de Isten szerint ez nem működik.) Mindenesetre a torna jó 

dolog. Tervezem is, hogy újra visszaszokom, mert jót tesz a testnek, ha eltűnik belőle a fájdalom. 

Jó, ha nyújtunk és lazábbak vagyunk. A mozgás tényleg jót tesz, jobban érzi magát az ember tőle.

Napirend átgondolása, megszervezése. Én reggel átgondolom, hogy mi fog történni aznap.

Megpróbálom átlátni és átgondolni, hogy mikor hova kell menni. Meg átgondolom a következő 

napot is. Fel is írom, hogy ne felejtsem el, mert elő szokott fordulni. Átgondolom, hogy milyen 

feladataim lesznek aznap, mit főzök, milyen ruhát veszek fel, hova megyek el, és hogy osztom be 

itthon az időmet.

Nem olyan régen szembesültem azzal, hogy nem igazán szoktam magam dicsérni. 

TI szoktátok? Hogy is néz ki ez? Hát szabad nekünk, keresztényeknek ilyet? Mondhatok-e magamról

jót és pozitívat? Amikor mindig minden azt szajkózza, hogy nem vagy elég jó! Nem tudod 

megcsinálni! Nem vagy olyan, mint a másik! Nem vagy alkalmas! Nem vagy tökéletes! Én ezt az

utóbbi időben megelégeltem, mert belefutottam egy ilyen emberbe, aki erősen kritikus és soha semmi

sem jó neki. Nem rossz szándékból, ő ilyen, de sok erőt és energiát elvesz tőlem, belőlem. 

Ezért elhatároztam, hogy ha senki sem mondja nekem, hogy jó vagyok valamiben, (mert egyébként

senki sem mondja - Férjen kívül), akkor valamit tenni kell! Ezért fontosnak tartom, hogy 

önbizalomnövelőként elmondjam magamnak, hogy IGENIS VANNAK DOLGOK, AMIBEN JÓ

VAGYOK! VANNAK DOLGOK, AMIKET CSAK ÉN TUDOK! EZ A NAP JÓ LESZ! 

És a nagy kérdés, hogy miért nem mondom magamnak, hogy SZERESD MAGAD!, amikor Isten is

szeret! Én meg ne szeressem magam, mert az keresztényietlen?

                                                   

Készítsünk reggelit. Nos, ezt én el szoktam felejteni. Nem reggelizem korán, csak miután a

gyerekeket elvittem az iskolába, de szeretnék most ezen változtatni. Tudom, hogy a helyes táplálkozás

feltétele a jó hangulatnak. A megfelelő táplálkozás befolyásolja, hogyan érzem magam, milyen 

az egészségem. (Jelenleg van pár kiló plusz rajtam. Nem vészesen sok, de egyébként érdemes rá 

odafigyelni.) Nem lehetek boldog és pozitív, ha fáradt vagy leeresztett, vagy álmos vagyok. 

Ha nem kap jó reggelit a testem, akkor nem fogom bírni a napot.

Most ennyi. 
Nektek van még ötletetek vagy valami jó praktikátok?