Nyugi van! # Love Pizza

Megpróbálom, de csak a Férjem kedvéért!

Tökfőzelék rántott szójával

A kedvencem.

Life in colors - Nagyon rózsaszín

Kata nagyon kedvenc színe. Ha rajta állna, mindig minden rózsaszín lenne, és kellene, hogy legyen.
A fa szerintem is csodálatos!

Home Sweet Home!

Itthon vagyunk!
Mert nyaralni voltunk egy hétig. Fonyódon. És nagyon jó volt. Lazultunk, kikapcsolódtunk, és jól éreztük magunkat.
Persze, ezt a blogon nem tudtam megosztani veletek a történéseket, lévén -  nem lévén - wifi a szálláson. De jó is volt ez így. Néhány képet a telefonomról sikerült megosztani a Facebookra, és az ottani hangulat el is árulja, hogy milyen jó volt.
A gyerekek is élvezték.
És én is.

Nem vagyok Balaton-rajongó. Mármint a szónak abban az értelmében, hogy az éltet, hogy ott legyen a tó mellett és benne legyek, és ússzak benne, meg mert meleg van nem érzek erős késztetést arra, hogy fürödjek. Szóval, ha adódik egy lehetőségem, hogy menjek a Balatonra, mennék, de nem a Balatonba.
Mert közben meg nagy BALATON- rajongó vagyok. Csodálatos a magyar tó környéke és a hegyei, a tájak és sok a látnivaló. Én amolyan látnivaló-mániás vagyok. Ha rajtam múlna, mennénk. :)
De a család többi tagja víz-mániás, és főleg Balaton. Így minden nap elmentünk valahová kirándulni, hogy élmény is legyen (lehet, hogy kicsit nekem), és minden nap Balatonoztunk, hogy ők még jobban élvezzék. Mert ilyen egy szülő, nem igaz?

Ezt a képet ma, korán reggel készítettem.
Még senki sem volt a Balatonban, hűvös volt az idő. Az én drága családom, Férjjel az élen bevette a Balatont, és egy darabig ki sem jöttek, úgyhogy délután értünk haza. De élvezték, én meg néztem őket, ahogy boldogok a vízben, és közben kacsákat etettem.
De ennek ellenére, már nagyon vágytam haza. Én amolyan honvágyós típus is vagyok egy idő után.
És bár ha most itthon körbenézek, látom a rengeteg feladatot  - mondjuk csak a holnapit: ruhamosás, pakolás, rendrakás, vasalnivalók, kenyérsütés, főzés, és ez csak a szokásos.
Emellett még készülnöm kell az augusztusi nyári, gyerektáboromra is, ami miatt még jobban izgatott vagyok. De majd erről is mesélek.
Most élezem, hogy itthon vagyok.

Katie Fforde: Tökéletes ajánlat

Katie Fforde számomra azok közé a romantikus írónők közé tartozik, akit nem olyan régen fedeztem fel. És már sok könyvét elolvastam, és még fogom is. Pont olyan romantikát képvisel, amit én szeretek, és amitől romantikus lelkem jobban dobog és örül.

Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy nem szereti a kiszámítható romantikusságot, hogy már az elején lehet tudni, hogy ki kivel fog összejönni. Nekem ez nem probléma. Egy más valaki meg azt fejtette ki, hogy mennyire nem szereti a klasszikus romantikusokat (Jane Austent pl.),mert nem bírja, hogy ott szenvedgetnek, és idegeskednek, hogy végre valaki vegye már el őket!

Én szeretem ezt. :) Az varázsol el, ahogy találkozik, ahogy kibontakozik, ahogy lesz a semmiből valami. Mert az ember nem is tudhatja, mikor toppan be egy különleges ember az életében. Valaki olyan, aki megváltoztatja, aki mássá formálja, aki elindítja a változás útján.

Nem hiszek a rózsaszín ködben és a nagy Ő szindrómában sem. Abban hiszek, hogy egy jó kapcsolatért dolgozni kell. Nem hiszek abban sem, hogy Pretty Womanként teljesülnek az ember álmai és vágyai. A munkában hiszek. Abban, hogy egy kapcsolatért keményen meg kell dolgozni, és hogy engedni kell, átértékelni, de nem elnyomni. Nem megváltoztatni az énemet. 

Katie Fforde könyveit a borítója miatt is szeretem. Olyan egyszerű, harmonikus és hangulata van. Egyszerűség, szépség és romantika sugárzik.

A lényeg, hogy ez már a sokadik Fforde könyvem, de még mindig meg tud lepni egy-egy jó gondolattal és érzéssel. Olvastam már tőle olyat, amelyik kevésbé tetszett, de ez egész jól sikerült.

"Mondtam már, hogy nagyon csinos vagy? - mondta Luke, talán mert kötelességének érezte, hogy felvidítsa.- Tényleg? Ha elég pénzed van, akkor nem nehéz! Luke nevetett.- Dehogynem! Hidd el nekem! És amíg a lányok talán értetlenkedve fogadják, miért pont téged választottalak, az összes férfi pontosan tudni fogja." - ez volt az egyik legjobb és legaranyosabb idézet a könyvből. Abból a jelenetből, amikor a gazdag és jóképű Luke elhívja a szegény, de kedves Sophiet, hogy játssza el a menyasszonyát.

Ez a könyv tényleg olyan, mint amilyen a borítója. Könnyed, vidám és gyorsan olvasható. Elég hamar végeztem vele. És szerintem vicces részek is vannak benne. Egy igazi érzelmes, romantikus, szirupos, cukormázas szerelmes regény, és én szeretem... Nem olyan régen jöttem rá, hogy szeretem az angol irodalmat (A.Christie, P.G.Wodehouse, K.Florde), és sokszor vágyom egy cottage-ba is. Nos, ez a könyv elvisz különleges helyekre és kalandokra. Szerintem az egyik legjobb könyve, amit olvastam.

Sophie Apperlyt egy fiatal angol lány, akinek van egy nagyon elvont, elméleti családja, akiknek semmi pénzük nincs, de semmihez nem is értenek. Ellentétben a gyakorlatias Sophieval, aki mindig igyekszik megoldani mindenki problémáját. Persze ezt úgy, hogy a családja nem veszi komolyan, sőt talán még semmibe is, de azért elküldik a gazdag nagybácsira vigyázni, hogy nekik jobb legyen.

Ám ebben a történetben is van egy kanyar, egy New Yorki út, barátnő, aki segít, egy különleges ismeretség és gazdag, de különc idős hölggyel, és annak unokájával. Gazdagság, előkelőség, sznobság, és minden van itt. Különleges "nyomozások", problémák megoldása, és a "te segítesz, én is segítenek neked" elvvel.

Szóval, ha csak egy könnyed szórakozásra vágysz, akkor Katie Fforde könyvei erre kiválóan alkalmasak. És néha csak erre van szüksége az embernek.

Nyugi van! # Love the Ocean --

Én jelen esetben a Balatont.

Napraforgófasírt

Eredetileg ez dióból készült, de arra gondoltam, hogy most valamit újítok.
Így benéztem a hűtőbe, és találtam benne egy kis napraforgót. Úgyis ritkán szoktam használni így (leginkább pogácsa vagy kifli tetejére teszem), így most ezt készítettem:

Hozzávalók:
20 dkg darált dió vagy napraforgómag, 4 teáskanál őrölt paprika, 2 teáskanál egész kömény , 2 teáskanál vegeta (vegamix), fél teáskanál só, 2 teáskanál olaj, 1 fej zúzott fokhagyma, 1 bögre zsemlemorzsa (de én ezt nem mértem, csak szemre néztem), 2 közepes burgonya, amit lereszeltem
Én tojást tettem bele, de a vegánok egy kis vizet használhatnak, apránként adagolva!

Elkészítés:
Keverjük össze ezeket az anyagokat egy tálba, és hagyjuk állni.
Ha szükséges, keverjünk hozzá zsemlemorzsát (nekem nem kellett).
Kis fasírtokat formázunk belőle, és megsütjük.

Papírhajó

Néha ilyen az életünk, nem igaz? Mint egy papírhajó. Meghajtogattak, elkészítettek, gondosan odafigyeltek a hajtogatásra, és aztán vízre tesznek. Nem gondolván arra, hogy megsérülhetünk, elromolhatunk, megbetegedhetünk. De persze a hajó végzi a maga dolgát és feladatát. Úszik a vízen. 

Néha az ember úgy érzi, hogy papírból van, és könnyen elsüllyed, és menthetetlen. Máskor meg képes felvenni a harcot és megy, halad előre, amíg az erejéből bírja, és amíg erővel bírja. Ám tudjátok, néha csak jó papírhajóként ráfeküdni a vízre, és élvezni a pillanatot!

Nem agyalni az élet nehézségein, nem gondolni arra, hogy gondok, problémák vannak, nem foglalkozni azokkal a jelenvaló dolgokkal, amelyek részesei az életemnek. Mert vannak. 

De adni magunknak egy kis időt, amikor papírhajók lehetünk, az jó dolog!

Én már csak tudom!

Az utóbbi időben nagy harcot vívtam és küzdöttem. Magammal, a hibáimmal, a gondjaimmal, azzal, hogy mihez is akarok kezdeni magammal, meg úgy általában. Nem tudom, hogy mi fog kibontakozni az egész helyzetből, de rájöttem, hogy a túlagyalás, az álmatlanság és a filozofálgatás nem viszi előre a dolgokat. 

Ezért most igyekszem papírhajót játszani.

Nem könnyű, mert a természetem mást diktál és máshogy formál(na), ha hagynám. Néha még hagyom, és leteper a nehézség, de igyekszem odafigyelni, hogy ne vegyek komolyan dolgokat. Nem könnyű, és nem ígérem, hogy könnyen fog menni, de tudjátok, néha irigylem azokat a laza embereket, akik máshogy élik meg az élet nehézségeit. Mondjuk lazábban. Persze, nekik is megvan a maguk problémája, de irigylem a laza embereket. 

Én mondjuk rögtön feszült leszek egy laza helyzettől... már az ember nem bújhat ki önmaga jelleme alól...

De reménykedem!

Life in colors - Habos

Nyugi van! # Read Jane Austen

Mert Jane Austen örök!

Kalácsfüggő lettem

Mostanában sokszor sütök kalácsot. Elsősorban azért, mert gyorsan megvan, és mert szeretem.
A tésztája ennek is a kedvenc, klasszikus alapom, aztán ahogy van kedvem úgy variálom a tölteléket.
És most ehhez volt kedvem.
A csokit, a diót és a mazsolát a tésztájába gyúrtam. Most a dió őrölt volt, de nem szoktam megőrölni, csak egy másik süti miatt kimaradt, azt használtam fel.
És persze hamar elfogyott.

John Girsham: Csapdában

Ugye, hogy ugye? 

Hát persze, hogy egy újabb Grisham. :) De sajnos nem ígérhetem, hogy mostanában abbahagyom.  Annyi könyvét kell pótolnom. És amíg a könyvtárban találok tőle könyvet, addig késztetést érzek arra, hogy elolvassam. Kicsit egyébként kényszeres vagyok. 

Mármint a szónak abban a formájában, hogyha valamit megszeretek, akkor sokáig van jelen az életemben. Nézzétek csak, itt van pl. Férj! :) :)

De komolyra fordítva... Ezt a könyvet már egy ideje elkezdtem és többször abbahagytam. Anyukámékhoz utaztunk, akkor egy másik könyvet vittem, amit már nagyon régen el akartam olvasni. Aztán úgy gondoltam, hogy nyaralásunk, azaz a hétvégénk előtt gyorsan befejezem, de nem volt időm még írni róla. Mert akkor meg az romantikus irodalom került előtérbe (mégiscsak ketten együtt - érzés). 

Szóval a könyvről. Nagy lelkesedéssel fogtam bele, és most is megvolt az a lelkesedés bennem, amivel egy Grisham könyvet szoktam olvasni. Izgalmas és fordulatos volt, de azt éreztem, hogy déja-vum van. Kicsit úgy éreztem, hogy A cég című könyvét olvasom, bár a történetben semmi  nem hasonlít, de közben mégis. A cég volt egyébként az első könyv, amit olvastam tőle, és már akkor tudtam, hogy szeretni fogom. 

Szeretem Grishamot. Ha még nem mondtam volna. :) Mindig is izgalmas, terjedelmes méretű regényeket írt, ügyvédekről, gyilkossági esetekről, a jogról. Annak gyakorlásáról, elméletéről, kicsit bekukkantat minket az amerikai jogrendszerbe. Ezt úgy teszi, hogy azoknak is érthető legyen (int pl. én), akik nincsenek annyira otthon a témában. Az “in medias res” (A dolgok közepébe vágva)  kezdés lehetővé teszi, hogy valami hathatóssal és figyelemfelkeltővel induljon a sztori, hogy aztán visszautaljunk a múltra, és elhelyezzük a főbb szereplők figuráit a történetben. Kezdetben még elviselhető volt, a közepére remegni kezdett, hogy aztán végére egy hatalmas kérdőjel legyen. Számomra.

Történet: 

Kyle McAvoy, a Yale Egyetem jogi karának végzős hallgatója ígéretes jövő előtt álló fiatalember. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően jobbnál jobb állásajánlatok közül válogathatna, ha hosszú ideje rejtegetett, sötét titka nem kerülne rossz kezekbe. A megzsarolt fiú arra kényszerül, hogy olyan munkát vállaljon el, amilyet sosem szeretett volna. A világ legnagyobb ügyvédi irodájánál kezd dolgozni mesés fizetésért, de nem csak az irtózatos mennyiségű feladattal kell megbirkóznia, ahogy minden újoncnak, hanem életveszélyes konspirációban vesz részt, lop, csal és hazudik. Ha lelepleződik, nem csak az ügyvédi engedélyét veszíti el, de börtönbe kerülhet, akár meg is ölhetik.

John Grisham első, New Yorkban játszódó regénye is a megszokott izgalmakat kínálja olvasóinak: feszültséget, izgalmas, pergő cselekményt, váratlan fordulatokat.

A fiatal ügyvéd sztoriját nem először veti papírra, (ezt már mondtam), és valahol érthető is, hogy az olvasókat izgatja a sztori, mert van benne barátság, romantika, dráma, szex és erőszak, és persze nagy üzenet is, miszerint a zsarolás felülír mindent, még a józan eszünket is. 

De most csalódott vagyok, azt hiszem. Mert ez más volt. Mert olyan érzésem volt, mintha felszálltam volna Grisham-mal életem egyik legrosszabb hullámvasútjára: amikor a sín kattogásával övezve robogunk a csúcs felé – majd amikor felérünk, meglátjuk, hogy a sín elfogyott alólunk. Egy jó könyveknek nem feltétlenül kell mindenre választ adniuk, de egy jó könyvnek legalább az olvasó számára biztosítania kell a zárás érzését. Ehelyett kaptam egy ilyen – hé, az élet szar, de ez van, és most mit fogsz csinálni? – végletet. A megfelelő pillanatokban vágytam a pizzára, pedig nem is szeretem.  John Grisham ettől sokkal jobb! De minden írónak vannak gyenge pillanatai!

Nem mondom, hogy nem élveztem, mert mindig kíváncsi voltam, hogy fog folytatódni, meg hogy oldja meg ez a Kyle gyerek, hogy megússza a dolgokat. De valami most nekem hiányzott. 

A magányos farkast nem tudtam letenni, és folyamatosan olvastam, mert annyira jó volt, annyira magával ragadó és izgalmas. Ám nincs ezzel gond. 

Tényleg fordulatokban gazdag volt, és nagyon szurkoltam a főszereplőnek, és annak, hogy lebukjanak a rosszfiúk. Mégis olyan befejezetlennek éreztem egy kicsit.

De sebaj, majd a következő Grisham könyv!

Aztán arról is mesélek! :) :) 

Ugye várjátok?

Life in colors - Zöldes fehéres

Ez a két szín így nagyon tetszik nekem. A zöld az egyik kedvenc színem, mert a természet színe, és nagyon szeretem a természetet nézni, főleg a zöld színű alkotásokat. A legnagyobb kedvenceim a fák, amikor lehetőségem adódik, fákat fotózok.
A zöldnek is vannak árnyalatai, amit vagy szeretünk, vagy nem. Ez az a színkombináció, amit nagyon kedvelek. Olyan nyugodt hangulatot árasztanak a képek, nem igaz?

Az én Kossuth kiflim

Anyukáméknak a kertjében van egy hatalmas diófa, amin minden évben sok dió terem. A mi kertünkben is van, kettő is, de még nem igazán mutat semmire sem hajlandóságot. Mondjuk a többi gyümölcsfánk sem. :( Amikor hazamegyünk legtöbbször felpakolva jövünk haza, mert minden alkalommal jön velünk egy nagy adag dió.
Én szeretem, használom is. A diókolbászhoz pl.

Már egy ideje láttam a neten, és hogy sokan megsütötték a Kossuth kiflit, és gondoltam egyszer én is kipróbálom. Sajnos sokszor kell várnom ezekre az alkalmakra, de most eljött!

Így megsütöttem. 

Hozzávalók:c

20 dkg vaj, 18 dkg liszt, 20  dkg porcukor, 4 tojás,  1 késhegynyi sütőpor, 1 citrom héja, 10 dkg dió vagy mandula

Elkészítése:

1. A tepsit előkészítem. Kivajazom és kilisztezem. 

2. A vajat a cukorral habosra keverem, majd egyesével hozzáadjom a tojássárgákat, mindegyikkel jól kikeverve. A végén beletesszük a citromhéjat is.

3. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a vajas-cukor-tojásos masszába, vigyázva, hogy ne törjem össze.

4. Hozzáöntöm a sütőporos lisztet és elkeverem.

5. Aztán a kikent tepsibe belesimítom a tésztát. Kb. 1 centi magasan álljon a tészta a tepsiben.

6. A tészta tetejét megszórtam durvára vágott dióval vagy mandulával. (Én most őrölt diót tettem a tetejére, mert ez volt kéznél.)

7. Közepesnél kicsit erősebb tűzön kb. fél óra alatt megsütjük.

8. Miután kihűlt, pogácsaszaggatóval félholdakat, azaz kifliket szaggatunk belőle.

És megesszük. :)

Ne engedd, hogy lehúzzanak!

Általában véve nem vagyok egy depresszív ember. Inkább azt mondanám magamról, hogy túlérzékeny, és ebből kifolyólag nagyon elszomorítanak bizonyos helyzetek és tettek. Nagyon nehezen viselem a lehúzást.

Én szeretem látni a jót a dolgokban, az emberekben, még mindig bízom és hiszek abban, hogy a rossz jóval legyőzhető. Tudom azt is, hogy rossz a világ és mindig ott van egy örökös harc a jó a rossz, Isten és Sátán között. Tudom, hogy az a célja, hogy elpusztítsa ezt a világot, és hogy minél több embernek ártson. Tudom én ezt.
Azt is tudom, hogy ott van az igében, hogy a gonoszt jóval győzd meg!

Az utóbbi időben úgy érzem, ezzel harcolok. Nagyon rossz érzés. Amikor Te lelkesen és örömmel készülsz valamire, amit szeretsz, és több hónapot szánsz rá, hogy elkészülj vele. Egyedül csinálod, mert ez a te feladatod, (én bevállaltam, mert szeretem) és közben a visszajelzések nem túl bátorítóak, sőt egyenesen fárasztóan szőrszálhasogatóak.
Nagyon erősen kontrollos típus vagyok. Ez tény. Szeretem, ha valami úgy van, ahogy kitalálom (pl. egy gyerekanyagnál, egy tábornál, egy szervezési feladatnál), mert ezekhez - úgy érzem - olyan ajándékot kaptam Istentől, amivel képes vagyok JÓL megcsinálni ezeket a feladatokat. Bár én sohasem tekintem annak.

De nagyon rossz érzés, amikor buta dolgok miatt kapsz kritikát. Nem maga a kritika zavar (bár kicsit mindannyian nehezen viseljük), hanem a kritika tálalása.
Tudom, hogy sokkal könnyebb lenne kiírni magamból, és ez lenne az őszinte hatása ennek a bejegyzésnek, de nem igazán akarom a másikat, a többieket kiírni és kibeszélni itt, a net világában, mert nyoma marad. Inkább csak magamról írok.

Tudjátok, én egy optimista, vidám embernek tartom magam. És egy nagyon naivnak. Egy olyan embernek, aki hisz abban, hogy a világ lehet jó, aki nem feltételezi az emberekről, hogy gonoszak (és persze megvisel, ha nincs így), aki igyekszik mindig a szépet felfedezni az életben és a lehetőségekben. Mindig is ilyen voltam. Nagyon könnyen barátkozok és barátkoztam is mindig. Igyekszem kedves lenni mindenkihez, bár tény és való, hogy van bennem egy kis "szabolcsi" nyersesség. A nyírségi ember őszinte. Ami a szívén az a száján. Nem vagyunk túl diplomatikusak, ha nem érezzük ennek szükségét. De nem vagyunk bunkók sem. Csak őszinték. :)
Engem így is neveltek. Kedvességre, odafigyelésre, konfliktusmentességre (hamar háttérbe húzódok egy problémánál, mert semmi kedvem vitába belekeveredni). Én mindenkit szeretek, de tényleg. Persze, van egy határ. (Jelenleg is van olyan, akivel most nem szívesen lennék egy szobában, mert nem lennék túl kedves vele.)

És nagyon lelomboz, amikor valaki a lelkesedésemet aláássa. Nekem a negatív kritika szó szerint fizikai fájdalommal jár. Érzékeny vagyok erősen. Az is tény, hogy van bennem egyfajta megfelelni vágyás, és szeretek mindent jól csinálni. Nem mindenben, de vannak dolgok, amiben maximalista vagyok. Ám most a lelkem kicsit maga alatt van. Apró dolog miatt fáj, aminek a helyzetet adódóan nem volt semmi értelme.
És nem tudok mit csinálni ebben a helyzetben.
Lehetne azt mondani, hogy akkor itt és most befejeztem, nem csinálom, de ez nem lenne helyes és etikus.
Lehetne azt mondani, hogy ezt ne tegyék! - mondtam is, vita alakult ki belőle, ami miatt én érzem magam kellemetlenül, noha nem én generáltam.
Lehetne lazán kezelni, elengedi ezt az egészet, ahogy Férj szerint kellene, de sajnos nem ilyen természetű ember vagyok.
Lehetne engedni is, de vannak helyzetek, amikor már nem lehet. Egyébként szoktam is.

Nem vagyok haragtartó. Nem szeretek haragudni. Azokra a személyekre sem haragszom, akikkel konfliktusba keveredtem, szimplán csak szomorú vagyok a történések miatt. Bocsánatot is kértek.

Most ott tartok, hogy Istenben bízom. Elmondtam neki azt, ami fáj. Tudom, hogy kell egy kis idő, de hiszem, hogy ez is megoldódik.

Nyugi van! # Love owls

A kisfiam osztályában a tanító néni baglyokkal dekorált mindent. Elsőben baglyokat lehetett gyűjteni, és a dekoráció is baglyokról szól. Egyébként nagyon szépek, és nagyon ügyes is a tanító nénije. :) Hálás vagyok érte.
Tudom én, hogy  a bölcsesség jele, és vannak is cuki baglyok, de én nem nagyon szeretem a baglyokat. Idegesítenek. (Ha nekem osztályom lenne, valószínűleg macskás dekorációk lennének rajta vagy madarak. :) )

Ti hogy vagytok a baglyokkal?

Kuszkusz és szója

Amikor egy nagyon gyors és nagyon egyszerű ételt szeretnék készíteni, akkor ez a két alapanyag mindig jól jön. A kuszkusz hántolt őröletlen, vagy durvára őrölt durumbúzából készült, egy berber eredetű étel. Főleg az arab gasztronómiában használják köretként, habár mára világszerte népszerűvé vált. Ma egyébként "divat" lett ezt enni.
Nálunk annyira nem népszerű, a családban Férjjel mi esszük (sajnos a gyerekeim nem szeretik az új dolgokat... sokszor úgy érzem, hogy ez az én hibám, de mit van mit tenni, így alakult), bár ő is inkább a bulgurt kedveli.

Mindenesetre azt szeretem a legjobban ebben az ételben, hogy gyorsan kész van. A szójával többet kell törődni, mint a kuszkusszal. Mert azt csak felöntöm forró vízzel, lehúzom a tűzről, állni hagyjuk, és egy kis idő után már kész is van.
De a szója elkészítése sem bonyolult.
Sós vízben megfőzöm. Amikor megfőtt, de nem szét, akkor leöntöm róla a forró vizet és hideg vízbe áztatom, legalább kétszer. Ez veszi el azt a jellegzetes szójaízt vagy "szagot", amivel sokan nem tudnak mit kezdeni. Aztán kinyomkodom belőle a vizet, és valamilyen fűszersót teszek rá. Én legjobban a Gyrosat szeretem. Többet kipróbáltam, ez jött be.
Hagyom állni ebben a sóban, de engedem, hogy jól átvegye az illatát, majd megszórom egy kis liszttel, és kisütöm olajban. Nem sokban.
Aztán egymásra teszem és már kész is.

Jane Austen, Colin Firth és Mr. Darcy rajongóknak kötezelő!

Már sokszor mondtam, és még fogom is, hogy nagy rajongója vagyok Jane Austennek. Olvastam a könyveit, láttam a filmeket, és még mindig magával ragad a hely és a kor varázsa és szellemisége, és fantasztikus, ahogy Austen elkalauzol bennünket ebbe a világba. Én nagyon élvezem. 

Nos, valamikor július elején elmentem a könyvtárba. Gondoltam, nyárra hozok haza egy kis olvasnivalót, nem mintha itthon nem lenne. :) Pedig de!

Általában a szokásos könyvekhez megyek, mert sajnos nem túl nagy választék van a könyvtárunkban. Szép, nagy, meg minden, de nekem - mostanában - nincs kedvem mély gondolatú, filozofikus magasságú könyvek befogadásához. Volt időszakom, amikor csak azok érdekeltek, de most nem ebben a stádiumban vagyok. Úgyhogy a szokásosat hoztam: Grisham és Katie Fforde. Aztán meglepődtem, hogy találtam egy Lee Childet (nagy kedvencem, róla is fogok sokat írni). Ám gondoltam, hogy most van időm, nem kell rohanni, ráérek nézelődni. Legtöbbször időhöz vagyunk kötve a könyvtárban, pedig ezt nem lenne szabad. De most úgy döntöttem, hogy nézegetek. Találtam is olyan könyveket, amelyek elnyerték a tetszésemet, és hamarosan hazajönnek velem. :) Mindenesetre a biztosra mentem... :), és egyszer csak megláttam! 

És tudtam, hogy haza is hozom!

Így is lett, de aztán volt még néhány elolvasnivalóm, úgyhogy maradt. Ám most, hogy a hétvégén kettesben töltöttük Férjjel, nyaralás címén, gondoltam, elviszem magammal ezt is, könnyed lazításként, és jól tettem. 

1 nap alatt elolvastam. 

Most mondom, nem mély olvasmány. Romantikus, és nagyon cuki.

"Elragadó! A hozzám hasonló megszállott Austen-rajongók számára ez a legnagyszerűbb tisztelgés előtte, amit valaha is olvastam." (Stephenie Meyer)

"Hale, akárcsak Austen, remekül ért hozzá, hogy finoman kifigurázzon mindent, ami nevetséges - mögötte ott húzódik a sokkal komolyabb történet is: az, ahogyan egy nő megtanulja, hogy különbséget kell tennie az álmok és a valóság között, és ahogy rájön, hogy olykor a valóság jobb, mint az álmok. Lehet egy nyári olvasmánynak ennél szebb üzenete?" - Book Page

Jane fiatal New Yorki nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira - talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr. Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és Balítélet adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes régensség korabeli úriembereivel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.

Nagyon élvezetes. És én, mint Austen, és Darcy rajongó (CSAK ÉS KIZÁRÓLAG COLIN FIRTH!), mondhatom jót szórakoztam a könyvön.
Higgyétek el, jót tesz a léleknek!
Nagyon ajánlom vérbeli romantikusoknak!

Ui: Shannon  Hale neve ismerős lehet. A suttogó című mű is az ő tollából került ki.

És egy utolsó gondolat, magától az írónőtől, amit a Köszönetnyilvánításban olvashatunk:

"És drágám, tudod, hogy ez a Colin Firth-dolog nem komoly. TE vagy az én álmaim  embere, és az én valós emberem is. Nem kell nekem az égvilágon más fickó rajtad kívül. Ez csak amolyan nőcis dolog, esküszöm." 

Life in colors - Bordós

A bordót szeretem. :)

HázasPáros Kalandtúra - Menjetek el vacsorázni!

Most könnyen vagyunk, mert a gyerekek a szüleimnél vannak. Persze, ilyenkor az emberben vegyes érzelmek is vannak. Hiányoznak nagyon, de tudom, hogy jó helyen vannak, ritkán találkoznak velük, mégiscsak 350 km a távolság. Szeretnek ott lenni, mert falun nagy élményeket gyűjthet az ember.

Mi pedig ketten itthon vagyunk. Azaz Férj dolgozni fog, én meg itthon leszek, de akkor is más a helyzet. Nekem mondjuk nem változik semmi, ahogy szerintem Férjnek sem, csak egyszerűen az esték lesznek csendesebbek. :)

Mindenesetre, amikor hétfőn megjöttünk a szüleimtől, arra gondoltunk, hogy DE JÓ!, egy csomó randilehetőségben lesz részünk! Tervben van, csak nem biztos, hogy minden megvalósul.

De hétfőn az egyiket be is szerveztük. Étterembe mentünk.

Tudom. Kevés rá az idő, azaz nincs idő rá!

Pedig van! :)

Sokáig nekünk sem volt idő sok mindenre kettesben. Bár nagyon figyeltünk arra, hogy legyen. Nem kapattuk el a gyerekeket úgy, hogy ők legyenek a központban, és minden mondatukra ugrottunk. Meg kellett tanulniuk, hogy várniuk kell valameddig, és türelmesnek lenni. Ez persze nem mindig sikerül, de most látom, hogy az önállóság elég jó jeleit mutatják. 

Nemcsak most, amikor már "önjáróak" a gyerekeim, és nincsenek itt tettük meg ezt, hanem néha-néha évközben is. Volt pl. hogy Férj kivett egy nap szabadságot csak azért, hogy kettesben legyünk. Ilyenkor ebédelni vitt el. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kettesben voltunk. És nem én főztem.

Ezt tettük most is, hogy hazajöttünk a szüleimtől.

Elmentünk vacsorázni, hiszen egy 3,5 autókázás után jól elfáradtunk, és én döntöttem, hogy nincs kedvem főzni. 

Van itt Móron egy étterem, ahova szoktunk menni. Általában húsos ételek vannak, de én már megoldottam. 

Általában ugyanazt eszem itt, ebben az étteremben, mert finom. Ugyan az étlap szerint hal is jár hozzá, de én azt nem szoktam kérni hozzá. Általában csak simán kérem,azaz nem kérek rá semmit, csak sok fokhagymát és paradicsomot, gondba szoktak lenni. Mint ahogy aznap este is. Á la natúr kértem, de mint később kiderült, megzavarta őket az, hogy nem kértem a halat, így gondolták, hogy ha halat nem, akkor sajtot... pedig azt sem kértem. Mindegy, már így esett...

Most is meg kellett állapítanom, hogy nem igazán tudnak az éttermek mit kezdeni a vegán helyzettel. Noha én nem vallom magam vegánnak, inkább vegetáriánusnak, azért szívesebben eszem vegán ételeket.

De ez az alkalom most nem is erről szólt, hanem kettőnkről. Elmentünk kettesben, és tudtunk 1,5 órát beszélgetni mindenféléről, amiben csak kicsit voltak benne a gyerekek. :)

Jó volt.

Higgyétek el, megéri. Ezek a 1,5-2 órás programok is csodát tudnak tenni a házassággal.
Én nagyon biztatlak benneteket!

Azt is tudom, hogy sok házaspárnak nehéz megoldani, mert nincs aki vigyázzon rá, de én szurkolok, hogy tudjatok megoldást találni. Egy testvér (igazi), egy testvér (gyülekezeti), egy barát, ismerős, nagymama, szomszéd... De ha kell babyszitter is lehet. Érdemes adni magunknak időt! A kapcsolatunk és az örök életünk is ezen múlik!
Én ebben hiszek!

Ruhacsipesz, de máshogy

Emlékszem, hogy a gyerekeim mennyire szerették a ruhacsipeszeket. Szívesen segítettek kiteregetni a ruhákat, én pedig örültem neki, mert ezzel a kézügyességüket is fejlesztettük. De a legjobb és legviccesebb élmény Nagylányhoz és egy régi cicánkhoz, Horikához fűződik. Ő is egy vörös cicánk volt, sajnos nem sokáig élt velünk. De ő az a típusú macska volt, akivel bármit meg lehetett tenni, és Nagylány ki is használta ezeket a lehetőségeket. 

Egyszer arra mentem ki, hogy Horatio fel van csipeszelve. Teleaggatta a gyerek csipeszekkel és a macska tűrte. Sajnos képet nem készítettem, de higgyétek el nekem, tényleg vicces volt az egész helyzet.

Egyébként ha nyaralni megyünk, mindig viszek magammal ruhacsipeszeket, mert hát ki tudja, mikor van szükség rá. :)

A ruhacsipesz egyébként is annyi mindenre jó, és olyan egyszerű, hogy megérdemel egy külön bejegyzést, itt a kreatív oldalon. Találtam néhány jó ötletet, szinte varázslatos dolgokat lehet összehozni, és még kézügyesség sem kell hozzá!

Kiválóan alkalmazható képtartóként különböző formákban:

Egyszerűen elkészíthető belőle egy-egy jópofa kaspó:

Lehet gyakorolni a betűket, a szavakat csipeszek segítségével: (Azt hiszem Virág szokott ilyesmit csinálni.) De nagyon jó játék.

A bejárati ajtó dísze is lehet:

A szekrényben tárolhatod így is a kesztyűket. Mindet párosával, és vége a keresgélésnek! Én a zokniknál szoktam felhasználni, mert nálunk soha nincs meg valaminek a párja. Nem is értem!

Egy vonalzóra ragasztva, a falra erősítve pedig irodába, vagy tanulósarokba különleges irattartót gyárthatsz. Ez mondjuk remek ötlet, szerintem itthon meg is valósítom!

És, ha még mindig maradt pár, akkor esetleg teregess ki! :)

(forrás: pinterest.com, indulgy.com) 

Scott Pratt: Egy ártatlan ügyfél

Jó pár hónapja, amikor bementem Fehérvárra, vásároltam néhány könyvet. Valahogy nem tudok úgy hazajönni onnan, hogy egy könyvesboltba be ne térjek. :) Egy kisebb táskát vittem magammal, és abba belefért, amit vettem. A lányomnak is, meg magamnak is. Nagyon szeretünk olvasni. Nagylányom elvitt 3 könyvet a nagyszülőkhöz, hogy elolvassa a két hét alatt, de már 2 nap alatt végzett vele, így nem tudom, hogy mit fog csinálni, ha "unatkozni" kezd. Bár ígéretet kapott a szomszédból, hogy onnan vihet könyvet.

Nos, egy ideje ezek a könyvek már a polcomon voltak, de mivel könyvtáriakat hozok ki, és azt is rendszeresen olvasom, ezért a sajátjaimra nem volt időm.

 

Most viszont úgy döntöttem, hogy anyukámékhoz elviszek egyet a sajátjaim közül, mert ezt a könyvet már el akartam olvasni egy ideje. Ahogy mondani szoktam, már birizgálta a fantáziámat, és kíváncsi is voltam...

Úgyhogy vasárnap reggel nekiálltam és estére el is olvastam. :) Ilyen is ritkán történik, hogy volt egy teljes napom arra, hogy a szenvedélyemnek éljek, és nagyon élveztem.

Tudjátok, hogy lelkesedem a jogi krimikért (nem mintha a joghoz értenék), de nagyon élvezem az ilyen jellegű könyveket és írásokat. És bár Grisham- és Gardner-rajongó vagyok elsősorban, mindig szívesen olvasok más ilyen jellegű írásokat is. Más tollából is. Ezért örültem, amikor megtaláltam Scott Pratt regényét.

És élveztem. Nehezen tudtam letenni.
Jó kis könyv volt.

Még nem találtam több könyvet tőle magyarul. De megtaláltam Scott Pratt honlapját, és láttam, hogy van néhány könyve, amit nagyon várok.

  

Tartalom:
Egy bűntény, amire a bulvárlapok ráharapnak…
Egy ügy, amiről a legtöbb ügyvéd álmodik…
Egy bírósági tárgyalás, ami több életet pusztít el, mint amennyit megment…
Egy prédikátort brutálisan meggyilkolnak egy Tennessee motelszobában. Egy gyönyörű, titokzatos fiatal lányt vádolnak. Ő lenne az az „ártatlan ügyfél”, akire a kiábrándult, pályaelhagyásra készülő ügyvéd vágyik?

Nagy kérdéseket feszeget ez a könyv. Sokszor foglalkoznak azzal, hogy a lelkészek, papok, prédikátorok mennyire kétszínűek tudnak lenni, és hogy mennyire jellemző ez azokra, akik Isten szolgájának tartják magukat, de közben mást képviselnek.

Én alapvetően igazat adok neki, mert tényleg vannak olyanok, akiknek semmi köze ehhez a remek hivatáshoz. Mindig Stendal Vörös és Feketéjéből Julien Sorel jut az eszembe, az a fiatal pap, aki remekül tudta szó szerint idézni a Bibliát, közben pedig nőcsábász volt és gyilkos is.

Szóval én, aki alapvetően Isten és Biblia-párti vagyok, sokszor gondolom úgy, hogy felhígult ez a "szakma", és hogy bárki lehet prédikátor. Amerikában pedig főleg így van. Mindenki lehet lelkész és alapíthat egyházat. Ezzel nem tudok teljesen azonosulni.

De azt tudom, hogy nagyon sok - bocs a kifejezésért - szemétláda létezik, aki ezzel visszaél. A hatalmával és Isten nevével.

Amikor egy ilyen könyv megjelenik, ebben a témában, nagy kérdéseket vet fel, az biztos.

De sajnos léteznek ilyen dolgok, és valahogy mondhatom ezt ugye, hogy végig a gyilkosnak szurkoltam. :)

A könyv főszereplője Joe Dillard ügyvéd, aki mindig rosszfiúkat véd, mert néhány bíró, aki nem kedveli őt rosszfiúkat oszt ki neki. Ám ő nem szereti ezt a munkát, és azt tervezi, hogy visszavonul. Elhagyja a pályát. Csak arra vágyik, hogy végre legyen egy Ártatlan ügyfele.

Jó könyv, én nagyon élveztem. :)

Kakaós csiga

Amikor van itthon egy kis bolti leveles tészta, és nem kell begyúrni, de a gyerekek gyorsan megeszik. Nincs is ennél jobb. :)

Kinyújt, megken kakaóval, megszór cukorral, összeteker, szétvág és megsüt.
Gyorsan elfogy. :)

Hangulatok - Lovak

Szeretem a lovakat, de nem vagyok nagy lórajongó. :)
Közelről. Távolról viszont annál inkább. Szívesen nézem a lovakat, ahogy legelnek, ahogy mozognak. De nem szeretem, amikor emberek ülnek rajta, és különféle ugratásokat végeznek velük, vagy ilyen pl. a fogathajtás. Apukám nagy rajongója a lovaknak, és amikor gyerek voltam, állandóan lovakat néztünk, a Hortobágyra jártunk, és míg ő mindenkivel megbeszélt mindent, mi unatkoztunk tesómmal a lókarámban. Ráülni sem ülök rá szívesen.
A gyerekeim szeretik őket, és nem félnek tőlünk. Félni én sem félek.
Szerintem nagyon szép és nagyon okos állatok. Mindig magával ragadnak. Az indiános könyvekben szerettem meg ezeket az okos állatokat. El voltam ájulva, ahogy az apacsok vezére, Winnetou a lovára ugrott és száguldott a lemenő napfényben.

A lovakról nekem a tágas terek és a falusi hangulat ugrik be. Nem tudom, hogy a két hölgy hogy került erre a képre, mert találtam. Mármint a képet. Ez is szokás már, úgy látszik, hogy mindig kell egy vagy két divatmodellt rárakni a képekre, hogy eladják vagy ők keressenek vele. Csak a lovakkal szebb lenne.

Egy távoli kis tanyán, ahol a lovak szabadon élnek és boldogok.
Apukám biztosan szívesen gondozná őket! :)