2011. február 28., hétfő

Bibliai munkafüzetet nyerhetsz!

A hétvégét a szüleimnél töltöttük. Pihentünk, kikapcsolódtunk, ünnepeltünk. A február nálunk ünneplős hónap. Anyukám névnapja, a testvérem, és az én születésnapom. Meg persze a sógoromé is, Mindenesetre ilyenkor együtt a család, és igen jókedvűen szórakozunk. Sajnos a fényképezőgépünk nem túl jó, nem bírja sokáig a fotózást, mindig lemerül, így nem tudtunk jó és használható képeket készíteni. 
De egy vicces képet mindenképpen szeretnék megosztani veletek. Mi, akik alkohol-ellenesek vagyunk és a családunk sem ivós, meglepődve tapasztaltunk Zsófia lányom szerzett egy poharat... Hát, igazán vicces volt.

Igen jó volt az a néhány nap otthon. Kicsit kiszellőztettem a fejem, elcsendesedett a szívem és a lelkem. Kicsit elfáradtam mostanában, túlhajtottam magam. Nagyon szeretek írni, és az a vágyam, hogy sok gyermekanyag szülessen, amiből a mi Drágáink megismerjék Istent, a hatalmas Istent.
Ezért arra gondoltam, hogy megosztom Veletek ezt az örömet.
Két lelkes :) olvasóm megnyerheti ezt a tanulmányfüzetet, melyet Mózes életéről írtam. Semmi mást nem kell tenned, csak 
1) írd meg, hogy milyen témáról gondolod azt, hogy hiányzik, és szerinted kellene, hogy a gyerekek tudjanak, halljanak, és
2) jelezd nekem, hogy szeretnéd megnyerni.
A jelentkezési határidő: 2011. március 15. (édesanyámék házassági évfordulója)
Zsófi fogja kihúzni a két nyertest. :)
Íme a füzet:
 



Ebben a tanulmányban egy olyan embert ismerhetünk meg, akinek az élete igazán különleges volt. Nem kitalált képregény- vagy filmhős volt ő, hanem hozzánk hasonló ember. Neki is voltak hibái és rossz tulajdonságai. Önző alaptermészete ellenére Isten segítségével példamutató jellemet fejlesztett. Így lett Isten hűséges, kedves szolgája Mózes. Tökéletesen töltötte be azt a szolgálatot, amelyre Isten elhívta. Kívánjuk, hogy Mózes életén keresztül ismerjétek meg Isten nagyságát, hatalmát is. Az Úr állandóan gondoskodott Izráel népéről. Mindent megtett értük. És ahogyan a múltban, Isten ma is úgy vezeti életünket és gondoskodik minden szükségletünkről. Mózes életével párhuzamosan Jézus életének és szolgálatának egy-egy szakaszát is megismerhetjük. Pál apostol a Zsidókhoz írt levél 3. fejezetének elején összehasonlítja Jézust és Mózest. Ezt tesszük mi is a tanulmányokban. Mózes és Krisztus életének példája által mélyebben megérthetjük, mennyire szeret bennünket Isten. Bárcsak vágy ébredne bennünk arra is, hogy Krisztus követőivé legyünk! A tanulmányban sok feladatot és rejtvényt találtok, olvashattok elgondolkodtató történeteket, és kézügyességeteket is fejleszthetitek a kézművesfeladatok elvégzésével.

2011. február 7., hétfő

Pedagógia és filmek

Ma kettesben voltunk itthon Nimróddal. Zsófi még tegnap elment mamához, apuka dolgozik. Gondoltam, "kirúgok a hámból" - ahogy mondani szokták. Jól megnéztem egy filmet. Persze közben készült egy kis szilvásgombóc, mert már nagyon régóta terveztem. Képet sajnos nem tudok készíteni, mert akármikor beleteszem az akkumulátort, hogy fényképezzek, akkor nem működik. De higgyétek el, lettek gombócok, jó nagyok. 
Szóval, a film. Szeretem a filmeket, és szeretem azokat, amelyeknek van értelme és tartalma. 
Antonio Banderas nem tartozik a kedvenceim közé, inkább közömbösnek mondanám. Úgy értem, megnézem a filmjeit, de ennyi. Most viszont megnéztem egyet, és örülök neki.
Egyébként is szeretem az olyan típusú filmeket, amikben táncolnak. A táncot nagyon szeretem. De csak és kizárólag a balettet és a társas táncokat. Emlékszem, amikor kicsi voltam, anyukámmal és a nagyszüleimmel mindig ott ültünk a tévé előtt, és néztük a Savaria táncesteket. Gyermekként már magával ragadott. Sajnos nem adatott meg nekem, hogy táncoljak. Mármint értelmes táncra gondolok, és nem azokra az ugri-bugri idétlenségekre, már bocsánat, amit ma táncnak neveznek. Még mindig vágyom rá. Nem azért, mert bármilyen céljaim is lennének velem, csupán a mozgás öröméért. De hát úgy van az, amikor valakinek se ütemérzéke, ráadásul botlába van, azon kívül gátlásos és izgulós, nem is beszélve a keresztszalag-szakadásáról, amitől fáj a térde... így nehéz. Így maradnak a filmek.
És még néhány másik, pedagógiai szempontból is értékes és ÉRDEMES MEGNÉZNI film. Még akkor is, ha már sokszor láttuk. Én mindig tanulok belőle.
BANDERAS TÁNCOL ÉS TANÍT! JÓ!
Sokak kedvence Robin Williams is. Szerettük őt, mint Úrt, az űrből, de ebben a filmben nagyon jó. És alapvető klasszikus. HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA.

Ó, KAPITÁNY, KAPITÁNYOM! - a mozdulat, amitől nekem a kedvencem ez a film :) és talán sokaknak.


Amikor a Veszélyes kölyköket láttam (ez már nagyon régen volt) sokáig nem akartam megnézni újra. Eléggé megviselt, ugyanakkor nagyon nagy hatást tett rám. Hogyan lehet az irodalmat megszerettetni olyan kallódó fiatalokkal, akiknek az élet a küzdelem és a veszély.


ÉS A NAGY KEDVENC. AZÓTA SEM LÁTTAM ETTŐL JOBB PEDAGÓGUSRÓL ÉS NEVELÉSRŐL SZÓLÓ FILMET. SZENZÁCIÓS. FENOMENÁLIS!
A mai napig nagy hatással van rám ez a film.

 

2011. február 2., szerda

Jézus bátorítja az édesanyákat

Amikor Jézushoz vitték az anyák a gyermekeiket, ő megáldotta őket. Milyen csodálatos lelkülete lehetett! Hogy vonzhatta a gyermektekinteteket, a szeméből micsoda melegség, szelídség, öröm, türelem, békesség áradhatott!  Hiszen egyébként hogyan öltek volna az ölébe, hogyan szedtek volna neki virágot, hogyan hallgatták őt szívesen? A gyerekek érzékei nagyon jók. A gyerekek szerették Jézust, keresték őt. Hittek benne, bíztak benne, szerették őt. Jézus nemcsak a felnőttekért halt meg, hanem a gyerekekért is. Olyan jó látni, hogy milyen nyitott szívűek, hogyan fogadja be a természetes üzenetet a kis lelkük, hogy Jézus él és van, hogy szereti őket, hogy a szívükbe akar költözni. Zsófival sokat imádkozunk ezért, kéri, hogy Jézus költözzön a szívébe. Aztán, amikor vita támad köztünk viselkedését illetően :), akkor ezen elgondolkodom, hogy miért nem megy az, hogy úgy vonzom én is a gyermekemet, ahogy Jézus tette. Persze, tudom a választ, de nem kellene, hogy így legyen, nem? 
Persze a tanítványok meg olyan felnőttesen viselkedtek. Mintha a gyerekeknek nem lenne szükségük Jézusra! Csak azt látták, hogy félbeszakítják Jézust, hogy észrevegye őket. Haragudtak a szülőkre. Úgy gondolták, valami szentséget sértettek meg. Pedig Jézus nem így gondolta. Jézus nemcsak a gyerekeket, hanem az édesanyákat is nagyon szereti. Jól tudja, hogy milyen sok nehézség, küzdelem van ebben a feladatban, és ad erőt, kitartást, lelkesedést, terveket, kreativitást, megerősít, átértékeltet,lendületbe  hoz és még sorolhatnám. Jézus nem küldi el csak úgy a nőket, asszonyokat, feleségeket. Hiszen mennyi női szereplője van a Szentírásnak, amely életek tanúságosak lehetnek számunkra! Én nagyon szeretem olvasgatni a Biblia nőinek az életét, sokat tanulok belőle.
 Jézus azonban máshogy gondolta, mint a tanítványok. Ő megdorgálta a tanítványokat és azt mondta mindenkinek, hogy engedjék hozzá az édesanyákat és gyermekeiket. "Hagyjatok békét e kis gyermekeknek és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa." (Mt 19:14.)
Úgy megnézném azt a képet. Mit érezhettek ekkor az anyák? Hogy átértékelődhetett az életük, hogy más szemmel is  nz rájuk valaki! Az embert, a kereső embert látta bennük Jézus, akik vágyva vágynak a közelébe. Milyen megnyugtató volt számunkra, hogy nem tehernek érezték jelenlétüket, hanem megtapasztalhatták az elfogadást, a bátorítást, a szeretetet. Jézus ölébe vette az ő gyermekeiket. Milyen jó érzés ez egy anyának, egy szülőnek, amikor elfáradt, megterhelt, amikor erőre van szüksége, akkor Krisztushoz mehet és viheti a gyermekeit is hozzá, elé.
Mert emberileg olyan sok mindent megteszünk értük, hiszen szeretjük őket. De ő számára ez még többet jelent. Ugyanúgy szereti a karon ülő kisgyermeket, babákat, mint az ovisokat, a kisiskolásokat, a tinédzsereket és a felnőtteket, időseket. Nincs különbség. Értük is meghalt.


 Én felnőttként is gyermek vagyok, az is szeretnék maradni. Szülő vagyok Isten jóvoltából, kegyelméből, és ezért hálás vagyok. Igen jó érzés, amikor gondjaimmal Istenhez mehetek, amikor tehetetlennek érzem magam, amikor megnyugtatásra és megnyugvásra van szükségem. Én hiszem és vallom, hogy Istentől elég bölcsességet kapunk a neveléshez.
Én hiszem azt is, hogy ő hív és vár minket, anyákat, és várja azt is, hogy hozzájuk vezessük a mi gyermekeinket. Nem magasröptű teológiai eszmefuttatásokkal, megmondva mikor hogyan viselkedjenek, hanem egyszerűen, szeretve, megölelve őket.