Milyen gyakran mossunk törölközőt?

Tudom, most mindenkit foglalkoztatja a tisztaság.

Ma pont mostam, tegnap meg vasaltam, és néztem a halom, feltorlódott ruhahegyet, nem ruhahegységrendszert, és azon gondolkoztam, hogy bár karanténban vagyunk, mégis éppen annyit mosok, mint amikor rendesen dolgozunk meg iskolába járunk. Nem többet, mert a rendes napokban is így van. Egyik nap mosás, másik nap vasalás, nálam ez nem változott meg. És mindkettőt szeretem. :)

Nekem ez nem innen indult. Még nem volt karantén időszak, még javában iskolába jártak a gyerekeim, sőt ekkor éppen gyülekezetben voltunk. Ebédnél beszélgettem a testvérnőkkel, és meséltem nekik, hogy én szinte minden nap mosok. Akkor ugyanis tényleg így volt. Vasárnap Katának úszás, Hétfőn iskolai úszás volt Katának és Nimródnak, Kedden és Csütörtökön Zsófi járt edzésre, én pedig Vasárnap és Szerdán. Így nálunk sok törölköző fogy.

És akkor még nem beszéltem arról, amit otthon használunk. :)

Én egyébként szeretek mosni, és szeretek vasalni is. A törölközőket meg szinte minden nap cserélem. Régen is így volt, most meg főleg. 

Tényleg nagy kérdés ez. Valóban nagy munka az, hogy naponta cseréljük ki a kis törölközőket a kézmosónál? És 2-3 naponta pedig rendszeresen cserélem.

Valóban olyan nagy munka lenne például naponta cserélni a kéztörlő törölközőt és mondjuk 2-3 naponta a fürdéshez használatos törölközőket? 

Én úgy vagyok ezzel, hogy amikor lehet, akkor cseréljünk törülközőt. Naponta, ha lehetséges. 

Mondjuk ehhez persze kell elég törölköző, ami még van nekünk, bár lassan ezt is vásárolnom kell, mert elég jól fogy, használódik. 

Nálunk az anyukámnak szinte mániája volt gyerekkorom óta gyűjteni őket és a konyharuhákat. Emlékszem, amikor még gyerek voltam, sokszor ment anyukám és nagymamám a kis Trabantunkkal Romániába, vitték a magyar eladható dolgokat, és hoztak rengeteg ilyen jellegű terméket. Még most is vannak anyukám házában nem használt törülközők. :)

Én egyébként sem szeretem, ha szaga van a törölközőknek.  

Nem beszélve arról, hogy amikor kiszállok a kádból vagy a zuhany alól, nem érdemes újra használni, hiszen az ember minden részét beletörli. Egyik nap a nemesebbik felemet, a másik nap az arcomat? Ugyan, kérem,. dehogy!
Most, hogy itt a jó idő, még jobb. Imádom kiteregetni a ruhákat, és "letüdőzni" a friss levegőt. És olyankor vasalni is jobb. A vasalás nekem ráadás, hiszen azzal még jobban fertőtlenítek.
Persze, nekünk nincs szárítógépünk, és télen gondot is okoz ez a sok törülközőzés, meg megoldjuk.

Ezek persze  nem az én törölközőim, de lehetnének. Örülnék neki. :)

Ti hogy vagytok ezzel?

Ennyi!

Ma nem egy Otthoni / Karanténos Kihívást osztok meg veletek. Az az igazság, hogy elég jól sikerült ez a nap. Egyre jobban belejöttek a gyerekek az online tanulásba, elég keveset kellett ma segíteni nekik. Szerintem egyre jobban belejönnek, és mi is. Valahogy belerázódunk, és képbe kerültünk. 

Ma annyi történt, hogy végre befejeztem a Büszkeség és Balítélet hangoskönyvet, és azt kell mondanom,  hogy élveztem. Már régen olvastam magát a könyvet, inkább a filmet néztem meg többször, de jó volt újra hallani Jane Austen szavait, és új dolgokat felfedezni (a filmhez képest). 

Ma úgy gondoltam, hogy inkább egy bátorító képet osztanék meg, ami jelenleg fontos nekem. A bezártságnál készülni kell arra, hogy felszedünk néhány plusz kilót. De persze erre is érdemes odafigyelni. Ma Katával itthoni tesi órát tartottunk, és meglepődve vettem észre, már már egyszerű, elsős feladatokat sem tudok teljesen megcsinálni. EZ nem elsősorban a plusz kilóimra fogom (tényleg), hanem az izületeimre. Tudjátok, május 19-re kaptam időpontot az ortopédiára, de ugye ez is elmarad... szóval ki tudja miért is fáj a lábam és a kezem mostanában... 

Mindegy, akkor is, ezt magunkak küldöm: 

Life in colors - Lazulás és lazaság

Mert attól, hogy itthon vagyunk, még lehetünk lazák! Ha másért nem, hogy vágyjunk a nyárra és a jó időre. És adjunk lehetőséget magunkra a lazulásra, lazításra! :)

Kihívás - Fürödj sok habban!

Egy nagyon jó szombaton vagyunk túl.

A gyerekekkel a délelőttöt itthon töltöttük, és nagyon izgalmas történetet dolgoztunk fel. Majd megtalálható lesz az új blogomon. :) Kicsit még szokni kell a szombati gyülekezeti "másságot", persze a szónak a jó értelmében. Online istentiszteletet hallgattunk, aztán ebédeltünk. Ebéd után csendes pihenőt tartottunk, majd délután elmentünk egy gyülekezeti testvérnőhöz. Nem, nem látogattuk meg, egyszerűen arról van szó, hogy kérdezte egy közösségi fórumon, hogy tud-e valaki tönköly lisztet szerezni, mert a boltban elfogyott. 

Hát igen, most mindenki mindent felvásárolt, ami elég durva szerintem, jellemző a magyar emberre. Hisz már akkor 1 hétre vásárol be, ha csak 1 napig nincs bolt, akkor mi a helyzet most... :(

Mivel ő ráadásul rákos is, nem mindegy, hogy mit eszik, és tönköly lisztből süti a kenyerét magának. Ezért pénteken őröltem neki egy nagyobb adaggal, és elvittük hozzá. Úgy sajnálom szegényt, de elég jól tartja magát,  még úgy is, hogy 70 felett van. Épp ma jött haza az egyik kemoterápiáról, így nem volt nagyon topon. 

Mi viszont úgy gondoltuk, hogy ebben tudunk neki segíteni. 

Aztán hazajöttünk, és én elmentem lazítani. Tudjátok, már sokszor mondtam azt, hogy ha fáradt vagyok, vagy elegem van, esetleg kimerültem, a forró víz és a habfürdő feltölt. Ezt tettem ma, és ez lehet neked is egy napi kihívás. Igenis kell adnunk magunknak egy kis időt. Pihenőidő, nyugiság, lazulás. 

Egy anyának szüksége van rá. 

Lazítsatok ti is! Rátok fér!

Írjátok meg, ha sikerült ez a kihívás!

Jézus csodái - A hánykolódó halászhajó

A hánykolódó halászhajó
Márk 4,35-41 alapján

    A halászhajó csendesen ringatózott a Genezárat-tavának vizén. A nap melegen  sütött le rá, s egy incselkedő hullám magasra felcsapott a hajó orra felé. 

- Jól van, no! - csendesítette a szemtelen hullámot a bárka. - Ismerlek én jól! Most csak játszol, de ha felkorbácsol a szél, képes vagy akár eltemetni, még engem is.

    Egy pillanatra elmerengett, eszébe jutottak azok a viharok, melyeket itt, a Genezáret-taván élt át. Nemhiába nevezik az emberek Galileai-tengernek is, néha valóban olyan, mint az igazi tenger. 

- Mekkora hullámokat szeltem keresztül! Nem volt olyan vihar, amit én le nem győztem volna! 

Büszkesége azonban hirtelen elpárolgott, és elszégyellte magát. Eszébe jutott a legnagyobb vihar.

- Hát igen... Ha nincs Jézus, akkor biztosan elsüllyedtem volna. Aznap Jézus tanítani kezdte az embereket a tengerparton. De olyan sokan gyűltek köré, hogy nem értették a szavát. Akkor Ő engem választott, tanítványai beljebb eveztek, és az én hajótestemből tanította a sokaságot. Mire este lett, igencsak elfáradhatott, mert így szólt a tanítványainak: - Menjünk át a túlsó partra!

    Nekem egyetlen porcikám sem kívánta most az utazást. A levegő nehéz volt, párás, éreztem, hamarosan itt a vihar. De nem lehetett sok választásom. Nekivágtunk hát a tónak. Jézus annyira fáradt volt, hogy azonnal elaludt. Néhány hajóval követni próbáltak minket az emberek, de hamarosan eltűntek a szemünk elől. 

    Már a tó közepe felé járhattunk, amikor hirtelen feltámadt a szél. Hatalmas, fekete felhőket sodort maga előtt. Elsötétült az ég, villámok cikáztak, a mennydörgés majd megsüketített. Vitorláimat csak úgy tépte, szaggatta a vihar. Minden deszkám recsegett-ropogott, ahogy a ház magasságú hullámokat próbáltam átszelni. A tanítványok is buzgón segítettek nekem, de sokszor úgy éreztem, mentem kettészakít a szélroham.

   Csak Jézus aludt csendesen, mintha semmit sem venne észre a körülötte tomboló viharból.

   Éppen az egyik hullámhegyet akartam megmászni, mikor egy galád hullám oldalba támadott, s teljesen elborított. Azután jött a második, a harmadik. Még az orrom sem tudtam kiemelni a vízből, olyan hatalmas volt az áradat. 

- Jaj, elvesztünk! - szerettem volna kiáltani, de helyettem megtették a tanítványok. 

   Odaugrottak Jézushoz, és ijedten ébresztették fel: - Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? 

  Jézus csodálkozva nézett körül. Aztán felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: 

- Hallgass el, némulj meg!

  Erre elállt a vihar, és nagy csendesség lett. A hullámok elültek, és szakadozott vitorlám is végre fáradtan megpihenhetett.

   Jézus a tanítványokhoz fordult: 

- Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?

   A tanítványokat még nagyobb félelem fogta el, és döbbenten néztek össze:

- Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?

- Isten Fia! - szerettem volna kiáltani nekik, hiszen én tudtam a legjobban, hogy a vihart csak maga Isten képes így, egyik pillanatról a másikra lecsendesíteni.

   De nem szólhattam, hanem boldogon úsztam tovább a part felé.

(Írta: Miklya Luzsányi Mónika, Miklya Zsolt)

 

Kihívás - Hallgass Hangoskönyvet!

Pár napja nem jelentkeztem, ami nem tűnhet soknak, de nekem mégis az. Még a virtuális térben is hiányoztok nekem. :)

Mivel a mindennapjaim lefoglalja az itthon sok feladat és a gyerekekkel való tanulás, nem igazán jut időm a blogomra. Mármint persze, jut néhány perc rá, de mire végzek mindennel (9-15 óráig tanulunk, van, hogy tovább is, aztán még főzni kell, meg takarítani meg vasalni, mosni és mindenféle utálatos házimunkát elvégezni, és duplán, mint eddig, mert mindig is küzdöttem az időhiánnyal, de most teljesen kész vagyok tőle. 

Arról szólnak a napjaim, (és nem sajnáltatni akarom magam, mert tudom, hogy vagytok többen, akinek nem 3, hanem több gyereke van) hogy tanulunk, próbálom fejben tartani, hogy melyik gyereknek mit hova kell küldeni, mivel van kész (persze sajnálom a tanárokat is, mert nekik sem egyszerű így), és néha elveszítem a fonalat. 

Ezért (és mert már sok minden másra nincs energiám) úgy döntöttem, hogy most egyenlőre nem folytatom az ÉLETSZÖVŐS témákat, mert bár érdekes kérdések vannak, nem olyanok, amikre tudnék figyelni, vagy amire azt tudnám mondani, hogy most időt szánnék.

Ellenben úgy gondolom, hogy ebben a rohanó időben, amikor alig érjük utol magunkat, és anyaként kibukunk (meglepő számomra, amikor néhány Facebookos csoportban olvasom, hogy egyes nők, anyák hogy lehúzzák a férjüket /ami persze lehet jogos is/, de nem tartozik - véleményem szerint - nyilvánosságra). És igen, azt gondolom, hogy mi anyák visszük a hátunkon ezt az egészen, pedig nálunk Férj nagyon besegít, főleg a matekban, de akkor is kell magunknak időt adni, szükségünk van rá, különben kész leszünk.

Azt találtam ki, hogy mivel érzem magamon, hogy elfáradok, leeresztek, elveszítem a fonalat, az energiámat és a kedvemet, néha-néha hozok majd egy-egy Otthoni (szándékosan nem használom a Karantén szót) KIHÍVÁST, csak  magunknak, a magunk kedvéért. Mert nekünk is szükségünk van töltődésre. És van, amikor magunknak kell megcsinálni ezt!

Most például azt, hogy ha van rá módotok és lehetőségetek, akkor vegyétek elő a kedvenc írótok/írónőtök egyik könyvét (nem szó szerint, mert olvasni sincs mindig idő - ez nekem addig ment, míg a gyerekeim úszni jártak és zeneiskolába, ott volt rá időm), és hallgassátok meg HANGOSKÖNYVBEN.
Itt, ezen az oldalon sok jó regény van fent, még angolul is. Én persze hogy Jane Austent választottam. :) Már egy ideje a Büszkeség és Balítélet megy, és persze, hogy nem unom meg. (Vasaláskor hallgatom, vagy csak úgy, de nagyon jó érzés!) Nem tudom folyamatosan hallgatni, mert hát tényleg hosszú. De jó, ha az ember kicsit mást hallgat és nem önmagát. Én kimondottan élvezem.

Te mit hallgatsz / hallgatnál szívesen? 

Life in colors - Rózsaszín kontra barna

Még mindig  - meglepő módon - a rózsaszín hangulat van nálam, de ugyanakkor persze ott a barna is. Meg jön a tavasz is, és az embernek ettől jobb kedve kellene, hogy legyen. Még az sem zavar, hogy karanténban vagyunk, és alig, vagy csak a boltig mozdulunk ki. De ha a színek akkor is pompásak, és legalább felvidítják a lelket! :)

16. nap

Life in colors - Natura

Itt a tavasz, legalábbis elkezdtek a jelei megmutatkozni. Férj elment túrázni. Egyedül. Kicsit nehéz napokon van túl, és még lesz is, betegeskedik, és a friss levegő és az egyedüllét számára gyógyító hatású. Ezért is gondoltam, hogy ezeket a gyönyörű és lelkesítő képeket megosztom veletek.
Lehet, hogy karantén van, de a természet mindig jó ötlet! :)

Life in colors - Rózsaszín és barna

Ahhoz képest, hogy nem szeretem a rózsaszínt, ez a két szín mégis nagyon tetszik nekem együtt. Mert a barnát meg nagyon szeretem. Valószínűleg ezért. :)

Üveg Part – amit az ember elrontott, a természet helyrehozta

Már nem tudom, hogy hol találtam ezt az érdekességet, és azt is tudom, hogy régen volt, de gondoltam, most megosztom veletek! Milyen is az ember! És hogy a rosszat a természet, nekem Isten meg tudja fordítani. Olvassátok el, érdekes!

Ebben a történetben nem csak a part a gyönyörű, hanem maga a történet is… Kicsit most is úgy érezzük, hogy minden jó, ha jó a vége!


Kalifornia Állam, Fort Bragg városának lakói, nem éppen haladó szellemben, az Óceán egyik elhagyott partját használták szemétlerakónak már az 1900-as évek elejétől. Később, úgy negyven év múlva, amikor több szemét már nem fért el, újabb szemétlerakó helyet „nyitottak” közvetlenül mellette. Ide 1949-től 1967-ig dobáltak ki mindent, amire már nem volt szükség. (Hát… igen…)
Ebben az évben a Vízügyi Igazgatóság bezárta a telepet, és szépen lassan elkezdődött a takarítás. Előbb a veszélyes hulladékokat és a fémet távolították el, majd 1997-ig viszonylag lassan, de elég szép területet sikerült megtisztítani. A sziklák és kövek közül azonban szinte lehetetlen volt az üvegeket, darabokra tört cserepeket kiszedni, így azok maradtak. És formálódtak, és tisztultak, és valóságos csodává váltak.

A part 2002 óta állami tulajdon és természetvédelmi terület. A sors iróniája, hogy míg korábban mindenki ideszórta a szemetet, ma már nem szabad innen elvinni. Naponta 1000-1500 turista látogatja a partot, és valamennyien vinnének egy-egy színes, különleges üveget. Ez azonban tilos!

Jelenleg is tárgyalások folynak arról, hogy gazdagítsák-e további üvegekkel a partot, vagy csak szimplán bízzák ezúttal a természetre. Bármilyen csodásak is a színes üvegek, mi inkább arra szavazunk, hogy az ember ne háborgassa a vizek világát!


Fotók: MatadorNetwork

Life in colors - világoskék

Március van. Ez amoly Tavasz Gyere! - időszak. És ez nekem világoskék. Egy szaladgáló és játszadozó kisfiú, aki hangos kacagással szalad hol ide, hol oda.
Szeretem a kéket.