2013. január 30., szerda

Hangulatom röviden

Ma két dolog jutott az eszembe a rohangálós nap miatt. És mindig így van. Gondolom nálatok is.
De azért jó ez így!

Ma korán el kellett mennem vérvételre, amit gyorsan megúsztam és még terheléses cukor sem volt (!), aminek nagyon örültem.
Otthon aztán kicsit elszabadultak a dolgok. Úgyhogy ma megint nem kell altatni.


A másik, hogy ma úgy megettem volna egy tábla csokit. De még egy kis bon-bonnak is örültem volna. De nem volt.
Már ezt a filmet is nagyon régen láttam.


2013. január 28., hétfő

Tavaszvárásom

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már nagyon várom a tavaszt és a kerti munkákat.
Persze valószínűleg megint nem tudok olyan tevékenyen részt venni, mint egykoron. Egy ideje minden nagy Őmre marad, mert ugye az ember lánya vagy pocakot növeszt :), vagy pici babája van.

De már megvettünk néhány magot, már tervezgetjük mit és hogyan a kertben.
Nekem csak egy vágyam van. Egy gumicsizma - 35-ös méretben!
Mondjuk egy ilyen:


Ti is tervezitek már a kertészkedést?

2013. január 26., szombat

Érdekes helyzet...

Ilyen még nem volt!
Szombaton, gyülekezet után mindig elmegyünk a mamához. Ezt nagyon szeretik a gyerekek, ilyenkor kicsit játszanak, szaladgálnak és általában ott alszanak.
Ma is így indult a dolog.
Nimród ment is a mamához: "Itt akarok maradni." (Nehezen megy még a "szeretnék" kifejezés, de gyakoroljuk. :)
Zsófinak is ez volt a válasza: ÉN is!
Aztán mikor indultunk, Zsófia azt mondta, inkább mégis hazajön velünk, mert már most hiányzunk neki. Úgyhogy Nimród maradt egyedül a mamánál. Zsófia pedig hazajött. Ettől nagyon boldog volt.
Annyira örült, hogy egyedül velünk lehet. Apát rábeszélte, hogy ott aludhat az ágyában, ami neki nagyon fontos. Mert szó szerint rajong az apjáért, és mindig úgy várja ezeket az alkalmakat.

Este meg Zsófi ült a kádban és nagyon boldog volt. Ott ültem mellette, és elmeséltem neki azt, amikor ő a pocakomban volt, hogy vártuk, mit tettünk, hogyan vártunk, és ettől persze ő nagyon boldog volt.
100 %-ig rá tudtam most figyelni, és ez olyan jó volt.
Persze lelkesíti az is, hogy holnap "Lánynapot" tartunk - ahogy ő hívja, de igazából "csak" uszodába megyünk :) De ő minden együtt töltött pár órát így hív. Nagyon cuki ilyenkor!

Nekem persze nagyon érdekes az, hogy Nimród nincs itthon. Nincs kihez bújni, és hiányzik, hogy nem bújik hozzám, nem mosolyog rám, nem csücsörít, hogy puszit adjon... Furcsa érzés ez.

2013. január 24., csütörtök

Az oviról

Nimród meggyógyult. Kialudta a betegséget.
Tegnap este elaludt fél 9-kor és ma reggel 8-kor kelt. És már olyan Nimródos. Láztalan és pörög, beszél és beszél folyamatosan. Teljes gyógyulás!
Zsófi a mamánál aludt, és a mama vitte oviba.
Néhány hete nagy Őm délutánra jár dolgozni, kivéve persze a pénteket, a szombat miatt. Csütörtökön este megérkezik, és pénteken hajnalban már megy. Úgyhogy ez egy fárasztó időszak, de sok tekintetben jobb.

Délelőtt folyamán sok mindent el tudunk intézni együtt. Én magam vezetek ugyan, de sokkal jobban szeretem, ha van sofőröm. Már nehezebben férek a kormányhoz - hasilag :)
Zsófi is csak délig van oviban, amit én személy szerint jobban szeretek, mert bár ő nem alszik, de neki is kell itthon pihennie minimum 1 órát. Utána játszunk, tanulunk, alkotunk együtt. Amikor 4-kor hazajön az oviból, akkor már nem igazán tudunk rendesen foglalkozni egymással.
Ráadásul jó hatással van Nimródra is. Ő is képes egy helyben ülni és színezni, gyurmázni, alkotni.

Az az igazság, hogy az ovival elégedett vagyok. Szerintem jó dolgokat csinálnak ott. Kreatívak az óvónénik, és jó ötletekkel jönnek haza. Zsófi szeret is járni.
Ráadásul egy szavunk sem lehet, mert megengedték, hogy bevigyük az ebédet, amit valljunk be, sok oviban nem díjaznak. Egyébként ez nem is értem, hogy miért van így.
Tetszik, hogy nem erőltetik a gyerekemre, nem mondják, hogy egyen húst, nem beszélik rá. Ez fontos nekünk is. Ha megtennék, akkor eljönnénk. Ez biztos!

A barátnőm, aki külföldön él, mondta, hogy náluk van lehetőség a választásra. Oviban is és iskolában is, ha egy család vega, akkor a gyerekekre nem erőltetik rá, az egyfajta étkezést. Tiszteletben tartva a szülői szabadságot és döntést.
Mondjuk tény, hogy kicsit fárasztóbb így minden napra főzni, de amikor az embernek elvei vannak... ugye...

Igazából elégedett vagyok, mert még a két év alatt nem hozott haza semmilyen csúnya szót, kifejezést, rendetlen viselkedést, vagy olyasmit, amitől az ember tart. Úgyhogy én tényleg pozitívan tudok csak az ovinkról nyilatkozni.
És persze hálás vagyok Istennek azért is, mert Zsófinak jó természete van, és nem ragadnak rá a butaságok.
Az oviban is bátran képviseli, hogy mi miért nem eszünk húst. És ez nagyon fontos a számomra.

Az oviról

Nimród meggyógyult. Kialudta a betegséget.
Tegnap este elaludt fél 9-kor és ma reggel 8-kor kelt. És már olyan Nimródos. Láztalan és pörög, beszél és beszél folyamatosan. Teljes gyógyulás!
Zsófi a mamánál aludt, és a mama vitte oviba.
Néhány hete nagy Őm délutánra jár dolgozni, kivéve persze a pénteket, a szombat miatt. Csütörtökön este megérkezik, és pénteken hajnalban már megy. Úgyhogy ez egy fárasztó időszak, de sok tekintetben jobb.

Délelőtt folyamán sok mindent el tudunk intézni együtt. Én magam vezetek ugyan, de sokkal jobban szeretem, ha van sofőröm. Már nehezebben férek a kormányhoz - hasilag :)
Zsófi is csak délig van oviban, amit én személy szerint jobban szeretek, mert bár ő nem alszik, de neki is kell itthon pihennie minimum 1 órát. Utána játszunk, tanulunk, alkotunk együtt. Amikor 4-kor hazajön az oviból, akkor már nem igazán tudunk rendesen foglalkozni egymással.
Ráadásul jó hatással van Nimródra is. Ő is képes egy helyben ülni és színezni, gyurmázni, alkotni.

Az az igazság, hogy az ovival elégedett vagyok. Szerintem jó dolgokat csinálnak ott. Kreatívak az óvónénik, és jó ötletekkel jönnek haza. Zsófi szeret is járni.
Ráadásul egy szavunk sem lehet, mert megengedték, hogy bevigyük az ebédet, amit valljunk be, sok oviban nem díjaznak. Egyébként ez nem is értem, hogy miért van így.
Tetszik, hogy nem erőltetik a gyerekemre, nem mondják, hogy egyen húst, nem beszélik rá. Ez fontos nekünk is. Ha megtennék, akkor eljönnénk. Ez biztos!

A barátnőm, aki külföldön él, mondta, hogy náluk van lehetőség a választásra. Oviban is és iskolában is, ha egy család vega, akkor a gyerekekre nem erőltetik rá, az egyfajta étkezést. Tiszteletben tartva a szülői szabadságot és döntést.
Mondjuk tény, hogy kicsit fárasztóbb így minden napra főzni, de amikor az embernek elvei vannak... ugye...

Igazából elégedett vagyok, mert még a két év alatt nem hozott haza semmilyen csúnya szót, kifejezést, rendetlen viselkedést, vagy olyasmit, amitől az ember tart. Úgyhogy én tényleg pozitívan tudok csak az ovinkról nyilatkozni.
És persze hálás vagyok Istennek azért is, mert Zsófinak jó természete van, és nem ragadnak rá a butaságok.
Az oviban is bátran képviseli, hogy mi miért nem eszünk húst. És ez nagyon fontos a számomra.

2013. január 22., kedd

Ma 5 éve!

Még ez a nap is az ünneplés jegyében telt, hiszen igazából ma van a hivatalos napja a születésének.
Ez Zsófia pár órásan. Már akkor is cuki volt.


Ez azóta sem változott semmit, bár azért a nem szeretem alvással és a nem szeretem evéssel vannak vitáink. Komoly vitáink.
De akkor is nagyon Édes! Nekem.

5 évesen és pár órásan:

2013. január 21., hétfő

5 éves az én Zsófim!

Még csak holnap lesz 5 éve, amikor hajnal fél kettőkor ébresztettem nagy Őmet, hogy bizony elment a magzatvíz, irány Székesfehérvár. Egy ködös januári hajnal volt, és bár nagy Őm igazán mindent megtett, hogy időben beérjünk, de én nagyon szurkoltam.
A kórházhoz érve, 2-kor, annak rendje és módja szerint becsengettünk, és mondták is Apukának, hogy ne jöjjön be, várjon kint, mert velem aztán mindenféle vizsgálatot kell elvégezni. Én mondtam, hogy ez már nem az, de hol foglalkoztak egy anyuka gondolataival?
Aztán amikor megvizsgáltak, azt mondták: "Azonnal szabaddá kell tenni egy műtőt, orvost kell hívni. Szülünk." (Én mondtam!)
Nagy Őmnek kiszóltak: "Apuka, két perce van átöltözni."
Így is lett.
Tényleg nem sok munka volt velem. Az én édes kislányom hajnali fél 3-ra már kint is volt.
Ügyesek voltunk.
Azóta persze nagyon boldog és büszke arra, hogy egyrészt amíg anya pocakjában volt, anya nem volt vele rosszul :), másrészt, hogy olyan gyorsan kijött, mert "Tudod, anya, siettem." Mondjuk, azóta sem egy ráérős gyerek.
Nagyon hálás vagyok érte a jó Istennek. Még akkor is, ha vannak csatáink, mert aludni még mindig nem szeret, és az evés sem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé. Emiatt napi harcaink vannak, de ettől eltekintve egy édes, szófogadó, jólelkű, aranyos, kedves leány.
Ő az én kislányom.
Már nehezen bírta kivárni, hogy elfújhassa a gyertyát.
Tesóka kicsit azért besegített :)
A Kölyökpezsgő pukkanására várnak - fedezékben.
A TORTA.
Az ünnepelt osztja a tortát - nem az észt :)
Első
Második

2013. január 12., szombat

De jó lett volna elmenni...

Az impresszionizmus nagy kedvencem, közel áll hozzám.
Amikor évekkel ezelőtt Monet kiállítás volt a Szépművészeti Múzeumban, akkor még elmentem. Barátnőmmel felültünk a vonatra, és hosszú sorban állás után bejutottunk. Monet-t is szeretem.
DE én nagy Cézanne rajongó vagyok. Néhány gondolat Cézanne-ról itt: http://www.sze.hu/muvtori/belso/stilusok/posztimpr/postimpr2.htm
Amikor megtudtam, hogy lesz Cézanne kiállítás, reméltem, hogy eljuthatok.

CÉZANNE ÉS A MÚLT

Nagy Őm is megpróbálkozott. Mert azért nem olcsó mulatság feljutni. Amikor fel kellett mennünk Pestre a Genetikai eredmény miatt, gondolta, elvisz engem erre a kiállításra.
De mint kiderült hétfőnként nincs nyitva a Múzeum. Így sajnos kimaradt az életemből.
Ráadásul amikor megtudtam, hogy 3200 Ft egy jegy (amitől kicsit meglepődtem), akkor is kiderült, hogy maradunk. Ez kettőnknek 6400 Ft, ami nem kevés kiadás és ami a mi családunkban nem kevés pénz.
Nem részletezem, de biztos nektek is volt ilyen, amikor nagyon vágytatok valamire, de nem sikerült.

Jó lett volna eljutni, de nem hiszem, hogy menni fog...
Kicsit szomorú vagyok... De minden vágya nem teljesülhet. Pedig ez rajta volt a Bakancslistámon :)

2013. január 8., kedd

A baba pedig...

Na, jó... nem borzolom a kedélyeket!

A baba EGÉSZSÉGES és KISLÁNY!

Elsősorban Zsófia, de mindannyiunk nagy örömére.

2013. január 7., hétfő

Fiú vagy lány?

A mai napra mindenki izgatottan készül.
Ma kell felmennünk Pestre, és Ma derül ki, hogy mi a helyzet a babával.
Az az igazság, hogy leginkább arra kíváncsi mindenki, hogy FIÚ vagy LEÁNY a pocaklakó.


Zsófi teljesen izgatott állapotban van, nekem pedig van egy jó nagy lyuk az oldalamon. :) És a még oly nagyon nyugodt nagy Őm is izgul és szurkol. Mert azért titokban megjegyzem: mindenki lányért szurkol. :)
De kislányom szavaival élve, aki bölcs megjegyzést tett minap: "Anya, ha fiú lesz, akkor sem hagyjuk a kórházban. Nem adjuk oda a mi kisbabánkat, mint mások."
Szóval, megnyugodtunk :)

Alapvetően tényleg mindegy, mert Istentől kaptunk már egy ilyet és egy olyat. Harmadik variáció nincs, tehát...
Engem csak abból a szempontból érdekel és érint, hogy az évek során felgyülemlett sok-sok-sok-sok ruhák közül mely típusúaktól kell megválnom. Mert hely az már nincs!

Délutánra - remélem, - minden kiderül!!!!

2013. január 6., vasárnap

Drágáim...

Gyülekezetbe indulás előtt...
Olyan édesek voltak, hogy nem bírtam ki. Muszáj volt lefotóznom őket.


2013. január 1., kedd

Bízzad Újra Életed Krisztusra 2013-ban is!

ÚJRA ITTHON VAGYUNK!
Jó volt:
- otthon lenni (az én régi kis városomban),
- anyukámat ölelgetni,
- a családdal találkozni,
- az utcán ismerősökkel beszélgetni,
- vidámakat nevetni,
- figyelni a gyerekek élményeit, reakcióit,
- vásárolgatni,
- sokat pihenni,
- olvasni,
- feltöltődni,
- a gyülekezetben lenni szombatnapon,
- Istenről és az ő dolgairól, tetteiről beszélgetni,
- látogatni ismerősöket,
- macskát simogatni a bolt előtt,
- nem zselés szaloncukrot enni :),
- nagy Őmmel volt egy fél napunk Nyíregyházán kettesben...

De jó itthon is lenni.
Új év kezdődött. Én fogadalmakat nem szoktam tenni, de elhatározásokat igen.
Remélem néhányat meg tudok tartani.
De most itt, mindenkinek, mindannyiótoknak, akik olvastok, akik betértek ide hozzám - ismeretlenül és ismerősen :) - szeretnék nagyon BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNI!