2013. március 31., vasárnap

Ennyi.

Ezért nem ünneplem én a húsvétot! Már régen elvesztette igazi jelentőségét és jelentését!


Úszni voltam!!!

Tegnap végre eljutottam úszni! 1,5 év után. Nagyon szeretek úszni, ez az egyik sport, amit rendszeresen űzni szoktam. A másik meg a gyaloglás. Gyalogolni volt időm és lehetőségem, de úszni nem. Vagy pocaklakóm volt, vagy szültem, vagy picibabáztam, így nem jutott lehetőségem az egyik kedvenc időtöltésemnek.
Tegnap igen! Nagyon jó volt, de elfáradtam. Azért látszik, hogy nem vagyok formában, hogy kimaradt egy kis idő. 
Zsófiával mentem el úszni, mert Nimród kicsit megfázott, folyik az orra és köhög. Így, gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és én is úszni megyek. Hogy csak kettesben voltunk, könnyebben vagyok! Nagyon élveztem, de elfáradtam. 
Ez lehet egoság is, nem igaz? De jó!
Móri uszoda
Szóval, jó volt, jól éreztük magunkat. Kicsit lazítottam, kevesen is voltak az uszodába, és míg én jókat úsztam a nagy medencében, addig Zsófia:
Éppen az úszást oktató Zsuzsa nénivel alkudozik :)

Mindenesetre ma reggelre az összes gyerekemnek sikerült lebetegednie. Így itthon vagyunk.
Abban versenyeznek, hogy ki a "taknyosabb". Eddig Kata vezet.
Azt hiszem ma egy kicsit nehezebb napom lesz, mert szegény Kata babám egész éjszaka nem aludt, ölben kellett altatnom, és óránként.
Még jó, hogy főztem tegnap, mert az energiám és az erőm nem bírná :)

2013. március 27., szerda

Végre,

újra tudom használni a fényképezőgépemet. Már úgy hiányzott. Nem lett jobb, de használható :)
Időnk legjavát kint töltjük. A kerti munkákkal.
Ezt szeretném egy kis képes beszámolóval szemléltetni.


A gyerekek nagyon szeretnek kint lenni, alig lehet őket becsalogatni. Nimróddal szinte egész nap kint vagyunk, Zsófinak meg kimondottan jót tesz az ovi után egy kis testmozgás. Persze néha nagyobb gondot okoznak, de a lelkesedésük határtalan. Ez látszik is a képen.
Jó munkásemberek - nagy segítségek! 
Nagy Őm szó szerint KOMPOSZT - ÁLL :)
A birodalom őrzője, Ziva. Ő helyszínel nálunk állandóan, és nagyon figyel. Most is éppen valamiféle ellenfél, ellenség macskát látott. 

Ziva, a helyszínelő macska.

A gereblyézés művészete - bemutatja: Nimród
Hogyan ássunk kemény földet - á la Zsófia.
Ez pedig itt én vagyok. Drága nagy Őm megörökített munka közben. A komposztot vittem fel talicskával a dombtetőre. Meg kell hagyjam nem volt könnyű menet. De sikerült 

Talicskázás parasztosan.
Úgy szeretnék egy jó kis gumicsizmát! A gond az, hogy 35-ös méretben elég nehéz találni. De nem adom fel, próbálkozom!

Az apával készült kép. Ez nélkülözhetetlen. Mindent kipróbálnak, mindenhová utána mennek. Igazán jó kis parasztgyerekek lesznek. Mert mint szoktuk mondani, azaz nagy Őm szokta mondani: "Nekem a foglalkozásom paraszt, nem a viselkedésem." 

A mi kis házunk és a fóliánk. 
Szőlőnk és a cseresznyefa, amit nagy Őm ültetett nekem, mert tudja, mennyire szeretem.
Idén egy almafát kaptam. Hát nem édes?
De ahogy meg én szoktam mondani, egy szabolcsi lánynak almafa dukál.

2013. március 22., péntek

Filmajánló

Az utóbbi néhány napban sikerült elkapnom a gyerekek nátháját, és ez ma csúcsosodott ki a legjobban.
Még délben én is elaludtam a kisfiammal, ami nem igazán jellemző. Ez azért olyan furcsa mondat, mert ebben a tekintetben (értsd: alvás) kissé a lányomra hasonlítok, vagy ő rám. Ami azt jelenti, nem szeretünk aludni, továbbá felesleges időtöltés és sajnáljuk rá az időt. De a betegség, az betegség...
Tetézve egy kis pocaklakóval.
Mindenesetre ma főzni nem kellett, és ma kisfiam is a lehető legjobb formáját hozta, így megnézhettem ezt:

http://filmekaneten.blogspot.hu/search/label/Emma%20-%201.%20%C3%A9vad%20(Emma)

(azaz még nézem)
A legjobb feldolgozás.
Amúgy is nagy Jane Austin rajongó vagyok. Láttam már többféle Emmát, de ez sikerült a legjobban!

Menj, Ábrahám, menj!

Ábrahám története és élete nagyon közel áll hozzám. Készítettem egy tanulmányt is kisiskolásoknak az Ősatyákról. Egy negyedéves tanulmány, melyben a gyerekek megismerhetik Ábrahám, Izsák és Jákob életét. Feladatokkal, játékokkal, énekekkel, kézművesekkel! Szeretettel ajánlom.
Itt megrendelhető.

Néhány régi rajz, amely a témához kapcsolódik: 



És a mindenki kedvenc éneke: 

2013. március 20., szerda

Lángpallos

Továbbléptünk. Bár még mindig Ádám és Éva a téma.
A múlt héten nem haladtunk igazán, itt voltak anyukámék és az a hét a nagyszülősdi jegyében zajlott.
De ma megbeszéltük azt, hogy milyen rossz dolog is történt az Édenben, abban a gyönyörű kertben.
Leginkább az engedetlenségről beszéltünk, arról, hogy milyen helytelen dolgokat cselekedett Ádám és Éva.
Hogyan kellett eljönniük a csodaszép Paradicsomból. Hogy angyalok álltak a kert elé, és nem engedték vissza őket oda, ahol jól érezték magukat. A bűn megjelent az életükben.
Ezt a képet elemeztük ki, beszéltük meg. 
  • Az angyal mögött még látszik a szép gyümölcs, kint már megjelent a tövis és bogáncskóró.
  • Megnéztük Ádám és Éva arcát, viselkedését, érzéseit.
  • Beszélgettünk a kígyóról, hogy eredetileg egy szép, szárnyas állat volt, hiszen az átok is úgy hangzik: "Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. " (I. Mózes 3,14)
  • Tanulságos volt, mert éppen előtte történt itthon is egy helytelen engedetlenség, aminek természetesen következményei voltak!



Aztán rajzoltam nekik egy kardot. Kivágtuk, kiszínezték, és ha már lángpallosról volt szó, akkor LÁNGOT is készítettünk hozzá.

Zsófia kardja:

2013. március 18., hétfő

Várjuk a tavaszt - legalábbis feladatokban

Ma amolyan pihenős nap volt. Lazítottunk.
Nagy Őm nem volt ma dolgozni, vért adott. Ám az egész nap a lazítás és nyugalom jegyében zajlott... volna, ha csak kettesben vagyunk itthon, no de természetesen mit sem ér az egész nyugalom gyermekzsivaly nélkül. Ráadásul most Zsófi mászik minden lehetséges és lehetetlen helyre, Nimród pedig utána.
Próbáltuk lekötni őket, mert azért a nagy hó és hideg ellenére, reméljük, hogy hamarosan itt a tavasz.
Ilyen jellegű feladatokat is kerestem neki.
Hátha tényleg jön a tavasz...




 

 



2013. március 17., vasárnap

Unalmas ovis feladatok

Szóval, ezek az úgymond ovis feladatok, amelyeket a Zsófi korosztályának meg kellene tudni csinálni.
Azt kell, hogy mondjam, hogy túl könnyű, még Nimródnak is, aki a maga majdnem 3 évével simán megcsinálja ezeket a feladatokat.
Zsófi már szinte mindent tud, amit a korosztályának tudnia kell. Az óvodában azt mondták, hogy "rajzolni nem tud". Na, gondoltam, üsse kavics! Nem lehet mindenhez érteni! Egyébként tényleg nem tud, nincs hozzá érzéke, de na és? Van máshoz!
Azt gondolom, hogy a kézügyesség fejleszthető. Én sem voltam sosem egy nagy rajzos az iskolában, és felnőttként jöttem rá, hogy milyen jó is rajzolni! De nem ehhez adatott nekem tehetség! És nem is matematikához! De van más!

Ilyenkor mondom én azt, hogy milyen jó dolog is otthon oktatni a gyermeket! Én ezt szeretném továbbra is. Persze, nagy Őm akaratát is tiszteletben tartom, mert mégis Ő a családfő, és ha Ő azt szeretném, hogy iskolába járjon, nem fogok vitába szállni vele. Mindenesetre eldöntöttem, hogy jövőre már elkezdem vele az elsős anyagot venni. Nem Férjjel :), hanem Zsófival.
Mert hogy érdeklődő, szeret tanulni, de már az ilyen egyszerű dolgokat pillanatok alatt megcsinál, és unatkozik. Szerintem az iskolában is fog, de majd meglátjuk.











Nem akarok én keresztbe tenni senkinek, csak azt szeretném, ami a gyereknek jó. És neki az, hogy lassan haladnak, nem jó!
Meglátjuk!
Nehezen hozok meg bizonyos döntéseket, de majd meglátjuk!

2013. március 15., péntek

Március 15.

nálunk családi ünnep. Csak és kizárólag!

Azt, hogy miért nem ünneplem a történelmi március 15-ét... most itt, ebben a helyzetben nem részletezném. Talán gondoljátok, hogy politikai okai vannak. Amikor nekem meghatározzák, hogy mikor kell kokárdát hordanom és mekkorát, és hogy ettől vagyok-e magyar, vagy ettől szemét komcsi... Szóval, köszönöm, de mások ne döntsenek helyettem!

Én magyar vagyok. Magyarnak is érzem magam.
De évek óta kényszerítettek minket olyan dolgokra, amelyekkel sokan nem értettünk egyet. És amivel most sem értek egyet.
Nem Petőfivel vagy Vasvári Pállal vagy bármelyik március ifjúval van gondom, hanem azzal, hogy meg akarják nekem határozni, hogy hogyan gondolkodjak. Ezért döntöttem úgy, hogy én MAGYAR VAGYOK!

De nekünk fontosabb ez az ünnep.
Anyukám és Apukám 1980. március 15-én kötöttek házasságot. Éppen 33 éve!
Eljöttek hozzánk, hogy itt ünnepeljünk! Ez sokkal fontosabb volt számunkra!

Mindannyiunknak!

Sorsolás helyett

Kedveseim!
Eljött a nap. Azt kell mondjam, hogy bár hivatalos szerettem volna lenni, de nem tudtam.
Egyrészt Zsófi ma nincs itthon. Néhány napra összenőttek az unokatestvérével, akivel nagyon szeretik egymást. Dorina kicsit olyan, mintha a mi pótgyerekünk lenne. Szerintem sokszor ő is úgy érzi. És ez olyan jó :) Ilyenkor mindig vágyom arra, hogy de jó lenne még egy....
Szóval, a másik ok, amiért nem tudok hivatalos lenni, az az, hogy igazából nincs szükség sorsolásra. Mivel sajnos kevesen jelentkeztetek. Persze nektek, akik nyertetek, nem sajnos :), hanem NYERTETEK!
Így szeretettel mondom, hogy
LILLA és ANIKÓ 
az, aki kapja a füzetet.
Köszönöm nektek, hogy írtatok nekem.
Legyetek szívesek az email-címemre elküldeni a címeteket (jobb felső sarokban található), és én küldöm a munkafüzetet.

És szeretném megköszönni Eszternek, aki kitette az oldalára. Köszönöm :)

2013. március 12., kedd

Iskolalátogatóban jártunk

Ma délelőtt nagy Őmmel elmentünk az egyik iskolába Nyílt napra. Abba az iskolába, ahová nagy Őm járt. Kicsit nosztalgiázott is :)
Ugyan Zsófi még 5 éves, de úgy gondoltuk, hogy már most felmérjük az iskolai lehetőségeket.
Említettem már, hogy én bizonyos szempontból otthonoktatást választanám, de nagy Őm szeretné, ha iskolába járna Zsófi. Szinte mindenben egyetértünk, de ebben más az elgondolásunk.
Aztán úgy gondoltuk, hogy végigjárjuk az iskolákat, idén kettesben, jövőre Zsófival.
Eléggé tetszettek az órák. Angolt és Magyar órát néztünk meg.
Ami tetszett, hogy nem kirakatórák voltak. (Tudom, hogy nem, mert tapasztaltam a régi iskolámban olyat, amikor mindig arról szóltak a Nyílt napok, hogy milyen különleges és látványos dolgokat mutassanak be.)
Olyan órák voltak, amiket egyébként is megtartanának, és ennek örültem.
Más szemmel is néztem az egész alkalmat.
Ami meglepett, hogy kevés szülő volt kíváncsi a gyermekére.


Persze, nem tudom még hogy lesz. Még változhat is nagy Őm véleménye. :)
Mindenesetre már most is igyekszem tanítani a gyerekeket...

2013. március 11., hétfő

Gyermeki lelkiség

"Senkinek sem lenne szabad apává lennie, amíg tanítani nem tudja gyermekeit a Tízparancsolatra és az evangéliumokra, hogy Isten félelmében felnövő, igaz keresztényeket neveljen föl. Ha Isten országának hatalommal kell eljönnie, nekünk a gyermekeken kell kezdenünk, és már a bölcsőtől kezdve tanítanunk kell őket.

Gondoskodj arról, hogy mindenekelőtt a saját gyermekeid kapjanak tanítást a lelki dolgokban!
Nehéz öreg kutyákat megnevelni, engedelmességre tanítani, mégis ezt akarjuk szolgálatunkkal elérni, és kell is, hogy ezen munkálkodjunk - bár nagyrészt hiába.
A fiatal fákat könnyebben meg lehet hajlítani, hogy jó irányba fejlődjenek, még ha egy pár el is is törne közben. Ezért tekintsük az egyik legnagyobb földi erénynek, hogy hűségesen neveljük mások gyermekeit, mivel nagyon kevés szülő látja el saját maga ezt a kötelességét."
Luther Márton


2013. március 6., szerda

Elvégzett feladatok és vágyak


  • A meszelés kész. - Igazán szép lett. Eltűntek a graffitik, mely Nimródot dicsérték. 
  • A takarítás félig kész. - Sajnos nem bírok annyit hajolgatni, amennyit kellene. Így lassan haladok a dolgokkal, de azért már van látszatja.
  • A pakolás is félig kész. - Még mindig szembesülök azzal, nap mint nap, hogy túl sok holmink van. A barátoktól rengeteg gyerekruhát kaptunk, és most nem tudom hova tenni. Folyamatosan szelektálok - és még mindig :) Próbálok szekrényeket üríteni, ami szintén nem kis feladat! Azt hiszem szigorúnak kell lennem! Az az igazság, hogy én nem vagyok olyan ragaszkodós a tárgyakhoz. Simán kidobálok dolgokat, amikre nincs szükség. Szerintem. Nagy Őm persze mindig mindent megment, mert "még jó lesz valamire". 
  • Ablakpucolás kész. - Ez megint (hadd dicsekedjek) nagy Őm érdeme, aki ma megpucolta az ablakokat, hogy nekem ne kelljen másznom. Hát nem édes? Rám már csak a konyhaablak és a bejárati ajtó vár, ami nincs magasan, nem kell mászni hozzá.
ÉS HOGY MINEK ÖRÜLNÉK MÉG?

Egy ilyen polcot szeretnék, mondjuk 5 fakkal, de ezért a négyért sem haragudnék meg :)
Persze a fonott kosaraknak még jobban örülnék.
Ha valaha ilyen rend lenne az én "irodahelyiségemben". Persze nincs irodám itthon, de azért egy ilyenre nagyon vágynék. És nem tudom észrevettétek - itt is figyelnek a fonott kosarak! :)
 És természetesen nem haragudnék egy ilyen nyitott polcért sem.
De az ember ne legyen telhetetlen! Talán egyszer minden sikerül...
Mondjuk valami CSODA folytán nagyobb lesz a házunk!

2013. március 4., hétfő

Tavaszi festés

Ezt érzem most.
Meg azt is, hogy vigyázni kell vele, mert bár nagyon jó idő van és süt a nap, azért hamar jön a megfázás. Nimród többet volt kint az udvaron, mint kellett volna és lehetett, és most kicsit megfázott.
De végre itt a jó idő, és reméljük, hogy jön az igazi tavasz, mert IRÁNY A KERT! Ugye már ti is vágytok?


Ezt meg szimplán a nagy Őmnek üzenem, mert 1 nap alatt kipakolt egy szobát és lefestett, amitől olyan az egész, mintha új szobánk lenne. Pedig csak Nimród és Zsófi falfirkáit tüntette el. De olyan jó munkát végzett, hogy csak na!


Mivel a gyerekek alszanak, nagy Ő dolgozik (este 11-kor ér haza), gondoltam, pakolgatok egy kicsit. Bár aludni jobban vágyom most.
Azt hiszem a héten valamelyik nap sütök neki pizzát. Mert megérdemli :)

2013. március 3., vasárnap

Lánynap és Kettesben

Vasárnap van, tehát Zsófival úszni voltunk, vagyis az Ő olvasatában: LÁNYNAPOT tartottunk. Nimródot a mamánál letettük. Két gyerekkel nem tudok elmenni egyszerre uszodába, mert bár Zsófi alapvetően szófogadó, de kissé szórakozott, és néha más világban él. Ez nem könnyíti meg pl. az öltözködést, vagy az oktatást. Volt olyan, hogy elvittem Nimródot is, de ez azt jelentette, hogy be kellett vele mennem a vízbe, és bár szeretek úszni, de az ott akkor nem úszás. Ölben tartani, végig 45 percet guggolva tölteni, az eléggé megviseli a pocaklakót és engem is.
Zsófi egyre ügyesebb, már mert háton is lebegni teljesen egyedül!, ami nagy szó.
De az igazán nagy öröm, hogy olyan társai vannak az úszáson, akikkel együtt jár balettra (kivéve az 1 szem kisfiút a csapatból), és igazi barátnők ők. Itt is, az oviban is, és baletton is.


Délutánra aztán a mamánál maradtak, mi meg nagy Őmmel (miután hazajött a munkából) nekiálltunk dolgoknak. Felmentünk a kertbe, mert már a levegő is jobb volt. Már rajta is látom, hogy alig várja, hogy kertészkedhessen, és ültethessen, alkothasson, metszegessen...
Elültettünk egy diófát és átültettük a mogyoróbokrunkat, mert szegény lassan 5 éve itt lakik nálunk, de nem bír termést hozni.
Fent aztán elterveztük hogy mi és hogy lesz idén, milyen terveink vannak - nem mondom, elég nagyszabásúak (de ezekről akkor majd, ha meg is valósulnak :)! )
Aztán sötétedés előtt lejöttünk, összepakoltuk a szobát, mert holnap fest nagy Őm. Már egy ideje graffitik díszítik a szoba falát (Nimród jóvoltából), meg már rá is fér egy alapos festés, és most hogy "itt a tavasz", jól jön ez a lehetőség.