2018. november 30., péntek

A november utolsó napja volt a legjobb nekem

Egy nagyon nehéz novemberen vagyok túl. Tényleg nehéz volt. Leginkább negatív. Tele volt sok gonddal, küszködéssel, lelki teherrel, fizikaival is, úgy éreztem, hogy túl sokat kell tennem, és hogy nem bírom. Persze, az ember bírja, meg csinálja, mert muszáj.
Férj több mint 2 hétig túlórázott, ez azt jelenti, hogy majd mindig este 6-fél 7-re ért haza. Így nekem kellett mindig mindenhova rohannom. Ami alapvetően nem gond, mert én szoktam, de most ráadásként bejött, hogy a móri Zeneiskolát felújítják, és minden hangszer más helyen van. Na, az én gyerekeimnek sem egy helyen van, ráadásul egyszerre, ami azt jelenti, hogy míg az egyik marad a saját iskolájában (ezért hálás vagyok Istennek), addig a másikat a város számunkra legtávolabbi iskolájába kell vinni. Várni és visszarohanni a kisebbért, aki egy hős, mert türelmesen vár, amíg megérkezünk. És ez még csak a hétfő. A csütörtökünk, na az nem semmi!

Leírom: 
Zsófi fél 1-kor végez az iskolában, ő hazajön, és tanul. De negyed 4-re vissza kell menni az egyik iskolába, mert szolfézs van. (Ha minden a terv szerint halad, akkor 3-kor még el kell mennünk Nimródért, mert neki fél 4-től zongorája van, de ez most nem a terv szerinti alkalom. De az új helyen csak 4-től tud kezdeni a zongoratanár, így fél 4 helyett 5-kor tud menni zongorázni.)
Szóval, Zsófival elrohanok az adott helyre szolfézsra. Aztán várok egy kicsit, majd elmegyek Katáért az oviba. Ha Férj itthon van, ő szokott menni, mert akkor nyugodtan tudom, hogy nem húzom-vonom a gyereket mindenhová. Hétfőnként szegény mindig jön velem. Miután Zsófi végzett, kb. 5 perce van átjutni gitározni egy másik épületbe. Ott meg szoktam várni, mert télen mégsem lehet fagyoskodni ugyebár. Én legalábbis nem szeretek.
Ha ő végzett, akkor átmegyünk a MI iskolánkba, ahol Nimród 5-re megy zongorázni, mert neki meg 4-5-ig sakkja van, amit persze nem lehet kihagyni. Tudjátok, nála ez az ÉLET. Konkrétan nincs más. Matek és sakk. Ki is akad, ha nem tud valamiért elmenni sakkozni.
Na, akkor átsétálunk (ezzel is telik az idő), aztán várunk egy fél órát. Ilyenkor Zsófival olvasni szoktunk, vagy színezni.

A pár héttel ezelőtti képzésen vettem egy színezős füzetet, ami a táskában is tartható, mert nekem csak nagy alapúak vannak, és ennek nagyon örültem, hogy belefér a táskámba. Ezeket szoktuk alkotgatni. Csak hogy ne a telefon kerüljön elő, vagy az "unatkozom" - mondatok.
És akkor Nimród fél 6-ra végez.  Mire hazaérünk, 3/4 6, jobb esetben 6.
És - ha a papírformát nézzük, - még 6-ra úszni is kellene mennünk.
Szóval sok volt, és ez így lesz januárig! :(
Ami azért szomorú. Sohasem értettem, hogy miért nem lehet nyáron felújítani egy iskolát. Nem értettem. Aki ezeket kitalálja, na... inkább hagyjuk.

Amikor a Zeneiskolában van, az jó szokott lenni. Mert odamegyünk, és ott történik minden. Egy helyben. A szolfézs, a gitár, a zongora, és bár ott vagyok jó hosszú ideig, de mindig van nálam könyv, vagy ott van a barátnőm, akivel beszélgethetünk. Nos, ez is megvisel lelkileg.

Aztán sok gond adódott az utóbbi időben Zsófiával is. Ő egy nagyon különleges lány/ lény. Egy örök kihívás, kaland, és nehézségek tömkelege vele az élet, mégis egy imádnivalóvan naiv gyerek. Nagyon unalmas lenne az élet nélküle. Azt élem meg vele, hogy történik valami. De mindig. És persze nem túl jó dolgok, de milyen unalmas is lenne, ha mindig mindenki jó és tökéletes lenni. Micsoda unalom!

És ez még csak néhány dolog, amit említettem. Mert van, amit persze nem szeretnék megosztani, van, ami meg majd begyógyul.
Na, és ekkor jött egy nagyon jó dolog, amikor már úgy éreztem, hogy padlót fogok. Itt Móron megalakult a Család- és Karrierközpont. Jól hangzik mindenesetre. Családoknak, Nőknek segítenek helyzetekben, visszajutni a munkába, ilyesmi. Nos, az ő szervezésükben volt egy főzőshow-bemutató, ami az egészséges ételeket és életet helyezte előtérbe.
Na, gondoltam, a hónap végére ez remek lezárás!
Így bejelentkeztem és elmentem.
Jó kis élmény volt!

Ő Kocsis Bálint. Séf, Mesterszakács, Food Sylist (micsoda hangzatos név!) , a CSIKOS lekvárok létrehozója. Önfejlesztőnek és Újrakezdőnek tartja magát.
Ki is Kocsis Bálint?
Többgenerációs hentes-mészáros család unokájaként született a Balaton mellett, és az élelmiszerekhez való vonzódása hamar megmutatkozott.
Már gyerekkorában meghatározóak voltak számára a fűszerek, gyógynövények, illatok és ízek élményei, melyek egész életében végigkísérték.
Szakács tanulmányai alatt hamar megmutatkozott kíváncsisága és tanulási vágya. Az alapanyagok minőségétől a mikrobiológián keresztül egészen az emésztésben szerepet játszó enzimekig meg akart érteni és ismerni mindent. Folyamatosan kereste az összefüggéseket és törvényszerűségeket, gondolkodása tanárait is meglepte. Szakmai fejlődésének köszönhetően sikeresen indult versenyeken, iskolai megmérettetéseken, ahol rendre hozta az eredményeket.
Iskolái befejezése után több helyen is megfordult, mint szakács, és tudását külföldön is gyarapította.
Svájci és Németországi konyhákon ismerkedett más nemzetek gondolkodásmódjával és konyhájával, alapanyagaival.
Hamar vezető beosztásba került, mesterszakács végzettséget szerzett, és mindenki a legszerencsésebb embernek tartotta, akinek a szakmája egyben a hobbija is. A kompromisszumot nem ismerő, maximalista és hidegvérű munka eredményeként saját visszatérő vendégköre, rajongói alakultak ki. Egyedi gondolkodásmódja, kreativitása és rá jellemző íz kombinációi egyre ismertebbé tették.
Viszont ez a fajta teljesítmény és tempó nem maradt eredmény nélkül, mert az élet megálljt parancsolt az akkor harmincas éveiben járó, sikeres, kétgyermekes séfnek.
Az agyalapi mirigy daganat, a teljes kiégés és katasztrofális egészségi, magánéleti és lelki állapot hatására szembe kellett néznie saját addigi életével.

A teljes életmód és gondolkodás váltás, hatására közel 100 kilóról lefogyott 74 re. Számos sikertelen próbálkozás után, keddről-szerdára elhagyta a napi két doboz cigarettát, kávét, és száműzte étkezéséből a húst.
Elkezdett sportolni, és futásban találta meg a kihívást. A szakmai tanulmányait ezek után az egészséges és tudatos étkezésbe, főzésbe fektette. Mindezek mellett spirituális és lelki életére is legalább akkora hangsúlyt fektet már, mint korábban a szakmai területekre.
Magánéletében, egészségében és gondolkodásbeli változásának legszebb eredménye az azóta megszületett harmadik gyermekük Botond. Valamint ma már országosan ismert lett az általa jegyzett CSIKOS márka, mely szintén az új életmód gyümölcse, mely hűen tükrözi a séf gondolkodását. Ma élményvacsorái, örömfőzései és bemutatói kapcsán hívják rendezvényekre és cégekhez, hogy tudását átadhassa az arra nyitott, fejlődni akaró közönségnek, akik nyitottak az újra és az emocionális élményekre.

Nagyon érdekes volt. Jót beszélgettünk kezdés előtt is. Egészségről, vegaságról, főzésről. Szimpatikus fiatalember.

Aztán főzött. Finomakat.
Ez egy sütőtök-édesburgonya-gyömbéres leves. Nem látszik rajta az, amilyen az íze, de nagyon finom volt. Amiért külön hálás vagyok... ebbe a levesbe tett lazacot, de külön nekem vett ki egy is tányérral. Mert erre is figyelt! :)
Én egyébként nem szeretem annyira a krémleveseket, de ez nem volt rossz. :)
 Aztán jött a jó kis saláta és a főétel.
Bal oldalon volt a saláta. Bébispenótból, kölesből, csírával, különféle fantasztikus ízharmóniája volt, nagyon jó volt. És a főétel pedig csicseriborsóból, zöldségekből és gersliből. Tényleg fantasztikus volt. Nagyon élveztem.
Voltak még pástétomok is, amelyek szintén nagyon finomak voltak, de azt elfelejtettem lefotózni.
Ez a délelőtt volt a novemberem egyik legjobb élménye. Azt hiszem, tényleg fontos, hogy az ember lánya adjon magának ilyen lehetőségeket.
Ha a steak-készítésről szólt volna ez az alkalom, nem megyek el. De látjátok, én ebben is Isten gondviselését látom, hogy egy ilyennel zárta a hónapot, és nekem lehetőséget adott arra, hogy elmenjek. Már azzal, hogy elküldte nekem valaki a meghívót.

Ennek persze az lett a vége, hogy valaki, aki tudta, hogy régen én is részt vettem főzőkörök szervezésében, javasolta, hogy csináljunk ilyet. Kisebbet és háznál. Ő még a konyháját is felajánlotta. :) Hát nem remek?

2018. november 29., csütörtök

Könyv - nem - ajánló, mert nem tetszett

Az utóbbi időben újra van időm olvasni. Sokat. És én ennek nagyon örülök.
Pár éve láttam Fejős Éva nevét valahol és láttam, hogy írt könyvet. Én az angol és a francia irodalmat szeretem leginkább, meg ponyvában az amerikait :), de úgy gondolom, hogy nem árt, ha az ember képben van a magyarokkal kapcsolatban is. Szoktam kortársművészeket is olvasni, Lackfi az egyik kedvencem pl.
Aztán, egyik alkalommal, amíg a gyerekemre vártam, aki gitározni volt, elmentem a könyvtárba, és hoztam ki pár könyvet. Akkor találtam rá erre a könyvre:
Nem igazán tudtam mire számíthatok, mert a Nők Lapját nem olvasom, de azt tudtam, hogy volt ott cikke. Gondoltam, csajos könyv,  beleolvasok.
Hát... Végigolvastam, de nem tudom.
Alapvetően könnyed, laza, néhol még humoros is, gyorsan olvasható, mert sok benne a párbeszéd, de pont olyan dolgok vannak benne, ami idegesít.
Csajok, akik minden dolgaikat, életük minden történését megbeszélik egymással. Kicsit a Sex és New York jutott az eszembe. Az is idegesített, nem is bírtam végignézni, bár abban voltak jó gondolatok.
Ám ebben a könyvben olyan dolgok jelentek meg, amelyek tőlem távol állnak, és amivel nem tudok azonosulni. Pletykálkodás, homoszexualitás (hogy fogadd el mindenképpen!), ezoteria, agykontroll, mellplasztika, gyerektelenség, hazugság... nem őszinteség a házasságban... Nekem ezek furcsa dolgok, és bár lehet, hogy így vannak ezek sok helyen, de nem kell, hogy így legyen.

Becsületemre legyen mondva, elolvastam. Férj mosolygott is rajtam, mert néha kijöttem a szobából, és dünnyögtem neki egy kicsit, de úgy vagyok vele, hogy ha valaki megkérdezi, hogy olvastam tőle könyvet, és véleményezzem, akkor tudjam azt mondani, hogy "Igen, olvastam, és nem tetszik!"

Tudtátok egyébként, hogy ő az a nő, aki 49 évesen szülte az első gyermekét?

2018. november 28., szerda

Már nagyon várom!!!

Sok minden történt és történik velem, bennem, de még most nem tudok róla írni. Nem is tudok nagyon koncentrálni. Most éppen írogatok és rajzolok, de gondoltam, elújságolom nektek!!!! Mert nem bírom ki. 

Már sokat írtam arról, hogy mennyire szeretem ezt a sorozatot. Keresztényhez nem méltóan :(, de függő vagyok. Már sokszor láttam, de még mindig nagyon tetszik.
Annak idején csak 3 évadot élt meg, aztán meg 10 év múlva csináltak egy filmet, amire a rajongók adták össze a pénzt.
És most hallottam, hogy lesz folytatása. Úgyhogy most elég izgatott vagyok.

A főszereplő Kristen Bell. Nagyon bírom egyébként is, és már nagyon várom. Vannak jó filmjei. A romantikusak a kedvenceim :)
A pasi a sorozatból. Akkor még gyerek volt, de most már igazi jó pasi lett belőle. Na, ő az esetem! Jason Dohring. Nem jóképű, nem babaarcú, mégis valahogy bejön a sármja.
 
Még ilyen gyerekképűként is... :)

 Na, róla neveztem el a macskámat! :)

 Aztán itt a filmből a másik kedvenc szereplőm. Veronica apja, Enrico Colantoni. Szerintem nagyon jó színész, és a karaktere is nagyszerű a sorozatban. Szerintem ő egy nagyon klassz apa.

 Veronica szerelme, Logan, és a legjobb barátja, Wallace. :) Örülök, hogy ő is visszatér a sorozatba.
És a sorozat bohóca, aki nagyon vicces, Dick Casablancas, akit Ryan Hansen alakít. Tényleg nagyon vicces.

 Az új csapat. Én nagyon várom!!!

 Hamarosan jön!!!! És akkor majd újra biztosan beszámolok róla!!!

2018. november 27., kedd

A család kedvence a tarhonya

A tarhonya nagy kedvenc a családban. A gyerekeim hatalmas mennyiséget bírnak megenni belőle. Akár magában is. Szeretik.
Még Zsófi ovis volt, amikor az óvónéni kiakadt azon, hogy üresen eszi a gyerek, ezért rakott rá a húsos pörköltből, hogy szaftja legyen. Ettől meg a Zsófi akadt ki, így aznap éhes maradt a gyerekem. Szóval, azóta tudatosítom, hogy Nyugi! attól, hogy üres tarhonyát eszik, még nem hal éhen!


Mindenesetre most nem volt üres a tarhonya, rántott szója volt hozzá és cékla. Ez utóbbi, bevallom bolti. :)

2018. november 26., hétfő

HETI IDÉZET #48. KEDVES

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

2018. november 20., kedd

Lomtalanítási kihívás - 20. nap

20. nap - Sminktermékek

Orbán Szilvi | szeptember 09, 2013 HOZZÁSZÓLÁS ÍRÁSA
Sállállláálláá a végére értünk a kihívásnak ez volt az utolsó nap :) Nagyon érdekes és tanulságos volt számomra ez a dolog, megmutatta nekem, hogy mennyire vagyok kitartó (egész jól ment ez a 20 nap), meddig tart a lendület, mennyivel több helyünk lett és hogy mennyivel jobban néz ki a lakás a sok felesleges holmi nélkül :) Így sokkal egyszerűbb lesz rendben tartani a kis birodalmunkat, hamarabb lesz rend és tisztaság.

Azonban még hátra van a mai nap beszámolója, miszerint ma a sminkcuccok között kellett egy kicsit kutakodni lomok és lejárt szavatosságú termékek után :)

Szerintem az már korábban kiderült, hogy nem azon nők közé tartozom, akik imádnak sminkelni s tetemes szépségápolási holmikkal rendelkeznek. Ahogy az a képeken látszik, egyáltalán nincs sok cuccom sem ezzel kapcsolatban, s ezt egyáltalán nem is szégyellem. Azonban az is igaz, hogy kacérkodom a sminkeléssel, végig követtem Via Sminkedd-es sorozatát, s ha van rá keret, beszerzek egy-két kelléket is, hogy tudjak gyakorolni. Otthon sem azt láttam, hogy anya kisminkelve megy el otthonról, a munkája miatt ezt nem is tehetné meg, hiszen a nap végére úgy kenődne el rajta a "vakolat", hogy csak na, újra sminkelni pedig egyáltalán nem lenne ideje annyi gyerek mellett (óvodában dolgozik dadusként) :) A mindennapi életemhez sem szükséges sminkelni, csak különleges alkalmakkor viszek fel egy kis alapozót, szempillaspirált és kész.

Nekem ezek vannak itthon, nem a legmárkásabbak és nem is a legjobb minőségűek, de a szűk keretből erre telt, s tűzoltásnak tökéletesen megfelelnek :) 
Arcápolásra ezeket szoktam használni, nekem ezek váltak be, igaz az Avonos lemosótól undok kis pattanásaim lesznek, de ha már megvan, elhasználom. A Garnier Essentials nappali és éjszakai krémje viszont 100%-ban bevált, meg vagyok velük elégedve :) Az alapozót ezzel a törlőkendővel szoktam eltávolítani, kicsit többször kell áttörölni, de szépen leviszi. 

Ti hogy haladtatok? Sikerült végig tartani a kihívást? Jó és hasznos volt ez a sorozat? Mit gondoltok róla?

Rántott szója paradicsommal és paprikával.

Ez az az étel, amikor bármikor jöhet nekem. Két nagy kedvencem van, a szója és a paradicsom. És igen, ilyenkor tél felé közeledve már nem olyan a íze, de azért én szeretem így is.

A szója elkészítésének külön technikája van. Sokan mondták, hogy azért nem szeretik a szóját, mert furcsa íze van. Nos, ha nincs elkészítve, akkor tényleg így van. 
  1. Én attól tanultam, aki az esküvőnkön főzött, hogy hogyan kell jól szóját készíteni, és tényleg finom. Először is meg szoktam főzni a szóját (legyen az szelet, csík, kocka) sós vízben. Annyira szoktam csak, hogy laza legyen az állaga, de ne főjön szét.
  2. Aztán leöntöm róla a forró vizet, és hideg vízben áztatom. 10-15 perc elég neki, de van, hogy kétszer szoktam. (Ez valószínűleg olyan lehet, mint amikor megmossák a húst. Gondolom én.)
  3. Utána jól kinyomkodom, hogy ne legyen víz a szójában vagy rajta. És bevetem a titkos fegyverem :), a Gyros fűszersót. Nekem a Knorros jött be a legjobban.
  4.  Miután jól befűszereztem, és állt benne egy kicsit, jöhet a szokásos eljárás. Liszt - tojás - zsemlemorzsa. És megsütöm. 


Ennyi. Nagyon finom. És mivel paradicsommániás vagyok, azt így magában szoktam enni.

2018. november 19., hétfő

HETI IDÉZET # 47. HINNI

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

2018. november 18., vasárnap

Hálás vagyok!

Mint látjátok, kicsit változtattam a blogon. A változás jó dolog, noha nem tervezem, hogy más jellegű lesz, amit csinálok. Szimplán csak önmagamat hozom. :)
Ahogy látom ezt, nagyon sokan blogolnak, írnak magukról és a családjukról, főznek és fotóznak, van aki ezt profi módon műveli (Én sajnos alapszinten kell, hogy főzzek, bár már rengeteg jó receptet összeszedtem, amit egyszer ki is fogok próbálni, de az én családom ebben elég nehéz eset.), vannak, akik a blogból élnek, biztos lehet ezt is ügyesen csinálni, nekem nem menne.
Én csak írok. Magamról, a családomról, arról, hogy mi történik velünk, mit élünk meg, milyen izgalmas és kalandos élményekben van részünk, milyen küzdelmeink vannak, mit főzök :), hova megyünk, és arról a sok-sok jó dologról, ami ér minket.
Nekem a blogírás célja az volt elsősorban, hogy Jézusról írjak. Arról, amit az életemben véghezvitt és visz folyamatosan. Azokról a csodákról, amelyek általa és mellette történnek. Sokszor nem nevezen nevén, én annyira nem szeretem az erőletetett, nyomulós, igedobálós-így evangelizálós írásokat.. Persze, én is teszek fel igéket, amelyek fontosak nekem, akkor és abban a pillanatban hatással voltak rám, de én leginkább a mindennapjaimban szeretem megélni a hitet.
Nem érzem magam mindig igaz kereszténynek, éppen ezért nem is viselkedem úgy. Még csak a látszat formájában sem.
Nem tudok szép szóval körülírni igei gondolatokat, amelyek mély teológiai tanításokat tartalmaznak, egyszerűen, amikor írok, csak az érzéseimet írom le. Nekem erre van igényem. Ez az én naplóm, amelyet én sohasem írtam tinédzser koromban, és amit nagyon sajnálok, de nem volt ebben kitartásom. Vagyis, úgy emlékszem, hogy egyszer írtam, de elolvasta a tesóm, kinevetett,és onnantól sohasem írtam többet, pedig mindig is inkább grafomán voltam, és szerettem írni. Most is szeretek.
Hálás vagyok, hogy megtanultam gépírni (ez az egyik szakmám, vagy A szakmám), és szívesen is gépelek. Gyorsabb, mint kézzel.
Lehet, hogy mi, akik blogolunk valamilyen szinten exhibicionisták vagyunk, bár sokan inkább csak arról írnak, tényleg, hogy mit főztek. De én erről nem tudok. Nekem annyira sok minden van a fejemben, sok minden foglalkoztat, rengeteg befejezetlen projektem fut, - én magam is ilyen vagyok egyébként, itthon is így van. Tudom, hogy egyszer, előbb-utóbb vége lesz, de nem tudom mikor.

Igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy milyen sok jó dolog történt velünk a hétvégén, de most, hogy leülem a laptop elé (várom, hogy a kenyér megsüljön), a család tagjai már alszanak, ezek a gondolatok születtek meg.

Leginkább a hála, ami eszembe jut.
Felétek.
Hálás vagyok, hogy olvastok engem, hogy van időtök az én gondolataimra, hogy időt szántok rám, hogy írtok kommentet, hogy részesei vagytok az én életemnek, még akkor is, ha messze vagyunk egymástól, ha személyesen nem is ismerjük egymást.
Hálás vagyok, még akkor is, ha kevesen vagyunk, de higgyétek el, fontosak vagytok nekem!

2018. november 16., péntek

Sajtos tészta ígyformán

Az egyik legkedveltebb étel nálunk a sajt. És az ebből készülő legegyszerűbb ételünk is nagyon népszerű. Ez a családban az egyik olyan étek, ami gyorsan elfogy, és soha senki nem mondja az asztalnál: "Én ezt nem szeretem.", "Nem akarok ilyet enni!", "Ennek furcsa íze van." és még sorolhatnám.

Azért viszonylagos, mert a kisfiamnak rendkívüli módon való szómenése van. Hihetetlen, hogy attól kezdve, amikor reggel kinyitja a szemét, addig, amíg be nem csukja este - folyamatosan beszél. És sokszor ugyanazt. Ami néha nagyon fárasztó tud lenni.


De eme étel esetében legtöbbször (nem mindig, de már alakul!) csendben van.



Semmi különös.
Tésztát megfőzöm (a tészta mindegy milyen, nekem a szarvacska és a tollhegy a kedvencem ehhez), és aztán tepsiben lerétegezem. Ugye nem kell mondanom, hogy a főzővízbe jó sok sót kell tenni! Még ha nem is szerelmes a szakács, de az íze kedvéért.Olvasd el az ehhez tartozó mesét!
Tészta, amit megszórok majorannával, majd sajttal, és ez így megy végig, amíg el nem fogy a tészta. Általában trappista sajtot használok, mert az a legolcsóbb :), de a tetejére KELL tenni füstölt változatban. Szerintem mennyei!

2018. november 15., csütörtök

Sorozatajánló: Hawai Five O


Nos, ez volt az a sorozat, amibe már egyszer belekezdtem, de aztán az 1. évadig jutottam. Akciós, krimis, nyomozós meg minden, amit szeretek, de aztán úgy gondoltam, hogy túl sok benne a lődözés, pedig nincs vele bajom.
Aztán pár év elteltével, gondoltam, újra megpróbálkozom vele.
Biztosan sok mindenkinek bejön Alex O'Loughlin, de nekem nem ő a kedvencem. Tudjátok, lehet valakinek akármilyen szép, kigyúrt felső teste, ha tele van tetoválásokkal, az már nálam vesztett az esélyből. :) Nem tudom, de mindig nagy kérdőjel számomra, hogy amikor valaki jól néz ki, minek még elcsúfítani. Amikor láttam vele az Ilyen a formám című romantikus vígjátékot, akkor még egész jónak éreztem.  (Nem a színészi képességekről beszélek.) A film egyébként aranyos, és aki szereti a romantikus filmeket, ajánlani is tudom.

Scott Caan sem az a típusú férfi, aki tetszik nekem, bár ebben a sorozatban az egyik legjobb figura. Igazából az Ocean's-trilógiában is látható volt, és már akkor is egy vicces figurát hozott. De ahogy olvastam, 2011-ben a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Golden Globe-ra jelölték.

Grace Parkról nem tudok nyilatkozni. Szerintem szép nő, és jól állt neki ez a szerep, meg egyébként is kell minden ilyen sorozatba és vagány nő.
De az én kedvencem ebben a sorozatban Daniel Dae Kim. Szerintem az ő karaktere volt a legszerethetőbb és legérzelmesebb figura is. Sajnálom, hogy a 8. évadban már nincs benne. Nem is olyan számomra ez a sorozat. Tudjátok, a piszkos anyagiakon múlott!


Tartalom:
Amikor Steve McGarrett (Alex O'Loughlin) tengerészeti nyomozó visszatér Hawaii-ra, hogy az édesapja gyilkosa után kutasson, a kormányzó, aki gyermekkora óta ismeri őt, felkéri, hogy csatlakozzon az újonnan alakuló elit egységbe, amely arra hivatott, hogy a környék legkeményebb ügyeit megoldja. McGarrett pedig nem sokat habozik, így rövidesen az ex-New Jersey-i zsaru, az öntörvényű Danny "Danno" Williams (Scott Caan) oldalán találja magát. A négyfős csapat aztán kiegészül a Honolului rendőrség egykori detektívjével, Chin Ho Kelly-vel (Daniel Dae Kim), valamint annak gyönyörű és rátermett unokahúgával, az akadémián frissen végzett Kono-val (Grace Park). A Hawaii Five-0 így tehát készen áll, indulhat is a kőkemény hajtóvadászat a rossz fiúk ellen! 

Gyermekkori barátnőm is nézi a fiával.Tudjátok, ő kint él már évek óta Amerikában. Szoktunk is róla beszélni. :) Persze, hisz ritkán találkozunk, és ilyenkor mindenre kell, hogy jusson idő. :) Nos, ő mondta, hogy egyszer a fia megnézte magyarul az egyik részét, és igen meglepődtek azon, hogy milyen trágárul beszélnek benne. (Pedig szerintem ez még nem az a sorozat.) Mondta, hogy Amerikában van valamilyen szabály, nem tudom pontosan, ahol meghatározzák, hogy nem használhatnak csúnya szavakat a filmekben. Még a rosszfiúk sem.
Úgy látszik, ez valamilyen magyar hatás és mánia lehet, mert nálunk szinte minden tele van trágársággal. Ne csodálkozzunk, ha itt tart a világ...

Nos visszatérve a filmre. A 8. évad utolsó részét még nem néztem meg. Egy darabig néztem, aztán valahogy leálltam róla, és nincs is nagyon kedvem hozzá. Valamikor majd biztosan folytatom, de az nem most lesz. Legalábbis egy darabig.

Ők a mostani sorozat folytatásának szereplői.
Találtam egy érdekes dolgot az egyik főszereplőről, Chi McBride-ról (ő az idős, néger fickó a sorozatban). Mégpedig azt az érdekességet: "Chi McBride Chicago szülöttje. Tanulmányait a Shiloh Akadémián, a chicagói SDA Akadémián, valamint a Seventh-day adventista iskolában végezte."
Adventista nevelésben részesült. Ugye, milyen érdekes?

2018. november 13., kedd

Tarhonyás "hús" nálunk


A tarhonya nagy kedvence a családnak. A gyerekeim kiskoruk óta rajonganak ezért az ételért, és bárhol vagyunk vendégségben, gyülekezetben, és van ez az étel, biztos, hogy ezt választják.
Én is szeretem, mert gyorsan elkészíthető, és finom.
Ezért a család kérésére tarhonyás "hús" volt :)
A szilvabefőtt csak nálam ráadás. Én szoktam pl. a rakott krumplit is körtebefőttel enni. Ez gyerekkorom óta így van :) Nem szeretem a szilvát, csak befőttnek. Amikor a nagylányom pocaklakó volt, irdatlan mennyiségű szilvabefőttet ettem meg, azóta nem, vagy csak alig. De most találtam a spájzban egy üveggel, és gondoltam, ne csak álljon ott.

Egyébként nem csináltam semmi különöset.
A szójakockát megfőztem sós vízben, majd hideg vízben áztattam, ez kiveszi azt a különleges ízét, amit sokan nem szeretnek. Aztán gyrosos fűszersóval megszórtam, de lehet flekkennel, vagy fokhagymással, ki mivel szereti.... Szórtam rá egy kis lisztet, hogy amikor kisütöm, képződjön egy réteg rajta.
Közben feltettem a tarhonyát pirítani. Úgy szeretjük, ha kicsit barnább, de a képen nem annyira látszik :). Aztán öntök rá vizet, és megfőzöm.
Majd leszűröm és összekeverem. És kész.
Ez a mi tarhonyás húsunk :)

Jó étvágyat hozzá!

2018. november 12., hétfő

Heti idézet # 46. IGAZSÁG ÉS BIZTONSÁG

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

2018. november 9., péntek

Almás-rácsos

Ilyenkor ősszel rengeteg alma van.
És lehet ilyenkor sok-sok-sok almás pitét készíteni.

Tésztához:
kb. fél kg liszt, 1 margarin, 1 kis tejföl, 2 tojássárga, 1 sütőpor, 4 evőkanál cukor

Összegyúrjuk, kettévesszük.
A tepsibe belerakjuk az egyik lapot.
Majd beletesszük az elkészített almát.
Aztán kis csíkokat sodortam, és rácsosra készítettem. Persze, így utólag nem látszik, hogy nem tökéletes, de az enyém. :)
Be a sütőbe, és kész.
És nem, ezt nem kell lekenni tojással, így szépen megsül.
Kb. fél óra kell neki, de lehet azt látni...

2018. november 8., csütörtök

Filmajánló - Bérgyilkosék

Nem szeretem Asthon  Kutchert. Idegesítő feje van és egyébként is. Nem igazán láttam még tőle olyan filmet, ami tetszett tőle, bár keveset nézek Kutcher-filmeket. Leginkább bugyuta kis vígjátékokban szerepel, és bár néha jól esik egy-egy ilyen, nem az esetem. De gondoltam, ezt megnézem. Már csak azért is, mert Tom Selleck is benne van, és bár ő sem a nagy kedvencem, de ebben a leosztásban ő volt a legjobb nekem. (Tudjátok, az ember néha nosztalgiázik. Gyerekkoromban ő volt a nagy Magnum!, és ott ültünk a tesómmal a tévé előtt, és izgultunk a kalandjain. Vicces volt.)

Azt kell mondjam, inkább meglepődtem, mint csalódtam. 1,5 óra igen vicces és akciódús kis komédia volt néha-néha feltűnő hullákkal és lődözésekkel. De mit van mit tenni, ez (szerintem) jól állt a filmnek. Nem kell mindig magasröptű és mély mondnivalójú, filozofikus tartalmú filmeket és könyveket olvasni. Én mostanában erről leszoktam. Bocsi, ha csalódást okoztam. Jöjjenek csak a rossz fiúk, és legyen egy ügyes, jóképű (Kutcher ebben határeset, de nem eset!, még mindig a túl szépfiús kategória nekem) hős, aki mindenkit megment és lekaratézik, vagy akármit is csinál.

Hűha, ha ezt néhányan hallanák az ismerőseim (mondjuk a gyülekezetben), lehet, hogy mélyebb beszélgetésre vinnének, de vállalom. :) Bocsi mindenki!
(Címre kattintva megnézhető!)

Bérgyilkosék /Killers, 2010/

Spencer egy kormánynak dolgozó bérgyilkos szuperkém, akire egy európai küldetésen rátalál az igaz szerelem egy gyönyörű, okos és éppen szakítás után lévő nő, Jen Kornfeldt személyében. A románcból házasság lesz, és boldogan élnek egészen Spencer 30. születésnapjáig, amikor rádöbbennek, több millió dolláros vérdíj van a fejükre kitűzve, és ami még rosszabb, a potenciális gyilkosok valószínűleg már évek óta figyelik őket. Bárki lehet az ellenségük: szomszédaik, barátaik, a fűszeres vagy akár a barátságtalan öregember az utca túlsó felén.
TOP15: A legjobb kémfilmek

Azért, ha nincs kéznél más komoly lélegzetvételű és mély mondanivalójú film, és egyszerűen csak jót akarsz szórakozni (és vasalás közben nézek ilyesmit, mert akkor van rá lehetőségem és időm - és sűrűn vasalok! :) ), akkor ajánlom. Egyébként nem!

2018. november 7., szerda

Nimród és a CSODA

Nagyon érdekes helyzetet teremtett az Élet. Meg a jó Isten.
Sokat meséltem már arról nektek, hogy az én kisfiam erősen matek-mániás, és ezen felül pedig a sakk-függő. Minden héten azt számolja, hogy mikor lesz csütörtök és péntek, ugyanis ezeken a napokon van neki sakkedzés. Hihetetlen, mennyire mániás a gyerek, és jól összeakadt az edzőjével, mert ő is az. :)
Ha rajta múlna és tehetné, állandóan versenyekre járna.
Ez egy tipikus kép róla. Állandóan sakkozni kell(ene) vele, de igazából már mi itthon nem tudunk újat adni neki. Férj még azért megfogja kicsit, nehezebbé teszi neki a játszmákat, és néha még nyer is. Ez persze őt, mármint az én kisfiamat igencsak kicsinálja.

Tényleg hihetetlen fazon. Szabálykövető és szabálymániás. Mindig mindenkivel betartatja a szabályokat, szóvá is teszi, ha azt valaki eltévesztette vagy nem úgy csinálta, ahogy azt kell. Itthon mindig számon tartja, hogy ki mikor mit mondott, melyik lány ment el fogat mosni, megigazították-e az ágyukat és hasonlók. Ő megcsinálja, és utána ellenőriz.
De persze, mielőtt azt mondjátok, HŰHA! Micsoda kispasi, nos ez nem teljesen így van. Mert hogy az én drága kisfiam alapvetően trehány, ha magáról van szó, nem olyan szigorú. :)

Nehéz természete van, bár meg kell valljam, hogy én rajongok érte. Tudjátok, ez az úgynevezett ANYA-FIA SZERELEM. Tudom, olvastam cikkeket arról, hogy a pszichológusok szerint ez milyen rossz dolog, hogy fontosabb a gyerek, mint a Férj meg hogy minden elékerül... Nos, azzal én sem értek egyet, mert valóban vannak ilyen emberek, nálunk ez nincs így. De az biztos, hogy van egyfajta rajongásunk egymás iránt. Amikor lehetősége van rá, és ki tudja járni, (mert már ebben is előre kombinál - ő egyébként mindig egy lépéssel előrébb jár mindenkinél gondolkodásban) akkor velem alszik. Üzleteket szoktak kötni a gyerekeim, és ezek nagyon vicces helyzetek.
Konkrétan levezetik, beosztják, hogy ki mikor kivel alszik, és mennyit, és számon is tartják. Mi ezt Férjjel nagyon élvezzük.Persze ennek is Nimród a mozgatórugója.

Nos, alapvetően tényleg egy cukorfalat fickó, aki a Tökéletesség országából jött. (Utalok itt a Mark Gungor-féle előadásra.) Ha valami nem az ő tervei szerint történik,vagy elgondolása szerint, akkor aztán nagyon ki tud borulni. A sírásig. Nehezen tud változtatni a dolgokon, nehezen tér el a megszokottól. Az ételekkel is így van, csak a számára ismert, megszokott és szeretett ételeket eszi meg. Újdonságokat sohasem próbál ki. És megnézi, leellenőrzi, hogy hogy néz ki az adott étel. Szóval, nehéz az élet egy ilyen típusú gyermekkel.

Talán emiatt, vagy mert ezt örökölte :), esetleg ennek ellenére,  hihetetlen jó feje van. Nagyon sok mindent egyszerűen csak beszippant az agya, és nem kell tennie semmit azért, hogy tudja. Ilyen a matek. Élvezi, ha matekozhat, és szeret tanulni. "Rajong" a tanító nénijéért. Szerinte ő a világ legjobb tanítója. Nem szorgalmas egyébként, pont emiatt.
A nyelvtannal vannak gondok. Nem rossz belőle, de sok hangot összekever (oviban járt logodépiára), de én néha érzem, hogy összekeveri a betűket. Tudjátok, a tipikus g-k, b-d, s-sz hangokat, és emiatt a helyesírása picit nehezebb. De mivel nem vagyok olyan anyuka, aki kitűnőt vár el a gyerektől, soha nem voltam és nem is leszek, ez belefér.

Éppen ezért nagyon meglepődtem, amikor az én kisfiam bejelentette, hogy jelentkezett MESEMONDÓ versenyre. Hát,néztem is rendesen. Ő? Elfogult vagyok, meg minden, de nem értettem, bár nagyon büszke voltam rá.
Megtanulta a mesét, jól el is mondta, de volt rajta javítanivaló. Próbáltuk elmondani (a tanító néni és én is), hogy min kellene változtatni, hogy lehet ám átírni a mesét, lehet felcserélni a szavakat, a lényeg, hogy haladjon a mese. De ő ragaszkodott ahhoz, hogy minden úgy legyen, ahogy le van írva. Nincs mit tenn, maximalista. Küzdöttünk, sírtunk (leginkább ő), vitáztunk (leginkább én), győzködtük.
Ma reggel a reggeliző asztalnál imádkoztunk Nimródért. Én nagyon aggódtam, mert darabosnak éreztem, robotszerűnek, ahogy mondja, de nem akartam a kedvét elvenni. Azért imádkoztunk, hogy ügyes legyen, hogy ne hibázzon, és ha esetleg mégis megtörténne, akkor ne sírjon (mert nagyon hajlamos rá), hanem meg tudja oldani.
Egész nap izgultam érte.

Aztán, amikor hazajöttem, láttam, hogy ragyog a szeme. Nem mertem megkérdezni tőle, hogy mi történt, mert úgy voltam vele, hogy bátor volt, kiált oda, elmondta a mesét, és ez nagy dolog tőle. És én büszke voltam rá.
De a szeme csillogásából tudtam, hogy valami csodaklassz dolog történt.
Képzeljétek csak el, HARMADIK LETT!
Ő, Vers-és Mesemondó versenyen.
Hihetetlen!

Csak ámulok és bámulok, és nem győzöm dicsőíteni az Urat! Nemhogy csak vele volt, és bátorította őt, hanem megmutatta neki az ő hatalmát és kegyelmét és azt, hogy mindig mellette van.
Este hálát adtunk együtt ezért az örömért. Láttam, hogy milyen nehéz küzdelem volt neki. Láttam, hogy a szívében ott van a hála, megértette a CSODÁT, de nem tudta elmondani. MONDD TE! -kérte. És boldog voltam, ahogy ima után összekuporodva feküdt az ágyon, és tudom, hogy a maga módján megértette Isten szeretetét és kegyelmét. Megtanultuk és megértettük, hogy nemcsak kérni kell Istentől, hanem hálát is adni.
Nekem ez megint hatalmas bizonyság arra, hogy

AZ ÚR SZERETETÉVEL TELE VAN A FÖLD (ZSOLTÁROK 33,5)

2018. november 5., hétfő

Mark Gungor és a Málnás süti esete

Hétfő. Házaspáros kör. Nagyon szeretjük. Három hetente találkozunk, és ilyenkor különféle témákat dolgozunk fel. Eddig a bibliai házasságokat vettük témának. Összegyűjtöttük, hogy mennyi házaspár van a Bibliában (negatív és pozitív egyaránt), és kiosztottuk házaspároknak, és mindig készülnie kell valakinek erre az alkalomra. Nagyon jók szoktak lenni ezek a beszélgetések.
Tegnap vendégelőadók voltak nálunk. Ha emlékeztek, réges-régen meséltem nektek a bózsvai Családos táborokról, az alkalmakról, hogy mennyire vártuk és mennyire szerettük. Nagyon jó és építő jellegűek voltak.
Nos, az egyik régi táborvezetőt hívtuk el a feleségével. A feleségével egyébként a közösség Gyermekosztályában sokat dolgoztunk együtt. Ma már kevesebbet, de ő volt az egyik, aki lektorálta a legutolsó kiadott gyerektanulmányaimat. :)
Nos, egy nagyon jó kis előadást néztünk meg.
Mark Gungor egy vicces és remek prédikátor és előadó. Férjjel már megnéztük régen ezeket a videókat, de az is sok éve volt. És olvassuk is együtt a könyvét. Leginkább utazások alkalmával szoktunk közösen könyvet olvasni, mert ilyenkor van erre idő. Férj vezet, én pedig felolvasok. :) Jó könyv. Érdemes megvenni és elolvasni.
Képtalálat a következőre: „mark gungor könyv”
De persze a videókat is érdemes megnézni. Nagyon vicces, ahogy beszél a dolgokról, de nagyon sok mindenben igaza van. Nekem néha túl teátrális és túl amerikai, de tetszik.
És persze, ahogy az lenni szokott, én vittem a sütit. Egy nagyon gyors és nagyon egyszerű süti ez, amivel alig kell csinálni valamit, és nagyon finom.

Babapiskótát összetörtem, és beletettem egy tálba.
Főztem 1 liter tejből (én általában növényi tejet használok, de pudinghoz laktózmenteset) és 2 csomag puncs pudingporból pudingot. Összekevertem, majd tettem bele egy kis mazsolát és óvatosan belekevertem egy kis málnát. Fagyasztott volt, kicsit ki kellett engedni, de így is jól működött. A szebbjéből a tetejét díszítettem. Már amennyire.
Lehet, hogy látványra nem szép, de hogy finom volt, az biztos!

2018. november 4., vasárnap

HETI ÜZENET 45. - Család

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

2018. november 2., péntek

Melyik a hatalmas(abb)?


Amikor megláttam ezt a képet, eszembe jutott, ahogy néztem, hogy én bizony két helyen is jártam. Láttam Párizs csodálatos építményét, az Eiffel-tornyot. Kétszer, és fel is mentem rá. Kétszer. És mindkétszer hatalmas élmény volt. Párizs- és Franciaország rajongóként örülök, hogy ebben részesülhettem. És még mindig nagyon vágyok oda!
A másik ilyen élményem a chicagoi Sears Tower. Igen, jártam Amerikában, és töltöttem pár hetet Chicago környékén. A gyermekkori barátnőm ott élt a férjével, és oda születetett meg az első gyermekük, és meghívtak és én meglátogattam őket. Persze, hogy gondoskodtam róla, ha már ott vagyunk, akkor jól érezzük magunkat. Bevittek Chicagoba, és sok mindent láthattam. Többek között felmentünk ennek az épületnek a tetejére is. Gyűlölök liftezni, és mindig ideges leszek a liftben. Nincs nagyon klausztrofóbiám, de azért nem bírom túl sokáig bezárva egy olyan eszközben, ami gyorsan mozog. Pár másodperc alatt értünk fel, de nagyon-nagy élmény volt. Beláttam egész Chicagot. Ma már másképpen élném még és reagálnám le, de akkor még nagyon fiatal voltam, és semmi angolom nem volt. Most sem nagy, de bátrabb lennék :) És máshogy látnám a dolgokat. De azért élmény volt. (Már a barátnőmék elköltöztek Arizona államba, Tucsonban élnek. Oda is hívtak, de ott nekünk elég meleg van.)
New Yorkban még nem jártam.
De érdekes, hogy így összehasonlítva, melyik milyen nagy és magas, még mindig látja, hogy emberek megpróbálják felülűberelni egymást. Még nagyobbakat építenek, és még attól is nagyobbakat. Emlékeztek, hogy így indult Bábel is? Hogy az emberek fel akartak érni Istenhez, és elbízták magukat? És hogy pórul jártak?
Az emberi tudás határos. Akármennyire is úgy tűnik sokszor, hogy annyi mindent tud az ember, de ez nem így van. Az ember korlátai is határosak. És ez így van jól. Ha megtanulta volna jól használni a jó ajándékokat, akkor csodákra lenne képes, de így nem.
A gyerekeimmel van egy kedvenc műsorunk. Van tévénk, de alapvetően sohasem használjuk. Néha Híradót nézünk, ha úgy alakul, de egyébként csak van. Van egy adó, a NatGeo, és ott láttak a gyerekeim egy reklámot, vagy műsorbejegyzést, ami arról szólt, hogy a Marson életet akarnak teremteni. Kisfiam, aki egyébként egy hihetetlen realista és jól gondolkodó gyerek mondta, hogy nem érti, itt a Földön sem sikerült! :) Na, ilyenkor büszke vagyok rá! Máskor is, de akkor is!

Szóval jó tudni, hogy Isten szeretet mindennél hatalmasabb, nem? Hogy akármit is teszünk, akarunk tenni, mennyire jó, hogy van egy igazságosan ítélő, aki mindenkinél mindent jobban tud!
Boldog és hálás vagyok, hogy ismerhetem őt, vagy inkább dönthettem mellette.
Mert az ő szeretete nem olyan, mint a bábeli torony, az ő szeretetet tényleg az egekig ér!

2018. november 1., csütörtök

Filmajánló - Vaskos hazugságok

Mostanában újra visszakattantam a romantikus filmekre. Hiába, ha az ember lelke örökre az... :)
Nem élem a mindennapjaimat rózsaszín vágy- és lázálomban, és sohasem voltam egy habcsókos, "ha ad egy ékszert elájulós" típus. A szórakozottságom és a szétszórtságom (és a javíthatatlan romantikus hajlamom ellenére) igyekeztem mindig a földön állni. Két lábbal.
De most valljuk be csajok, de tényleg? Ki nem álmodozott volna (tinédzserként főleg) az igaz szerelemről, meg a hercegről a fehér lovon, meg ki ne képzelte volna el, milyen érzés lehet szerelmesnek lenni?
Mert én ezek közé tartoztam.
De két lábban mindig is a földön jártam. Valószínűleg ez egyébként az alacsony önértékelésemnek köszönhető, amiért is sohasem hittem el, hogy valaha valakinek tetszetek én is. Higgyétek el, volt ilyen! Erről tudnék mesélni!
Valószínűleg ezért szeretem a romantikát. Nem ám a Júlia, Romána meg Tiffany -stílusú romantikus nyálirodalomról beszélek, mert azok áááááááááá.... fúj! Mindenki szép volt benne, tökéletes testtel és jóképű férfiak voltak, gazgagok... nem adtak olyan képet, ami a realitás és ami a valódiságot adja.

Aztán egyszer valaki nagyon lehúzta számomra ezeket. Az ilyen jellegű irodalmat is. Én pedig olvasni szeretem a romantikát. Tudjátok, ha még nem mondtam volna ezerszer :), Jane Austen FOREVER! Így nagyon rosszul esett, amikor az egyik keresztény ismerősöm, akinek egykor sokat adtam a szavára azt mondta, hogy nem szabad ilyen jellegű könyveket olvasni és filmeket nézni, mert ártalmas. És egy darabig hittem is neki, de az az igazság tudjátok, hogy az ember nem fordulhat ki önmagából azért, mert valaki azt mondta neki, amit.
Így én maradtam javíthatatlanul romantikus, amit alapvetően nem is akarok megjavítani. Másrészt pedig a szerelem jó. Még akkor is, ha mondjuk tudod, hogy ez csak 1,5 óra szerelem, vagy annak látszó dolog. De, hé! A szerelem jó dolog!

Persze most is úgy gondolom, hogy a szerelmet a legjobb otthon megélni, és az, amit otthon élsz meg, merőben más, mint a filmekben. De kit zavar? Attól, hogy én még szerelmes vagyok, örülhetek a szerelemnek, nem igaz? Lehetek boldog, amikor emberek egymásra találnak, nem igaz?
Az életben olyan nehezen megy ez embereknek.
Vajon miért? - jönne a költői kérdés. De a válasz egyszerű. Mert nem vállalnak felelősséget, és mert önzőek. Mindenki fél elköteleződni, kiadni magát, önmagát adni, viszont mindenki ÖNMEGVALÓSÍTANI akar. És szerintem ez nem működik így.

Na, mindenesetre ma, amikor Katát elvittem aludni, gondoltam addig nézek egy filmet. Tudjátok, nálunk van ám csendes foglalkozás. És igen, ilyenkor mindenki gépezhet. (Húha! Remélem a kütyüellenesek nem fordítanak nekem hátat.) De úgy gondolom, hogy mindentől eltiltani nem lehet a gyerekeket. Mi is használjuk, részese vagyunk. Kata nagyon sokat aludt, több, mint 1,5 órát, azalatt én, úgy döntöttem, hogy nem jövök ki, hanem mellette a meleg takaró alatt lazítok. Ez nálam filmnézést jelent.
Tudjátok, ilyenkor rákattintok a YouTube-ra, keresek valamit és megnézem.
Na, megtaláltam a Vaskos hazugságok című filmet. És nagyon élveztem. (Ha rákattintasz a címre, megnézheted a filmet. Már amennyiben érdekel.)
 

Azért kattintottam rá, mert láttam, hogy Poppy Montgomery a főszerelője, akiről már egyszer írtam egy sorozat kapcsán. Na, az igazság az, hogy nem vagyok egy Disney-rajongó. Idegesítenek a hősnők és a hősök, és véleményem szerint, mintegyik zakkanat egy kicsit a maga módján. (Legtöbben csonka családban élnek, vagy apuka neveli, vagy gonoszak árnyékában élnek (mostoha), meg egyébként is...) Na, a cím nem mondott nekem semmit, de amikor megláttam a címlapot, hát... Hamupipőke??? Ő az, akit végképp nem bírok. Ebbe most nem megyek bele. Mármint a miért okába. De gondoltam, üsse kő, amíg Kata alszik, addig én megnézem. De nem bántam meg, igen jót szórakoztam. :)

Szóval, a történet:
Nola Devin a Shine! magazinnál dolgozik szerkesztőként. Főnöke és kollegái gyakran gúnyt űznek a közönséges viselkedéséből és a molett alkatából. Próbálkozásai a munkahelyén és a magánéletében is rendre kudarccal végződnek, így hazugságokból felépít magának egy alteregót. Egy nap aztán belebotlik álmai férfijébe és szép lassan a korábban csak a képzeletében létező nő testet ölt benne.

Ez akár rólunk is szólhatna. Bármelyikőnkről. Mindenkiről, aki kisebbségi érzésekkel, önbizalom hiánnyal küzd. Nem számít, hogy ki milyen, megalázó helyzetekbe tudnak minket hozni.Minden munkahelyen van dögösebb, önbizalomhiányban nem szenvedő, beszólogató, másokat kiosztó ember,lény... Volt nekem is ebben részem, és én is szenvedtem. (Nem a súlyom miatt, akkor még nem voltak ilyen gondjaim.)

Adva van 3 barátnő, akik túlsúllyal küzdenek, de támogatják egymást. Általában a hasonló emberek hasonlók társaságát keresik. Pont ezért. Őket sok helyen atrocitás érte. De mégsem adták fel!


Elhatározták, hogy lefogynak, és célokat tűznek ki az életükben. Ennek lett a neve a Hamupipőke-projekt. Egyébként jó ötlet :)



És ahogy lenni szokott, persze, hogy kell egy jóképű, gazdag pasas a történetbe, de ez nem volt nyálas, nem volt sok, szerintem cuki volt. Adam Kauffman játszotta a "herceget", aki egyébként ebben az időben Poppy szerelme volt a való életben is. :) Miket tudok, nem igaz? (Egyébként néha meglepődök, hogy mennyi hihetetlen felesleges info van a fejemben. De én ezt egyébként nagyon bírom.)

 És hát persze, hogy happy-end lesz a vége...

 És egy gondolat a filmből, ami szerintem jó:
Néha ki kell lépni a biztonsági zónából és kockáztatni, hogy sikeres lehess.

Ui: Jövök még ilyen jellegű filmekkel, az biztos. :) Ugye nem baj????