2016. október 31., hétfő

Heti küldetés # 6. Telefonálj!

Nem szeretek telefonálni. Ha lehetséges, a hivatalos ügyek elintézését rábízom Férjre, mert ő rövid, tőmondatokban elmondja, hogy mit szeretne megkérdezni, elmondani, én pedig mindig zavarban vagyok, amikor egy hanggal kell beszélgetnem, aki nem tudom, hogy néz ki, és biztos azt gondolja rólam, hogy...
Van bennem egyfajta félelem e tekintetben. Ezért is vagyok alkalmatlan mindenféle titkárnői feladatokra. Amikor a nyíregyházi iskolában dolgoztam, sokszor be kellett ülnöm telefonügyeletbe, ha a tényleges titkárnő szabadságon volt, vagy valahová el kellett mennie. Mindig szorongtam, és görcsbe rándult a gyomrom, amikor megszólalt a telefon. 

Képtelen vagyok arra, hogy telefonon keresztül bájcsevegjek, kivéve olyan valakivel, akit jól ismerek. Mert velük órákat tudok beszélgetni. Ilyen az anyukám, a Férjem és a barátnőim: Pl. Szabina barátnőm, akivel főiskolás korunk óta barátok vagyunk, és akivel amikor van egy lyukas órám, vagy neki, mindig megbeszéljük a történéseket. Meg az Amerikában élő barátnőmmel is tudok sokáig beszélni. Igaz, ő szokott felhívni, neki olcsóbb. :) És kb. ennyi a tényleges ember, akivel szívesen beszélek. Esetleg még néhány ember a gyülekezetből, akikkel együtt dolgozok vagy dolgoztam, de velük nem szoktam egy órát. 
Judit barátnőmmel (aki szintén fontos ember az életemben) valahogy ez nem alakult ki. Mi mindig is leveleztünk, és szerintem nyugdíjas korunkig így fog ez történni velünk. De biztos vagyok benne, hogy személyes találkozáskor is tudunk sokat beszélni. Mert tudunk! :) 


Én személy szerint jobban szeretem a személyes találkozásokat vagy beszélgetéseket. Leülni, pizzázni, sütizni, teázni együtt nagyon jó dolog. Igazából jó olyan emberek között lenni, akiket ismerek és szeretek, és akik fontosak, vagy csak ritkán találkozunk. Ezért szeretem pl. Bózsvát is, hiszen az ország különböző városaiban, faluiban éljük a mindennapjainkat, és Bózsva az egyetlen olyan közös nyaralási lehetőség, ahol láthatod azokat az embereket, akikkel jó kapcsolatot ápolsz. Persze, van telefon is, de az ugye nem olyan személyes...
Ezért a mai kihívás:


HÍVJ FEL EGY SZÁMODRA KEDVES EMBERT!

Ez nem olyan nagy feladat, esetleg nem kihívás annak, aki szeret telefonálni...
És mindenkinek van az életében egy számára fontos, vagy kedves ember. Lehet ez rutinszerű, de akkor is jó dolog :)
Anyukám nagyon fontos nekem, minden nap beszélünk. Csak 10-15 percet legtöbbször, de jó tudni a másikról, hallani a másik hangját... 
Fontosak a barátnőim is. 3 nagyon fontos ember van az életemben, akiket igazi barátnőmnek nevezek. (Most, felnőttként is megadatott +2 ember, akiknek nagyon örülök, és akiket nagyon szeretek, de most ezek amolyan régi barátnők, és barátságok.) De ez is furcsán alakult. Az egyik barátnőm Amerikában él, ő szokott hívni ritkán - már régen hívott, úgyhogy nagyon várom! A másik barátnőmmel valahogy úgy alakult, hogy lelkileg nagyon közel vagyunk egymáshoz, de nem szoktunk telefonálni, "csak" levelezni, ahogy éveken, évtizedeken keresztül tettük ezt, és ez nekem mindennél fontosabb. A harmadik barátnőmmel szoktam telefonálni, mert egy közösségbe tartozunk, és mondhatom azt, hogy ingyen beszélünk egymással. Ezt ritkán tesszük, de akkor jó sokáig :)

Úgyhogy telefonálásra fel!!!!

2016. október 28., péntek

Pár nap pihenő


Hazamegyünk néhány napra.
Már mindenki nagyon várja.
A gyerekek, és mi is.

 Nektek is jó pihenést!

A díszpárnákról, pedig...

ez  nem is egy lakberendezési blog. Bár nagyon szeretem nézegetni az ilyen jellegű blogokat és újságokat, de nem tartozik a mindennapjaim közé, hogy ezzel foglalkozzak. Csak és kizárólag azzal, hogy túléljek egy-egy napot, és az alaptakarítás és a minimál pakolás meglegyen. Nem titok ez, nincs mindenre időm!
De szeretem ezeket a dolgokat, érdekel is és sok jó ötletet láttam már. Én magam nem vagyok egy nagy DIY-es, de azért összegyűjtöttem néhány ötletet, hogy egyszer :) mit is fogok megcsinálni. Azaz mi mindent!

Pár napja valami oknál fogva, - vagyis az okát tudom... - ráakadtam erre a képre:

És aki régóta ismer engem,  akár személyesen, akár a blogvilágból :), tudja jól, hogy nagy macskamániás vagyok. Tudjátok, én mindent szeretek, ami macska vagy macskás. :) Ha rajtam múlna, akkor lenne egy csomó macskánk. De csak 1 van :)

Nagyon szeretem a macskákat, meg a párnákat is, de valahogy a díszpárnákért sohasem rajongtam. Emlékszem, amikor még anyukámmal kettesben éltünk (az eredeti apumtól már régen elvált, de az új, nevelő apukám még nem volt) Anyukám rengeteget kézimunkázott. Hihetetlen türelme volt hozzá, képes volt órákig elvarrogatni. Én nézni szerettem, de nem tanultam meg, bár próbálkoztam. Elég gyérül sikerült, s bevallom, nem is igazán vagyok jóban a tűvel-cérnával és varrógéppel. 
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is érdekelt ez sohasem. 
Arra viszont emlékszem, hogy a házunk tele volt ilyen varrott, gyönyörű párnákkal, amik nagy becsben voltak tartva, és amivel mi gyerekek legszívesebben csak játszottunk volna, de nem lehetett. Nem is értettem (és be kell valljam ma sem értem), hogy ha csak ott van dísznek, akkor meg minek?
Én szeretem, ha a házban azért vannak dolgok, hogy használjuk őket. A párnák nekem arra valók, hogy aludjak rajta, vagy ráfeküdjek, esetleg bunker építésre, netalántán párnacsatázni. De csak hogy ott legyenek és rákerüljenek egy ágyra, mert jobban mutatnak? Hát... 
Ha van egy nagy fotel vagy kanapé jobban szeretek rákucorodni, és nem azon aggódni, hogy hova tegyem le a párnákat. 
Ettől függetlenül sok párnánk van, amiket használunk, de leginkább a gyerekek. De azok nem díszpárnák.

Aztán, gondoltam belevetem magam, nézegettem, és találtam néhányat, amelyet el tudnék képzelni itthon. Valószínűleg akkor sem az ágyon kuksolnának, de ezek tényleg aranyosak. Itt, még többet találhattok, mert ezek kézzel festettek, és az ilyesmi jobban bejön nekem. 




 Ez milyen ötletes: Na, ez nagyon tetszik, a gyerekeim pedig igen jól el lennének vele!
 Ez a kedvencem:


2016. október 26., szerda

Újra Játék!

Mivel a másik, a főzős blogomon is játékra hívtam azokat, akik olvasnak és követnek engem, itt is megteszem.
Tényleg régen indítottam már játékot, és tény az is, hogy régen is írtam új anyagot. Valahogy nincs időm rá, sok a másfajta elfoglaltság, ami elveszi az időt a tényleges feladataimtól.
De arra gondoltam, hogy újra lesz lehetőség játszani a régi munkafüzetekért, amelyek kicsit az "én gyermekeim", és amelyek olyan fontosak nekem.

Szeretek írni, és rajzolni is. Sok ötlet vár még megvalósításra, de ezt most egyenlőre nem megy. Nem vagyok írói válságban :), csak időhiányban, ami sokkal rosszabb.
De szeretném, ha nektek is olyan örömötök lenne ezekben a játékos feladatokban, amelynek segítségével a gyerekek - mindegy, hogy a sajátjaid, vagy akiket tanítasz a gyülekezetben, vagy esetleg csak oda szeretnéd valakinek ajándékozni - jobban megismerhetik Jézust és a Teremtő Istent.
Én ezért írok.
Ez az egyik kedvencem.
Mivel nagy Ószövetség-rajongó vagyok, ezt a tanulmányt nagy lelkesedéssel írtam (a többit is).
Ez elsősorban ovisoknak készült, de elsős gyerekek is remekül tudják használni.
Szeretnélek játékra hívni Benneteket!
Ha szeretnéd megnyerni, akkor jelezd nekem elsősorban itt a blogon egy megjegyzésben. De mindenképpen feltétel, hogy vagy itt, vagy a Facebookos oldalon legyél követőm, olvasóm! :)

A Sorsolás Időpontja: 2016. november 10. 
Köszönöm, ha játszol velem!

Ui.: Ha sok jelentkező lesz :), akkor még egy plusz ráadás ajándékot is kisorsolok! De egyenlőre ez legyen titok!

2016. október 24., hétfő

Kihívás # Légy boldog!

Én boldog vagyok. De tényleg.

Az a baj, hogy a mai világban nagyon nehéz boldognak lenni. Vagyis lehet, hogy nem így van, de az emberek többsége nem az. Amikor közlekedem az utcán, vagy buszon, vonaton, (ezek ritkábban fordulnak elő), akkor mindig azt látom, hogy az emberek lefelé bámulnak, beletemetkeznek a tabletjükbe, telefonukba, elmerülnek a maguk dolgaiban. Kevés ember néz felfelé, néz a másik ember szemébe, és sajnos még kevesebb kommunikál.
Sajnos nem tudják az emberek kimutatni az érzéseiket, még akkor sem, ha a médiában csak azt hallják, hogy légy önmagad, fogadd el magad, a másikat, ne foglalkozz azzal, hogy ki mit mondd vagy gondol rólad, lépj ki a skatulyából ... stb.
Pedig tény, hogy ennek ellenére, a nagy hangoztatások miatt, az emberek többsége nem boldog.
Nos, én ezen mindig szívesen változtatok.
Szeretem a vidámságot, a jókedvet, a derűt. Nem vagyok borongó alkat, inkább próbálom a humorosabb oldalát nézni a dolgoknak, és ha mondhatom ezt: "szerencsém van", vagy inkább azt mondom: HÁLA ISTENNEK egy jó humorral megáldott Férjet kaptam.

Vállalom, és vallom, hogy a boldog és megelégedett emberek táborába tartozom. Mondjuk alapvetően nincsenek nagy elvárásaim, csupán annyi, hogy együtt lehessek a családommal, a gyerekeimmel, a Férjemmel. Legyünk egy fedél alatt, lássuk és halljuk egymást, még akkor is, ha zajos és hangos a beszélgetés. 
Eszembe jutottak a nagy kastélyok, amiket bár nagyon szeretek és szívesen nézegetek, de mennyit kellett benne gyalogolni, hogy találkozni tudjunk a másikkal? Nem? Mintha még időpontot is kellett volna egyeztetni... Legalábbis királyéknál biztosan :) - Tudjátok, franciamániám mondatja velem, de annyira szeretnék egyszer elmenni a Loire-menti kastélyokba. Csak nézegetni őket, és bebarangolni azokat a csodaklassz helyeket! :)

 
 
 
 
Ó, lehet, hogy nagyon nekünk ezek a kastélyok, és talán jól sem éreznénk magunkat benne, már mint ha ott kellene élni (nekem csak a nagyobb házaknál is az a bajom, hogy mennyit kell takarítani és mennyi ablak van ott... :) ), de mi, javíthatatlanul romantikusok akkor is szeretjük az ilyen helyet. Ez persze még nem jelenti, hogy a benne élők boldogok voltak...

Ezért az a nagy kérdés: Tényleg boldog vagyok otthon?
Akkor is, amikor egy fárasztó nap után hazamegyek a munkából (aki dolgozik), és jönnek a gyerekek, a zaj, mondja a Férj vagy a Feleség a magáét... nincs csend. És közben főzni, takarítani, mosni, vasalni, pakolni kellene, rendet rakni...
Én ugyan csak félig dolgozok, hiszen itthon vagyok hivatásos anyaként, de egyszer csak eljön az az idő, amikor remélhetőleg lesz munkám (mondjuk ez is egy nagy kérdés!, ti. hogy dolgozzon-e 8 órában egy anya. Mondjuk nekem erre egyértelműen az a válaszom, hogy NEM!), ellenben volt idő, amikor dolgoztam, és mégis alig vártam, hogy hazajöjjek, és a kedvenc kis házamban legyek, a kedvenc bútoraim között, a kedvenc Férjemmel...

Hallgattam egy házassággal kapcsolatos előadást, és ott azt mondta Végh József pszichológus (és nem a túsztárgyaló), hogy amikor valaki megjön a munkából - és ezt elsősorban a férjeknek mondta, -  akkor az ajtó előtt kell hagyni a munkahelyi problémákat, gondokat, mert nem tesz jót a családban az ilyesmi.
És bizony nagyon igaz dolog ez!!!

Nálunk gyerek koromban sokszor volt az, hogy ültünk a vacsora asztalnál, és beszélgetni próbáltunk, ami vitába és veszekedésbe torkollott, mert akkor találkozott a család, és mindent akkor akartak megbeszélni, mint "jó család"-modell, ami persze a legrosszabb volt. Mert a szüleink hazahozták a munkából a gondokat, azokat, amivel küzdöttek, és azt hallgattuk, és az volt a beszédtéma. És elfelejtették letenni, és a ténylegesen jó dolgokra koncentrálni...

Persze, tudom, hogy amikor ezek a dolgok (mármint a negatívak) elárasztják a fejünket, akkor nehéz jó dologra gondolni. De én éppen ezért úgy határoztam, hogy én nem csinálok ilyet. Ne az asztalnál beszéljük meg a dolgokat, evés közben, hanem amikor kijön, előjön és fontosnak érezzük megosztani. Ez is a boldogság része, hogy szabadságomban áll elmondani amit szeretnék akkor és ott, ahol... Maximum (mert a gyerekeknek remek érzékük van hozzá, hogy olyankor szólaljanak meg, amikor telefonálsz vagy beszélgetsz valakivel...) szólsz, hogy türelem...

Szóval, én csak igyekszem tudatosan nem negatív lenni, mert így is annyi rossz és még rosszabb dolog van a világban. De miért állnék be a sorba? Hiszen annyi mindenért lehet hálás az ember? Ezért is indítottam el a blogon a Hálás szombat  bejegyzéseimet, amit nem írok sajnos gyakran, csak a naptáramba, de ez is nagyon jó.
Meggyőződésem, hogy gondolkodni kell azokról a dolgokról, amelyek biztosítják a boldogságot az életünkben.




Nos, én ezért próbálok boldog lenni, és szeretném, ha ez látszódna is az életembe!
Minek szomorkodni, amikor örülni is lehet? 

2016. október 23., vasárnap

I love ősz :)

Vitathatatlanul ősz van.
Az ősz pedig a kedvenc évszakom. Nemcsak azért, mert ekkor van a házassági évfordulónk :), hanem mert oda vagyok azokért a színekért, amelyeket ekkor lát az ember a természetben. Nagyon szép.
Engem mindig elvarázsol. Nagyon sokáig tudok bámulni egy csodálatos fát, vagy egy hegyet, ilyenkor ősszel a Vértes gyönyörű. Hangulata van, varázsa van. Romantikus fílingje van.
Szükség van arra, hogy az ember elvarázsolja magát, hogy átadja magát a természet gyönyörűségének.
Én mostanában ilyen szép képeket nézegetek, és gyűjtögetem az őszi képeket. Mert mindig felemelnek és magával ragadnak.

 
 
 
 
 
 
Tényleg I love ősz :)

2016. október 21., péntek

Anya, én nem kérek vizet!

A másik blogomon is írtam erről, mert ez alapvetően az egészséges életmód témakörébe tartozik, de muszáj itt is említenem. Mert nagyon fontos a gyermekeink számára is.

Manapság sok cikk és blog foglalkozik azzal, hogy milyen egészséges a zöldségekből és gyümölcsökből készülő innivaló. Alapvetően ezzel nincs is baj, mert a gyümölcslé tényleg egészséges, főleg akkor, ha az ember maga készíti. Itt én is megosztottam egy receptet, amit főleg télen szoktunk készíteni, mivel sok C-vitaminra van szüksége a szervezetnek.

Mi is szoktunk ilyet készíteni és inni is, bár a gyerekeim, főleg Nimród nem annyira lelkesedik érte akkor, ha látja, hogy miből készül. De ha nem, akkor megissza. Tudjátok, mondtam, hogy nem eszik meg semmilyen gyümölcsöt, de pl. a Multivitaminos innivalókat nagyon szereti. 

Én mégis úgy gondolom, vagyis azok közé tartozom, akik jobban szeretik a vizet és maximum a teát. Gyümölcsöt és zöldséget inkább nyersen eszem. Nem is igazán szeretem a gyümölcslevest vagy a gyümölcssalátát. :)

Mindenesetre azt figyeltem meg, hogy egyre több gyerek iszik vizet. 
Nálunk az a szabály, ha szomjas, akkor vizet kell inni. Reggel ébredés után, és este lefekvéskor csak vizet lehet inni. A gyerekeknek az iskolába csak vizet rakok, és ők maguk is szívesen isznak vizet.

Pedig a víz jó!

Sok szülő úgy gondolja, hogy nem ad a gyerekének vizet, mert nem jó ízű.
Van olyan ismerősöm, akinek a gyermeke még nem igazán ivott vizet. Leginkább gyümölcslén, szörpön és cukros üdítőkön élt a gyermek.
Az is tény, hogy a sok gyümölcslé megtelíti a gyomrot, és akkor nem kérnek tápláló és egészséges ételeket. Az orvosok is mondják, hogy a túl sok gyümölcslé okozhat fogszuvasodást, elhízást, alultápláltságot, emésztőszervi panaszokat. Gyerekeknél is, sőt a leginkább ott. Hihetetlen, hogy mennyi gyerek szaladgál kólával és mindenféle cukros üdítővel. Persze, könnyebb a szülőnek adni egy kis zsebpénzt, mint odafigyelni arra, hogy mit visz enni.
Én gyermekkoromban sok vizet ittam, szinte csak azt.
Aztán tinédzser koromban rászoktam a kólára, amiről nehezen sikerült leszoknom, mert ugye a benne levő koffein függőséget okoz. Nem is beszélve, hogy a fogak ki vannak téve a cukornak, és tönkre teszik a fogakat. Érdemes kísérletet végezni, hogy egy kis kólába ha húst teszünk, mit csinál vele. Itt pedig képeket is találtok hozzá. :(

Nem a házi juice-okról beszélek, hanem a boltban található és kaphatókról, hogy tele vannak kalóriával, és ez hozzájárulhat a gyermekkori elhízáshoz. Mostanában, amióta újra járok gyerekek közé, szoktam figyelni őket. Nemcsak a viselkedésüket, hanem hogy a büfében miket vesznek például RENDSZERESEN, vagy milyen innivaló van a táskájukban, kezükben stb. Azt kell látni, hogy az elhízás egy hatalmas probléma a gyerekek körében. Sok a túlsúlyos, és ezeknek a száma egyre csak nő.
És ennek a következménye a cukorbetegség, ami jobban és gyorsabban növekszik a gyerekek körében.

Emlékszem, hogy mi mennyit kaptunk annak idején, hogy Zsófia milyen vékony. Babakorában sem volt nagy csomó, és most sem az. De jól eszik, sok vizet iszik, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, sokat mozog és még idén nem hiányoztunk betegség miatt. Mondjuk nincs is elhízva. De hogy minket milyen sokszor küldtek vérvételre, mert azt gondolták, hogy vérszegény, pedig szimplán csak ilyen alkat. :(

Az a baj, hogy nagyon kevés időt fordít a tananyag is, meg az egész rendszer az egészséges táplálkozásra. A mai gyerekek többsége pedig küzd valamilyen allergiával, érzékenységgel, milyen jó lenne, ha megtanulnák kezelni és megismerni egymást ez által is.

Ezért szerintem az az alapelv legyen a legfontosabb, hogy a gyerekeink megtanuljanak vizet inni.
Lehet ám nemet mondani a gyereknek, semmi baja nem lesz tőle!
Hiszen víz alkotja a testünk 3/4-ét, és sokat is veszítünk a nap folyamán. Pótlásra van szükség, főleg nyáron.

Ezzel csak segítünk a gyerekeknek, és semmiképpen sem ártunk nekik!

2016. október 20., csütörtök

A nagy ígéret 5.

Néhány hete elkezdtem a gondolataimat leírni a szombattal kapcsolatban.
Most, gondoltam folytatom. :)

"És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr." Ézsaiás 66,23.

Egy sokadik érv szokott az lenni, hogy "Ennyi év után nem változtak a hét napjai? Ki tudja, hogy melyik mostmár a hetedik nap?"

Azt kell mondanom azoknak, akik így gondolkodnak, hogy a hét napjai nem változtak meg. Valójában a hét napjai változatlanok maradtak a történelem során. Mivel az idők kezdetekor is, sőt Mózesnek heti ciklusokban, és folyamatában beszélt a napokról. És folyamatosan arról, hogy a hetedik nap az Úré, hiszen azon Ő is megpihent. A hetedik nap Isten számára elkülönített nap lett.
A változás, hogy szombatról vasárnapra került az istentiszteleti alkalom, hogy nevezzük így, ezt nem Jézus mondta, nem nyilatkoztatta ki. Valójában ez emberi találmány, de aki ismeri is egy kicsit a történelmet, az tudja, hogy így van.
Mert ezeket a gondolatokat mindenki ismeri:

"Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Máté 22,37-40)

Isten adott egy parancsolatot, hogy tartsák meg a szombatot. De ez a szombat nem a vasárnap volt.
Jézus a tanítványaival sokat beszélgetett a szombatról, de nekik se utalt sohasem arra, hogy meg akarja változtatni ezt a napot. Pedig biztos vagyok benne, hogy kapva kaptak volna az alkalmon. De nem erről szólt. Jézus arra akarta megtanítani a tanítványait és az övéit, hogy LEHET SZOMBATON JÓT CSELEKEDNI, és semmiképpen sem kell olyannak lenniük, mint a farizeusok, akiknek ez már csak külsőség.

(Semmiképpen sem akarom belekeverni a politikát, de jól tudjuk és jól látszik, hogy vezetőinknek - mindegy, hogy országos szinten vagy csak helyi, falusi, városi szinten fontos lett a vallás, de nem úgy élnek, nem úgy gondolkodnak, és nem úgy cselekszenek.
Nekem pl. volt egy főnököm (azóta még nagyobb vezető ember lett), akivel egyszer beszélgettem erről. Azt monda nekem, hogy ő tulajdonképpen református, de ő maga ateista, viszont a katolikus templomba jár, mert ott látja őt a legtöbb ember...:(
Most tényleg, kell ez nekünk?)

A vasárnap egyértelmű, hogy a pogányság korára utal, hiszen Konstantin mindenkit megkeresztelt, akár akarta, akár nem. A keresztség pedig egy felnőttkori, tudatos döntés, nem lehet játszadozni vele.

A szombat működött az Édenkertben, ott kezdődött és azóta is érvényben van.
Emlékeztek még a Tízparancsolat IV. parancsára, ahogy kezdődik? MEGEMLÉKEZZÉL! EMLÉKEZZ MEG! - ez azt mondja ki számomra, hogy a szombat már azelőtt létezett akkor is, amikor Isten az UJJÁVAL ráírta a kőtáblára a törvényeket.
Hogyan lehet azt állítani, hogy ez az egy parancsolat megváltozott, de a többi 9 meg kötelezően érvényben van? Nem visszás ez egy kicsit?

Nem akarok személyeskedni továbbra sem, - tudjátok, ezek még mindig az én gondolataim -, csak sokat gondolkoztam azon, hogy a vezető egyházak, akik teljesen tisztában vannak ezzel a kérdéssel (pl. a helyi móri református lelkész is azt mondja, hogy a szombat a 7. nap, és még sokan mások), hogy akkor miért nem ezt mondják? Azok a lelkészek, akik tudják, hogy a hetedik nap a szombat, azok miért nem mondják el? Mit féltenek? Nem hirdetik a gyülekezeteknek ezt.
Én amikor templomba jártam, volt egy kis ifjúsági csoportunk. Nagyon jó csapat volt, tele hívő, gondolkodó, Bibliakutató fiatalokkal. És felmerültek olyan kérdések, mint a gyermekkeresztség, a halál kérdése, a szombat-vasárnap kérdése, a Dániel és Jelenések könyve... ami izgalmas könyve a Bibliának.
És tudjátok mi volt a válasz?
Pl. az, hogy gyerekkeresztség tényleg nincs a Bibliában, de el kell fogadni, mert ezt mondja az egyház. A bibliai könyvekről meg azt, hogy azok veszélyes könyvek, és nekünk, akik nem végeztünk teológiát, tilos kutatni. (Azóta végeztem teológiát :), és nem látok benne semmi titokzatosat.)
A Biblia is azt mondja:
"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt" 
(I. János 2,3-6)

Én ebben nagyon elkötelezett vagyok. És ebben nagyon hiszek. 
Tudom azt, hogy Isten nem változik, és hogy az Ő törvénye sem.
A Vasárnaptörvény erőltetése is ezt mutatja számomra. A szombatot azért választja és azért dönt mellette az ember, mert azt a napot Isten számára ELKÜLÖNÍTI, akkor egész nap vele van, róla gondolkodik, kimegy a természetbe, beszélget a testvéreivel, barátaival, látogatja őket. A vasárnapi templomba járás csak úgy valósulhat meg, ha kötelezővé teszik. Ne haragudjatok, én csak azt írom, amit látok. Hogy a vasárnapi misére a gyereket elviszik a szülei kocsival, lassítanak, kiteszik a gyereket, ők mennek tovább, és majd ha vége, érte jönnek. Annyira nem fontos az embereknek Isten meg a hit, nem is kellene ezt erőltetni!
Volt olyan idő az életemben, amikor azért nem kaptam jutalmat, ahol dolgoztam, mert vasárnap nem mentem el templomba. Szombaton elmentem a saját gyülekezetembe, meggyőződésből és hitből, de az nem számított. Kötelezővé tették a templomba járást, ami arra vitte a munkatársaimat, barátaimat, hogy még jobban eltávolodjanak Istentől, vagy esetleg még hazugságba is belementek, pl. azt mondták, hogy voltak, csak másikban :(
Az a nagy kérdés, hogy kit követünk. Embereket vagy Istent. 
Az emberekre nem lehet számítani, de Istenre mindig.

Emlékszem, hogy a családomban teljesen kiakadtak, mert nem dolgozunk szombaton. Az én szüleim munkamániások, nekik egy darab szabadnapjuk sincs, főleg apukámnak. Keményen dolgozik, mindig, mindennap, még 70 felett is. Mert úgy gondolja, hogy ez az élet értelme.
Most hétvége is munkanap volt, és mi nem mentünk iskolába. A nyugalom azt jelenti, hogy pihenünk. Szükség van a pihenésre a gyerekeknek és a felnőtteknek is. MI szentnek tartjuk a szombatot, és nem megyünk dolgozni, helyette gyülekezetbe megyünk. Azon a napon együtt van Isten nagy- és kis családja. És ez nagyon jó érzés. A gyerekek is szeretik, és nekünk, felnőtteknek is nagyon jó.

Az egyik kedvenc kérdésem: AKKOR EZ NEKTEK TILOS? - De nem mondja Isten, hogy nem érezhetjük jól magunkat jól. Olyan dolgokra van ilyenkor időm, amire máskor nincs. Kimenni a természetbe, sétálni egy nagyot, igazán a gyerekeimmel lenni, 100 %-kal rájuk figyelni, beszélgetni olyan barátokkal, akik hasonló gondokkal küzdenek, de hétközben nincs időnk arra, hogy megbeszéljük. Máshol lakunk, más programok vannak stb. 
Szükségem van a feltöltődésre, hogy a következő hétre legyen energiám, hitem, szeretetem.


2016. október 17., hétfő

Vendégségben jártunk

Az elmúlt héten vendégségben voltam. Nagyon szeretek vendégségbe menni, látogatni embereket, barátokat, régi ismerősöket. 
Zs-t kb. 9 éve ismerem, még amikor Székesfehérváron dolgoztam, és busszal jártam be minden nap a Megyeházára dolgozni, valahogy egymás mellé keveredtünk, és kiderült, hogy nagyon hasonló a gondolkodásunk. Sok mindenről beszélgettünk, gyerekvállalásról, élet folyásáról és persze az egészséges életmódról. Ez lett az egyik fő, közös témánk, és azóta is. 
Aztán nekem érkezett Zsófia, és keveset tudtunk találkozni. Ők is szerettek volna gyermeket, de nem sikerült, így aztán egy kis orvosi segítséggel mégis jött nekik az első babájuk. És én nagyon örültem neki. Kisfiammal meg is látogattuk őket, még játszott is együtt a két gyermek. Aztán nekünk jött Kata, nekik meg teljesen spontán, - hatalmas ajándékként - a 2. gyermekük.
Sokáig nem találkoztunk. Persze a FB-on tartottuk a kapcsolatot, meg néha összefutottunk a városban, de ilyenkor kinek van ideje beszélgetni, főleg, ha rángatja a kezedet / vagy az övét egy vagy két törpe :)
De most megbeszéltük, hogy hosszú idő után találkozunk. 
Így elmentem hozzá. Azaz mentünk a Legkisebbel, aki betegben volt itthon az elmúlt héten. 
És ezzel a finom süteménnyel várt minket, amiből nagyon-nagyon sokat megettem, és el is kértem belőle egy jó adagot, mert olyan finom.

Fahéjas-csokis-zabpelyhes keksz
 


Hozzávalók:
15 dkg zabpehely, 10 dkg liszt (teljes kiőrlésű), 1 kk szódabikarbóna, 15 dkg margarin/vaj, 1 db tojás, 1 csipet só, 10 dkg cukor (én a felét mézzel helyettesítem), 1 kk fahéj (ha szereted, nyugodtan mehet bele több, vagy én pl. mézeskalács fűszerkeveréket szoktam még tenni bele), 10 dkg csokoládé apróra vágva
A recept nem írja, de szoktam bele tenni 1-2 kanál tejfölt + egy kevés sütőport is.

Elkészítés

Külön kiméred a száraz és a nedved összetevőket, majd összekevered. 
A tepsibe teáskanálnyi halmokat teszel, kilapítod, majd 180 fokon kb. 15 percig sütöd. 
1 adagból kb. 30 db lesz.

Szerintem, ha megcsináljátok, ti sem tudjátok majd abbahagyni.
Nagyon finom!

Kihívás # LÉGY BÁTOR!

Számomra most ez lesz a legnagyobb kihívás napok, hetek, sőt hónapok óta. 
Izgulok is rendesen, nem véletlen, hogy ez a téma, légy bátor! Ezt most elsősorban magamnak írom, mert nem hogy félek, hanem rettenetesen félek.

Biztos nektek is volt már olyan dolog az életetekben, amit nagyon sokáig halasztottatok. Azért, mert nem volt hozzá kedvetek, nem akartátok, nem jutott rá idő, vagy szimplán csak lustaságból... Nem tettünk meg valamit, amit meg kellett volna tenni. 
Nos ezzel én is így vagyok. 
Sokszor teszünk olyan dolgot, amivel elhúzzuk az időt, amikor tudjuk, hogy jó lenne túl lenni rajta, meg kellene csinálni, el kellene menni... stb., de nem tesszük meg, mert elblicceltük vagy bátortalanok voltunk hozzá, vagy szimplán csak időhiány miatt nem sikerült.
De van egy idő, miután muszáj! Miután nem lehet halasztani.
Nos, ez nekem is ilyen.
Nyugalom, semmi probléma - lelki értelemben.
Egyszerűen arról van szó, hogy FOGORVOSHOZ kell mennem.
És rettenetesen félek a fogorvosoktól. Nem az emberektől, hanem attól, ami a számban történik. 
Pedig a gyerekeimnek sokat beszélek arról, hogy fontos a fogmosás és rendben is tartják a fogukat, és persze a gyerekeim előtt rettenetesen bátor vagyok, de egyébként meg... csak így magunk között, kicsit félek.
Pedig tudom, hogy el kell menni, de aggódom.
Tudom, hogy sok mindent meg kell tenni az embernek az egészségéért, és a megelőzésért is. Sajnos most nem ezért kell mennem, és valószínűleg ezért is félek :(
De muszáj!

Nagyon sok nem tetszik és nem szeretem dolog van az egészségüggyel kapcsolatban, tudjuk jól, hogy vannak olyanok, akik hobbiszinten járnak orvoshoz, és szeretik, ha mindenféle vizsgálatra küldik őket. Én nem vagyok ilyen, és orvoshoz is ritkán járok. De az az igazság, hogy most MUSZÁJ menni, nincs mese.

De persze ez a bejegyzés most az én bátorságomról és bátorításomról szól.
Ám ha neked is van valami, amitől ennyire félsz, mint ahogy én, a fogorvostól, akkor itt az idő arra, hogy legyőzd!
Úgyhogy most bátor leszek, és erős! 
Legyetek ti is azok, akármilyen félelmet is kell legyőznötök!

2016. október 16., vasárnap

11 éve történt,

és még mindig úgy gondolom, hogy életem egyik legjobb döntése volt.

Ilyenkor rendszerint az a családi - közös, házassági évfordulós program, - hogy elmegyünk a Tropicariumba. Ez amolyan családi hagyomány, immáron 5. éve.
Idén, azaz  ma sajnos ez elmaradt, mert 3-an is betegséggel küzdenek, így nem tudtunk jól ünnepelni.
De nincs elfelejtve, így hamarosan megyünk majd!

2016. október 13., csütörtök

Kihívás # AZ IDŐ

Ti hogy vagytok az idővel? Én nagyon rosszul. És egyre rosszabbul...
Én szeretném azt mondani, hogy jól, mert igyekszem mindig mindenhová odaérni, és sehonnan sem elkésni, még így is, hogy van 3 gyerekem. És mostanában elég jók is vagyunk ebben. Persze, már nagyok. Meg hajtom is őket. Nem titok, sokat vitázunk emiatt, mert nekem fontos, hogy időben elinduljunk, odaérjünk, beérjünk, és ne ránk kelljen várni... Lehet, sőt biztos, hogy én ezt a családi házból hoztam, mert a szüleim azok közé tartoznak, akik mindig mindenhová 1 órával korábban érkeznek, mindig időben. Képesek órákat várni. 
Tényleg igyekszem, és nagyon küzdök vele, érte. De vajon ez tényleg elég? 

Én nem hiszek az IDŐZSONGLŐRKÖDÉSBEN. Abban, hogy egy anyának mindig mindenre van ideje. Szóval, ennyi év tapasztalat és ennyi gyerek után nem hiszek a SZUPERANYÁKBAN :) 
Mármint tudom, hogy létezünk :) :), de csak arra gondolok, hogy a Szuperanya mindig mindent tud, mindig képben van, mindig pontos, mindig fejben tart mindent, minden gyereke tökéletes az iskolában és az óvodában, mindig topon van, finomakat főz, kedvesen mosolyog, és soha nem borul ki.
Na, erre gondoltam: 

Még akkor is, ha ez megcsinált kép, akkor is durva. Vagy én vagyok idegbajos és engem fárasztanak le néha a gyerekeim, de semmiképpen nem tudok ilyen nyugodt maradni, főleg, ha az idővel van versenyfutás. 
És nekem van. És igen, sok mindent  csinálunk, sok a feladat, sok felé kell figyelni, de nem tudom, hogy normális dolog-e ez, legalábbis is ilyen szinten.

Én mindig is maximalista voltam és vagyok is. Szeretem, ha minden jól működik és működik. Ellenben - lehet, hogy a korom miatt :( -, de úgy érzem, hogy már nincs annyi energiám, nincs bennem túl sok plusz és energia. Hihetetlen, hogy képes vagyok 9-kor elmenni aludni (ilyet évtizedekig nem is ismertem, azt sem tudtam, hogy létezik korai lefekvési idő...). 
Nem iszom kávét, sem redbullt, se semmit, ami szárnyakat ad. 
Az egyetlen dolog, ami miatt ezt bírom, az a sport.

Ezen a héten kimaradt, mert Kata beteg, és itthon van velem, így nem tudok elmenni sem tanítani, sem tornázni.

Zsófia és az óra nem annyira vannak jó barátságban. Vicces, de nem sikerült még megtanulnia az időt. Valahogy így alakult. Mondjuk szórakozottságából adódik ez, hogy alapból nincs képben, ám ez igen jól áll neki :)

Én hiszek abban, hogy az idő fontos. De a nagy kérdés számomra az: (Jobb lett volna E/1 személyben, de ez már így marad!)

A Biblia ezt írja: "CSELEKEDJÉK VELED SZÍVED SZERINT, ÉS TELJESÍTSE MINDEN SZÁNDÉKODAT." (ZSOLTÁROK 20,5)

Ma az elsődleges dolgokra szeretnék összpontosítani. Az a nagy kérdés, hogy vannak-e ilyenek, és hogy élem-e őket? Számomra az, hogy mi az elsődleges az életemben, meghatározza azt is, hogy milyen célkitűzéseim vannak (tudom, ez amolyan hivatalos szövegnek tűnik, de nem tudok rá jobb szót). Azt értettem meg, ahogy ezen gondolkoztam, hogy ha nincsen az életemben sorrend, akkor szétesik az életem. HAJLAMOM VAN RÁ, ÉS ÉRZEM MOSTANSÁG ENNEK HATÁSÁT. 
Ha van, akkor viszont könnyű nyomon követni a dolgokat, és a napirend is rendszeressé válik az életemben.
Mert valljuk be, sokszor van úgy, hogy belefogunk valamibe, amiről akkor, abban a pillanatban úgy gondoljuk, hogy halaszthatatlanul fontos, és órákat töltünk vele. Aztán a végén rájövünk, hogy ez megint egy felesleges 1 óra vagy 10 perc volt az életünkből, amikor is mással is foglalkozhattunk volna... És más, ami fontosabb, meg kimaradt.

Nem titok, az én életemben ez a sorrend:
1. Krisztus, 2. Család, 3. Egyház, Közösség, Gyülekezet, 4. Barátaim...

De valahogy úgy érzem, hogy nem mindig ez a sorrend, és tudom, hogy változtatni kell bizonyos dolgokon. Nagy kérdés például, hogy:
  • Mivel töltök több időt; a közösségi médiával, (facebook, internet stb.), mint a gyerekeimmel? Mire szánok több időt?
  • Vajon az imaéletem élő-e, vagy stagnáló az utóbbi időben?
  • Vajon van-e minőségi időm a gyerekeimre és a férjemre?
  • Elhanyagolt az otthonom, mert túl elfoglalt vagyok más dolgok miatt? 

Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani valóit:
 rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben. 
V. Mózes 11,1

Ez csak akkor működik, ha tényleg tudom, hogy mi történik az életemben, az otthonomban és körülöttem. Hogyan és mivel töltöm az időmet. Át kell értékelnem az elsődleges dolgokat az életemben. Már most látom és most tudom. Ez sem lesz könnyű feladat, ismerve magamat.
De azt is tudom, hogy a jó szervezettség és sorrend kell ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön az életemben és a házamban. És hogy minden a helyén legyen. És hogy ne aggódjak és ne stresszeljek annyi miatt.

De azért hiszek abban, hogy mi vagyunk AZ OTTHON KIRÁLYNŐI!

2016. október 11., kedd

A nagy ígéret 4.

1 Péter 2:21
 "Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, 
hogy az ő nyomdokait kövessétek." 


Emlékszem, hogy amikor adventista lettem, a családom, főleg az ateista nevelő apukám nagyon kiakadt.
Azt mondta nekem, hogy ha választok, már miért nem egy rendeset választok.
Mennyivel jobb volt, amikor a reformátusokhoz jártam! - mondta ő, de azt már elfelejtette,
hogy akkor is nagyon sokat dünnyögött és piszkált amiatt, hogy elmegyek a templomba.
Egy ateistának teljesen mindegy. :)
Nem tudta elfogadni, hogy máshogy kezdtem el gondolkodni, hogy más lett a fontos, és a sorrend.


Sokszor hallottam azt is, hogy "Ez egy rendes család, mert templomba járnak minden vasárnap,
és jó emberek!" Szerintem azok is jó emberek, akik nem járnak templomba.
Az apukám is jó ember, csak nem hisz. De nem gondolom, hogy az én dolgom megítélni azt,
hogy ki a jó ember. Nem olyan régen megosztottam a Facebookon egy képet.
Ezt:
És ez a gondolat volt alatta: "Az ember gyermeke nem születik sem rasszistának, 
sem gyűlölködőnek. A nevelés teszi azzá."

Ezt egyébként még most is vallom, és hiszem.
Persze rögtön jött a hozzászólás, hogy a rasszizmus tiltakozás a szipoly magatartású emberek ellen! 
A semmire kellőknek nincs lét jogosultságuk! című mondatok...
Én persze ezzel nem értek egyet, és ennek szót is adtam.
Az én gyerekeim nem ismerik a cigány vagy a néger fogalmát. Az oviban volt cigány gyerek barátja. 
Van viszont olyan fehér gyerek, akivel nem szeretném, ha barátkozna. 
Nincs joga egy embernek eldönteni, és valakire kimondani, hogy semmirekellő.


És sajnos, nem kell túl sokat agyalni, mert az emberek többsége rasszista, és ezen nincs mit tagadni. 
Ettől függetlenül azok az embereket, akik károsak a társadalomra, ártanak nekik, és rossz, 
helytelen dolgokat tesznek és cselekszenek, természetes, hogy meg kell büntetni. 
De nem a bőrszín alapján, hanem a cselekedeteik és tetteik alapján!

Az van a Bibliában:

Aki azért tudna jót cselekedni, 
és nem cselekszik, bűne az annak. 
Jakab 4,17  


Tényleg rengeteg jó szándékú ember van, aki tényleg nem vétkezik tudatosan, nem árt
a másiknak, nem tesz a másiknak keresztbe. Nem veszi el, ami a másé, nem bántja
a másikat, még az emberiségért is tesz, vagy az állatokért.
Én azt gondolom és abban hiszek, hogy mivel Isten ismeri a szíveket, tudja kinek mi van a szívében,
ez alapján fog dönteni.
De az is tény, hogy a változást nehéz elfogadni.
Ám ha tudom, hogy mi a helyes, és nem teszem meg, annak is rossz lehet a következménye.
Mint a múlt héten említett példa.
Ha tudom, hogy nem mehetek gyorsan, de már egyszer megúsztam, akkor sem mehetek gyorsan!
Mert ez a szabály!
Sok ember van, aki azért megy templomba, gyülekezetbe, mert változni akar. És a változás igen jó.
Az is tény, hogy a régi rossz szokásokat nehéz legyőzni.
Jézus nem mondta azt sohasem, hogy aki őt választja, könnyű dolga lesz.
Ja, mondta egyszer egy ismerősöm, akkor meg minek kövessem?
Így se könnyű, úgy se könnyű, akkor minek a törvények és szabályok?
Most azt csinálom, ami nekem jól esik!
És lehet ez is egy hozzáállás.


De Jézus ezt is mondta:
Pedig hiába tisztelnek engem, 
ha oly tudományokat tanítanak,
amelyek embereknek parancsolatai.
(Máté 15,9)

Az emberek becsaphatnak minket, félrevezethetnek, mondhatnak, amit akarnak és amit gondolnak.
Mi pedig elhihetjük, ha nem járunk utána, nem gondolkodunk róla. 
ÉS az emberek között sok a nem becsületes, hogy szépen fogalmazzak. 
Ezért választom én az Isten parancsolatait, amely biztos alapokon nyugszik. 
Számomra!

2016. október 6., csütörtök

A nagy ígéret 3.

FONTOS!!!!
Most szeretném mondani, - lehet, hogy az elején kellett volna - hogy senkinek a hitét, sem meggyőződését  nem szeretném megbántani. Ahogyan Jézus nem személyválogató, úgy én sem szeretnék az lenni.
Ezek a gondolatok csak és kizárólag az én bibliai felfedezéseimet, észrevételeimet tükrözik, senki felé nem fogalmazok meg kritikát, vagy ítéletet. Kérlek, ne is úgy olvassátok, csak egyszerűen mostanság ezeken gondolkodtam, és számba kellett vennem. 
És mivel én adventista vagyok, és számomra fontos a szombat kérdés, itt megosztottam Veletek. 
Együttgondolkodás végett, vagy csak úgy!

Zsidókhoz írt levél 8:10
"Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok után, mondta az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem."
 

Egy másik érv az szokott lenni, hogy az emberek azzal igazolják a vasárnap megtartását a szombat helyett, hogy Jézus ekkor támadt fel a halálból, és ezért a neve az, hogy az Úr napja. Ez azt jelenti, hogy azért mennek a templomba, hogy  emlékezzenek a feltámadásra.

Amit Jézus tett, az a legfontosabb esemény volt a történelemben. 
Mégsem olvassuk, hogy Jézus bárhol is utalt volna arra, hogy ezután, az ő halála és feltámadása után, mi keresztények változtassuk az istentisztelet napját vasárnapra. 
Egyetlen egyszer sem olvassuk azt, hogy Jézus vagy később a tanítványok vasárnap mentek volna gyülekezetbe. Az olvassuk, hogy SZOKÁS SZERINT. És ez nem változott meg Jézus halála után a tanítványoknál sem. Márpedig ők biztosan szóltak volna, ha Jézus mást mond nekik.
Szerintem nem az a legfontosabb nap, hogy mikor támadt fel, ahogyan az sincs a Bibliában, hogy mikor született. Ugye ti is tudjátok, hogy nem karácsonykor? 

Sokkal fontosabb dolog az, ami egyértelműbb számomra, az pedig a keresztsége.
"Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztotta Őt a halálból" Kolossé 2,12

Egyszer volt egy beszélgetésem egy magát kereszténynek valló emberrel. Református volt, esperes volt a férje. Minden beszédében, és szavában gyűlölködő volt a zsidókkal szemben. Szidta őket, úgy gondolta, hogy mindenért ők a hibásak. (Ez nagyon régen volt, és leginkább politikai indokai voltak, de ez akkor sem győzött meg, és azóta sem.) 
Aztán megkérdeztem tőle: "Tényleg ez számít? Kereszténynek mondod magad, de a kereszténység Jézusra épül, aki maga is zsidó volt. Akkor őt is utálod?" Tudjátok mi volt a válasza: "Nem, ő más." - Igen, tudom. Nála elindult az az irányzat, hogy Jézus magyar gyökerekkel rendelkezik. Na, nem már!
Jézus szombatot tartott. A szombat nem a zsidó nép számára adatott, hanem az egész emberiség számára.
És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.

A szombat napot megszentelte a hetedik napon a teremtés.
  •  És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. - I. Mózes 2,3
  • Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.- II. Mózes 16,23
Jézus megmutatta az embereknek, már itt, hogy mit jelent a szombat. Az én családom például teljesen kiakadt, amikor megtudták, hogy szombatot ünneplek. Azt gondolták, hogy majd nem fogok az állatoknak enni adni, meg a gyerekeimnek sem, mert TILOS. Azt gondolták, hogy ez felelőtlenség. 
De nem így van.
Igen, szombaton nem főzök, helyette elkészítem pénteken az ebédet. Lehet, hogy többet kell főzni, de akkor az egész napom pihenéssel tud eltelni. És ha valaki éhes, megmelegítjük az ételt, sőt az állatok sem éheznek szombaton, nem böjtöltetjük őket. :) Ez csak buta hiedelem.
Volt olyan, emlékszem, amikor elmentem a templomba, és mondta az egyik presbiter, amikor megkérdezték, hol hogy a felesége? "Otthon. Mire megyek, a meleg ebédnek kész kell lennie!" - ez volt a válasza. Hol van ebben a felesége és az ő lelki élete?
LEHET SZOMBATON JÓT CSELEKEDNI!
Nem tiltja a Biblia. 
A farizeusok állandóan fogást kerestek Jézuson és a tanítványain. Amibe bele lehetett kötni, belekötöttek. 
Most is bele lehet, mert a családom és az egykori állítólagos barátaim sokszor kötekedtek ezzel, hogy nektek ezt sem szabad, meg azt sem. Mindent lehet, csak nem minden használ. :) És másik nap is meg tudom csinálni. :)
A Biblia azt mondja, az Úr napja valójában a szombat. (Ezt egyébként a helyi református lelkész is megerősíti, és sok lelkész ismerősöm. Sőt, a katolikus egyház is ezt vallja.)

Néhány idézetet szeretnék megosztani veletek más vallások, felekezetek gondolataiból ezzel kapcsolatban:

"Mi vasárnapot ünneplünk a szombat helyett, mert a Római Katolikus Egyház a laodiceai zsinaton (i.u. 364-ben) a nyugalomnap megünneplését áthelyezte a szombatról vasárnapra.” Peter Geiermann: Katekizmus. 50. old.
"Ha nem volna hatalma erre, nem tehette volna meg azt, amit különben az összes keresztény vallás egyhangúan jóváhagy, azaz nem helyezhette volna a hét első napjának, a vasárnapnak megtartását a hét hetedik napjának, a szombatnak a helyébe, mert ennek a változtatásnak az alátámasztására egyetlen verset sem találunk a Bibliában.” Stephan Keenan: Doctrinal Catechism. 174. old. 

„Teljesen világos, hogy bármilyen szigorúan is ünnepeljük a vasárnapot, nem a szombatot ünnepeljük.”  Dr. R. W. Dale: The Commendements 106. old. (Kongregacionalista)

„Héberül a szombat nyugalmat jelent, és ez a hét hetedik napja... és kerülgetés nélkül meg kell mondanunk, hogy nincs egyetlen törvény sem az Újszövetségben a hét első napját illetően.”
Buck’s Theological Dictionary (Metodista)

„Mindig volt és mindig van egy parancsolat a szombat megünneplésére, de ez a szombat nem a vasárnap. Azonban egy szuszra ki lesz jelentve, látszólagos diadallal, hogy a szombat a vasárnapra lett áthelyezve, minden kötelezettségével, előjogával és szentesítésével együtt. Azt kérdezem: hol található a jelentés egy ilyen áthelyezésről? Az Újszövetségben egyáltalán nem ... Pontosan tudom, hogy az őskeresztény egyház gyakorlatában nem létezett a vasárnap ... Sajnos, a pogányság jelével megbélyegezve és a napisten nevével megkeresztelve jutott el hozzánk, amelyet a pápai hitehagyás elfogadott és szentté avatott és a protestantizmusra hagyta, mint szent örökséget.”   dr. E. T. Hiscot: Baptista Kézikönyv  (Baptista)

A jezsuita szerkesztésű “Szív" újság ugyancsak különösnek találja a protestánsok önellentmondását:
"Következetlenség
A reformátusok nagygyűlésük alkalmával határozatot hoztak, amelyben kérik a kormányt, hogy a vasárnap vallásos megülését jobban mozdítsa elő a polgári munkák fokozottabb eltiltásával.
Nem új ez a kívánság, mert mi katolikusok, már igen sokszor követeltük ugyanezt a kormánytól. Ebben a követelésben most találkozunk a Kálvin hite szerinti polgártársainkkal.
Nem tudjuk azonban megérteni, hogy a protestáns atyánkfiai hogyan mernek lelkesedni a vasárnapért? Hiszen szerintük csak az az igazi vallási igazság, amelyik a Szentírásban van benne és a hagyomány nem lehet döntő a vallás dolgaiban. A Szentírásban pedig az van, hogy a szombatot szenteljük meg, de sehol egyetlen betűt sem találhatunk arról, hogy a szombat helyett az Új-szövetségben a vasárnapot kellene megülnünk. Ezt a kötelességünket egyedül a hagyományból tudjuk.
Onnét tudják a protestánsok is; de azt már nem tudják, hogy amikor a vasárnap mellett buzgólkodnak, tulajdonképp hitük legelső alaptételével kerülnek ellentétbe, mert olyant követelnek, ami a Szentírásban nincs meg.
De hát náluk egy kis következetlenség elcsúszik!"
Csak gondolkodtatni szeretnék ezekkel az idézetekkel. 
De a Biblia egyértelmű:
"Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia." - MÁTÉ 12,8
 "És adtam nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük." - EZÉKIEL 20,12
"Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét." - JELENÉSEK 14,12
„Én, az Úr, meg nem változom ...” Mal.3,6.
„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” Zsid.13,8.