Iniciálét készítettünk

 Szeretem, hogy a helyettesítésben kreatív lehet az ember. És én igyekszem mindig jó ötleteket kitalálni a gyerekeknek, hogy megmaradjon nekik egy-egy élmény. 

Olvastunk Mátyás királyról és az ő Corvináiról. Így azt találtam ki, hogy készítünk mi is valami különlegeset, valami díszeset. Ezért iniciálékat gyártottunk. Igen, már harmadikban. :) Minden gyerek a saját kezdőbetűjét színezte. Nagyon élvezték. :) Az egyik autista kisfiúnak (nem az én Dávidomnak) nagyon tetszett az Y, mert azon wc-papír van rajta, így ő még azt is kiszínezte. :)

És persze, hogy macskásat találtam! :)

 Ötlet innen!!!

Integet és jelentkezik

 Ismeritek a hullámhegyet az életetekben? Na, most nekem ilyen van. 

Hirtelen csak úgy kapkodom a fejemet, mert nem tudom, hogy mihez fogjak, mit csináljak... A tanítás mellett, ami kalandos lett és sokrétű, már egy ideje helyettesítek folyamatosan, mert a kolléganőm megbetegedett. Nagyon élvezem a tanítást, és ilyenkor jövök rá, hogy bátrabbnak kellett volna lennem, amikor fiatalabb voltam, és hinni abban, hogy meg tudom csinálni azt, amit szeretnék. De sajnos nem így volt. Mindenesetre a tanítást nagyon élvezem. 

Közben meg lenne itthon is feladat, mert ugye utolérni nem tudom magam. Már azt sem mondom, hogy igyekszem. Próbálkozom. 

Míg itthon voltam, az egyházunk gyerekosztálya megkért, hogy írjak feladatlapokat a szombatiskolai tanulmányokhoz, aminek nagyon örültem, mert úgy éreztem, hogy de jó!, legalább csinálok valamit! Ám mivel a hivatalos Covid-időszak 2 hónapig tartott, amit azóta is viccesnek tartok és gondolok (vagy inkább szomorúnak), újra dolgozni kezdtem, és most meg nincs megállás. 

Közben készül valami más is, ami 5 évvel ezelőtt született meg, és most van rá lehetőség. 

Micsoda események az életemben! 

Közben persze Zsófimat is felvették a helyi gimnázium angol tagozatára, aminek nagyon örülünk, de azért van bennem egyfajta erős félelem,  hiszen azért tanulási nehézséggel küzdünk bizonyos fokig, vajon elfogadják-e ezt majd az új tanárai, tudják-e majd kezelni a művészi világát? Remélem. 

Májusban ráadásul 2 születésnap is lesz, meg aztán jön a ballagás. És mivel a családom rendmániás, kell valamit tennem ez ügyben. Fogalmam nincs, hogy fogunk elférni, meg hova teszem azt a sok holmit, amink van, de ez legyen ugye az én problémám... :)

Azonban a legjobban most annak örülök, hogy végre jó idő van, süt a nap. És a kertünkben is elkezdődött az élet. És hogy ti is boldogok legyetek, ezt fotóztam a kertünkből:

Hát nem gyönyörű? Amúgy is nagy rajongója vagyok a felhőknek meg a fáknak, de ez a látvány... Ez nagyon fantasztikus. Csak álltam ott, és néztem, hogy Isten milyen csodálatos!

Egy több, mint 45 éves barátság...

 Ne haragudjatok! Nem győzök bocsánatot kérni, de tényleg nincs időm idejönni, és írni. 

De arról szeretnék mesélni nektek, hogy volt egy nagyon klassz két hét az életemben, ami nagyon-nagyon-nagyon jó volt. 

 

Van nekem egy barátnőm. Egy igazi. Gyermekkorban kezdődött ez a barátság. Már az óvodába is együtt jártunk, de igazán az általános iskolában alakult ez ki. Egy osztályba jártunk, és egymás mellett ültünk. Nagyon másak vagyunk, mindig is másak voltunk, mégis sok a közös bennünk.

 

 

Mindketten Andreák vagyunk. 

Mindketten rajongunk a könyvekért, szívesen írunk és olvasunk. Sokat. 

Mindketten Isten mellett döntöttünk, és eszerint, mármint keresztény értékrend szerint igyekszünk élni. 

Mindketten szeretjük a nyelveket.

Mindketten több gyereket szerettünk volna, és lett is. Igaz, neki 5 van, nekem meg 3, de ő 20 évesen ment férjhez, én meg 30, tehát volt 10 év előnye. De ugye nem ez számít.

Mindketten határozott véleménnyel vagyunk bizonyos dolgokról, noha ez nem volt mindig így. 

Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem iszunk alkoholt, mert mindkettőnk apukája alkoholista volt. (Nekem nem a mostani, aki felnevelt, hanem az eredeti, a vér szerinti).

Mindketten szeretjük a Férjünket. 

Mindketten kitartottunk ebben a barátságban, még ha egy földrész is választ el minket egymástól. 

Mindketten 1 fiút kaptunk, a többiek lányok. :)

Mindketten nagyon szeretjük P.G.Wodehouset.

De azért sok mindenben különbözünk.

Ő könyvelő lett, én pedagógus.

Ő lelkesedik a politikáért, én nem.

Ő kettőnk közül az, aki nem annyira optimista, én meg erősen az vagyok.

Ő mindig is tudta, hogy mit szeretne, mit akar, és aszerint alakította az életét. Én azóta vagyok magabiztos, amióta Férj létezik az életemben. 

Ő mindig is okos volt (tényleg!), én meg csak küzdöttem az iskolában bizonyos tantárgyakkal. 

Sok mindent máshogy látunk, másként szemléljük a dolgokat. Bizonyos tekintetben máshogy neveltük a gyerekeinket. 

 

De igazából nem ez számít. Hanem az, hogy bízhatunk egymásban. Évek, évtizedek óta. Ő sokat hív engem telefonon. Amerika messze van, és bár mindig kapunk meghívást, még nem mertünk belevágni az útba. Sehogy sem.

Ám most itt voltak 2 hetet. Ő és a két lánya. És nagyon jó volt. Igaz, nagyon elfáradtam, mert dolgoztam is mellette, de akkor is jó volt. Élveztem ezt az időt. Az egyik lánya azért jött, hogy magyarul tanuljon, amihez 2 hét kevés, de igyekeztünk. Sokat kirándultunk, de ők, akik az arizónai meleghez vannak szokva, kaptak itt sok esőt, havat, szelet, kicsi napsütést.

Kár, hogy vége. 

De minden percét nagyon élveztem, és ha minden igaz, akkor nyáron újra jönnek.

Ezt is nagyon várom!

 

 

Boldog Tavaszt Mindenkinek!

 

 

Szejtán

A kisfiam nagy kedvenc lett. Ha valakinél, hát nála az új étel bevezetése mindig izgalommal jár, mert nehezen dönt más ételek mellett, csak amit megszokott és amit szeret. De mivel szeret enni a maga furcsa módján, ti. nem eszik semmilyen gyümölcsöt és zöldséget sem nyersen, de főve szinte mindent, úgy éreztem, hogy megpróbálkozom. A szóját szereti, ezért gondoltam, hogy hátha találó lesz, és nyertem. Az egyik kedvence.

A szejtán nem más, mint búzasikér, azaz a gabona fehérjében gazdag része. A belőle készült étel kinézetre, állagra is nagyon hasonlít a húsra, valamint éppolyan arányban tartalmaz fehérjét. A szejtán felhasználása nagyon sokszínű, lényegében megegyezik a húséval: ugyanúgy lehet szeletelni, kockázni, kisütni, szafttal felfőzni, ezért tökéletes alternatíva a vegetáriánus és vegán konyhában. Ha a praktikus szempontjait nézzük, akkor pedig mindent összevetve, elkészítése sokkal gyorsabb, mint a hentesnél sorban állni, a húst hazavinni, kicsomagolni, megmosni, bontani és szeletelni.   

Én szejtánt nem készítek itthon, de tervben van. Bioboltban szoktam venni, de ezt is ritkán.

20. Lomtanítás - Gyertyák

Ugye észrevettétek, hogy a melléklet 30 napos lomtalanításról beszél. Na, mivel nekem erre nincs időm, főleg mostanában, ezért örülök, ha egy-egy nap elvégzek valamit :) És amikor lesz egy kis időm és energiám, akkor megosztom. :) Nem is mindig mindent sorban végzek, de ugye ez csak egy segítség a számunkra. 

 

Régebben jobban gyertyásak voltunk. Amikor még nem voltak gyerekeink, akkor többször gyújtottunk, mert romantikus. Amikor lettek, akkor nem, mert féltünk, hogy valami felgyullad, noha az én gyerekeim nem nyúltak soha semmihez sem, ami tilos volt.

De az az igazság, hogy szeretem a gyertyákat. Egy időben minden péntek este gyújtottunk, jelezve ezzel, hogy szombat van. Ez mostanában elmaradt. Kicsit a lelki életem is haloványabb lett, de mégis úgy vélem (már egy ideje gondolkozom rajta), hogy újra vissza kellene vezetni.  

 

Néha szoktunk csak úgy gyertyát gyújtani. A legjobban a gyerekek azt élvezik, amikor nincs áram, és akkor gyertyafénynél fürdünk. Nekik ez nagyon izgalmas.

 

Az évek alatt sok gyertyát összegyűjtöttem, de aztán valahogy elfogytak. Már nem sok van. Néhányat megtartottam. A jobb alsó sarokban pl. van két kávéscsészés gyertya. Nem kávézok, de annyira cuki. Ezt még az esküvőnkre kaptuk, és megtartottam. :) 

 

Nekem a gyertyáim a szakácskönyvekkel együtt vannak. Nem túl sok maradt, átválogattam őket. Még olyan is van, amelyek az esküvőnkről maradtak.  Úgyhogy ha a szakácskönyveknél ezt a képet látjátok, ne lepődjetek meg nagyon. :)

Ti hogy vagytok a gyertyával?

Lomtalanítás - 28. Szakácskönyvek

Egykoron összegyűjtöttem jó néhány szakácskönyvet, ami leginkább vega-jellegű volt. Használtam is őket. Volt, amit kölcsönadtam, és még nem kaptam vissza, pedig már szóltam... :( Aztán rájöttem, hogy felesleges szakácskönyveket vásárolnom, mert a legtöbbet úgy sem használom. Az én családomban a megszokott ételek a menők, minden más háttérbe szorul. Nem mondom, hogy magamnak nem próbálok ki egy-két ételt, ezt főleg akkor szoktam, ha egy nap magamnak kell főzzek, ha egyedül vagyok itthon, de ilyen már egy ideje nincs. 

Muszáj nálunk a praktikusságra hagyatkozni, mert csak olyan ételt érdemes megcsinálni, ami el is fogy. És függetlenül attól, hogy mindenkinek van valamilyen heppje az ételekkel kapcsolatban, elég jó evő a családunk. 

Néha-néha kedvet érzek, hogy végigfőzzek egy szakácskönyvet, mint a Julie és Julia-ban , de egyébként nem. Minden vágyam egy új konyha, a gyerekek is mindig azt mondják, hogy milyen jó lenne, de ez továbbra is egy vágy marad. Most konyhafelújítás vár ránk ebben az évben, aztán lehet, hogy másabb lesz a helyzet. 

Kép az előző, gyertyás posztban. :)

2. Számítógép, digitális képek

 Nagyon szeretem nézegetni a régi fotókat, mindegy, hogy papír alapúak vagy digitálisak. A gyerekeimmel szeretünk nosztalgiázni együtt. Amikor kicsik voltak és megszülettek a kedvenc téma nálunk, de én szeretem nézni a friss képeket is. Látni, ahogy felnőnek, ahogy alakulnak. ÉN amúgy is hajlamos vagyok MINDENT IS megörökíteni. 

Néha a családom ki van emiatt akadva, hogy szinte mindent lefényképezek, de ugye sohasem lehet tudni. :)

A rendszerezés részét is szeretem. Most is benne vagyok egy ilyen folyamatba. Összegyűjtöttem a gépeken lévő összes képet, és rendszerezem. Általában Év, Hónap szerint szoktam. Ha több kép készül egy nyaralásról vagy táborról, akkor annak egy külön Mappát készítek, és úgy adok neki címet. Szeretek az ilyesmivel elmolyolni. 

Minden nap egy kicsit szoktam pakolgatni, mert elég nagy a mennyiség. Mondjuk ez nem napi 15 perc, de érdemes napi 15 percet foglalkozni vele! Úgy tűnhet minden egyes nappal, hogy jól halad a munka. :)

Amikor anyukáméknál voltam, (ez a hosszú hétvégét jelenti) nem jutott idő az írásra, pedig mindig szokott. De máshogy alakul a helyzet. Viszont a képek és a rajzaim rendszerezésére (mert abból is van sok - mármint amit a gyerekanyagokhoz rajzoltam) a közös tévénézés mellett is ment. A gyerekek élvezték. Nekünk nincs tévénk, vagyis van, csak nincs benne adás. :) Anyukámnál pedig volt a Spektrum Home nevű adó, ahol a legjobban azt szeretjük, amikor az iker fiúk házakat vesznek és újítanak fel.

Nagyon szeretjük. Nimródnak nagy kedvencei.

Mindig úgy rendszerezek, hogy közben más is történik körülöttem.

Jó dolog a fényképnézegetés, mert újra át lehet élni, ami történt. És ami boldoggá tesz. 

Ti szoktatok ezzel bíbelődni, hogy rendezgetitek a fotókat?