Otthoni munka

A mai hetem házimunkával telt. Mint általában minden anyának. Pedig nem ezt terveztem.

Tudjátok, elhatároztam, hogy a nyarat lazábban kezelem, de mivel rólam van szó, aki nem igazán ismeri a lazaság fogalmát, elég küzdelmes ezt a döntést meghozni. Pedig én próbálkozom, higgyétek el! De vannak mániáim...

Zsófia a héten öttusa táborban volt, a két kicsit meg felváltva, vagy együtt a mamánál. Alapvetően sok időm lett volna lazulásra, magamra, a tervekre, de nem így alakult. Ehelyett pakoltam, takarítottam, főztem, mostam, vasaltam.

Pedig alapvetően nem vagyok egy rendes háziasszony. Mindig fut a ház, és tényleg, nemcsak az illem mondatja velem, hogy ne tűnjek példaértékű anyának, mert az ciki... nem ciki, szeretnék kicsit összeszedettebb lenni, csak nem megy.

Örökös és állandó küzdelmem van például a ruhákkal.

Amikor végre úgy érzem, hogy sikerült átválogatnom egy jó adag ruhát, és megvan a zsák: 1. zsák A családnak, 2. zsák B családnak, 3. zsák Családsegítőnek, ami  marad, átválogatom, hogy jó-e még a gyerekekre, vagy mikor lesz jó, akkor azt külön rakni, amik kikerültek a zsákokból átmosni... sosem ér véget. Nekem erről szól az életem nagy része. A mosásról és a vasalásról.

Nem mintha nem szeretném csinálni, csak sok idő megy el vele.

Mert amikor már éppen rendet tennél, és látod a fényt az alagút végén, akkor jön egy, vagy két barátnőm és hoz néhány szatyor / zsák ruhát, és kezdhetem előlről.

Nem szeretném, hogy úgy tűnne, mintha elégedetlen lennék, nagyon is hálás vagyok. Mert 10 éve, amióta gyerekeim vannak egy darab ruhát nem kellett vásárolni. Maximum cipőt, ha nem volt akkor méret valamelyik szatyorban vagy dobozban. Azokat is átválogattam, és méretek szerint dobozokba raktam őket. Szeretek dobozolni.:)

Csak hát tudjátok, kicsi a házunk. Alapvetően kevés hely van benne, és sok a holmink, így nehéz rendet tartani, de azért próbálkozom. Sűrűn szanálok ki dolgokat, és Férj szokott is mosolyogni rajtam, mert van, hogy nyáron is fűtök. :) Amikor lomtalanítok és apró papírfecniket találok, vagy elhasznált papírdobozokat, ezeket elégetem, hogy ne foglalja a helyet. De még mindig nem az igazi!!

A héten főztem is.  Semmi bonyolult ételt. Milánóit, vajas krumplit szójával, tojásos paprikát. Olyat, amit Férj szeret.

Most így péntek estére mondhatom, hogy elfáradtam.

Ui.: Férj nálunk nem ül a kanapén, ilyen elégedett arccal és látványosan nem csinál semmit. Nincs rá ideje. :)

Sorozat ajánló: Békét bíró

A sorozat, amiről most szeretnék írni, egy könnyed, kicsit csajos stílusú, de azért drámában nem keveset adó alkotás.
Tudjátok, már sokszor meséltem arról, hogy főzés közben, vagy vasaláskor szeretem, ha történik valami, egyébként pedig úgy vagyok vele, mint a gyerekeim, akik azt szokták mondani: UNATKOZOM. Szeretem, ha egyszerre több minden történik körülöttem, bár azt nem mondom, hogy mindig oda is tudok figyelni.

 

A Farily legal - Peren kívül, vagy ahogy fordították nálunk Békét bíró sorozat egy Kate Reed nevű nőről szól, akinek az a meggyőződése, hogy az igazság mindig győz, és nem kell mindig mindenért a tárgyaló terembe menni.

Kate egyébként ügyvédként dolgozott, de annyira kiábrándult a jog világából, hogy úgy döntött, inkább mediátor lesz. Ma egyébként is divat lett ez.  

Nekem bejött ez a sorozat. De tényleg. Jókat szórakoztam rajta, nevettem, izgultam. Szerintem a Kate-et megformáló Sarah Shahi is jó volt benne. (Én még két sorozatban láttam őt: A célszemély és az Életfogytig zsaru).

Szóval, a történet aranyos. Katenek van egyfajta vele született emberismerete, van jogi jártassága és fanyar humora, és valamilyen különleges okból remekül old meg konfliktusokat. Kivéve, ha a sajátjait kell megoldani. 

A sorozatban feltűnik Michael Trucco is, mint Kate ex-férje, amolyan se veled, se nélküled kapcsolatuk van.

Könnyed, romantikus és szórakoztató.

Álmodozni jó!

Szoktál?
Mert én igen.
Javíthatatlanul romantikus vagyok és örök álmodozó. És szeretek ilyen lenni.
Amikor elmegyek sétálni, mindig szeretek új utakat és helyeket felfedezni, és nagyon szeretek házakat nézni. Szeretem a szép házakat. És szívesen eljátszom a gondolattal, hogy melyik ház tetszik, melyikbe költöznék be, melyiket hogyan alakítanám át, venném meg... Ez nem irigység, ez egy játék. Tinédzser korom óta játszok ilyet. :) Mindig is szerettem.
Az ilyen típusú blogokat és újságokat is szívesen olvasom.

Aztán kíváncsiságból rákerestem az álmodozásra...
Ilyen címeket találtam: 

• A  túlzott álmodozás lehet a világ legelterjedtebb új pszichológiai rendellenessége 
• Álmodozás az élet megrontója? 
• Az álmodozás jó: azt jelenti, hogy okos vagy 
• A túlzott álmodozás pszichológiai betegség?
• A valóság, ha jól éljük meg, jobb, mint az álmodozás...

 Most őszintén, ki ne tette volna? Tényleg léteznek olyan racionális, kocka emberek, akik soha nem tették ezt, vagy csak az én érzelmi emberem mondatja azt velem, reménykedve, hogy nincs ilyen ember a földön, aki nem álmodozik. 

Szeretek néha egy más világban élni. Ezért is szeretek könyveket olvasni, mert azok olyan helyre visznek el, ahol még nem jártam, de szinte részt veszek a jelenetekben, és kalandokban, és nyomozásokban és romantikus szerelmi szálakban. Részese leszek a dolgoknak, és szerintem ez jó. Bár az is az igazsághoz tartozik, hogy nem tudom, milyen a másik oldal, mert én szeretek álmodozó lenni. 
A nagylányom is ilyen, és ebben nagyon hasonlítunk. Saját történeteink vannak, amelyeket továbbfűzünk, történeteket fejezünk be úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy vége legyen, és sokáig tudunk ezekről beszélni. Én szeretem ezt a világot, és ő is. 
Egy időben zavart, hogy ő is ilyen, mert jobban ilyen. És ez kihatott a tanulásra és az egész iskolai tanévre. A nyár számunkra azért nagyon jó, mert lazíthatunk, és fantáziálhatunk. Álmodozhatunk.

 Én most is úgy gondolom, hogy mindenki álmodozik valamennyit. Ki többet, ki kevesebbet, de vannak tervei, szeretne valahonnan valahová eljutni. És igenis, ilyenkor valami kellemes helyre vágyunk. Én nem annyira szeretem Amerikát, de miután rákattantam a Hawaii Five O sorozatra (írok majd erről), oda szívesen elmennék. Pedig nem jut eszembe, hogy az óceánba úgy fürödnék, vagy szörföznék, csak tetszik... És jó lenne egy kicsit, csak egy kicsit elmenni ilyen helyekre. Mert vágyunk, nem igaz?
Igen, sokszor és sokan mondják azt, hogy A TÚLZOTT ÁLMODOZÁS VESZÉLYES. 
Nekem is volt egy mondatom, amit sokszor használtam: A nosztalgia veszélyes betegség, mert nincsenek hibái. 
Ezt ma is így gondolom sok tekintetben. De ez más kategória, mint hogy az ember ébren álmodik. Nem?

Nem tudom, hogy igaz-e, de néhány dolgot összegyűjtöttem, amit tartanak az álmodozásról. És ezek pozitívak, mert én szeretek pozitív lenni. :) 

1. AZ ÁLMODOZÁS EDZI AZ AGYAT. - Ez furcsán hat, de valószínűleg van benne igazság. Hiszen a képzelőerő megmozgatja az apró agysejteket (Poirot és így oldotta meg a bűnügyeit :) ), hiszen az agy használata kemény munkát igényel, és olyan dolgokat fedezünk fel, amiben talán kapcsolódni is tud másokhoz az agyunk.
2. AZ ÁLMODOZÁS KREATÍVVÁ TESZ. - Ezt leginkább a lányomnál látom, de sok ismert ember is mondta, hogy a legjobb ötleteik álmodozás útján születtek. A lányomnál látom, hogy amikor beindul az álmodozás modul az agyában, hihetetlen rajzokat készít. Nem profi rajzos, de olyan világa van, ami átformálja az agyát, és máshogy lát meg dolgokat. Akár még a matematikai feladatokban is. A tanító nénije elmondása szerint az ilyen jellegű feladatokkal hozta fel a jegyeit mindig. A mechanikus számolással vannak problémái, de a logikai és probléma megoldó feladatoknál ez jól működött. Amikor bekapcsol a képzelet, akkor hatalmas erővel és energiával zajlik ott benn minden, és máshogy gondolkodik. 
3. AZ ÁLMODOZÁS FEJLESZTI A MEMÓRIÁT. - Állítólag. Nos, ez még nálunk a lányommal nem vált be, legalábbis nem látok jeleket. Mindketten nagyon szétszórtak és szórakozottak vagyunk, és nagyon rosszul emlékszünk dolgokra. Ő konkrétan semmire, soha... :), de ez leginkább a figyelmetlenségéből adódik, de én magamnál is észreveszem, ha nem írom fel azonnal, elfelejtem. Vannak persze dolgok, amiket meg soha..., és képes vagyok sok mindent, évekkel ezelőtt elhangzott dolgokat megjegyezni, történéseket. De azt mondja egy cikk, hogy akkor történik ez a fejlesztés, amikor dolgozunk, úgyhogy ez talán egy jó hír. 
4. AZ ÁLMODOZÁS HATÉKONYABB TELJESÍTMÉNYRE SARKALL. - Ebben lehet valami igazság, mert bár álmodozó típus vagyok, de szeretem előre megszervezettnek érezni a dolgokat, átgondolni, hogy mikor mi fog történni. És ha nem úgy történik, ahogy én elterveztem, ideges leszek. De sokszor van, hogy spontán történnek a dolgok, és akkor kénytelen vagyok kreatív megoldást keresni és találni. Hatékonyabb is a feladatvégzésem ilyenkor.
5. AZ ÁLMODOZÁS JÓ HATÁSSAL VAN AZ EGÉSZSÉGÜNKRE. - Szeretek egészségesen élni és ez fontos szempont nekem. De állítólag remekül oldja stresszt. Ebben is lehet valami, hiszen már az elején mondtam, hogy amikor elmegyek sétálni, és álmodozok bizonyos dolgokról, utána sokkal jobban érzem magam. 
6. AZ ÁLMODOZÁS SEGÍT CÉLJAINK ELÉRÉSBEN. - Nem tudom ezt megmondani. Ha feladatom van, akkor szeretem megcsinálni, ilyenkor nem szeretek álmodozni, hanem odakoncentrálok. De az biztos, hogy amikor mondjuk írok, és már nagyon fáradt vagyok, egyszerűen csak engedem szárnyalni az agyamat, és ez jó érzéssel tölt el!

Tehát összefoglalva:

Vonatozás!

Megvalósult ezen a nyáron.

Mi alapvetően sokat utazunk. Leginkább autóval. De szeretjük a biciklit is. Ám vonatozni ritkán szoktunk, pedig hát nagycsaládos kedvezményünk is van, de valahogy nehezen vesszük rá magunkat. Legalábbis eddig. Kényelmesebb beleülni az autóba és ajtótól ajtóig elmenni valahová, de most úgy adódott,  hogy vonattal mentünk.

A gyerekeim szeretnek vonatozni.

Az történt, hogy az Amerikában élő barátnőm és családja hazajött egy kis időre. Mivel mi együtt nőttünk fel, tényleg mondhatom azt, hogy ovis korunk óta ismerjük egymást, és barátok is azóta vagyunk, fontos számunkra az, hogy találkozzunk, mert hiszen sok ezer kilométer választ minket el egymástól.

Idén úgy döntöttek, hogy nem Tiszavasváriba mennek, hanem a Balatont választják. Sikerült szállást szerezni, még jó, hogy vannak adventista testvérek, akik kiadják a házukat a Balatonnál :), így nem is messze, Balatonföldváron kaptak szállást. Mi pedig megszerveztünk egy találkozást. És nagyon élveztük. A gyerekek is, és én is. Nagyon örültem, hogy találkoztunk.

Íme néhány kép és hangulat.

Indulás előtt voltunk még, de éppen akkor volt egy kis nézeteltérésünk, a helyes viselkedésről a vasútállomáson, így nem örültek a fotózásnak.

Itt már jobban ment. :)

Lesétáltunk a nagy tóhoz. Erősen fújt a szél, hideg volt, de ez az én gyerekeimet nem igazán zavarta.

Barátnőmék 7-en, mi 5-en, ez már egy kisebb osztálylétszámnak is megfelel.

Zsófia vette észre ezt a jó kis falrajzot, és ki is használtuk. Nagyon jó ötlet.

Ebédelni mentünk, de még mindig problémáim vannak a vegetáriánus étkezéssel. Mármint megdöbbentő, hogy nem tudnak mit kezdeni a vegákkal. A vegetáriánus hamburgerbe rántott sajtot tettek. Mindig, mindenhol sajtot adnak, szerintük csak az a vega. Pedig én jobban szeretem a vegán ételeket. Azért megettem. :)

A második sétánál már erősebben fújt a szél, de az én gyerekeim akkor is nagyon élvezték.

Kata begyűjtötte a lehulló fakérgeket is, mert szerinte olyan szépek.

Belefutottunk egy játékba is. Láttuk, hogy emberek kis papírra írogatnak, de először nem tűnt fel, majd felfedeztük ezt a papírt, és utána már kerestük az összes feladatot. A gyerekek is sokat tanultak belőle.

Hiába van lépcső, ez sokkal izgalmasabb.

Hazafelé ilyen vonattal mentünk.

Jó kis nap volt, nagyon jól éreztük magunkat. Mondanám azt, hogy kevés volt és rövid együtt, de az a terv, hogy még találkozunk. 

Mi vagyunk. Két Andrea. Több, mint 40 év barátsággal a hátunk mögött.

Salika

Mivel nyár van, az utóbbi időben, semmi kedvem túl bonyolult ételeket főzni és alkotni.
És valljuk be őszintén, hogy egy saláta mindig jó ötlet.
Nagyon szeretem a zöldségeket, de a családom ebben is bonyolultabb kicsit, tudjátok, amolyan megszokott dolgokat esznek, semmi lelkesedés az újításra... Így persze nagyon nehéz főzni.
De most készítettem egy salátát, csupán a magam kedvére és szórakoztatására.
Íme:

Nagyon gyors, nagyon egyszerű és nagyon finom.
Van benne: jégsaláta, evídia saláta, kukorica, répa, vörös káposzta. Nem írok darabszámot meg dekát sem, szerintem mindenkinek más fontos benne, én jégsalátát és vörös káposztát tettem bele többet.
Ezeket lereszeljük, majd beletesszük egy tálba.
És aztán joghurtba belenyomunk fokhagymát. Lehet Alpro, amely teljesen vegán, és lehet a sima is, mindenkinek szabad választása és döntési lehetősége van nálam :)
Mivel én nem vagyok nagy joghurt rajongó - semmilyen formában - én ezért csak keveset kevertem be, de kell bele, hogy egy kicsit érezni lehessen a fokhagyma ízt.
Nyami, nagyon finom!!

Jó étvágyat!

HETI ÜZENET 23. - Elhiszem

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Piacozás és Gyors saláta

A mai napom a nagytakarítás és rendrakás jegyében zajlik, de persze még mindig nem értem utol magam. Miért is érném? Nem olyan régen kaptunk megint 4 zsák ruhát ajándékba, amit már különválogattam, és egy részét elvittem a Családsegítőbe a gyerekekkel, de még így is sok ruhánk van. Igazából nem tudom hol tárolni. De közben meg hálás vagyok azoknak a barátaimnak, akiktől kapjuk a ruhákat. Hálás vagyok, mert 10 éve nem igazán vettem semmit nekik. Elvétve egy-egy cipőt vagy ha valamibe nagyon beleszerettem, de évek óta azokat használjuk, amiket tőlük kapunk.

Szerintem ez egyébként ez kedves gesztus. Az ember lányának akkor is jól esik, ha nincs mindig rászorulva. Ilyenkor csak mindig az jut az eszembe, hogy mennyi felesleges holmink is van!, de erről majd később.

A két kicsi van itthon, Zsófia a mamánál aludt. Mituán elvittük a ruhákat, elmentünk a piacra. Igazából csak a hangulata miatt vittem a gyerekeket, de azért vettünk kukoricát, ami már fő is. :) A miénken még nincs, és 100 Ft volt darabja, ami alapvetően megéri. Számomra ez jelzi, hogy itt a nyár. 

Alapvetően én salátás vagyok. Volt itthon koktélparadicsom és paprika is, vágtam bele egy kis hagymát, meg uborkát, meglocsoltam fokhagymás olajjal, megsóztam és kész is. Az én ebédem már kész is. 

Sajnos a gyerekeim nem igazán esznek ilyet, főleg a kisfiam, de nekik még maradt egy kis krumplis tészta. :)

Romantikus bejegyzés

Még nem írtam róla, de áprilistól belevágtam az angol tanulásba. Tanulgattam én valamikor, de nem sok maradt meg bennem. Szeretem a nyelveket, és arra gondoltam, mi lenne, ha még egynek nekivágnék, hogy egy kicsit tudjam használni?
Igazából az is motivált, hogy egy ideje már itthon vagyok, és szerettem volna kimozdulni, utazni, emberek között lenni, nem az itthoni dolgokkal törődni. Ha ez önző dolognak tűnik, akkor bevállalom, hogy az vagyok, de egyébként nem. :)
Nem fejeztem még be, szeretném folytatni, de most a nyár és a nyári szünet ezt nem teszi lehetővé. Én kimondottan akkor tudom ezeket megoldani, amikor a gyerekeim iskolában és óvodában vannak. Mint ahogy minden más szülő is.
Emellett már foglalkoztat a munka-kérdése is, de ez most nem ide tartozik.

Szóval, amikor egy fárasztó és intenzív nap után leszállsz a buszról, és magadban elmélázva sétálsz, kis büszkeséggel (de semmi túlzással), és tudod, hogy a park gyönyörű, meg egyébként is nagyon szereted... És akkor hirtelen azt látod, ahogy két galamb szerelmesen napozik a vízparton. Álltam vagy 10 percig, és csak néztem őket, és boldog voltam, hogy Férjjel mi vagyunk az a galamb.

44 pici pinty

Amikor tavasszal takarítottuk a gyülekezetet, amit lehetett és amire nem volt szükség, azt lomtalanítottuk. És mivel én nagy könyvgyűjtő és könyvbarát vagyok, minden, ami könyv volt, hazahoztam.
Aztán beleolvasgattam néhányba, és ráakadtam erre a gyöngyszemre. De tényleg az.
Férjnek felolvasást is tartottam, aki kicsit kibukott tőle. Én persze jót szórakoztam rajta, de azért elgondolkodott...
A szocialista irodalom érdekes csodája :(
1974-ben írták, és még Réber László rajzai sem dobtak rajta. Szerintem.

Paprikáskrumpli szójavirslivel...

PAPRIKÁSKRUMPLI SZÓJAVIRSLIVEL

Én sokáig ezt használtam, ez az egyik legjobb virsli :)

Hozzávalók: 1 kg krumpli, 1 fej hagyma, 1 teáskanál pirospaprika, 1 db paradicsom, 1 db zöldpaprika, köménymag, tengeri só, olaj, 3 db szójavirsli.

Elkészítése: 
A hagymát és a paprikát apróra összevágjuk, megpirítjuk, belevetjük a pirospaprikát, picit felsütjük, hozzá adjuk a paradicsomot, ismét felsütjük, végül belerakjuk a hasábokra vágott krumplit. 
Annyi vizet öntsünk rá, hogy épp ellepje, sózzuk, köménymaggal fűszerezzük. 
Lassan főzzük, és többször kavarjuk meg, hogy a zöldségek jól szétmálljanak, hagy legyen jó zaftos tartalmas a leve. 
Mikor megfőtt kavarjuk bele a karikára vágott szójavirslit. Azért a végén, mert főzni nem ajánlatos, mert szét mállik!

HETI ÜZENET 22. - Mindig

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Légy...!

Vége van a tanévnek. Ma volt az iskolában az évzáró. A gyerekek megkapták a bizonyítványt (egyik sem lett kitűnő), én ennek ellenére mégis nagyon büszke vagyok rájuk. Szerintem sokat dolgoztak. Lehetett volna jobb (mondjuk Zsófinak), de amit lehet, kihoztuk belőle.
Ráadásul elbúcsúztunk a tanító nénitől is, hiszen jövőre már felsősök lesznek. A szülők engem bíztak meg a szervezéssel, és én nagyon igyekeztem. Szerintem elég jól sikerült. Egy kis sírós-nevetős hangulatú kis műsort adtunk elő. Igen megható volt. Titokban jártam be az osztályba próbálni, és bár akkor nagyon lazák és hangosak voltak, itt eléggé megilletődtek. De cukik voltak.
Készítettünk egy kisfilmet is a 4 évről. És csináltam egy ppt-t, és egy apuka videová varázsolta.
Készült továbbá egy kis könyv, amelyikbe minden gyerek rajzolt vagy írt. Zsófiét megmutatom:

Ebből lett egy kis füzet, ami nagyon aranyos lett.
Kapott ajándékot is. 
Aztán készítettek a gyerekek egy oklevelet is, amit aláírtak és kinevezték az osztályfőnöküket az örökös kedvenc tanító nénijüknek.
Egyik anyuka tortát sütött, volt aki sósat, amolyan kis buli-fíling volt. Az utolsó.
Furcsa, hogy jövőre már ötödikes lesz.

A lényeg, hogy elfáradtam. Előtte adtam le a két gyerektanulmányomat, aminek csúsztam a határidejével. Lemaradtam egy tábori pályázatról is, és szerintem sok mindent elfelejtettem, amit az iskolában intézni kell. Még jó, hogy ott vannak egy hétig.
Most, hogy e sorokat írom, meg kellene könnyebbülnöm, hogy végre vége!, de most meg már a nyári, gyerektáborunkat kell kezdenem szervezni. Ja, és kedden angolból vizsgázom...
Hogy miért nem tudok én a fenekemen megülni és nyugiba lenni? EZ ITT A NAGY KÉRDÉS!

Aztán ezt találtam:
Úgy szeretnék... De tényleg...
Nagyon stresszes típus vagyok. Szeretek mindent jól megcsinálni, kicsit talán maximalista vagyok bizonyos dolgokban. (Látnátok most a házunkat! Ez nem ezt mondja! :) )De olyan jó lenne lazábbnak lenni, kicsit elengedni a dolgokat. Néhány LÉGY... ott van az életemben, de ha egyet kellene választani, akkor azt választanám, hogy LÉGY BÁTOR! Mert bár sokszor tűnik úgy, hogy az vagyok, de sajnos nem.

Igen, a blogomat is nagyon elhanyagoltam (nem mintha olyan sokan olvasnák), sokszor érzem úgy, hogy csak magamnak írogatok, de azért akkor is jó érzés. Nem tudom, hogy mennyire lesz időm újra erre a világra, de igyekszem. Talán most, hogy itthon leszünk és lazábbak lesznek a napok, valami könnyebben megy... Vagy ki tudja...

Kihívás # Lásd szépnek magad!

Ehhez nincs mit hozzátenni!
Hajrá csajok!

HETI ÜZENET 21. - Pillanat

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Banános muffin csokidarabokkal

Szeretjük a muffint, ugye mondtam már? 

Ezt a muffin receptet azért szeretem, mert nagyon gyorsan kész van, csak beledobálja az ember a hozzávalókat, nem kell semmi extra dolog, és gyorsan kész van. A muffinnak egyébként is ez a titka.

Hozzávalók:

• 2-3 db érett banán12 dkg margarin 
  240 g liszt
  2 tojás
  10 dkg cukor
  50-100 g étcsoki apróra vágva (nálam megmaradt húsvéti nyuszicsokik)
  fél csomag sütőpor,

A banánt jól összenyomkodom. Nem turmixolom.
Először a nedvesebb jellegű alapanyagokat összeöntöm (margarin, tojás, banán), ezeket összedolgozom. Ehhez adom még a cukrot is.
A lisztet, a sütőport összekeverem és hozzáadom a masszához. Ezután pedig beledobálom a csokit. 
Nekem ez most a maradék csokinyuszik voltak. 

Igei színezők

Mostanában nem osztottam meg semmi kreatívat, mert nem volt rá időm.
Aki követ engem a Facebookon, tudja és látja, hogy nyomdában van két gyerekanyagom is, amit nyári táborokra fel lehet használni.
Így most nem igazán volt energiám az utóbbi időben kreatívkodni.
Vagyis színeztem, mert színezni nagyon szeretek.
Ezt:

Aztán kitettem a bejárati ajtóhoz, hogy mindenki lássa. :)
Mert nagyon szeretem felvállalni, hogy szeretem Jézust!

Szója szeletek hamburgerbe,

vagy teljes kiőrlésű barna kenyérrel...

Ennek az ételnek az a „hátránya”, hogy az ember addig eszi, míg van belőle!

Hozzávalók: 
8 szelet szója, 
3 fajta fűszer, pl: boróka- bogyó, sáfrány, mustármag tengeri só, 
olíva olaj,
2 gerezd fokhagyma,
5 fej lila hagyma (jolly joker!)

Elkészítése:
A szeleteket a szokásos módon előkészítjük: Sós vízben megfőzzük, NEM SZÉT! Aztán leöntjük róla a forró vizet, és hideg vízben áztatjuk. Azután jól kinyomkodjuk.
A karikára vágott lila hagymát a szeletekre szórjuk az egészet összekeverjük, pohár vizet öntünk alá és forró sütőben jól megsütjük.

A fűszerekkel itt is szabadon bánhatunk, kipróbálhatjuk bármelyiket, de lehetnek egyedi ötleteink is.

Nagyon finom kenyérrel vagy zsemlével, paradicsom sűrítményből készült kechuppal és paprikával együtt fogyasztva.

Természetesen, krumplival, vagy rizzsel, egytálételnek is kitűnő.

S nem mellékes hogy igen olcsó, és egészséges, az egész kijön kb. 500-600 Ft- ból, egy 4 tagú családnak.

Ne süssük alumínium tepsiben, mert a lila hagyma zöld lesz!

Saláta krumplival

Vasárnap az enyém.
Ilyenkor a gyerekeket Férj elviszi a mamához, vagy a két nagy ott alszik, és vasárnap kibontakozhatok. Ez azt jelenti, hogy nekiállok a nagytakarításnak, pakolásnak, vasalásnak, vagy éppen az aktuális feladatnak. Most ruhaválogatás volt. Mert az mindig sok van, rengeteget kapunk, így zsákból dobozba, szekrényből szatyorba, szatyorból másokhoz, másoktól hozzánk kerül... Egy olyan körforgás, ami nem marad abba. De soha!!
Most legalábbis ezt érzem. De hiszem, hogy egyszer elmúlik.
Nos, ilyenkor nem szoktam magamnak nagy dolgokat készíteni.

Így ma saját magamnak készítettem azt, amit én szeretek, és szívesen eszek.
Semmi bonyolult, extra dolog. Salátához egy kis krumplit. Valamikor nagy krumplis voltam, de a családom nem annyira rajong érte, megeszik, de nem ez az első dolog, ami eszükbe jut, amikor azt kérdezem: MIT ENNÉTEK? Max. krumplipüré formájában....

Észrevettem az utóbbi időben, hogy a fotóim nem sikerülnek igazán. Lehet, hogy sietek, vagy bemozdulok, de azért higgyétek el, hogy nagyon finom volt.

 Ez most egy magamnak szóló Menzakaja, és én nagyon boldog vagyok, amikor tudom, hogy magamnak készíthetek teljesen állati dolgoktól mentes ételeket.

HETI ÜZENET 20. - Értékeld

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Sajtos pogácsa

Amit mindenki nagyon szeret nálunk:

1 kg lisztből készítettem, tettem bele sót (most többet, mint szoktam, mert nekem minden pogácsám sótlan szokott lenni, de ez most jó lett), olajat, és vizet és 1 élesztőt, és egy kefírt.
Ugyan magában nálunk nem szereti senki, de amikor ilyesmi van az oviban, és hazajön, felhasználom, mert kelt tésztákhoz remek :)