2011. november 28., hétfő

Alma koncerten jártunk

Míg anyukáméknál voltunk, egy remek és hatalmas élményben volt részünk.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de mi nagy Alma-rajongók vagyunk.
Hazamentünk, és milyen érdekes, csodálatos dolog, de kis városomba szerveztek egy Alma-koncertet. Nos, ezt bizony nem hagytuk ki.
Néhány képet megosztok veletek. Nem igazán sikerültek. Eléggé sötét volt a sportcsarnokban. Meg nem is igazán vagyok nagy fotós.
Rohangáltam Nimród és Zsófi között. Zsófi a dühöngőben :), az első sorban csápolt (pont mint egy Tankcsapda koncert, csak kicsiben), Nimród meg rohangált mindenfelé.
Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat. Mert hogy én is Alma-rajongó vagyok :)
Második kedvenc pasi az életemben :)
Ugrálóvár is volt - ez is nagyon bejött.
Első sorban
Hogy tényleg Alma koncerten voltunk.
Az első sor

Hogyan?

Sajnos eddig nem igazán volt időm írni. Annyi minden történt az utóbbi napokban, hogy még most sem érem utol magam. Ma is éppen vendégeket várok, és már bedagasztottam a pogácsának valót és elkészítettem a kókuszos alapjait, hamarosan megjön Apuka is a munkából, és még van mit csinálni. De van néhány perc szabad percem, mert Nimród most úgy döntött, kicsit eljátszik magában.

Réka kérdezte, hogy hogyan nevelem hitre a gyerekeimet.
Próbáltam összeszedni a gondolataimat, és azon gondolkodom folyamatosan, hogy Hogyan is?
Nem tudok nagy recepteket mondani. Próbálkozom. Mindenféle ötlettel, tervvel, anyaggal, ami elém kerül, amit a helyzet és a jó Isten elém tesz. Nem hiszek abban, hogy le kell ültetni a gyereket, és megtanultatni vele az anyagot, mert az iskolaízű. Én dolgoztam egyházi iskolában, és tanítottam hittant. Meg kell mondjam, keserves volt. Azért is, mert hirtelen cseppentem bele, átvettem valakitől, aki egyik napról a másikra elment, és ott maradt az iskola hitoktató nélkül. Meg azért is, mert én kicsit átértékeltem a tanításnak a hagyományos módszerét. Az én célom az, hogy a gyerekek (mindegy, hogy a sajátjaim vagy valamilyen csoport) megtanuljanak gondolkodni. Azt látom, hogy nem meggyőződés a hit sok esetben, nem gondolkodnak el az emberek azon, hogy mi miből következik, mi minek az összefüggése, hol találom meg a Bibliában ezt és ezt, mi támasztja alá ezt és ezt stb.
Én azt szeretném, ha a gyerekek hamar megtanulnának gondolkodni, logikát látni az egészben, ne csak megtanulják az egészet, és tudják az anyagot, mint a jó diákok :)

Persze a lexikális tudás is szükséges, de nem minden. Láttam mivé lettek azok a gyerekek, akik az egyházi iskolából kikerültek (heti 2 kötelező hittan után). Most ebbe nem szeretnék belemenni.

Konkrétan az én itthoni módszeremről írok. Az én gyerekeim még kicsik, és náluk a látvány nagyon fontos. Amikor meg szeretnék tanítani neki egy történetet, akkor kb. egy hétig csak arról a történetről beszélgetünk. Nem megyünk tovább, - bár néha őt is érdekli egy másik történet. Akkor nem mondom, hogy nem ez jön most, hanem elmondom neki. Ami nekem fontos, hogy sohasem MESÉLEK! A Biblia nem mesegyűjtemény, hanem próbálom úgy elmondani, mint VALÓSÁGOT.

Pár napja vele fürödtem. Remek dolog az a fajta festék, amivel a fürdőkádra lehet festeni. Van egy kis halunk, amivel játszani szoktak. Így jött az ötlet, hogy az egyik oldalra a kádba felrajzoltam egy várost, a másik oldalra egy hajót, és "eljátszottuk" Jónás történetét. Halunk volt, a háttér kész. Jónást pedig az ő ujja játszhatta. Nagyon élvezte és nagyon tetszett neki. Remekül tudja. De ez csak a történeti része.
Ezután és azóta is beszélgetünk az engedelmességről, a szófogadásról.
Esténként, amikor ténylegesen jön a mese ideje, akkor a Bartos Erika-féle könyveken kívül mindig elmondok egy mesét, amit ott akkor találok ki. Ő választhat egy állatot, akivel valami történik. Az már az én dolgom, hogy helyzetbe hozzam a szereplőmet, és az adott témát beleszőjem.

2011. november 20., vasárnap

Halászat újra

Ma nincs itthon Zsófi, a mamához ment. :) Ha minden igaz, akkor ma megy az unokatestvére, Dorina, akivel nagyon jól elvannak. Dorina ugyan 12 éves, bár meg kell mondjam, néha, vagy elég sűrűn 4 éves szinten van. Szóval, a lányok jót játszanak.
Mi Nimróddal ma Baba-Mama Klubban voltunk. Még régen, amikor Zsófi kicsi volt, jártam, de mostanában valahogy elmaradt. Nem olyan régen jöttünk haza.
Ami viszont szomorú, kiderült, ma apuka nem jön haza a munkából, még lehúz egy műszakot, annyira nélkülözhetetlen :( Szóval, "egyedül maradtunk", hogy Zsófi szavaival éljek.
És bár nincs itthon Zsófi, azért még mindig kutakodtam kicsit a halászat témakörében.
Szeretem a szép rajzokat. Abszolút nem kedvelem az olyan rajzokat, amelyek karikatúraszerűek, mert nem tartom helyesnek, hogy Jézusból vagy a Bibliából, a Biblia bármelyik történetéből vicces rajzok, történetek szülessenek. A szép, kifejező alkotásokat, rajzokat szeretem.

De találtam egy érdekes blogot, amelyik egyszerűen és jól szemléltetheti a halászat és a halfogás történetét.
És egy plusz rajz tőlem :)

2011. november 19., szombat

Halászat

Még mindig a halas történet... Kicsit le vagyunk maradva ezzel a témával, de előbb-utóbb utolérjük magunkat.
(Angolul tudóknak ajánlok egy érdekes oldalt, szerintem sok jó ötlet megvalósítható innen. Persze azoknak, akiknek van ehhez az aprólékossághoz türelme. Én nem vagyok egy ilyen típus.)

Nos, a mai ötletek:

Sokszor elmondtam már, és még el is fogom mondani, hogy nem szeretem a nem szép rajzokat. A lenti rajz sem igazán nyerte meg a tetszésemet, de számoltatni és megfigyeltetni jó. Mármint a halakat. Nem szeretem a túl sötét tónust és színeket.
OVISOKNAK - Számoljuk meg hány hal van a hálóban.
 Ez is egy nagyon egyszerű, nagyon ötletes feladat a történethez. A gyerekek nagyon élvezik, élvezhetik. :)

Kiszínezhető halak. De meg lehet rajzolni csak a körvonalukat, és a gyerekeket megkérni, hogy fantáziájukat használva rajzoljanak mindenféle halat. Hiszen Isten is különböző halakat teremtett. Színben és formában egyaránt.

Nem mindenki tud rajzolni. De ezekkel az egyszerű rajzokkal ezt a történetet is, és a Kenyérszaporítási történetet is el lehet mondani.

Ezzel a hal-sablonnal sok mindent lehet csinálni. És természetesen más történetekhez is jó :). Lehet pl. kiszínezni, és üzenetet írni rá. Lehet ragasztani még kisebb halakat, pikkelyeket. Kemény papírból is lehet kivágni az alakzatot különböző színekből. Díszíteni, kilyukasztani és madzagra fűzni. De ilyenkor lehet nagyon kreatívnak lenni. NEKED MILYEN ÖTLETED VAN EZZEL A SABLONNAL KAPCSOLATBAN? ÍRD MEG, HOGY TUDJUNK SEGÍTENI EGYMÁSNAK!
Várom az ötleteiteket ezzel a témával kapcsolatban!

Hamarosan egy izgalmas témát szeretnék elővenni, de az nagyon sok időt vesz igénybe nekem, de nagyon készülök rá. Majd meglátjátok!

2011. november 16., szerda

Szeretem

Sajnos nincs időm. Semmire.
Hamarosan hazautazunk a szüleimhez. Hármasban. Vonattal. Na, ez az izgalmas. Nagy Őm nem tud jönni. Úgyhogy most izgulok egy kicsit. Zsófival, amikor 1,5 éves volt simán haza lehetett menni, mert ő amolyan lelkes, vállalkozó fajta volt. Nimród is az, csak sokszor a maga útján jár. Az jó lesz, hogy anyukám feljön a Keletibe elénk.
De másfél hét Nagy Őm nélkül...
Tudjátok, nagyon szeretem. Tényleg. Sokan mondják, hogy "majd elmúlik", meg "a 7. év megválasztja", "a szerelem elmúlik"... de... én nagyon szeretem. Egész életemben ilyen emberre vágytam. Nem hibátlan, de nekem éppen olyan, amilyenre szükségem van. Minden nap hálás vagyok azért, hogy Isten adta Őt nekem. Igen, sokat vártam rá. Mégis 32 éves voltam, amikor férjhez mentem. Van akinek késő van, van akinek éppen jó. Nekem pont jó. Isten tudja, hogy mikor érik meg valaki a házasságra.

Nekem adott egy lehetőséget, és hálás vagyok érte.
Annak azért örülnék, ha kicsit, de csak egy nagyon kicsit fiatalabb lennék gyerekvállalás szempontjából. Nem tudom, hogy leszünk-e nagycsalád. Szerettünk volna, vágytunk a minimum 3 gyerekre. És persze még lehetséges, de azért az embernek vannak energiakorlátai. Meg anyagi. Meg türelembeli. (De most nem szeretnék kitérni másra.)

Egyszerűen csak szeretem őt. Úgy, ahogy van. És nagyon nehezen fogom bírni nélküle.


De itthon festeni kell, és azt a gyerekek mellett nem lehet. Legalábbis a mieink mellett elég nehéz.
Nincs annyi szabadsága, amennyit szeretne. Mert mi (a gyerekek is) szeretnek vele tölteni minden lehetséges percet.
Egy beszélgetés köztük:
- Szeretlek apa.
- Én is szeretlek.
- Mennyire szeretsz apa?
- Nagyon.
- Annyira, mint én téged?
- Jobban szeretlek.
- Akkor megmutatod mennyire?

Na, de hogy a családunk másik feléről se feledkezzünk meg. Nálunk ugyanez a helyzet. Jó, ezen a képen éppen sír. Ez nála alaptartozék. De anya minden körülményben a megnyugtató erő.

2011. november 14., hétfő

Zsófi alkotásai

Zsófia nagyon kreatív gyerek. Nagyon szeret alkotni, és mindig jó ötletei vannak. Igen tanulékony és már most sok minden nagyon érdekli. Állandóan tanulni akar, tudni, már sok betűt ismer. Ugyan az oviban azt kérték, hogy ne tanítsuk a betűket, de nem fogom azt mondani neki, hogy: "Nem mondom meg, milyen betű."
A mi családunk rajzolós család. Apuka is nagyon ügyes, általában ő rajzol a gyerekeknek. Én is szeretek, csak nekem sokáig tart (több nap) megrajzolni valamit. Sokat kézműveskedünk, és ezt adjuk tovább a gyerekeknek is.
Közel áll Zsófihoz az olvasás is, nagyon szereti a könyveket, állandóan olvasni kell. Keresi a feladatos könyveket is. Szóval, élmény ez a lány. Nem azért mondom, mert az enyém, de tényleg :)

Zsófi csodálatos alkotásai:

Itt csak a fát és a napocskát rajzoltam meg, mert ezt kérte. A hátteret és a feliratot Ő készítette hozzá. Mert ha még nem mondtam volna elégszer :) APA-MÁNIA van nála.
Ez a Jónás történetéhez készült hal. Szerintem halszerű. Szerintetek is?
De ez a nagy kedvencem. Nekem rajzolta. Mivel tudja, hogy nagyon szeretem a kacsákat. Szivárvány-kacsa.