Tudom, már van fent a blogon Rakott krumpli, de mivel olyan régen volt, gondoltam, miért ne? Ez most tepsiben sült, és nem jénaiban, mert nagyobb adag készült belőle.
Mindig úgy járok mostanában, hogy elterezem, hogy nagyobb adagot készítek ételekből, hogy másnap ne kelljen főzni, de mire észbe kapok, addigra elfogy. A gyerekek megeszik.
Most nincsenek itthon a gyerekek :(, de nem akartam az időt tölteni azzal, hogy ne legyen étel itthon, mert bár holnap péntek és pénteken mindig duplán főzök, most legalább van lehetőség és remény arra :), hogy az ételből marad másnapra is.
Nagylányom nagyon szereti a Rakott krumplit, a többi gyerekem nem. Ami azért vicces, mert pl. Kisfiam nagyon szereti a krumplit, a tojást és a tejfölt is, de így, ilyen látványban nem eszi meg. Furcsa fickó, mit ne mondjak! Nem egyszerű az etetése. Meg maga a gyerek sem az, de ettől függetlenül nagyon szeretem és már nagyon várom, hogy hazajöjjenek.
Sajnos elég lassan haladunk. Én kaparom a falat, mert Férj dolgozik, és csak munka után tud részt venni benne, de nekem meg ugye a sérült kezemmel és a sérült lábammal nem megy annyira gyorsan, ahogy szeretném. De persze azért haladok. Lassan, de biztosan haladunk a cél felé!
Ahogy mondani szoktam, ELŐBB-UTÓBB kész lesz. Lehet, hogy utóbb, de kész lesz. :)
Addig meg, mint a kis herceg és a róka, készülök velük a nagy találkozásra.
Mert ha hazajönnek, nincs menekvés, a Kisfiamnak el kell olvasnia a Kis Herceget, Zsófinak meg sok matekja van. :(
Nemsokára hangolódni kell az iskolára.
Addig is mindenkinek szép napokat kívánok!
