2017. április 30., vasárnap

Helló Tavasz!

Szóval Tavasz...rengeteg zöld, milliónyi színes virág,és ez még csak a kezdet! - hát, kellett várni kicsit...


                                           Képek: Szabó Csilla barátnőmtől származnak

2017. április 28., péntek

Ó, mondd, te mit választanál?

A négy közül? De tényleg?
Őszintén és komolyan!

Kínai készült

Nem rajongok a kínai ételekért, életem egyik vega kínais élménye elég rossz volt. El is döntöttem, hogy én soha többet nem eszek kínait. Pedig egy kínai étteremben történt ez, már nagyon-nagyon régen, még Pesten, amikor főiskolára jártam. Amúgy is mindig tartottam az idegen ételektől, én a magyaros ételeket szeretem most is, hogy nem kerül hús az asztalunkra, és most is így van. De mivel egy olyan párhoz kellett alkalmazkodnom, akikkel együtt utaztam, gondoltam bemegyek, és megkóstolom. Már nem emlékszem, hogy mit ettem, de nem volt jó.
Így évekre lekerült az étlapról.

Aztán pár éve anyósom (aki remekül főz és aki mindenfélét megkóstol és megfőz), készített egy ételt. Kínait. És azt kell mondjam, nagyon finom volt. Biztos azért, mert az anyósom készítette. De tényleg.

Aztán megint eltelt pár év, én pedig gondoltam, most jött el az idő, hogy megcsináljam én magam is ezt az egyébként nem túl bonyolult ételt.
Szoktak távol-keleti ízek lenni a Lidl-ben, és éppen volt ez a fajta zöldségkeverék, vettem hát, és vettem hozzá édes-savanyú mártást is.
Aztán gondoltam, lesz ami lesz:
A zöldségeket serpenyőben (mivel nincs wokom) megpirítottam, hogy olyan jó roppanós legyen. Tettem rá egy kis sót, mert jó, ha van egy kis íze.
Amikor megpirultak a zöldségek ráöntöttem az édes-savanyú mártást.
Szintén a Lild-ben találtam egyszer színes tésztát, azt kifőztem hozzá, és összekevertem.
Baráti társaságnak készült, és nagyon gyorsan elfogyott.

Jó étvágyat!

2017. április 27., csütörtök

Éhes vagyok, mit lehet enni?

Amikor a gyerekek hazajönnek az iskolából, akkor mindig az az első mondatuk: "Anya, éhes vagyok! Mit lehet enni?" Pedig sok ételt odateszek nekik, mivel nem eszünk az iskolában: tízórait, uzsonnát, ebédet és egy kis ráadást is még. Meglepő, hogy néha hazahozzák úgy, ahogy odatettem, mert nincs rá idejük, hogy megegyék, aztán utána meg itthon mindent felfalnak, amit másnapra készítek. Én meg morgolódom, hogy "ezért főztem!"

Szokott itthon lenni rágcsálni való, egy kis nasi. Én nem tiltom el őket tőle, csak meggondolom, hogy mit adok nekik. Egészségtelent nem igazán.
Képtalálat a következőre: „nassolás”
kép a netről
Igyekszem önállóságra nevelni a gyerekeimet. Nem arra, hogy leüljön az asztalhoz, és várja, hogy anya kiszolgálja. Ismerek olyan gyerekeket, akik szó szerint dirigálnak a szüleiknek, aztán kiborulnak, ha nem az van, amit ők akarnak.Megmondják, hogy melyik pohárba kérik, mit és mennyit, és aztán ha az anyjuk nem úgy csinálja, megkritizálják, és megalázzák. 
Én meg úgy vagyok vele, ha reggelit tudnak maguknak készíteni (megkenni egy kenyeret, müzlihez tejet tölteni, felvágni a paradicsomot stb.), akkor arra is képesek, hogy a kis kosárkában megkeressék az édességet, vagy finomságot, ami csak délután jár nekik. És ezt ők tudják.                                          
Mivel én magam édességfüggő vagyok, nem tiltom el őket az édességtől. Ismertem valakit, aki megvette mondjuk a Kindertojást, ő  megette a csokit, és a gyerek meg megkapta a játékot belőle, csak hogy ne szokjon rá a gyerek a csokira. :( Az ilyesmit nem bírom.
Én hiszek a segíts magadon - táplálékötletekben. Mindig szokott itthon lenni, de ettől függetlenül azt is megtanítom a gyerekeimnek - legalábbis remélem -, hogy van mérték. Hajlamosak ugyanis arra, hogy ami a fogukra való, abból többet egyenek, vagy esetlegesen lenyúlják a testvérükét. Ez persze jellemző a gyerekekre, de azért hiszek abban, hogy meg kell tanítani a mértékletességre a gyerekeket is. (A húsvéti nyuszikról teljesen elfelejtkeztek, és nem is igazán kérdezik meg, hogy milyen édesség van itthon. Inkább kenyeret és péksütiket esznek, vagy a lányok gyümölcsöt.)
  •  Szoktak például kapni egy kis zsebpénzt, hogy az iskolai büfében vegyenek maguknak valamit. Ezt ritkán engedem meg, mert fele annyiért tudom megvenni, vagy legalábbis jóval olcsóbban ugyanazokat a dolgokat máshol, mint a büfében, de a kommunikáció és a matekozás miatt néha szoktam engedni. (Kérek! Köszönöm! - használat)
  • Amikor édességet kapnak (Húsvét, Karácsony, szülinap stb.) azt tanítom meg nekik, hogy bár mindenki külön kapott csokit, ne egyszerre hármat bontsanak ki, hanem egyet, és azt osszák 3 fele. Tovább is tart. Egyébként azért szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor annyi sok édességet kapnak, hogy a végén már rá sem tudnak nézni. Nem is kell eltennem, még meg sem bontották a csokinyuszikat pl. 
Természetesen arra figyelek, hogy ne vigyék túlzásba a túl sok édességezést. Bár Zsófia az a típusú gyerekem, aki inkább választja a gyümölcsöt, vagy a kenyeret, esetleg a süteményt, mint a csokit, de azért szokott azt is enni. Nimród már inkább édességesebb.

Már mondtam szerintem, hogy nagy doboz-rajongó vagyok. Tóték semmik hozzám képest :), állandóan pakolok, rakodok, gyűjtöm a dobozokat. Most is, hogy a Pennyben dobozokat lehetett venni, én lelkesen gyűjtöttem a pontokat (amiket egyébként sehol sem szoktam, mert feleslegesnek tartom), de a dobozok mindig jók lesznek valamire. 
Így lett Férjnek is doboza, amibe a szerszámai kerültek, meg a gyerekeknek is lettek. Szeretem a dobozokat, mert a sok apróságot gyorsan bele lehet dobálni. Persze még mindig van mit javítani a helyzeten, de azért alakulunk.

Képtalálat a következőre: „penny doboz”

Amikor hazajönnek, és közlik, hogy éhesek, mindenki tudja, hogy hol van az ő kedvenc ennivalója, vagy amit éppen szeretne enni. Kata ezt rendszeresen: "Abból a szekrényből" - felkiáltással jelzi.
S hogy mi minden van itthon? 

  • Ropi (Férj a legnagyobb ropis nálunk, sok fogy ebből, Katával ketten meg nagyon cukik)
  • Tökmag, napraforgó
  • Keksz - leginkább háztartási és az állatformás keksz, de persze vannak olyan kekszek is, amelyeket kaptunk valakitől. Bolti kekszet nem szoktam venni, 1-2 olyan van, amiért hajlandó vagyok pénzt adni, de inkább megsütöm. 
  • Mogyoró, pisztácia, mazsola (bár ez utóbbit csak én szeretem)
  • Gyümölcs  
  • Nem vagyok chipses, de a gyerekek néha szoktak kapni. Persze abból sem mindegy, hogy melyik. Igyekszem egészségeseket választani (kukoricapufi, burgonyaszirom)
  • kis dobozos innivalók, (ezek Kata kedvencei), málnaszörp (amely meglepő, de Nimród nagyon szereti. Azért meglepő, mert - aki még nem tudja - kisfiam nem eszik semmilyen gyümölcsöt, csak a banánt, és mégis iszik multivitaminos innivalókat és málnaszörpöt.)
  • Még idesorolnám a gofrit is, amit nem szoktam sütni.
  • Ja, és persze a Tejsüti, ami most Zsófi kedvence lett, meg a Túró Rudi, ami a Katáé. Én régebben úgy szerettem a Rudit, de mostanában azt vettem észre, mintha már nem a régi lenne. 

Nos, ezért szeretem a kosarakat és a dobozokat. Ilyenekben tárolom őket. Vagy műanyagokban, de ha lehet, akkor inkább fonottakat választok.
Képtalálat a következőre: „fonott kosarak”
Szóval, azt gondolom, hogy ha a gyerekeknek megengedjük, hogy megegyenek bizonyos dolgokat, nyilván nem egyszerre, és nem mindent, akkor könnyebb számukra

  • átértékelni a megosztást,
  • megtanulják, hogy visznek a másiknak, nemcsak maguknak, 
  • vannak szabályok, amiket minden körülmény között be kell tartani (nem harapok bele, és aztán odaadom a kutyának, nem eszek meg kettőt, ha 3 db van stb.)
  • megtanulja megkérdezni: ehetek? vehetek? kibontanád? segítek kibontani!

Nem értem, hogy miért nincs lehetőségük az iskolában rendesen enni a gyerekeknek, kevés idő jut rá, hogy normálisan egyenek. Ezt nem tartom helyesnek. Én, amikor még napköziztem, emlékszem, hogy volt idő a gyerekeknek nyugodtan megrágni az ételt, most meg rohanni kell, mert ebéd után még órái vannak.
Ezért tartom fontosnak, hogy legyen olyan étel is itthon, amit jutalomként megkaphat. 
Hiszek a jutalmazásban, és persze a fegyelmezésben is, de ez már egy más téma... :) 

2017. április 26., szerda

Mai apró szösszenet


Ma úgy volt, hogy Zsófia velem alszik. Évek óta nem volt erre példa. Ő inkább apás. Nimród (aki meg inkább anyás) jóvá is hagyta (nehezen persze).
Aztán lefekvés előtt 10 perccel összekülönböztünk Zsófival, és ezt mondta:
- Aludjon inkább Nimród veled, én nem akarok! Mert csak addig akartam, amíg nem vesztünk össze.


Nimród további aggodalmaskodó megjegyzése: - De még Kata itt van velünk. (Mert Kata is úgy döntött, hogy anyával szeretne aludni.) Sokan leszünk így. - folytatta logikai megállapítását a kisfiam.
Erre Kata: - Jó, akkor én most elmegyek és alszok a Zsófival.


Azt hiszem, most mindenki boldog.
Én meg várhatok megint ki tudja mennyi időt, mire Zsófi majdnem velem alszik.

Na, azért ilyen hangulat nincs, ne aggódjatok. Én egy olyan szülő vagyok, aki szereti a szabályokat, és be is tartja azokat. Meg be is tartatja. 
Szeretem a szabályokat és sok van is itthon. Úgy gondolom, hogy fontosak. És egyre jobban látom, hogy kellenek. Sokat vagyok gyerekek között, és látom, hogy tiszteletlenek, neveletlenek, és maguk a szülők mondják ki: "Nálunk nincsenek szabályok, azt csinál, amit akar." 
Na, nálunk vannak!
De ettől függetlenül például az, hogy mindenki a saját ágyában alszik és punk-tum!, ilyen nincs. 
Nagyon szeretek a gyerekeimmel aludni, és úgy gondolom, hogy amíg ők igénylik, addig lesz ilyen lehetőség. Persze nem minden nap, - mert azt túlzásnak érzem, hogy egy 9-10 éves gyermek még a szülei között aludjon -, de lehetőség van arra, hogy válasszanak, és 1-2 napot velünk aludjanak. 
Persze, van mindenkinek ágya, és helye. 
Ám Zsófi, mivel nagyon apás, számára nagyon fontos apa. Első szava ébredés után: Apa itthon van? Ezt ő szegény nehezen tudja követni, hogy apa mikor éjszakás, vagy délutános, esetleg reggel megy, és neki fontos, hogy apa keltse, vagy takarja be.
Nimródnál pedig én vagyok a fontos: Ugye fogod majd a kezem, ha bejössz?
Kata pedig elalszik a saját helyén, aztán hajnalban megjelenik: "A hajad!" - felkiáltással. Mert őt meg az nyugtatja meg, ha foghatja a hajam, és úgy alszik tovább.
És nekem ez normális. Tudom, hogy sok mindenkinek nem az, de majd később kiderül. 
Engem megnyugtat a közelségük, és remekül tudok velük és mellettük aludni. Babaként is együtt aludtam velük, és nem érzem, hogy bármilyen hátrányuk származna belőle.
De persze ezt is mindenkinek magának kell eldönteni.
Én sokáig el tudom nézni őket, ahogy alszanak, szuszognak mellettem. Érezni az illatukat, simogatni a kezüket... ilyenkor nagyon mosolyog a szívem. 

Tudom, hogy van olyan barátnőm, aki csak úgy tud aludni, ha egyedül fekszik egy ágyban. Van aki meg azt mondja, hogy még a gyerekek sem mehetnek be a hitvesi ágyba. Kinek hogy. 
Csak erről a mai, apró eseményről jutott eszembe... de semmiképpen sem azért, mert vitát szeretnék generálni, vagy indítani.Szeretem ezt a helyzetet, és kész.

2017. április 24., hétfő

A Palacsinta és Én

nagyon szeretjük egymást... :)
De tényleg. Az egyik kedvenc ételem. De kinek nem az? Vajon van valaki, aki nem szereti a palacsintát?
A kérdés valószínűleg költői. Az egyetlen étel, ami nagyokat és kicsiket egyaránt mosolyra fakaszt.
Emlékszem, egyszer, amikor még volt az RTL Klubon a Vacsoracsata,- amit nagyon szerettem - Oszvald Marika sütött palacsintát a vendégeinek. Ám a vacsorázás lelkes fürdőzésbe és vízbe ugrálásba fulladt a művésznő medencéjében. Amikor a vendégek kijöttek, nem volt ám terítés, csak úgy mindent bele, ad hoc módon szedték le a tányérról és ették.
Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Mert a palacsintát állva, menet közben, és nyakig mancsosan jó és érdemes enni...
Látnátok csak az én édes kisfiamat egy palacsinta nap után.
Amikor vendégek jönnek hozzánk, mindig készítek egy nagy adagot, mert gyorsan fogy, és biztosan nem is marad a nap végére :)

Én ma a gyülekezetbe vittem, ismét házaspáros kör volt. Jó sok gyerek gyűlik össze ilyenkor, és persze a felnőttek is édesszájúak. Most, hogy a gyülekezetbe sütöttem, 1 kg lisztet használtam fel.

Palacsinta nálunk: fél kiló liszt nálunk az alap, 2 tojás, buborékos ásványvíz, olaj, só, tej

Nagyon sokáig nem sütöttem palacsintát. Én ugyanis egyszerre nem bírok megenni sokat belőle, maximum 2-3-at. Amikor még egyedül éltem Nyíregyházán, akkor soha nem készítettem magamnak, mert nem akartam napokon keresztül palacsintázni. Hanem amikor hazamentem a szüleimhez, akkor megkértem anyukámat, hogy süssön nekem. És az jó volt.

Aztán megházasodtam, és gyerekeim lettek. Az anyósom mindig nagy mennyiségű palacsintát csinált, így egy darabig itthon sem kellett készíteni. Mert az a 2-3 jutott a nagy tömegből. De aztán születtek a gyerekek, és rá kellett jönnöm, hogy nem lehet mindig a mamára várni, ha egyszer a gyerekek - és valljuk be őszintén, én is - szívesen ennénk egy kis palacsintát. Így hozzáláttam. Az első próbálkozásaim elég gyatrák és gyengék voltak. Aztán elég jól belejöttem :)

Ráadásul nem igazán nagyok az igények. A gyerekek a kakaós és Nutellás palacsintát, én a túrósat és az lekvárosat, Férj pedig a túrósat és az üres palacsintát részesíti előnyben.

Tudtátok, hogy...?
A palacsinta eredete a római korból származik? Amikor megkérdezed az embereket, a többség úgy gondolja, hogy a franciáktól, de nem. A rómaiaktól, akik ezt a tésztát kerek kövön vagy a legenda szerint bronzpajzson sütötték meg. Ám azt írják a történészek, hogy a római légionáriusok pajzsa fából készült, szóval ez valószínűleg nem igaz. Marad a kerek kő :)
Valószínű tehát, hogy ők hozták be, bár ők eredetileg nem édes tölteléket használtak, hanem húsosat, de mivel ezt itt egy hús nélküli élet... nekünk ugye ez nem kerül bele ...

És még egy érdekesség!
1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.

2017. április 23., vasárnap

Vacsi kettesben

Most szombaton a gyerekek a mamánál aludtak. Az utóbbi időben ritkán van ilyen alkalom.
Most viszont így alakult, és mi Férjjel éltünk a lehetőséggel.
Egy ideje már terveztük, hogy ha lesz rá lehetőségünk, egy kis időt kettesben töltünk, de nem itthon, hanem valahová elmegyünk vacsorázni. Évet óta nem volt ilyen lehetőségünk. De gondoltuk, MOST!

Így miután a gyerekeket a mamánál hagytuk, elmentünk vacsorázni



2017. április 22., szombat

Meggyes süti

Nincs mit tenni... Amikor az ember ráakad egy gyorsan elkészíthető süteményre - pedig igazából túrós bélest akart készíteni -, akkor nincs mit tenni, muszáj megsütni.
Nagyon gyorsan elkészül, és nagyon-nagyon jól néz ki. Ráadásul nálunk Férj nagy meggy rajongó, pedig nem is édesszájú. Én pedig nem szeretem a meggyet, magában semmiképpen, de süteményekben mindenképpen.

Nagyon szeretek sütni. Mostanában újra kedvet kaptam hozzá, meg a főzéshez is. És valószínűleg több ilyen jellegű bejegyzés fog megjelenni. :)
Ami tény, hogy ez a süti nem túl egészséges, mert olyan dolgok vannak benne, amit alapvetően - magában - én nem eszek meg: se tojást, se tejfölt, de a sütikbe kihagyhatatlan.

Én egyébként szeretek pepecselni, és titkos vágyam, hogy egyszer kitanuljam a cukrász mesterséget.
Ám nekem a kedvenc sütijeim, amiket szeretek, és amit szívesen is fogyasztok, azok a gyors sütik. Amit csak keverni kell, beönteni, megsütni és enni.


Hozzávalók:
30 dkg liszt,
20 dkg cukor
3 tojás (saját, házi tojást használtam hozzá, még a színe is más emiatt)
1,5 csomag sütőpor
10 dkg margarin
1 pohár tejföl (én ezt csak szemre mértem)
meggy, de szerintem akármilyen idénygyümölcs jó hozzá, akár még befőtt is.


Beleöntöttem az összes hozzávalót egy nagy tálba, és összekevertem.
Kiolajoztam és kiliszteztem egy tepsit, és beleöntöttem.
A tetejére tettem a gyümölcsöt.
Betettem a sütőbe, és kb. fél óráig sütöttem 180 fokon.

2017. április 21., péntek

Színes és hasznos!

Csak hogy tudjuk, és meg tudjuk mondani, ha kérdezik, hogy mi mire jó.
Nálunk sokat és sokszor kérdezik a gyerekek, hogy amit esznek éppen milyen vitamin van benne, vagy mire való. Szerintem ez jó. És így hamar meg fogják tanulni. Remélem...


Otthon voltunk

a szünetben.
Anyukáméknál nincs se internet, se számítógép, csak ha mi visszük oda :) Ezért nem is tudtam se bejelentkezni, sem olvasni senkit. Nem mintha nagyon zavart volna, néha jó a net-mentes nap.
Tegnap próbáltam pótolni ezeket... Több-kevesebb sikerrel.
Szóval, mi elvittük ugyan a számítógépeket, és én azt a néhány napot munkával töltöttem. A gyülekezeti nyári táborra készülök. Igen, már most, mert kevés idő van, és sok mindent kell még kitalálni hozzá.
De azért fotóztam, és jól éreztük magunkat. (Tény, ami tény, hogy a telefonom nem csinál túl jó képeket, vagy a fotóssal van valami gond, de a hangulatát remélem átadja.)

Mivel a gyerekeim nagyon szeretik a mézeskalácsot, és nem kell hozzá karácsonynak lennie, hogy süssek, ezért egy jó nagy adagot készítettem, leginkább tavaszi hangulatúakat. Aztán a gyerekek pedig kifestették.
Andrea Kánya fényképe.
Andrea Kánya fényképe.


Andrea Kánya fényképe.
Andrea Kánya fényképe.

Aztán, csak hogy húsvét hangulata legyen, megfőztünk jó sok tojást, és kifestettük filctollal.
Nagyon jó volt, hogy az apukám is beszállt.
Persze, meg is ettük  utána nyomban :)
Andrea Kánya fényképe.Andrea Kánya fényképe.

2017. április 16., vasárnap

Shrek-szelet

Gyors, finom és jól néz ki. És sütni sem kell! És ki nem szereti Shreket? 

50 dkg darált győri háztartási keksz, 25 dkg ráma, 2,5 l tej, 20 dkg porcukor, 3-4 evőkanál kakaópor, 1 keserű mandula aroma 1 tábla tortabevonó, 1 teáskanál rumaroma

1. A kekszet a margarinnal, a tejjel és a porcukorral összedolgozni. 
2. A masszát kettévenni, az egyik felébe belekeverni a kakaóport és a rumaromát, a másikhoz a mandulaaromát.
3. Enyhén kivajazott tepsibe először a kakaós masszát simítani/nyomkodni, majd rátenni a mandulásat.
4. A tetejére a tortabevonóból csokimázat készíteni.


Nálunk nagyon népszerű. Meg persze a gyülekezetben is. Zsófia csak "Ogre-szeletnek" hívja. :)

2017. április 13., csütörtök

Bibliai családfa

Sokáig kerestem valami hasonlót, amit meg tudok mutatni a gyerekeknek, esetleg fel tudok használni hittan órákon. Ez elég jó - szerintem.
Főleg, hogy 1.osztályban ószövetségi történeteket ismerünk meg - meg 6. osztályban is -, de a kicsiknél talán könnyebben használható.

2017. április 11., kedd

Költészet napján,

azaz Ma egész nap megzenésített verseket hallgattam. Nagyon jó volt. Egyedül, itthon valami olyasmivel foglalatoskodni, amit szeretek, és amire kevés időm van.
Szeretem a verseket, de valahogy ritkán jut rá időm. Még jó, hogy van ez az április 11. Köszönet érte József Attilának! :)
Szeretem a verseket, és szeretem a megzenésített verseket, főleg, ha azok jók. És a Kaláka ezt jól tudja. Őket szeretem a legjobban hallgatni.
Nagyon szeretem Radnóti verseit. Ez a kedvencem:

Aztán egy kis Weöres Sándort is hallgattam. Gyerekkorom nagy kedvence, és a gyerekeimmel még mindig szoktuk keményen énekelni.
Ma az oviban is költészet napja volt, és Kata megtanult egy igen hosszú verset, de sajnos nem mondta el. Így holnap megpróbálom felvenni, és megörökíteni az utókornak, és magának, és nekünk, hogy milyen ügyes is volt majdnem 4 évesen.
Ha jutottam valamire, szólok.
Addig is: Olvassatok verseket!

2017. április 10., hétfő

Zsófia és az egészséges életmód

A héten már csak ma tanulnak, de ez is kicsit az egészség jegyében fog zajlani. Azt a feladatot kapták, hogy gyűjtőmunkát végezzenek az egészséggel kapcsolatban.
Az én édes kislányom nagyon szeret rajzolni, és ő úgy döntött, hogy a legfontosabbakat megrajzolja.
Nem tudom mennyire ismeritek fel:
TÁPLÁLKOZÁS, MOZGÁS, VÍZ, LEVEGŐ, NAPSÜTÉS, PIHENÉS, JÁTÉK


Számára ezek a legfontosabbak. Én nagyon bírom, ahogy rajzol. Lehet, hogy nem profi, meg lehet, hogy vannak itt-ott hiányosságok, de tudjátok, a lelkesedése határtalan. És nagyon szeretem benne, hogy nagyon-nagyon kreatív.

2017. április 7., péntek

Diókolbász

Holnap vendégségbe megyünk. Szeretjük a vendégeket várni és menni is.
Csilláékkal régóta ismerjük egymást, a gyerekeink szinte egykorúak (1-1 hónap van közöttük, sőt van olyan gyerekünk, ahol 5 nap csak a különbség.) Itt éltek Mór határában Árkipusztán, egy nagyon jó kis birtokon, de aztán el kellett költözniük. Sajnáltuk, mert sokat jártunk össze, átugrottunk egymáshoz, lehetett számítani egymásra. Nem költöztek messze, csak Sukoróra, ami szép hely, ott a Velencei-tó például, aminek a gyerekek nagyon örülnek.
Sajnos nem tudunk olyan sokat találkozni, mint szeretnénk, de azért igyekszünk. Már egy ideje szervezzük a találkozást, de tudjátok, ahol sok gyerek van (náluk 4, nálunk 3) mindig van valami... betegség, foglalkozások, szóval nem könnyű egyeztetni. 
De holnap megyünk.
És gondoltam, meglepem őket azzal, amit nagyon szeretnek tőlem. :) :)
Ez pedig a DIÓKOLBÁSZ. 
Ez az az étel, amit nagyon sokszor fogok még népszerűsíteni, és eddig is ezt tettem.
Ha még nem ettél finomat, akkor ezután fogsz. 



Fotózás előtt ki kellett volna vennem a papírtörlőt, de ebből is látszik, hogy én nem vagyok ám valami nagy profi az ilyesmiben. Megcsinálom, kiteszem és mindenki ehet is belőle...

Csak a receptet írom le, a többit kóstolni kell!

DIÓKOLBÁSZ
5 tojás, 12-13 evőkanál búzadara, 1 evőkanál pirospaprika, 3 csapott evőkanál Vegeta, őrölt kömény (ez kihagyható), 10 dkg darált dió, 10 dkg reszelt füstölt tofu, 1,5 fej fokhagyma (összenyomva)

Ezt keverjük össze és minimum 3 órát hagyjuk állni, de akár 1 napot is lehet, hogy összeérjenek az ízek.
Aztán gombócokat készítünk belőle. Vizes kézzel formáljunk rudakat. Majd olajban kisütjük egy kb. 20 cm-es teflon lábasban.
Miután jól megsült, beletesszük egy kis vízbe addig, hogy ellepje. Aztán ne felejtsük benne!
Papírszalvétán csöpögtessük le!

Nagyon finom!

2017. április 4., kedd

Menjünk idén is nyaralni!

Szerettek utazni? Én igen. Minden évben - már szeptembertől - készülök a következő nyárra. Tervegzetem, szervezgetem, hogy hova fogunk menni a következő évben. Persze, minden évben Bózsva kerül előtérbe, de ebben az évben a Családos tábor nem Bózsván lesz, hanem a Balaton mellett. Itt vannak az idei táborok
Még gondolkodunk rajta, hogy hogyan legyen, de én mindenesetre idén szeretnék több helyre elmenni a gyerekekkel. Nem lesz könnyű, mert Férjnek kevés szabadsága lesz.
Az az igazság, hogy a tavalyi év azt mutatta nekem, hogy sokkal jobb, ha az egész nyaruk le van foglalva. Tavaly szinte mindig programuk volt, mindig mentünk valahová, volt feladat, terv, program.

Nem mondom, hogy nem titkolt vágyam az, hogy Férjjel valahová elmenjünk kettesben, még ha csak egy pár napra is. Megpróbálom megszervezni, aztán majd meglátjuk...
Ha lesz miről, mindenképpen beszámolok!
Nektek milyen tervetek van?
Én már most becsekkoltam Bózsvára.

Játék

Már olyan régen volt játék nálam. És most nem gyerekanyagot teszek közre, hanem egy naplót.
Szerettek naplót írni?
Mivel én grafomán vagyok, állandó késztetést érzek arra, hogy írjak. Mindenhol tollak, papírok, jegyzetfüzetek vannak körülöttem. Férj ennek nem mindig örül.
De amikor megtaláltam ezt a kis naplót, úgy éreztem, hogy a sok nyüzsgő gondolatomat van mibe megosztani, és ez jó dolog.
És ha tényleg szeretsz naplót írni, vagy tudod, hogy valaki a barátaid közül szeret (ajándéknak is megnyerhető),  akkor jelentkezz be nálam ezért a kis könyvecskéért.
Minden oldalon egy-egy csodálatos gondolattal, és egy igével is találkozhattok, ami megerősítő lehet az életünkben.


Jelentkezz bátran a játékra!
Határidő: 2017. április 18. - Andrea nap :)
Szeretettel várlak!