#263. Sóska és kruplipüré

Ezer éve, hogy ételfotót tettem ide fel. Természetesen főzök, de mivel csak gyorsan megfőzök, mire észbe kapok, már el is fogyott minden. Ráadásul a gyerekeimnek nem könnyű főzni, mert eléggé csak a megszokott ételeket szeretik, ami - valljuk be - az én kreativitásomat sem viszi előrébb. De ez van. 

Viszont a sóska!

Örök kedvenc.

A gyerekeim nagyon szeretik, én pedig szívesen készítem, ha van rá lehetőség. Bár mostanában lehet kapni fagyasztott állapotban boltokban, aminek nagyon örülök. 

Szoktam hozzá krumplipürét készíteni, de már anélkül is elfogy. A gyülekezetben, amikor megyek, akkor a felnőttek csak úgy ráröppennek a sóskámra. :)

Így készítem:
Először a rántást készítem el, majd beleteszem a félig kiengedett sóskát, fokhagymát (igen, kell bele), sót, cukrot (jókat), és ha sűrűsödik, a tejet.
 Nagyon finom. Tényleg.

 Fantasztikus!

A megunhatatlan étekünk

Már írtam többször, hogy vegaként is inkább a hagyományos konyha híve vagyok. A hagyományos és az egyszerű. És nem annyira szeretem az újításokat sem, ahogy a családom tagjai sem. Bár néha próbálkozok, de magamtól nehezen szánom rá magamat. Máshol megkóstolom, ha kijön rá a lépés és a lehetőség, és nem mondom, hogy nem csinálom meg néha, gondolván arra, hogy hátha a családom is bátor lesz. De nem. :) 

Ezért nem is kerül fel túl sok recept a blogomra, ezért maradtam csak amolyan mindenről írok és mindenbe belekapok egy kicsit. Inkább írok szívesebben arról, hogy mit olvastam, mit néztem, mi történt velünk, mint arról. hogy mi készül a konyhámban, mert az túlságosan egysíkú. De nagyon szeretek ilyen jellegű blogokat olvasni, és sokszor elhatározom, hogy megcsinálom azokat a fogásokat! 

 

Szeretem etetni, szívesen is főzök, de azért annyira nem vagyok jó szakács - bár remélem, hogy ez az idő múlásával változni fog, hogy magamtól kitaláljak dolgokat és főleg ételeket. A  megszokások embereként vagyok jelen a blogvilágban, ezért is gyűjtöm itt össze a család kedvenc ételeit, hogy ne kelljen újra keresnem őket, főleg meg ne kelljen improvizálnom. Abban nem vagyok jó! De irigylem azokat, akik igen.

Viszont ezt a receptet nagyon szeretem, és sokszor is készítem, mert a túrógombóc a családban az örök kedvenc. Én mondjuk ritkán eszem, pedig a túrót szeretem, de ritkán fogyasztok tejfölt, főleg cukorral, az pedig kell a mártáshoz. A gyerekeim kedvéért azonban sűrűn elkészítem.

Hozzávalók

1/2 kg túró

búzadara (ebből annyit teszek bele, amennyit felvesz, már ha használhatom ezt a kifejezést)

2 tojás

4 evőkanál liszt

2 evőkanál cukor

pici só (egy mokkáskanál a vízbe)

A hozzávalókat a só nélkül egy tálban jól összedolgozzuk, és gombócokat formálunk. Szoktam egy kicsit állni hagyni a hűtőben, hogy a búzadara életre keljen benne. :)

Ezután forró, lobogó vízben megfőzzük, akkor jók, ha feljönnek a víz tetejére. 

Azonnal vegyük ki ilyenkor őket, mert különben hamar szétfőnek. Végül cukrozott (ez elhagyható, de én így szeretem), pirított zsemlemorzsában meghempergetjük őket.

Jó étvágyat :)

 

#5. Madártej, mint ajándék

 Nem igazán egészséges. Tudjátok, tej-tojás-cukor kombináció együtt nem tesz túl jót az emberi szervezetnek. És bár régen az egyik kedvencem volt, most már ritkán eszek. Csak amikor az anyósom készít nekünk. Pár évvel ezelőtt ezt kértem a születésnapomra, de mire észbekaptam a lányaim megették, mert ők szeretik. :) 

Aztán úgy alakult a dolog, hogy az egyik családi beszélgetésünk során a bátyám mondta, hogy már ezer éve nem evett madártejet, mert a felesége a 30 év alatt sosem készített. Ahogy mákosat sem. (Itt most nem minősíteném az  ex-sógornőmet, mert nagyon csúnyákat tudnék írni róla, és ezt nem szeretném.) De én azt találtam ki, hogy ez lesz a karácsonyi ajándéka. Úgyhogy megkértem az anyósomat, aki nagyon rendes egyébként e tekintetben, és elkészítette. 

Hát, látnotok kellett volna a bátyám boldog arcát, és ahogy ette...Olyan édes volt. És közben meg sajnáltam, hogy miért is alakult az élete úgy, ahogy, de annak meg örültem, hogy tudtam neki meglepetéssel szolgálni. 

Fahéjas csiga

Nagyon szeretem a fahéjas dolgokat. És annak is nagyon örülök, hogy a gyerekeim is szeretik. Igazából két dolog fogy nálunk el rendszeresen, a kakaós csiga és a fahéjas csiga. Ebből nincs az a mennyiség, amit ha megsütök, akkor marad belőle. Mindegy milyen a formája (ebben még a kisfiam is engedékeny), de a fahéjas elfogy, az biztos.

És most nem is írok erről többet. 

De azt remélem, sőt abban biztos vagyok, hogy ti is érzitek az illatát! :)
 

Kakaós csiga

Amikor van itthon egy kis bolti leveles tészta, és nem kell begyúrni, de a gyerekek gyorsan megeszik. Nincs is ennél jobb. :)

Kinyújt, megken kakaóval, megszór cukorral, összeteker, szétvág és megsüt.
Gyorsan elfogy. :)

Madártej a lá anyósom

Amikor kicsi voltam nagyapám, - aki egy igen poénos ember volt, - amikor madártejet kértünk, mindig azt mondta nekünk: "Várjatok gyermekeim, kimegyek és megfejem a szomszéd galambjait!" - és mi persze elhittük naivan ezt neki. De ekkor még kicsik voltunk.

Ma már tudjuk, hogy készül ez.

Meg kell mondjam, ez az egyetlen olyan étel, amiről tudom, hogy NAGYON egészségtelen, mert tej-tojás és cukor kombinációt tartalmaz, és ráadásul én nem szeretem a tejet sem. Nem is nagyon iszunk tejet. Én ritkán kakaónak (3-4 havonta egyszer), a gyerekek müzlihez reggelente, de mivel kenyeres a család, inkább teázunk, aminek én személy szerint jobban örülök. :)

Viszont gyerekkorom óta ez az a finomság, amit nagyon szeretek.

Anyósom madárteje

Őszinte leszek. Én még sohasem készítettem. Gyermekkoromban és míg lány voltam, nagymamám örvendeztetett meg ezzel a finomsággal, amióta házas vagyok az anyósom. És ő nagyon finomat tud. 

Leginkább akkor ettem, amikor éppen a szülészeten voltam, mert akkor nagyon kívánta a szervezetem. Akkor viszont sűrűn. :)
A születésnapomra mindig ezt kapok tőle, bár idén mással lepett meg.

Egyszerűen összefoglalva: Szeretem a madártejet...