Filmajánló és Könyvajánló - John Grisham: Ha ölni kell

Már régebben olvastam a könyvet, és régebben láttam a filmet is. John Grisham az egyik kedvenc jogi íróm. Szeretem a könyveit. 

Egy Grisham regény feldolgozás ahol a Sutherland család brillírozik, Bullock ismét akcentussal beszél, és Matthew McConaughey nagyon jóképű. Bár nekem McConughey nem az esetem, de ebben a filmben jó volt. Nagyon tetszett. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a könyvben kicsit máshogy van a befejezés. A záróbeszéd, ami hatalmasat üt (ami a filmben az ügyvéd szájából hangzik el), a könyvben az egyik esküdttől származik. De jól megcsinálták.

Kiefer Sutherland ebben a filmben iszonyú seggfej volt, de nagyon jó színész. 

                        
Megnézhető ITT. 

 Nem tudom, hogy milyen a minősége, a film 1996-os, de érdemes. Sok elgondolkodtató dolog van benne. Nem tetszik teljesen, ahogy az amerikai jogrendszer működik, de azért elég érdekes. John Grisham pedig beenged minket, hiszen ő maga is ügyvéd volt egykoron. Mondjuk nekem a Perry Mason-sorozatok voltak a kedvenceim, ha már jogi nyomozás a téma. 

 A történet:

Az ​Egyesült Államokban, a legsötétebb Délen két fehér férfi alkoholtól és kábítószertől megvadulva megerőszakol és csaknem halálra kínoz egy tízéves fekete kislányt. A gyerek megaláztatástól és fájdalomtól félőrült apja nem bízik az igazságszolgáltatásban, és bosszút áll: vérrel mossa le a lányát ért gyalázatot. Ekkor elszabadul a pokol. A feléledő Ku-Klux-Klan zászlói elborítják a várost, a kertekben keresztek lángolnak pirkadatra. A fajgyűlölő szervezet pogromot hirdet, megfélemlít mindenkit, aki a fekete férfi védelmére kel. Ebben az életveszélyes fenyegetésekkel teli légkörben kezdődik el a fekete apa tárgyalása, amely lélegzetelállító izgalmak közepette veti fel a súlyos erkölcsi kérdést: igazolható-e az önbíráskodás ilyen szélsőséges helyzetben, vajon a törvény betűje, vagy az elemi igazságérzet a fontosabb?
A Ha ölni kell Grisham első regénye, amely csak később vált bestsellerré, és a belőle készült film is világsikert aratott. A jogi krimi nagymesterét valóságos események ihlették a Vietnámot megjárt veterán hős és Jake Brigance, az ambiciózus fiatal védőügyvéd történetének megírására. Jake Brigance több Grisham-regényben – a Platánsor és a szerző legújabb, Kegyelem című könyvében – is legyőzhetetlennek bizonyul a tárgyalóteremben.

Két idézet:  

A rendszer a társadalmat tükrözi. Nem mindig korrekt, csak éppen annyira, mint […] amilyenné az elfogult, érzelmektől befolyásolt emberi lények tehetik. 

Néha az embernek egyszerűen meg kell tennie, amit muszáj. 

Sorozatajánló - Crossing Lines / Határtalanul

Még évekkel ezelőtt láttam ezt a sorozatot, és akkor tetszett. De csak 2 évadig jutottam. Nem tudom már mi volt az oka. Aztán pár hónapja megnéztem újra, mert nem emlékeztem a végére. De hogy is emlékezhetnék, amikor nem néztem végig?

Ahogy már sokszor írtam, szeretem a rövid évados sorozatokat. Keresgélni szoktam köztük, mert néha gyöngyszemekre akad az ember. Meg nem biztos - sőt biztos! -, hogy ami az átlagnak nem tetszik, az esetleg tetszik nekem. És fordítva is igaz. Ami nekem nem tetszik, az a többségnek igen. Van erre sok példa :), de ez így rendben is van.  

Nekem a Crossing Lines egyszerre volt izgalmas, jól megszerkesztett sorozat, de közben valami hiányérzetem is volt. Pl. az, hogy az egyik főszereplő, akit Willaim Fichtner játszott, nem vette túl komolyan, vagy nem is tudom... Úgy mindenki elvolt, de közben mintha nem élvezte volna a szerepet. Ettől még a gagyinak tűnő, lövöldözős akciófilmek szereplői is jobban elhiszik, hogy jó zsaruk és komolyabban veszik az egészet. Pedig szerintem az alapötlet jó volt. A színészi gárda is az. Ki ne élvezné Donald Sutherland bármelyik játékát?

A történet:

Louis Daniel nyomozó (Marc Lavoine) segítséget kér visszavonult amerikai barátjától Carl Hickmantől (William Fichtner), hogy segítsen neki kinyomozni egy igen bonyolult ügyet. Hickman először vonakodik elfogadni az ajánlatot, mivel egy régebbi ügyében megsérült a keze, és ezért nehezen tudja ellátni a rendőri feladatait, de aztán végül Daniel mégis meggyőzi őt, hogy csatlakozzon hozzá. Létrehoznak egy válogatott rendőrökből álló csapatot, amit a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság vezető ügyésze, Michel  Dorn (Donald Sutherlan) felügyel és támogat.

Szerintem alapvetően jó a történet, tetszett nekem, hogy sok országban játszódik a történet, hogy sok helyre el kell menniük, mert határokat ível át a egy-egy nyomozás. Persze benne van az is, hogy az adott országok rendőri szervei nem igazán örülnek a beavatkozásnak, de aztán lassan elterjed a híre az ICC különleges nyomozócsoportjának.

Néztem én, de mégis azt éreztem, hogy ebben lehetne valami több. Valamivel több. Mert a sorozat alapötlete remek, a nyomozások, a sztorik is jók, vannak benne elgondolkodtató témák is, amiről tényleg beszélni kell. Mégis a szereplőknek - szerintem - nem volt meg a mélysége, mármint a szerepeik szerint. Az olasz csaj engem pl. kimondottan idegesített, és már az elején meghalt az a nő, aki szerintem kellett volna a csapatba. :( Kicsit kidolgozatlan személyiség és klisés alakok voltak. A szereplőket jól összeszedték, tehetségesek is a maguk módján, de mintha nem tudtak volna együtt mit kezdeni egymással. Kár. 

A 3. évadban nagyrészt lecserélték a szereplőgárdát. Egyesek szerint jobb lett a csapat, mások szerint kár volt lecserélni, maga William Fichtner is úgy nyilatkozott, hogy több mindent szeretne kihozni a karakteréből, de aztán a 3. évadra eltűnt belőle. Ennek az évadnak a szereplőit kevésbé ismerem, csak Goran Visnjict tudom, hogy ki, bár nem igazán tartozik a kedvenc színészeim közé. A kritikusok alapvetően tehetégtelennek tartják. Még a Vészhelyzetből emlékszem rá. Ami tény, hogy Donald Sutherland a legjobb benne. Szokás szerint. :)

Tényleg kár ezért a sorozatért, sok lehetőség volt benne, de összességében mégis hiányzott valami. Az amerikaiaknak jobban mennek az ilyen akciós-nyomozós-sorozatok. Ez tény. Ennek ellenére érdemes megnézni szerintem. Vannak benne komoly témák is, amelyeken érdemes elgondolkodni.

 

Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice, 2005)

Emlékszem, hogy amikor megjelent a film, anyósom, Férjem és én elmentünk a moziba, hogy megnézzük. Tudjátok, én nagy rajongója vagyok Jane Austennak és különös tekintettel Mr. Darcynak, és hát persze, hogy nagyon vártam.
De az az igazság, hogy nem nyerte el azt a várakozást, amit szerettem volna. Én mondjuk úgy vagyok ezzel, hogy számomra Colin Firth az egyetlen és igazi Mr. Darcy, nincs mit tenni.

Ez leginkább a színész sármjának köszönhető, és annak, hogy jól választott. Pedig úgy tudom, nem is igen akarta ezt a szerepet. De milyen jól tette!

Persze, olvastam kritikákat, hogy a film miért jobb, hogy Lizy fiatalabb, és hogy Jennifer Ehle inkább egy töltött galamb benne, mint egy fiatal, vidám lány, és lehet, hogy így van.
De nekem a filmmel volt és van több bajom is.
Lehet, hogy Keira Knightley fiatalabb, meg  hogy igazi odamondogatós, és lehet. Nem mondom, hogy rossz volt benne, én egyébként kedvelem ezt a színésznőt. De valahogy az egészet nézve, mégsem jött be nekem.
Disznókat hajtó Mr. Bennet, bárgyúan és idiótán viselkedő Mr. Bingley (keveseltem benne mind az ő, mint pedig a rosszfiú, Wickem szerepét). Zavart, hogy leginkább csak Lizy és Darcy körül forog minden, de a többiekről keveset tudunk meg. Szerintem a hat részes sorozat sokkal élethűbb volt. Igen, mind szövegileg, mind ruházatilag (az is nagyon zavart, hogy nem tudtak benne rendesen felöltözni. A nagykabátban rohangálni abban a korban, nem volt méltó egy Jane Austen adaptációhoz. Szerintem.

Nem tudom. Megnéztem nem olyan régen újra a filmet, de még mindig nem hoz lázba. Nem tud magával ragadni Matthew Macfadyen sem. Nekem ő nem  szexi valahogy. Nem adta el Mr. Darcyt, nem látom benne a változást, sem a színészi játékot.

A film a 18. századi Angliában játszódik. A Bennet család, vagyis Mr. Bennet (Donald Sutherland), felesége és öt lánya Hartfordshire-ben élik polgári kis életüket. Anyagi biztonságuk egyelőre az apjuk vállán nyugszik, de már eladósorba kerültek a lányok. Szüleik szeretnék lányaikat tehetős emberhez férjül adni, ám a kilátások nem túl kecsegtetőek, mígnem egy napon a városba költözik a gazdag agglegény, Mr. Bingley (Simon Woods). Tehetős barátai között talán akad megfelelő kérő minden lány számára. Jane (Rosamund Pike), a legidősebb be is veti magát, igyekszik eltekerni Mr. Bingley fejét. Húga, a vadóc Lizzie (Keira Knightley) pedig csakhamar Bingley barátjával, a jóképű Mr. Darcyval (Matthew Macfadyen) kezd el ismerkedni. A levegő megtelik szerelemmel, ármánnyal és töménytelen mennyiségű pletykával. A helyzet szomorú fordulatot vesz, amikor Mr. Bingley hirtelen visszautazik Londonba.

Mindent összevetve, maradok a BBC-s sorozatnál. Jobb benne Mr. Bennet, szeretem az anyjukat, Mr. Collins sokkal jobb figura, és Wickem igazi simlis, mézes-mázos rosszfiú. Jól ábrázolta ezt a sorozat. A többi nem számít.
Úgyhogy:

,

de csakis ha COLIN FIRTH!!!!