Julia Quinn: Csókja megmondja

 Még mielőtt elutaztunk volna anyukámékhoz, elmentem a könyvesboltba, mert már csak két része hiányzott a Bridgerton-sorozatnak. Aztán láttam, hogy közben lett még folytatása, de azt most hagyjuk. Úgy terveztem, hogy anyukáméknál majd lesz időm olvasni, és fogok, de nem volt. :( 

Visszafele a vonaton kezdtem el olvasni, de mivel eléggé rosszul utaztam, és a körülmények is megviseltek, ahogy már erről írtam, nem jutottam, csak pár oldalig. De tegnap este úgy gondoltam, hogy befejezem. És ha én elkezdek egy könyvet, szeretem minél hamarabb elolvasni, mert akkor esetleg később nem jut rá időm. Nos, ezzel a könyvvel így voltam én is. Majdnem éjfélig olvastam. Férj lehet, hogy nem örült neki, mert bár ő hamar elalszik, azért egy lámpa mellett nem kényelmes aludni. De nincs mit tenni, amikor rámjön az olvashatnék!

 Éjfélre végeztem is vele. 

Tulajdonképpen a sokadik romantikus történet, ami nagyjából ugyanarról szól. Mondjuk bírom az ilyesmit. Ahogy olvasom, egyre jobban úgy gondolom, hogy nem ez, hanem EZ a rész volt a kedvenc könyvem a szerzőtől. Valószínűleg azért, mert a 8 testvér közül Eloise Bridgerton természete áll hozzám a legközelebb. Nem tudom. Hycinth történetével még nem tudtam mit kezdeni, bár nagyon bírtam, hogy őszinte és okos lány, és abban a társadalomban nem is keltek el könnyen az ilyen típusú lányok. Őrület lehet minden évben arra várni, hogy valaki feleségül vegye, vagy legalábbis csak ajánlatot tegyen...

Elolvastam, és még vár rám egy rész, az utolsó gyermek szerelmével kapcsolatban, de már nem annyira lelkesedem. Lehet, hogy így sok volt egyszerre.

Most mindenesetre várom a sorozat 2. évadát, ami hamarosan megnézhető lesz.

Julia Quinn - Rossz kor

A délelőttök a szokásos mederben zajlanak. Pakolás, főzés, rendszerezés (és még nincs vége!), és délutánra elfáradok. A gyerekek besegítenek, de vannak dolgok, amiket én szeretek csinálni, a magam módja szerint. Például a könyveimet, ha leszedem a polcról, mert letakarítottam, én szeretem visszarakni, mert nekem nem mindegy, hogy kerülnek vissza. Mindig írók szerint, és ABC-sorrendben, de még ezen belül is máshogy. :) Van egyfajta mániám, és mivel túl sok a könyv, de nincs elég polc (nincs könyvtárszobánk!) mindig logikázni kell a könyvekkel. És én ezt élvezem. :)

Délután azonban, mikor már elfáradtam, és még mindig nem látom a végét, leülök, keresek egy könyvet, és olvasok. Vannak olyan könyvek, amikkel küzd az ember, mert nehéz vagy nekem magasröptű, de átküzdöm vele magam. Nagyon kevés olyan könyv van, amit nem olvasok el. Van, ami évek óta a polcon van, a "majd egyszer" kategóriába, de nem tudom, hogy újra olvasom-e, vagy elolvasom, de az esélye megvan... :)

Nos, délután ismét kezembe vettem egyet. Tegnapról kitalálhatjátok, hogy a Bridgerton-folytatást.

Francesca Bridgertonról igen kevés szó esett az eddigi könyvekben, a sorozatban is. De hát tudni véltük, hogy lesz története, és persze, hogy szerelmi. :) 

Lehet, hogy túl gyorsan olvastam el egymás után a két könyvet, és bár ez is tipikus Quinn volt, szerelmes és romantikus (és valóban el tudnám képzelni Henry Cavillt Michaelként), de az előző nekem jobban tetszett. Ami azt illeti, az eddig olvasott Bridgerton-sorozatból az előző tetszett a legjobban. Én szeretem a tisztességes, őszinte embereket, és Sir Phillip az volt. Ebben a könyvben a jó férfi meghal, hogy a kicsapongó szerelme eshessen. 

Kicsit még emészteni kell, de az biztos, hogy a következő két résznél (ami még hátravan), hiszen a Bridgerton családban 8 gyerek van!, nem fogom ilyen gyorsan elolvasni egymás után a két könyvet! 

De mondtam, hogy őszi szünetben olvasni fogok. Sokat. :) És ma is lesz egy ilyen terv. Mert utána újra kezdődik az iskola...

Julia Quinn - Sir Phillipnek szeretettel

Még az őszi szünet előtt elhatároztam, hogy nem fogok mást csinálni ezalatt a pár nap alatt, csak pihenni. Írni, olvasni és pihenni. 

Nos, ez nem jött össze. Szokás szerint. :) Őszi nagytakarításba fogtam, mert közben meg arra gondoltam, hogy most van rá időm, és hát 10 nap is nagy idő! Úgyhogy minden más elmaradt. 

Amikor bementem a festőkörre, természetesen útba ejtettem a könyvesboltot is. Mert ezt már csak így szoktam. És vettem is két könyvet, mindkettő a Bridgerton-sorozat egy-egy része. Félretettem, hogy hamarosan elolvasom. Sok ilyen könyvem van, ami így vár rám. 

Már írtam a Bridgertonnal kapcsolatban bejegyzést, vagy legalábbis említést tettem róla kicsit. Sokan lelkesednek ezért a sorozatért, mert romantikus, kosztümös és szerelmes. Én is szeretem, bár továbbra is nálam Jane Austen a nagy kedvenc. De szeretem a szerelmes könyveket, könnyedek és kikapcsolóak. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy aki szerelmes regényt olvas, azért teszi, mert otthon nincs benne része. Ezt most írom le, hogy ez hülyeség! A szerelem az szerelem. Mindegy, hogy az életben vagy a könyvekben. Ráadásul az élet is olyan szerelmi történeteket produkál, hogy lehetne ám belőle regény írni!

Nos, már 4 része megvolt, így megvettem az 5. és 6. részt. Tegnap délután 7 körül, amikor a család gyermek tagjaj elkezdték a fürdést, és amikor én már túl fáradt voltam tovább pakolni, rakodni, elővettem az 5. részt, amelyik Eloise Bridgerton történetét mutatja be. Hajnal 1-ig egyfolytában olvastam. :)

Már az első perctől kezdve ő volt a kedvenc karakterem. A túl tökéletes Bridgerton családban ő a cserfes, a mindennel és mindenkivel szembeszálló, őszinte, szókimondó ember. És humorérzéke is van, ami nekem fontos. És bár erősen azt érezte az ember (a filmben), hogy örökké egyedül marad, máshogy alakult. 

Olyan igazi, Eloise-szerű volt az ő szerelmi története. Semmi sem úgy történt, ahogy az "illik", a társadalmi elvárásoknak megfelelően. A maga feje után ment, és én ezt szeretem ebben a karakterben. 

Amikor elkezdtem olvasni, nem igazán tudtam hova tenni Sir Phillipet, de  hát Julia Quinnél minden mindennel összefügg, és tudtam, hogy mégis... Elfelejtettem, hogy ki kicsoda is benne, mert már régen olvastam és láttam. De aztán beugrott. Az első évadban is szerepelt, ő volt az a tisztességes fiatalember, aki elvette a bátyja szerelmét, mikor ő meghalt a háborúban, mert így érezte helyesnek. Már akkor kiderült, hogy milyen becsületes ember is ő!

És a másik kedvencem a regényből, hogy leveleztek. Egy szerelem, ami levelezéssel kezdődik... 

A miénk is így kezdődött, azért nagyon romantikus számomra. 💓

Szóval, szeretettel ajánlom. És hamarosan olvasom a folytatást.

8. nap

Túlzás nélkül állíthatom, hogy jó kis hétvégém volt. Mindent összevetve, még akkor is, ha ezerszer jobban lennék az iskolában, és csörtéket vívnék néhány gyerekekkel, ennek a karanténnak most sok pozitív hatása van. Egyrészt, amit leírtam, hogy a gyerekeim elég önállóan kezelik az egész helyzetet, lelkiismeretesen ülnek és végzik a feladatukat. Nagyon büszke vagyok rájuk. 

Másrészt elég jól sikerült beosztani az időt arra is, hogy főzzek. Ez az első online időszak alatt nem volt ennyire egyszerű, mert Kata akkor volt elsős, és vele ott kellett lenni. Most, hogy már másodikos :), most is sokat kell mellette lenni, de valamivel önállóbban végzi el a feladatait, és ez nekem is könnyebbség. Talán nem hat nagyképűen a dolog, de ilyenkor örülök, hogy az önállóságra neveltük őket. 

Harmadrészt, jut időm olyan apró dolgokra, amikre eddig nem. Itt áll egy csomó papírhalom, amivel igazából bármit kezdeni  nem tudok, de sok apró értékes dolog, ötlet van benne, így most arról szól az időm, hogy beszkennelgetem a dolgokat, hogy azért meg legyen, de közben meg ne foglaljon nagy helyet. Szeretem, bár elég lassú művelet. 

Negyedrészt pedig rengeteget olvasok. Újra. 

Tudjátok, már sokszor írtam, hogy nagy rajongója vagyok a 18. század romantikájának, és a kosztümös filmeknek. Mindig is javíthatatlanul romantikus voltam, és ez gyerekkorom óta nem változott semmit. Nem mintha terveznék rajta változtatni. Mindenesetre - és ezt nem titkoltam - ilyen téren hatással van rám egy-két új regény és írás. Persze, továbbra is igaz számomra az állítás, miszerint: JANE AUSTEN FOREVER, de megszereztem a könyveket, és 3 könyvet 3 nap alatt el is olvastam. Mondtam, hogy gyorsan meg is jött, én pedig még akkor nekiálltam. Éjszaka is olvastam.  És nagyon élveztem, szerintem teljesen cuki kis romantikus regény-sorozat. 

A képet a neten találtam. :)

A könyv így kezdődik:

"A Bridgerton család messze a legtermékenyebb a társadalom felsőbb köreiben. A vikomtesz és a néhai vikomt e téren való igyekezete igen dicséretes, bár gyermekeik névválasztásában meglehetős közönségességet lehet felfedezni. Anthony, Benedict, Colin, Daphne, Eloise, Francesca, Gregory és Hyacinth; természetesen rend a lelke mindennek, de azt gondolhatnánk, hogy intelligens emberek úgy is rendre tudják nevelni gyermekeiket, ha nem ábécé sorrendben nevezik el őket.
És ha ez még nem lenne elég, a vikomteszt és nyolc gyermekét egy helyiségbe terelve aggódni kezdhetünk, nem látunk-e duplán, triplán, sőt dupla-duplán. Ezen cikk szerzője soha nem látott még testi valóságukban egymásra ennyire hasonlító gyermekeket; mind a nyolcuknak hasonló a testalkata, és ugyanolyan dús, gesztenyebarna a hajuk. Csak sajnálni lehet szegény vikomteszt, aki előnyös házasságot kíván szerezni gyermekeinek, de sajnálatos módon nem sikerült divatosabb haj- és szemszínű utódokat szülnie. Az ilyen egyöntetű külső megjelenésnek azonban előnyei is vannak, nevezetesen, hogy kétség sem férhet hozzá, mind a nyolcan azonos szülőktől származnak.
Ó, kedves olvasó, a lelkes szerző azt kívánja, bárcsak minden nagycsaládban így lenne ez!"
 
LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,
1813.április 26.

A sorozat első részét még nem olvastam el, hiszen a sorozatot láttam, és sokkal, de sokkal izgatottabb voltam a folytatásért. 

1. rész: 

Simon Basett egy olyan herceg, akibe mindenki beleszeretne. De tényleg. Még úgy is, hogy nem akar megházasodni, nem akarja továbbvinni a nevet, mert az apja nagyon megalázóan bánt vele, és megvetette beszédhiájáért (amikért persze az apa a felelős, mert nagy elvárásai voltak). Ám Simon legyőzi ezt segítséggel. Aztán persze elhatározása és terve máshogy alakul, mert megismeri legjobb barátja hugát, Daphne-t, akivel egy remek megállapodást köt.

2. rész: 

Nekem az egyik legizgalmasabb karakter a legidősebb Bridgerton fiú volt. Nehéz helyzetbe kerül, hiszen apjuk halála után neki kell irányítania egy nem kis családot, és közben azért küzd az elvárásokkal is. 

Ezért elhatározza, hogy enged a társadalmi elvárásoknak, és megházasodik, de ezt semmiképpen sem szerelemből teszi. 

Na, erre mondom azt, hogy cuki és aranyos.

3. rész:

 

Alapjáratban nem szeretem a Disney-s meséket, és nem szerettem sohasem egyetlen mesét sem. Sem a Hófehérkét, sem a Hamupipőket, sem semelyik történetet. Elég gyengének és ostobának éreztem őket. Bocsánat, ha valakit ezzel megsértek, de romantikus énemnek sohasem felelt meg, mert bár mindig jött a herceg meg minden, de közben meg mindenki tele volt túl sok sérüléssel és élethelyzettel, amiben aztán biztosan nem lehet tökéletesnek maradni.

Na, amikor kezembe vettem ezt a részt volt hasonló érzésem. Mert ez kicsit Hamupipőkés történet. Benedict, a művész fiú az első részben, a sorozatban nem kapott túl sok figyelmet. De valahogy mégis érdekelt, mert hát művész, és én bírom a művész típusokat. :)

Aztán persze lett benne szerelem és romantika is. Sophie egy gróf törénytelen lánya, akit elviselnek a családban. Amikor az apa megnősül, és jön a mostoha meg a két lánytestvér, akkor persze, hogy minden megváltozik. De aztán egy csoda folytán Sophie elmegy a Bridgerton bálba... 

4. rész: 

Már az első részben - én legalábbis így voltam vele - nagyon megkedveltem és persze kicsit sajnáltam is Penelopet, mert nem könnyű élete volt az édesanyja mellett. Mégis megpróbált vidám és jókedvű maradni. 

Ez az a rész, amikor kiderül, hogy ki is igazából Lady Whisledown.

Rövidesen megismerhetővé válik Penelope, ahogy korához illően vénkisasszonnyá vált, mert nem kelt el hamar, és mert mindig petrezselymet árult a bálokon. De közben már az első résztől kezdve tudjuk, hogy mennyire szerelmes Colin Bridgertonba. És végig szurkolunk neki. Én legalábbis így tettem. 

 

Nos, biztos van még ebben a napban több is, de most ez foglalkoztatott, és erről szerettem volna írni. Hamarosan jön a folytatás, mert persze, hogy érdekel, hogy a többi Bridgerton gyerekkel mi lesz... 

 

Nem is tehetnék mást, mert HISZEK A ROMANTIKÁBAN.

3. nap

Elég jó nap volt. A gyerekek ismét ügyesek voltak, persze a közte lévő időket (amik nem voltak online) kihasználták a kütyüzéshez.De annyira büszke vagyok a gyerekeimre. A táblázat valóban nagy segítség és jó ötlet volt. Igaz, hogy Katám valahol elvesztett egy munkafüzetet (ez őt ismerve nem meglepő), de ő is jól halad. Kicsit a szorzótáblával küzdünk, de az is alakul. 

Ma tarhonyát főztem virslipörkölttel. Finom lett. :)

Meg palacsintát. :)

Elkezdtem ma rendszerezni az összegyűlt papírhalmokat, mert ebből mindig sok vesz engem körül. És muszáj, hogy kicsit átláthatóbb legyen a káosz. Közben persze romantikus hangulatba keveredtem. De ez ugye nem lep meg titeket, ismerve engem? :) Mostanában minden a Bridgerton családdal van tele. Nekünk ugyan nincs Netflixünk, de sorozatfüggőként megtaláltam, és megnéztem egy ingyenes oldalon. :) Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon tetszett. Én alapvetően romantikus alkat vagyok - tudjátok, Jane Austen forever! Nekem ő a mérce, és nehezen tudok jobb és stílusosabb hangulatú - az adott korban játszódó regényt, mint Austen-világa. Aztán csak kapkodtam a fejemet, hogy minden ezzel a sorozattal van tele, és persze, hogy megnéztem. És tetszett.  Persze azért JANE AUSTEN FOREVER!

  

Az az igazság, hogy szerintem jót tett a sorozatnak, hogy színesebb lett. Szó szerint. Jót tett a herceg szerepében egy fekete férfi, és én örülök, hogy kicsit ezen is mertek változtatni. Még akkor is, ha az a kor a fehéreké volt. 

 

Persze azért azt túlzásnak érzem, hogy most minden film rákapott arra, hogy fekete színész és homoszexuális szerep is legyen a filmekben, mert most ezt kell elfogadni. Mert elfogadást kell tanulnunk. Ó, én elfogadó vagyok, a melegek se zavarnak, amíg nem akarnak meggyőzni arról, hogy ez a normális. Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindenkinek magánügye az egész.

A másik nagy témája az volt, hogy sok volt benne a szex-jelenet, és hogy ez kicsit túllő a célon. Hát, valóban nem egy visszafogott Jane Austen, ahol a kézérintés volt a legizgalmasabb jelenet. De tudjátok, az jutott az eszembe, hogy szerintem meg pont ez a jó benne (a rossz hozzáállás a témához más kérdés, ti. hogy a herceg miért nem akart gyereket), de a jó házasság része a jó szexualitás is, és miért is kellene erről zavarba ejtően beszélni? Hiszen, ha szereti valaki a másikat, akkor testileg is szereti, nem? 

Én nem szeretem a sok prűd embert. Még keresztény körökben is vannak problémáim ezzel. Nekem a meggyőződésem, hogy NEKÜNK, HÁZASOKNAK kell azt képviselni, hogy a szerelem jó, és a szex a házasság intézményében van igazán a helyén.

 A legviccesebb párbeszéd, ami a filmben zajlott. 

- A családommal kivételesen közeli a kapcsolatom.

- Ez csodás Lord Tomkins. Én is így vagyok a magaméval. 

- Ha megnősülök, anyám odaköltözik hozzám és új arámhoz. 

- És az édesapja nem is szól bele? 

- De. Hogyne. Az ő ötlete volt. 

 Meg is rendeltem a könyveket. Remélem, hogy hamarosan megjönnek. :) 

Közben a másik blogomon - mivel van egy kis lemaradásom, meg egyébként is -, amíg karantén van, és lehetőségem adódik rá, folyamatosan osztok meg bibliai történeteket, amelyekhez színezőket is töltök fel. Nem elsősorban az én rajzaimat, mert az az igazság, hogy azokkal még vannak terveim. Így is sok olyan oldalon látom őket, amiket mások a sajátjuknak írnak, pedig azok az én rajzaim. :(

Délután Férj felment a kertbe, és Ziva cicánk leellenőrizte, hogy jó munkát végzett-e. Ő is nagyon apás. :) Azt is megnézte, hogy jól ültettük-e el a borsót. Nagyon nehéz róla közeli képet készíteni, ritkán enged magához közel. De, ha lehet, élünk vele.

Már jó, hogy itt a tavasz, és a kerti munkák is lassan lekezdődhetnek. Már nagyon várjuk. :)