Kirándulás Kisgyónban

A hétvégén gyülekezetünk kiköltözött Kisgyónba, a Gyöngyvirág Kulcsosházba. Szombattól hétfőig tartott a "nyaralás", amely leginkább az együttlétről és a gyerekekről szólt. Szoktunk ilyet tenni, hogy a gyerekekkel többet tudjunk együtt lenni, róluk szóljon ez a néhány nap. Ne csak mindig arról, hogy hogyan viselkedjenek a gyülekezetben. 

Sajnos mi szombatra lebetegedtünk. Kicsi fiam belázasodott, Zsófi babának meg folyt az orra, ráadásul mi, felnőttek sem voltunk erőnk teljében, így a szombatról lemaradtunk.

Vasárnap délutánra valamennyire összeszedtük magunkat, csak orrfolyással küzdött mindenki, de szép és jó idő volt, és a friss levegő egészséges és gyógyít, így kimentünk. A gyerekek és a felnőttek éppen akkor indultak el bújócska-fogócskázni, amiről mi lemaradtunk, de a családunk, az unokahúgunk és a pár órára megkapott "csacsogó madárka" Hanna - elindultunk természetet járni, Közben gyönyörködtünk a Bakony szépségében, keresgettünk bogarakat, faleveleket, szedtünk borostyánt és minden falevelet leellenőriztünk. Ebben leginkább Zsófi jeleskedett.

A borostyán

Szép erdőben jártunk, gyönyörű fákat, bokrokat, növényeket láttunk, szedtünk makkot és kalapját. Gyűjtöttünk mindenfélét, de a legjobban a borostyán nyert tetszést a lányoknál. Dorina (ő Zsófi unokatestvére) mindenkinek szedett a fáról egy-egy hajtást. Beszélgettünk kicsit a borostyánról, megnéztük, hogyan kúszik fel a fákra és milyen magasan található. Elmeséltem a lányoknak, hogy amikor nekünk az esküvőnk volt, minden borostyánban úszott, azzal díszítettük a termet, a székeket, még az ültetőkártyánk is borostyán volt. Levelekre írtuk fel mindenki nevét.

Én ugyan nem tudtam, csak amikor utánanéztem, hogy a borostyán a köhögés és felső légúti megbetegedések esetén használják, és alkotórésze a köptetőknek és görcsoldóknak is. 

Dorina és a sárkány

Aztán elmentünk sárkányt röptetni. Meg kell mondjam, nagyon népszerű játék volt. Még a felnőttek is beálltak, és igen csak élvezték a rohangálást. A gyerekek pedig alig akarták abbahagyni.

Zsófi falevél ellenőrzést tart

Aztán mi felnőttek leálltunk tollaslabdázni, amiről nem tudok képet bemutatni, mert nem volt aki fotózzon, pedig nagyon jól éreztem magam. Nagyon szeretem ezt a sportot. Egykor második lettem egy versenyen, de az már régen volt. :) Azóta volt egy térdműtétem, szültem két gyereket, lett pár kiló súlyfeleslegem, és már nem vagyok olyan sportos, mint egykor. De tollasozni nagyon szeretek. Csak évek óta nem játszottam. Vagy terhes voltam, vagy kicsi babám volt, de most nagyon jó volt. Élveztem minden percét. 

Aztán persze a gyerekek is megjelentek, és a felnőttek szórakozásából az lett, hogy messziről néztük, ahogy lelkesen ütik a semmit. De Zsófi ebben is megtalálta a helyét, labdaszedő lett.

Tollaslabdaszedő is volt

Hétfőn aztán túráztunk, és feladatokat oldottunk meg.  Nagy Őm volt a térképolvasó és túravezető. Kicsit eltévedtünk az elején, mert a kapott térképen nem volt rajta az indulási hely, így egy kis segítséggel megtaláltuk mind a 6 állomást és megoldottuk a feladatokat is. Igaz, hogy én a felénél visszafordultam, mert Nimródot nem vittük magunkkal. Hegyeket mászni, bozótosba kutatni, vizesárkot átugrani, plusz 7 kg-val elég nehéz, így megőrzésre átadtam. Jól bírta.
Mondjuk mindig jól bírja, ha valaki foglalkozik vele, sétáltatja, fogja az ölében, szórakozik vele. Ő ilyen igazi bújós kisfiú.
A Sündörgő csapat (mi voltunk a legkisebbek - ovis korosztály - meg néhány nagyobb, akik a kisebb túrára vállalkoztak) nagyon szépen helyt állt. Szinte végigcsinálta a nagy túrát. Bár látszik, hogy Zsófia - a legfiatalabb a csapatban - kicsit elfáradt. Édesapa cipelte.
A végére elfáradtak, és lestoppolt a csapat egy arra utazó traktort, és a fáradt vándorok azzal érkeztek meg a szálláshelyre.

A Sündörgő csapat feladatot old meg.

Úgyhogy egyedül indultam vissza. Elég izgalmas volt, mert nem vagyok az a jól tájékozódó ember. Bár csak betonúton kellett mennem - ezt még felismertem :), azért biztos, ami biztos végigénekeltem az utat. Jó volt, hogy nem volt a közelemben senki.  Nincs túl jó hangom, de Istent a természetben mindig szívesen dicsérem. És közben gyönyörű szép dolgokat találtam és láttam.
Mint például ezt a fát:

Egy gyönyörű színű fa a Bakonyban.