Ma hajnal 3 óta fent vagyok, Zsófia kicsit megfázott, és nehéz éjszakája volt. A reggel döcögősen indult, de mikor megjött a mama, a nagybácsi és az unokatesó, minden betegsége elmúlt. Nem szenvedtünk ám látványosan. És még a reggel elkezdett Vízipók is ott maradhatott, ahol volt. Ezt máskor hatalmas tragédiaként éli meg, de mivel mindenki felment a hegyre szüretelni (még Nimród is), ezt ő sem hagyhatta ki.
Csak én maradtam egyedül. Főztem.
Nagyon húzós napunk volt. Idén rengeteg szőlő volt. A nap végére már nem tudtuk és nem tudjuk hova tenni a sok mustot. Mikor ezeket a sorokat írom, nagy Őm még présel.
De ettől függetlenül nagyon jól magunkat. A gyerekek főleg. A felnőttek jól elfáradtak, de ez egy ilyen nap, és már csak jövőre lesz ilyen. Meg persze még holnap egy kicsit :), de a nagyja elkészült.
Mivel mi nem iszunk alkoholt mustot készítünk a szőlőből. Tartósítjuk, így egész télen, sőt a következő szüretig is kitart. Nagyon finom dolog ez. Hamarosan - ha lesz egy kis időm rajzolni, meg alkotni - Zsófival megbeszéljük a kánai menyegző történetét. Meggyőződésem, és Jézus jellemét ismerve is úgy gondolom, hogy nem bor folyt ott, nem bort hozott létre a vízből, hanem a lehető legfinomabb mustot.
Mindenesetre rengeteg lett. Reméljük, hogy a nagy részét el tudjuk adni. Tavaly 2 óra alatt leszedték, idén még délután 3-kor nem végeztünk, így hagytunk néhány sort. Hálásak is vagyunk a jó Istennek a jó termésért, a szép időért, a finom édes mustért.
A menüt is megosztom veletek, ha már olyan finomra sikerült:
A vegetáriánus menü rántott sajt volt és rántott zeller. Ezt mi nagyon szeretjük nagy Őmmel. Meg kell mondjam, a leghamarabb ez fogyott el :)
És persze, mivel a kedvenc, egy szem sógorom csak húst eszik (ha nincs, akkor inkább nem eszik), ezért készítettem azt is. Grill csirkecombot. Annyira nem lelkesedem érte, de az egész családban csak mi vagyunk vegák, és mindig mindenki gondol ránk. Akkor mi is gondolunk rájuk.
 | ||||
| Mondjuk ez nem egy húsmentes menü, de a sógoromnak megcsinálom... |
És persze az elmaradhatatlan bukta. Ahhoz képest, hogy mindenki azt mondta, hogy nem szereti a szilvalekvárt, alig maradt. Ezt még a sütőből kivéve kaptam le, biztos, ami biztos.
A mai napunk képekben:
 |
| A munka heve és lelkesedése |
 |
| Zsófi és a sár (Nagyon bírják egymást) |
 |
| Nimród koszos arcberendezéssel |
 |
| Dorina (keresztlányunk) beállt szőlőt darálni. Hajrá Dorina! |
 | |
| Ebből csak a kettő a miénk, de a harmadik is lehetne... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése