Egy ideje már...

Egy ideje már gondolkodtam azon, hogy kicsit változtatnom kellene a blogon. De annyira sok minden foglalkoztat és érdekel, hogy össze vagyok zavarodva és kavarodva. Ide, erre az oldalra annyi mindent töltöttem már fel, hogy én magam sem látom át. 

Ezért, mivel fontos nekem a kultúra, a könyvek, a művészet, arra gondoltam, hogy létrehozok egy másik oldalt is, ahol leginkább a könyvekről írok, amit elolvastam. Ott nem lesz mindennapos bejegyzés, mert annak nem az a célja. 

 https://erdnakonyvtara.blogspot.com/ 

Itt megmarad sok minden más, de a másik oldalon is szeretettel várok mindenkit! 

Könyvajánló -

Kőhalmi Zoltán: A féri, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit.

 Kőhalmi Zoltán vicces. Én szeretem a humorát. És  könyve is nagyon jó volt. Ha szeretnétek jókat nevetni, és szórakozni, akkor nagyon ajánlom. Kőhalmis-fárasztós-intelligens humoros. 

 

Filmajánló és Könyvajánló - John Grisham: Ha ölni kell

Már régebben olvastam a könyvet, és régebben láttam a filmet is. John Grisham az egyik kedvenc jogi íróm. Szeretem a könyveit. 

Egy Grisham regény feldolgozás ahol a Sutherland család brillírozik, Bullock ismét akcentussal beszél, és Matthew McConaughey nagyon jóképű. Bár nekem McConughey nem az esetem, de ebben a filmben jó volt. Nagyon tetszett. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a könyvben kicsit máshogy van a befejezés. A záróbeszéd, ami hatalmasat üt (ami a filmben az ügyvéd szájából hangzik el), a könyvben az egyik esküdttől származik. De jól megcsinálták.

Kiefer Sutherland ebben a filmben iszonyú seggfej volt, de nagyon jó színész. 

                        
Megnézhető ITT. 

 Nem tudom, hogy milyen a minősége, a film 1996-os, de érdemes. Sok elgondolkodtató dolog van benne. Nem tetszik teljesen, ahogy az amerikai jogrendszer működik, de azért elég érdekes. John Grisham pedig beenged minket, hiszen ő maga is ügyvéd volt egykoron. Mondjuk nekem a Perry Mason-sorozatok voltak a kedvenceim, ha már jogi nyomozás a téma. 

 A történet:

Az ​Egyesült Államokban, a legsötétebb Délen két fehér férfi alkoholtól és kábítószertől megvadulva megerőszakol és csaknem halálra kínoz egy tízéves fekete kislányt. A gyerek megaláztatástól és fájdalomtól félőrült apja nem bízik az igazságszolgáltatásban, és bosszút áll: vérrel mossa le a lányát ért gyalázatot. Ekkor elszabadul a pokol. A feléledő Ku-Klux-Klan zászlói elborítják a várost, a kertekben keresztek lángolnak pirkadatra. A fajgyűlölő szervezet pogromot hirdet, megfélemlít mindenkit, aki a fekete férfi védelmére kel. Ebben az életveszélyes fenyegetésekkel teli légkörben kezdődik el a fekete apa tárgyalása, amely lélegzetelállító izgalmak közepette veti fel a súlyos erkölcsi kérdést: igazolható-e az önbíráskodás ilyen szélsőséges helyzetben, vajon a törvény betűje, vagy az elemi igazságérzet a fontosabb?
A Ha ölni kell Grisham első regénye, amely csak később vált bestsellerré, és a belőle készült film is világsikert aratott. A jogi krimi nagymesterét valóságos események ihlették a Vietnámot megjárt veterán hős és Jake Brigance, az ambiciózus fiatal védőügyvéd történetének megírására. Jake Brigance több Grisham-regényben – a Platánsor és a szerző legújabb, Kegyelem című könyvében – is legyőzhetetlennek bizonyul a tárgyalóteremben.

Két idézet:  

A rendszer a társadalmat tükrözi. Nem mindig korrekt, csak éppen annyira, mint […] amilyenné az elfogult, érzelmektől befolyásolt emberi lények tehetik. 

Néha az embernek egyszerűen meg kell tennie, amit muszáj. 

John Steinbeck: Egerek és emberek

Pár napja beszélgettem a fiammal, aki elmondta, hogy az amerikai tanára elküldött egy listát, amit nyáron el kell olvasni. Meg is lepődtem, amikor elmondta, hogy elolvasta Steinbeck: Egerek és emberek című művét. Egyrészt nagyon büszke voltam rá, hiszen ő nem igazán szeret olvasni, nem igazán motiválható ilyesmire. Másrészt azonban szabálykövető gyerek, így mindent megcsinál,ami feladat, vagy amit meg kell. Még ha nem is tetszik neki.

Nekem is eszembe jutott, hogy mennyire tetszett a film.Persze a mű is, de a film azért volt nagy hatással rám, mert rájöttem, hogy milyen jó színész is Gery Sinice és persze Malkovich. Nagyon magával ragadó volt. 

 A FILM ITT NÉZHETŐ MEG! 

Egerek és emberek (1992): Kulisszatitkok és érdekességek John Steinbeck szellemében

Amit találtam: 

• Az 1992-es Egerek és emberek című film nem csupán egy irodalmi adaptáció – hanem tisztelgés az amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, John Steinbeck előtt. A film mély emberi drámája, letisztult képi világa és a színészi játék finom rétegzettsége egy olyan világba vezet minket, amely egyszerre gyönyörű és kegyetlen – pont, ahogyan Steinbeck is látta és ábrázolta Amerikát.

John Steinbeck – az ember a sorok mögött

John Steinbeck 1902-ben született Kaliforniában, Salinas városában. Munkásosztálybeli családból származott, és már fiatalon érdekelte az emberi sorsok drámai sodrása. Az 1930-as évek gazdasági válsága mély nyomot hagyott benne – regényeiben gyakran az elnyomottak, nincstelenek és társadalomból kiszorult emberek történeteit mesélte el. Az Egerek és emberek 1937-ben jelent meg, és már akkor is rendkívül nagy hatást gyakorolt az amerikai közönségre.

Stílusára jellemző a naturalizmus és realizmus, ugyanakkor mindig érzékenyen, empatikusan közelít karaktereihez. A dialógusai letisztultak, a tájleírásai pedig líraiak – ezek a jellemzők a filmadaptációban is visszaköszönnek.

A film háttere – 1992, Gary Sinise rendezésében

Gary Sinise, aki maga alakítja George szerepét, John Malkovich-ot kérte fel Lennie megformálására. A két színész barátsága és színházi múltja már megalapozta azt a mély emberi kapcsolatot, amely a vásznon is átütően jelenik meg. A film hű marad Steinbeck eredeti szövegéhez, és gyakran szó szerinti dialógusokat használ.

Forgatási helyszínek: A film Kalifornia vidéki tájain forgott, olyan helyeken, amelyek Steinbeck gyermekkori élményeit idézik – ezzel is megőrizve az író hangulatát.

Apró érdekesség: Malkovich annyira beleélte magát Lennie karakterébe, hogy a forgatások alatt gyakran "kikapcsolt", és a stábnak kellett figyelnie, hogy ne „lépje túl” a jelenet határait. Ezt Sinise egy interjúban úgy jellemezte: „Malkovich nem játszotta Lennie-t – ő volt Lennie.”

A könyv és a film mélyebb jelentése

Az Egerek és emberek címét Robert Burns egyik verséből vette Steinbeck: „A legjobban előkészített tervek – egereké és embereké – gyakran zátonyra futnak.” Ez a gondolat áthatja mind a regényt, mind a filmet. Az amerikai álom elérhetetlensége, a kiszolgáltatottság és a barátság esendősége ma is aktuális témák.

A George–Lennie kapcsolat a filmben különösen erős, és az ellentétek dinamikája – és kölcsönös függésük – Steinbeck egyik kulcsmotívumává vált. George a ráció, Lennie az ösztön. Együtt alkotják azt az egészt, ami a túléléshez kell, ám amit a társadalom sosem tud elfogadni.

Miért marad emlékezetes a film?

Hűség az alapműhöz: A film nem modernizál, nem tér el a klasszikus irodalomtól – ehelyett tiszteletteljesen interpretál.

Színészi játék: John Malkovich játéka kritikai elismerést váltott ki, többek szerint karrierje egyik csúcsa.

Erős atmoszféra: A zene, a fényképezés és a korhű díszletek hitelesen ábrázolják az 1930-as évek vidéki Amerikáját.

Steinbeck szellemisége: Talán ez a legnagyobb erőssége – a film valóban megeleveníti Steinbeck humanista világképét.

Örökség és hatás

John Steinbeck 1962-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, az indoklás szerint „realista és költői írásaiért, amelyek együttérzéssel és humorral ábrázolják a dolgozó emberek sorsát.” A Egerek és emberek a mai napig kötelező olvasmány az amerikai (és sok más) középiskolákban, és a 1992-es film jó eséllyel sok diák első találkozása is Steinbeckkel.

Összegzés

Az Egerek és emberek 1992-es filmváltozata méltó adaptáció, amely mélyen tiszteli Steinbeck örökségét – nemcsak a szavak szintjén, hanem a hangulat, a karakterek és a társadalmi üzenet szintjén is. Steinbeck munkássága az emberi együttérzés és a társadalmi felelősség fontosságára tanít – és Sinise filmje ezt hitelesen adja tovább.
 

Az információ Őszi Róbert Facebookos oldaláról való

M.C.Beaton: Agatha ​Raisin és az elkóborolt túrázó (4.)

Már egy ideje a könyvespolcomon van néhány könyv a skót írónőtől, de most jutott rá időm, hogy ezekbe is beleolvassak.

Igen szórakoztató egyébként. 

Be kell valljam, én nagyon megkedveltem ezt a sorozatot. Jó kis kikapcsolódás tud lenni, megfelelően rövid, tömör, tele vicces szituációkkal. 

Mondjuk néha idegesít engem Agatha és fárasztó, de persze, hogy más a falubeliekhez képest. Semmi komolyság (legalábbis szerintem), viszont nagyon szórakoztató.
Az első rész(ek)hez képest tetszik, hogy ebben a könyvben és már az előzőben is a gyilkosság jobban ki van dolgozva. Nyilván nem egy skandináv krimi kidolgozottságára gondolok, de amennyire ebben a műfajban kell, annyira az utolsó két általam olvasott kötetben jól jelenítik meg a gyikosságot.
Az előző részekben inkább Agatha „körül forgott a világ”, ebben a részben már tőle független fejezetrészeket is olvashattam, amik szintén jót tettek a történetnek.

TÖRTÉNET (4.) 

 Rövid ​távollét után Agatha Raisin visszatér Carselyba, hőn szeretett cotswoldi falvába, és persze jóképű szomszédjához, James Lacey-hez. Igaz, James nem repes az örömtől, hogy viszontláthatja, de Agatha figyelmét hamarosan leköti egy szenzációs gyilkosság. Az áldozat, akire egy mezőn találnak rá, egy Jessica Tartinck nevű fiatal túrázó, aki azzal tört borsot a helyi földbirtokosok orra alá, hogy ragaszkodott a rég feledésbe merült szolgalmi utak használati jogához.
Agatha lelkében ismét feltámad a szerelem lehetőségébe vetett remény, amikor bevonja a nyomozásba a vonakodó Jamest. Bőven akad követnivaló szál, mivel a földbirtokosokon kívül Jessica túrázó társai is mind elkövethették a gyilkosságot. 

Idézetek:

* De mi értelme könyvtárosnak menni, ha egyszer nem érdeklik a könyvek?

* – Alkalmatlanabb pillanatot nem is választhattam volna! Tulajdonképpen azért jöttem át, hogy megkérdezzem, akarsz-e a feleségem lenni, de előbb múljon el a fejfájásod, majd utána gondolkozz el rajta.

* Ha egy férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, annyi esélyem van, mint egy döglött csirkének, gondolta.

 

* – Régebben arról álmodoztam, hogy gazdag leszek – jegyezte meg Bill Wong, miután Gustav távozott – és személyzetet tartok. De Gustavból kevés is elég, hogy rájöjjek, a robotok sokkal kellemesebbek.

* […] Az a baj veletek, feministákkal, hogy azt képzelitek egyenlőségnek, ha a megvetett férfiak legrosszabb tulajdonságait veszitek fel.

* Már megint detektívesdit szeretne játszani, Agatha. Ne tegye. Fogadja meg a tanácsomat, és maradjon a gyalogtúráknál. Kellemes, nyugodt időtöltés. A túrázás sosem vezet gyilkossághoz!

* Keressen kekszet és sajtot, talán az is megteszi vacsora helyett

Nagyon várom már - Könyv- és filmajánló!!!!

Régen vártam már ennyire valamit. A könyv nagyon jó, nagyon vicces, szórakoztató. A folytatások is, nagyon sokat nevetek rajta. Éppen ezért leszek kíváncsi a filmre. A karakterek nagyon jók, és egyébként is... 

 

A Csütörtöki nyomozóklub augusztus 28-án érkezik! A film Richard Osman bestsellerének adaptációja, Chris Columbus rendezésében. A főszerepben: Helen Mirren, Pierce Brosnan, Sir Ben Kingsley és Celia Imrie.

 

Richard Osman: A csütörtöki Nyomozó-klub

 Már egy ideje a polcomon volt a könyv, meg a folytatásai is, de nem volt rá időm. Egy halom könyvvel vagyok így, de júniusban aztán megragadtam, levettem a polcról, és elolvastam.És nagyon jól szórakoztam. 

Nagyon kis könnyed, kellemes történet, ami a maga módján komótosan csordogál.
A szereplők imádnivaló nyugdíjasok. Egy kis faluban élnek, ami nekik lett kialakítva. Igencsak zajlik az élet, sosem unatkoznak. Jó volt megismerkedni velük, teljesen levettek a lábamról. A történetvezetés mint mondtam elég lassú, de ebbe a közegbe ez illik bele, egyáltalán nem zavart. A végkifejlet is szép lassan bontakozik ki. Ért egy kis meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyire összetett lesz a krimi szál a végén.
Apropó krimi vonal.. Nem ez a könyv legfőbb erőssége szerintem. Aki egy izgalmas, véres krimire vágyik, annak nem igazán ajánlom. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a szerző a karakterek életére, történetére, mindennapjaira. (Ettől függetlenül a krimi vonal sem rossz) 

MÁR A FOLYTATÁST OLVASOM. Szerintem jobb, mint ez, pedig ez is nagyon jó volt. :)

 

Történet:

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

 

Idézetek: 

* Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.

* Akinek nincs humorérzéke, soha nem bocsát meg annak, akinek van.

* Egy bizonyos kor után az ember nagyjából azt tehet, amit csak akar. Senki se szól rá, kivéve az orvosait és a gyerekeit.

* – Én örülnék egy betörőnek. Soha senki nem jön hozzám látogatóba.

* Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket.

* Egyébként is köztudott, hogy a házi készítésű sütikben nincs kalória.

* Az ember sok mindenről tudomást szerez, ha egy életen át hallgatózik.

* Néha muszáj kisírnunk magunkat, különben a végén szünet nélkül sírni fogunk.

* Süt a nap, kék az ég, gyilkosság van a levegőben. 

Könyvajánló - Richard Osman: A csütörtöki nyomozó-klub

 Már egy ideje a könyvespolcomon figyelt a könyv, aztán nem olyan régen úgy döntöttem, hogy leveszem, és elolvasom. Az is motivált, hogy láttam, hogy készítenek belőle filmet vagy sorozatot, nem is tudom, és Helen Mirren, Ben Kingsley és Pierce Brosnan neve nekem izgalmasnak tűnt. 

Nagyon kis könnyed, kellemes történet, ami a maga módján komótosan csordogál.
A szereplők imádnivaló nyugdíjasok. Egy kis faluban élnek, ami nekik lett kialakítva. Igencsak zajlik az élet, sosem unatkoznak. Jó volt megismerkedni velük, teljesen levettek a lábamról. A történetvezetés mint mondtam elég lassú, de ebbe a közegbe ez illik bele, egyáltalán nem zavart. A végkifejlet is szép lassan bontakozik ki. Ért egy kis meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyire összetett lesz a krimi szál a végén.
Apropó krimi vonal.. Nem ez a könyv legfőbb erőssége szerintem. Aki egy izgalmas, véres krimire vágyik, annak nem igazán ajánlom. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a szerző a karakterek életére, történetére, mindennapjaira. (Ettől függetlenül a krimi vonal sem rossz)  

Nem csalódtam. Igen szórakoztató könyv volt, sok humorral. Már neki is fogtam a második résznek. :)

 

Történet:

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

 

 

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

 Idézetek:

* Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.

* Akinek nincs humorérzéke, soha nem bocsát meg annak, akinek van.

* Egy bizonyos kor után az ember nagyjából azt tehet, amit csak akar. Senki se szól rá, kivéve az orvosait és a gyerekeit.

* – Én örülnék egy betörőnek. Soha senki nem jön hozzám látogatóba.

* Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket.

* – Hályogom van. Akkor is beengedném magát, ha a könyvtári kölcsönzőjegyét mutatná fel.

* Egyébként is köztudott, hogy a házi készítésű sütikben nincs kalória.

* Az ember sok mindenről tudomást szerez, ha egy életen át hallgatózik.

* Néha muszáj kisírnunk magunkat, különben a végén szünet nélkül sírni fogunk.

* Süt a nap, kék az ég, gyilkosság van a levegőben.

*… Ron és Ibrahim úgy döntöttek, akkor hát kettesben fogják kitárgyalni a gyanúsítottakat.
Ron ragaszkodik hozzá, hogy mindenkit pontozzanak 1-től 10-ig, és minél több whiskyt iszik, annál magasabbra kúsznak a pontszámai. Maurennek, aki a Larkinban lakik, épp most osztott ki egy hetest, nagyrészt amiatt, mert egyszer vacsoránál betolakodott Ron elé a sorba, ami egyértelmű bizonyíték.

 NAGYON VICCES, MINDENKINEK AJÁNLOM! 

Gerald Durrell egy kedves mesélő

Nagy rajongója vagyok Gerald Durrellnek. Tinédzser-és fiatal felnőtt koromban rengeteg könyvét olvastam el, amelyek most is a könyvespolcomon vannak. Terveim között szerepel, hogy újraolvasom őket (talán a gyerekeimmel együtt), de tény, hogy ez a "bácsi" megtanít minket máshogy gondolkodni az életről, az állatokról, a természetről. 

És a regényei általában nagyon viccesek! 

  

"Az átlagember teljesen önző módon viszonyul a világhoz, amelyben él. Amikor megmutatom állataimat látogatóinknak, első kérdéseik egyike (hacsak nem ennivalóan bájos állatokat látnak) mindig az: „mire jók ezek?”, amin azt értik, hogy mire jók ezek az állatok nekik. Erre csak egy lehet a válasz: „Mire jó ma az Akropolisz?” Közvetlen anyagi hasznot kell-e hajtania minden élőlénynek ahhoz, hogy létjogosultsága legyen? Aki azt kérdi, „mire jó”, azt követeli az állattól, hogy igazolja saját létét, mielőtt még a kérdező maga igazolta volna saját létjogosultságát."

Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

 

Hajnalhasadáskor

Ahogy pakoltam, megtaláltam...

Gyermekkorom kedvenc könyve volt. Úgy szerettem. Még mindig megvan, már kicsit leamortizálódott, mert a saját gyerekeimmel is sokat használtuk. Rajongtam a mozgatható figurákért benne. Ma már nincsenek ilyen könyvek. De ez sem most volt...

Sorozatajánló: A marlow-i nyomozóklub

Az elmúlt vasárnapomat arra áldoztam, hogy régebbi dolgokat szkenneljek be. De ez most mellékes. Gondoltam, keresek valami rövidke kis sorozatot, és erre találtam rá: 

A marlow-i nyomozóklub

 

Történet:

Judith Potts, a 77 éves, nyugdíjas régész egyedül él a csendes Marlow városában, ahol keresztrejtvényekkel foglalja le magát, és ahol senki sem mondja meg neki, hogy mit tegyen, vagy hogyan élje az életét. Egyik vad úszása közben a Temzében Judith lövést hall a szomszéd kertjéből, és azt hiszi, hogy gyilkosság történt, de amikor a rendőrségre megy, nem hisznek neki. Így Judith azon kapja magát, hogy valószínűtlen barátságot köt a helyi kutyasétáltató Suzie-val és a plébános feleségével, Becks-szel, hogy saját maguk nyomozzanak a gyilkosság után. Az újonnan előléptetett felügyelő, Tanika Malik bizonyítani szeretne feletteseinek, és civil tanácsadónak kéri fel a triót. Ahogy az áldozatok száma egyre nő, a szokatlan nyomozócsoportnak minden tudását bele kell adnia, hogy összerakják a darabkákat, kihallgassák a gyanúsítottakat, és leküzdjék a valós veszélyeket, amint az idővel harcolva igyekeznek megállítani a gyilkost. 

Szeretem az ilyen angol kisvárosokban játszódó, hosszú nyomozós rejtélyeket, meg a kisvárosi hangulatot is. Az utóbbi időben több ilyet néztem meg, és tetszett. Nem rohangál senki, nincs benne lövöldözés meg hatalmas akció,  csak nyugalom és beszélgetések. Van, amikor ez jót tesz az ember lelkének. Na, ez most - meg mert eléggé beteg vagyok, már lassan egy hete, és nehezen múlik - jót tett nekem. 

Aztán, ahogy utána néztem, kiderült, hogy ez egy könyv:

 ITT találtam meg a könyvet.

Elég jól szórakoztam rajta. És nem volt rossz. Tényleg.

Könyvajánló - Fekete István: Csí

Még mindig ott a terv, hogy elolvasom, ami a könyvespolcomon van. Ezt a lányommal olvastuk, de természetesen ez is ér. :) Gyerekkoromban olvastam, és emlékszem, hogy mennyire sírtam rajta.

Haladok vele, de persze nincs mindig időm megosztani mindent. 

Fekete István állatregényeit és történeteit mindig érdemes és érdekes olvasni.

Történet:
Csí és Vit, a fecskepár nagy útra készül. Ideje volna indulni már a meleg tenger partjáról haza, ahol üresen várja őket a malomalji fészek. A kis fecskeasszony sebesült szárnya azonban nem bírná az utazást. Maradnia kell hát, egyedül. És várja, hűségesen várja a párját. Ám hűségről, hűtlenségről a természet másként vélekedik, mint mi, emberek.

Idézetek:

* Tudod, óvtalak, szerettelek. És most is szeretlek. Nem válunk el örökre, és éppen azért nem szabad a nagy útnak nekivágnod, hogy újra találkozhassunk.

* – Te vagy itt, kis fecskemadár? Mért nem repülsz a többiekkel a tavasz felé, szép Magyarországba?

* – Áldott Fény, kísérjen bennünket meleg szemed a hosszú úton!

* – Mi leszünk az utolsók – mondta. – A többiek addig minden fészket elfoglalnak.

– Inkább új fészket rakunk, mint hogy egyedül érjek a régibe – szólt aggodalmasan Csí.

* Egyik nap Ri szokatlan csinosan érkezett. Minden szál tolla nagy gondossággal eligazítva. Fehér mellénykéje ragyogott, és izgatottan tipegett a csatorna szélén.

*– Nagy Fényesség, légy áldott, hogy visszajöttél, és megfürödhetünk arcod ragyogásában. Nézz ránk és nemzetségünkre, mert csak addig élünk, amíg meleg, örök szemed rajtunk tartod.

Aztán kilendültek a víz fölé, hol termetes szúnyogokat hordott a szél, és reggelizni kezdtek.

2024 - Olvasmánylista

 Ebben az évben is volt időm olvasni, és igyekeztem sokat. Persze, mint láthatjátok, leginkább krimik voltak. 

2024-ben elhatároztam, hogy elkezdem elolvasni a könyvespolcaimon lévő könyveket. Sokat újra, talán sokadjára. Másokat először, mert mindig annyi könyv van a polcon (gondolom Nektek is), hogy nem is tudod, melyikbe kezdj és melyikbe fogj. És ez minden évben egyre csak nő.

Nem titkoltan Agatha Christie-rajongó vagyok, és rájöttem, hogy már olyan régen olvastam a könyveit, úgyhogy belefogtam. De persze volt idén más is. Ifjúsági-és gyermekirodalom. Klasszikusok idén nem annyira, de nem is volt a lelkem annyira ráhangolva a mély lélegzetvételre. 

Idén is tervezem az olvasást, és most nagyon boldog vagyok, mert a családom is elkezdett végre olvasni. 5-ből 4 igen jó arány. Büszke vagyok rájuk!

Janikovszky Éva: Hogyan rontsuk el a karácsonyt? #2.

 

 

1995-ben, a Kincskereső című gyerekirodalmi folyóiratban jelent meg Janikovszky Éva lenti írása Hogyan rontsuk el a család karácsonyát? címmel.

November óta mindenki azon töri a fejét, miként szerezzen örömöt szeretteinek. Az újságok, a rádió- és tévéadók csak úgy ontják a jobbnál jobb ötleteket, hogy mivel tegyük boldogabbá gyerekeinket, szüleinket, nagyszüleinket. Mit főzzünk, hogy díszítsük a karácsonyfát és az ünnepi asztal, és mi lenne a legszebb ajándék az egész család számára. Még szerencse, hogy kevés a pénzünk.

Ám arra vonatkozóan, hogy miként ronthatjuk el a sok gonddal, utánajárással előkészített karácsony estét, senki sem ad tanácsot. Ezt szeretnénk pótolni az alábbiakban. 

 

Javasolt receptjeink csak példaképpen szolgálnak, az egyéniség érvényesítésére bő teret kínál a fa díszítés, a gyertyagyújtás, az ajándék bontogatás és az ünnepi vacsora egész estét betöltő ceremóniája.

Lássuk hát!

 

Amikor apa behozza az erkélyről a gonddal összekötözött fenyőfát, idétlenül vigyorogva jegyezd meg: micsoda szerencse, hogy ilyen csutak ez a fenyő, amúgy nem lenne rá elég ez a stanicli szaloncukor.

Amikor már összegyűlt a család a gyertya gyújtáshoz, bömböltess egy heavy metal kazettát, és ne halld meg, hogy hívnak.

Ha van Testvéred, vesszetek össze, hogy ki gyújtsa meg az első csillagszórót; ha egyke vagy, ejtsd le magad az égő gyufát.

Ajándék bontogatásnál bátyád, vagy nővéred ajándékát meglátva sikolts fel: ezt neked ígérték meg még a múlt karácsonykor, de most már azért sem kell. Öcséd vagy húgod ajándékát viszont egyszerűen kapd ki a kezéből, és mindenkit túlordítva hozd szüleid tudomására, hogy a kicsi még buta ahhoz, hogy ezzel játszani tudjon.

Ha távol élő másik nagymamád is jelen van, akkor a tőle kapott ajándék kibontásakor ne mulaszd el hangosan megjegyezni, hogy de hiszen ez már megvan! Tőle kaptad tavalyelőtt.

Vacsoránál: amennyiben hal van, szaporán sorold, hogy iskolatársaid milyen pompás ajándékokra számítanak, és ha végre torkodon akad egy szálka, megnyugodhatsz, hogy veled foglalkozik az egész család. Ha nincs hal, akkor boríts fel egy pohár kólát és mondd, hogy téged nem érdekel, hogy ez az abrosz még a Dédikéé volt.

Ha vacsora után anyád ragyogó arccal próbálgatja az új sapkáját vagy blúzát, dünnyögd azt, hogy most pont olyan mint az Aranka néni. Apád új nyakkendőjére elég annyi, hogy most nem ez a menő. Ha nagymamád szabadkozik, hogy ugyan minek neki ez a drága sál, hiszen nem jár ő sehova, csapj le rá és mondd, hogy neked éppen jó lesz a dizsiben. Sose fogja felvenni.

És ha mindnyájan boldog karácsonyt kívántunk egymásnak, és neked is valami kaparja a torkodat, akkor jelentsd be, hogy azt hiszed, megfáztál és beteg leszel.

(A fenti ötleteket védi a szerzői jog! Így a te találékonyságodra van bízva hogy mivel rontod el a karácsonyt. Adja isten hogy ne jusson eszedbe semmi.)

#janikovszkyidezetek #janikovszky #janikovszkyeva #gyerekirodalom #gyerekkel #karácsony

Ajándékozz könyvet! #7.

 Ehhez nincs is mit hozzáfűzni.

 

Könyvajánló - Dickens: Karácsonyi ének

 

A ​szőrösszívű Scrooge úr, a -zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös-, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle.

Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.

 

Idézetek: 

* Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni, cselekedeteinket új célokra beállítani, akkor végzetünk is megváltozhatik.

* Könnyű vagyok, mint a pehely, boldog, mint az angyalok, vidám, mint egy kisiskolás. Kótyagos, mint aki beivott. Víg karácsonyt mindenkinek! Boldog új évet az egész világnak! Adjonisten! Hahó! Adjonisten!

* Fel volt készülve szinte bármire, de semmi esetre sem volt felkészülve a semmire.

* Nem tudod, hogy semmiféle megbánás nem teheti jóvá az elmulasztott lehetőségeket?

* Milyen jogon vagy te boldog? Mi okod neked a boldogságra? Elég szegény vagy hozzá.
– Ugyan már – legyintett vidáman az unokaöcs. – Maga meg mi jogon ilyen búskomor? Miért ilyen mogorva? Hiszen elég gazdag.

/ Becsületes, méltányos és nemes rendje az a dolgoknak, hogyha már a betegség és a szomorúság ragadós, semmi sem ragad el ellenállhatatlanabbul a világon, mint a nevetés meg a jókedv.

* […] olyan közel volt hozzá, mint én az olvasókhoz, én pedig minden olvasóm mellett ott állok.

* A nők már csak ilyenek: nem rejtik véka alá a véleményüket.

Jön a Mikulás #19.

Minden évben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a Mikulás december 5-én vagy 6-án szokott-e jönni. Igazából szerintem mindegy, minden családnál más és más a szokás. Nálunk nem nagyon van. A gyerekek már nem suvickolják ki a cipőiket csak azért, hogy legyen benne valami. Gyerekkorukban is, mindig, amikor kaptak csomagokat meg édességet, a feladat és küldetés rám várt, hogy elfogyasszam. Ezért megkértem a családom tágabb tagjait, hogy ne vásároljanak édességet. Maximum egy csokitélapót, mert úgyis nekem kell megenni. Nem mondom, hogy nem esznek csokit, mert szoktak, csak nem annyira szeretik.

Kiskorukban sohasem tiltottam tőlük az édességet. Nem éreztem egyenes dolognak azt, hogy ha anya eszik csokit és szereti, akkor nekik meg tilos. Szabad volt, de ők maguk nem lettek édesszájúkat. Bezzeg, ha pogácsa van itthon... 

Igazából egy cuki, aranyos dolog ez a Télapó. Kicsit a hitről szól - bár itt nem azonosítanám az igazi hittel, - hanem csak arra gondolok, hogy jó jónak lenni. 

Én a gyerekeknek, az iskolába is szoktam vinni apróságot. Még a nagyoknak is, mert mindenki örül egy kis apróságnak. Szeretni jó és szeretni kell!

Nekem igazából ez az ünnep egy mesét jelent. Ezt:

Szutyejev: A fenyőfa

Ma reggel a gyerekek megnézték a naptárt, és ezt olvasták le róla: december 31.
Holnap hozza a Télapó a fenyőfát ! A játékok biztosan készen lesznek, de a fenyőfa még sehol sincs.
A gyerekek elhatározták, hogy levelet írnak Télapónak, küldjön nekik egy fenyőfát a s&űrű erdőből, bolyhos, zöld fenyőt, a legszebb fenyőt.

Télapó bácsinak a gyerekektől

Kedves Télapó !

Kérünk Téged, küldjél Karácsonyra egy szép fenyőt !
Játékot majd csinálunk, az nem kell.
E levelet elviszi mjd Neked egy hóember !

A gyerekek és a Hóember

Hát egy ilyen levelet írtak a gyerekek, és rögtön utána kiszaladtak az udvarra - hóembert csinálni.
Nagy egyetértésben dolgoztak: volt, aki a havat hordta, volt, aki tapasztotta.
A Hóember fejére egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.
Nos hát, nagyon jól sikerült a Hóemberpostás ! A gyerekek átadták neki a levelet, és így szóltak:

Hóember, Hóember,
nálad jobb postás nem kell,
sötét erdőt járod,
levelünk a párod.

Télapónak vidd el őt,
keressen egy kis fenyőt,
sűrű ágú, zöld szoknyájú,
tűlevelű ismerőst.

Hozd el azt a kis fenyőt,
minden gyerek várja őt !

Beköszöntött az este, a gyerekek hazaszállingóztak, a Hóember pedig így dohogott magában:
- Hm... Ezek feladták a leckét ! Most aztán kihez forduljak, merre induljak ?
- Vigyél magaddal ! - vakkantott fel váratlanul Bobik, a kutyuska. - Jó orrom van, segítek neked megkeresni az utat.
- Persze, hogy elviszlek, kettesben sokkal vidámabb ! - örvendezett a Hóember.
Sokáig mentek, mendegéltek, a Hóember és Bobik, míg végül is elérkeztek a sűrű, nagy erdőhöz. Éppen eléjük szaladt egy nyúl.
- Errefelé lakik a Télapó ? - kérdezett rá a Hóember.
De a nyúlnak lélegzetnyi ideje sem volt, mert éppen a Róka üldözte.
- Vau ! Vau ! - ugatott fel Bobik, és õ is a Nyúl után vetette magát. Elszomorodott a Hóember.
- Úgy látszik, egyedül kell továbbmennem. És egyszerre nagy szél kerekedett, hatalmas hóvihar söpört végig az erdőn...
A Hóember megremegett és ... darabokra szakadt szét. Csak egy vödör, egy levél meg egy szál sárgarépa maradt belőle a havon.
Visszarohant a Róka, és bosszankodva mondta:
- Hol van az az ember, aki miatt elszalasztottam a nyúlpecsenyémet ?
Nézi - hát látja, hogy senki sincs ott, csak egy levél fekszik a havon. Fogta a levelet, és elszaladt vele.
Megjött Bobik is.
- Hol a Hóember ?
A Hóember nincs sehol. Épp ekkor érte utol a Farkas a Rókát.
- Mit viszel, komám ? - mordult rá a Farkas. - Felezzünk !
- eszem ágában sincs veled felezni, mikor magam is hasznát vehetem ! - szólt a Róka és elfutott.
A Farkas meg - utána. És a kíváncsi Szarka is utánuk repült.
Ott sírdogált Bobik magában, a nyulak pedig egyre csak azt hajtogatták :
- Úgy kellett, úgy kellett, minek kergettél mindig minket, minek ijesztgettél mindig minket ?
- Soha többé nem foglak benneteket bántani - mondta Bobik, és még hangosabban kezdett sírni.
- Na, ne sírj, segítünk rajtad - ígérték a nyuszik.
- Mi pedig a nyusziknak - makogták a mókuskák.
És a nyuszik nekiálltak hóembert építeni, a mókusok meg segítettek a munkában: a mancsukkal veregették, dagasztották, a farkukkal legyezgették, ragasztották. A Hóember fejére ismét egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.
- Köszönöm nektek - szólalt meg a Hóember -, hogy újra felépítettetek. Most pedig segítsetek megkeresni a Télapót.
Elkísérték a Medvéhez. A Medve aludt a barlangjában, hát felébresztették. Elmesélte neki a Hóember, hogy a gyerekek tulajdonképpen a Télapóhoz küldték őt egy levéllel.
- Egy levéllel ? - brummogta a Medve. - Hol az a levél?
S csak ekkor kaptak észbe, hogy nincs meg a levél !
- Levél nélkül pedig Télapó nem ad nektek fenyőfát - mondta a Medve. - Jobban teszitek, ha hazamentek, majd én kivezetlek benneteket az erdőből.
S egyszerre - honnan, honnan nem ? - ott termett előttük a Szarka, és azt csörögte, örömében pörögve:
- Itt a levél ! Itt a levél !
És elmesélte nekik, hogyan talált a levélre. És mindahányan, akik voltak, elindultak a levéllel a Télapóhoz.
A Hóember sietve lépked, nagyon izgul: hol egy dombról gurul le, hol egy gödörbe pottyan,hol egy tuskóba botlik.
Persze, a Medve mindig kihúzza a csávából, de aztán megint csak darabokra szakad szét a Hóember.
Végülis elérkeztek Télapóhoz. Télapó elolvasta a levelet, és így szólt:
- Hogyhogy ilyen későn jöttök ? Jaj, Hóember, hogy fogod majd így elvinni idejére, pont karácsonyra a gyerekeknek a fenyőfát ?
Itt mndannyian a Hóember védelmére keltek, elmondták, mi történt vele. Télapó a saját szánját adta nekik, s a Hóember a fenyővel elhajtott a gyerekekhez. A Medve visszabújt a barlangjába - tavaszik kialussza magát. És reggelre a Hóember ott állott a régi helyén, csakhogy levél helyett egy zöld fenyőt tartott a kezében.

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

Gyermekkorom kedvenc mesekönyvét fejeztük be az elsősökkel. Ez a 2. betervezett és megvalósított meséskönyv idén. Nekem pedig örök kedvenc.

Tudom, hogy van új kiadás, de nekem ez a régi, ütött-kopott, agyonolvasott példány van.

Szerencsés egybeesés, ha a grafikus író is egyben, és egyik kezével ír, a másikkal rajzol. Egy Szutyejev esetében majdnem szó szerint így van. „Amikor kigondolom a meséket, mindig a jobb kezemben tartom a tollat, a balban pedig a ceruzát vagy az ecsetet. Ez így nagyon kényelmes: a jobb kéz írja a mesét, ezalatt a bal vidám képeket rajzol.” Szutyejev kedves, rövid, vidám és tanulságos meséi, mulatságos figurái közkedveltek a gyerekek körében.

 

Vlagyimir Grigorjevics Szutyejev orosz író, festő és animátor, aki főként gyerekeknek szóló történeteket alkotott. A szovjet animációs ipar egyik megalapítója volt. Műveit 36 nyelvre lefordították, és olyan országokban jelentették meg, mint Norvégia, Franciaország, Mexikó, Jugoszlávia, Csehszlovákia, India és Japán, emellett Magyarországon is számos könyve elérhető.

Énidő - Festettem és könyveket vettem

Hétfőn festeni voltam. Már olyan régen terveztem, de mindig olyankor van, amikor nem tudok eljutni. Amikor hosszús vagyok az iskolában, és nem tudok beutazni ezért Fehérvárra.

Jó kezdeményezés volt ez, és én szeretem. Már hiányzott, és csak akkor tudok nyugodtan alkotni, ha nem vagyok otthon. Szükségem van a kikapcsolódásra.

De ilyenkor persze - tudatosan... engedek magamnak egy kis csavargást a városban. Vagyis első utam mindig a Libribe visz, és nem jövök el úgy, hogy ne vásároljak könyveket. Most is így volt.

Várom már a következő lehetőséget! :)